Bronz-kór

WP_Query Object ( [query] => Array ( [paged] => 8 ) [query_vars] => Array ( [paged] => 8 [error] => [m] => [p] => 0 [post_parent] => [subpost] => [subpost_id] => [attachment] => [attachment_id] => 0 [name] => [pagename] => [page_id] => 0 [second] => [minute] => [hour] => [day] => 0 [monthnum] => 0 [year] => 0 [w] => 0 [category_name] => [tag] => [cat] => [tag_id] => [author] => [author_name] => [feed] => [tb] => [meta_key] => [meta_value] => [preview] => [s] => [sentence] => [title] => [fields] => [menu_order] => [embed] => [category__in] => Array ( ) [category__not_in] => Array ( ) [category__and] => Array ( ) [post__in] => Array ( ) [post__not_in] => Array ( ) [post_name__in] => Array ( ) [tag__in] => Array ( ) [tag__not_in] => Array ( ) [tag__and] => Array ( ) [tag_slug__in] => Array ( ) [tag_slug__and] => Array ( ) [post_parent__in] => Array ( ) [post_parent__not_in] => Array ( ) [author__in] => Array ( ) [author__not_in] => Array ( ) [suppress_filters] => [ignore_sticky_posts] => [cache_results] => 1 [update_post_term_cache] => 1 [lazy_load_term_meta] => 1 [update_post_meta_cache] => 1 [post_type] => [posts_per_page] => 15 [nopaging] => [comments_per_page] => 50 [no_found_rows] => [order] => DESC ) [tax_query] => WP_Tax_Query Object ( [queries] => Array ( ) [relation] => AND [table_aliases:protected] => Array ( ) [queried_terms] => Array ( ) [primary_table] => wp_posts [primary_id_column] => ID ) [meta_query] => WP_Meta_Query Object ( [queries] => Array ( ) [relation] => [meta_table] => [meta_id_column] => [primary_table] => [primary_id_column] => [table_aliases:protected] => Array ( ) [clauses:protected] => Array ( ) [has_or_relation:protected] => ) [date_query] => [queried_object] => [queried_object_id] => [request] => SELECT SQL_CALC_FOUND_ROWS wp_posts.ID FROM wp_posts WHERE 1=1 AND wp_posts.post_type = 'post' AND (wp_posts.post_status = 'publish') ORDER BY wp_posts.post_date DESC LIMIT 105, 15 [posts] => Array ( [0] => WP_Post Object ( [ID] => 1082 [post_author] => 2 [post_date] => 2016-08-10 09:56:05 [post_date_gmt] => 2016-08-10 09:56:05 [post_content] => 2016 augusztus 5–7-i hétvégén került sor a HARC (Hungarian Archaeological Research Circle) 2. találkozójának megrendezésére Borsodivánkán. A kerekasztalbeszélgetés célja, hogy a magyarországi bronzkori településkutatási projektek megismerjék egymás módszereit, kérdésfelvetését, legújabb eredményeit.  Az első találkozóra 2014 júniusában került sor a Fulbright alapítvány jóvoltából a BAKOTA projekt kezdeményezésére. Az idei találkozónak Borsodivánka települése és a BORBAS projekt adott otthont. A tudományos tanácskozásra augusztus 6-án került sor. A Bakota projekthez (http://bakota.net/) kapcsolódó Field School hallgatói és mentoraik azonban már 5-én megérkeztek Borsodivánkára. Itt a hallgatóknak külön tartottunk a dél-borsodi kutatásokról egy előadást, majd megnéztük az idei ásatási szelvényt és meglátogattuk a novaji illetve a fehérlótanyai lelőhelyeket.     A 6-i kerekasztalbeszélgetéseken a következő bemutatók hangzottak el: Tobias Kienlin, Klára P. Fischl: BORBAS, Borsod Region Bronze Age Settlements Paul R. Duffy, Julia I. Giblin, Györgyi Parditka, László Paja: The Bronze Age Körös Off-Tell Archaeological (BAKOTA) Projekt Gabriella Kulcsár,Mateusz Jaeger, Nicole Taylor, Viktória Kiss, Gábor Márkus, Johannes Müller, Ákos Pető, Gábor Serlegi, Vajk Szeverényi: Kakucs Archaeological EXpedition Julia I. Giblin: BAKOTA Isotope project Gabriella Kulcsár, András Czene , Marietta Csányi, Szilvia Fábián, Julia I. Giblin, Tamás Hajdu, Kitti Köhler, Eszter Melis, Róbert Patay, Géza Szabó, Vajk Szeverényi, Viktória Kiss: From bones, bronzes and sites to society: multidisciplinary analysis of human mobility and social changes in Bronze Age Hungary (2500–1500 BC) Aims and methods of the Lendület Mobility research project   Az öt ország képviseletében jelen levő bronzkoros kutatókkal aztán szintén meglátogattuk az ásatást és egy közös ebéd-beszélgetés zárta a találkozót. Minden ilyen találkozó számos új gondolattal, ötlettel, tapasztalattal gazdagítja a kutatást. A magyarországi részben külföldi érdekeltségű projektek példamutatóan dolgoznak együtt a magyar régészeti örökség megóvása, értelmezése és bemutatása céljából. Köszönjük a borsodivánkai önkormányzatnak és különösen Bogdán József polgármester úrnak, aki megnyitotta tanácskozásunkat a vendéglátást, a gyönyörű helyet és a támogatást! [post_title] => HARC 2 — Hungarian Archaeological Research Circle [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => harc-2-hungarian-archaeological-research-circle [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2016-12-30 10:14:10 [post_modified_gmt] => 2016-12-30 10:14:10 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=1082 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) [1] => WP_Post Object ( [ID] => 1100 [post_author] => 2 [post_date] => 2016-08-02 11:15:17 [post_date_gmt] => 2016-08-02 11:15:17 [post_content] => Augusztus 2-án  kezdődött a 2. ásatási évad Borsodivánkán. A szelvény kitakarása után (lásd borítókép) elkezdtük a rétegek további bontásást. Cél az 5x1 méteres felületen a teljes rétegsor elbontása. Az ivánkai ásatást erősíti a Herman Ottó Múzeum 2 munkatársa Kertész Gabriella és Bakos Gábor, németországi barátaink önkéntesként: Ingo Fänger és Jonas Mundhenk, Mengyán Ákos ELTE, illetve a kölni és a berlini egyetem hallgatói, továbbá Pusztai Lili és Szeles Bianka gimnazisták. Az ásatás mellett idén sor kerül Novaj és Maklár bronzkori településeinek geofizikai felmérésére illetve a geleji pincedomb és környékének kutatására. Ez utóbbi területen szeretnénk a bronzkori temető helyét is lokalizálni a geofizikai felmérésekkel. Astrid Röpke vezetésével talajtani fúrásokat tervezünk a Bükk felsőbb régióitól délre metszetszerűen a hegylábi zónán át a síksági területekig. Az ásatás és a projekt vezetői: Tobias L. Kienlin – Universität Köln, Pusztai Tamás – Herman Ottó Múzeum és Pusztainé Fischl Klára – Miskolci Egyetem Az eredményekről beszámolunk! [post_title] => Borsodivánka-Nagyhalom 2. ásatási szezon [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => borsodivanka-nagyhalom-2-asatasi-szezon [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2016-12-30 11:43:32 [post_modified_gmt] => 2016-12-30 11:43:32 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=1100 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) [2] => WP_Post Object ( [ID] => 1107 [post_author] => 2 [post_date] => 2016-06-15 12:53:27 [post_date_gmt] => 2016-06-15 12:53:27 [post_content] => http://www.magyarregeszet.hu/?page_id=41&cat=90 http://www.magyarregeszet.hu/?page_id=279#post-9503 http://www.hungarianarchaeology.hu/?page_id=41&cat=62 http://www.hungarianarchaeology.hu/?page_id=279#post-6640 [post_title] => On the cower of Hungarian Archaeology online journal: the BORBAS project [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => a-magyar-regeszet-online-folyoirat-cimlapjan-a-borbas-projekt [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2025-02-08 12:48:52 [post_modified_gmt] => 2025-02-08 12:48:52 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=1107 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 1 [filter] => raw [post_title_ml] => [:hu]A Magyar Régészet online folyóirat címlapján a BORBAS projekt[:en]On the cower of Hungarian Archaeology online journal: the BORBAS project[:] [post_title_langs] => Array ( [hu] => 1 [en] => 1 ) ) [3] => WP_Post Object ( [ID] => 1110 [post_author] => 2 [post_date] => 2016-05-28 13:02:13 [post_date_gmt] => 2016-05-28 13:02:13 [post_content] => Május 24 és 25-én került sor a Magyar Nemzeti Múzeumban a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat rendezésében a 2015. év jelentősebb ásatási eredményeinek bemutatására. A programban a BORBAS projekt borsodivánkai ásatása is bemutatkozott. Az előadás pdf változata itt megtekinthető: asatasi-beszamolok_fischl_2 [post_title] => A borsodivánkai ásatás bemutatkozott a Magyar Nemzeti Múzeumban [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => a-borsodivankai-asatas-bemutatkozott-a-magyar-nemzeti-muzeumban [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2016-12-30 13:08:41 [post_modified_gmt] => 2016-12-30 13:08:41 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=1110 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) [4] => WP_Post Object ( [ID] => 990 [post_author] => 2 [post_date] => 2016-04-26 06:13:31 [post_date_gmt] => 2016-04-26 06:13:31 [post_content] => Két rövid emlék a Bogácson töltött napról (részletes, tudományos adatok az előző bejegyzésekben). A videók elkészítéséért köszönet illeti Takács Mártont!     1. [embed width=600]https://www.youtube.com/watch?v=iSR9rtk5hgw[/embed]   2. [embed width=600]https://www.youtube.com/watch?v=2UWZtTzvShE[/embed] [post_title] => Bogácsi emlék — elkészültek a videók [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => bogacsi-emlek-elkeszultek-a-videok [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2016-04-26 06:24:19 [post_modified_gmt] => 2016-04-26 06:24:19 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=990 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) [5] => WP_Post Object ( [ID] => 945 [post_author] => 2 [post_date] => 2016-03-29 18:44:28 [post_date_gmt] => 2016-03-29 18:44:28 [post_content] => Ebben a bejegyzésben bemutatok néhány tárgyat amit a bogács-pazsagpusztai szisztematikus felszíni leletgyűjtés során találtunk. Próbálom elmondani honnan is tudom mire használták őket, milyenek voltak eredeti állapotukban és hogyan szolgálták az egykori emberek hétköznapjait. A leletanyag még zsákokban van, így csak abból a pár darabból válogathattam, amit még kint a terepen külön csomagoltunk mint különleges darabok. A leletspektrum sokkal szélesebb lesz az elemzés elvégzése után, jó példa erre a tardi lelőhely "mazsoláiból" készített minikiállítás, ahol a tárgyak mellé mai megfelelőiket is odakészítettük.   Kisgolyó — Nagygolyó          Találtunk egy nagyméretű kőgolyót, ami egy őrlőkő felső tagja volt. Az alsó, általában ovális és ívesen kikopott kőlapon őrölték a gabonát egy felső kőgolyó segítségével. Példa Tardról.      A kisméretű agyaggolyó eredeti funkciójának kitalálása már komolyabb fejtörést okozott. Itt közel sem vagyok biztos a megoldásban, de ismerünk a középső bronzkorból számos csörgőt. A legtöbb példány a Dunántúlon került elő és gyakori hogy madár alakúak. Az üreges csörgőtestben kis golyók biztosítják a hangokat. Talán ilyen tárgy belsejéből származik a mi golyónk is. A képen a Bonyhád-biogázüzemi madáralakú csörgő látható. És nem állhattam meg a csokigolyókkal töltött húsvéti tojást sem betenni mint párhuzam.    Az ún. hatvani kultúrának két vezető bögreformája van. Az egyik a fenti képen bemutatott hosszú, hengeres nyakú bögre, nyomottgömbös hassal és általában 1 füllel. Majdnem ép példánya csücsült a mélyszántás által kiemelt barázda tetején, melyet még első terepi szemlénk alkalmával be is gyűjtöttünk. A párhuzamként bemutatott darab a Herman Ottó múzeum gyűjteményének darabja. A másik vezető forma egy alacsony, erősen kihajló, tölcséres peremű típus. Gömbös vagy nyomottgömbös hasát apró rátett bütykök vagy bordák fedik. A két alapforma annyira jól elkülöníthető és megtalálható a kultúra minden lelőhelyén, hogy véleményem szerint eltérő típusú folyadék fogyasztására szolgált. Mi sem iszunk bort kávésbögréből, vagy teát pezsgőspohárból. Tartalomhoz a forma! Hát ez náluk sem lehetett másképp.     Számos hasonló bögrét találhatunk Kalicz Nándor: Die Frühbronzezeit in Nordost-Ungarn című 1968-ban megjelent könyvében, ami máig a hatvani kultúra leletanyagának legteljesebb gyűjteménye.     Kis állatfigurára sokkal többre számítottunk, mint ahogy azt az Ajándékok Emődről című bejegyzésben  leírtam (ott látható egy szép válogatás a tibolddaróci állatfigurákból). Ez az egyetlen, ép, igazán aprócska vaddisznó került elő eddig a terepbejárási anyagból. A bogácsi 1988–89-es ásatási anyagból ismerünk további 3 töredéket, melyek nem túl előnyös fotóját a bogácsi leletanyagból rendezett kiállítás vitrinfotójából vágtam ki. (A kiállításról kicsit bővebbet a Bogács-Pazsagpuszta I.  című bejegyzésben lehet olvasni.)     Ez a fura csontdarab  lószerszám része lehetett. A ló szájában levő zablát, ami ekkor valószínűleg még zsinórból vagy bőr szíjból volt, mivel nem találtunk olyan maradandó tárgyakat amit ekként értelmezhetünk, két oldalt ún. zablaoldaltag határolta. Ezek a tárgyak speciális többszörös átfúrással rendelkeztek, hogy a szíjazat minden eleméhez csatlakozni tudjanak. Gyakran igen különleges bekarcolt szalagmintával díszítették őket. Jelen ismereteink szerint a ló és a hozzá tartozó díszes lószerszám a kialakuló fegyveres elit egyik jelképe lehetett. Tardon is találtunk díszítetlen zablaoldaltagot és Tiszabábolna-Fehérlótanyán pedig egy parányi, másodlagosan megégett, de tipikus díszítéssel ellátott töredéket leltünk. Minden eddig archeozoológus által megvizsgált településen került elő lócsont, de nagyon kis százalékos arányban. Hát a kanál legalább egyértelmű. A fentebb említett Kalicz műben, de Bóna István 1975-ben megjelent Die Mittlere Bronzezeit Ungarns című könyvében is számos párhuzamot találunk.         A bronzkori települések egyik legizgalmasabb tárgycsoportja a fémek. A bronzkor ezen időszakában (Kr.e. 3. évezred vége, 2. évezred közepe) még nem általános a bronz használata. Nem mindennapi eszközöket gyártanak első sorban bronzból, hanem ékszereket, luxus vagy rangjelző tárgyakat. Nagyon ritka a bronzból készült lelet, és nem jellemző igazán a fémtárgyak településen belüli deponálása/ föld alá rejtése sem. Nem szépsége miatt hanem az egykori élet, tevékenységi formák és társadalom rekonstruálásában betöltött fontos szerepe miatt örülök mindig azoknak az amorf bronz tárgyaknak, melyek véleményem szerint a helyi bronzöntés során keletkezett melléktermékek. Erről a témáról már írtunk röviden a  bronzöntés bizonyítékai a BORBAS projekt által vizsgált lelőhelyeken című bejegyzésben. Az alapvető kérdés az, hogy fémmegmunkálás csak a kiemelt helyeken folyt specialisták közreműködésével, vagy az egyszerűbb dolgokat minden településen el tudta készíteni valaki, aki esetleg csak ráérő idejében, vagy csak bizonyos időszakokban foglalkozott fémtárgyak készítésével, egyébként ugyanolyan tagja volt a közösségnek mint társai. A nagy tudású, ún. full time specialisták megléte a rétegzett társadalmi berendezkedés jele és alátámasztaná, hogy a bronzkori közösségek ebben az időszakban már főnökségi szerveződésben éltek.  E szerint az elképzelés szerint a fémművesség a főnökök által felügyelt és szabályzott tevékenység volt, és a társadalom nem kiemelkedő rangú és vagyonú tagjai. illetve azok a települések ahol ők éltek, csak a főnöki elosztórendszer révén juthattak hozzá fémtárgyakhoz, maguk nem gyártották azokat. Egy ilyen kis bronzkukac talán épp az ellenkezőjét bizonyíthatja. Az itt talált kevés ép bronztárgy közül két csoportot emelnék ki. Az egyik két darab 1 év eltéréssel, de egymáshoz közel előkerült szakállas nyílhegy. Ezt a tárgytípust viszonylag ritkának, nem épp jellemzőnek tartottuk idáig a vizsgált időszakban. A jellemző harci eszköz a balta vagy csákány és a korszak végén ehhez társul a lándzsa. A kardok ebben az időszakban jelennek meg a Felső-Tisza vidéken, de legkorábbi példányaik, nem fegyverek, hanem presztízsjelző tárgyak. A kard a késő bronzkor első időszakától válik általános fegyverré. A mostanáig ismert nyílhegyek — bár ebből sincs nagyon sok —  kőből készültek, finom retussal a pengéjükön. A nyílvesszőbe való befoglalásuk helye inkább homorúan ívelt, nem köpüsek, mint ez a két példány. Álljon itt az Onga-Heinlein tanyán talált obszidián nyílhegy pédaként.   Továbbá ide vágom a dabasi hasonló korú ún. Vatya kultúrába sorolható településről előkerült fémtárgyegyüttest, mely szintén tartalmaz egy hasonló bronz nyílhegyet.   A gömbszelet alakú pitykék általános díszítőmotívumok. Viseleti összefüggésben eddig fejfedő, vagy fejdísz elemeiként sikerült rekonstruálnunk őket, főleg olyan régészeti kultúrák leletanyagában melyek csontvázasan temetkeznek. Hiszen a hamvasztás rítusa során a  viseleti kontextus elvész. Így egy biztosan helyes rekonstrukció mait a Százhalombattai Régészeti Parkból most itt példaként hoztam. Első körben ennyit a közösen talált bogácsi leletekből.   [post_title] => Mit rejt a föld mélye — mit hoz a felszínre a szántás: Bogács III [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => mit-rejt-a-fold-melye-mit-hoz-a-felszinre-a-szantas-bogacs-iii [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2016-03-29 18:50:14 [post_modified_gmt] => 2016-03-29 18:50:14 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=945 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) [6] => WP_Post Object ( [ID] => 889 [post_author] => 2 [post_date] => 2016-03-24 11:04:18 [post_date_gmt] => 2016-03-24 11:04:18 [post_content] => Az előző bejegyzésben bemutatott pazsagpusztai bronzkori település területének nagy részén kivágták a régi szőlőültetvényt, így lehetőségünk nyílt a korábbi kutatások folytatására. Holló Sándor a Bükki Nemzeti Park munkatársa értesített bennünket, hogy a terület felszabadult és a felszínen jól látszik a település szerkezete. [caption id="attachment_891" align="alignright" width="300"] Bogács-Pazsagpuszta 2016 légifelvétel[/caption] A Herman Ottó múzeum drónjával légifelvételeket készítettünk, melyek azonos felszíni mintázatot mutatnak, mint amit Tard, Emőd vagy Vatta esetében is megfigyelhettünk.     A HÓR-AGRO Zrt., aki a területet műveli, jelezte, hogy új szőlő telepítésére fog sor kerülni rövid időn belül a területen, de az újabb talajműveléssel várnak amíg a lelőhelyen nem végzünk szisztematikus felszíni leletgyűjtést. Ez úton is köszönjük a kulturális örökség védelme és kutathatósága érdekében történő feltétel nélküli pozitív hozzáállását Keresztes István igazgató úrnak. A régészeti munka előtt megvizsgálták a helyszínt a Miskolci Egyetem talajtanos kollégái, hiszen a felszíni talajjelek értelmezése mind a mai napig nem történt meg. A közeljövőben komolyabb talajtani kutatásokkal szeretnénk tisztázni a szürkés és vöröses foltok jelenlétét a bronzkori településeken. [caption id="attachment_892" align="alignnone" width="300"] Emőd-Nagyhalom[/caption] [caption id="attachment_893" align="alignleft" width="300"] Tard-Tatárdomb[/caption] [caption id="attachment_894" align="alignnone" width="300"] Vatta-Testhalom[/caption] Mivel az idő sürgetett, civil összefogást hirdettünk és 2016 március 22-én a Herman Ottó Múzeum és a Miskolci Egyetem munkatársai és hallgatói mellett jelentős számú önkéntessel, akikhez a Bükki Nemzeti Park különítménye csatlakozott még 0,75 ha területen felgyűjtöttük a felszíni leletanyagot. A BORBAS projekt módszertanának megfelelően 5x5-ös hálót készítettünk a felszínen és a négyzeteken belül mindent összeszedtünk, ami nem a felszín része: kerámiát, állatcsontot, kagylót, követ. A leletanyag mennyiségét az jelzi, hogy egy Landrover teljes hátsó raktere a plafonig tele lett. A leletanyag kiértékelése hosszú hónapokat fog igénybe venni, de a különleges, vagy igazán szép leleteket, már a helyszínen külön csomagoltuk, így azokból a napokban látható majd egy válogatás a következő bejegyzésben. A 30 fő körüli lelkes csapat, igazán komoly munkát végzett. Nem csalódtak azok akik, a felhívásnak megfelelően 4000 lehejlással számoltak. Ki négykézláb, ki guggolva, ki tényleg hajolva gyűjtötte a négyzete leleteit. A munkatempó és a résztvevők mennyisége miatt 2 régészhallgató egész nap a leletek dokumentálásával foglalkozott. Feliratozták a zacskókat és a belső cédulákat, mérték a patics és a kövek súlyát, dokumentálták a csonka négyzeteket és azokat ahonnan több zacskónyi leletanyag is előkerült, csomagolták az extra leleteket. Az időjárás kegyes volt hozzánk, a nap sütött, bár a szél fújt – mint minden bronzkori lelőhelyen a Bükk alján —de igazán kellemes napunk volt. Ez úton köszönöm minden hivatalból és önkéntesen résztvevő immáron kollégának a bogácsi munkát és segítséget. Reméljük jól érezték magukat és kérjük vigyék jó hírét a régészetnek. A kimerítő munka után a lelkes csapat maradéka a bogácsi termálfürdő jóvoltából egy igazán pihentető fürdőzésen vett részt. Köszönet érte a fürdő munkatársainak és Igazgató Úrnak! Az alábbiakban egy képválogatás található a nap munkafotóiból:   [post_title] => Bogács-Pazsagpuszta II. — Civil összefogás [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => bogacs-pazsagpuszta-ii-civil-osszefogas [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2016-03-24 12:55:16 [post_modified_gmt] => 2016-03-24 12:55:16 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=889 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) [7] => WP_Post Object ( [ID] => 879 [post_author] => 2 [post_date] => 2016-03-18 14:23:29 [post_date_gmt] => 2016-03-18 14:23:29 [post_content] => Pazsagpuszta Bogácstól délkeletre a Hór völgyének teraszán fekszik. A középkori Pazsag település felett. A partba vágódott völgyeket mély – a felszínen ma is jól követhető – félköríves árok köti össze. A település keletről a terasz lejtője, északról és délről a bevágódott völgyek által védett. A felszínen is követhető árok vonala mellett a légifelvételeken jól látszik, a geofizikai felmérésen pedig sejthető egy belső – talán kör alakú – árok vonala is. A terület jelentős részén ma szőlőültetvény található. A lelőhely belső struktúráját tekintve jól illeszkedik a Dél-borsodi síkság és a Bükk-hegylábi vidékek bronzkori településeihez. A lelőhelyet először Kandra Kabos említi 1876-ban. Az ő leírása alapján veszi fel Kalicz Nándor az Észak-magyarországi kora bronzkort összefoglaló monográfiájába, mint a hatvani kultúra lelőhelyét. Szőlőtelepítési munkálatok megindítása miatt 1988–1989-ben Koós Judit vezetésével és Szathmári Ildikó közreműködésével folytak a lelőhelyen feltárások. 2015-ben a BORBAS projekt keretén belül roncsolásmentes vizsgálatokat végeztünk a lelőhely szőlőültetvénytől mentes területén. Légifotókat készítettünk, mely alapját képezte az elkészült 3D modellnek, geofizikai méréseket folytattunk és Bacskai István fémkeresős kutatást is végzett. Sajnos mivel a terület nagyobb részén még állt a szőlőültetvény a vizsgálatoknak csak részleges eredményei lettek. Az 1988–89-es ásatások anyagát a miskolci egyetem régészhallgatói szakdolgozat keretében jelenleg dolgozzák fel. A legszebb tárgyakból kis kiállítás készítettünk az V. Északkelet-magyarországi regionális régészeti konferenciára. E kiállítás vitrinfotóit láthatjuk e bejegyzésben. A leletanyag tipológiai értékelése alapján a települést a hatvani kultúra alapította és a koszideri korig folyamatosan használta. A különlegesen díszített koszideri díszedények és svédsisak alakú tálak szinte párhuzam nélküliek. [post_title] => Bogács-Pazsagpuszta I. [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => bogacs-pazsagpuszta-i [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2016-03-18 14:44:15 [post_modified_gmt] => 2016-03-18 14:44:15 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=879 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) [8] => WP_Post Object ( [ID] => 875 [post_author] => 2 [post_date] => 2016-02-21 16:28:27 [post_date_gmt] => 2016-02-21 16:28:27 [post_content] => Már elérhető a Herman Ottó Múzeum Visszapillantó című előadássorozatának 2. évadából az új előadás. Dani János: A füzesabonyi-kultúra kivételes gazdagságú sírjai Polgár határából, avagy: "(itt) minden arany ami fénylik..." https://www.youtube.com/watch?v=J71B2NbEUJ0 [post_title] => Itt minden arany ami fénylik [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => itt-minden-arany-ami-fenylik [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2016-02-21 16:28:27 [post_modified_gmt] => 2016-02-21 16:28:27 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=875 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) [9] => WP_Post Object ( [ID] => 868 [post_author] => 2 [post_date] => 2016-02-11 09:15:29 [post_date_gmt] => 2016-02-11 09:15:29 [post_content] =>

Emőd-Nagyhalom bronzkori települése egy ÉK-DNy-i dombhát déli végén található a Bükk hegylábi régió és a Borsodi síkság találkozásánál. Földrajzi elhelyezkedését tekintve átmeneti jellegű a két mikrorégió települési között. Szerkezete megegyezik a térség korabronzkor végi–középső bronzkori településeivel. A központi magot körülvevő árok markáns, talán itt őrizte meg legjobban egykori formáját. A külső intenzív települési részen két sorban az árokkal koncentrikusan futó házköröket figyelhetünk meg a geofizikai felmérésen. A légifelvétel e házsorokon belül lóhere alakú belső tagolódást mutat, mely talán a háztartási egységeket jelzi számunkra. A központi árokból d-i irányba vízlevezető csatorna figyelhető meg. A külső intenzív település ÉK felé magasabb térszínen fekszik, mint a központi mag, mely utóbbit a közepén található geodéziai mérőpont viszonylag jól konzervált a mezőgazdasági művelés károsításaitól. A külső koncentrikus házövet ÉK felől talán egy újabb árok vagy paliszád határolta, melynek nyomai a geofizikai felmérésen megfigyelhetők. A település házai azonban itt nem érnek véget. A dombháton ÉK-i irányban több párhuzamos házsor húzódik és ettől ÉNy-ra figyelhetjük csak meg a gödrös települési részt. Legnagyobb meglepetésünkre a domb DNy-i lejtőjén, nagyon meredek térszínen is megfigyelhetők háznyomok. A lejtő ezen részén a vízlevezető árokra merőleges anomáliát ennek megfelelően vagy egy teraszos kialakítás nyomának vagy talajerrózió, talajcsúszás eredményének értelmezhetjük. Tájban elfoglalt helyzetét, és alig roncsolt szerkezetét tekintve mindenképp a legszebb borsodi bronzkori településnek tarthatjuk.

A domb lábát egy egykori vízfolyás nyaldosta, melytől D-re a ma Zsedénynek nevezett dűlőben szintén bronzkori leletanyagot lehet gyűjteni.  Ez a terület légvonalban csak 500 méterre található a nagyhalmi telep központi részétől, de a tengerszint feletti különbségük 20 méter. A zsedényi lelőhelynek szintén van egy központi, alig magasabb része, melyet árok – illetve valószínűleg eredetileg természetes vízfolyás vett körbe, közel sem olyan szabályos alakban, mint a nagyhalmi árok. Ezen kívül K-i irányban szintén folytatódik a felszínen a leletanyag.  Vagyis a zsedényi lelőhely belső szerkezete hasonló a nagyhalmi és így a többi bronzkori településéhez.

A két településen 2012 és 2014 között zajlottak a BORBAS projekt roncsolásmentes vizsgálatai.

Ilyen kis távolságban két önálló település nem ismert a délborsodi régióból. A zsedényi területen felszínen csak korai ún. hatvani kultúrába sorolható leletanyagot gyűjtöttünk, míg a nagyhalmi felső területen hatvani és az azt követő füzesabonyi időszaknak a leletanyaga is megtalálható. A Nagyhalmon eddig nem történt szisztematikus felszíni leletgyűjtés.

A két település viszonyának magyarázatára így 3 lehetséges megoldás jön szóba.

1, A zsedényi települést korábban alapították és az esetleges vizes környezet vagy a nagyhalmi domb jobb stratégiai helyzete miatt később a közösség felköltözött a dombhátra.

2, A zsedényi település a nagyhalmi telep szatelitje, vagyis alárendelt szerepű, „kiszolgáló egysége”.

3, A két lelőhely nagyjából egyidőben mint egy település szerves részei működtek együtt. Ez a Paul Duffy  által felállított „települési cluster”-modell.

A kérdést csak további kutatások tudják eldönteni.

A lelőhelyről szóló idegennyelvű, szakmai publikációk jegyzékét az előző bejegyzés tartalmazza.

[post_title] => Emőd-Nagyhalom és Emőd-Zsedény bronzkori települése(i) [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => emod-nagyhalom-es-emod-zsedeny-bronzkori-telepulesei [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2016-02-11 09:15:29 [post_modified_gmt] => 2016-02-11 09:15:29 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=868 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) [10] => WP_Post Object ( [ID] => 859 [post_author] => 2 [post_date] => 2016-02-11 08:31:55 [post_date_gmt] => 2016-02-11 08:31:55 [post_content] =>

Emőd-Nagyhalom lelőhelyről két nagyon kedves tárgyat kaptam ajándékba Kormos Attila amatőr gyűjtőtől. Az egyik egy meglehetősen nagyméretű agyag láb töredéke. Mindkét oldalon jól érzékelhető a bokacsont ábrázolása. A tárgy felső része töredékes, így nem lehet megállapítani, hogy önmagában álló dologról van-e szó, vagy ez a láb valaminek a darabja. Egy korábbi bejegyzésben (Két? lábon járó bronzkoriak?) már írtam ilyen láb alakú töredékekről, ezek mérete azonban bizonyossá tette, hogy nem önálló darabok, hanem valamilyen edények, kisplasztikák részei lehettek. Az a gondolat, hogy egy láb önmagában is állhat, talán furcsának tűnik, ha nem ismerjük az Ároktő Dongóhalomról előkerült a most bemutatottnál jóval nagyobb láb alakú tárgyat (P. Fischl 2006, 24). Bár e tárgy felső része is sérült, azt látni lehet kialakításán, hogy nem csatlakozott további részekhez. Így az ároktői publikációban „jobbhíján” edénytartóként határoztam meg. Az emődi darab méretében egy középső kategóriát képvisel, számomra nem ismert párhuzama, előállítási célja, funkciója.

Több tárgycsoport vizsgálata során érzetem már azt, hogy egy unikálisnak tűnő darab, egy egyedi vagy csak annak vélt jelenség megállapítása után, a kutató szeme érzékeny lesz az adott típusra és szinte vonzza annak darabjait, gyorsan nő a tárgyak száma és előbb utóbb kénytelen lesz megállapítani, hogy a korábban ritka darab, tulajdonképpen a hétköznapi élet általános jelensége lehetett, csak korábban még nem figyeltek fel rá. Így volt ez eddigi pályám során a hordozható tűzhelyekkel, a kocsimodellekkel és kerekekkel, vagy mint jelenség a koncentrikus szerveződésű, összetett szerkezetű településekkel. Úgy tűnik, ebbe a sorba illeszkednek a láb alakú tárgyak is.

A másik ajándékba kapott darab egy állatszobrocska elejének töredéke. A két első láb jól látható. Az fej sajnos szintén roncsolt, de ha kezünkbe fogjuk jól érezhető az arc kialakításának általános módja.

E kisméretű állatszobrocskák nagy számban találhatók meg a már publikált leletanyagban, elég ha Kalicz Nándor monográfiájának táblaanyagát átlapozzuk. Nem kétséges, az egykori állatvilág minden tagját megformázták, és a mennyiségi és minőségi mutatók alapján e tárgyak csakis gyerekjátékok lehettek. Álljon most itt egy kép a tibolddaróci állatfigurák válogatásából illusztrációként a formai variabilitásra.

A bronzkori településeken történő szisztematikus felszíni gyűjtéseink során azonban feltűnt, hogy egyes településeken ezek nagy számban kerülnek elő akár a szántott rétegből, más helyeken szinte alig vagy egyáltalán nem találjuk meg őket. Nem került elő állatfigura Mezőcsát-Laposhalmon a felszíni gyűjtés során, nem ismerünk ilyet az ároktői a mezőcsát-pástidombi és a borsodivánkai ásatások anyagaiból vagy a tiszakeszi szódadombi számos szórványanyagból sem. Természetesen ilyen figurákat szerves anyagból is elő lehetett állítani, de jelen ismereteim szerint az állatfigurák általános jellemzői a hegylábi településeknek, míg az alföldi telepeken nem igazán találjuk meg őket.

Míg e sorokat írtam, eszembe jutott, hogy a kutató agyam kipipálta az emődi lelőhelyet, mint ismert, publikált bronzkori települést. Azonban a publikációk idegen nyelven és talán nem mindenki számára hozzáférhető helyen jelentek meg (Fischl/Kienlin/Seres 2012; Fischl/Kienlin 2013; Fischl et al 2015). Így a következő bejegyzésben röviden összefoglalom, mit tudunk jelenleg Emőd-Nagyhalomról, a szerintem legszebb dél-borsodi bronzkori településről.

Kedves Kormos Attila! Köszönöm a tárgyakat és a lehetőséget, hogy révükön újabb, talán a jövőben felvirágozó gondolatmenet indíthattam is most útjára.

Irodalom:

P. Fischl K., Ároktő-Dongóhalom. Bronzkori tell telep. Bronzezeitliche Tell-Siedlung in Ároktő-Dongóhalom. Borsod-Abaúj-Zemplén Megye Régészeti Emlékei 4. Miskolc: Herman Ottó Múzeum 2006. K. P. Fischl/T. L. Kienlin/N. Seres, Bronzezeitliche (RBA1–2) Siedlungsforschungen auf der Borsoder Ebene und im Bükk-Gebirge. Überblick und neue Ergebnisse. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 51, 2012, 23–43. P. Fischl/T. L. Kienlin/B. Tugya, Bronze Age settlement Research in North-Eastern Hungary. Bronzkori településkutatások Északkelet-Magyarországon. Archeometriai Műhely 2015/XII./2, 117–134. K. P. Fischl/T. L. Kienlin, Results of a Systematic Survey Programme on the Hatvan Sites of Emőd-Nagyhalom and Tard-Tatárdomb in Northern Hungary. Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 64, 2013, 5–32. N. Kalicz, Die Frühbronzezeit in Nordost-Ungarn. Budapest: Akadémiai Kiadó 1968.  

[post_title] => Ajándékok Emődről [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => ajandekok-emodrol [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2016-02-11 08:33:05 [post_modified_gmt] => 2016-02-11 08:33:05 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=859 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) [11] => WP_Post Object ( [ID] => 853 [post_author] => 2 [post_date] => 2016-02-02 15:49:58 [post_date_gmt] => 2016-02-02 15:49:58 [post_content] => Beindult a Herman Ottó Múzeum Visszapillantó 2 előadássorozata. Ezúttal 5 előadás során a bronzkor legújabb kutatásaival ismerkedhetünk meg.Az előadássorozat plakátja és az előadások címe itt látható:   Az első előadás címe: Akkor és most - településrendezési tervek a bronzkorban és a XXI. században elérhető a youtubon: https://www.youtube.com/watch?v=6l4Vc2dJWIM   [post_title] => Visszapillantó 2 - bronzkori előadássorozat a Herman Ottó Múzeumban [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => visszapillanto-2-bronzkori-eloadassorozat-a-herman-otto-muzeumban [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2016-02-02 15:52:54 [post_modified_gmt] => 2016-02-02 15:52:54 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=853 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) [12] => WP_Post Object ( [ID] => 794 [post_author] => 2 [post_date] => 2015-09-27 14:08:50 [post_date_gmt] => 2015-09-27 14:08:50 [post_content] => Borsodivánka-Nagyhalom (Marhajárás) 2 — a lőtér falának ásatása Az előző bejegyzésben részletesen ismertetett lelőhelybe kialakított lőtér hátsó falának ásatását kezdte meg 2015 szeptember 14-én a miskolci Herman Ottó Múzeum, a Miskolci Egyetem és a Kölni Egyetem közös kutatási projektje. A lőtér hátsó fala közel 45 fokos rézsűt alkotott az ásatás előtt, melyet kisebb cserjék, fák nőttek be. Már az ásatás előtt kitisztítottuk a falat és a lőtér egy részét, hogy a munka során legyen helyünk. Azt nem tudtuk, hogy a lőtér egykori kialakítása során valamilyen szögben ferdén hagyták a lelőhely oldalát vagy teljesen függőlegesre alakították azt. Így a legkomolyabb kérdés az volt, milyen mély takaróréteg alatt találunk majd eredeti helyzetükben őskori rétegeket. Így nem kezdtük azonnal függőlegesre alakítani a falat, hanem a jelenlegi lejtőszögnek megfelelően 10 centiméterenként ásóval eltávolítottunk róla egy ferde „héjat”, mindenütt addig haladva míg a bronzkori intakt rétegek ki nem bukkantak. Már az első ilyen tisztítás során találtunk őskorinak meghatározható, szürke, igen mállékony, hamus tömböt, majd rögtön a második nap, alig egy méterrel a humuszréteg alatt igen sűrű bronzkori rétegsor bontakozott ki, egymást váltó átlag 10 centiméteres sárga és szürkés rétegekkel, közöttük a teljes metszetfal során jól követhető fehéres, lehelletvékony, mégis növényi struktúrát mutató, többszörösen, levelesen ismétlődő rétegekkel. Az ásatás során minden önállóan jelentkező jelenséget statigráfiai egységként különítünk el, azokat külön számozzuk.                   A legfelső ilyen ferdén a lőtérfal pucolása során megfogható réteg az S5 számot kapta, mely egy délről északra lejtő, viszonylag vastag (helyenként 30-40 cm) omladékrétegnek tűnik jelenleg. A felette levő rétegek nagyon rossz megtartásúak voltak, így azokat a humusz omlása miatt nem tudtuk ferdén megfigyelni. Ezen a részen függőlegesre alakítottuk a metszetfalat és S5 felszínénél így egy átlag 80 cm-es felszíni lépcsőt alakítottunk ki. A metszetfal többi részén viszonylag kis mennyiségű fedőréteg eltávolítása után mindenütt megtaláltuk a bronzkori rétegeket. 1 hetes óvatos tisztító munka után egy 5x7 méteres területen tisztáztuk a lelőhely rétegsorát. A lőtér jelenlegi járószintje az altalajon található. Feltehetően a lőtér oldalfalainak kialakítása során nemcsak a tell oldalából elszedett földet használták fel, hanem a járószint humuszrétegét is eltolták a két oldalfal irányába. Így az altalajhoz képest kb. 1,5 méter magasságig egy természetes domb vonala bontakozott ki a metszetfalban, melyen 30-40 cm vastagságban jól látható az őshumusz nagyon sötét sávja. Az első települést tehát erre építették a bronzkorban. Az őshumusz felett jelenleg 20 körüli réteget tudunk elkülöníteni. Mivel nem minden réteg fut végig a metszetfal teljes hosszán van ahol ennél kevesebb, van ahol több réteg látható egymás alatt.         A munkát erősen nehezítette 4 nagyobb állatjárat (róka vagy borzvár), újkori beásások (pl. egy kb 60 cm földdel takart vödör) és a metszetfalban megőrződött lövedékek. A feltárás során a jövő hét folyamán a Miskolci Egyetem talajtanosai vizsgálják meg a lelőhely rétegeit, a kölni egyetem kolléganője pedig mikromorfológiai mintákat vesz a rétegsorból. A rétegeket ezután felszínben elbontjuk, belőlük rétegenként 10 liter mintát iszapolunk át makrobotanikai vizsgálatok céljából. Fontos feladat a rétegsor pontosan meghatározható részeiről C14 vizsgálatokhoz történő mintavételezés is. Rétegtisztázó talajfúrásokkal megállapítottuk, hogy a tellt övező árok – mely a növényzeti fedettség miatt a geofizikai felmérésen nem látható – 3 méter mély volt. Geodéziai felméréssel készül a lelőhely 3D modellje és elkezdtük a Szentistváni dűlőben található clustertelepülés geofizikai felmérését is. [post_title] => Borsodivánka-Nagyhalom (Marhajárás) 2 — a lőtér falának ásatása [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => borsodivanka-nagyhalom-marhajaras-2-a-loter-falanak-asatasa [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2015-11-24 16:04:47 [post_modified_gmt] => 2015-11-24 16:04:47 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=794 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) [13] => WP_Post Object ( [ID] => 785 [post_author] => 2 [post_date] => 2015-09-27 12:47:57 [post_date_gmt] => 2015-09-27 12:47:57 [post_content] => Borsodivánka község belterületén az egykori Orczy-kastély kertjében (ma szociális otthon) egy kettős halomból álló bronzkori többrétegű település található. A lelőhely a bronzkori szakirodalomból nem ismert. A B-A-Z megye várait összefoglaló legújabb kötetben olvasható mindaz a kevés ismeretanyag amit  a lelőhelyről  a 2000-es évek elejéig ismertünk (Nováki–Sárközy–Feld 2007, 24). Ebből kiderül, hogy a „földvárat” jobbára középkori motte típusú erődként határozták meg, bár a kötet szerzői terepbejárásuk alkalmával nagy mennyiségű őskori leletanyagot találtak ott, így felmerült annak tellként való értelmezése is. A lelőhelyre 2013-ban Seres Nándor természetvédelmi őr hívta fel a figyelmünket, mely után 2014 március 21-én és augusztus 13-án is felkerestük a lelőhelyet. A helyszínen azonnal egyértelművé vált, hogy itt valóban egy tell településről van szó, mely azonban a Borsodi-Mezőségben általános összetett szerkezetet mutat. A tellt övező árkon kívül a „sziget” teljes területén lehet bronzkori leletanyagot gyűjteni, vagyis a külső települési zóna ez esetben is bizonyítható. A 2. katonai felmérésen jól láthatjuk, hogy az egykori Eger patak (ma mesterséges mederben folyó Rima és Kánya patakok) körbefolyta azt a területet, melyet a bronzkorban élőhelyként használtak. Az összetett szerkezetű lelőhelyet Borsodivánka-Marhajárás névvel jelentettük be a Kulturális örökségvédelmi Hivatalba, mely az 16345 azonosítószámot kapta. A tell neve azonban továbbra is Nagyhalomként szerepel. A már említett kutatástörténeti összefoglalás szerint a lelőhely kuriozitása annak dupla halom voltában áll. Szintén itt olvasható, hogy a halom egyik része Kálvária-halomként működött és egy Prónay családtagot is temettek ide. Terepi tapasztalataink és az itt elhangzottak alapján valószínűsíthetjük, hogy a két halomrészt elválasztó földút valamikor az újkor folyamán keletkezhetett megkönnyítendő a Kálváriára való feljárást. Az út jól követhető nemcsak a két halomrész között hanem a halomtest oldalában is, íve és formája alapján nem látszik az összefüggés a bronzkori struktúra és az út között. Így az elsőre meglepően „kétpúpú” tell egy „átlagos” környezetéből cca. 5 méterre kiemelkedő 50x20-as átmérőjű ovális alakú többrétegű bronzkori települést rejt. Noha régészeti ásatás sohasem „bolygatta” a lelőhelyet, az említett földút mellett egy a tell oldalába vágott lőtér jelentős mennyiséget kiharapott a rétegsorból ezzel jelentősen rongálva a természetvédelmi törvény által ex lege védett lelőhelyet. A lőteret ma már nem használják, belső területén és a falak rézsűjén fák nőttek. A lőtér falából induló róka és borzjáratok falában készített fényképeink jól mutatják a település réteges szerkezetét, sárga padlótapasztást, fekete égett és szürke hamus rétegeket. A területen gyűjtött kerámiaanyag alapján a tell település kora a hatvani és füzesabonyi kultúrák idejére Kr.e. 2200 és 1500 közé tehető. 2014 őszén a BORBAS projekt keretében (lásd korábbi bejegyzések) geofizikai felmérést folytattunk a területen 3 Ha terjedelemben. A geofizikai kutatások eredményét jelentősen befolyásolta a lelőhely egy részének fás borítása. A magnetogrammon egyértelműen épületnek meghatározható anomália nem látható. Több párhuzamosan, ívesen futó, apró egységekből álló anomáliaív tagolja a külső települést, melyek kora azonban nem köthető egyértelműen a bronzkorhoz. A szisztematikus felszíni leletgyűjtés a talajviszonyok miatt nem hozott eredményt. A Rima és a Kánya patak túlpartján található Szentistváni dűlő lelőhelyen (Forster azonosító: 87195) szintén gyűjtöttünk a marhajárásival egykorú bronzkori leletanyagot.  Poul Duffy a Körös mentén számos hasonló jellegű települést figyelt meg, ahol az első látásra jól azonosítható településmag körül a vízrajzi viszonyoknak megfelelően a valódi élettér több települési clusterből áll. A külön lelőhelyként nyilvántartott települési részeket település-clustereknek nevezte, melyeket történeti értékelésük szempontjából egy egységnek kell tekinteni. Jelenlegi elképzelésünk szerint a Szentistváni dűlőben található lelőhely a marhajárási-nagyhalmi összetett telep szerves része. 2015 szeptember 14-én a BORBAS projekt keretében elkezdtük a Nagyhalom oldalába vágott lőtér falának kitisztítását és a lelőhely rétegsorának tisztázását. Erről szól a következő bejegyzés. Irodalom: Duffy, P. 2014, Complexity and Autonomy in Bronze Age Europe. Assessing Cultural Developments in Eastern Hungary. Archeolingua, Budapest, 1–402. Gy. Nováki–S. Sárközy–I. Feld: Borsod-Abaúj-Zemplén megye várai az őskortól a kuruc korig. Magyarország várainak topográfiája 1. [Castles of Borsod-Abaúj-Zemplén county from the Prehistory to the Middle Ages. The topography of Hungarian castles 1.] Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 5. Budapest–Miskolc 2007.       [post_title] => Borsodivánka-Nagyhalom (Marhajárás) 1 [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => borsodivanka-nagyhalom-marhajaras-1 [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2015-09-27 12:47:57 [post_modified_gmt] => 2015-09-27 12:47:57 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=785 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) [14] => WP_Post Object ( [ID] => 779 [post_author] => 2 [post_date] => 2015-09-07 12:45:30 [post_date_gmt] => 2015-09-07 12:45:30 [post_content] => Az alábbi weboldalon rövid ismertető olvasható a Herman Ottó Múzeum új bronzkori vándorkiállításáról. A kiállítás október közepétől Miskolcon látható. http://ujkor.hu/content/exportaljuk-bronzkort-herman-otto-muzeum-masvilag-lengyelorszagban [post_title] => Más/Világ — a Herman Ottó Múzeum bronzkori kiállítása [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => masvilag-a-herman-otto-muzeum-bronzkor-kiallitasa [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2015-09-07 12:46:50 [post_modified_gmt] => 2015-09-07 12:46:50 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=779 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) ) [post_count] => 15 [current_post] => -1 [in_the_loop] => [post] => WP_Post Object ( [ID] => 1082 [post_author] => 2 [post_date] => 2016-08-10 09:56:05 [post_date_gmt] => 2016-08-10 09:56:05 [post_content] => 2016 augusztus 5–7-i hétvégén került sor a HARC (Hungarian Archaeological Research Circle) 2. találkozójának megrendezésére Borsodivánkán. A kerekasztalbeszélgetés célja, hogy a magyarországi bronzkori településkutatási projektek megismerjék egymás módszereit, kérdésfelvetését, legújabb eredményeit.  Az első találkozóra 2014 júniusában került sor a Fulbright alapítvány jóvoltából a BAKOTA projekt kezdeményezésére. Az idei találkozónak Borsodivánka települése és a BORBAS projekt adott otthont. A tudományos tanácskozásra augusztus 6-án került sor. A Bakota projekthez (http://bakota.net/) kapcsolódó Field School hallgatói és mentoraik azonban már 5-én megérkeztek Borsodivánkára. Itt a hallgatóknak külön tartottunk a dél-borsodi kutatásokról egy előadást, majd megnéztük az idei ásatási szelvényt és meglátogattuk a novaji illetve a fehérlótanyai lelőhelyeket.     A 6-i kerekasztalbeszélgetéseken a következő bemutatók hangzottak el: Tobias Kienlin, Klára P. Fischl: BORBAS, Borsod Region Bronze Age Settlements Paul R. Duffy, Julia I. Giblin, Györgyi Parditka, László Paja: The Bronze Age Körös Off-Tell Archaeological (BAKOTA) Projekt Gabriella Kulcsár,Mateusz Jaeger, Nicole Taylor, Viktória Kiss, Gábor Márkus, Johannes Müller, Ákos Pető, Gábor Serlegi, Vajk Szeverényi: Kakucs Archaeological EXpedition Julia I. Giblin: BAKOTA Isotope project Gabriella Kulcsár, András Czene , Marietta Csányi, Szilvia Fábián, Julia I. Giblin, Tamás Hajdu, Kitti Köhler, Eszter Melis, Róbert Patay, Géza Szabó, Vajk Szeverényi, Viktória Kiss: From bones, bronzes and sites to society: multidisciplinary analysis of human mobility and social changes in Bronze Age Hungary (2500–1500 BC) Aims and methods of the Lendület Mobility research project   Az öt ország képviseletében jelen levő bronzkoros kutatókkal aztán szintén meglátogattuk az ásatást és egy közös ebéd-beszélgetés zárta a találkozót. Minden ilyen találkozó számos új gondolattal, ötlettel, tapasztalattal gazdagítja a kutatást. A magyarországi részben külföldi érdekeltségű projektek példamutatóan dolgoznak együtt a magyar régészeti örökség megóvása, értelmezése és bemutatása céljából. Köszönjük a borsodivánkai önkormányzatnak és különösen Bogdán József polgármester úrnak, aki megnyitotta tanácskozásunkat a vendéglátást, a gyönyörű helyet és a támogatást! [post_title] => HARC 2 — Hungarian Archaeological Research Circle [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => harc-2-hungarian-archaeological-research-circle [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2016-12-30 10:14:10 [post_modified_gmt] => 2016-12-30 10:14:10 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=1082 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) [comment_count] => 0 [current_comment] => -1 [found_posts] => 152 [max_num_pages] => 11 [max_num_comment_pages] => 0 [is_single] => [is_preview] => [is_page] => [is_archive] => [is_date] => [is_year] => [is_month] => [is_day] => [is_time] => [is_author] => [is_category] => [is_tag] => [is_tax] => [is_search] => [is_feed] => [is_comment_feed] => [is_trackback] => [is_home] => 1 [is_404] => [is_embed] => [is_paged] => 1 [is_admin] => [is_attachment] => [is_singular] => [is_robots] => [is_posts_page] => [is_post_type_archive] => [query_vars_hash:WP_Query:private] => 4dcc87270433edee5e3b9990d0365d2d [query_vars_changed:WP_Query:private] => 1 [thumbnails_cached] => [stopwords:WP_Query:private] => [compat_fields:WP_Query:private] => Array ( [0] => query_vars_hash [1] => query_vars_changed ) [compat_methods:WP_Query:private] => Array ( [0] => init_query_flags [1] => parse_tax_query ) [allow_query_attachment_by_filename:protected] => )