Bronz-kór

WP_Query Object ( [query] => Array ( [paged] => 10 ) [query_vars] => Array ( [paged] => 10 [error] => [m] => [p] => 0 [post_parent] => [subpost] => [subpost_id] => [attachment] => [attachment_id] => 0 [name] => [pagename] => [page_id] => 0 [second] => [minute] => [hour] => [day] => 0 [monthnum] => 0 [year] => 0 [w] => 0 [category_name] => [tag] => [cat] => [tag_id] => [author] => [author_name] => [feed] => [tb] => [meta_key] => [meta_value] => [preview] => [s] => [sentence] => [title] => [fields] => [menu_order] => [embed] => [category__in] => Array ( ) [category__not_in] => Array ( ) [category__and] => Array ( ) [post__in] => Array ( ) [post__not_in] => Array ( ) [post_name__in] => Array ( ) [tag__in] => Array ( ) [tag__not_in] => Array ( ) [tag__and] => Array ( ) [tag_slug__in] => Array ( ) [tag_slug__and] => Array ( ) [post_parent__in] => Array ( ) [post_parent__not_in] => Array ( ) [author__in] => Array ( ) [author__not_in] => Array ( ) [suppress_filters] => [ignore_sticky_posts] => [cache_results] => 1 [update_post_term_cache] => 1 [lazy_load_term_meta] => 1 [update_post_meta_cache] => 1 [post_type] => [posts_per_page] => 15 [nopaging] => [comments_per_page] => 50 [no_found_rows] => [order] => DESC ) [tax_query] => WP_Tax_Query Object ( [queries] => Array ( ) [relation] => AND [table_aliases:protected] => Array ( ) [queried_terms] => Array ( ) [primary_table] => wp_posts [primary_id_column] => ID ) [meta_query] => WP_Meta_Query Object ( [queries] => Array ( ) [relation] => [meta_table] => [meta_id_column] => [primary_table] => [primary_id_column] => [table_aliases:protected] => Array ( ) [clauses:protected] => Array ( ) [has_or_relation:protected] => ) [date_query] => [queried_object] => [queried_object_id] => [request] => SELECT SQL_CALC_FOUND_ROWS wp_posts.ID FROM wp_posts WHERE 1=1 AND wp_posts.post_type = 'post' AND (wp_posts.post_status = 'publish') ORDER BY wp_posts.post_date DESC LIMIT 135, 15 [posts] => Array ( [0] => WP_Post Object ( [ID] => 359 [post_author] => 2 [post_date] => 2014-02-10 20:29:29 [post_date_gmt] => 2014-02-10 20:29:29 [post_content] => Az alábbi bejegyzés tárgya két különleges kis töredék. Mindkettő lábat formál, a nagyobb Ároktő-Dongóhalmon került elő a tellhez tartozó külső település szisztematikus felszíni lelegyűjtése során (HOM Ltsz.: 2010.3.60). A lábtöredék barna-szürke foltosra égetett, az ujjakat bekarcolt vonal jelzi, a bokacsont a töredék külső és belső oldalán apró bütyökkel lett kialakítva (a belső oldalon letört). A bokán dupla bekarcolt vonal közötti rovátkolássor látható. A minta nem fut körbe, a töredék belső oldalán már nem alakították ki. A másik – jóval kisebb – töredék Tard-Tatárdombról származik és Kleszó András a Bükki Nemzeti Park őre adta át nekem számos más, a lelőhelyről származó töredékkel együtt. A szintén foltosra égetett töredék érdekessége, hogy bokáján mindkét végén spirálban végződő lábperec található. A lábdísz bekarcolással lett kialakítva és a töredék belső oldalán is követhető. (A rajzokat Balázs Ádám készítette.)   A korabronzkor végi, középső bronzkori kultúrák viszonylag ritkán alkalmaztak lábszerű kialakítást kerámiáikon. Ismerünk lapos, tálcaszerű tárgyakat négy emberlábhoz hasonló alátámasztással – ezeket oltároknak nevezi a kutatás minden bizonyíték nélkül szakrális szerepükre (pédaként álljon itt a dárdai oltár: Kovács 1977, Taf. 19). Ilyen oltárokat négy bütyöklábbal is készítettek. Tálak, tálszerű edények aljához is csatlakozhat négy lábacska (pl.: Kunszentmárton, Dunaújváros-Duna dűlő 161. sír, Bóna 1992, Abb. 18; Csányi-Tárnoki 1992, Kat.Nr. 438).                                 Két emberi lábon áll a Nagyrév-zsidóhalmi edény (Kovács 1992a, Abb. 42), melynek formája ugyan klasszikus nagyrévi edénytípus, a tárgyra pillanta mégis sematikus emberábrázolás jut mindenki eszébe. Legnagyobb számban madáralakú tárgyaknál figyelhetjük meg az emberi lábkiképzést, itt megtalálható a szokatlan négy, illetve a biológiai rendnek megfelelő két láb is (Kovács 1992a, Abb. 43; Kiss 2012, Fig. 19). Az eddig felsorakoztatott – nem teljeskörű – példák alapján látható, hogy emberi lábak viszonylag különleges edényformákhoz társulnak a korszakban.          A királyszentistváni temető 12. sírjából előkerült egyik madár lábán pedig a tardihoz hasonló lábperec, sematikus, mészbetéttel kitöltött motívuma látható (Bóna 1975, Taf. 222.1). A tardi lábpereces töredék alapján nem tűnik az sem kizártnak, hogy az ároktői töredék lábán egy nyitott lábperec ábrázolását láthatjuk. A tárgytípust a füzesabonyi kultúra tiszafüredi temetőjének D305-ös sírjában egy nő – a nemre a fektetésből következtettünk: baloldali fektetés és É-D-i tájolás általában a női sírokra jellemő – jobb bokáján találták meg (Kovács 1992b, Abb. 62). A szövegben a D304. sír mellett a D279. sírból is ilyen típusú bokaperecet említ Kovács Tibor (Kovács 1992b, 97). Koós Judit a tiszaladányi – hasonló típusú karperecet tartalmazó – kincs részletes elemzése kapcsán már 3 tiszafüredi sírt említ, melyben hasonló díszt találtak (B79, D283, D306, Koós 1989, 37). A tárgytípus részletes elemzését Hellebrandt Magdolna végezet el az Abaújdevecseri „kartekercs” közlése során (Hellebrandt 2011). Az abaújdevecseri 12 kg-os tekercset nyilván sem lábon sem kézen nem viselték. Nyújtott szára miatt nem teljesen azonos tipológiai besorolása a füzesabonyi kultúra sírjaiból ismertekkel, bár spiráljai szimmetrikusak ellentétben a legtöbb nyújtott szárú példánnyal. Azt azonban bizonyítja, hogy ez a tárgyforma valamilyen sajátos, kiemelkedő szereppel bírt a kor emberei számára. A füzesabonyi kultúra leletanyaga mellett megtaláljuk ezeket a kar- és lábpereceket pl.: a kórósi, balatonkiliti és stomfai mészbetétes kincsekben (Mozsolics 1967, Taf. 30, 4, 6; Taf. 37, 3, 4, Taf. 41,1) és hasonló kialakítású tárgyakkal találkozunk a Trzciniec kultúra előkelő halmos temetkezéseinek mellékleteiben (Makarowicz 2012, Abb. 24, 26-27). Tiszakeszi szódadombról Gálffy Ignácz 1900-as ásatásából is ismerünk egy nagyon kis átmérőjű, négyzetes keresztmetszetű drótból készült azonos típusú „karperecet” (HOM Ltsz.: 53.592.1). Az említett párhuzamokkal kapcsolatban el kell mondanunk, hogy részletes tipológiai elemzésük (drótból húzott, vagy öntött, a szár átmetszete, a tárgy mérete, a spirálok mérete és egymáshoz való viszonya, a szár hossza és jellege, a leletegyüttes melyben előkerültek stb) nem történt még meg, általában más tárgyakkal kapcsolatban tértek csak ki rájuk. Nem áll módomban itt a lábas edények és a spirálban végződő kar- és lábperecek kapcsán teljes nyomozást és okfejtést kibontani. Viszont az eddigiek jól érzékeltetik, hogy mind a lábbal ellátott kerámiatárgyak, mind a kar és lábtekercsek egy különleges, meglehetősen zárt, és véleményünk szerint a bronzkorban is nagy jelentőséggel bíró leletcsoportot alkotnak. A kétféle speciális tárgycsoport együttes alkalmazása pedig felerősíti ezt a különleges jelentéstartalmat. Irodalom: Bóna, István 1975 Mittlere Bronzezeit Ungarns und ihre südöstlichen Beziehungen. Archaeologica Hungarica. Series nova 49. Budapest. Bóna, István 1992 Bronzezeitliche Tell-Kulturen in Ungarn. in: W. Meier-Arendt (ed.), Bronzezeit in Ungarn. Forschungen in Tell-Siedlungen an Donau und Theiß. Ausstellungskatalog. Frankfurt am Main, 9–39. Csányi, Marietta–Tárnoki, Judit 1992 Katalog der ausgestellten Funde. in: W. Meier-Arendt (ed.), Bronzezeit in Ungarn. Forschungen in Tell-Siedlungen an Donau und Theiß. Ausstellungskatalog. Frankfurt am Main, 175–210. Hellebrandt Magdolna 2011 Bronztekercs Abaújdevecserről. Bronze Spiral of Abaújdavecser. herman Ottó Múzeum Évkönyve L 131–152. Kiss, Viktória 2012 Middle Bronze Age Encrusted Pottery in Western Hungary. Varia Archaeologica Hungarica XXVII. Koós, Judit 1989 Der II. Bronzefund von Tiszaladány. Communicationes Archaeologicae Hungariae 31–43. Kovács Tibor 1977 A bronzkor Magyarországon. Budapest 1977. Kovács, Tibor 1992a Glaubenswelt und Kunst. in: W. Meier-Arendt (ed.), Bronzezeit in Ungarn. Forschungen in Tell-Siedlungen an Donau und Theiß. Ausstellungskatalog. Frankfurt am Main,76–82. Kovács, Tibor 1992b Bestattungssitten der Füzesabony-Kultur und das Gräberfeld von Tiszafüred-Majoroshalom. in: W. Meier-Arendt (ed.), Bronzezeit in Ungarn. Forschungen in Tell-Siedlungen an Donau und Theiß. Ausstellungskatalog. Frankfurt am Main, 96–98. Makarowicz, Przemyslaw 2012 Zwischen baltischem Berstein und transylvanischem Gold. Der Trzciniec-Kulturkreis — nordöstlicher Partner der Otomani/Füzesabony-Kultur. in: M. Jaeger–J. Czebreszuk–K. P. Fischl (eds) Enclosed Space – Open Society. Contact and Exchange int he Context of Bronze Age Fortified Settlements in central Europe. Studien zur Archäologie in Ostmitteleuropa 9 Poznan-Bonn 2012, 177–214. Mozsolics Amália 1967 Bronzefunde des Karpatenbeckens. Depotfundhorizonte von Hajdúsámson und Kosziderpadlás. Akadémiai Kiadó. Budapest.     [post_title] => Két? lábon járó bronzkoriak? [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => ket-labon-jaro-bronzkoriak [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2015-11-24 19:01:09 [post_modified_gmt] => 2015-11-24 19:01:09 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=359 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) [1] => WP_Post Object ( [ID] => 331 [post_author] => 2 [post_date] => 2014-01-31 15:32:29 [post_date_gmt] => 2014-01-31 15:32:29 [post_content] => Bóna István 1958-ban a koszideri kincsleletekről írott dolgozatában közli a tiszakeszi kincset. A leletegyüttes a publikáció szerint 2 db koncentrikusan bordás korong alakú csüngőből, 2 db fordított „V”alakú középtaggal ellátott félhold alakú csüngőből és 9 darab kisebb méretű félhold alakú csüngőből áll, mely utóbbiak középtüskével rendelkeznek (Bóna 1957, 214, 216, 233, Taf. 4). A tárgyak leltári száma HOM Ltsz.: 53.436.1-12. A Herman Ottó múzeum leltárkönyvében egy tételként vásárlás útján a múzeumba került leletegyüttesként, az említett csüngők mellett 53.436.13-16 leltári számon további 4 db átfúrt medvefog is szerepel. A leletegyüttes lelőhelyeként Tiszakesz-Szódadomb lett feltüntetve. A kincsleletet hivatkozza Mozsolics Amális is a hajdúsámsoni és koszideri kincshorizontokról írt munkájában (Mozsolics 1967, 87, 170), ahol szintén csak a fémtárgyakat említi. A Herman Ottó múzeum leltárkönyve 53.437.1 és 53.938.1 számok alatt további két csüngőt őriz. Ezek lelőhelyeként Tiszakeszi Pipics tanya van megadva. A tárgyak Surányi Dániel ajándékaként kerültek a múzeum tulajdonába. (Rajz: Balázs Ádám) Tompa Ferenc 1936 március 28 és április 7 között folytatott kutatásokat Tiszakeszi környékén. Ekkor vizsgálta át a Tállónádas mellett lévő szigetet (Százdi apátság területe) a Szódadombot és környékét, továbbá a Fái kertben rézkori sírokat tárt fel. Az eredeti kéziratos naplóban (MNM RégAd.: 6.T.I.) a jelen dolgozat tárgyát képező ásatási helyszínekről a következő információkat találtam: Tompa Ferenc a Szódadomb területén 2 helyen nyitott árkokat. Egyrészt „az új árok és a régi töltés szögletében Surányi Dániel mezőcsáti lakos földjén a gátárokkal párhuzamosan 10 méter hosszú, 5 méter széles árkot nyitottunk (B árok) mégpedig 5,5 méterre a gátároktól”. Itt elsősorban a tiszai kultúra leleteit találták. Ezek után átmentek „a Szódadombra (Surányi Dániel birtoka) és a domb nyugati lejtőjén É-D irányú 10 méter hosszú, 5 méter széles árkot nyitottunk”. Ebben az árokban 2,7 méter mélyen érték el az altalajt, vagyis ez a kutatóárok a tellen állt. Az ásatásokról szóló gépelt jelentésben (MNM RégAd.: 128.T.II.) a helymeghatározással kapcsolatban a következőket olvashatjuk: „ átmentem a szódadombi  paptanyához, mely Czimmerman György ároktői plébános tulajdona” – így lehetett paptanya – „ahol most az új tiszai védgátat építik”.”Az árok mellett Surányi Dániel birtokán folytattam tovább a kutatást”. Itt főleg tiszai kultúrába sorolható lakógödröket, két egyenesen kiterjesztett végtagú csontvázat és késő La Tene cserepeket talált. A „továbbiak folyamán a szódadomb közeleső magaslatán is feltárt 50 m2-t”. Az itteni leletek a „késő bronzkori tiszavidéki kultúra jellegzetességeit mutatják”. Majd így folytatja: „Ugyanezen kultúra található meg a Szódadombbal szemben fekvő Pipisdombon is (Surányi Dániel tanyája), azonban ez utóbbin is megtalálható a tiszai és a késő La Tene kultúra nyomai”. A Szódadomb elnevezés tulajdonképpen dűlőnévként egy nagyobb területet takar, melyet a Tisza gát és a Tisza félköríves kanyarulata határol. 1964-es ásatása során Kemenczei Tibor is 5 különböző lelőhelyet – ásatási területet különít el a Szódadombon (Kemenczei 1971, 32). A 2. katonai felmérés térképlapján a Szódadomb elnevezés pedig egy a jelenleg vizsgált területtől nyugatra található domb neveként van feltüntetve. Valószínűleg már sohasem bogozhatjuk ki pontosan hol ásott Tompa Ferenc, sőt Kemenczei Tibor 5 lelőhelyének azonosítása sem lehetséges már pontosan, mivel a támpontul szolgáló tanyaépületek, csirkenevelő épületek és silógödrök már nem állnak a helyszínen, de a Szódadomb nagy része a 30-as években Surányi Dániel birtoka lehetett és ezen állt valahol a Pipics vagy Pipis tanya néven ismert épület. A Surányi Dániel ajándékaként Tiszakeszi, Pipis tanya lelőhellyel bekerült csüngők előkerülési helye tehát azonos a Szódadomb tágabb értelmezésével. A két Pipis tanyai csüngőn — pusztán azok vizuális tanulmányozásával — olyan jegyeket lehet megfigyelni, melyek alapján kijelenthető, hogy egy öntőmintában készültek a Bóna által közölt leletegyüttes 9 kisméretű csüngőjével. A csüngők jobb oldali íve jóval kisebb, mint a baloldali, a felfüggesztéssel átellenes oldalon található pecek pedig a jobboldali kar irányába ferde. A Bóna által közölt kiscsüngők közül a legelsőn ugyanolyan el nem dolgozott öntési csonk van a kisebb ív végén, mint az itt bemutatott 53.938.1 leltári számú darabon. Hasonló öntési „hiba” figyelhető meg a Bóna féle 5. kiscsüngő nagyobbik ívének belső oldalán, mint mindkettő most közölt darabon. Mindezek alapján úgy gondolom, hogy 2 újabb darabbal egészíthetjük ki a már régóta ismert kincsleletet. Tompa kéziratos naplójában az áll a tellen folytatott ásatások leírása után, hogy „Surányi állítása szerint itt karvédő tekercset is leltek”. A hasonló összetételű mezőberényi kincsben (Bóna 1958, Taf. V) középtagos csüngők, félhold alakú csüngő, bordás korongcsüngők mellett különböző típusú kartekercsek is voltak. Ez a kincs még kiegészül sarlóval, lándzsával, nyakkorongos csákánnyal és bronz tűvel is. A rácegresi kincsben (Bóna 1958, Taf. III.) is találhatunk kartekercseket a bordás tutulusok mellett, itt ugyan hiányoznak a félhold alakú csüngők. A szódadomb területén tehát valószínűleg kifordított az eke egy koszideri időszakba sorolható kincsleletet, melynek darabjai részben, több tételben a Herman Ottó múzeumba jutottak, részben csak szóbeszéd alapján tudunk róla. Feltehetően több darabból állt, mint azt most rekonstruálni tudjuk. Mindezek alapján nem elvetendő az a gondolat, hogy az eredetileg a fémtárgyakkal együtt leltározott 4 átfúrt medvefogat is a kincs részeként értékeljük. Ezen a gondolatmeneten tovább haladva, a Herman Ottó Múzeum 53.431.1-4 leltári számon szintén Tiszakeszi-Szódadombról Novotny Gyula ajándékaként egy további átfúrt medvefogat és 3 borostyángyöngyöt őriz. A gyöngyöket Bóna István 1953-ban a területről közölt későbronzkori leletanyagai miatt E. Sprintz és C. W. Beck a későbronzkorba sorolja (Sprintz-Beck 1981). Nyilván itt már nem állíthatjuk teljes bizonyossággal, hogy összefüggő leletegyütesről van szó, de a koszideri kincsek között is előfordulnak állatfogak és borostyángyöngyök. Előbbire példa a Zsadány-Oroszipusztán előkerült sírként és depoként is interpretált leletegyüttes, mely hasonló csüngőket is tartalmazott, mint a tiszakeszi (Mozsolics 1967, 153-154, Taf. 70-71) A középső bronzkori borostyánokat tartalmazó leletegyütteseket Horváth Tünde gyűjtötte össze legutóbb, ezek között 6 kincsleletet említ (Horváth 1999, 1. tábla). A jászdózsai telep XI. hatvani kultúrába sorolható szintjéből előkerült kincslelet szintén tartalmazott borostyángyöngyöket és állatfogakat is (Csányi-Stanczik-Tárnoki 2000). Az így kibővített kincs tehát két koncentrikus bordás korongcsüngőból, két „V” alakú középtaggal ellátott félhold alakú csüngőből, tizenegy kisebb, félhold alakú, középtagos csüngőből és négy átfúrt állatfogból állt. A kincshez sorolhatunk feltételesen egy ismeretlen típusú karvédő spirálist, további egy átfúrt állatfogat és három borostyángyöngyöt. Tiszakeszi Szódadomb „kincsei” itt azonban nem érnek véget, hiszen 2013 őszén Bacskai István fémkeresős kutatásai során számos „kincs” között egy bronzkori tőr is előkerült. A kor gazdasági-társadalmi-technológiai kérdéseit kutató régész számára pedig igazi kincsek azok a bronzcseppek, melyek azt bizonyítják, hogy a területen bronzöntés folyt. Irodalom: BÓNA István 1958 Chronologie der Hortfunde von Koszider-Typus. Acta Archaeologica Hungarica 9, 211–243. CSÁNYI, Marietta–STANCZIK, Ilona–TÁRNOKI, Judit 2000 Der bronzezeitliche Schatzfund von Jászdózsa-Kápolnahalom. Acta archaeologica Academiae Hungaricae 51. 1999/2000, 147-167. Horváth Tünde 1999 Contribution to the Study of Hungarian Amber-Finds. Adatok a középső bronzkori borostyánleletek vizsgálatához Savaria 24/3 (1999) 277-289. KEMENCZEI Tibor 1971 A Gáva kultúra leletei a miskolci múzeumban. (Funde der Gáva Gruppe in Miskolcer Museum) Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10, 31–87. MOZSOLICS Amália 1967 Bronzefunde des Karpatenbeckens. Depotfundhorizonte von Hajdúsámson und Kosziderpadlás. Akadémiai Kiadó. Budapest. Emma SPRINCZ–Curt W. BECK 1981 Classification of the Amber Beads of the Hungarian Bronze Age. Journal of Field Archaeology Volume 8, Number 4, 469–485. [post_title] => Kincsek Tiszakeszi-Szódadombról [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => kincsek-tiszakeszi-szodadombrol [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2015-11-24 19:01:54 [post_modified_gmt] => 2015-11-24 19:01:54 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=331 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) [2] => WP_Post Object ( [ID] => 305 [post_author] => 2 [post_date] => 2014-01-22 09:22:15 [post_date_gmt] => 2014-01-22 09:22:15 [post_content] => A Bársony János Általános Iskola (Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának Gyakorló Bázisiskolája) diákjai Tóth Zsuzsa tanárnő vezetésével évek óta nagy érdeklődést mutatnak a régészet iránt. 5. osztályban, amikor a történelem és segédtudományai illetve az őskor a tananyag felkeresnek kérésükkel, hogy a kisdiákoknak tartsak rendhagyó történelemórát. A tavalyi évben a miskolctapolcai ásatások aktualitása miatt kint az ásatáson láttuk vendégül a tanulókat, idén viszont újra én mentem el hozzájuk. Az idei foglalkozás fő attrakciója egy az iskola távolugró homokozójában előzetesen elásott csontváz kibontása volt. Ugyan a munka megkezdése előtt röviden próbáltam vázolni a régészet munkamódszereit, hogyan lehet egy sírt megtalálni, mire kell vigyázni feltárás során, milyen következtetéseket lehet levonni egy feltárt sírról, a helyszín miatt izgatott diáksereg már alig várta mikor osztom ki a spaklit, ecsetet, seprűt. A beszámolókból kiderül, hogy a régész munkája még a homokozógödörben sem olyan egyszerű és látványos mint a filmeken és bizony többen is úgy gondolták a rendhagyó történelemóra végén, hogy bizony nem akarnak régészek lenni. Az eseményekről most szóljanak a résztvevők: [post_title] => Egyszer mindenki régész akart lenni. Vagy mégsem? [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => egyszer-mindenki-regesz-akart-lenni-vagy-megsem [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2014-01-22 09:22:15 [post_modified_gmt] => 2014-01-22 09:22:15 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=305 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) [3] => WP_Post Object ( [ID] => 264 [post_author] => 2 [post_date] => 2013-12-20 06:32:25 [post_date_gmt] => 2013-12-20 06:32:25 [post_content] => Az idei tanévben 2013. december 5-én rendezték a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karán a TDK házi fordulóját. Az Őstörténeti és Régészeti Tanszék 3 hallgatóval képviselte magát a versenyen. Közülük ketten aktív részesei a BORBAS projektnek és témavezetésemmel készítették dolgozataikat. A két munka azonos kutatási háttéralappal két teljesen eltérő irányba mutat. Bakos Gábor munkája során a Dél-Borosdi síkságon és a Bükk-hegylábi régióban is megfigyelt településszerkezetet kutatta egy új földrajzi régióban a Szerencs patak völgyében. Hagyományos régészeti módszerekkel: adattári, irodalmi kutatás, terepbejárás és az adatok aprólékos kiértékelése során jutott eredményeihez. Kertész Gabriella Nikoletta kevésbé kitaposott módszertani talajon járva a bronzkori települések szerkezetének egy posztprocesszualista megközelítésű, filozófiai, szimbólumanalitikai, kultúrantropológiai alapokon írott értelmezését kísérelte meg. Kérésemre a hallgatók az alábbiakban röviden összefoglalták kutatásaikat. Bakos Gábor: A Szerencs-patak völgyének kora és középső bronzkori településszerkezete Egyetemi éveim alatt több önálló terepbejárást végeztem a Szerencs-patak völgyének általam ismert kora bronzkor végi, középső bronzkor eleji, hatvani és füzesabonyi kultúrákba sorolható lelőhelyein. A felszínen gyűjtött leletanyag kiértékelése, ismereteim folyamatos bővülése valamint a BORBAS Projekt (Borsod Region Bronze Age Settlements) kutatómunkájában való részvételem során a megfelelő következtetéseket levonva egy komplex, általunk ezen a területen még nem ismert településrendszer képe bontakozott ki.

Az itt, a Szerencs-patak völgyének alsó, torkolati szakaszában elénk táruló telephálózat ugyanazokat a szabályszerűségeket követte, amelyeket a BORBAS-Projekt a Dél-Borsodi síkságon és a Bükk-hegylábi települések esetében megfigyelt, valamint amely jellemző a Szerencs-patak völgyével határos Hernád-völgyének megtelepedési sajátosságaira. Az egymást szigorú léptékkel mérve megközelítőleg 5 kilométer távolságban elhelyezkedő településnyomok nem csupán elhelyezkedésükben, hanem belső sturktúráltságukban is szoros hasonlóságokat mutatnak.

A települések minden esetben igyekeztek kihasználni az adott környezet lehetőségeit. Amikor az megfigyelhető a település magját egy körárokkal körbevett, központi, magaslati hely adja, amelyet koncentrikusan körbevesznek a középső gyűrűben a lakóházak majd a peremen a széles, munkagödrökkel tarkított terület (kiemelt kép). Ez teljesen szabályosan csak a síkvidéki megtelepedéseknél figyelhető meg (pl.: Emőd-Nagyhalom), a magas partokon, azok gerincén az ottani adottságoknak megfelelően, nem mindig a település közepén helyezkedik el a centrális rész, de kétségtelen annak központi szerepe (pl.: Mezőzombor-Berzse). Ezeken a kiemelkedő, központi, mély árokkal körülvett területeken szintén lakóházak találhatóak, mint az azt körülvevő részen. A felszínen gyűjtött leletanyag, illetve a magnetométeres vizsgálatok eredményei nem tudtak olyan bizonyító értékű adattal szolgálni, amelyből arra következtethetnénk, hogy az itt élők esetleg gazdagabbak lettek volna, vagy az itt álló házak valamilyen rituális, talán szakrális céllal épültek-e.

Az általam vizsgált területen, amely egy viszonylag rövid szakasza ─megközelítőleg egy harmada ─ a Szerencs-patak völgyének négy kora bronzkor végi, középső bronzkor eleji lelőhelyet sikerült lokalizálnom. A felsorolást északi irányból kezdve az első Golop településének belterületén helyezkedett el. Gallus Sándor Malomzug-hegy lelőhelyről közöl innen 3 füzesabonyi sírt (Gallus 1940). A lelőhely a mai belterületre esik, így belső struktúrája nem vizsgálható.

Tőle délre, 5 kilométer távolságban Szerencs-Ond köztemetőjében a recens használat miatt felszínre kerülő kerámiatöredékek mennyisége engedi feltételezni az egykori megtelepedés lehetőségét.

Ismét déli irányban, szintén megközelítőleg 5 kilométer távolságban Szerencs belterületén a mai Bocskai István Gimnázium környezetében az elmúlt évtizedekben előkerült leletanyagok segítségével sikerült lokalizálni az itt megtelepedő bronzkori embercsoportok színterét. A főként arany tárgyakat tartalmazó együttest Kovács Tibor közölte (Kovács 1979), az első leírás alapján valószínűleg sírleletről van szó (Kemenczei-K. Végh 1969, 509). A teljes leletegyüttest, több más szerencsi bronzkori leletanyaggal együtt Hellebrandt Magdolna tollából ismerjük (Hellebrandt én.).

A felsorolás utolsó lelőhelye amely, nem igazán tartozik szervesen a Szerencs-patak völgyéhez ─ hiszen az egykori a Takta vízgyűjtő területéhez tartozó patakmeder mentén a Mezőzombori-párkánysík adottságait kihasználva az Alföld és az Tokaji-hegység találkozásánál fekszik ─ a mezőzombori köztemető mellett fekvő Berzse nevet viselő terület. A mai temető területéről közöl Koós Judit füzesabonyi sírokat (Koós 2006). A berzsei bronzkori település, amely mind közül a legjobban kutatható ma is mezőgazdasági használat alatt van, így belső szerkezete is megfigyelhető. A Szerencs belterületén elhelyezkedő teleptől ugyancsak 5 kilométer távolságra található.   Mezőzombor-Berzse és az Szerencs-Ond köztemető esetében tudtam terepbejárást végezni és a már említett kultúrákra jellemző leletanyagot begyűjteni, azonban Golop és Szerencs belterülete esetében csak a már itt lefolytatott leletmentő ásatások és szórványosan előkerült régészeti leletanyag tükrében tudtam következtetéseket levonni. A jellegzetes hatvani és füzesabonyi kultúrákra jellemző településszerkezetet azonban csak Mezőzombor-Berzse esetében sikerült megfigyelnem. Mezőzombor-Berzse kivételével mindhárom másik lelőhely a Szerencs-patak nyugati oldalán helyezkedik el a magaspart előnyeit kihasználva.

Kutatásaimban segítségemre voltak még az első, második, illetve a harmadik katonai felmérések, valamint a googleearth műholdas felvételei.

A kutatás azonban koránt sem ért véget, a terület pontosabb megismerésére a korabeli viszonyok pontos rekonstrukciójához további kutatások szükségesek.   Irodalom: Gallus Sándor: Egy bronzkor végi temető próbaásatása Golopon Archeologiai Értesítő 1940, 138. Dr. B. Hellebrandt Magdolna: Szerencs régészeti leletei: http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/Szerencs/konyv/003_szerencs_regeszeti_leletei.htm évszám nélkül. Kemenczei Tibor – K. Végh Katalin: A Herman Ottó Múzeum leletmentései és ásatásai 1967-ben. A Hermann Ottó Múzeum Évkönyve 1969, 505-514. J. Koós:  Über neue Gräberfelder der Füzesabony-Kultur aus der mittleren Bronzezeit. CommArchHung 2006, 65–85. Kovács Tibor: Középső bronzkori aranyleletek Északkelet-Magyarországról.– Mittelbronzezeitlicher Goldfunde aus Nordost-Ungarn. FolArch 30 (1979) 55-77.   Kertész Gabriella Nikoletta: A bronzkori szimbolika és településszerkezet kognitív régészeti kapcsolatai A hatvani és füzesabonyi kultúrák települései a Borsodi síkságon és a Hernád mentén azonos belső szerkezetet és formát mutatnak. A vizsgált mikro régióban, a korai bronzkor vége-középső bronzkor időszakában, ragaszkodnak a települések térstruktúrájának azonos kialakításához, valamint magához a településhez is, melyet generációk laknak egymást követve.

A füzesabonyi és késő hatvani kerámiák díszítőmotívum kincsében is jól megfigyelhető, a települések szerkezetére emlékeztető, kör-koncentrikus körformák használata, kannelúrákkal, vagy lencsedíszekkel övezett, bütyök formájában, de a fémtárgyak esetében is találkozhatunk velük.

A település ilyen formájú kialakítása, extra energia befektetést igényelt, a díszítőmotívumokban való ismétlődése, pedig szabályosságot mutat. E megfigyelések, egy mögöttes kognitív képzettartalomra utalhatnak, egy olyan gondolkodásmódbeli sajátosságra, mely meghatározta e kor emberének világát. A szimbólumok, a pszichikus tartalmak kivetülései. Bár a bronzkorra vonatkoztatva, a körszimbolika pontos megértése számos nehézségbe ütközik, a megfelelő analógiákat, pszichikus megközelítéseket vizsgálva, az értelmezés egy új alternatívájával találkozhatunk. A geometriai szimbólumok leírják a tér struktúráját. A körközpontú kozmikus térrendezés elképzelése, már a legősibb koroktól megfigyelhető. Mircea Eliadé nyomdokain haladva láthatjuk, hogy a tér kialakítása, már önmagában is egyfajta szakrális esemény, mely a világ megteremtését ismétli. Elválasztja a lakott, rendezett, valós teret, a rendezetlen külső tértől, a Káosztól. A településhez, a káosztól elkülönített térhez való kötődés, a teremtett mikrokozmoszhoz való kötődés. Egy új világ megteremtése egy új rendezett tér kialakításával, vagy annak újra strukturálásával, nagy és veszélyes feladat, hiszen annak egyensúlyáért, fenntartásáért magára kell vállalnia a felelősséget. Ez azt eredményezi, hogy a mikrokozmosz biztonságához ragaszkodó ember, nem váltogatja szívesen lakhelyét.

A települést körülvevő árok nem csupán fizikális határvonalat jelenthetett, hanem egy olyan küszöböt, amely nem csak elválasztja, hanem össze is kapcsolja a két világrészt. Továbbá, a tér körülhatárolásának különféle formái, számos mágikus funkciót takarhatnak. A középkor óta ismert, s néprajzi analógiákban is jól megfigyelhető, hogy fizikális védelmet ellátó építmények, vagy láthatatlan körvonalak, az ártó, gonosz hiedelemlényekkel, vagy betegségekkel szembeni védelmi feladattal is fel vannak ruházva.

 

Feltételezhető tehát a térkialakításban és annak körülzárásában egyfajta hiedelemrendszer által vezérelt cselekedet. A bronzkorban nem feltételezünk ugyan szervezett vallásosságot, azonban születtek olyan vizsgálatok, amelyek egyfajta sámánisztikus, animisztikus hitrendszer rekonstrukciójára tettek kísérletet. Ezzel összeegyeztethető a település központi magjának, a világ köldökeként való értelmezése. Egy olyan világtengelyt jelenít meg, amely szimbolikusan összeköti az égi, a földi és az alvilági szférákat.

A kerámiaművesség, fémművesség, akár csak a település kialakítása, tükrözi a kozmikus elképzeléseket. A formátlan anyagból, a szimbolikus ősvíz, vagy tűz segítségével való teremtést. Ennek fényében nem meglepő, hogy az általunk vizsgált őskori társadalmakban, a településszerkezetben és az anyagi kultúrában egyaránt gyakori motívum a körök és koncentrikus körök díszítő motívumként való használata. [post_title] => Két bronzkori esettanulmány. TDK a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi karán [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => ket-bronzkori-esettanulmany [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2015-11-24 18:11:54 [post_modified_gmt] => 2015-11-24 18:11:54 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=264 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) [4] => WP_Post Object ( [ID] => 187 [post_author] => 2 [post_date] => 2013-12-03 21:39:24 [post_date_gmt] => 2013-12-03 21:39:24 [post_content] =>

A tavalyi évben új lendülettel folytatódtak a Dél-Borsodi síkság bronzkori településeit vizsgáló kutatások. A munkába bekapcsolódott Tobias L. Kienlin professzor előbb a Bochumi majd a Kölni Egyetem bevonásával.

2012-ben két terepi munkafázist követően a tardi és az emődi kutatási eredmények elsődleges publikálására már sor került. 2013 tavaszán késői havazás miatt elmaradtak a terepi munkák, de szeptember 22 és október 6 között öt bronzkori helyszínen egy kibővített kutatócsoport dolgozhatott.

A geofizikai kutatásokat a Kölni Egyetem végezte Sensys műszerrel. A csapatot Tobias L. Kienlin vezette. A csapat tagjai: Patric Schramm, Simone Klumpp, Johanna Ness, Till Knechtges. Sor került az Emőd-nagyhalmi településhez szorosan kapcsolódó Emőd-zsedényi településrész geofizikai kutatására és Mezőcsát-Laposhalmon az előző évben elkezdett mérések befejezésére, Vatta-Testhalmon a tell és külső település jelentős részének felmérésére. Szentistván-Fehérló tanya lelőhelyen a szigetszerű települései egységen kívüli terület vizsgálatára és Tiszakeszi-Szódadombon a bronzkori településmag környékének megkutatására.

A Kölni Egyetem Földrajz tanszéke (Geographisches Institut der Universität zu Köln) Helmut Brückner szellemi és Martin Seeliger gyakorlati vezetésével, környezetrekonstrukciós céllal fúrásokat mélyített Mezőcsát-Laposhalom és Tard-Tatárdomb településeken. A fúrások elsődleges eredményei a központi többrétegű települési rész rétegvastagságát és az árok mélységét is megmondták számunkra. Talajmintavételezés történt ezen kívül az antropogén hatástól mentes települési övezeten kívüli részben, illetve Mezőcsát határában az egykori patakmeder vizes rétegsorában is. A fúrócsapat tagjai: Simone Klumpp, Lisa Ungnad, Rebecca Keulertz és Daniel Hoppe voltak.

[embed]http://bronzkor.hu/wp-content/uploads/2013/12/1062.mp4[/embed]

Pollenanalitikai céllal a Dél-Borsodi síkság több pontján készült talajmintavételezés Kalis Joop professzor vezetésével. Az elsődleges cél a tágabb környezet vegetációtörténetének vázolása, majd ez után C14 vizsgálatokkal keltezett mintasorok alapján a bronzkori vegetáció és klímatörténet részletesebb megismerése. A síkság központi területein elsősorban a Nemzeti Park füves területein 1 méter mélységben vastag, agyagos, vízzáró réteg jelentkezett több fúrásmintában. Az egykori Rigós/Énekes patak illetve a Csincse lefűződött vagy még élő medrei mentén azonban több helyen sikerült a célnak megfelelő mintákat begyűjteni.

Két lelőhelyen Bacskai István végzett fémkeresős kutatást. Mezőcsát-Laposhalmon és Tiszakeszi-Szódadombon ötven feletti fémlelet gyűjtött a talaj bolygatott felső 30 cm vastag rétegéből. A bronzkori településkutatási projekt szempontjából a mindkét lelőhelyen nagy számban megtalálható fém rögök voltak számunkra a legjelentősebbek. Ezek alapján feltételezhetjük a helyi bronzöntést. Tiszakeszi-Szódadomb esetében a kutatástörténetből ismert, hogy több korszakba sorolható lelőhelyről van szó. Ennek megfelelően a fémleletek a bronzkor mellett, kelta pénzeket, szarmata cipőkapcsot, honfoglaláskori ezüstözött vereteket, középkori vastárgyakat és aranyozott rozettákat, illetve középkori pénzérméket is tartalmaztak. Mezőcsát-Laposhalmon néhány középkori érmét leszámítva tiszta bronzkori leletegyüttest találtunk. A két legkiemelkedőbb lelet mindkét lelőhely 1-1 bronz tőre. Kissé eltérő, középbordás típusú tőr agyag öntőmintájának töredékét Emőd-Nagyhalmon terepbejárás során találtuk meg. Ezek szerint az egyszerűbb fémtárgyak előállítása a bronzkori települések mindennapi rutinjához tartozott. A bronztőrök pedig talán általános használati tárgyak kategóriájába sorolhatók, bár az eddigi temetőfeltárások során úgy tűnt e tárgycsoportot inkább a presztizstárgyak közé kell sorolnunk.

A Miskolci Egyetem Őstörténeti és Régészeti Tanszékének hallgatói több lelőhelyen folytattak szisztematikus felszíni leletgyűjtést. 1,25 ha összefüggő területen Mezőcsát-Laposhalom a település több egységére kiterjedően jelöltük ki a négyzethálót.

 

Így vizsgálni tudtuk a belső települési mag, az árok, és a külső intenzív település eltérő leletmennyiségét és minőségét. A Tardon bevált módszernek megfelelően 5x5 méteres egységekben gyűjtöttük fel a lelőhelyet, a felszínen található összes leletet begyűjtve.

 

Az így kapott leletanyagot a tardi bázison a felszedést követő napokban statisztikai módszerekkel értékeltük. Az egységnyi leletanyag súlyát, darabszámát, a karakteresen elkülöníthető töredékek típusát és a díszítőmotívumokat táblázatban összesítettük. Feltüntettük a paticstöredékek meglétét, a kőeszközök és nyersanyag előfordulását, illetve idegen korszakok megjelenését a leletanyagban. A táblázatok kiértékelése még folyamatban van.

Emőd-Zsedény és Tiszakeszi-Szódadomb lelőhelyeken a geofizikai vizsgálatokkal fedett terület kereszt és hossztengelyében 5 illetve 10 méter széles sávokban gyűjtöttünk felszíni leletanyagot. Tiszakeszi esetében a lelőhely belső korszakolásának a pontosítását várjuk a még nem feldogozott leletanyagtól.

 

A két heti terepi munka során a tanszék másod- és harmadéves nappalis tagozatos hallgatói (Oleszka Nikolett, Molnár Zoltán, Asztalos Fanni, Kiss Zoltán, Dobos Adrienn, Tóth Ádám), másodéves levelezős tagozatos hallgatói (Görföl János, Dr. Arányiné Dr. Pap Judit,Bereczki Erika, Fehér Mihály) és a szakképzéses hallgatók (Kleszó András, Györfy Hunor, Török Hunor, Papp Viktor Gábor, Mazsu István, Tóth Erika) több napos blokkokban részt vettek a szisztematikus felszíni leletgyűjtésben és a leletanyag statisztikai feldolgozásában.  A tantervi előírásoknak eleget téve ők e projekt keretében teljesítették a terepbejárási gyakorlatukat. Az őskori és bronzkori kutatások iránt elkötelezettebbek pedig a teljes két hét során végigkísérték a roncsolásmentes kutatási csomag minden állomását. Részt vettek a geofizikai műszer kezelésében, a lelőhelyek kimérésében, a fúrásminták vételénél is segédkeztek és a leletértékelés meglehetősen unalmas, de nagy felelősséget igénylő munkájában a többi hallgató szakmai vezetését is rájuk lehetett bízni. A diákokból álló kutatócsapat tagjai: Kertész Gabriella Nikoletta, Bakos Gábor, Szegedi Kristóf, Balázs Ádám és Fölföldi Boldizsár.

A lelőhelyek geodéziai felmérését és légifényképezését ez alkalommal egy új módszerrel végeztük, melyről egy másik bejegyzés fog szólni.

A két hét alatt a tardi önkormányzat bakancsos szállása adott otthont a kutatásban résztvevő diákoknak és hallgatóknak egyaránt. A fárasztó napok után jó hangultú estéken kovácsolódott eggyé a magyar és a német társaság. A tardi iskola konyháját már tavaly megismertük és alig vártuk, hogy újra kóstolhassuk az ottani ízeket. A Bükki Nemzeti Park munkatársai pedig ottlétük alkalmával vadpörkölttel, lecsóval és élő zenével mutatták meg milyen a magyar vendégszeretet. A kutatómunka két hete során szerencsénkre jó idő volt, bár az első októberi fagyok pár reggelünket megnehezítették.

[post_title] => BORBAS Projekt - Borsod Region Bronze Age Settlements [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => borbas-projekt-borsod-region-bronze-age-settlements [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2015-11-24 18:16:43 [post_modified_gmt] => 2015-11-24 18:16:43 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=187 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) [5] => WP_Post Object ( [ID] => 32 [post_author] => 1 [post_date] => 2013-10-12 11:23:53 [post_date_gmt] => 2013-10-12 11:23:53 [post_content] =>

2013 szeptember 27-én délután és este került sor a Miskolci Egyetemen a Kutatók Éjszakája rendezvénysorozatra. Az Őstörténeti és Régészeti Tanszék 2012 során bekapcsolódott a miskolctapolcai bencés apátság feltárásába. A feltárások vezetői: Pusztai Tamás és Pusztainé Fischl Klára voltak. A tanásatáson a diákok gyakorlatban is megismerkedhettek a feltárási, dokumentálási és feldolgozási módszerekkel. Az ásatások még publikálatlan eredményeit már számos rendezvényen és fórumon, többféle módon igyekeztünk bemutatni. 2012-ben a még nyitott ásatási felszínen többször rendeztünk nyílt napot, múzeumok éjszakáján fáklyás vezetést, meleg nyári hétvégén pedig ásatási pikniket. Fontosnak találjuk, hogy az itt élők megismerkedjenek településük múltjával, annak tárgyi emlékeivel, a Miskolc városnak nevet adó család történetével. Ezen ismeretterjesztő munka keretén belül a 2013-as kutatók éjszakáján két a miskolctapolcai apátsághoz tartozó programmal is vártuk az egyetemre látogatókat. A délután során elsősorban a kisgyermekes családokra fókuszáltunk.   A tapolcai feltárások méretarányos alaprajzára fakockából felépíthették az érdeklődők az apátság templomának és a kolostornak a falait.

Mivel a célközönség a fiatalabb korosztály volt, az építőkockákon kívül a szerzetesi élet mindennapjaihoz tartozó állatfigurák, műanyag figurák és a templom pusztulását okozó ágyúk is helyet kaptak a rekonstrukciós játékban. Az építkezés megkönnyítése érdekében a templom és a rotunda műanyag makettjét is kiállítottuk az alaprajz mellé. A kicsit nagyobb korosztály a templom építéstörténetét a heidelbergi diákok képregénye alapján ismerhette meg (a képeket lásd a Miskolc vezér német szemmel című bejegyzésben). A helytörténet iránt érdeklődők számos kérdését megválaszoltuk a délután folyamán, de akadtak, akik a régészeti munkafolyamatokról, a régészet jövőjéről érdeklődtek nálunk. 20 óra 10 perckor a Bölcsészettudományi Kar előadássorozatán belül Mit Tudunk a Miskolc nemzetségről címmel előadást tartottam, melyben röviden elhangzott az apátság kutatástörténete, a főbb építési periódusok, és az épületegyüttes kapcsolata a városunknak nevet adó nemzetségről.

Anonymus szerint Miskolc környékét a Sajótól a Hejőig a honfoglalás idejében Bors apja Böngér kapta. Az újabb kutatások szerint Bors nem a honfoglalás idején, hanem a 11. században, az államalapítás idején élhetett e vidéken. Ő lehetett Borsod megye első ispánja, akiről a megye a nevét is kapta. Az ő egyik leszármazottja lehetett az a Miskolc nevű ember, akitől a Miskolc nemzetség is származik. Ők alapították a miskolctapolcai apátságot.

[post_title] => Kutatók Éjszakája a Miskolci Egyetemen [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => kutatok-ejszakaja-a-miskolci-egyetemen [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2015-11-24 19:03:36 [post_modified_gmt] => 2015-11-24 19:03:36 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=32 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) [6] => WP_Post Object ( [ID] => 30 [post_author] => 1 [post_date] => 2013-10-10 12:52:31 [post_date_gmt] => 2013-10-10 12:52:31 [post_content] => Az alábbi képeken látható és olvasható, a Miskolc vezér német szemmel című bejegyzés a résztvevők szemszögéből. A szöveg megtekintéséhez kattints a képre.   [post_title] => Miskolc vezér német szemmel 2 [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => miskolc-vezer-nemet-szemmel-2 [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2013-12-03 17:54:14 [post_modified_gmt] => 2013-12-03 17:54:14 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=30 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) [7] => WP_Post Object ( [ID] => 21 [post_author] => 1 [post_date] => 2013-10-02 18:00:35 [post_date_gmt] => 2013-10-02 18:00:35 [post_content] =>

A heidelbergi Internationale Gesamtschule 10. osztályos hallgatói szakmai tanulmányúton vettek részt Miskolcon 2013 szeptember 15 és 20 között. Az utazás célja Magyarország és Miskolc megismerésén kívül közelebb kerülni a régészet tudományához és gyakorlatban is kipróbálni azt. A téma központi magját a 2012-2013 folyamán feltárt miskolctapolcai bencés apátság és templomának kutatása alkotta. A tanulmányi kirándulás szakmai vezetői magyar részről Pusztai Tamás és Pusztainé Fischl Klára voltak.

A diákok már Heidelbergben megismerkedtek az apátság és a feltárások történetével. Itteni feladatuk többrétű volt. A feltárt épületegyüttes rotundáját tették láthatóvá az érdeklődők számára különböző színű geotextiliás fedéssel. A 11. században a területen álló első templom alapjai a többszöri építkezések miatt csak szakember számára voltak felismerhetőek, ezért az eredeti felszín visszatakarása utáni bemutatás az épület tömbjét világosan láttatja a nézővel. A rotunda a 12. században a Miskolc nemzetség egyik jelentős tagjának – feltehetően magának Miskolcnak – a temetkezési kápolnájává alakult.

A 12. századi egyhajós templom szentélyétől keletre a diákok önállóan feltárták egy kislány kőkeretezésű sírját. A meglehetősen hideg időben, nedves talajviszonyok között, kemény munkának bizonyult életük első csontvázának kibontása. A munkálatokat Pusztai Tamás vezetésével önállóan dokumentálták: fényképezték, naplózták és rajzolták.

A tapolcai apátság megismert történetét és személyes élményeiket a Miskolc nemzetségről képregény formájában örökítették meg:

1, A tapolcai hegy alatt eredő hideg és meleg vizű források egy kis szigetet zártak közre.

2, Erre a szigetre épült a 11. század végén – 12. század elején a terület első temploma, melyet körformája miatt rotundának nevezünk.

3, Feltehetően a Miskolc nemzetség rendelte meg a nagyobb méretű egyhajós templom építését a korabeli építőmestertől, aki a már álló rotundát belekomponálta az új templom testébe.

4, Így jött létre a 12. században az a templomegyüttes, melyhez bencés kolostor is épült.

5, A 14. századi éghajlatváltozások következtében, a környező források vízhozama megnőtt és magasabb lett a talajvíz, amit feltehetően a templom belsejében is érezni lehetett. Ezért a templombelsőbe 1 méter vastagságban sárga agyagos feltöltést hordtak és ezen alakították ki a templom új padlózatát.

6, Az épületegyüttes 1532-ben a magyar belviszályok során egy támadás következtében tűzvész áldozata lett.

7, Így a régészek, már csak alapjait találták meg.

8, Ez a story pedig sokkal érdekesebb, ha lerajzolják, mintha előadást kell róla hallgatni.

A gyakorlati régészeti munka megismerése mellett elméleti régészeti és módszertani fejtágításon is részt vettek a gimnazisták. A Herman Ottó Múzeum Régészeti Gyűjteményének karakterisztikus darabjain keresztül képet kaptak a hagyományos tipológiai alapú datálásból kerámia és fémtárgyak segítségével, majd saját maguk is tipológiai sorokat állítottak fel középkori kerámiák segítségével.

A datálási kérdések rövid ismertetése mellett tervben volt egy dendrokronológiai kísérlet is melyet sajnos a rossz idő meghiúsított.

Meglátogatták a Herman Ottó Múzeum épülő természettudományi kiállítását és megismerkedtek Herman Ottó életével a lillafüredi Herman emlékházban. A Herman Ottó által kezdeményezett bükki barlangkutatás legismertebb barlangjának a Szeleta barlangnak a meglátogatása is a program része volt, az esős idő miatt azonban csak az Anna mésztufa barlangig jutott a csapat.

Miskolc története és a Herman Ottó múzeum kiállításainak talán néhány miskolci gimnazistát is megszégyenítő megismerése mellett a diákok előadásokkal készültek Magyarország történetéről, nyelvünk különlegességeiről és a régészet területeiről és megismerkedtek a magyar gasztronómiával és vendéglátással.

A német középiskolákban a tanterv kötelező része hasonló, aktív tanulmányi kirándulások szervezése. A német diákok olyan élményekkel térhettek haza otthonukba, hogy valószínűleg szívesen visszajönnek újra Magyarországra.

[post_title] => Miskolc vezér német szemmel [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => miskolc-vezer-nemet-szemmel [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2013-12-04 10:09:02 [post_modified_gmt] => 2013-12-04 10:09:02 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=21 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) [8] => WP_Post Object ( [ID] => 19 [post_author] => 1 [post_date] => 2013-09-22 12:00:02 [post_date_gmt] => 2013-09-22 12:00:02 [post_content] =>

   Az Abaúji Honismereti és Helytörténeti Egyesület meghívására szeptember 12-én Abaúji ásatások címmel vetített képes előadásra került sor Encsen a Művelődési házban. Az előadás Pusztai Tamás bevezetője után a Hernádbüd-várdombi bronzkori településen zajlott kutatásokat és a bronzkori ember mindennapjait kísérelte bemutatni.

Az eseményről beszámol a honismereti kör honlapja is: http://borsodhonismeret.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=1189207

2006-ban került sor a Herman Ottó Múzeum és a Miskolci Egyetem BTK Őstörténeti és Régészeti Tanszékének közös munkájaként a Várdomb roncsolásmentes régészeti kutatására. Az eredményeket 2009-ben a Communicationes Archaeologicae Hungariae 2009-es számában ugyan publikáltuk, de a szigorúan régészeti szakfolyóiratok éppen a szűkebb hazájuk, környezetük iránt érdeklődő, de nem kimondottan kutató réteghez ritkán jutnak el.

Hernádbüd-Várdomb területén alkalmaztuk először azt a kutatási, módszertani csomagot, amelyek azóta nagyobb léptékű projektekben, elsősorban a Dél-Borsodi Síkság területén összehasonlító településkutatások alapjául szolgálnak.

Elkészítettük a terület 3D geodéziai modelljét. Ide kattintva a mozgatható modell letölthető.

A Várdomb platóján intenzív terepbejárást folytattunk, melynek során beazonosítottuk az árkon kívüli települési egységeket és GPS segítségével bemértük azokat.

A Miskolci Egyetem Geofizikai Tanszéke Hursán László vezetésével végezte geofizikai kutatásokat, mágneses és talajellenállásméréseket végzett.

Felhasználtuk a területre vonatkozó FÖMI adattárában levő infravörös felvételeket, Czajlik Zoltán légifelvételeit, illetve a térinformatikai feldolgozás elősegítése érdekében mérőjelek kihelyezése után a Zemplénair Kft helikopterével saját magunk is készítettünk felvételeket.

Végül a külső, intenzív települési részen 5x5 méteres négyzethálóban szisztematikus felszíni leletgyűjtést végeztünk, melynek statisztikai kiértékelése a terület pontosabb datálását segítette elő, illetve az egykor a településen állt épületek feltételezhető rendszerét rajzolta ki.

A kutatások eredményeként az alábbiak mondhatók el Hernádbüd-Várdombról: A bronzkori település által elfoglalt magaspartszakasz keleti és nyugati oldalán vízmosásos árkok figyelhetők meg. E két árok és a magaspart szélvonala három oldalról természetes védelmet nyújt a településnek. Feltehetően ezeknek a környezeti viszonyoknak a hatására választotta az ember lakóhelyül a területet. A löszbe könnyen bevágódó vízmosások a bronzkor idején valószínűleg még nem voltak olyan markánsak és mélyek mint a mai felszínen, de meglétük lehetővé tette, hogy a terület védelmét három oldalról a természet által kialakított formákhoz igazítsák. A plató irányában, délről a bronzkori település központi részét egy mély és széles árokkal határolták. Az árok vonala a felszínen ma is jól látszik, noha a mezőgazdasági művelés erősen átalakította az egykori felszínt.

A légifelvételek és a geofizikai kutatások alapján az árok szélessége 20 méter, mélysége 5 méter körüli lehetett. A légifelvételek elemzése alapján a központi településrész átmérőjét 53 méter körülire becsüljük. A bronzkori ember által használt és lakott tér, azonban az árkon kívül is folytatódott. Közvetlen az árok mellett egy intenzívebb megtelepedésre utaló, leletgazdag, talajminőségében is jól körvonalazható településrész látható, majd a platón elszórtan egy gödrökkel jellemezhető jóval nagyobb kiterjedésű, de kevésbé intenzíven használt települési egység kapcsolható az egykori közösségek térhasználatához. A területet a korai bronzkor végén-középső bronzkor elején az ún. hatvani kultúra közössége lakta. Ezt az időszakot Kr. e. 2300 és 2000 közé datálhatjuk.

Ezt a típusú térhasználatot, a települések belső strukturáltságának ilyen kialakítását itt figyeltük meg először. Azóta bebizonyosodott, hogy a Hernád-mente és a Dél-Borsodi síkság azonos korú településein mindenütt a hernádbüdihez hasonló belső településszerkezettel kell számolnunk.

Hernádbüd-Várdomb esetében a felszínen gyűjtött leletanyag alapján Tugya Beáta archeozoológus és Gulyás Sándor malakológus vizsgálatai megállapították, hogy a helyi lakosság legnagyobb mennyiségben szarvasmarhát, majd sertést és juh/kecskét fogyasztott. Táplálkozásukban jelentős kiegészítő szerepet kapott az Unio crassus nevű kagylófajta, melyet a Hernádban gyűjtöttek. Vadászott állataik között a szarvas, az őz és a vaddisznó szerepelt, csontanyagukat viszont jellemzően kisebb számban találhatjuk meg a leletanyagban mint a tenyésztett állatokét.

[post_title] => Hernádbüd-Várdomb [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => hernadbud-vardomb [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2015-11-24 19:04:34 [post_modified_gmt] => 2015-11-24 19:04:34 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=19 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) [9] => WP_Post Object ( [ID] => 17 [post_author] => 1 [post_date] => 2013-09-20 08:39:04 [post_date_gmt] => 2013-09-20 08:39:04 [post_content] =>

2013 szeptember 4 és 8 között Pilsenben (Plzeň/Cz) került megrendezésre az Európai Régész Szövetség éves konferenciája. A konferencia programjának keretén belül Timothy Earle (USA), Kiss Viktória, Kulcsár Gabriella és Szeverényi Vajk (H) Landscapes of complexity in Bronze Age central Europe címmel szervezett szekciót.

Az elmúlt évek Kárpát-medencei bronzkor kutatásában igen dinamikus fejlődésen ment keresztül elsősorban a kora bronzkor végének és a középső bronzkornak a településeivel foglalkozó terület. A konferencia programja is jól mutatja, hogy a hasonló kérdésekre válaszokat kereső, nagyon gyakran azonos módszereket alkalmazó, és egymással aktívan kommunikáló mikroregionális kutatások sorozata zajlik párhuzamosan nemcsak a mai Magyarország, hanem a Kárpát-medence teljes területén. Ez azért is nagyon fontos, mert az egykori kulturális egységek, ökológiai zónák, kiaknázható nyersanyagaik miatt állandó kommunikációban levő területek nem alkalmazkodtak a jelenlegi politikai határokhoz. A jelenleg futó mikroregionális kutatások a következők:

1, A Vatya-kultúra területén SAX Projekthez kapcsolódva a Benta medence bronzkori településeit kutató projekt a Duna jobb partján (T. Earle (USA), Kulcsár G., Kiss V., Szeverényi V. (H)).

2, Ennek földrajzi tükörképeként a Dunától K-re a Kakucs környékének településszerkezetét vizsgáló KEX Projekt (Kulcsár G. (H), M. Jaeger (PL)).

3, A Dunántúl területén a Mészbetétes Kerámia Kultúrájának településeivel foglalkozó kutatások (Kiss V. (H)).

4-6, A Dél-Borsodi síkság és a Hernád-völgyének hatvani és füzesabonyi településstruktúráját vizsgáló kutatások (P. Fischl, K. (H), T. L. Kienlin (D)), melyek szorosan összefüggenek a Berettyó (Dani J. (H)) és az Ér mentén végzett (Molnár Zs., L. Marta (RO)) ottományi kultúra településeire vonatkozó vizsgálatokkal.

7, A KRAP projekt a Körösök mentén (P. Duffy (CDN)).

8, A Maros kultúra településeit hosszabb ideje intenzíven vizsgáló projekt (J. O’Shea, A. Nicodemus (USA)).

9, Délnyugat Románia bronzkori településszerkezetét vizsgáló kutatások (C. Quinn (USA), H. Ciugudean (RO)).

10, A Délnyugat Szlovák Alföld és a Duna balparti mellékfolyóinak településtörténetével foglalkozó kutatások (J. Bátora, Tóth P. (SK)).

A szekció a fentebb felsorolt, Kárpát-medencét érintő mikroregionális, projektszerűen futó kutatások mellett lengyel, cseh, olasz, szerémségi, szlovéniai és horvát bronzkori településkutatásokat is bemutatott. A részletes programot lásd: http://www.eaa2013.cz/programme/

Mint a szekció címe is jelzi a települések kutatásán keresztül elsősorban a bronzkori közösségek, tájhasználata, gazdálkodása, létfenntartási stratégiái, egymás közötti kommunikációinak csatornái, specializáltsága és ezeken keresztül az őket létrehozó közösségek társadalmának közelebbi megismerése volt a cél. A konferencia lehetőséget teremtett a párhuzamosan zajló kutatásokat végző szakembereknek a személyes találkozásra, egymás legújabb eredményeinek megismerésére és a gondolatcserére.

A vizsgált időszak – a korai bronzkor vége, középső bronzkor (Kr. e. 2300-1500) – az európai bronzkor kialakulásával és a bronzművesség fejlődésének első innovatív szakaszával párhuzamosan, a Kárpát-medencében önálló, saját belső dinamikával rendelkező fejlődési szakasz. Az alföldi tell települések és a Vatya kultúra erődített településeinek ismeretében és a mindkét településformához kapcsolódóan megtalálható szatelittelepülések hálózata miatt, a centrum-periféria modell alkalmazása és a korábban feltételezett mükénei kapcsolatok tükrében a korszakot egyértelműen egy fejlett belső tagoltságú, specializált kézművesiparral rendelkező, redisztributív adószisztémán alapuló főnökségi társadalomként rekonstruálták. A szakirodalomban elterjedt általános modell használatát azonban nagymértékben módosíthatjuk a jelenleg futó kutatások és a konferencián bemutatott eredmények alapján. A komplexitás mértéke mind időben haladva a vizsgált korszakon belül, mind mikroreginálisan eltérő lehet, mint ahogyan azt az előadások bizonyították. A rendelkezésre álló erőforrások (mezőgazdasági területek, ásványi kincsek), az adott ökológiai környezet, a táj, elsősorban a főbb kommunikációs csatornát biztosító folyóhálózat mind-mind befolyásolhatja az adott közösségek belső szociális felépítettségét, viszonyait.

A kor közösségeinek társadalmi berendezkedése így a törzsi/heterarchikus társadalmaktól a fönökségi rendszerű/hierarchikus társadalmakig vezető úton bárhol elhelyezhető. Egyes mikrorégiók településtörténeti adatai inkább az egalitárius közösségek irányába mutatnak, míg más területek adatainak elemzése egyértelműen a komplexebb társadalmak rekonstruálását teszik lehetővé. A konferencia vitáiban a jelenlevő kutatók e kérdésben két pártra szakadtak és komoly viták alakultak ki. A középső bronzkor végi virágkor időszakában, az ún. Koszideri korszakban a fejlődési görbe csúcsán a főnökségi típusú berendezkedés a valószínűbb, bár egyes főleg mezőgazdasági termelésen alapuló mikrorégiók, melyek a főbb kommunikációs csatornáktól távolabb helyezkedtek el talán kevésbé tagolt belső szociális struktúrával rendelkeztek.

A települések belső tagolása, térbeli elhelyezkedésük, egymáshoz való fizikai viszonyuk azonban nemcsak az ott lakó közösségek belső társadalmi tagolásával magyarázható, hanem az egykori társadalmak önazonosságának kifejezésre juttatásával, az őket körülvevő térhez és természethez való viszonyukkal, kognitív térképükkel.

[embed width=600]https://www.youtube.com/watch?v=7eu5AHhUXeU[/embed]

[post_title] => EAA bronzkor szekció [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => eaa-bronzkor-szekcio [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2016-04-25 08:07:52 [post_modified_gmt] => 2016-04-25 08:07:52 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=17 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) ) [post_count] => 10 [current_post] => -1 [in_the_loop] => [post] => WP_Post Object ( [ID] => 359 [post_author] => 2 [post_date] => 2014-02-10 20:29:29 [post_date_gmt] => 2014-02-10 20:29:29 [post_content] => Az alábbi bejegyzés tárgya két különleges kis töredék. Mindkettő lábat formál, a nagyobb Ároktő-Dongóhalmon került elő a tellhez tartozó külső település szisztematikus felszíni lelegyűjtése során (HOM Ltsz.: 2010.3.60). A lábtöredék barna-szürke foltosra égetett, az ujjakat bekarcolt vonal jelzi, a bokacsont a töredék külső és belső oldalán apró bütyökkel lett kialakítva (a belső oldalon letört). A bokán dupla bekarcolt vonal közötti rovátkolássor látható. A minta nem fut körbe, a töredék belső oldalán már nem alakították ki. A másik – jóval kisebb – töredék Tard-Tatárdombról származik és Kleszó András a Bükki Nemzeti Park őre adta át nekem számos más, a lelőhelyről származó töredékkel együtt. A szintén foltosra égetett töredék érdekessége, hogy bokáján mindkét végén spirálban végződő lábperec található. A lábdísz bekarcolással lett kialakítva és a töredék belső oldalán is követhető. (A rajzokat Balázs Ádám készítette.)   A korabronzkor végi, középső bronzkori kultúrák viszonylag ritkán alkalmaztak lábszerű kialakítást kerámiáikon. Ismerünk lapos, tálcaszerű tárgyakat négy emberlábhoz hasonló alátámasztással – ezeket oltároknak nevezi a kutatás minden bizonyíték nélkül szakrális szerepükre (pédaként álljon itt a dárdai oltár: Kovács 1977, Taf. 19). Ilyen oltárokat négy bütyöklábbal is készítettek. Tálak, tálszerű edények aljához is csatlakozhat négy lábacska (pl.: Kunszentmárton, Dunaújváros-Duna dűlő 161. sír, Bóna 1992, Abb. 18; Csányi-Tárnoki 1992, Kat.Nr. 438).                                 Két emberi lábon áll a Nagyrév-zsidóhalmi edény (Kovács 1992a, Abb. 42), melynek formája ugyan klasszikus nagyrévi edénytípus, a tárgyra pillanta mégis sematikus emberábrázolás jut mindenki eszébe. Legnagyobb számban madáralakú tárgyaknál figyelhetjük meg az emberi lábkiképzést, itt megtalálható a szokatlan négy, illetve a biológiai rendnek megfelelő két láb is (Kovács 1992a, Abb. 43; Kiss 2012, Fig. 19). Az eddig felsorakoztatott – nem teljeskörű – példák alapján látható, hogy emberi lábak viszonylag különleges edényformákhoz társulnak a korszakban.          A királyszentistváni temető 12. sírjából előkerült egyik madár lábán pedig a tardihoz hasonló lábperec, sematikus, mészbetéttel kitöltött motívuma látható (Bóna 1975, Taf. 222.1). A tardi lábpereces töredék alapján nem tűnik az sem kizártnak, hogy az ároktői töredék lábán egy nyitott lábperec ábrázolását láthatjuk. A tárgytípust a füzesabonyi kultúra tiszafüredi temetőjének D305-ös sírjában egy nő – a nemre a fektetésből következtettünk: baloldali fektetés és É-D-i tájolás általában a női sírokra jellemő – jobb bokáján találták meg (Kovács 1992b, Abb. 62). A szövegben a D304. sír mellett a D279. sírból is ilyen típusú bokaperecet említ Kovács Tibor (Kovács 1992b, 97). Koós Judit a tiszaladányi – hasonló típusú karperecet tartalmazó – kincs részletes elemzése kapcsán már 3 tiszafüredi sírt említ, melyben hasonló díszt találtak (B79, D283, D306, Koós 1989, 37). A tárgytípus részletes elemzését Hellebrandt Magdolna végezet el az Abaújdevecseri „kartekercs” közlése során (Hellebrandt 2011). Az abaújdevecseri 12 kg-os tekercset nyilván sem lábon sem kézen nem viselték. Nyújtott szára miatt nem teljesen azonos tipológiai besorolása a füzesabonyi kultúra sírjaiból ismertekkel, bár spiráljai szimmetrikusak ellentétben a legtöbb nyújtott szárú példánnyal. Azt azonban bizonyítja, hogy ez a tárgyforma valamilyen sajátos, kiemelkedő szereppel bírt a kor emberei számára. A füzesabonyi kultúra leletanyaga mellett megtaláljuk ezeket a kar- és lábpereceket pl.: a kórósi, balatonkiliti és stomfai mészbetétes kincsekben (Mozsolics 1967, Taf. 30, 4, 6; Taf. 37, 3, 4, Taf. 41,1) és hasonló kialakítású tárgyakkal találkozunk a Trzciniec kultúra előkelő halmos temetkezéseinek mellékleteiben (Makarowicz 2012, Abb. 24, 26-27). Tiszakeszi szódadombról Gálffy Ignácz 1900-as ásatásából is ismerünk egy nagyon kis átmérőjű, négyzetes keresztmetszetű drótból készült azonos típusú „karperecet” (HOM Ltsz.: 53.592.1). Az említett párhuzamokkal kapcsolatban el kell mondanunk, hogy részletes tipológiai elemzésük (drótból húzott, vagy öntött, a szár átmetszete, a tárgy mérete, a spirálok mérete és egymáshoz való viszonya, a szár hossza és jellege, a leletegyüttes melyben előkerültek stb) nem történt még meg, általában más tárgyakkal kapcsolatban tértek csak ki rájuk. Nem áll módomban itt a lábas edények és a spirálban végződő kar- és lábperecek kapcsán teljes nyomozást és okfejtést kibontani. Viszont az eddigiek jól érzékeltetik, hogy mind a lábbal ellátott kerámiatárgyak, mind a kar és lábtekercsek egy különleges, meglehetősen zárt, és véleményünk szerint a bronzkorban is nagy jelentőséggel bíró leletcsoportot alkotnak. A kétféle speciális tárgycsoport együttes alkalmazása pedig felerősíti ezt a különleges jelentéstartalmat. Irodalom: Bóna, István 1975 Mittlere Bronzezeit Ungarns und ihre südöstlichen Beziehungen. Archaeologica Hungarica. Series nova 49. Budapest. Bóna, István 1992 Bronzezeitliche Tell-Kulturen in Ungarn. in: W. Meier-Arendt (ed.), Bronzezeit in Ungarn. Forschungen in Tell-Siedlungen an Donau und Theiß. Ausstellungskatalog. Frankfurt am Main, 9–39. Csányi, Marietta–Tárnoki, Judit 1992 Katalog der ausgestellten Funde. in: W. Meier-Arendt (ed.), Bronzezeit in Ungarn. Forschungen in Tell-Siedlungen an Donau und Theiß. Ausstellungskatalog. Frankfurt am Main, 175–210. Hellebrandt Magdolna 2011 Bronztekercs Abaújdevecserről. Bronze Spiral of Abaújdavecser. herman Ottó Múzeum Évkönyve L 131–152. Kiss, Viktória 2012 Middle Bronze Age Encrusted Pottery in Western Hungary. Varia Archaeologica Hungarica XXVII. Koós, Judit 1989 Der II. Bronzefund von Tiszaladány. Communicationes Archaeologicae Hungariae 31–43. Kovács Tibor 1977 A bronzkor Magyarországon. Budapest 1977. Kovács, Tibor 1992a Glaubenswelt und Kunst. in: W. Meier-Arendt (ed.), Bronzezeit in Ungarn. Forschungen in Tell-Siedlungen an Donau und Theiß. Ausstellungskatalog. Frankfurt am Main,76–82. Kovács, Tibor 1992b Bestattungssitten der Füzesabony-Kultur und das Gräberfeld von Tiszafüred-Majoroshalom. in: W. Meier-Arendt (ed.), Bronzezeit in Ungarn. Forschungen in Tell-Siedlungen an Donau und Theiß. Ausstellungskatalog. Frankfurt am Main, 96–98. Makarowicz, Przemyslaw 2012 Zwischen baltischem Berstein und transylvanischem Gold. Der Trzciniec-Kulturkreis — nordöstlicher Partner der Otomani/Füzesabony-Kultur. in: M. Jaeger–J. Czebreszuk–K. P. Fischl (eds) Enclosed Space – Open Society. Contact and Exchange int he Context of Bronze Age Fortified Settlements in central Europe. Studien zur Archäologie in Ostmitteleuropa 9 Poznan-Bonn 2012, 177–214. Mozsolics Amália 1967 Bronzefunde des Karpatenbeckens. Depotfundhorizonte von Hajdúsámson und Kosziderpadlás. Akadémiai Kiadó. Budapest.     [post_title] => Két? lábon járó bronzkoriak? [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => ket-labon-jaro-bronzkoriak [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2015-11-24 19:01:09 [post_modified_gmt] => 2015-11-24 19:01:09 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=359 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) [comment_count] => 0 [current_comment] => -1 [found_posts] => 145 [max_num_pages] => 10 [max_num_comment_pages] => 0 [is_single] => [is_preview] => [is_page] => [is_archive] => [is_date] => [is_year] => [is_month] => [is_day] => [is_time] => [is_author] => [is_category] => [is_tag] => [is_tax] => [is_search] => [is_feed] => [is_comment_feed] => [is_trackback] => [is_home] => 1 [is_404] => [is_embed] => [is_paged] => 1 [is_admin] => [is_attachment] => [is_singular] => [is_robots] => [is_posts_page] => [is_post_type_archive] => [query_vars_hash:WP_Query:private] => ac3889fddd8c057ccd41177c08ea9a9a [query_vars_changed:WP_Query:private] => 1 [thumbnails_cached] => [stopwords:WP_Query:private] => [compat_fields:WP_Query:private] => Array ( [0] => query_vars_hash [1] => query_vars_changed ) [compat_methods:WP_Query:private] => Array ( [0] => init_query_flags [1] => parse_tax_query ) [allow_query_attachment_by_filename:protected] => )