Bronz-kór

WP_Query Object ( [query] => Array ( [paged] => 10 ) [query_vars] => Array ( [paged] => 10 [error] => [m] => [p] => 0 [post_parent] => [subpost] => [subpost_id] => [attachment] => [attachment_id] => 0 [name] => [pagename] => [page_id] => 0 [second] => [minute] => [hour] => [day] => 0 [monthnum] => 0 [year] => 0 [w] => 0 [category_name] => [tag] => [cat] => [tag_id] => [author] => [author_name] => [feed] => [tb] => [meta_key] => [meta_value] => [preview] => [s] => [sentence] => [title] => [fields] => [menu_order] => [embed] => [category__in] => Array ( ) [category__not_in] => Array ( ) [category__and] => Array ( ) [post__in] => Array ( ) [post__not_in] => Array ( ) [post_name__in] => Array ( ) [tag__in] => Array ( ) [tag__not_in] => Array ( ) [tag__and] => Array ( ) [tag_slug__in] => Array ( ) [tag_slug__and] => Array ( ) [post_parent__in] => Array ( ) [post_parent__not_in] => Array ( ) [author__in] => Array ( ) [author__not_in] => Array ( ) [suppress_filters] => [ignore_sticky_posts] => [cache_results] => 1 [update_post_term_cache] => 1 [lazy_load_term_meta] => 1 [update_post_meta_cache] => 1 [post_type] => [posts_per_page] => 15 [nopaging] => [comments_per_page] => 50 [no_found_rows] => [order] => DESC ) [tax_query] => WP_Tax_Query Object ( [queries] => Array ( ) [relation] => AND [table_aliases:protected] => Array ( ) [queried_terms] => Array ( ) [primary_table] => wp_posts [primary_id_column] => ID ) [meta_query] => WP_Meta_Query Object ( [queries] => Array ( ) [relation] => [meta_table] => [meta_id_column] => [primary_table] => [primary_id_column] => [table_aliases:protected] => Array ( ) [clauses:protected] => Array ( ) [has_or_relation:protected] => ) [date_query] => [queried_object] => [queried_object_id] => [request] => SELECT SQL_CALC_FOUND_ROWS wp_posts.ID FROM wp_posts WHERE 1=1 AND wp_posts.post_type = 'post' AND (wp_posts.post_status = 'publish') ORDER BY wp_posts.post_date DESC LIMIT 135, 15 [posts] => Array ( [0] => WP_Post Object ( [ID] => 454 [post_author] => 2 [post_date] => 2014-05-07 11:14:34 [post_date_gmt] => 2014-05-07 11:14:34 [post_content] => A roncsolásmentes kutatási módszerekkel végzett vizsgálatok eredményeit a kutatott terület EOV alapú térképén vagy a területről készített 3D modellen ábrázoljuk és vetjük össze. Az adatok egymásra vetítéséhez ArcMap 10 GIS szoftvert használunk. A két említett alap felhasználásával olyan képi ábrázolásmódokat hozhatunk létre mely a már leírt módon létrejött kutatások adatbázisát értékelhető, interpretálható összefüggésekké alakítja. [caption id="attachment_457" align="alignleft" width="300"] Tard-Tatárdomb földi geodéziával készített felmérése[/caption] A 3D modell alapja kutatásaink kezdetén földi geodéziai felmérés volt. A SOKKIA típusú digitális mérőműszerrel felvett alapadatok számítógépes utófeldolgozása szintén ArcMap 10 és Surfer 8 programokkal történt. A légifelvételekről szóló bejegyzésben olvasható, hogy 2013 ősze óta, mióta távirányított repülő rendszerekkel dolgozunk a repülő kamerájának rögzített adataiból és képeiből nemcsak a terület ortofotóját, videóját és ferde irányú légifelvételeit kapjuk meg, hanem ezek egy szoftveres utófeldolgozással alkalmasak a terület 3D modelljének generálására.

  A Pazirik Kft-től kapott dem kiterjeszésű fájlok olyan raszteres állományok, melyek minden pontjához magasságadat is lett rendelve. Ezen fájlok ArcMap-ArcScene programban történő további feldolgozásával kapjuk meg azt a végeredményt, mely a kutatott, fotózott terület 3D modellje. Akár erre a modellre akár a sík EOV térképlapra az ArcMap rétegenként ráilleszti a geofizikai kutatások képeit, a szisztematikus leletgyűjtés statisztikai feldolgozásának adatbázisából kiemelt adatokat (pl.: leleteloszlás, egyes típusok szóródása, állatcsontok fajonkénti aránya egyes területeken stb), a fémkeresős vizsgálatok során GPS-sel rögzített leleteloszlást vagy a légifelvétel képét. Ezekből a képi ábrázolásokból, a régészeti módszertan és szakirodalom ismeretében  a településszerkezetre vonatkozóan sok új információt nyerhetünk. Álljon itt most egy képsorozat példaként az elmondottakra Emőd-Nagyhalom és Zsedény településkettőséről:   [post_title] => Roncsolásmentes kutatási csomag IV. A 3D modell és a térinformatika szerepe a BORBAS projektben [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => roncsolasmentes-kutatasi-csomag-iv-a-3d-modell-es-a-terinformatika-szerepe-a-borbas-projektben [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2015-11-24 18:53:22 [post_modified_gmt] => 2015-11-24 18:53:22 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=454 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) [1] => WP_Post Object ( [ID] => 542 [post_author] => 2 [post_date] => 2014-05-04 12:42:12 [post_date_gmt] => 2014-05-04 12:42:12 [post_content] => 2014 március 19 és 29 között újra terepi adatfelvételre került sor a BORBAS projekt keretében. A terepi munkákon a miskolci egyetem és a kölni egyetem régészhallgatói vettek részt, utóbbiak Tobias Kienlin professzor vezetésével. A munkák során 3 bronzkori településen végeztük el a roncsolásmentes kutatási csomag egyes elemeit: Tiszabábolna-Fehérló-tanyán, Tiszakeszi-Bálinthát-Új temető lelőhelyen és Hernádnémeti-Németi halmon. Mindezt kiegészítette a Pazirik Kft légirepülése, melynek során az utóbbi két lelőhelyről és Tiszakeszi-Szódadombról készítettek felvételeket. A geofizikai vizsgálatokat a kölni egyetem kutatócsoportja végezte. Azzal párhuzamosan az ősszel elkezdett környezetrekonstrukciós kutatásokhoz talajminta-vételezés is történt a Borsodi mezőség egyes pontjain. Tiszabábolna-Fehérló-tanyánál a bronzkori település sajátos formát ölt. A Csincse-patak egykori éles kanyarulatát a bronzkorban átvágták és így kialakítottak egy 0,5 Ha méretű vízzel körbevett szigetet (lásd a főképen). A szigetet Kalicz Nándor is említi monográfiájában, mint a legnagyobb, de külső települési egységgel nem rendelkező lelőhelyet. A szigettől Ny-ra ősszel már folytattunk geofizikai méréseket, ezek azonban semmilyen anomáliát nem mutattak, így azt feltételeztük, hogy a szigeten kívüli területen nem laktak a bronzkorban. Ez a terület hosszú idő óta szántó, de a vaddisznótúrásokban, kocsinyomokban lehet találni elvétve bronzkori leletanyagot. A jelenlegi felmérés során a sziget teljes területén szisztematikus felszíni leletgyűjtést végeztünk 5x5 méteres egységekben. E teljes terület szintén fel lett gyűjtve fémkeresős kutatással és elkészült a geofizikai felmérés is. A kerámiaanyagot még a helyszínen értékeltük a már kialakult statisztikai feldolgozó módszerrel. A fémkeresős kutatások során számos bronzcsepp/öntési maradvány mellett 3 ép bronz tárgy is előkerült. Az egyik egy mindkét végén eszközként használható bronzdrót, a másik egy még ismeretlen rendeltetésű tárgy. A harmadik ilyen tárgy viszont egy korabronzkori háromszögletű, lekerekített markolatlemezes, 3 nittszeges bronz tőr. A kerámiaanyag értékelése során megállapítottuk, hogy az eddig ismert hatvani kultúrán kívül a szigeten a középső bronzkori füzesabonyi kultúra leletanyaga is szép számmal megtalálható. Égett tűzhelyfoltokat és intenzív paticsfoltokat is jól lehetett azonosítani a szántással a régészeti kutatások számára előkészített terepen. Több helyen az altalaj világos foltjai is mutatkoztak, ami azt jelenti, hogy a területen a kultúrréteg nem vastagabb, mint a jelenlegi szántási szint. Mindezek ellenére a geofizikai kutatások semmilyen jelenséget nem mutattak a sziget területén sem. Valószínűleg a sokszori talajművelés teljesen megsemmisítette a geofizikával kimutatható objektumokat, vagy nem égtek le a házak a területen, így nem mutatnak jellegzetes anomáliákat. Mivel a felszíni nyomok egyértelműen házak jelenlétére utalnak, kérdéses, hogy a sziget előtti terület geofizikai jeltelenségét mivel lehet magyarázni.   Geofizikai és felszíni leletgyűjtést végeztünk Tiszakeszi-Bálinthát területén. A bronzkori település központi árokkal körülvett része a jelenleg is használt temetőben található. Jelentős része szántó. A nyugati külső településrész mostanáig gyepes, sírokkal borított terület volt. Jelen kutatásunk időtartama alatt történt meg újbóli felszántása. A keleti külső településrész már a temető kerítésén kívül esik, itt az egykori folyómeder (Rigós) magaspartjáig követhetők voltak a települési nyomok. Szisztematikus bejárást a temetőben levő szántóban végeztünk egy É-D irányú 20 méter széles sávban, teljes hosszon, illetve a temetőn kívül hasonló szélességben a külső településen teljesen az egykori vízjárás partjáig. Mind a hatvani, mind a füzesabonyi kultúra leleteit megtalálhattuk itt. A geofizikai kép az eddigi felmérésektől eltérő méretű és helyzetű házakat mutatott. Jelenleg utófeldolgozás alatt áll.   Hernádnémeti-Németi halom bronzkori települése az egyik legnagyobb — ha nem a legnagyobb — bronzkori lelőhelyünk, valódi tell. Eddig még senki nem kutatta, bár Kalicz lelőhelykataszterében szerepel. A központi rész, művelésből kivont terület, kunhalomként szerepel a Bükki Nemzeti Park kataszterében. Sajnos keleti és nyugati oldalát is függőlegesen levágták egykori művelői. Itt megcsúszott ferde lejtő áll most, geofizikai felmérésre alkalmatlan. A település szerkezete elsőre sem hasonlít a megszokott koncentrikus elrendeződésű bronzkori településekhez. Itt több mint 10 Ha területen végeztünk geofizikai felmérést, melynek képifeldolgozása folyamatban van. A tellen teljes felületen Bacskai István végzett fémkeresős kutatásokat. A legszebb innen előkerült lelet egy bronz kartekercs spirális vége. Felszíni leletgyűjtés itt nem zajlott. Mivel a település szerkezete és kiterjedése eltér az eddig vizsgáltakétól és a geofizikai eredmények ismeretében fogjuk kijelölni ennek területét. A terület felmérésre való előkészítése során kiszántott csontvázat találtunk a telltől K-re bronzkori kerámiával. A csontok megtalálásának 2 gócpontjában leletmentő ásatást végeztünk, de nem találtuk meg a sírokat, valószínűleg szántással másodlagos helyzetbe húzott kevert csontokról van szó.   A kerámia tartozhatott a csontvázakhoz vagy lehet a külső település szórványanyaga. [post_title] => A BORBAS projekt tavaszi terepi adatfelvételei [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => a-borbas-projekt-tavaszi-terepi-adatfelvetelei [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2015-11-24 18:56:40 [post_modified_gmt] => 2015-11-24 18:56:40 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=542 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) [2] => WP_Post Object ( [ID] => 530 [post_author] => 2 [post_date] => 2014-04-12 07:49:19 [post_date_gmt] => 2014-04-12 07:49:19 [post_content] => Az archeometriai konferencián elhangzott Barkóczy P. - Kovács Á. - P. Fischl K. - Molnár Z.: A bronzöntés bizonyítékai a BORBAS projekt által vizsgált lelőhelyeken című előadásról röviden. A bejegyzést írta Molnár Zoltán egyetemi hallgató A Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kar Őstörténeti és Régészeti Tanszék, a Herman Ottó Múzeum, illetve a Universität zu Köln közös projektjének (BORBAS) lelőhelyein végzett szisztematikus fémkeresős vizsgálatok során, a Mezőcsát-Laposhalom és a Tiszakeszi-Szódadomb lelőhelyeken gyűjtött bronzcseppek archeometallurgiai vizsgálatát végezte el a Régészeti Tanszék részéről Dr. Pusztainé Dr. Fischl Klára, a Műszaki Anyagtudományi Kar Anyagtudományi kutatócsoportjának részéről Dr. Baróczy Péter és Kovács Árpád. A minták előkészítésében a régészeti tanszék hallgatójaként én is részt vehettem. A vizsgálat során alapvetően arra a kérdésre kerestük a választ, hogy milyen a bronzcseppek összetétele, belső szerkezete, ezek tudatában biztosan összehasonlíthatóak-e bronzkori tárgyakkal, tekinthetőek-e ezek a helyi bronzöntés bizonyítékainak, illetve hogy feltételezhető-e a helyi ötvözés- Mindezek tudatában arra irányultak a vizsgálatok, hogy a fémfeldolgozás adatai mennyiben használhatók a településszerkezet belső struktúrájának és a társadalom szerkezetének a rekonstruálásában. A mintavétel a roncsolásos (fémfűrész használatával) módszerrel történt, s a szükséges előkészítési fázisokat követően a mintadarabokat, optikai mikroszkópos, (Zeiss Axiolmager) és AMRAY 1830I energiadiszperzív mikroszondával felszerelt pásztázó elektron-mikroszkópos vizsgálat alá vetettük. Az elvégzett vizsgálatok a következő eredményeket hozták: a fémcseppek öntött, ötvözött dendrites szerkezetűek voltak, ami azt bizonyítja, hogy öntési folyamat során keletkeztek. A Mezőcsát-Laposhalomról származó minták között vannak tiszta, ötvözés nyomait nem mutató dendrites szerkezetű cseppek – amelyek feltételezhetően alapanyagok. Az előkerült fém tárgy töredékek, utólagos megmunkálás nyomait mutatták: hideg kalapálás és lágyítás formájában. Az öntött szerkezetű fém cseppek eltérő óntartalommal a helyi öntés bizonyítékai lehetnek, a tiszta fémcseppek pedig esetleg felvetik a helyi ötvözés lehetőségét is. Számomra a vizsgálatokban való részvétel nagyon sok érdekes és új ismeretet adott, hiszen ezen idő alatt megismerhettem az interdiszciplináris kutatási mód valódiságát, s eredményességét. Végezetül álljon itt az előadás diaanyaga az érdeklődők számára Barkóczy P.- Kovács Á.- Fischl K.- Molnár Z. [post_title] => A bronzöntés bizonyítékai a BORBAS projekt (Borsod Region Bronz Age Settlements) által vizsgált lelőhelyeken [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => a-bronzontes-bizonyitekai-a-borbas-projekt-borsod-region-bronz-age-settlements-altal-vizsgalt-lelohelyeken [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2016-03-30 07:36:14 [post_modified_gmt] => 2016-03-30 07:36:14 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=530 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) [3] => WP_Post Object ( [ID] => 522 [post_author] => 2 [post_date] => 2014-04-08 07:12:56 [post_date_gmt] => 2014-04-08 07:12:56 [post_content] => A Miskolci Egyetem több kara más társszervezetekkel együtt idén 5. alkalommal rendezett archeometriai konferenciát Archeometria, kognitív- és szociálarcheológia címmel 2014. április 3-4-én. A kétnapos rendezvényen 6 szekcióban hallhattunk előadásokat régészek és más természettudományi és műszaki tudományok képviselőitől. Az elhangzott 28 előadás és a köztük levő beszélgetések, szakmai konzultációk jó alkalmat teremtenek az eltérő módszertannal és gondolkodásmóddal, kérdésfeltevéssel rendelkező kutatók közös munkájánák koordinálásához.   A konferencia évek óta lehetőséget ad az egyetem diákjainak is kutatásaik bemutatásához, illetve kiegészíti az archeometriai képzést kiemelten fontosnak tartó régészet szak alaptananyagát. A konferencia szervezésében és lebonyolításában is aktív szerepet vállalt a tudományos diákkör.       A konferencia programja:

Archeometria, kognitív- és szociálarcheológia

konferencia

Miskolc, 2014. április 3-4.

2014. április 3. (csütörtök) ME XXXIV. előadó 10:00 – 10:30: Regisztráció 10:30 – 10:40: Megnyitó 10:40 – 10:50: A vendégeket köszönti Dr. Ringer Árpád, az Őstörténeti és Régészeti Tanszék vezetője. 10:50-11:00: A Gesta új számának bemutatása 11:00 – 11:55: 1. szekció: Kognitív- és szociálarcheológia (Szekcióelnök: P. Fischl Klára) 11:00 – 11:20 Ringer Á.: Adalékok ős- és újkőkori Vénusz szobrok és idolok összehasonlító vizsgálatához. 11:20 – 11:40: Hajdú Zs.: Meddig tart egy emlékezet? (Gondolatok egy összetett funkciójú középső neolit gödör kapcsán) 11:40 – 11:55 Vita 11:55 – 13:00 Ebéd   13:00 – 16:40 2. szekció: Kövek archeometriája (Szekcióelnök: Ringer Árpád) 13:00- 13:20: Kristály F.: Röntgendiffrakciós vizsgálatok porszemtől a kőbaltáig: kihívások, lehetőségek és határok gyakorlati példákon 13:20- 13:40: Kürthy D. - Szakmány Gy. - Józsa S. - Szabó G.: A pannonok kőbe vésett határa. Esettanulmány a regölyi kora vaskori sírhalom kőzeteinek mikroszkópos és műszeres vizsgálati eredményeiről 13:40- 14:00: Szakmány Gy. - Bendő Zs.: „Zöldpala” nyersanyagú csiszolt kőeszközök nyersanyagának azonosítási lehetőségei, korlátai magyarországi leletanyagokban 14:00- 14:20: Péterdi B.: Magyarországi őskori leletanyagokban előforduló nefrit kőeszközök lehetséges nyersanyagforrásai, azonosítási módszerek és ezek korlátai. 14:20- 14:35 Vita 14:35 – 14:55 Szünet 14.55- 15:05: Tóth Z. H. - Kristály F. - Ringer Á.: Összehasonlító laboratóriumi hőkezelő kísérletek „avasi kován” 15:05- 15: 25: Czifra Sz. - Oláh I.: Előzetes eredmények szkíta kori őrlőkövek régészeti és petrográfiai vizsgálatáról 15:25- 15:45: Kristály F. - Tóth K. - Király Á.: Változatos, nagy mennyiségű, vegyes kőzetanyag meghatározása egy Sajószentpéter határában feltárt Germán településről 14:45- 16:00: Vita 16:00-16:10 Szünet 16:10- 1:55: 3. szekció: Kerámiák archeometriája (Szekcióelnök: Lengyel György) 16:10-16:30: Kristály F. - Kovács P.: Kerámiaégetési kísérletek eredményének összehasonlítása helyben feltárt kerámiákkal (Kelta-temető, Hejőpapi, Borsod-Abaúj-Zemplén) 16:30-16:50: Véninger P.: Hogyan égethettek a középkorban edényeket fehér színűre? 16:50- 17:10 Obbágy G. - Józsa S. - Szakmány Gy. - Bezeczky T.: Isztriai amphorák nyersanyagainak nehézásvány-vizsgálati eredményei. 17:10- 17:30 Kovács I. - Szabó G.: Szülejmán szultán szigetvári türbéje körül talált izniki kerámiatöredékek PIXE vizsgálata 17:30-17:45 Vita 17:55 Pannon Tenger Múzeum megtekintése Pusztai Tamás vezetésével. Igény szerint közös vacsora és beszélgetés   2014. április 4. (péntek) ME XXXIV. előadó 10:00 – 11:25 4. szekció: Bioarcheológia – Geoarcheológia (Szekcióelnök: Ringer Árpád) 10:00-10:20: Dr. Kordos L.: Negyedidőszaki styepp folyosók. 10:20- 10:40: Bradák, B. - Kiss, K. - Barta, G. - Szeberényi, J. - Varga, Gy. - Markó, A. - Novothny, Á. - Józsa, S. - Kovács, J.: Komplex késő pleisztocén őskörnyezeti kép a verőcei epigravetti lelőhely környezetében 10:40- 11:00: Kulcsár G. - Sümegi P. - Kiss V. – Serlegi G. - Szeverényi V. - Timothy E.: Bronzkori tájhasználat a Benta völgyében 11:00- 11.20: Hajdú M. - Pósa P. - Emődi A. - Schellenberger J. - Mravcsik Z. - Gyulai F.: Előzetes jelentés Miskolc-Hejő melletti szkíta kori kút növényi maradványainak feldolgozásáról 11:20-11:35 Vita 11:35-11:45 Szünet 5. szekció: Régészeti adatbázisok, feldolgozási módszerek (Szekcióelnök: P. Fichl Klára) 11:45-12: 05: Balogh A.: Robotrepülős légirégészeti kutatások és teljes körű adatfeldolgozásuk 12:05- 12:25: Vágvölgyi B.: Térinformatikai fejlesztések a Dobó István Vármúzeumban 12:25-12:45 Vita 12:45-13:40 Ebédszünet 6. szekció: Fémek archeometriája (Szekcióelnök: Barkóczy Péter) 13:40 – 14:00: Barkóczy P. - P. Fischl K. - Kasztovszky Zs. - Káli Gy. - Kis Z. - Kiss V. - Maróti B. - Szabó G.: Bronzok, kincsek, sírok – kora és középső bronzkori fémtárgyak vizsgálatának tanulságai 14:00-14:10 Vita 14:10 – 14:30: Gherdán K.: Kártevőmentesítés lehetséges hatása múzeumi fémtárgyakra 14:30 – 14:50: Dani J. - Csedreki L.: Dunán innen, Hencidán túl… 14:50 – 15:10: Barkóczy P. - Kovács Á. - P. Fischl K. - Molnár Z.: A bronzöntés bizonyítékai a BORBAS projekt által vizsgált lelőhelyeken 15:10 –15.30: Török Béla - Kovács Árpád - Barkóczy Péter – Gallina Zsolt: Homokmégy-Székes 10-11. századi temetőjéből származó fémleletek komplex archeometriai vizsgálata. 15:30-15:45 Vita 15:45- 16:05: Ringer I.: "A lángkemencék szerkezete, működése és a bronzolvasztás technológiája a kora újkorban" 16:05-16:25 Thiele Á. - Kercsmár Zs.: A belső-somogyi gyepvasérc telepek archeometallurgiai jelentősége és genetikája 16:25- 16:45: Thiele Á. - Jiří H., Paweł K. - Haramza M.: Középkori damaszkolt kardok mechanikai tulajdonságai 16:45-17:05: Barkóczy P. - Kovács Á. - Szabó Géza: A szigetvári török kori öntött acélágyú archaeometallurgiai vizsgálata 17:05-17.25 Vita 17:25: Konferencia zárszó     [post_title] => Archeometria konferencia a Miskolci Egyetemen [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => archeometria-konferencia-a-miskolci-egyetemen [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2014-05-08 07:47:53 [post_modified_gmt] => 2014-05-08 07:47:53 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=522 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) [4] => WP_Post Object ( [ID] => 443 [post_author] => 2 [post_date] => 2014-04-03 10:12:34 [post_date_gmt] => 2014-04-03 10:12:34 [post_content] => A műszeres leletfelderítés a régészeti lelőhelyeken található fémleletek felgyűjtésére irányul. A régészeti leletek speciális csoportját alkotó fémleletek megmentéséhez a kézi fémkereső készülékkel végzett műszeres leletfelderítés a legkézenfekvőbb módszer. A régészeti lelőhelyekről felgyűjtött fémleletek sok esetben árnyalhatják, gazdagíthatják az adott lelőhelyről szerzett ismereteinket. A különböző fémtárgyak ékszerek, használati tárgyak, érmek kronológiája sok esetben jobban kidolgozott, mint a kerámiáé, így egy-egy fémtárgy hasznos információt szolgáltat a lelőhelyek pontosabb kronológiai besorolásához. Egy-egy jellegzetes fémből készült lelet előkerülése pedig a lelőhelyen megtelepült népesség meghatározásához adhat támpontokat. A bronzkori lelőhelyeken a fémleletek gyűjtése többek között az alábbi kérdésekre is választ adhat: - Folyt-e fémöntés és megmunkálás a telepen? - Milyen típusú fémleletek találhatóak (nyersanyagok, eszközök, töredékek, deponáció)? A kutatási eredmények ismertetése előtt fontos, hogy megismerjük a műszeres leletfelderítés módszereit. A fémkereső a régészetnek fontos segítőjévé válhat a használatára vonatkozó megfelelő módszertan kidolgozásával, a készülék technikai paramétereinek figyelembe vételével, és azok helyes alkalmazásával. A kézi fémkereső műszer részletes működési elvére nem térek ki, inkább a műszeres leletfelderítés módszertanára helyezem a hangsúlyt. Ha megfelelően választjuk meg a detektort és annak használati módját, akkor nagy segítségére lehet a régészeknek. A műszeres leletfelderítés módszertana gyakorlatilag megegyezik a terepbejárás módszereivel. Az ötféle – táblás, sávos, osztott sávos, négyzethálós, reprezentatív mintavétel – módszer mindegyikénél alkalmazható a detektoros kutatás, sőt a két kutatási forma egyszerre, egy időben is végezhető, hiszen keresőzés közben a felszínen heverő kerámiatöredékeket, kőeszközöket is felgyűjthetjük. A régészeti topográfia esetén a legelterjedtebb a geomorfológiai viszonyokat figyelembe vevő kutatás. Ebben az esetben az emberi megtelepedésre alkalmas viszonyokat vesszük figyelembe: jelenlegi vagy valaha volt vízállások magas partja, árvízmentes kiemelkedések, védekezésre alkalmas területek stb. Ilyenkor az elsődleges szempont a megtelepedés igazolása az adott területen, amikor az úgynevezett intuitív kutató módszer az elsődleges. A kiválasztott területen néhány egymással párhuzamos kb. 1 méter széles területet átvizsgálunk, lehetőleg azonos hosszban. A jelzett szélességet egy oda és egy visszatérő sávval kutatjuk meg. A már lehatárolt régészeti lelőhelyeken a szisztematikus felderítési módszert alkalmazzuk. Ebben az esetben a célunk az, hogy a lelőhelyről egy esetleges régészeti feltárás előtt a lehető legtöbb információt összegyűjtsük. A szisztematikus kutatás során nem csak egy irányban végezzük el a felderítést. A már lejárt területet az eddigi sávokra merőlegesen ugyancsak átvizsgáljuk. A másik irányban más kutatási paraméterekkel rendelkező keresőfejet használunk. Először, az első irányban egy kis keresőfejet használunk nagy frekvenciával, amely segítségével az apró leleteket tudjuk nagy hatékonysággal felkutatni. Majd a második irányban a mélyebben fekvő, nagyobb tárgyak felgyűjtésére alkalmas nagy keresőfejet alkalmazunk alacsony frekvenciával kombinálva. Így a más-más mélységekben levő tárgyakat nagy valószínűséggel összegyűjthetjük. Lassan, 30–40 centiméteres lépésekkel haladunk, ügyelve arra, hogy az átkutatott felületek minden irányban átfedjék egymást. A fedés eléréséhez és az egyenes haladáshoz sorkijelölést kell alkalmaznunk. Ha a szántásra merőlegesen haladunk, akkor a lábnyomaink jól követhetőek, így könnyebben kontrollálhatjuk az átkutatott terület szélét. Másik módszer, ha az ásónkat a detektorral ellentétes oldalon a testünk mellett húzzuk a földön, ebben az esetben a szerszám élével karcolt vonal lesz a vezetőnk. Füves területen feltűnő színű műanyag dobozokból készült irányjelzőket alkalmazunk, azokat egyenes vonalban, egymástól egyenlő távolságban elhelyezzük, majd ha elértük a jelölt pontot egy „lendítési távolsággal” megegyezően a következő kutatandó sávba helyezzük át a dobozt. Ezzel kijelöljük az új kutatási zónát, és egy megbízható sorvezetőt kapunk. Ha a kijelölt sávban a kutatásunk nem vezetne eredményre, akkor az előbbiekben ismertetett módszerrel másik területet vizsgálunk át a lelőhely ígéretesebbnek tűnő részén. Természetesen régészeti ásatás előtt a feltárásra kijelölt teljes területet át kell vizsgálnunk tekintet nélkül arra, hogy találunk-e lelet vagy sem. Nagyon fontos szerepe a műszeres leletfelderítésnek, hogy a terület átvizsgálásakor a nagyobb méretű recens vas hulladékot is eltávolítjuk, így azok nem fogják negatívan befolyásolni a geofizikai felméréseket. A negatív eredmény is információhordozó. Ez az egyik fontos momentum, amely megkülönbözteti a kincskeresést a régészeti feltáró munkától. Napi viszonylatban, 8 órás munkaidőt figyelembe véve egy 50x50 méteres terület kutatható át a régészeti kutatás jellegének megfelelő alapossággal. A szakszerűen elvégzendő műszeres leletfelderítéshez megfelelő mennyiségű időt kell biztosítani. A kutatás időtartamának a tervezésénél, amennyiben leletfelderítést kívánunk alkalmazni, ezt a körülményt mindig figyelembe kell venni. A szisztematikus módszerrel végzett műszeres leletfelderítés eredményességét nagymértékben befolyásolja az a körülmény, hogy a lelőhely melyik részén végezzük el azt. Nagy segítséget jelent a kutatás eredményes elvégzéséhez a lelőhelyen található kerámiatöredékek szóródása. Ha a lelőhely beletartozik a fémmegmunkálási időszakok bármelyikébe, akkor nagy esélyünk van a cserepekkel sűrűbben fedett területeken fémtárgyak előbukkanására. A lelőhelyek intenzív megtelepedést mutató részein célravezető a szisztematikus módszer alkalmazása műszeres leletfelderítés során. A műszeres leletfelderítés során felkutatott régészeti leletek helyét műholdas helymeghatározó készülékkel 2–3 méteres pontossággal rögzítjük. M= 1:10000 méretarányú térképen történő ábrázoláshoz ez a pontosság megfelelő. A műszeres leletfelderítés során a fémtárgyak mellett a kerámiasűrűsödési pontokat, esetleg a felszínen megfigyelhető régészeti objektumokat is rögzíthetjük. Ezeket a fém- és kerámiatalálási pontokat M=1:10.000-es méretarányú digitalizált térképre szerkesztve már a feltárások megkezdése előtt kimutatható, hogy hol várható a lelőhelyen az objektumok sűrűsödése.   A két lelőhelyen a francia XP cég „Deus” fantázianevű fémkeresőjével végeztem a műszeres leletfelderítést. Ez a készülék a forgalomban lévő kézi fémkereső detektorok közül az egyik legmodernebb. A Wireless technológiának köszönhetően könnyű súlyú, így hosszú munkavégzést tesz lehetővé. A kapcsolható frekvenciák (4 kHz-8 kHz-12 kHz-18 kHz) lehetővé teszik a készülék speciális programozását, amelyek alkalmassá teszik a detektort mind a nagyobb mélységben lévő tárgyak, mind a felszín közeli kisebb méretű leletek felderítésére. Ezt a típusú készüléket jelenleg három méretű(20 cm; 28 cm; 35 cm átmérőjű) keresőfejjel forgalmazzák. A kisebb méretű fej a magasabb frekvencia alkalmazásával a felszín közeli apró tárgyak felderítésére használható, míg a nagyobb méretű fej alacsony frekvenciával a mélyebben lévő, nagyobb tárgyak felderítésére használható. Jelen kutatás során a 35 cm átmérőjű keresőfejet alacsony frekvenciával használtam. A műszeres leletfelderítés kidolgozott módszertana alapján ezt a kombinációt nagy terület, egy irányban történő átvizsgálása esetén használhatjuk hatékonyan.   A bejegyzés Bacskai István írásaiból készült. [post_title] => Roncsolásmentes kutatási csomag III. A fémkeresős kutatás [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => roncsolasmentes-kutatasi-csomag-iii-a-femkeresos-kutatas [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2015-11-24 18:59:42 [post_modified_gmt] => 2015-11-24 18:59:42 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=443 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) [5] => WP_Post Object ( [ID] => 429 [post_author] => 2 [post_date] => 2014-03-25 07:07:09 [post_date_gmt] => 2014-03-25 07:07:09 [post_content] => [caption id="attachment_432" align="alignleft" width="300"] Terepbejárás a borsodivánkai tell külső telepe méretének meghatározása céljából.[/caption] Az egykor élt közösségek mindennapjainak maradványait egy egyszerű sétával is megtalálhatjuk. Az egykori járószintre épült épületek, gazdasági létesítmények, kemencék összeomlás, leégés utáni maradványait, sőt az egykor a talajszint alá mélyített objektumok, például tárolóvermek vagy szemetesgödrök maradványait ugyan befedte a talajképződés, de ezzel párhuzamosan eróziós tevékenységgel és ember által végzett cselekedetek talajpusztító hatásával is kell számolni. Így az őskori vagy annál fiatalabb időszakok járószintjei gyakran alig 20 cm mélységben találhatók lábunk alatt. [caption id="attachment_431" align="alignleft" width="300"] Szikes talajfolton talált leletsűrűsödés Dél-Borsodban. A fényképezőgép optikájának kupakja a méretarány miatt van a képen.[/caption] A talajművelés így felszínre hozza az egykori élet maradványait, kiforgatja a nem szerves anyagból készült tárgyak csoportjait. Egy friss szántás vagy eső után az egykori lakóhelyek mai felszínei teli vannak kerámia- kő és csonttárgyakkal, mint tavasszal a gyep a pitypanggal. A szántás vagy más talajművelés elmozdítja ugyan a helyükről ezeket a leleteket, de nem viszi olyan távolra őket, hogy felszíni pozíciójukból ne lehetne következtetni a felszín alatt meghúzódó eredeti helyükre. E leletek összegyűjtése történik a terepbejárás során. A legáltalánosabb esetben abból a célból indul a régész terepet járni, hogy még ismeretlen lelőhelyeket lokalizáljon. Térképet és zacskót vesz magához, iránytűt, és tollat és addig sétál a kijelölt területen, amíg meg nem állapítja, hogy van-e ott régészeti korokba sorolható leletanyag vagy sem. Ha talál a felszínen leletanyagot, megállapítja a leletekkel jelzett terület nagyságát és próbál olyan töredékeket gyűjteni, melyek tulajdonságai elárulják számára a leletanyag korát. A kormeghatározás készítéstechnikai, tipológiai alapon történik, erről a módszerről egy másik bejegyzés fog szólni. A területet térképen jelöljük, a leletanyag a felgyűjtés után bekerül a múzeumba, ott leltározzák és adatbejelentés során az immár régészeti lelőhely bekerül az országos nyilvántartásba. A már ismert régészeti lelőhelyeken később is szoktunk terepbejárást végezni. A kiterjedés vagy a leletanyag pontosabb korszakolása miatt szükséges lehet újabb terepi vizsgálat. A terepbejárás egy speciális módja a szisztematikus felszíni leletgyűjtés. Ha egy lelőhely életéről speciális információkat szeretnénk kapni, akkor a felszíni leletszóródást kisebb egységekre osztjuk és egységenként elkülönítve gyűjtjük fel a leletanyagot. Ennek kiértékelése során az egységek térképi ábrázolása után a régészeti lelőhely belső struktúrájáról, területhasználatáról, pontosabb korszakolásáról kapunk képet szerencsés esetben. [caption id="attachment_433" align="alignleft" width="300"] Tard-Tatárdomb szisztematikus felszíni leletgyűjtése 5x5 méteres egységekben.[/caption] A BORBAS projekt során a szisztematikus felszíni leletgyűjtéssel vizsgált bronzkori településeket 50x50 méteres négyzetekre osztottuk fel. Ez volt ugyanis a geofizikai felmérés alapegysége. Ezeket a négyzeteket tovább osztottuk 100 db 5x5 méteres egységekre. Minden 5x5 méteres négyzetből felszedtünk minden az adott időpillanatban a felszínen látható leletet. Mindent, ami nem a mező része.  Így például Tard-Tatárdombon 2,5 hektár területről 510 kg, 57187 darab őskorinak meghatározható kerámiát gyűjtöttünk (és még nincs vége a statisztikai feldolgozásnak) Mezőcsát-Laposhalmon 1,25 hektáron 215 kg, 25882 db tárgyat vizsgáltunk. A felszedett leletanyagot először szétválogatjuk. Az állatcsontanyag az archeozoológushoz kerül, aki meg tudja állapítani, mit tenyésztettek és mit vadásztak a bronzkorban. Milyen arányban tartottak nagyemlősöket vagy éppen háziszárnyasokat, esetleg hol zajlott a húsfeldolgozás és a település melyik részén volt csak húsfogyasztás. A kőeszközök, kőnyersanyagok alapanyagának származási helyéből kiderül milyen irányú kapcsolatrendszereik, konkrét földrajzi ismereteik voltak az itt lakóknak. A fémtárgyakat, salakokat, ha lehet és szükséges archeometallurgiai vizsgálatnak vetjük alá. A kerámiaanyagot pedig a töredék helye (perem-, oldal-, fül-, fenéktöredék stb) és díszítése és ha el lehet dönteni funkciója (pl.: fazék töredéke – főzőfunkció, orsógomb – szövés-fonás stb) alapján szétosztályozzuk és adatbázisba foglaljuk. [caption id="attachment_435" align="alignleft" width="300"] Mezőcsát-Laposhalom felszíni leletgyűjtésének súly szerinti eloszlásadatai a geofizikai képre vetítve.[/caption] A leletek sűrűsége segíthet az egykor a területen állt házak helyzetének meghatározásában, a nem lakófunkcióval rendelkező terek elhatárolásában. A speciális leletek térképi szóródása egyes tárgytípusok értelmezésében és az egykori életben betöltött szerepük tisztázásában nyújthat segítséget (pl.: az agyag kocsimodellek kultikus funkciójú tárgyak voltak-e vagy gyerekjátékként használták őket). A leletanyag pontos kiértékelése egy-egy területen belül kronológiai kérdésekre is választ adhat. A roncsolásmentes kutatási csomaggal történő standardizált adatfelvétel legérdekesebb lépése azonban az, amikor a különböző vizsgálati módszerekkel készült eredményeket GIS technikák alkalmazásával egymásra vetítjük. A kiértékelés eme módjáról szintén külön bejegyzésben lehet olvasni. [post_title] => Roncsolásmentes kutatási csomag II. Terepbejárás és statisztikai módszerek [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => roncsolasmentes-kutatasi-csomag-ii-terepbejaras-es-statisztikai-modszerek [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2015-11-24 17:51:42 [post_modified_gmt] => 2015-11-24 17:51:42 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=429 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) [6] => WP_Post Object ( [ID] => 398 [post_author] => 2 [post_date] => 2014-03-05 07:48:17 [post_date_gmt] => 2014-03-05 07:48:17 [post_content] => Ezzel a bejegyzéssel szeretnék útnak indítani egy sorozatot ami bemutatja, hogyan is működik az a roncsolásmentes régészeti kutatási csomag amivel a BORBAS projektben felmérjük a bronzkori településeket. A bejegyzések egy részét azok a szakemberek készítik, akik részt vesznek a projektben. Tervezem, hogy a szakszerű bemutatások után "laikus" régészként a saját meglátásaimat is hozzáfűzöm külön bejegyzésként a leírásokhoz. Álljon itt most az első módszertani bemutatás a légifényképek készítésének általunk alkalmazott módjáról.

Merevszárnyú robotrepülők segítik a bronzkori településkutatást

  Balogh András, Pazirik Informatikai Kft.   A robotrepülők rohamos fejlődése a régészet számára is egy új korszakot hozott a légi régészeti kutatások területén. Korábban az archeológiai kutatásokban is megkérdőjelezték ezeknek az eszközöknek a tudományos hasznosulását. Ma már azonban ezek az eszközök – számos más tudományterülethez hasonlóan – a régészetben is kiválóan és rendkívül sokrétűen használhatóak és az általuk költséghatékonyan előállított adatok a legújabb képfeldolgozó szoftverek segítségével gyorsan és hatékonyan kiértékelhetőek. Ennek egyik pozitív példája a 2013.10.19-én merevszárnyú RPAS-el (Remotely Piloted Aircraft System – Távirányított Repülő Rendszer) végzett felmérésünk, melynek során 3 bronzkori földvár került berepülésre. A munka alatt azonban nemcsak merőleges tengelyű felvételek születtek, hanem elkészült a digitális állomány utófeldolgozása is. Az új fotogrammetriai eljárások segítségével ezekből a merőleges- vagy ferdetengelyű felvételekből nagy pontosságú digitális terepmodell (DTM) is készíthető.  

Adatgyűjtés

  A légifelvételek készítésére merevszárnyú RPAS eszközt használtunk, mellyel nagy terület feltérképezése lehetséges. Az eszköz egy kifejezetten FPV (First Person View) repülésre tervezett Skywalker típusú modellrepülőből és az ezt kiegészítő összetett rendszerekből áll. A repülőgép működését egy magyar fejlesztésű C4S típusú robotpilóta rendszer segíti, mely több repülési módot tud (szabad kézi repülés, stabilizált repülés, útvonal repülés, RTH, adott pont körüli körözés, stb.). A felmérés során a szabad kézi repülést és az előre beprogramozott útvonal repülést használtuk. A vizsgálni kívánt terület kijelölése után a robotrepülőhöz biztosított program automatikusan megtervezi a repülési útvonalat, mely különböző beállítási lehetőségek segítségével még pontosabban személyre és adott feladatra szabható (repülési magasság, repülési sebesség, fényképező beállítási lehetőségei és annak paramétereinek megadása).  A repülést a gépen elhelyezett kamera és videó adó segítéségével, valamint a földön elhelyezett videó vevő segítségével folyamatosan nyomon követhetjük, kontrollálhatjuk. Az élő kép segítségével a felmérés során kint lévő szakemberek is pontos megfigyeléseket végezhetnek, beleszólhatnak az eszköz útvonalába is. A feladat végrehajtása automatikus, a robot végzi, de bármikor megszakítható vagy korrigálható az adott útvonal. A nagyobb távolságok berepülésében egy úgynevezett LRS rendszer (Long Range System) is segíti a pilótát.                Segítségével ezeknek az eszközöknek az irányítható hatótávolsága akár 5-10 km távolságra is biztonságosan kiterjeszthető. Az RPAS eszköz repülési ideje 40-60 perc között van, de akkumulátor csere után tovább folytatható a repülés. A felmérés során ez a repülési idő elég volt, hiszen mind a 3 helyszín esetében közel tudtunk menni a lelőhelyhez, így nem kellett a célpont eléréséig nagy távolságokat megtenni. A repülőgép testében, a felszínhez képest közel merőlegesen elhelyezett fényképezőgép került, mely adott időközönként készített egy-egy felvételt. Az így készült közel merőleges tengelyű felvételek kerültek később feldolgozásra és kiértékelésre. A légifotók készítése során figyelnünk kellett arra, hogy a felmért objektumról készült képek között megfelelő átfedés legyen, hiszen annál jobb eredményt fogunk elérni, minél nagyobb az átfedés. Az FPV repülőgép számára nem szükséges nagy fel- és leszálló pálya, kis helyen is képes ezeket a manővereket végrehajtani. Repüléseink során mind a 3 helyszín környékén sikerült olyan területet találni, ahol ezt biztonságosan meg lehetett tenni. Szerencsére az időjárási viszonyok is megfelelőek voltak, viszonylag szélcsendes és napfényes idő volt, így az elkészült felvételek jó minőségűek lettek. Tapasztalataink szerint egy nap 2-3 bronzkori földvár is kényelmesen felmérhető, de ez függ a terület nagyságától és az egymáshoz viszonyított távolságuktól is.

 Képfeldolgozás

  Az elkészült felvételek feldolgozása a munka egyik legfontosabb része, hiszen a látványos fotókból így lehet tudományosan is feldolgozható és elemezhető digitális állományokat előállítani. A jó eredményhez megfelelő minőségű és számú felvételekre és egy SfM algoritmuson alapuló szoftverre van szükségünk. A bronzkori földvárakról készült felvételek feldolgozásához az orosz Agisoft LLC. által készített Photoscan nevű szoftvert használtuk. Az algoritmus segítségével a program kiszámolja a kamerapozíciókat, és ebből felépíti a terület 3D pontfelhőjét, amely a valós terep leképezése. A program képsorozatokkal dolgozik, amelyek az adott földvár és közvetlen környezetéről, több nézőpontból készültek. A repüléseink során több magasságból is elvégeztük az útvonal repüléseket. A repülést megelőzően ősszel nem kerültek kitűzésre egyértelműen azonosítható GCP (ground control point) pontok, így ezeket az utófeldolgozás során nem tudtuk felhasználni. A tavaszi felmérések során már ilyen  azonosító pontokat is használtunk. A feldolgozás első lépcsőfoka az elkészült és az esetek többségében rendkívül nagyszámú felvételek kiválogatása (pl. homályos képek szűrése) és maszkolása (felesleges részek kitakarása). Ezt követően a program kiszámol a képek alapján egy 3D pontfelhőt (sparse point cloud). A feldolgozás következő szakaszában elkészül a poligonháló, majd erre kerül a textúra. A folyamat utolsó szakaszában exportáljuk az ortofotót és a DTM-et. Az így elkészült digitális végtermékek már integrálhatóak a térinformatikai rendszerbe.

 Adatok a repülésről

Repülésben és feldolgozásban részt vett személyek:

• Balogh András (Pazirik Informatikai Kft.)
• Kiss Kinga (Pazirik Informatikai Kft.)
• Pusztai Tamás (Herman Ottó Múzeum)
• Pusztainé dr Fischl Klára (Mikolci Egyetem)
• Sandó Norbert (Pazirik Informatikai Kft.)
• Schnur Tamás (Aeroart-Légikép Kft.)

[post_title] => Roncsolásmentes kutatási csomag I. A légirepülés [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => roncsolasmentes-kutatasi-csomag-i-a-legirepules [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2014-05-07 14:25:43 [post_modified_gmt] => 2014-05-07 14:25:43 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=398 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) [7] => WP_Post Object ( [ID] => 359 [post_author] => 2 [post_date] => 2014-02-10 20:29:29 [post_date_gmt] => 2014-02-10 20:29:29 [post_content] => Az alábbi bejegyzés tárgya két különleges kis töredék. Mindkettő lábat formál, a nagyobb Ároktő-Dongóhalmon került elő a tellhez tartozó külső település szisztematikus felszíni lelegyűjtése során (HOM Ltsz.: 2010.3.60). A lábtöredék barna-szürke foltosra égetett, az ujjakat bekarcolt vonal jelzi, a bokacsont a töredék külső és belső oldalán apró bütyökkel lett kialakítva (a belső oldalon letört). A bokán dupla bekarcolt vonal közötti rovátkolássor látható. A minta nem fut körbe, a töredék belső oldalán már nem alakították ki. A másik – jóval kisebb – töredék Tard-Tatárdombról származik és Kleszó András a Bükki Nemzeti Park őre adta át nekem számos más, a lelőhelyről származó töredékkel együtt. A szintén foltosra égetett töredék érdekessége, hogy bokáján mindkét végén spirálban végződő lábperec található. A lábdísz bekarcolással lett kialakítva és a töredék belső oldalán is követhető. (A rajzokat Balázs Ádám készítette.)   A korabronzkor végi, középső bronzkori kultúrák viszonylag ritkán alkalmaztak lábszerű kialakítást kerámiáikon. Ismerünk lapos, tálcaszerű tárgyakat négy emberlábhoz hasonló alátámasztással – ezeket oltároknak nevezi a kutatás minden bizonyíték nélkül szakrális szerepükre (pédaként álljon itt a dárdai oltár: Kovács 1977, Taf. 19). Ilyen oltárokat négy bütyöklábbal is készítettek. Tálak, tálszerű edények aljához is csatlakozhat négy lábacska (pl.: Kunszentmárton, Dunaújváros-Duna dűlő 161. sír, Bóna 1992, Abb. 18; Csányi-Tárnoki 1992, Kat.Nr. 438).                                 Két emberi lábon áll a Nagyrév-zsidóhalmi edény (Kovács 1992a, Abb. 42), melynek formája ugyan klasszikus nagyrévi edénytípus, a tárgyra pillanta mégis sematikus emberábrázolás jut mindenki eszébe. Legnagyobb számban madáralakú tárgyaknál figyelhetjük meg az emberi lábkiképzést, itt megtalálható a szokatlan négy, illetve a biológiai rendnek megfelelő két láb is (Kovács 1992a, Abb. 43; Kiss 2012, Fig. 19). Az eddig felsorakoztatott – nem teljeskörű – példák alapján látható, hogy emberi lábak viszonylag különleges edényformákhoz társulnak a korszakban.          A királyszentistváni temető 12. sírjából előkerült egyik madár lábán pedig a tardihoz hasonló lábperec, sematikus, mészbetéttel kitöltött motívuma látható (Bóna 1975, Taf. 222.1). A tardi lábpereces töredék alapján nem tűnik az sem kizártnak, hogy az ároktői töredék lábán egy nyitott lábperec ábrázolását láthatjuk. A tárgytípust a füzesabonyi kultúra tiszafüredi temetőjének D305-ös sírjában egy nő – a nemre a fektetésből következtettünk: baloldali fektetés és É-D-i tájolás általában a női sírokra jellemő – jobb bokáján találták meg (Kovács 1992b, Abb. 62). A szövegben a D304. sír mellett a D279. sírból is ilyen típusú bokaperecet említ Kovács Tibor (Kovács 1992b, 97). Koós Judit a tiszaladányi – hasonló típusú karperecet tartalmazó – kincs részletes elemzése kapcsán már 3 tiszafüredi sírt említ, melyben hasonló díszt találtak (B79, D283, D306, Koós 1989, 37). A tárgytípus részletes elemzését Hellebrandt Magdolna végezet el az Abaújdevecseri „kartekercs” közlése során (Hellebrandt 2011). Az abaújdevecseri 12 kg-os tekercset nyilván sem lábon sem kézen nem viselték. Nyújtott szára miatt nem teljesen azonos tipológiai besorolása a füzesabonyi kultúra sírjaiból ismertekkel, bár spiráljai szimmetrikusak ellentétben a legtöbb nyújtott szárú példánnyal. Azt azonban bizonyítja, hogy ez a tárgyforma valamilyen sajátos, kiemelkedő szereppel bírt a kor emberei számára. A füzesabonyi kultúra leletanyaga mellett megtaláljuk ezeket a kar- és lábpereceket pl.: a kórósi, balatonkiliti és stomfai mészbetétes kincsekben (Mozsolics 1967, Taf. 30, 4, 6; Taf. 37, 3, 4, Taf. 41,1) és hasonló kialakítású tárgyakkal találkozunk a Trzciniec kultúra előkelő halmos temetkezéseinek mellékleteiben (Makarowicz 2012, Abb. 24, 26-27). Tiszakeszi szódadombról Gálffy Ignácz 1900-as ásatásából is ismerünk egy nagyon kis átmérőjű, négyzetes keresztmetszetű drótból készült azonos típusú „karperecet” (HOM Ltsz.: 53.592.1). Az említett párhuzamokkal kapcsolatban el kell mondanunk, hogy részletes tipológiai elemzésük (drótból húzott, vagy öntött, a szár átmetszete, a tárgy mérete, a spirálok mérete és egymáshoz való viszonya, a szár hossza és jellege, a leletegyüttes melyben előkerültek stb) nem történt még meg, általában más tárgyakkal kapcsolatban tértek csak ki rájuk. Nem áll módomban itt a lábas edények és a spirálban végződő kar- és lábperecek kapcsán teljes nyomozást és okfejtést kibontani. Viszont az eddigiek jól érzékeltetik, hogy mind a lábbal ellátott kerámiatárgyak, mind a kar és lábtekercsek egy különleges, meglehetősen zárt, és véleményünk szerint a bronzkorban is nagy jelentőséggel bíró leletcsoportot alkotnak. A kétféle speciális tárgycsoport együttes alkalmazása pedig felerősíti ezt a különleges jelentéstartalmat. Irodalom: Bóna, István 1975 Mittlere Bronzezeit Ungarns und ihre südöstlichen Beziehungen. Archaeologica Hungarica. Series nova 49. Budapest. Bóna, István 1992 Bronzezeitliche Tell-Kulturen in Ungarn. in: W. Meier-Arendt (ed.), Bronzezeit in Ungarn. Forschungen in Tell-Siedlungen an Donau und Theiß. Ausstellungskatalog. Frankfurt am Main, 9–39. Csányi, Marietta–Tárnoki, Judit 1992 Katalog der ausgestellten Funde. in: W. Meier-Arendt (ed.), Bronzezeit in Ungarn. Forschungen in Tell-Siedlungen an Donau und Theiß. Ausstellungskatalog. Frankfurt am Main, 175–210. Hellebrandt Magdolna 2011 Bronztekercs Abaújdevecserről. Bronze Spiral of Abaújdavecser. herman Ottó Múzeum Évkönyve L 131–152. Kiss, Viktória 2012 Middle Bronze Age Encrusted Pottery in Western Hungary. Varia Archaeologica Hungarica XXVII. Koós, Judit 1989 Der II. Bronzefund von Tiszaladány. Communicationes Archaeologicae Hungariae 31–43. Kovács Tibor 1977 A bronzkor Magyarországon. Budapest 1977. Kovács, Tibor 1992a Glaubenswelt und Kunst. in: W. Meier-Arendt (ed.), Bronzezeit in Ungarn. Forschungen in Tell-Siedlungen an Donau und Theiß. Ausstellungskatalog. Frankfurt am Main,76–82. Kovács, Tibor 1992b Bestattungssitten der Füzesabony-Kultur und das Gräberfeld von Tiszafüred-Majoroshalom. in: W. Meier-Arendt (ed.), Bronzezeit in Ungarn. Forschungen in Tell-Siedlungen an Donau und Theiß. Ausstellungskatalog. Frankfurt am Main, 96–98. Makarowicz, Przemyslaw 2012 Zwischen baltischem Berstein und transylvanischem Gold. Der Trzciniec-Kulturkreis — nordöstlicher Partner der Otomani/Füzesabony-Kultur. in: M. Jaeger–J. Czebreszuk–K. P. Fischl (eds) Enclosed Space – Open Society. Contact and Exchange int he Context of Bronze Age Fortified Settlements in central Europe. Studien zur Archäologie in Ostmitteleuropa 9 Poznan-Bonn 2012, 177–214. Mozsolics Amália 1967 Bronzefunde des Karpatenbeckens. Depotfundhorizonte von Hajdúsámson und Kosziderpadlás. Akadémiai Kiadó. Budapest.     [post_title] => Két? lábon járó bronzkoriak? [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => ket-labon-jaro-bronzkoriak [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2015-11-24 19:01:09 [post_modified_gmt] => 2015-11-24 19:01:09 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=359 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) [8] => WP_Post Object ( [ID] => 331 [post_author] => 2 [post_date] => 2014-01-31 15:32:29 [post_date_gmt] => 2014-01-31 15:32:29 [post_content] => Bóna István 1958-ban a koszideri kincsleletekről írott dolgozatában közli a tiszakeszi kincset. A leletegyüttes a publikáció szerint 2 db koncentrikusan bordás korong alakú csüngőből, 2 db fordított „V”alakú középtaggal ellátott félhold alakú csüngőből és 9 darab kisebb méretű félhold alakú csüngőből áll, mely utóbbiak középtüskével rendelkeznek (Bóna 1957, 214, 216, 233, Taf. 4). A tárgyak leltári száma HOM Ltsz.: 53.436.1-12. A Herman Ottó múzeum leltárkönyvében egy tételként vásárlás útján a múzeumba került leletegyüttesként, az említett csüngők mellett 53.436.13-16 leltári számon további 4 db átfúrt medvefog is szerepel. A leletegyüttes lelőhelyeként Tiszakesz-Szódadomb lett feltüntetve. A kincsleletet hivatkozza Mozsolics Amális is a hajdúsámsoni és koszideri kincshorizontokról írt munkájában (Mozsolics 1967, 87, 170), ahol szintén csak a fémtárgyakat említi. A Herman Ottó múzeum leltárkönyve 53.437.1 és 53.938.1 számok alatt további két csüngőt őriz. Ezek lelőhelyeként Tiszakeszi Pipics tanya van megadva. A tárgyak Surányi Dániel ajándékaként kerültek a múzeum tulajdonába. (Rajz: Balázs Ádám) Tompa Ferenc 1936 március 28 és április 7 között folytatott kutatásokat Tiszakeszi környékén. Ekkor vizsgálta át a Tállónádas mellett lévő szigetet (Százdi apátság területe) a Szódadombot és környékét, továbbá a Fái kertben rézkori sírokat tárt fel. Az eredeti kéziratos naplóban (MNM RégAd.: 6.T.I.) a jelen dolgozat tárgyát képező ásatási helyszínekről a következő információkat találtam: Tompa Ferenc a Szódadomb területén 2 helyen nyitott árkokat. Egyrészt „az új árok és a régi töltés szögletében Surányi Dániel mezőcsáti lakos földjén a gátárokkal párhuzamosan 10 méter hosszú, 5 méter széles árkot nyitottunk (B árok) mégpedig 5,5 méterre a gátároktól”. Itt elsősorban a tiszai kultúra leleteit találták. Ezek után átmentek „a Szódadombra (Surányi Dániel birtoka) és a domb nyugati lejtőjén É-D irányú 10 méter hosszú, 5 méter széles árkot nyitottunk”. Ebben az árokban 2,7 méter mélyen érték el az altalajt, vagyis ez a kutatóárok a tellen állt. Az ásatásokról szóló gépelt jelentésben (MNM RégAd.: 128.T.II.) a helymeghatározással kapcsolatban a következőket olvashatjuk: „ átmentem a szódadombi  paptanyához, mely Czimmerman György ároktői plébános tulajdona” – így lehetett paptanya – „ahol most az új tiszai védgátat építik”.”Az árok mellett Surányi Dániel birtokán folytattam tovább a kutatást”. Itt főleg tiszai kultúrába sorolható lakógödröket, két egyenesen kiterjesztett végtagú csontvázat és késő La Tene cserepeket talált. A „továbbiak folyamán a szódadomb közeleső magaslatán is feltárt 50 m2-t”. Az itteni leletek a „késő bronzkori tiszavidéki kultúra jellegzetességeit mutatják”. Majd így folytatja: „Ugyanezen kultúra található meg a Szódadombbal szemben fekvő Pipisdombon is (Surányi Dániel tanyája), azonban ez utóbbin is megtalálható a tiszai és a késő La Tene kultúra nyomai”. A Szódadomb elnevezés tulajdonképpen dűlőnévként egy nagyobb területet takar, melyet a Tisza gát és a Tisza félköríves kanyarulata határol. 1964-es ásatása során Kemenczei Tibor is 5 különböző lelőhelyet – ásatási területet különít el a Szódadombon (Kemenczei 1971, 32). A 2. katonai felmérés térképlapján a Szódadomb elnevezés pedig egy a jelenleg vizsgált területtől nyugatra található domb neveként van feltüntetve. Valószínűleg már sohasem bogozhatjuk ki pontosan hol ásott Tompa Ferenc, sőt Kemenczei Tibor 5 lelőhelyének azonosítása sem lehetséges már pontosan, mivel a támpontul szolgáló tanyaépületek, csirkenevelő épületek és silógödrök már nem állnak a helyszínen, de a Szódadomb nagy része a 30-as években Surányi Dániel birtoka lehetett és ezen állt valahol a Pipics vagy Pipis tanya néven ismert épület. A Surányi Dániel ajándékaként Tiszakeszi, Pipis tanya lelőhellyel bekerült csüngők előkerülési helye tehát azonos a Szódadomb tágabb értelmezésével. A két Pipis tanyai csüngőn — pusztán azok vizuális tanulmányozásával — olyan jegyeket lehet megfigyelni, melyek alapján kijelenthető, hogy egy öntőmintában készültek a Bóna által közölt leletegyüttes 9 kisméretű csüngőjével. A csüngők jobb oldali íve jóval kisebb, mint a baloldali, a felfüggesztéssel átellenes oldalon található pecek pedig a jobboldali kar irányába ferde. A Bóna által közölt kiscsüngők közül a legelsőn ugyanolyan el nem dolgozott öntési csonk van a kisebb ív végén, mint az itt bemutatott 53.938.1 leltári számú darabon. Hasonló öntési „hiba” figyelhető meg a Bóna féle 5. kiscsüngő nagyobbik ívének belső oldalán, mint mindkettő most közölt darabon. Mindezek alapján úgy gondolom, hogy 2 újabb darabbal egészíthetjük ki a már régóta ismert kincsleletet. Tompa kéziratos naplójában az áll a tellen folytatott ásatások leírása után, hogy „Surányi állítása szerint itt karvédő tekercset is leltek”. A hasonló összetételű mezőberényi kincsben (Bóna 1958, Taf. V) középtagos csüngők, félhold alakú csüngő, bordás korongcsüngők mellett különböző típusú kartekercsek is voltak. Ez a kincs még kiegészül sarlóval, lándzsával, nyakkorongos csákánnyal és bronz tűvel is. A rácegresi kincsben (Bóna 1958, Taf. III.) is találhatunk kartekercseket a bordás tutulusok mellett, itt ugyan hiányoznak a félhold alakú csüngők. A szódadomb területén tehát valószínűleg kifordított az eke egy koszideri időszakba sorolható kincsleletet, melynek darabjai részben, több tételben a Herman Ottó múzeumba jutottak, részben csak szóbeszéd alapján tudunk róla. Feltehetően több darabból állt, mint azt most rekonstruálni tudjuk. Mindezek alapján nem elvetendő az a gondolat, hogy az eredetileg a fémtárgyakkal együtt leltározott 4 átfúrt medvefogat is a kincs részeként értékeljük. Ezen a gondolatmeneten tovább haladva, a Herman Ottó Múzeum 53.431.1-4 leltári számon szintén Tiszakeszi-Szódadombról Novotny Gyula ajándékaként egy további átfúrt medvefogat és 3 borostyángyöngyöt őriz. A gyöngyöket Bóna István 1953-ban a területről közölt későbronzkori leletanyagai miatt E. Sprintz és C. W. Beck a későbronzkorba sorolja (Sprintz-Beck 1981). Nyilván itt már nem állíthatjuk teljes bizonyossággal, hogy összefüggő leletegyütesről van szó, de a koszideri kincsek között is előfordulnak állatfogak és borostyángyöngyök. Előbbire példa a Zsadány-Oroszipusztán előkerült sírként és depoként is interpretált leletegyüttes, mely hasonló csüngőket is tartalmazott, mint a tiszakeszi (Mozsolics 1967, 153-154, Taf. 70-71) A középső bronzkori borostyánokat tartalmazó leletegyütteseket Horváth Tünde gyűjtötte össze legutóbb, ezek között 6 kincsleletet említ (Horváth 1999, 1. tábla). A jászdózsai telep XI. hatvani kultúrába sorolható szintjéből előkerült kincslelet szintén tartalmazott borostyángyöngyöket és állatfogakat is (Csányi-Stanczik-Tárnoki 2000). Az így kibővített kincs tehát két koncentrikus bordás korongcsüngőból, két „V” alakú középtaggal ellátott félhold alakú csüngőből, tizenegy kisebb, félhold alakú, középtagos csüngőből és négy átfúrt állatfogból állt. A kincshez sorolhatunk feltételesen egy ismeretlen típusú karvédő spirálist, további egy átfúrt állatfogat és három borostyángyöngyöt. Tiszakeszi Szódadomb „kincsei” itt azonban nem érnek véget, hiszen 2013 őszén Bacskai István fémkeresős kutatásai során számos „kincs” között egy bronzkori tőr is előkerült. A kor gazdasági-társadalmi-technológiai kérdéseit kutató régész számára pedig igazi kincsek azok a bronzcseppek, melyek azt bizonyítják, hogy a területen bronzöntés folyt. Irodalom: BÓNA István 1958 Chronologie der Hortfunde von Koszider-Typus. Acta Archaeologica Hungarica 9, 211–243. CSÁNYI, Marietta–STANCZIK, Ilona–TÁRNOKI, Judit 2000 Der bronzezeitliche Schatzfund von Jászdózsa-Kápolnahalom. Acta archaeologica Academiae Hungaricae 51. 1999/2000, 147-167. Horváth Tünde 1999 Contribution to the Study of Hungarian Amber-Finds. Adatok a középső bronzkori borostyánleletek vizsgálatához Savaria 24/3 (1999) 277-289. KEMENCZEI Tibor 1971 A Gáva kultúra leletei a miskolci múzeumban. (Funde der Gáva Gruppe in Miskolcer Museum) Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10, 31–87. MOZSOLICS Amália 1967 Bronzefunde des Karpatenbeckens. Depotfundhorizonte von Hajdúsámson und Kosziderpadlás. Akadémiai Kiadó. Budapest. Emma SPRINCZ–Curt W. BECK 1981 Classification of the Amber Beads of the Hungarian Bronze Age. Journal of Field Archaeology Volume 8, Number 4, 469–485. [post_title] => Kincsek Tiszakeszi-Szódadombról [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => kincsek-tiszakeszi-szodadombrol [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2015-11-24 19:01:54 [post_modified_gmt] => 2015-11-24 19:01:54 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=331 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) [9] => WP_Post Object ( [ID] => 305 [post_author] => 2 [post_date] => 2014-01-22 09:22:15 [post_date_gmt] => 2014-01-22 09:22:15 [post_content] => A Bársony János Általános Iskola (Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának Gyakorló Bázisiskolája) diákjai Tóth Zsuzsa tanárnő vezetésével évek óta nagy érdeklődést mutatnak a régészet iránt. 5. osztályban, amikor a történelem és segédtudományai illetve az őskor a tananyag felkeresnek kérésükkel, hogy a kisdiákoknak tartsak rendhagyó történelemórát. A tavalyi évben a miskolctapolcai ásatások aktualitása miatt kint az ásatáson láttuk vendégül a tanulókat, idén viszont újra én mentem el hozzájuk. Az idei foglalkozás fő attrakciója egy az iskola távolugró homokozójában előzetesen elásott csontváz kibontása volt. Ugyan a munka megkezdése előtt röviden próbáltam vázolni a régészet munkamódszereit, hogyan lehet egy sírt megtalálni, mire kell vigyázni feltárás során, milyen következtetéseket lehet levonni egy feltárt sírról, a helyszín miatt izgatott diáksereg már alig várta mikor osztom ki a spaklit, ecsetet, seprűt. A beszámolókból kiderül, hogy a régész munkája még a homokozógödörben sem olyan egyszerű és látványos mint a filmeken és bizony többen is úgy gondolták a rendhagyó történelemóra végén, hogy bizony nem akarnak régészek lenni. Az eseményekről most szóljanak a résztvevők: [post_title] => Egyszer mindenki régész akart lenni. Vagy mégsem? [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => egyszer-mindenki-regesz-akart-lenni-vagy-megsem [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2014-01-22 09:22:15 [post_modified_gmt] => 2014-01-22 09:22:15 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=305 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) [10] => WP_Post Object ( [ID] => 264 [post_author] => 2 [post_date] => 2013-12-20 06:32:25 [post_date_gmt] => 2013-12-20 06:32:25 [post_content] => Az idei tanévben 2013. december 5-én rendezték a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karán a TDK házi fordulóját. Az Őstörténeti és Régészeti Tanszék 3 hallgatóval képviselte magát a versenyen. Közülük ketten aktív részesei a BORBAS projektnek és témavezetésemmel készítették dolgozataikat. A két munka azonos kutatási háttéralappal két teljesen eltérő irányba mutat. Bakos Gábor munkája során a Dél-Borosdi síkságon és a Bükk-hegylábi régióban is megfigyelt településszerkezetet kutatta egy új földrajzi régióban a Szerencs patak völgyében. Hagyományos régészeti módszerekkel: adattári, irodalmi kutatás, terepbejárás és az adatok aprólékos kiértékelése során jutott eredményeihez. Kertész Gabriella Nikoletta kevésbé kitaposott módszertani talajon járva a bronzkori települések szerkezetének egy posztprocesszualista megközelítésű, filozófiai, szimbólumanalitikai, kultúrantropológiai alapokon írott értelmezését kísérelte meg. Kérésemre a hallgatók az alábbiakban röviden összefoglalták kutatásaikat. Bakos Gábor: A Szerencs-patak völgyének kora és középső bronzkori településszerkezete Egyetemi éveim alatt több önálló terepbejárást végeztem a Szerencs-patak völgyének általam ismert kora bronzkor végi, középső bronzkor eleji, hatvani és füzesabonyi kultúrákba sorolható lelőhelyein. A felszínen gyűjtött leletanyag kiértékelése, ismereteim folyamatos bővülése valamint a BORBAS Projekt (Borsod Region Bronze Age Settlements) kutatómunkájában való részvételem során a megfelelő következtetéseket levonva egy komplex, általunk ezen a területen még nem ismert településrendszer képe bontakozott ki.

Az itt, a Szerencs-patak völgyének alsó, torkolati szakaszában elénk táruló telephálózat ugyanazokat a szabályszerűségeket követte, amelyeket a BORBAS-Projekt a Dél-Borsodi síkságon és a Bükk-hegylábi települések esetében megfigyelt, valamint amely jellemző a Szerencs-patak völgyével határos Hernád-völgyének megtelepedési sajátosságaira. Az egymást szigorú léptékkel mérve megközelítőleg 5 kilométer távolságban elhelyezkedő településnyomok nem csupán elhelyezkedésükben, hanem belső sturktúráltságukban is szoros hasonlóságokat mutatnak.

A települések minden esetben igyekeztek kihasználni az adott környezet lehetőségeit. Amikor az megfigyelhető a település magját egy körárokkal körbevett, központi, magaslati hely adja, amelyet koncentrikusan körbevesznek a középső gyűrűben a lakóházak majd a peremen a széles, munkagödrökkel tarkított terület (kiemelt kép). Ez teljesen szabályosan csak a síkvidéki megtelepedéseknél figyelhető meg (pl.: Emőd-Nagyhalom), a magas partokon, azok gerincén az ottani adottságoknak megfelelően, nem mindig a település közepén helyezkedik el a centrális rész, de kétségtelen annak központi szerepe (pl.: Mezőzombor-Berzse). Ezeken a kiemelkedő, központi, mély árokkal körülvett területeken szintén lakóházak találhatóak, mint az azt körülvevő részen. A felszínen gyűjtött leletanyag, illetve a magnetométeres vizsgálatok eredményei nem tudtak olyan bizonyító értékű adattal szolgálni, amelyből arra következtethetnénk, hogy az itt élők esetleg gazdagabbak lettek volna, vagy az itt álló házak valamilyen rituális, talán szakrális céllal épültek-e.

Az általam vizsgált területen, amely egy viszonylag rövid szakasza ─megközelítőleg egy harmada ─ a Szerencs-patak völgyének négy kora bronzkor végi, középső bronzkor eleji lelőhelyet sikerült lokalizálnom. A felsorolást északi irányból kezdve az első Golop településének belterületén helyezkedett el. Gallus Sándor Malomzug-hegy lelőhelyről közöl innen 3 füzesabonyi sírt (Gallus 1940). A lelőhely a mai belterületre esik, így belső struktúrája nem vizsgálható.

Tőle délre, 5 kilométer távolságban Szerencs-Ond köztemetőjében a recens használat miatt felszínre kerülő kerámiatöredékek mennyisége engedi feltételezni az egykori megtelepedés lehetőségét.

Ismét déli irányban, szintén megközelítőleg 5 kilométer távolságban Szerencs belterületén a mai Bocskai István Gimnázium környezetében az elmúlt évtizedekben előkerült leletanyagok segítségével sikerült lokalizálni az itt megtelepedő bronzkori embercsoportok színterét. A főként arany tárgyakat tartalmazó együttest Kovács Tibor közölte (Kovács 1979), az első leírás alapján valószínűleg sírleletről van szó (Kemenczei-K. Végh 1969, 509). A teljes leletegyüttest, több más szerencsi bronzkori leletanyaggal együtt Hellebrandt Magdolna tollából ismerjük (Hellebrandt én.).

A felsorolás utolsó lelőhelye amely, nem igazán tartozik szervesen a Szerencs-patak völgyéhez ─ hiszen az egykori a Takta vízgyűjtő területéhez tartozó patakmeder mentén a Mezőzombori-párkánysík adottságait kihasználva az Alföld és az Tokaji-hegység találkozásánál fekszik ─ a mezőzombori köztemető mellett fekvő Berzse nevet viselő terület. A mai temető területéről közöl Koós Judit füzesabonyi sírokat (Koós 2006). A berzsei bronzkori település, amely mind közül a legjobban kutatható ma is mezőgazdasági használat alatt van, így belső szerkezete is megfigyelhető. A Szerencs belterületén elhelyezkedő teleptől ugyancsak 5 kilométer távolságra található.   Mezőzombor-Berzse és az Szerencs-Ond köztemető esetében tudtam terepbejárást végezni és a már említett kultúrákra jellemző leletanyagot begyűjteni, azonban Golop és Szerencs belterülete esetében csak a már itt lefolytatott leletmentő ásatások és szórványosan előkerült régészeti leletanyag tükrében tudtam következtetéseket levonni. A jellegzetes hatvani és füzesabonyi kultúrákra jellemző településszerkezetet azonban csak Mezőzombor-Berzse esetében sikerült megfigyelnem. Mezőzombor-Berzse kivételével mindhárom másik lelőhely a Szerencs-patak nyugati oldalán helyezkedik el a magaspart előnyeit kihasználva.

Kutatásaimban segítségemre voltak még az első, második, illetve a harmadik katonai felmérések, valamint a googleearth műholdas felvételei.

A kutatás azonban koránt sem ért véget, a terület pontosabb megismerésére a korabeli viszonyok pontos rekonstrukciójához további kutatások szükségesek.   Irodalom: Gallus Sándor: Egy bronzkor végi temető próbaásatása Golopon Archeologiai Értesítő 1940, 138. Dr. B. Hellebrandt Magdolna: Szerencs régészeti leletei: http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/Szerencs/konyv/003_szerencs_regeszeti_leletei.htm évszám nélkül. Kemenczei Tibor – K. Végh Katalin: A Herman Ottó Múzeum leletmentései és ásatásai 1967-ben. A Hermann Ottó Múzeum Évkönyve 1969, 505-514. J. Koós:  Über neue Gräberfelder der Füzesabony-Kultur aus der mittleren Bronzezeit. CommArchHung 2006, 65–85. Kovács Tibor: Középső bronzkori aranyleletek Északkelet-Magyarországról.– Mittelbronzezeitlicher Goldfunde aus Nordost-Ungarn. FolArch 30 (1979) 55-77.   Kertész Gabriella Nikoletta: A bronzkori szimbolika és településszerkezet kognitív régészeti kapcsolatai A hatvani és füzesabonyi kultúrák települései a Borsodi síkságon és a Hernád mentén azonos belső szerkezetet és formát mutatnak. A vizsgált mikro régióban, a korai bronzkor vége-középső bronzkor időszakában, ragaszkodnak a települések térstruktúrájának azonos kialakításához, valamint magához a településhez is, melyet generációk laknak egymást követve.

A füzesabonyi és késő hatvani kerámiák díszítőmotívum kincsében is jól megfigyelhető, a települések szerkezetére emlékeztető, kör-koncentrikus körformák használata, kannelúrákkal, vagy lencsedíszekkel övezett, bütyök formájában, de a fémtárgyak esetében is találkozhatunk velük.

A település ilyen formájú kialakítása, extra energia befektetést igényelt, a díszítőmotívumokban való ismétlődése, pedig szabályosságot mutat. E megfigyelések, egy mögöttes kognitív képzettartalomra utalhatnak, egy olyan gondolkodásmódbeli sajátosságra, mely meghatározta e kor emberének világát. A szimbólumok, a pszichikus tartalmak kivetülései. Bár a bronzkorra vonatkoztatva, a körszimbolika pontos megértése számos nehézségbe ütközik, a megfelelő analógiákat, pszichikus megközelítéseket vizsgálva, az értelmezés egy új alternatívájával találkozhatunk. A geometriai szimbólumok leírják a tér struktúráját. A körközpontú kozmikus térrendezés elképzelése, már a legősibb koroktól megfigyelhető. Mircea Eliadé nyomdokain haladva láthatjuk, hogy a tér kialakítása, már önmagában is egyfajta szakrális esemény, mely a világ megteremtését ismétli. Elválasztja a lakott, rendezett, valós teret, a rendezetlen külső tértől, a Káosztól. A településhez, a káosztól elkülönített térhez való kötődés, a teremtett mikrokozmoszhoz való kötődés. Egy új világ megteremtése egy új rendezett tér kialakításával, vagy annak újra strukturálásával, nagy és veszélyes feladat, hiszen annak egyensúlyáért, fenntartásáért magára kell vállalnia a felelősséget. Ez azt eredményezi, hogy a mikrokozmosz biztonságához ragaszkodó ember, nem váltogatja szívesen lakhelyét.

A települést körülvevő árok nem csupán fizikális határvonalat jelenthetett, hanem egy olyan küszöböt, amely nem csak elválasztja, hanem össze is kapcsolja a két világrészt. Továbbá, a tér körülhatárolásának különféle formái, számos mágikus funkciót takarhatnak. A középkor óta ismert, s néprajzi analógiákban is jól megfigyelhető, hogy fizikális védelmet ellátó építmények, vagy láthatatlan körvonalak, az ártó, gonosz hiedelemlényekkel, vagy betegségekkel szembeni védelmi feladattal is fel vannak ruházva.

 

Feltételezhető tehát a térkialakításban és annak körülzárásában egyfajta hiedelemrendszer által vezérelt cselekedet. A bronzkorban nem feltételezünk ugyan szervezett vallásosságot, azonban születtek olyan vizsgálatok, amelyek egyfajta sámánisztikus, animisztikus hitrendszer rekonstrukciójára tettek kísérletet. Ezzel összeegyeztethető a település központi magjának, a világ köldökeként való értelmezése. Egy olyan világtengelyt jelenít meg, amely szimbolikusan összeköti az égi, a földi és az alvilági szférákat.

A kerámiaművesség, fémművesség, akár csak a település kialakítása, tükrözi a kozmikus elképzeléseket. A formátlan anyagból, a szimbolikus ősvíz, vagy tűz segítségével való teremtést. Ennek fényében nem meglepő, hogy az általunk vizsgált őskori társadalmakban, a településszerkezetben és az anyagi kultúrában egyaránt gyakori motívum a körök és koncentrikus körök díszítő motívumként való használata. [post_title] => Két bronzkori esettanulmány. TDK a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi karán [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => ket-bronzkori-esettanulmany [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2015-11-24 18:11:54 [post_modified_gmt] => 2015-11-24 18:11:54 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=264 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) [11] => WP_Post Object ( [ID] => 187 [post_author] => 2 [post_date] => 2013-12-03 21:39:24 [post_date_gmt] => 2013-12-03 21:39:24 [post_content] =>

A tavalyi évben új lendülettel folytatódtak a Dél-Borsodi síkság bronzkori településeit vizsgáló kutatások. A munkába bekapcsolódott Tobias L. Kienlin professzor előbb a Bochumi majd a Kölni Egyetem bevonásával.

2012-ben két terepi munkafázist követően a tardi és az emődi kutatási eredmények elsődleges publikálására már sor került. 2013 tavaszán késői havazás miatt elmaradtak a terepi munkák, de szeptember 22 és október 6 között öt bronzkori helyszínen egy kibővített kutatócsoport dolgozhatott.

A geofizikai kutatásokat a Kölni Egyetem végezte Sensys műszerrel. A csapatot Tobias L. Kienlin vezette. A csapat tagjai: Patric Schramm, Simone Klumpp, Johanna Ness, Till Knechtges. Sor került az Emőd-nagyhalmi településhez szorosan kapcsolódó Emőd-zsedényi településrész geofizikai kutatására és Mezőcsát-Laposhalmon az előző évben elkezdett mérések befejezésére, Vatta-Testhalmon a tell és külső település jelentős részének felmérésére. Szentistván-Fehérló tanya lelőhelyen a szigetszerű települései egységen kívüli terület vizsgálatára és Tiszakeszi-Szódadombon a bronzkori településmag környékének megkutatására.

A Kölni Egyetem Földrajz tanszéke (Geographisches Institut der Universität zu Köln) Helmut Brückner szellemi és Martin Seeliger gyakorlati vezetésével, környezetrekonstrukciós céllal fúrásokat mélyített Mezőcsát-Laposhalom és Tard-Tatárdomb településeken. A fúrások elsődleges eredményei a központi többrétegű települési rész rétegvastagságát és az árok mélységét is megmondták számunkra. Talajmintavételezés történt ezen kívül az antropogén hatástól mentes települési övezeten kívüli részben, illetve Mezőcsát határában az egykori patakmeder vizes rétegsorában is. A fúrócsapat tagjai: Simone Klumpp, Lisa Ungnad, Rebecca Keulertz és Daniel Hoppe voltak.

[embed]http://bronzkor.hu/wp-content/uploads/2013/12/1062.mp4[/embed]

Pollenanalitikai céllal a Dél-Borsodi síkság több pontján készült talajmintavételezés Kalis Joop professzor vezetésével. Az elsődleges cél a tágabb környezet vegetációtörténetének vázolása, majd ez után C14 vizsgálatokkal keltezett mintasorok alapján a bronzkori vegetáció és klímatörténet részletesebb megismerése. A síkság központi területein elsősorban a Nemzeti Park füves területein 1 méter mélységben vastag, agyagos, vízzáró réteg jelentkezett több fúrásmintában. Az egykori Rigós/Énekes patak illetve a Csincse lefűződött vagy még élő medrei mentén azonban több helyen sikerült a célnak megfelelő mintákat begyűjteni.

Két lelőhelyen Bacskai István végzett fémkeresős kutatást. Mezőcsát-Laposhalmon és Tiszakeszi-Szódadombon ötven feletti fémlelet gyűjtött a talaj bolygatott felső 30 cm vastag rétegéből. A bronzkori településkutatási projekt szempontjából a mindkét lelőhelyen nagy számban megtalálható fém rögök voltak számunkra a legjelentősebbek. Ezek alapján feltételezhetjük a helyi bronzöntést. Tiszakeszi-Szódadomb esetében a kutatástörténetből ismert, hogy több korszakba sorolható lelőhelyről van szó. Ennek megfelelően a fémleletek a bronzkor mellett, kelta pénzeket, szarmata cipőkapcsot, honfoglaláskori ezüstözött vereteket, középkori vastárgyakat és aranyozott rozettákat, illetve középkori pénzérméket is tartalmaztak. Mezőcsát-Laposhalmon néhány középkori érmét leszámítva tiszta bronzkori leletegyüttest találtunk. A két legkiemelkedőbb lelet mindkét lelőhely 1-1 bronz tőre. Kissé eltérő, középbordás típusú tőr agyag öntőmintájának töredékét Emőd-Nagyhalmon terepbejárás során találtuk meg. Ezek szerint az egyszerűbb fémtárgyak előállítása a bronzkori települések mindennapi rutinjához tartozott. A bronztőrök pedig talán általános használati tárgyak kategóriájába sorolhatók, bár az eddigi temetőfeltárások során úgy tűnt e tárgycsoportot inkább a presztizstárgyak közé kell sorolnunk.

A Miskolci Egyetem Őstörténeti és Régészeti Tanszékének hallgatói több lelőhelyen folytattak szisztematikus felszíni leletgyűjtést. 1,25 ha összefüggő területen Mezőcsát-Laposhalom a település több egységére kiterjedően jelöltük ki a négyzethálót.

 

Így vizsgálni tudtuk a belső települési mag, az árok, és a külső intenzív település eltérő leletmennyiségét és minőségét. A Tardon bevált módszernek megfelelően 5x5 méteres egységekben gyűjtöttük fel a lelőhelyet, a felszínen található összes leletet begyűjtve.

 

Az így kapott leletanyagot a tardi bázison a felszedést követő napokban statisztikai módszerekkel értékeltük. Az egységnyi leletanyag súlyát, darabszámát, a karakteresen elkülöníthető töredékek típusát és a díszítőmotívumokat táblázatban összesítettük. Feltüntettük a paticstöredékek meglétét, a kőeszközök és nyersanyag előfordulását, illetve idegen korszakok megjelenését a leletanyagban. A táblázatok kiértékelése még folyamatban van.

Emőd-Zsedény és Tiszakeszi-Szódadomb lelőhelyeken a geofizikai vizsgálatokkal fedett terület kereszt és hossztengelyében 5 illetve 10 méter széles sávokban gyűjtöttünk felszíni leletanyagot. Tiszakeszi esetében a lelőhely belső korszakolásának a pontosítását várjuk a még nem feldogozott leletanyagtól.

 

A két heti terepi munka során a tanszék másod- és harmadéves nappalis tagozatos hallgatói (Oleszka Nikolett, Molnár Zoltán, Asztalos Fanni, Kiss Zoltán, Dobos Adrienn, Tóth Ádám), másodéves levelezős tagozatos hallgatói (Görföl János, Dr. Arányiné Dr. Pap Judit,Bereczki Erika, Fehér Mihály) és a szakképzéses hallgatók (Kleszó András, Györfy Hunor, Török Hunor, Papp Viktor Gábor, Mazsu István, Tóth Erika) több napos blokkokban részt vettek a szisztematikus felszíni leletgyűjtésben és a leletanyag statisztikai feldolgozásában.  A tantervi előírásoknak eleget téve ők e projekt keretében teljesítették a terepbejárási gyakorlatukat. Az őskori és bronzkori kutatások iránt elkötelezettebbek pedig a teljes két hét során végigkísérték a roncsolásmentes kutatási csomag minden állomását. Részt vettek a geofizikai műszer kezelésében, a lelőhelyek kimérésében, a fúrásminták vételénél is segédkeztek és a leletértékelés meglehetősen unalmas, de nagy felelősséget igénylő munkájában a többi hallgató szakmai vezetését is rájuk lehetett bízni. A diákokból álló kutatócsapat tagjai: Kertész Gabriella Nikoletta, Bakos Gábor, Szegedi Kristóf, Balázs Ádám és Fölföldi Boldizsár.

A lelőhelyek geodéziai felmérését és légifényképezését ez alkalommal egy új módszerrel végeztük, melyről egy másik bejegyzés fog szólni.

A két hét alatt a tardi önkormányzat bakancsos szállása adott otthont a kutatásban résztvevő diákoknak és hallgatóknak egyaránt. A fárasztó napok után jó hangultú estéken kovácsolódott eggyé a magyar és a német társaság. A tardi iskola konyháját már tavaly megismertük és alig vártuk, hogy újra kóstolhassuk az ottani ízeket. A Bükki Nemzeti Park munkatársai pedig ottlétük alkalmával vadpörkölttel, lecsóval és élő zenével mutatták meg milyen a magyar vendégszeretet. A kutatómunka két hete során szerencsénkre jó idő volt, bár az első októberi fagyok pár reggelünket megnehezítették.

[post_title] => BORBAS Projekt - Borsod Region Bronze Age Settlements [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => borbas-projekt-borsod-region-bronze-age-settlements [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2015-11-24 18:16:43 [post_modified_gmt] => 2015-11-24 18:16:43 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=187 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) [12] => WP_Post Object ( [ID] => 32 [post_author] => 1 [post_date] => 2013-10-12 11:23:53 [post_date_gmt] => 2013-10-12 11:23:53 [post_content] =>

2013 szeptember 27-én délután és este került sor a Miskolci Egyetemen a Kutatók Éjszakája rendezvénysorozatra. Az Őstörténeti és Régészeti Tanszék 2012 során bekapcsolódott a miskolctapolcai bencés apátság feltárásába. A feltárások vezetői: Pusztai Tamás és Pusztainé Fischl Klára voltak. A tanásatáson a diákok gyakorlatban is megismerkedhettek a feltárási, dokumentálási és feldolgozási módszerekkel. Az ásatások még publikálatlan eredményeit már számos rendezvényen és fórumon, többféle módon igyekeztünk bemutatni. 2012-ben a még nyitott ásatási felszínen többször rendeztünk nyílt napot, múzeumok éjszakáján fáklyás vezetést, meleg nyári hétvégén pedig ásatási pikniket. Fontosnak találjuk, hogy az itt élők megismerkedjenek településük múltjával, annak tárgyi emlékeivel, a Miskolc városnak nevet adó család történetével. Ezen ismeretterjesztő munka keretén belül a 2013-as kutatók éjszakáján két a miskolctapolcai apátsághoz tartozó programmal is vártuk az egyetemre látogatókat. A délután során elsősorban a kisgyermekes családokra fókuszáltunk.   A tapolcai feltárások méretarányos alaprajzára fakockából felépíthették az érdeklődők az apátság templomának és a kolostornak a falait.

Mivel a célközönség a fiatalabb korosztály volt, az építőkockákon kívül a szerzetesi élet mindennapjaihoz tartozó állatfigurák, műanyag figurák és a templom pusztulását okozó ágyúk is helyet kaptak a rekonstrukciós játékban. Az építkezés megkönnyítése érdekében a templom és a rotunda műanyag makettjét is kiállítottuk az alaprajz mellé. A kicsit nagyobb korosztály a templom építéstörténetét a heidelbergi diákok képregénye alapján ismerhette meg (a képeket lásd a Miskolc vezér német szemmel című bejegyzésben). A helytörténet iránt érdeklődők számos kérdését megválaszoltuk a délután folyamán, de akadtak, akik a régészeti munkafolyamatokról, a régészet jövőjéről érdeklődtek nálunk. 20 óra 10 perckor a Bölcsészettudományi Kar előadássorozatán belül Mit Tudunk a Miskolc nemzetségről címmel előadást tartottam, melyben röviden elhangzott az apátság kutatástörténete, a főbb építési periódusok, és az épületegyüttes kapcsolata a városunknak nevet adó nemzetségről.

Anonymus szerint Miskolc környékét a Sajótól a Hejőig a honfoglalás idejében Bors apja Böngér kapta. Az újabb kutatások szerint Bors nem a honfoglalás idején, hanem a 11. században, az államalapítás idején élhetett e vidéken. Ő lehetett Borsod megye első ispánja, akiről a megye a nevét is kapta. Az ő egyik leszármazottja lehetett az a Miskolc nevű ember, akitől a Miskolc nemzetség is származik. Ők alapították a miskolctapolcai apátságot.

[post_title] => Kutatók Éjszakája a Miskolci Egyetemen [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => kutatok-ejszakaja-a-miskolci-egyetemen [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2015-11-24 19:03:36 [post_modified_gmt] => 2015-11-24 19:03:36 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=32 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) [13] => WP_Post Object ( [ID] => 30 [post_author] => 1 [post_date] => 2013-10-10 12:52:31 [post_date_gmt] => 2013-10-10 12:52:31 [post_content] => Az alábbi képeken látható és olvasható, a Miskolc vezér német szemmel című bejegyzés a résztvevők szemszögéből. A szöveg megtekintéséhez kattints a képre.   [post_title] => Miskolc vezér német szemmel 2 [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => miskolc-vezer-nemet-szemmel-2 [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2013-12-03 17:54:14 [post_modified_gmt] => 2013-12-03 17:54:14 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=30 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) [14] => WP_Post Object ( [ID] => 21 [post_author] => 1 [post_date] => 2013-10-02 18:00:35 [post_date_gmt] => 2013-10-02 18:00:35 [post_content] =>

A heidelbergi Internationale Gesamtschule 10. osztályos hallgatói szakmai tanulmányúton vettek részt Miskolcon 2013 szeptember 15 és 20 között. Az utazás célja Magyarország és Miskolc megismerésén kívül közelebb kerülni a régészet tudományához és gyakorlatban is kipróbálni azt. A téma központi magját a 2012-2013 folyamán feltárt miskolctapolcai bencés apátság és templomának kutatása alkotta. A tanulmányi kirándulás szakmai vezetői magyar részről Pusztai Tamás és Pusztainé Fischl Klára voltak.

A diákok már Heidelbergben megismerkedtek az apátság és a feltárások történetével. Itteni feladatuk többrétű volt. A feltárt épületegyüttes rotundáját tették láthatóvá az érdeklődők számára különböző színű geotextiliás fedéssel. A 11. században a területen álló első templom alapjai a többszöri építkezések miatt csak szakember számára voltak felismerhetőek, ezért az eredeti felszín visszatakarása utáni bemutatás az épület tömbjét világosan láttatja a nézővel. A rotunda a 12. században a Miskolc nemzetség egyik jelentős tagjának – feltehetően magának Miskolcnak – a temetkezési kápolnájává alakult.

A 12. századi egyhajós templom szentélyétől keletre a diákok önállóan feltárták egy kislány kőkeretezésű sírját. A meglehetősen hideg időben, nedves talajviszonyok között, kemény munkának bizonyult életük első csontvázának kibontása. A munkálatokat Pusztai Tamás vezetésével önállóan dokumentálták: fényképezték, naplózták és rajzolták.

A tapolcai apátság megismert történetét és személyes élményeiket a Miskolc nemzetségről képregény formájában örökítették meg:

1, A tapolcai hegy alatt eredő hideg és meleg vizű források egy kis szigetet zártak közre.

2, Erre a szigetre épült a 11. század végén – 12. század elején a terület első temploma, melyet körformája miatt rotundának nevezünk.

3, Feltehetően a Miskolc nemzetség rendelte meg a nagyobb méretű egyhajós templom építését a korabeli építőmestertől, aki a már álló rotundát belekomponálta az új templom testébe.

4, Így jött létre a 12. században az a templomegyüttes, melyhez bencés kolostor is épült.

5, A 14. századi éghajlatváltozások következtében, a környező források vízhozama megnőtt és magasabb lett a talajvíz, amit feltehetően a templom belsejében is érezni lehetett. Ezért a templombelsőbe 1 méter vastagságban sárga agyagos feltöltést hordtak és ezen alakították ki a templom új padlózatát.

6, Az épületegyüttes 1532-ben a magyar belviszályok során egy támadás következtében tűzvész áldozata lett.

7, Így a régészek, már csak alapjait találták meg.

8, Ez a story pedig sokkal érdekesebb, ha lerajzolják, mintha előadást kell róla hallgatni.

A gyakorlati régészeti munka megismerése mellett elméleti régészeti és módszertani fejtágításon is részt vettek a gimnazisták. A Herman Ottó Múzeum Régészeti Gyűjteményének karakterisztikus darabjain keresztül képet kaptak a hagyományos tipológiai alapú datálásból kerámia és fémtárgyak segítségével, majd saját maguk is tipológiai sorokat állítottak fel középkori kerámiák segítségével.

A datálási kérdések rövid ismertetése mellett tervben volt egy dendrokronológiai kísérlet is melyet sajnos a rossz idő meghiúsított.

Meglátogatták a Herman Ottó Múzeum épülő természettudományi kiállítását és megismerkedtek Herman Ottó életével a lillafüredi Herman emlékházban. A Herman Ottó által kezdeményezett bükki barlangkutatás legismertebb barlangjának a Szeleta barlangnak a meglátogatása is a program része volt, az esős idő miatt azonban csak az Anna mésztufa barlangig jutott a csapat.

Miskolc története és a Herman Ottó múzeum kiállításainak talán néhány miskolci gimnazistát is megszégyenítő megismerése mellett a diákok előadásokkal készültek Magyarország történetéről, nyelvünk különlegességeiről és a régészet területeiről és megismerkedtek a magyar gasztronómiával és vendéglátással.

A német középiskolákban a tanterv kötelező része hasonló, aktív tanulmányi kirándulások szervezése. A német diákok olyan élményekkel térhettek haza otthonukba, hogy valószínűleg szívesen visszajönnek újra Magyarországra.

[post_title] => Miskolc vezér német szemmel [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => miskolc-vezer-nemet-szemmel [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2013-12-04 10:09:02 [post_modified_gmt] => 2013-12-04 10:09:02 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=21 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) ) [post_count] => 15 [current_post] => -1 [in_the_loop] => [post] => WP_Post Object ( [ID] => 454 [post_author] => 2 [post_date] => 2014-05-07 11:14:34 [post_date_gmt] => 2014-05-07 11:14:34 [post_content] => A roncsolásmentes kutatási módszerekkel végzett vizsgálatok eredményeit a kutatott terület EOV alapú térképén vagy a területről készített 3D modellen ábrázoljuk és vetjük össze. Az adatok egymásra vetítéséhez ArcMap 10 GIS szoftvert használunk. A két említett alap felhasználásával olyan képi ábrázolásmódokat hozhatunk létre mely a már leírt módon létrejött kutatások adatbázisát értékelhető, interpretálható összefüggésekké alakítja. [caption id="attachment_457" align="alignleft" width="300"] Tard-Tatárdomb földi geodéziával készített felmérése[/caption] A 3D modell alapja kutatásaink kezdetén földi geodéziai felmérés volt. A SOKKIA típusú digitális mérőműszerrel felvett alapadatok számítógépes utófeldolgozása szintén ArcMap 10 és Surfer 8 programokkal történt. A légifelvételekről szóló bejegyzésben olvasható, hogy 2013 ősze óta, mióta távirányított repülő rendszerekkel dolgozunk a repülő kamerájának rögzített adataiból és képeiből nemcsak a terület ortofotóját, videóját és ferde irányú légifelvételeit kapjuk meg, hanem ezek egy szoftveres utófeldolgozással alkalmasak a terület 3D modelljének generálására.

  A Pazirik Kft-től kapott dem kiterjeszésű fájlok olyan raszteres állományok, melyek minden pontjához magasságadat is lett rendelve. Ezen fájlok ArcMap-ArcScene programban történő további feldolgozásával kapjuk meg azt a végeredményt, mely a kutatott, fotózott terület 3D modellje. Akár erre a modellre akár a sík EOV térképlapra az ArcMap rétegenként ráilleszti a geofizikai kutatások képeit, a szisztematikus leletgyűjtés statisztikai feldolgozásának adatbázisából kiemelt adatokat (pl.: leleteloszlás, egyes típusok szóródása, állatcsontok fajonkénti aránya egyes területeken stb), a fémkeresős vizsgálatok során GPS-sel rögzített leleteloszlást vagy a légifelvétel képét. Ezekből a képi ábrázolásokból, a régészeti módszertan és szakirodalom ismeretében  a településszerkezetre vonatkozóan sok új információt nyerhetünk. Álljon itt most egy képsorozat példaként az elmondottakra Emőd-Nagyhalom és Zsedény településkettőséről:   [post_title] => Roncsolásmentes kutatási csomag IV. A 3D modell és a térinformatika szerepe a BORBAS projektben [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => roncsolasmentes-kutatasi-csomag-iv-a-3d-modell-es-a-terinformatika-szerepe-a-borbas-projektben [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2015-11-24 18:53:22 [post_modified_gmt] => 2015-11-24 18:53:22 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=454 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) [comment_count] => 0 [current_comment] => -1 [found_posts] => 152 [max_num_pages] => 11 [max_num_comment_pages] => 0 [is_single] => [is_preview] => [is_page] => [is_archive] => [is_date] => [is_year] => [is_month] => [is_day] => [is_time] => [is_author] => [is_category] => [is_tag] => [is_tax] => [is_search] => [is_feed] => [is_comment_feed] => [is_trackback] => [is_home] => 1 [is_404] => [is_embed] => [is_paged] => 1 [is_admin] => [is_attachment] => [is_singular] => [is_robots] => [is_posts_page] => [is_post_type_archive] => [query_vars_hash:WP_Query:private] => ac3889fddd8c057ccd41177c08ea9a9a [query_vars_changed:WP_Query:private] => 1 [thumbnails_cached] => [stopwords:WP_Query:private] => [compat_fields:WP_Query:private] => Array ( [0] => query_vars_hash [1] => query_vars_changed ) [compat_methods:WP_Query:private] => Array ( [0] => init_query_flags [1] => parse_tax_query ) [allow_query_attachment_by_filename:protected] => )