Bronz-kór

WP_Query Object ( [query] => Array ( [paged] => 9 ) [query_vars] => Array ( [paged] => 9 [error] => [m] => [p] => 0 [post_parent] => [subpost] => [subpost_id] => [attachment] => [attachment_id] => 0 [name] => [pagename] => [page_id] => 0 [second] => [minute] => [hour] => [day] => 0 [monthnum] => 0 [year] => 0 [w] => 0 [category_name] => [tag] => [cat] => [tag_id] => [author] => [author_name] => [feed] => [tb] => [meta_key] => [meta_value] => [preview] => [s] => [sentence] => [title] => [fields] => [menu_order] => [embed] => [category__in] => Array ( ) [category__not_in] => Array ( ) [category__and] => Array ( ) [post__in] => Array ( ) [post__not_in] => Array ( ) [post_name__in] => Array ( ) [tag__in] => Array ( ) [tag__not_in] => Array ( ) [tag__and] => Array ( ) [tag_slug__in] => Array ( ) [tag_slug__and] => Array ( ) [post_parent__in] => Array ( ) [post_parent__not_in] => Array ( ) [author__in] => Array ( ) [author__not_in] => Array ( ) [suppress_filters] => [ignore_sticky_posts] => [cache_results] => 1 [update_post_term_cache] => 1 [lazy_load_term_meta] => 1 [update_post_meta_cache] => 1 [post_type] => [posts_per_page] => 15 [nopaging] => [comments_per_page] => 50 [no_found_rows] => [order] => DESC ) [tax_query] => WP_Tax_Query Object ( [queries] => Array ( ) [relation] => AND [table_aliases:protected] => Array ( ) [queried_terms] => Array ( ) [primary_table] => wp_posts [primary_id_column] => ID ) [meta_query] => WP_Meta_Query Object ( [queries] => Array ( ) [relation] => [meta_table] => [meta_id_column] => [primary_table] => [primary_id_column] => [table_aliases:protected] => Array ( ) [clauses:protected] => Array ( ) [has_or_relation:protected] => ) [date_query] => [queried_object] => [queried_object_id] => [request] => SELECT SQL_CALC_FOUND_ROWS wp_posts.ID FROM wp_posts WHERE 1=1 AND wp_posts.post_type = 'post' AND (wp_posts.post_status = 'publish') ORDER BY wp_posts.post_date DESC LIMIT 120, 15 [posts] => Array ( [0] => WP_Post Object ( [ID] => 945 [post_author] => 2 [post_date] => 2016-03-29 18:44:28 [post_date_gmt] => 2016-03-29 18:44:28 [post_content] => Ebben a bejegyzésben bemutatok néhány tárgyat amit a bogács-pazsagpusztai szisztematikus felszíni leletgyűjtés során találtunk. Próbálom elmondani honnan is tudom mire használták őket, milyenek voltak eredeti állapotukban és hogyan szolgálták az egykori emberek hétköznapjait. A leletanyag még zsákokban van, így csak abból a pár darabból válogathattam, amit még kint a terepen külön csomagoltunk mint különleges darabok. A leletspektrum sokkal szélesebb lesz az elemzés elvégzése után, jó példa erre a tardi lelőhely "mazsoláiból" készített minikiállítás, ahol a tárgyak mellé mai megfelelőiket is odakészítettük.   Kisgolyó — Nagygolyó          Találtunk egy nagyméretű kőgolyót, ami egy őrlőkő felső tagja volt. Az alsó, általában ovális és ívesen kikopott kőlapon őrölték a gabonát egy felső kőgolyó segítségével. Példa Tardról.      A kisméretű agyaggolyó eredeti funkciójának kitalálása már komolyabb fejtörést okozott. Itt közel sem vagyok biztos a megoldásban, de ismerünk a középső bronzkorból számos csörgőt. A legtöbb példány a Dunántúlon került elő és gyakori hogy madár alakúak. Az üreges csörgőtestben kis golyók biztosítják a hangokat. Talán ilyen tárgy belsejéből származik a mi golyónk is. A képen a Bonyhád-biogázüzemi madáralakú csörgő látható. És nem állhattam meg a csokigolyókkal töltött húsvéti tojást sem betenni mint párhuzam.    Az ún. hatvani kultúrának két vezető bögreformája van. Az egyik a fenti képen bemutatott hosszú, hengeres nyakú bögre, nyomottgömbös hassal és általában 1 füllel. Majdnem ép példánya csücsült a mélyszántás által kiemelt barázda tetején, melyet még első terepi szemlénk alkalmával be is gyűjtöttünk. A párhuzamként bemutatott darab a Herman Ottó múzeum gyűjteményének darabja. A másik vezető forma egy alacsony, erősen kihajló, tölcséres peremű típus. Gömbös vagy nyomottgömbös hasát apró rátett bütykök vagy bordák fedik. A két alapforma annyira jól elkülöníthető és megtalálható a kultúra minden lelőhelyén, hogy véleményem szerint eltérő típusú folyadék fogyasztására szolgált. Mi sem iszunk bort kávésbögréből, vagy teát pezsgőspohárból. Tartalomhoz a forma! Hát ez náluk sem lehetett másképp.     Számos hasonló bögrét találhatunk Kalicz Nándor: Die Frühbronzezeit in Nordost-Ungarn című 1968-ban megjelent könyvében, ami máig a hatvani kultúra leletanyagának legteljesebb gyűjteménye.     Kis állatfigurára sokkal többre számítottunk, mint ahogy azt az Ajándékok Emődről című bejegyzésben  leírtam (ott látható egy szép válogatás a tibolddaróci állatfigurákból). Ez az egyetlen, ép, igazán aprócska vaddisznó került elő eddig a terepbejárási anyagból. A bogácsi 1988–89-es ásatási anyagból ismerünk további 3 töredéket, melyek nem túl előnyös fotóját a bogácsi leletanyagból rendezett kiállítás vitrinfotójából vágtam ki. (A kiállításról kicsit bővebbet a Bogács-Pazsagpuszta I.  című bejegyzésben lehet olvasni.)     Ez a fura csontdarab  lószerszám része lehetett. A ló szájában levő zablát, ami ekkor valószínűleg még zsinórból vagy bőr szíjból volt, mivel nem találtunk olyan maradandó tárgyakat amit ekként értelmezhetünk, két oldalt ún. zablaoldaltag határolta. Ezek a tárgyak speciális többszörös átfúrással rendelkeztek, hogy a szíjazat minden eleméhez csatlakozni tudjanak. Gyakran igen különleges bekarcolt szalagmintával díszítették őket. Jelen ismereteink szerint a ló és a hozzá tartozó díszes lószerszám a kialakuló fegyveres elit egyik jelképe lehetett. Tardon is találtunk díszítetlen zablaoldaltagot és Tiszabábolna-Fehérlótanyán pedig egy parányi, másodlagosan megégett, de tipikus díszítéssel ellátott töredéket leltünk. Minden eddig archeozoológus által megvizsgált településen került elő lócsont, de nagyon kis százalékos arányban. Hát a kanál legalább egyértelmű. A fentebb említett Kalicz műben, de Bóna István 1975-ben megjelent Die Mittlere Bronzezeit Ungarns című könyvében is számos párhuzamot találunk.         A bronzkori települések egyik legizgalmasabb tárgycsoportja a fémek. A bronzkor ezen időszakában (Kr.e. 3. évezred vége, 2. évezred közepe) még nem általános a bronz használata. Nem mindennapi eszközöket gyártanak első sorban bronzból, hanem ékszereket, luxus vagy rangjelző tárgyakat. Nagyon ritka a bronzból készült lelet, és nem jellemző igazán a fémtárgyak településen belüli deponálása/ föld alá rejtése sem. Nem szépsége miatt hanem az egykori élet, tevékenységi formák és társadalom rekonstruálásában betöltött fontos szerepe miatt örülök mindig azoknak az amorf bronz tárgyaknak, melyek véleményem szerint a helyi bronzöntés során keletkezett melléktermékek. Erről a témáról már írtunk röviden a  bronzöntés bizonyítékai a BORBAS projekt által vizsgált lelőhelyeken című bejegyzésben. Az alapvető kérdés az, hogy fémmegmunkálás csak a kiemelt helyeken folyt specialisták közreműködésével, vagy az egyszerűbb dolgokat minden településen el tudta készíteni valaki, aki esetleg csak ráérő idejében, vagy csak bizonyos időszakokban foglalkozott fémtárgyak készítésével, egyébként ugyanolyan tagja volt a közösségnek mint társai. A nagy tudású, ún. full time specialisták megléte a rétegzett társadalmi berendezkedés jele és alátámasztaná, hogy a bronzkori közösségek ebben az időszakban már főnökségi szerveződésben éltek.  E szerint az elképzelés szerint a fémművesség a főnökök által felügyelt és szabályzott tevékenység volt, és a társadalom nem kiemelkedő rangú és vagyonú tagjai. illetve azok a települések ahol ők éltek, csak a főnöki elosztórendszer révén juthattak hozzá fémtárgyakhoz, maguk nem gyártották azokat. Egy ilyen kis bronzkukac talán épp az ellenkezőjét bizonyíthatja. Az itt talált kevés ép bronztárgy közül két csoportot emelnék ki. Az egyik két darab 1 év eltéréssel, de egymáshoz közel előkerült szakállas nyílhegy. Ezt a tárgytípust viszonylag ritkának, nem épp jellemzőnek tartottuk idáig a vizsgált időszakban. A jellemző harci eszköz a balta vagy csákány és a korszak végén ehhez társul a lándzsa. A kardok ebben az időszakban jelennek meg a Felső-Tisza vidéken, de legkorábbi példányaik, nem fegyverek, hanem presztízsjelző tárgyak. A kard a késő bronzkor első időszakától válik általános fegyverré. A mostanáig ismert nyílhegyek — bár ebből sincs nagyon sok —  kőből készültek, finom retussal a pengéjükön. A nyílvesszőbe való befoglalásuk helye inkább homorúan ívelt, nem köpüsek, mint ez a két példány. Álljon itt az Onga-Heinlein tanyán talált obszidián nyílhegy pédaként.   Továbbá ide vágom a dabasi hasonló korú ún. Vatya kultúrába sorolható településről előkerült fémtárgyegyüttest, mely szintén tartalmaz egy hasonló bronz nyílhegyet.   A gömbszelet alakú pitykék általános díszítőmotívumok. Viseleti összefüggésben eddig fejfedő, vagy fejdísz elemeiként sikerült rekonstruálnunk őket, főleg olyan régészeti kultúrák leletanyagában melyek csontvázasan temetkeznek. Hiszen a hamvasztás rítusa során a  viseleti kontextus elvész. Így egy biztosan helyes rekonstrukció mait a Százhalombattai Régészeti Parkból most itt példaként hoztam. Első körben ennyit a közösen talált bogácsi leletekből.   [post_title] => Mit rejt a föld mélye — mit hoz a felszínre a szántás: Bogács III [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => mit-rejt-a-fold-melye-mit-hoz-a-felszinre-a-szantas-bogacs-iii [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2016-03-29 18:50:14 [post_modified_gmt] => 2016-03-29 18:50:14 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=945 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) [1] => WP_Post Object ( [ID] => 889 [post_author] => 2 [post_date] => 2016-03-24 11:04:18 [post_date_gmt] => 2016-03-24 11:04:18 [post_content] => Az előző bejegyzésben bemutatott pazsagpusztai bronzkori település területének nagy részén kivágták a régi szőlőültetvényt, így lehetőségünk nyílt a korábbi kutatások folytatására. Holló Sándor a Bükki Nemzeti Park munkatársa értesített bennünket, hogy a terület felszabadult és a felszínen jól látszik a település szerkezete. [caption id="attachment_891" align="alignright" width="300"] Bogács-Pazsagpuszta 2016 légifelvétel[/caption] A Herman Ottó múzeum drónjával légifelvételeket készítettünk, melyek azonos felszíni mintázatot mutatnak, mint amit Tard, Emőd vagy Vatta esetében is megfigyelhettünk.     A HÓR-AGRO Zrt., aki a területet műveli, jelezte, hogy új szőlő telepítésére fog sor kerülni rövid időn belül a területen, de az újabb talajműveléssel várnak amíg a lelőhelyen nem végzünk szisztematikus felszíni leletgyűjtést. Ez úton is köszönjük a kulturális örökség védelme és kutathatósága érdekében történő feltétel nélküli pozitív hozzáállását Keresztes István igazgató úrnak. A régészeti munka előtt megvizsgálták a helyszínt a Miskolci Egyetem talajtanos kollégái, hiszen a felszíni talajjelek értelmezése mind a mai napig nem történt meg. A közeljövőben komolyabb talajtani kutatásokkal szeretnénk tisztázni a szürkés és vöröses foltok jelenlétét a bronzkori településeken. [caption id="attachment_892" align="alignnone" width="300"] Emőd-Nagyhalom[/caption] [caption id="attachment_893" align="alignleft" width="300"] Tard-Tatárdomb[/caption] [caption id="attachment_894" align="alignnone" width="300"] Vatta-Testhalom[/caption] Mivel az idő sürgetett, civil összefogást hirdettünk és 2016 március 22-én a Herman Ottó Múzeum és a Miskolci Egyetem munkatársai és hallgatói mellett jelentős számú önkéntessel, akikhez a Bükki Nemzeti Park különítménye csatlakozott még 0,75 ha területen felgyűjtöttük a felszíni leletanyagot. A BORBAS projekt módszertanának megfelelően 5x5-ös hálót készítettünk a felszínen és a négyzeteken belül mindent összeszedtünk, ami nem a felszín része: kerámiát, állatcsontot, kagylót, követ. A leletanyag mennyiségét az jelzi, hogy egy Landrover teljes hátsó raktere a plafonig tele lett. A leletanyag kiértékelése hosszú hónapokat fog igénybe venni, de a különleges, vagy igazán szép leleteket, már a helyszínen külön csomagoltuk, így azokból a napokban látható majd egy válogatás a következő bejegyzésben. A 30 fő körüli lelkes csapat, igazán komoly munkát végzett. Nem csalódtak azok akik, a felhívásnak megfelelően 4000 lehejlással számoltak. Ki négykézláb, ki guggolva, ki tényleg hajolva gyűjtötte a négyzete leleteit. A munkatempó és a résztvevők mennyisége miatt 2 régészhallgató egész nap a leletek dokumentálásával foglalkozott. Feliratozták a zacskókat és a belső cédulákat, mérték a patics és a kövek súlyát, dokumentálták a csonka négyzeteket és azokat ahonnan több zacskónyi leletanyag is előkerült, csomagolták az extra leleteket. Az időjárás kegyes volt hozzánk, a nap sütött, bár a szél fújt – mint minden bronzkori lelőhelyen a Bükk alján —de igazán kellemes napunk volt. Ez úton köszönöm minden hivatalból és önkéntesen résztvevő immáron kollégának a bogácsi munkát és segítséget. Reméljük jól érezték magukat és kérjük vigyék jó hírét a régészetnek. A kimerítő munka után a lelkes csapat maradéka a bogácsi termálfürdő jóvoltából egy igazán pihentető fürdőzésen vett részt. Köszönet érte a fürdő munkatársainak és Igazgató Úrnak! Az alábbiakban egy képválogatás található a nap munkafotóiból:   [post_title] => Bogács-Pazsagpuszta II. — Civil összefogás [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => bogacs-pazsagpuszta-ii-civil-osszefogas [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2016-03-24 12:55:16 [post_modified_gmt] => 2016-03-24 12:55:16 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=889 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) [2] => WP_Post Object ( [ID] => 879 [post_author] => 2 [post_date] => 2016-03-18 14:23:29 [post_date_gmt] => 2016-03-18 14:23:29 [post_content] => Pazsagpuszta Bogácstól délkeletre a Hór völgyének teraszán fekszik. A középkori Pazsag település felett. A partba vágódott völgyeket mély – a felszínen ma is jól követhető – félköríves árok köti össze. A település keletről a terasz lejtője, északról és délről a bevágódott völgyek által védett. A felszínen is követhető árok vonala mellett a légifelvételeken jól látszik, a geofizikai felmérésen pedig sejthető egy belső – talán kör alakú – árok vonala is. A terület jelentős részén ma szőlőültetvény található. A lelőhely belső struktúráját tekintve jól illeszkedik a Dél-borsodi síkság és a Bükk-hegylábi vidékek bronzkori településeihez. A lelőhelyet először Kandra Kabos említi 1876-ban. Az ő leírása alapján veszi fel Kalicz Nándor az Észak-magyarországi kora bronzkort összefoglaló monográfiájába, mint a hatvani kultúra lelőhelyét. Szőlőtelepítési munkálatok megindítása miatt 1988–1989-ben Koós Judit vezetésével és Szathmári Ildikó közreműködésével folytak a lelőhelyen feltárások. 2015-ben a BORBAS projekt keretén belül roncsolásmentes vizsgálatokat végeztünk a lelőhely szőlőültetvénytől mentes területén. Légifotókat készítettünk, mely alapját képezte az elkészült 3D modellnek, geofizikai méréseket folytattunk és Bacskai István fémkeresős kutatást is végzett. Sajnos mivel a terület nagyobb részén még állt a szőlőültetvény a vizsgálatoknak csak részleges eredményei lettek. Az 1988–89-es ásatások anyagát a miskolci egyetem régészhallgatói szakdolgozat keretében jelenleg dolgozzák fel. A legszebb tárgyakból kis kiállítás készítettünk az V. Északkelet-magyarországi regionális régészeti konferenciára. E kiállítás vitrinfotóit láthatjuk e bejegyzésben. A leletanyag tipológiai értékelése alapján a települést a hatvani kultúra alapította és a koszideri korig folyamatosan használta. A különlegesen díszített koszideri díszedények és svédsisak alakú tálak szinte párhuzam nélküliek. [post_title] => Bogács-Pazsagpuszta I. [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => bogacs-pazsagpuszta-i [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2016-03-18 14:44:15 [post_modified_gmt] => 2016-03-18 14:44:15 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=879 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) [3] => WP_Post Object ( [ID] => 875 [post_author] => 2 [post_date] => 2016-02-21 16:28:27 [post_date_gmt] => 2016-02-21 16:28:27 [post_content] => Már elérhető a Herman Ottó Múzeum Visszapillantó című előadássorozatának 2. évadából az új előadás. Dani János: A füzesabonyi-kultúra kivételes gazdagságú sírjai Polgár határából, avagy: "(itt) minden arany ami fénylik..." https://www.youtube.com/watch?v=J71B2NbEUJ0 [post_title] => Itt minden arany ami fénylik [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => itt-minden-arany-ami-fenylik [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2016-02-21 16:28:27 [post_modified_gmt] => 2016-02-21 16:28:27 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=875 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) [4] => WP_Post Object ( [ID] => 868 [post_author] => 2 [post_date] => 2016-02-11 09:15:29 [post_date_gmt] => 2016-02-11 09:15:29 [post_content] =>

Emőd-Nagyhalom bronzkori települése egy ÉK-DNy-i dombhát déli végén található a Bükk hegylábi régió és a Borsodi síkság találkozásánál. Földrajzi elhelyezkedését tekintve átmeneti jellegű a két mikrorégió települési között. Szerkezete megegyezik a térség korabronzkor végi–középső bronzkori településeivel. A központi magot körülvevő árok markáns, talán itt őrizte meg legjobban egykori formáját. A külső intenzív települési részen két sorban az árokkal koncentrikusan futó házköröket figyelhetünk meg a geofizikai felmérésen. A légifelvétel e házsorokon belül lóhere alakú belső tagolódást mutat, mely talán a háztartási egységeket jelzi számunkra. A központi árokból d-i irányba vízlevezető csatorna figyelhető meg. A külső intenzív település ÉK felé magasabb térszínen fekszik, mint a központi mag, mely utóbbit a közepén található geodéziai mérőpont viszonylag jól konzervált a mezőgazdasági művelés károsításaitól. A külső koncentrikus házövet ÉK felől talán egy újabb árok vagy paliszád határolta, melynek nyomai a geofizikai felmérésen megfigyelhetők. A település házai azonban itt nem érnek véget. A dombháton ÉK-i irányban több párhuzamos házsor húzódik és ettől ÉNy-ra figyelhetjük csak meg a gödrös települési részt. Legnagyobb meglepetésünkre a domb DNy-i lejtőjén, nagyon meredek térszínen is megfigyelhetők háznyomok. A lejtő ezen részén a vízlevezető árokra merőleges anomáliát ennek megfelelően vagy egy teraszos kialakítás nyomának vagy talajerrózió, talajcsúszás eredményének értelmezhetjük. Tájban elfoglalt helyzetét, és alig roncsolt szerkezetét tekintve mindenképp a legszebb borsodi bronzkori településnek tarthatjuk.

A domb lábát egy egykori vízfolyás nyaldosta, melytől D-re a ma Zsedénynek nevezett dűlőben szintén bronzkori leletanyagot lehet gyűjteni.  Ez a terület légvonalban csak 500 méterre található a nagyhalmi telep központi részétől, de a tengerszint feletti különbségük 20 méter. A zsedényi lelőhelynek szintén van egy központi, alig magasabb része, melyet árok – illetve valószínűleg eredetileg természetes vízfolyás vett körbe, közel sem olyan szabályos alakban, mint a nagyhalmi árok. Ezen kívül K-i irányban szintén folytatódik a felszínen a leletanyag.  Vagyis a zsedényi lelőhely belső szerkezete hasonló a nagyhalmi és így a többi bronzkori településéhez.

A két településen 2012 és 2014 között zajlottak a BORBAS projekt roncsolásmentes vizsgálatai.

Ilyen kis távolságban két önálló település nem ismert a délborsodi régióból. A zsedényi területen felszínen csak korai ún. hatvani kultúrába sorolható leletanyagot gyűjtöttünk, míg a nagyhalmi felső területen hatvani és az azt követő füzesabonyi időszaknak a leletanyaga is megtalálható. A Nagyhalmon eddig nem történt szisztematikus felszíni leletgyűjtés.

A két település viszonyának magyarázatára így 3 lehetséges megoldás jön szóba.

1, A zsedényi települést korábban alapították és az esetleges vizes környezet vagy a nagyhalmi domb jobb stratégiai helyzete miatt később a közösség felköltözött a dombhátra.

2, A zsedényi település a nagyhalmi telep szatelitje, vagyis alárendelt szerepű, „kiszolgáló egysége”.

3, A két lelőhely nagyjából egyidőben mint egy település szerves részei működtek együtt. Ez a Paul Duffy  által felállított „települési cluster”-modell.

A kérdést csak további kutatások tudják eldönteni.

A lelőhelyről szóló idegennyelvű, szakmai publikációk jegyzékét az előző bejegyzés tartalmazza.

[post_title] => Emőd-Nagyhalom és Emőd-Zsedény bronzkori települése(i) [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => emod-nagyhalom-es-emod-zsedeny-bronzkori-telepulesei [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2016-02-11 09:15:29 [post_modified_gmt] => 2016-02-11 09:15:29 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=868 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) [5] => WP_Post Object ( [ID] => 859 [post_author] => 2 [post_date] => 2016-02-11 08:31:55 [post_date_gmt] => 2016-02-11 08:31:55 [post_content] =>

Emőd-Nagyhalom lelőhelyről két nagyon kedves tárgyat kaptam ajándékba Kormos Attila amatőr gyűjtőtől. Az egyik egy meglehetősen nagyméretű agyag láb töredéke. Mindkét oldalon jól érzékelhető a bokacsont ábrázolása. A tárgy felső része töredékes, így nem lehet megállapítani, hogy önmagában álló dologról van-e szó, vagy ez a láb valaminek a darabja. Egy korábbi bejegyzésben (Két? lábon járó bronzkoriak?) már írtam ilyen láb alakú töredékekről, ezek mérete azonban bizonyossá tette, hogy nem önálló darabok, hanem valamilyen edények, kisplasztikák részei lehettek. Az a gondolat, hogy egy láb önmagában is állhat, talán furcsának tűnik, ha nem ismerjük az Ároktő Dongóhalomról előkerült a most bemutatottnál jóval nagyobb láb alakú tárgyat (P. Fischl 2006, 24). Bár e tárgy felső része is sérült, azt látni lehet kialakításán, hogy nem csatlakozott további részekhez. Így az ároktői publikációban „jobbhíján” edénytartóként határoztam meg. Az emődi darab méretében egy középső kategóriát képvisel, számomra nem ismert párhuzama, előállítási célja, funkciója.

Több tárgycsoport vizsgálata során érzetem már azt, hogy egy unikálisnak tűnő darab, egy egyedi vagy csak annak vélt jelenség megállapítása után, a kutató szeme érzékeny lesz az adott típusra és szinte vonzza annak darabjait, gyorsan nő a tárgyak száma és előbb utóbb kénytelen lesz megállapítani, hogy a korábban ritka darab, tulajdonképpen a hétköznapi élet általános jelensége lehetett, csak korábban még nem figyeltek fel rá. Így volt ez eddigi pályám során a hordozható tűzhelyekkel, a kocsimodellekkel és kerekekkel, vagy mint jelenség a koncentrikus szerveződésű, összetett szerkezetű településekkel. Úgy tűnik, ebbe a sorba illeszkednek a láb alakú tárgyak is.

A másik ajándékba kapott darab egy állatszobrocska elejének töredéke. A két első láb jól látható. Az fej sajnos szintén roncsolt, de ha kezünkbe fogjuk jól érezhető az arc kialakításának általános módja.

E kisméretű állatszobrocskák nagy számban találhatók meg a már publikált leletanyagban, elég ha Kalicz Nándor monográfiájának táblaanyagát átlapozzuk. Nem kétséges, az egykori állatvilág minden tagját megformázták, és a mennyiségi és minőségi mutatók alapján e tárgyak csakis gyerekjátékok lehettek. Álljon most itt egy kép a tibolddaróci állatfigurák válogatásából illusztrációként a formai variabilitásra.

A bronzkori településeken történő szisztematikus felszíni gyűjtéseink során azonban feltűnt, hogy egyes településeken ezek nagy számban kerülnek elő akár a szántott rétegből, más helyeken szinte alig vagy egyáltalán nem találjuk meg őket. Nem került elő állatfigura Mezőcsát-Laposhalmon a felszíni gyűjtés során, nem ismerünk ilyet az ároktői a mezőcsát-pástidombi és a borsodivánkai ásatások anyagaiból vagy a tiszakeszi szódadombi számos szórványanyagból sem. Természetesen ilyen figurákat szerves anyagból is elő lehetett állítani, de jelen ismereteim szerint az állatfigurák általános jellemzői a hegylábi településeknek, míg az alföldi telepeken nem igazán találjuk meg őket.

Míg e sorokat írtam, eszembe jutott, hogy a kutató agyam kipipálta az emődi lelőhelyet, mint ismert, publikált bronzkori települést. Azonban a publikációk idegen nyelven és talán nem mindenki számára hozzáférhető helyen jelentek meg (Fischl/Kienlin/Seres 2012; Fischl/Kienlin 2013; Fischl et al 2015). Így a következő bejegyzésben röviden összefoglalom, mit tudunk jelenleg Emőd-Nagyhalomról, a szerintem legszebb dél-borsodi bronzkori településről.

Kedves Kormos Attila! Köszönöm a tárgyakat és a lehetőséget, hogy révükön újabb, talán a jövőben felvirágozó gondolatmenet indíthattam is most útjára.

Irodalom:

P. Fischl K., Ároktő-Dongóhalom. Bronzkori tell telep. Bronzezeitliche Tell-Siedlung in Ároktő-Dongóhalom. Borsod-Abaúj-Zemplén Megye Régészeti Emlékei 4. Miskolc: Herman Ottó Múzeum 2006. K. P. Fischl/T. L. Kienlin/N. Seres, Bronzezeitliche (RBA1–2) Siedlungsforschungen auf der Borsoder Ebene und im Bükk-Gebirge. Überblick und neue Ergebnisse. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 51, 2012, 23–43. P. Fischl/T. L. Kienlin/B. Tugya, Bronze Age settlement Research in North-Eastern Hungary. Bronzkori településkutatások Északkelet-Magyarországon. Archeometriai Műhely 2015/XII./2, 117–134. K. P. Fischl/T. L. Kienlin, Results of a Systematic Survey Programme on the Hatvan Sites of Emőd-Nagyhalom and Tard-Tatárdomb in Northern Hungary. Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 64, 2013, 5–32. N. Kalicz, Die Frühbronzezeit in Nordost-Ungarn. Budapest: Akadémiai Kiadó 1968.  

[post_title] => Ajándékok Emődről [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => ajandekok-emodrol [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2016-02-11 08:33:05 [post_modified_gmt] => 2016-02-11 08:33:05 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=859 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) [6] => WP_Post Object ( [ID] => 853 [post_author] => 2 [post_date] => 2016-02-02 15:49:58 [post_date_gmt] => 2016-02-02 15:49:58 [post_content] => Beindult a Herman Ottó Múzeum Visszapillantó 2 előadássorozata. Ezúttal 5 előadás során a bronzkor legújabb kutatásaival ismerkedhetünk meg.Az előadássorozat plakátja és az előadások címe itt látható:   Az első előadás címe: Akkor és most - településrendezési tervek a bronzkorban és a XXI. században elérhető a youtubon: https://www.youtube.com/watch?v=6l4Vc2dJWIM   [post_title] => Visszapillantó 2 - bronzkori előadássorozat a Herman Ottó Múzeumban [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => visszapillanto-2-bronzkori-eloadassorozat-a-herman-otto-muzeumban [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2016-02-02 15:52:54 [post_modified_gmt] => 2016-02-02 15:52:54 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=853 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) [7] => WP_Post Object ( [ID] => 794 [post_author] => 2 [post_date] => 2015-09-27 14:08:50 [post_date_gmt] => 2015-09-27 14:08:50 [post_content] => Borsodivánka-Nagyhalom (Marhajárás) 2 — a lőtér falának ásatása Az előző bejegyzésben részletesen ismertetett lelőhelybe kialakított lőtér hátsó falának ásatását kezdte meg 2015 szeptember 14-én a miskolci Herman Ottó Múzeum, a Miskolci Egyetem és a Kölni Egyetem közös kutatási projektje. A lőtér hátsó fala közel 45 fokos rézsűt alkotott az ásatás előtt, melyet kisebb cserjék, fák nőttek be. Már az ásatás előtt kitisztítottuk a falat és a lőtér egy részét, hogy a munka során legyen helyünk. Azt nem tudtuk, hogy a lőtér egykori kialakítása során valamilyen szögben ferdén hagyták a lelőhely oldalát vagy teljesen függőlegesre alakították azt. Így a legkomolyabb kérdés az volt, milyen mély takaróréteg alatt találunk majd eredeti helyzetükben őskori rétegeket. Így nem kezdtük azonnal függőlegesre alakítani a falat, hanem a jelenlegi lejtőszögnek megfelelően 10 centiméterenként ásóval eltávolítottunk róla egy ferde „héjat”, mindenütt addig haladva míg a bronzkori intakt rétegek ki nem bukkantak. Már az első ilyen tisztítás során találtunk őskorinak meghatározható, szürke, igen mállékony, hamus tömböt, majd rögtön a második nap, alig egy méterrel a humuszréteg alatt igen sűrű bronzkori rétegsor bontakozott ki, egymást váltó átlag 10 centiméteres sárga és szürkés rétegekkel, közöttük a teljes metszetfal során jól követhető fehéres, lehelletvékony, mégis növényi struktúrát mutató, többszörösen, levelesen ismétlődő rétegekkel. Az ásatás során minden önállóan jelentkező jelenséget statigráfiai egységként különítünk el, azokat külön számozzuk.                   A legfelső ilyen ferdén a lőtérfal pucolása során megfogható réteg az S5 számot kapta, mely egy délről északra lejtő, viszonylag vastag (helyenként 30-40 cm) omladékrétegnek tűnik jelenleg. A felette levő rétegek nagyon rossz megtartásúak voltak, így azokat a humusz omlása miatt nem tudtuk ferdén megfigyelni. Ezen a részen függőlegesre alakítottuk a metszetfalat és S5 felszínénél így egy átlag 80 cm-es felszíni lépcsőt alakítottunk ki. A metszetfal többi részén viszonylag kis mennyiségű fedőréteg eltávolítása után mindenütt megtaláltuk a bronzkori rétegeket. 1 hetes óvatos tisztító munka után egy 5x7 méteres területen tisztáztuk a lelőhely rétegsorát. A lőtér jelenlegi járószintje az altalajon található. Feltehetően a lőtér oldalfalainak kialakítása során nemcsak a tell oldalából elszedett földet használták fel, hanem a járószint humuszrétegét is eltolták a két oldalfal irányába. Így az altalajhoz képest kb. 1,5 méter magasságig egy természetes domb vonala bontakozott ki a metszetfalban, melyen 30-40 cm vastagságban jól látható az őshumusz nagyon sötét sávja. Az első települést tehát erre építették a bronzkorban. Az őshumusz felett jelenleg 20 körüli réteget tudunk elkülöníteni. Mivel nem minden réteg fut végig a metszetfal teljes hosszán van ahol ennél kevesebb, van ahol több réteg látható egymás alatt.         A munkát erősen nehezítette 4 nagyobb állatjárat (róka vagy borzvár), újkori beásások (pl. egy kb 60 cm földdel takart vödör) és a metszetfalban megőrződött lövedékek. A feltárás során a jövő hét folyamán a Miskolci Egyetem talajtanosai vizsgálják meg a lelőhely rétegeit, a kölni egyetem kolléganője pedig mikromorfológiai mintákat vesz a rétegsorból. A rétegeket ezután felszínben elbontjuk, belőlük rétegenként 10 liter mintát iszapolunk át makrobotanikai vizsgálatok céljából. Fontos feladat a rétegsor pontosan meghatározható részeiről C14 vizsgálatokhoz történő mintavételezés is. Rétegtisztázó talajfúrásokkal megállapítottuk, hogy a tellt övező árok – mely a növényzeti fedettség miatt a geofizikai felmérésen nem látható – 3 méter mély volt. Geodéziai felméréssel készül a lelőhely 3D modellje és elkezdtük a Szentistváni dűlőben található clustertelepülés geofizikai felmérését is. [post_title] => Borsodivánka-Nagyhalom (Marhajárás) 2 — a lőtér falának ásatása [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => borsodivanka-nagyhalom-marhajaras-2-a-loter-falanak-asatasa [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2015-11-24 16:04:47 [post_modified_gmt] => 2015-11-24 16:04:47 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=794 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) [8] => WP_Post Object ( [ID] => 785 [post_author] => 2 [post_date] => 2015-09-27 12:47:57 [post_date_gmt] => 2015-09-27 12:47:57 [post_content] => Borsodivánka község belterületén az egykori Orczy-kastély kertjében (ma szociális otthon) egy kettős halomból álló bronzkori többrétegű település található. A lelőhely a bronzkori szakirodalomból nem ismert. A B-A-Z megye várait összefoglaló legújabb kötetben olvasható mindaz a kevés ismeretanyag amit  a lelőhelyről  a 2000-es évek elejéig ismertünk (Nováki–Sárközy–Feld 2007, 24). Ebből kiderül, hogy a „földvárat” jobbára középkori motte típusú erődként határozták meg, bár a kötet szerzői terepbejárásuk alkalmával nagy mennyiségű őskori leletanyagot találtak ott, így felmerült annak tellként való értelmezése is. A lelőhelyre 2013-ban Seres Nándor természetvédelmi őr hívta fel a figyelmünket, mely után 2014 március 21-én és augusztus 13-án is felkerestük a lelőhelyet. A helyszínen azonnal egyértelművé vált, hogy itt valóban egy tell településről van szó, mely azonban a Borsodi-Mezőségben általános összetett szerkezetet mutat. A tellt övező árkon kívül a „sziget” teljes területén lehet bronzkori leletanyagot gyűjteni, vagyis a külső települési zóna ez esetben is bizonyítható. A 2. katonai felmérésen jól láthatjuk, hogy az egykori Eger patak (ma mesterséges mederben folyó Rima és Kánya patakok) körbefolyta azt a területet, melyet a bronzkorban élőhelyként használtak. Az összetett szerkezetű lelőhelyet Borsodivánka-Marhajárás névvel jelentettük be a Kulturális örökségvédelmi Hivatalba, mely az 16345 azonosítószámot kapta. A tell neve azonban továbbra is Nagyhalomként szerepel. A már említett kutatástörténeti összefoglalás szerint a lelőhely kuriozitása annak dupla halom voltában áll. Szintén itt olvasható, hogy a halom egyik része Kálvária-halomként működött és egy Prónay családtagot is temettek ide. Terepi tapasztalataink és az itt elhangzottak alapján valószínűsíthetjük, hogy a két halomrészt elválasztó földút valamikor az újkor folyamán keletkezhetett megkönnyítendő a Kálváriára való feljárást. Az út jól követhető nemcsak a két halomrész között hanem a halomtest oldalában is, íve és formája alapján nem látszik az összefüggés a bronzkori struktúra és az út között. Így az elsőre meglepően „kétpúpú” tell egy „átlagos” környezetéből cca. 5 méterre kiemelkedő 50x20-as átmérőjű ovális alakú többrétegű bronzkori települést rejt. Noha régészeti ásatás sohasem „bolygatta” a lelőhelyet, az említett földút mellett egy a tell oldalába vágott lőtér jelentős mennyiséget kiharapott a rétegsorból ezzel jelentősen rongálva a természetvédelmi törvény által ex lege védett lelőhelyet. A lőteret ma már nem használják, belső területén és a falak rézsűjén fák nőttek. A lőtér falából induló róka és borzjáratok falában készített fényképeink jól mutatják a település réteges szerkezetét, sárga padlótapasztást, fekete égett és szürke hamus rétegeket. A területen gyűjtött kerámiaanyag alapján a tell település kora a hatvani és füzesabonyi kultúrák idejére Kr.e. 2200 és 1500 közé tehető. 2014 őszén a BORBAS projekt keretében (lásd korábbi bejegyzések) geofizikai felmérést folytattunk a területen 3 Ha terjedelemben. A geofizikai kutatások eredményét jelentősen befolyásolta a lelőhely egy részének fás borítása. A magnetogrammon egyértelműen épületnek meghatározható anomália nem látható. Több párhuzamosan, ívesen futó, apró egységekből álló anomáliaív tagolja a külső települést, melyek kora azonban nem köthető egyértelműen a bronzkorhoz. A szisztematikus felszíni leletgyűjtés a talajviszonyok miatt nem hozott eredményt. A Rima és a Kánya patak túlpartján található Szentistváni dűlő lelőhelyen (Forster azonosító: 87195) szintén gyűjtöttünk a marhajárásival egykorú bronzkori leletanyagot.  Poul Duffy a Körös mentén számos hasonló jellegű települést figyelt meg, ahol az első látásra jól azonosítható településmag körül a vízrajzi viszonyoknak megfelelően a valódi élettér több települési clusterből áll. A külön lelőhelyként nyilvántartott települési részeket település-clustereknek nevezte, melyeket történeti értékelésük szempontjából egy egységnek kell tekinteni. Jelenlegi elképzelésünk szerint a Szentistváni dűlőben található lelőhely a marhajárási-nagyhalmi összetett telep szerves része. 2015 szeptember 14-én a BORBAS projekt keretében elkezdtük a Nagyhalom oldalába vágott lőtér falának kitisztítását és a lelőhely rétegsorának tisztázását. Erről szól a következő bejegyzés. Irodalom: Duffy, P. 2014, Complexity and Autonomy in Bronze Age Europe. Assessing Cultural Developments in Eastern Hungary. Archeolingua, Budapest, 1–402. Gy. Nováki–S. Sárközy–I. Feld: Borsod-Abaúj-Zemplén megye várai az őskortól a kuruc korig. Magyarország várainak topográfiája 1. [Castles of Borsod-Abaúj-Zemplén county from the Prehistory to the Middle Ages. The topography of Hungarian castles 1.] Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 5. Budapest–Miskolc 2007.       [post_title] => Borsodivánka-Nagyhalom (Marhajárás) 1 [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => borsodivanka-nagyhalom-marhajaras-1 [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2015-09-27 12:47:57 [post_modified_gmt] => 2015-09-27 12:47:57 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=785 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) [9] => WP_Post Object ( [ID] => 779 [post_author] => 2 [post_date] => 2015-09-07 12:45:30 [post_date_gmt] => 2015-09-07 12:45:30 [post_content] => Az alábbi weboldalon rövid ismertető olvasható a Herman Ottó Múzeum új bronzkori vándorkiállításáról. A kiállítás október közepétől Miskolcon látható. http://ujkor.hu/content/exportaljuk-bronzkort-herman-otto-muzeum-masvilag-lengyelorszagban [post_title] => Más/Világ — a Herman Ottó Múzeum bronzkori kiállítása [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => masvilag-a-herman-otto-muzeum-bronzkor-kiallitasa [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2015-09-07 12:46:50 [post_modified_gmt] => 2015-09-07 12:46:50 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=779 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) [10] => WP_Post Object ( [ID] => 768 [post_author] => 2 [post_date] => 2015-08-28 17:03:21 [post_date_gmt] => 2015-08-28 17:03:21 [post_content] => The site Spišský Štvrtok/Csütörtökhely-Flur Myšia hôrka (previously Barimberg)(Sk) is one of the most well-known Middle Bronze Age settlements on a European level; it was excavated by J. Vladár between 1968 and 1975, following numerous smaller research efforts (Vladár 1975). The geographical position of the Bronze Age Settlement is ordinary, located at a promontory on the terrace of the stream Malachovský, which flows into the river Hornád. Following the complete excavation of the settlement, we learned from Vladár’s articles (for the full list: Bader 1978 and Vladár 2014) about the features and finds observed there. The settlement was protected – on the sides left undefended by natural terrace borders – by a semi-circular, stone covered wall on both sides, with a palisade placed on top of it. On the eastern side, a lower wall stretched outside of the stone wall. The entrance was also on this side, guarded by two round stone towers. The eastern fortified settlement was separated by a 6 metre wide ditch from the more extensive, rustic settlement. From the entrance of this stonewalled settlement, a stone paved road led to a more significant part of the settlement that Vladár named “Akropolis”. Here, surrounded by houses with stone foundations, they found a U-shaped, stoned surface that was bordered by pithos burials and a stone stele. Vladár interpreted this area as the religious centre of the settlement. Houses of craftsmen were lined up by the wall, forming groups based on different trades. Based on the finds, the excavator identified the following craftsman locations: ceramics, bone and antler processing to the north of the entrance, stone, bronze, gold and textile processing to the south of it. In the pit next to the entrance, the thrown in remains of 9 corpses were found, they were identified by the excavator as a group sacrifice following the construction of the settlement. A település idősebb fázisát a Reinecke A3 periódusra, míg a fiatalabbat a Reinecke B1 időszakra teszi Vladár. Ez a datálás megfelel a Szepességben általánosan megfigyelteknek miszerint az OFK kultúrkomplexum életének második felében telepítette be sűrűn ezt a területet. Ez az időszak a magyar kronológiai rendszer szerinti középső bronzkor második fele és az ún. koszideri periódus. Vladár dates the older phase of the settlement to the Reinecke A3 period, while the younger phase is categorised as Reinecke B1. This dating fits what is generally observed in the Spiš region, namely that the OFK cultural complex settled in this area more intensely during the second half of its lifetime. In Hungarian chronology this period is referred to as the second half of the Middle Bronze Age, the so-called Koszider period. A rich assemblage came to light at the settlement, of which the decorated horse-bits (Vladár 1971), bronze and gold depot finds and ore depot are mentioned on multiple occasions (Kovalčik 1970; Vladár 1973; 1978; David 2002, 490), but it was not published systematically. Same goes for the layout of the settlement or the details of a precise documentation. Three layouts are available of the settlement in literature. One of them was published by Vladár himself in his German summary in 1975 (Vladár 1975, Abb. 2), primarily featuring the fortification. Based on descriptions, Jockenhövel (1990, 216, Abb. 4) reconstructed an interpretation of the layout, with the units described by Vladár included. Then in 2002, based on the original documentation, a redrawn, more complete layout was published (Gašaj 2002, Fig. 6). What makes this settlement unique is the fact that it was completely excavated (and thus, destroyed); this lets us examine Bronze Age features which are not possible at most sites due to fragmentation. Another unique characteristic is the theory that J. Vladár tied to the settlement ever since the first publication of the excavation. According to that, the stone wall, the stone towers guarding the entrance, the inner structure of the settlement (Akropolis – craftsmen district – suburbium) and the assemblage all show strong Aegean, Mycenaean ties. Therefore the Bronze Age societies of the Carpathian Basin is described as a region strongly dependent on Aegean (Mycenaean, Cretan) development, which, when applied to the post-1980s centre-periphery theory, makes Central Europe a subjugated, underdeveloped region, relying on its southern neighbours to this day (Vladár 1973). The dominant role of the centre-periphery theory (Sherrat 1983) is on the decline nowadays. The connection between 2^nd millennium BC Carpathian Basin and the Aegean, late Middle, early Late Helladic periods is undeniable, but the number of concrete evidence is only a handful. Based on that, a strong dependency system between the two regions cannot be hypothesized. Chronological research proved that the golden age of the late Middle Bronze Age (after Hungarian chronology) – which Spišský Štvrtok is also a result of – significantly preceded Mycenaean monumental architecture and palaces. There are little similarities between the architecture, material cultures and societies of the two regions and periods. In addition to the aforementioned, a very critical article was published recently about the dating of the fortification of the settlement Spišský Štvrtok (Jaeger 2014). Although we are aware of fortifications made out of stone or with stone foundations from the OFK territory, the structure of the one found at Spišský Štvrtok bears little resemblance to those. However, it shows no ties to the otherwise sporadic late Middle Helladic period (that is, of the same age) Aegean fortifications either. The most surprising similarity with the stone wall’s structure is from the known Slovak fortified settlements of the Púchov culture (Celtic period). Throughout the systematic collection of OFK settlements I also experienced that in the Spiš region, many OFK sites were later settled in by the Púchov culture, which is presumably a result of choices made based on the same environmental criteria. However, the settlement of Spišský Štvrtok cannot be considered published, despite having been discussed in numerous publications. Most studies only present the excavator’s interpretation of the site and not real data. Of course without new information the Celtic origin of the fortification cannot be confirmed for sure, purely by analogical means, but the “myth of Spišský Štvrtok” definitely seems to be falling out of favour. Literature: Bader, T. 1978, Epoca bronzului in nord-vestul Transilvaniei. Bucuresti. David, W. 2002, DAVID W. 2002, Studien zu Ornamentik und Datierung der bronzezeitlichen Depotrfund-gruppe Hajdúsámson-Apa-Ighiel-Zajta. Bibliotheca Musei Apulensis 18. Gašaj, D. 2002, Osada obronna w Spisškim Štvrtku. Fortifies settelemet at Spisšý Štvrtok. in: J. Gancarsky (ed.)  Między Mykenami a Bałtykiem. Kultura Otomani-Füzesabony. Krosno-Warszawa. 37–41. Jaeger, M. 2014 The stone fortifications of the settlement at Spisšký Štvrtok. A contribution to the discussion on the long distance contacts of the Otomani-Füzesabony culture. Prehistorische Zeitschrift 89, 291–304. Jockenhövel, A. 1990, Bronzezeitlicher Burgenbau in Mitteleuropa. Untersuchung zur Strucktur frühmetallzeitlicher Gesellschaften. In: Orientalische-Ägäische Einflüsse in der Europäischen Bronzezeit. RGZM Monographien Band 15 (1990) 209-228. Kovalčik 1970 Záchranný archeologický výskum na „Barimbergu” pri Spisškom Štvrtku (okr. Spišska Nová Ves) Rettungsgrabung am „Barimberg” bei Spisšký Štvrtok (Bez. Spišska Nová Ves) Sherrat A. 1993, What would a Bronze-Age world system look like? Relations between temperate Europe and the Mediterranean in later prehistory. Journal of European Archaeology 1, 1–57. Musaica 21, 5–12. Vladár, J. 1971, Parohové bočnice zubadiel otomanskej kultúry  na Slovensku. Geweihtrensen der Otomani-Kultur in der Slowakei. Slov Arch 19, 5–12. Vladár, J. 1973, Osteuropäische und mediterrane Einflüsse im Gebiet der Slowakei während der Bronzezeit. SlovArch 21, 253–357. Vladár, J. 1975,  Spišský Štvrtok. Befestigte Siedlung der Otomani-Kultur. In:  III. Inter-nationaler ongress für slawische Archäologie Bratislava, 7–14 September 1975. Nitra,2–24. Vladár, J. 1978,  Umenie davnovekého Spiša.  Bratislava, 1978. Vladár, J. 2014, Praveké mestá z doby bronzovej Spisšký Štvrtok a Košice-Barca. Musaica 28, 15–37.         [post_title] => Spišský Štvrtok and the myth surrounding it [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => spissky-stvrtok-es-a-korulotte-kialakult-mitosz [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2018-02-01 20:10:42 [post_modified_gmt] => 2018-02-01 20:10:42 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=768 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw [post_title_ml] => [:hu]Spišský Štvrtok és a körülötte kialakult mítosz[:en]Spišský Štvrtok and the myth surrounding it[:] [post_title_langs] => Array ( [hu] => 1 [en] => 1 ) ) [11] => WP_Post Object ( [ID] => 755 [post_author] => 2 [post_date] => 2015-07-24 18:18:31 [post_date_gmt] => 2015-07-24 18:18:31 [post_content] => Tiszabábolna-Fehérló tanyánál egy viszonylag ritkának tűnő, „szigetszerű” településsel találkoztunk, ahol az éles ívű Csincsekanyart egy mesterséges árokkal átvágva vízzel körbevett szigetet hozott létre a bronzkor embere (lásd az erről szóló bejegyzést és a kiemelt képet). Bár a geofizika nem mutatott települési jelenségekre utaló nyomokat a szigeten kívül, a két folyókar közötti területen, mégis feltételeztük, hogy e helyen a település tovább folytatódik és a klasszikus összetett szerkezetű településekhez hasonló struktúrát alkot, melyben a „sziget” a centrális rész és a folyókarok közötti terület a külső intenzív település (Fischl–Kienlin–Tugya 2015). Egy, valószínűleg hasonló felépítésű települést ismerek jelen pillanatban a Hernád-völgyéből: Onga-Heinlein-tanya lelőhelyét (P. Fischl–Rebenda 2012). Ezen a lelőhelyen a bronzkori település helyét elplanírozták, így csak fekvéséből következtethetünk a kanyart egykor átvágó árokra. A szlovák irodalomból ismert füzesabonyi lelőhelyek esetében ezt a „sziget-típusú” települést nem említik. Annál meglepőbb volt számomra azonban a mai Románia területén levő lelőhelyek megismerése. A vízzel körülvett településtípust az Otomani/Ottomány falu területén előkerült 3 lelőhely ismertetése során (lásd az előző bejegyzést) már említett lelőhelycsoportok közül I. Ordentlich 5 kategóriája közül kettőbe (b, folyókanyarulatokban levő települések; e, szigettelepülések) és T. Bader csoportosítása szerint szintén két helyre is besorolhatjuk (A, erődített településeken belül a szigeteken, folyóvizek meandereiben megtalálható csoportba illetve a B, „Atoll-típusú” települések körsáncokkal csoportba) (Ordentlich 1969, 458; Bader 1982, 51). Mint ilyen hasonlónak tekinthető az ottományi Földvár lelőhely is (részletes leírás és irodalma szintén az előző bejegyzésben), bár ott a település belső leírása inkább egy klasszikus síkvidéki, összetett szerkezetű településnek felel meg, melyet úgy mellesleg egy szigeten hoztak létre. Pir/Szilágypér nevét hallva a korszak kutatóinak az itt előkerült bronzkori csontvázas temetkezések sejlenek fel elsőször (Székely 1966). Ezek azonban egy szigeten kerültek elő, melyet egy 20 méter széles és 2 méter mély árok oszt két részre, a várra (Cetatea) és a várudvarra (Curtea cetătii).  A két rész kronológiájával és értelmezésével kapcsolatban számos elképzelés látott napvilágot (Ordentlich 1969, 467–468; Bader 1978, 37; Bader 1982, 65), de minket jelen esetben a település belső struktúrája érdekel. Bader Tibor 1982-es munkájában teljesen azonos szerkezetűnek írja le Săcueni/Székelyhíd-Cetatea boului/Ökörvár települését. A 150 méter hosszú és 60 méter széles sziget déli részét az ottományi kultúra első fázisában egy árokkal leválasztották. A szigetet 3 oldalról 10 méter széles és 0,5–1 méter magas fal veszi körül. A sziget formája, rétegvastagsága és 4 lakószintje alapján a tell települések közé is besorolható (Bader 1978, 34; 1982, 65). A déli leválasztott részen csak vékony kultúrréteget lehetett megfigyelni. Ilyen típusú település lehetett Tiream/Mezőterem-Movilacinepii/Kendereshalom is (Bader 1982, 65), további hasonló településként említi Bader Adini, Andrid-Dealul Taurilor, Cheşereu, Tarcea és Văşad lelőhelyeket is (Bader 1978, 34; 1982, 64). Meanderekben vagy folyókanyarulatokban létrejövő lelőhelyek közé olyan településeket sorol T. Bader melyek kialakítása pontosan Tiszabábolnának felel meg, vagyis a települést 3 oldalról természetes folyómeder határolja, míg a negyedik oldalon mesterséges árok köti össze a folyókarokat. Ilyenek: Medieşu-Aurit/Aranyosmeggyes-Potău-Ciuncaş (Bader-Dumitraşcu 1970), ahol a mesterséges árok szélessége 18 méter és a „szigeten” kívül még egy nyílt település is létezik. Dindeşti/Érdengeleg-Cetate/Fellegvár, ahol a mesterséges árkot sánc is erősíti, és ide sorolható Carei/Nagykároly-Bobald nevű települése is Bader leírása alapján (Bader 1982, 66) bár hasonló megfogalmazást a település legújabb feldolgozása során nem találtam (Németi-Molnár 2012).     Az „atoll” típusú települések esetében a kör-alak az egyik elsődleges ismertető jegy (vagyis a környezeti tényezők nem befolyásolják a kialakuló település formáját), emellett halmos formájúak és egy vagy két árok illetve körgyűrű alakú fal határolja őket (Bader 1982, 66). Bader ide sorolja Vărsandot/Gyulavarsándot és  Socodort/Székudvart is, noha ismerteti Popescu véleményét a külső körgyűrű település jellegéről (lásd a Nincs új a nap alatt című bejegyzést). Căpleni/Kaplony (Badernél Cetatea/Fellegvár, Kienlin et al. Drumul Căminului/Királyföldek) körárka(i) közvetlen kapcsolatban vannak a természetes vízfelülettel. Bader felmérése alapján dupla vízgyűrű övezte ezt a települést (Bader 1982, 62, 66). A legfrissebb geofizikai felmérés szintén két árkot mutat, azonban épp a természetes vízfelülettel való kapcsolódás területe nem lett felmérve. A település kronológiai és településtörténeti értékelése azonban még nem teljes (Kienlin et al. 2013). Mindezek mellett szintén a Dél-Borsodi síkság területéről van példánk arra, hogy az íves formájú természetes vízmederbe kötve patkó alakú, vízzel borított árok vette körül a település belső, centrális részét. Szakáld esetében geoarcheológiai vizsgálatok is bizonyították ezt (Sümegi et al 1998) de hasonlót feltételez Kalicz N. Tiszalúc-Dankadomb esetében (Kalicz 1968). Vagyis a bronzkori lakosoknak fontos szempont volt, hogy a település egészét vagy legalább központi részét víz kerítse. A természeti környezet adottságait figyelembe véve több csoportba oszthatjuk ezeket a lelőhelyeket. Vannak amik természetes szigeteken jöttek létre, de azon belül is megpróbálták a belső centrális lakórészt és a külső lakóövet koncentrikus formában kialakítani, ahogy a síkvidéki települések esetében is (Otomani-Cetatea de pamint/Ottomány-Földvár). A teraszhelyzetű települések felépítésére hasonlít több szigeten létrehozott lakóhely, ahol a sziget egy része mesterséges árokkal van elválasztva (Pir/Szilágypér és Săcueni/Székelyhíd). Ha a folyókanyart mesterséges árok köti össze, akkor a település illetve annak egy része szigetet képez. Itt a végső struktúra ugyanaz, a település helyének kiválasztásában azonban a folyókanyar megléte volt a döntő, hiszen így kisebb energiabefektetéssel lehetett a kívánt formát elérni (Tiszabábolna, Medieşu-Aurit/Aranyosmeggyes). Ugyanezen forma fordítottja, amikor a mesterséges árok patkó alakú, és bekötik az élő vízbe (Szakáld, Căpleni/Kaplony). Mindezek alapján szerintem külön települési kategóriaként kezelni a sziget, az atoll vagy a folyókanyar illetve meander típusú településeket nem indokolt. Ha az alapgondolatot nézzük ugyanoda jutunk: kell egy hely, ahol a víz védi/övezi a lakóteret és ha lehetséges segít a centrális rész és a külső lakóöv elválasztásában. Ha a hely adott, akkor e 2 legfontosabb alapelvnek megfelelően a környezet adta lehetőségekhez igazodva jött létre a település. Ez a településlétrehozó tényező a síkvidéki területeken általános volt. Ezen írásban a dél-borsodi és a mai Románia területén levő példákat gyűjtöttem össze, de a Berettyó mentén (Dani–P. Fischl 2009) illetve a Körösök vidékén is (Duffy 2014) találunk ilyen településeket.   Irodalom: Bader, T. 1978, Epoca bronzului in nord-vestul Transilvaniei. Bucuresti. Bader, T. 1982,  Die Befestigungen bronzezeitlichen Siedlungen in Nordwestrumänien. in:  Chropovsky B. – Herrmann, J. (Hrsg.) Beiträge zum bronzezeitlichen Burgenbau in Mitteleuropa. Berlin–Nitra, 47–70. Bader, T. – Dumitraşcu, S. 1970, Săpăturile arheologice la aşezarea de tip Otomani de la Medieşul Aurit.  Materiale şi Cercetări Archeologice 9, 127–136. Dani, J. – P. Fischl, K. 2009, A Berettyóvidék középső bronzkori telljei. Topográfiai megközelítés. (Die mittelbronzezeitlichen Tellsiedlungen des Berettyó-Gebietes. Eine topographische Übersicht) Tisicum 19, 103–118. Duffy, P. 2014, Complexity and Autonomy in Bronze Age Europe. Assessing Cultural Developments in Eastern Hungary. Archeolingua, Budapest, 1–402. Fischl,  K. – Kienlin, T. L. –Tugya, B. 2015, Bronze Age settlement research in North-Eastern Hungary — Bronzkori településkutatások Északkelet-Magyarországon. Archeometriai Műhely 2015/XII./2.117–134. P. Fischl K. – Rebenda J. P. 2012, Újabb láncszem a Hernád mente bronzkori településszerkezetében. Onga-Heinlein tanya. Neues Kettenglied in der Siedlungsstruktur des Hernád Flusses. Onga-Heinlein Gehöft. HOMÉ LI,  45–61. Kienlin, T. L – P. Fischl, K. – Marta, L. 2013, Exploring Divergent Trajectories in Bronze Age Landscapes: Tell Settlement in the Hungarian Borsod Plain and the Romanian Ier Valley. [Paper given at EAA session “LANDSCAPES OF COMPLEXITY IN BRONZE AGE CENTRAL EUROPE” Pilsen 2013] =https://www.academia.edu/5669859/Kienlin_et_al._Exploring_Divergent_Trajectories_in_Bronze_Age_Landscapes_Tell_Settlement_in_the_Hungarian_Borsod_Plain_and_the_Romanian_Ier_Valley._Paper_given_at_EAA_session_LANDSCAPES_OF_COMPLEXITY_IN_BRONZE_AGE_CENTRAL_EUROPE_Pilsen_2013_ Németi, J. – Molnár Zs. 2012, Bronzkori hatalmi központok Északnyugat-Erdélyben: A Nagykároly-Bobáld-tell — Bronzezeitliche Machtzentren in Nordwest-Siebenbürgen: der Tell von Carei-Bobáld Monográfiák a Szegedi Tudományegyetem Régészeti Tanszékéről 1, Szeged. Ordentlich, I. 1969, Probleme der Befestigungsanlagen in den Siedlungen der Otomanikultur in deren Rumänischen Verbreitungsgebiet. Dacia 13, 457–474. Sümegi, P. – Kozák J. – Magyari, E. – Tóth Cs. 1998, A Szakáld-Testhalom bronzkori tell geoarcheologiai vizsgálata. ─ Geoarchaeological investigation of the Bronze Age tell of Szakáld-Testhalom. Acta Geographica Debrecina 34 (1996/1997) 181–202. Székely, Zs. 1966,  Cimitirul din epoca bronzului de la Pir. Studii şi Cercetări de Istorie Veche 17, 125–135. [post_title] => "Sziget-típusú" települések [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => sziget-tipusu-telepulesek [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2015-11-24 18:31:42 [post_modified_gmt] => 2015-11-24 18:31:42 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=755 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) [12] => WP_Post Object ( [ID] => 741 [post_author] => 2 [post_date] => 2015-06-16 13:31:10 [post_date_gmt] => 2015-06-16 13:31:10 [post_content] => Az ottományi kultúra névadó lelőhelyén 3 e kultúrába sorolható települést ismerünk. E települések adatainak átnézése során — nem a kronológiai szempontokat figyelembe véve — nagyon sok hasonlóság merül fel a Dél-Borsodi síkság általunk vizsgált településeivel. E helyen most az ottományi lelőhelyek szerkezetének hasonlóságait szeretném kiemelni, nem törekedve a 3 lelőhely teljes kutatástörténetének bemutatására. A Várhegy (Otomani-Cetăţuia) az Ér teraszán a mai falu keleti részén található. A teraszból kinyúló háromszög alakú területen alakították ki a települést  1924, 1925 és 1928-ban Roska Márton ásta, majd K. Horedt, I. Ordentlich és M. Rusu végzett itt feltárásokat 1959 és 1961 között (Roska 1925; 1929; 1930; 1942, 215; Hored–Rusu–Ordentlich 1962, Ordentlich 1963). A terasz északi, nyugati és keleti oldala meredek, I. Ordentlich azt sem tartja kizártnak, hogy mersterségesen még meredekebbre alakították a település kialakításakor (Ordentlich 1969, 459–463).  A leírások szerint a háromszögalakú kiugrást a plató felől, délről egy 20 méter széles és 4,30 méter mély árok választja el. Ez nem meglepő jelenség az általunk vizsgált települések esetében sem, a legjobb példa talán Hernádbüd-Várdomb (P. Fischl–Pusztai 2009).     Az árkon belül fal futott, melyet a mindenki által hivatkozott Ordentlich által publikált alaprajz szaggatott vonallal jelez (kiemelt kép). Bader adatai alapján a fal 9,5 méter széles volt (Bader 1982, 56). Az északi részen a települést 2 árok és fal védte. Az ún. második árok 16 méter széles és 5,3 méter mély volt. Egyik leírás sem szól arról, ami a képen jól látható, hogy ez az árok tulajdonképpen a déli árok folytatása, mely a terepviszonyoknak megfelelően körbeveszi a lakóteret. A leírás szerint az északi, ún. második árkot kívül és belül is fal kísérte, majd a plató északi végében újabb árok és azt kívülről kísérő sánc állt. Ordentlich is felteszi a kérdést, hogy a meredek oldalak mellett mi értelme volt árok és falrendszereknek ezen a részen. Illetve felhívja a figyelmet, hogy az erődítések (árkok és sáncok) által elfoglalt terület valójában nagyobb térigényű volt, mint maga a lakóterület. Az északi két fal méretéről és szerkezetéről nincs információnk. Ordentlich megfigyelései alapján a belső falat a kultúra második fázisában megszüntetik, annak nyomai olyan települései rétegekkel fedettek, mely a település életének második fázisába tartozik (Ordentlich 1969) Teraszhelyzetű területen a Borosdi-síkságban is ismerünk olyan településeket, melyek valójában a meredek teraszfalak közvetlen közelében állnak azonban a belső lakótér körbe van véve mély és széles árokkal. Ilyen volt Tard első, köralakú árka, Emőd-Nagyhalom árka vagy a tavaly felmért tibolddaróci körárok is. Az északi árok és a többi fal kronológiai helyzetéről nem szólnak a híradások, a várhegyi telep átlagos életkorát azonban Ordentlich a 70-es években érvényben levő 3-as belső kronológia 1. és 2. szakaszára teszi. A déli árkon kívüli esetleges településről — mely megszokott jelenség a hasonló földrajzi helyzetű dél-borsodi településeken — nem esik szó. Ezzel szemben a Várhegytől északra a mai falu területén már Roska is jelez egy települést: Otomani-Înainte de insulă/ Ottomány-Elősziget. Itt szintén 1958 és 1962 között zajlott feltárás és ezek alapján Ordentlich a kultúra 1. periódusába sorolható időszakosan lakott, nyiltszini telepként említi. Részletesen nem publikált. A rendelkezésre álló ismereteink alapján Emőd-Nagyhalom és Emőd-Zsedény településeinek kettőssége nagyon hasonló szituációt mutat (Fischl–Kienlin–Tugya 2015): A harmadik ottományi telep Cetatea de pamint/Földvár egy szigeten található az Ér völgyének talpán. A 450 méter hosszú és 300 méter széles sziget a román ásatás a sziget pereme mentén körbefutó falszerű magaslatot figyelt meg, ami 1 méter magas és 20 méter széles volt. Hasonló magaslat figyelhető meg a sziget középső részén is. A „falról” azonban megállapították, hogy valójában 8 települési réteget tartalmazó település. Vagyis belső felépítését tekintve az előző bejegyzésben bemutatott székudvari és gyulavarsándi  településekkel azonos struktúrájú. Kronológiailag a szigeten található földvárat Roska a Várheggyel egykorúnak tartotta, a román kutatóstáb viszont azt állapította meg, hogy a szigeten a település kialakítása a várhegyi telep életének végével némi átfedésben történt. Továbbá a földvár területén mindenképp található RBC (halomsíros korú) leletanyag, mely itt a Cehalut csoportba sorolható. Egyes irodalomban olvasható adatok alapján a település élete a szigeten RBD-HaA periódusik is kontinuus, de ezt hihető módon nem támasztották alá. A számunkra nem igazán ellenőrizhető kronológiai adatoktól eltekintve tulajdonképpen a dél-borsodi síkságban megfigyelt települési alapformák mindegyike megtalálható a névadó lelőhelyen, azonos jelenségekkel és földrajzi szituációkban. A román kutatás által javasolt településtípusokba történő besorolással ellentétben azonban az az érzésem, hogy a korszak lakossága számára fontos jellegzetességeket a földrajzi adottságoknak megfelelően variálták egymással. Ordentlich típusai (1969, 458): a, kiugró teraszhelyzetű települések; b, Folyókanyarulatokban levő települések; c, halomszerű települések (tellek?); d, nyílt települések; e, szigettelepülések. Bader típusai (1982, 51): A, erődített települések, a: teraszok kiugrásain; b: szigeteken, folyóvizek meandereiben; B, „Atoll-típusú” települések körsáncokkal; C, nyílt települések, a: magaslatika; b: teraszokon, folyóvizek mentén. Mindezek alapján az ottományi földvárat tarthatjuk szigetszerű településnek, a rétegsora alapján nyugodtan halmos településnek, a földrajzi helyzete alapján erődítettnek, sőt Bader atoll típusú kategóriájába is besorolható a külső települési gyűrű alapján. A lényeg az, hogy a dél-borsodi telepek felépítésnek pontos megfelelői a kultúrkomplexum keleti határterületén találhatók meg az Ér völgyében illetve attól délebbre mint azt előző bejegyzésünkben is hangsúlyoztuk. Irodalom: Bader, T.:  Die Befestigungen bronzezeitlichen Siedlungen in Nordwestrumänien. in:  Chropovsky, B. – Herrmann, J. (Hrsg.) Beiträge zum bronzezeitlichen Burgenbau in Mitteleuropa. Berlin–Nitra 1982 47–70 P. Fischl, K. – Pusztai, T. 2009  Előzetes jelentés Hernádbüd–Várdomb bronzkori településének kutatásáról (Vorbericht der Erforschung der bronzezeitlichen Siedlung Hernádbüd–Várdomb). CommArchHung 21–33. Fischl,  K. – Kienlin, T. L. –Tugya, B. 2015 Bronze Age settlement research in North-Eastern Hungary — Bronzkori településkutatások Északkelet-Magyarországon. Archeometriai Műhely 2015/XII./2.117–134. Horedt, K. – Rusu, M. – Ordentlich I.  1962 Săpăturile de la Otomani. Materiale şi Cercetări Archeologice 8, 317–323. Ordentlich, I. 1963 Poselenija v Otomani v svete poslednih raskopok. Dacia 7, 115–138. Ordentlich, I. 1969 Probleme der Befestigungsanlagen in den Siedlungen der Otomanikultur in deren Rumänischen Verbreitungsgebiet. Dacia 13, 457–474. Roska, M. 1925 Rapport préliminaire sur les fouilles archéologiques de l’année 1925. Dacia 2 400-403 Roska, M. 1929  Cercetări la Cetăţuia de la Otomani. Anuarul Institutului Monumentelor Istorice Secţia pentru Transilvania, Cluj, 192–205. Roska, M. 1930 Ásatások az ottományi Várhegyen és Földvárban. — Grabungen am Várhegy un Földvár von Ottomány. Dolgozatok 6. 163–177. Roska, M. 1942 Erdély Régészeti Repertóriuma I. Őskor. Prehistorica I. Kolozsvár.   [post_title] => Ottomány 3x [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => ottomany-3x [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2015-11-24 18:34:42 [post_modified_gmt] => 2015-11-24 18:34:42 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=741 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) [13] => WP_Post Object ( [ID] => 732 [post_author] => 2 [post_date] => 2015-05-13 13:46:13 [post_date_gmt] => 2015-05-13 13:46:13 [post_content] => A Dél-Borosdi síkság és a Bükk hegylábi régió középső bronzkori településeinek belső struktúrájáról már szóltunk e blog lapjain (pl.: Két bronzkori esettanulmány). E települések sajátos belső struktúrája (központi halom, árok, külső lakóövezet) már a korai kutatás számára is feltűnt (Kalicz 1968,132-134; Bóna 1975, 123–124; 148) a BORBAS projekt kutatásai azonban ráirányították a figyelmet a külső lakóövezetre. Az árkon kívüli koncentrikusan kirajzolódó a települések egyik típusánál a központi rész fölé emelkedő gyűrűt több esetben sáncként értelmezték és az árokból kitermelt földdel hozták kapcsolatba. Ennek megfelelően ezeket a településeket ez erődített települések közé sorolták. A geofizikai kutatások és szisztematikus felszíni leletgyűjtések bebizonyították, hogy a települések központi magját körbevevő árkon kívüli terület is lakóövezet. Kalicznál és Bónánál is sokszor a Burg/vár és Dorf/falu kettőssége jelöli a települések e két részét. Legújabb kutatásaink során a települések ilyen összetett szerkezetét, mely koncentrikus körformát mutat elsősorban az észak-alföldi régió jellegzetességének tekintettük a hatvani és a füzesabonyi kerámiastílusokkal jelzett időszakban.                  Az ismert szlovákiai erődített települések (Kosice-Barca/Kassa-Bárca, Rozhanovce-Plebánské II/Rozgony, Nižna Myšľa-Várhegy/Alsómislye-Várhegy, Spišský Štvrtok-Flur Myšia hôrka (korábban: Barimberg)/Csütörtökhely) eltérő építészeti struktúrája — masszív sáncok — indokolták véleményünket. A romániai szakirodalom alaposabb tanulmányozása során azonban kiderült, hogy már az 50-es években Dorin Popescu hasonló megfigyeléseket tett Socodor-Căvăjdia/Székudvar és Vărşand-Movila dintre vii/Gyulavarsánd-Laposhalom lelőhelyeken (Popescu 1950; 1956a). A képen a gyulavarsándi laposhalom sematikus rajza látható. Popescu 1956-ban az Actában azt írja, hogy ezek a települések a szakirodalomban árokkal és sánccal ellátott lelőhelyekként ismertek (Popescu 1956b). A saját kutatásai során azonban más következtetésre jutott. A kutatóárkok mindkét lelőhelyen nemcsak a település központi részét érintették, hanem a külső „sáncon” is folytak feltárások. E „sáncok” ugyanúgy rétegekből épültek fel, mint a település központi része, az előkerült leletanyag pedig azonos volt a két területen. Székudvaron mind a centrális rész, mind a „sánc” 5 rétegből épült fel. Az általunk külső települési övként meghatározott területet „Häuserring”-nek „házkör”-nek határozta meg nevezte a kutató, mely körbeöleli a „valódi halmos települést”. Vagyis az ún. Otomani vagy Gyulavarsánd területek délkeleti részén hasonló felépítésű települések voltak az általánosak mint az Északalföldön. Míg az általunk vizsgált dél-borsodi települések több kapcsolatot mutanak a szlovákiai füzesabonyi lelőhelyekkel a kerámiastílus tekintetében, addig a települések kialakításának rendezőelve nagyobb összefüggéseket mutat a hasonló földrajzi fekvésű Körös-síkon. Mindez számos kérdést felvet itt azonban az erődítések irányába szeretnék tovább gondolkodni. Ha nincs sánc csak árok akkor az erődített település vagy sem? Ha a településnek csak egy kis részét veszi körbe markáns árok, és az azon kívülálló rész magasabb térszínen helyezkedik el, akkor a belső terület erődített vagy sem? Ha korábbi kutatási módszerekkel nem kimutatható paliszádfal, vagy a felszínen már nem látszó árok vette körbe a teljes települési egységet, akkor az miként értékelhető, és  nem azonos kutatási feltételek mellett hogyan oszthatjuk csoportokba a településeket? Ha nem erődített egy telep , akkor az open settlement, vagyis nem határolja kívülről semmi? Az erődítésnek csak külső erőszak elleni védelmi szerepe lehet? Az angol defensive  structures kifejezés ezt a tartalmat támasztja alá, míg a német befestigte Siedlung fogalomba már szélesebb jelentésréteg is belefér. Mindazonáltal az erődített szó magában hordozza az erődítés  harci jelentéstartalmát, így eleve kizár számos más lehetőséget. Konklúzió: 1, olvass szakirodalmat 2, olvass régi szakirodalmat is — a kutatástörténet számos meglepetést rejt 3, olvass/nézegess/ismerj idegennyelvű szakirodalmat 4, ha olvastál gondolkozz! Felhasznált irodalom: Bóna, I. 1975 Die mittlere Bronzezeit Ungarns und ihre südöstlichen Beziehungen. Arch. Hungarica 49, Budapest 1975. Kalicz, N. 1968 Die Frühbronzezeit in Nordost-Ungarn. ArchHung 45. Budapest 1968. Popescu, D. 1950 Felul de viaţă al populaţiai Daco-Romane şi „Barbare” la frontiera de vest a Daciei. Studii şi Cercetări de Istorie Veche 1(1950) 41–154. Popescu, D. 1956a Cercetări  arheologice în Transilvania I. Sondajele de la Socodor – 1948 –, II. Săpăturile de la Vărşand –1949 – Materiale şi Cercetări Arheologice 2, Bucureşti, 43–127. Popescu, D. 1956b Einige Bemerkungen zur Bronzezeit Siebenbürgens. Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 7, 301–320. [post_title] => Nincs új a nap alatt [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => nincs-uj-a-nap-alatt [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2015-11-24 18:35:17 [post_modified_gmt] => 2015-11-24 18:35:17 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=732 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) [14] => WP_Post Object ( [ID] => 721 [post_author] => 2 [post_date] => 2015-03-06 16:48:54 [post_date_gmt] => 2015-03-06 16:48:54 [post_content] => Új monumentális méretű későbronzkori földvárral/ erődítéssel/teleppel lett gazdagabb a megye. A részletekhez lásd: http://homregeszet.tumblr.com/post/112619016570/mezocsat-es-igrici-hatara És mindez a Mezőcsát-laposhalmi telltől 2 km-re északra. [post_title] => Későbronzkori erődítés Igriciben [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => 721 [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2015-03-06 16:51:19 [post_modified_gmt] => 2015-03-06 16:51:19 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=721 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) ) [post_count] => 15 [current_post] => -1 [in_the_loop] => [post] => WP_Post Object ( [ID] => 945 [post_author] => 2 [post_date] => 2016-03-29 18:44:28 [post_date_gmt] => 2016-03-29 18:44:28 [post_content] => Ebben a bejegyzésben bemutatok néhány tárgyat amit a bogács-pazsagpusztai szisztematikus felszíni leletgyűjtés során találtunk. Próbálom elmondani honnan is tudom mire használták őket, milyenek voltak eredeti állapotukban és hogyan szolgálták az egykori emberek hétköznapjait. A leletanyag még zsákokban van, így csak abból a pár darabból válogathattam, amit még kint a terepen külön csomagoltunk mint különleges darabok. A leletspektrum sokkal szélesebb lesz az elemzés elvégzése után, jó példa erre a tardi lelőhely "mazsoláiból" készített minikiállítás, ahol a tárgyak mellé mai megfelelőiket is odakészítettük.   Kisgolyó — Nagygolyó          Találtunk egy nagyméretű kőgolyót, ami egy őrlőkő felső tagja volt. Az alsó, általában ovális és ívesen kikopott kőlapon őrölték a gabonát egy felső kőgolyó segítségével. Példa Tardról.      A kisméretű agyaggolyó eredeti funkciójának kitalálása már komolyabb fejtörést okozott. Itt közel sem vagyok biztos a megoldásban, de ismerünk a középső bronzkorból számos csörgőt. A legtöbb példány a Dunántúlon került elő és gyakori hogy madár alakúak. Az üreges csörgőtestben kis golyók biztosítják a hangokat. Talán ilyen tárgy belsejéből származik a mi golyónk is. A képen a Bonyhád-biogázüzemi madáralakú csörgő látható. És nem állhattam meg a csokigolyókkal töltött húsvéti tojást sem betenni mint párhuzam.    Az ún. hatvani kultúrának két vezető bögreformája van. Az egyik a fenti képen bemutatott hosszú, hengeres nyakú bögre, nyomottgömbös hassal és általában 1 füllel. Majdnem ép példánya csücsült a mélyszántás által kiemelt barázda tetején, melyet még első terepi szemlénk alkalmával be is gyűjtöttünk. A párhuzamként bemutatott darab a Herman Ottó múzeum gyűjteményének darabja. A másik vezető forma egy alacsony, erősen kihajló, tölcséres peremű típus. Gömbös vagy nyomottgömbös hasát apró rátett bütykök vagy bordák fedik. A két alapforma annyira jól elkülöníthető és megtalálható a kultúra minden lelőhelyén, hogy véleményem szerint eltérő típusú folyadék fogyasztására szolgált. Mi sem iszunk bort kávésbögréből, vagy teát pezsgőspohárból. Tartalomhoz a forma! Hát ez náluk sem lehetett másképp.     Számos hasonló bögrét találhatunk Kalicz Nándor: Die Frühbronzezeit in Nordost-Ungarn című 1968-ban megjelent könyvében, ami máig a hatvani kultúra leletanyagának legteljesebb gyűjteménye.     Kis állatfigurára sokkal többre számítottunk, mint ahogy azt az Ajándékok Emődről című bejegyzésben  leírtam (ott látható egy szép válogatás a tibolddaróci állatfigurákból). Ez az egyetlen, ép, igazán aprócska vaddisznó került elő eddig a terepbejárási anyagból. A bogácsi 1988–89-es ásatási anyagból ismerünk további 3 töredéket, melyek nem túl előnyös fotóját a bogácsi leletanyagból rendezett kiállítás vitrinfotójából vágtam ki. (A kiállításról kicsit bővebbet a Bogács-Pazsagpuszta I.  című bejegyzésben lehet olvasni.)     Ez a fura csontdarab  lószerszám része lehetett. A ló szájában levő zablát, ami ekkor valószínűleg még zsinórból vagy bőr szíjból volt, mivel nem találtunk olyan maradandó tárgyakat amit ekként értelmezhetünk, két oldalt ún. zablaoldaltag határolta. Ezek a tárgyak speciális többszörös átfúrással rendelkeztek, hogy a szíjazat minden eleméhez csatlakozni tudjanak. Gyakran igen különleges bekarcolt szalagmintával díszítették őket. Jelen ismereteink szerint a ló és a hozzá tartozó díszes lószerszám a kialakuló fegyveres elit egyik jelképe lehetett. Tardon is találtunk díszítetlen zablaoldaltagot és Tiszabábolna-Fehérlótanyán pedig egy parányi, másodlagosan megégett, de tipikus díszítéssel ellátott töredéket leltünk. Minden eddig archeozoológus által megvizsgált településen került elő lócsont, de nagyon kis százalékos arányban. Hát a kanál legalább egyértelmű. A fentebb említett Kalicz műben, de Bóna István 1975-ben megjelent Die Mittlere Bronzezeit Ungarns című könyvében is számos párhuzamot találunk.         A bronzkori települések egyik legizgalmasabb tárgycsoportja a fémek. A bronzkor ezen időszakában (Kr.e. 3. évezred vége, 2. évezred közepe) még nem általános a bronz használata. Nem mindennapi eszközöket gyártanak első sorban bronzból, hanem ékszereket, luxus vagy rangjelző tárgyakat. Nagyon ritka a bronzból készült lelet, és nem jellemző igazán a fémtárgyak településen belüli deponálása/ föld alá rejtése sem. Nem szépsége miatt hanem az egykori élet, tevékenységi formák és társadalom rekonstruálásában betöltött fontos szerepe miatt örülök mindig azoknak az amorf bronz tárgyaknak, melyek véleményem szerint a helyi bronzöntés során keletkezett melléktermékek. Erről a témáról már írtunk röviden a  bronzöntés bizonyítékai a BORBAS projekt által vizsgált lelőhelyeken című bejegyzésben. Az alapvető kérdés az, hogy fémmegmunkálás csak a kiemelt helyeken folyt specialisták közreműködésével, vagy az egyszerűbb dolgokat minden településen el tudta készíteni valaki, aki esetleg csak ráérő idejében, vagy csak bizonyos időszakokban foglalkozott fémtárgyak készítésével, egyébként ugyanolyan tagja volt a közösségnek mint társai. A nagy tudású, ún. full time specialisták megléte a rétegzett társadalmi berendezkedés jele és alátámasztaná, hogy a bronzkori közösségek ebben az időszakban már főnökségi szerveződésben éltek.  E szerint az elképzelés szerint a fémművesség a főnökök által felügyelt és szabályzott tevékenység volt, és a társadalom nem kiemelkedő rangú és vagyonú tagjai. illetve azok a települések ahol ők éltek, csak a főnöki elosztórendszer révén juthattak hozzá fémtárgyakhoz, maguk nem gyártották azokat. Egy ilyen kis bronzkukac talán épp az ellenkezőjét bizonyíthatja. Az itt talált kevés ép bronztárgy közül két csoportot emelnék ki. Az egyik két darab 1 év eltéréssel, de egymáshoz közel előkerült szakállas nyílhegy. Ezt a tárgytípust viszonylag ritkának, nem épp jellemzőnek tartottuk idáig a vizsgált időszakban. A jellemző harci eszköz a balta vagy csákány és a korszak végén ehhez társul a lándzsa. A kardok ebben az időszakban jelennek meg a Felső-Tisza vidéken, de legkorábbi példányaik, nem fegyverek, hanem presztízsjelző tárgyak. A kard a késő bronzkor első időszakától válik általános fegyverré. A mostanáig ismert nyílhegyek — bár ebből sincs nagyon sok —  kőből készültek, finom retussal a pengéjükön. A nyílvesszőbe való befoglalásuk helye inkább homorúan ívelt, nem köpüsek, mint ez a két példány. Álljon itt az Onga-Heinlein tanyán talált obszidián nyílhegy pédaként.   Továbbá ide vágom a dabasi hasonló korú ún. Vatya kultúrába sorolható településről előkerült fémtárgyegyüttest, mely szintén tartalmaz egy hasonló bronz nyílhegyet.   A gömbszelet alakú pitykék általános díszítőmotívumok. Viseleti összefüggésben eddig fejfedő, vagy fejdísz elemeiként sikerült rekonstruálnunk őket, főleg olyan régészeti kultúrák leletanyagában melyek csontvázasan temetkeznek. Hiszen a hamvasztás rítusa során a  viseleti kontextus elvész. Így egy biztosan helyes rekonstrukció mait a Százhalombattai Régészeti Parkból most itt példaként hoztam. Első körben ennyit a közösen talált bogácsi leletekből.   [post_title] => Mit rejt a föld mélye — mit hoz a felszínre a szántás: Bogács III [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => mit-rejt-a-fold-melye-mit-hoz-a-felszinre-a-szantas-bogacs-iii [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2016-03-29 18:50:14 [post_modified_gmt] => 2016-03-29 18:50:14 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=945 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) [comment_count] => 0 [current_comment] => -1 [found_posts] => 162 [max_num_pages] => 11 [max_num_comment_pages] => 0 [is_single] => [is_preview] => [is_page] => [is_archive] => [is_date] => [is_year] => [is_month] => [is_day] => [is_time] => [is_author] => [is_category] => [is_tag] => [is_tax] => [is_search] => [is_feed] => [is_comment_feed] => [is_trackback] => [is_home] => 1 [is_404] => [is_embed] => [is_paged] => 1 [is_admin] => [is_attachment] => [is_singular] => [is_robots] => [is_posts_page] => [is_post_type_archive] => [query_vars_hash:WP_Query:private] => 4806a80badf2f1925ef245784e918bb3 [query_vars_changed:WP_Query:private] => 1 [thumbnails_cached] => [stopwords:WP_Query:private] => [compat_fields:WP_Query:private] => Array ( [0] => query_vars_hash [1] => query_vars_changed ) [compat_methods:WP_Query:private] => Array ( [0] => init_query_flags [1] => parse_tax_query ) [allow_query_attachment_by_filename:protected] => )