Bronz-kór

WP_Query Object ( [query] => Array ( [paged] => 8 ) [query_vars] => Array ( [paged] => 8 [error] => [m] => [p] => 0 [post_parent] => [subpost] => [subpost_id] => [attachment] => [attachment_id] => 0 [name] => [pagename] => [page_id] => 0 [second] => [minute] => [hour] => [day] => 0 [monthnum] => 0 [year] => 0 [w] => 0 [category_name] => [tag] => [cat] => [tag_id] => [author] => [author_name] => [feed] => [tb] => [meta_key] => [meta_value] => [preview] => [s] => [sentence] => [title] => [fields] => [menu_order] => [embed] => [category__in] => Array ( ) [category__not_in] => Array ( ) [category__and] => Array ( ) [post__in] => Array ( ) [post__not_in] => Array ( ) [post_name__in] => Array ( ) [tag__in] => Array ( ) [tag__not_in] => Array ( ) [tag__and] => Array ( ) [tag_slug__in] => Array ( ) [tag_slug__and] => Array ( ) [post_parent__in] => Array ( ) [post_parent__not_in] => Array ( ) [author__in] => Array ( ) [author__not_in] => Array ( ) [suppress_filters] => [ignore_sticky_posts] => [cache_results] => 1 [update_post_term_cache] => 1 [lazy_load_term_meta] => 1 [update_post_meta_cache] => 1 [post_type] => [posts_per_page] => 15 [nopaging] => [comments_per_page] => 50 [no_found_rows] => [order] => DESC ) [tax_query] => WP_Tax_Query Object ( [queries] => Array ( ) [relation] => AND [table_aliases:protected] => Array ( ) [queried_terms] => Array ( ) [primary_table] => wp_posts [primary_id_column] => ID ) [meta_query] => WP_Meta_Query Object ( [queries] => Array ( ) [relation] => [meta_table] => [meta_id_column] => [primary_table] => [primary_id_column] => [table_aliases:protected] => Array ( ) [clauses:protected] => Array ( ) [has_or_relation:protected] => ) [date_query] => [queried_object] => [queried_object_id] => [request] => SELECT SQL_CALC_FOUND_ROWS wp_posts.ID FROM wp_posts WHERE 1=1 AND wp_posts.post_type = 'post' AND (wp_posts.post_status = 'publish') ORDER BY wp_posts.post_date DESC LIMIT 105, 15 [posts] => Array ( [0] => WP_Post Object ( [ID] => 859 [post_author] => 2 [post_date] => 2016-02-11 08:31:55 [post_date_gmt] => 2016-02-11 08:31:55 [post_content] =>

Emőd-Nagyhalom lelőhelyről két nagyon kedves tárgyat kaptam ajándékba Kormos Attila amatőr gyűjtőtől. Az egyik egy meglehetősen nagyméretű agyag láb töredéke. Mindkét oldalon jól érzékelhető a bokacsont ábrázolása. A tárgy felső része töredékes, így nem lehet megállapítani, hogy önmagában álló dologról van-e szó, vagy ez a láb valaminek a darabja. Egy korábbi bejegyzésben (Két? lábon járó bronzkoriak?) már írtam ilyen láb alakú töredékekről, ezek mérete azonban bizonyossá tette, hogy nem önálló darabok, hanem valamilyen edények, kisplasztikák részei lehettek. Az a gondolat, hogy egy láb önmagában is állhat, talán furcsának tűnik, ha nem ismerjük az Ároktő Dongóhalomról előkerült a most bemutatottnál jóval nagyobb láb alakú tárgyat (P. Fischl 2006, 24). Bár e tárgy felső része is sérült, azt látni lehet kialakításán, hogy nem csatlakozott további részekhez. Így az ároktői publikációban „jobbhíján” edénytartóként határoztam meg. Az emődi darab méretében egy középső kategóriát képvisel, számomra nem ismert párhuzama, előállítási célja, funkciója.

Több tárgycsoport vizsgálata során érzetem már azt, hogy egy unikálisnak tűnő darab, egy egyedi vagy csak annak vélt jelenség megállapítása után, a kutató szeme érzékeny lesz az adott típusra és szinte vonzza annak darabjait, gyorsan nő a tárgyak száma és előbb utóbb kénytelen lesz megállapítani, hogy a korábban ritka darab, tulajdonképpen a hétköznapi élet általános jelensége lehetett, csak korábban még nem figyeltek fel rá. Így volt ez eddigi pályám során a hordozható tűzhelyekkel, a kocsimodellekkel és kerekekkel, vagy mint jelenség a koncentrikus szerveződésű, összetett szerkezetű településekkel. Úgy tűnik, ebbe a sorba illeszkednek a láb alakú tárgyak is.

A másik ajándékba kapott darab egy állatszobrocska elejének töredéke. A két első láb jól látható. Az fej sajnos szintén roncsolt, de ha kezünkbe fogjuk jól érezhető az arc kialakításának általános módja.

E kisméretű állatszobrocskák nagy számban találhatók meg a már publikált leletanyagban, elég ha Kalicz Nándor monográfiájának táblaanyagát átlapozzuk. Nem kétséges, az egykori állatvilág minden tagját megformázták, és a mennyiségi és minőségi mutatók alapján e tárgyak csakis gyerekjátékok lehettek. Álljon most itt egy kép a tibolddaróci állatfigurák válogatásából illusztrációként a formai variabilitásra.

A bronzkori településeken történő szisztematikus felszíni gyűjtéseink során azonban feltűnt, hogy egyes településeken ezek nagy számban kerülnek elő akár a szántott rétegből, más helyeken szinte alig vagy egyáltalán nem találjuk meg őket. Nem került elő állatfigura Mezőcsát-Laposhalmon a felszíni gyűjtés során, nem ismerünk ilyet az ároktői a mezőcsát-pástidombi és a borsodivánkai ásatások anyagaiból vagy a tiszakeszi szódadombi számos szórványanyagból sem. Természetesen ilyen figurákat szerves anyagból is elő lehetett állítani, de jelen ismereteim szerint az állatfigurák általános jellemzői a hegylábi településeknek, míg az alföldi telepeken nem igazán találjuk meg őket.

Míg e sorokat írtam, eszembe jutott, hogy a kutató agyam kipipálta az emődi lelőhelyet, mint ismert, publikált bronzkori települést. Azonban a publikációk idegen nyelven és talán nem mindenki számára hozzáférhető helyen jelentek meg (Fischl/Kienlin/Seres 2012; Fischl/Kienlin 2013; Fischl et al 2015). Így a következő bejegyzésben röviden összefoglalom, mit tudunk jelenleg Emőd-Nagyhalomról, a szerintem legszebb dél-borsodi bronzkori településről.

Kedves Kormos Attila! Köszönöm a tárgyakat és a lehetőséget, hogy révükön újabb, talán a jövőben felvirágozó gondolatmenet indíthattam is most útjára.

Irodalom:

P. Fischl K., Ároktő-Dongóhalom. Bronzkori tell telep. Bronzezeitliche Tell-Siedlung in Ároktő-Dongóhalom. Borsod-Abaúj-Zemplén Megye Régészeti Emlékei 4. Miskolc: Herman Ottó Múzeum 2006. K. P. Fischl/T. L. Kienlin/N. Seres, Bronzezeitliche (RBA1–2) Siedlungsforschungen auf der Borsoder Ebene und im Bükk-Gebirge. Überblick und neue Ergebnisse. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 51, 2012, 23–43. P. Fischl/T. L. Kienlin/B. Tugya, Bronze Age settlement Research in North-Eastern Hungary. Bronzkori településkutatások Északkelet-Magyarországon. Archeometriai Műhely 2015/XII./2, 117–134. K. P. Fischl/T. L. Kienlin, Results of a Systematic Survey Programme on the Hatvan Sites of Emőd-Nagyhalom and Tard-Tatárdomb in Northern Hungary. Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 64, 2013, 5–32. N. Kalicz, Die Frühbronzezeit in Nordost-Ungarn. Budapest: Akadémiai Kiadó 1968.  

[post_title] => Ajándékok Emődről [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => ajandekok-emodrol [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2016-02-11 08:33:05 [post_modified_gmt] => 2016-02-11 08:33:05 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=859 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) [1] => WP_Post Object ( [ID] => 853 [post_author] => 2 [post_date] => 2016-02-02 15:49:58 [post_date_gmt] => 2016-02-02 15:49:58 [post_content] => Beindult a Herman Ottó Múzeum Visszapillantó 2 előadássorozata. Ezúttal 5 előadás során a bronzkor legújabb kutatásaival ismerkedhetünk meg.Az előadássorozat plakátja és az előadások címe itt látható:   Az első előadás címe: Akkor és most - településrendezési tervek a bronzkorban és a XXI. században elérhető a youtubon: https://www.youtube.com/watch?v=6l4Vc2dJWIM   [post_title] => Visszapillantó 2 - bronzkori előadássorozat a Herman Ottó Múzeumban [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => visszapillanto-2-bronzkori-eloadassorozat-a-herman-otto-muzeumban [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2016-02-02 15:52:54 [post_modified_gmt] => 2016-02-02 15:52:54 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=853 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) [2] => WP_Post Object ( [ID] => 794 [post_author] => 2 [post_date] => 2015-09-27 14:08:50 [post_date_gmt] => 2015-09-27 14:08:50 [post_content] => Borsodivánka-Nagyhalom (Marhajárás) 2 — a lőtér falának ásatása Az előző bejegyzésben részletesen ismertetett lelőhelybe kialakított lőtér hátsó falának ásatását kezdte meg 2015 szeptember 14-én a miskolci Herman Ottó Múzeum, a Miskolci Egyetem és a Kölni Egyetem közös kutatási projektje. A lőtér hátsó fala közel 45 fokos rézsűt alkotott az ásatás előtt, melyet kisebb cserjék, fák nőttek be. Már az ásatás előtt kitisztítottuk a falat és a lőtér egy részét, hogy a munka során legyen helyünk. Azt nem tudtuk, hogy a lőtér egykori kialakítása során valamilyen szögben ferdén hagyták a lelőhely oldalát vagy teljesen függőlegesre alakították azt. Így a legkomolyabb kérdés az volt, milyen mély takaróréteg alatt találunk majd eredeti helyzetükben őskori rétegeket. Így nem kezdtük azonnal függőlegesre alakítani a falat, hanem a jelenlegi lejtőszögnek megfelelően 10 centiméterenként ásóval eltávolítottunk róla egy ferde „héjat”, mindenütt addig haladva míg a bronzkori intakt rétegek ki nem bukkantak. Már az első ilyen tisztítás során találtunk őskorinak meghatározható, szürke, igen mállékony, hamus tömböt, majd rögtön a második nap, alig egy méterrel a humuszréteg alatt igen sűrű bronzkori rétegsor bontakozott ki, egymást váltó átlag 10 centiméteres sárga és szürkés rétegekkel, közöttük a teljes metszetfal során jól követhető fehéres, lehelletvékony, mégis növényi struktúrát mutató, többszörösen, levelesen ismétlődő rétegekkel. Az ásatás során minden önállóan jelentkező jelenséget statigráfiai egységként különítünk el, azokat külön számozzuk.                   A legfelső ilyen ferdén a lőtérfal pucolása során megfogható réteg az S5 számot kapta, mely egy délről északra lejtő, viszonylag vastag (helyenként 30-40 cm) omladékrétegnek tűnik jelenleg. A felette levő rétegek nagyon rossz megtartásúak voltak, így azokat a humusz omlása miatt nem tudtuk ferdén megfigyelni. Ezen a részen függőlegesre alakítottuk a metszetfalat és S5 felszínénél így egy átlag 80 cm-es felszíni lépcsőt alakítottunk ki. A metszetfal többi részén viszonylag kis mennyiségű fedőréteg eltávolítása után mindenütt megtaláltuk a bronzkori rétegeket. 1 hetes óvatos tisztító munka után egy 5x7 méteres területen tisztáztuk a lelőhely rétegsorát. A lőtér jelenlegi járószintje az altalajon található. Feltehetően a lőtér oldalfalainak kialakítása során nemcsak a tell oldalából elszedett földet használták fel, hanem a járószint humuszrétegét is eltolták a két oldalfal irányába. Így az altalajhoz képest kb. 1,5 méter magasságig egy természetes domb vonala bontakozott ki a metszetfalban, melyen 30-40 cm vastagságban jól látható az őshumusz nagyon sötét sávja. Az első települést tehát erre építették a bronzkorban. Az őshumusz felett jelenleg 20 körüli réteget tudunk elkülöníteni. Mivel nem minden réteg fut végig a metszetfal teljes hosszán van ahol ennél kevesebb, van ahol több réteg látható egymás alatt.         A munkát erősen nehezítette 4 nagyobb állatjárat (róka vagy borzvár), újkori beásások (pl. egy kb 60 cm földdel takart vödör) és a metszetfalban megőrződött lövedékek. A feltárás során a jövő hét folyamán a Miskolci Egyetem talajtanosai vizsgálják meg a lelőhely rétegeit, a kölni egyetem kolléganője pedig mikromorfológiai mintákat vesz a rétegsorból. A rétegeket ezután felszínben elbontjuk, belőlük rétegenként 10 liter mintát iszapolunk át makrobotanikai vizsgálatok céljából. Fontos feladat a rétegsor pontosan meghatározható részeiről C14 vizsgálatokhoz történő mintavételezés is. Rétegtisztázó talajfúrásokkal megállapítottuk, hogy a tellt övező árok – mely a növényzeti fedettség miatt a geofizikai felmérésen nem látható – 3 méter mély volt. Geodéziai felméréssel készül a lelőhely 3D modellje és elkezdtük a Szentistváni dűlőben található clustertelepülés geofizikai felmérését is. [post_title] => Borsodivánka-Nagyhalom (Marhajárás) 2 — a lőtér falának ásatása [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => borsodivanka-nagyhalom-marhajaras-2-a-loter-falanak-asatasa [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2015-11-24 16:04:47 [post_modified_gmt] => 2015-11-24 16:04:47 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=794 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) [3] => WP_Post Object ( [ID] => 785 [post_author] => 2 [post_date] => 2015-09-27 12:47:57 [post_date_gmt] => 2015-09-27 12:47:57 [post_content] => Borsodivánka község belterületén az egykori Orczy-kastély kertjében (ma szociális otthon) egy kettős halomból álló bronzkori többrétegű település található. A lelőhely a bronzkori szakirodalomból nem ismert. A B-A-Z megye várait összefoglaló legújabb kötetben olvasható mindaz a kevés ismeretanyag amit  a lelőhelyről  a 2000-es évek elejéig ismertünk (Nováki–Sárközy–Feld 2007, 24). Ebből kiderül, hogy a „földvárat” jobbára középkori motte típusú erődként határozták meg, bár a kötet szerzői terepbejárásuk alkalmával nagy mennyiségű őskori leletanyagot találtak ott, így felmerült annak tellként való értelmezése is. A lelőhelyre 2013-ban Seres Nándor természetvédelmi őr hívta fel a figyelmünket, mely után 2014 március 21-én és augusztus 13-án is felkerestük a lelőhelyet. A helyszínen azonnal egyértelművé vált, hogy itt valóban egy tell településről van szó, mely azonban a Borsodi-Mezőségben általános összetett szerkezetet mutat. A tellt övező árkon kívül a „sziget” teljes területén lehet bronzkori leletanyagot gyűjteni, vagyis a külső települési zóna ez esetben is bizonyítható. A 2. katonai felmérésen jól láthatjuk, hogy az egykori Eger patak (ma mesterséges mederben folyó Rima és Kánya patakok) körbefolyta azt a területet, melyet a bronzkorban élőhelyként használtak. Az összetett szerkezetű lelőhelyet Borsodivánka-Marhajárás névvel jelentettük be a Kulturális örökségvédelmi Hivatalba, mely az 16345 azonosítószámot kapta. A tell neve azonban továbbra is Nagyhalomként szerepel. A már említett kutatástörténeti összefoglalás szerint a lelőhely kuriozitása annak dupla halom voltában áll. Szintén itt olvasható, hogy a halom egyik része Kálvária-halomként működött és egy Prónay családtagot is temettek ide. Terepi tapasztalataink és az itt elhangzottak alapján valószínűsíthetjük, hogy a két halomrészt elválasztó földút valamikor az újkor folyamán keletkezhetett megkönnyítendő a Kálváriára való feljárást. Az út jól követhető nemcsak a két halomrész között hanem a halomtest oldalában is, íve és formája alapján nem látszik az összefüggés a bronzkori struktúra és az út között. Így az elsőre meglepően „kétpúpú” tell egy „átlagos” környezetéből cca. 5 méterre kiemelkedő 50x20-as átmérőjű ovális alakú többrétegű bronzkori települést rejt. Noha régészeti ásatás sohasem „bolygatta” a lelőhelyet, az említett földút mellett egy a tell oldalába vágott lőtér jelentős mennyiséget kiharapott a rétegsorból ezzel jelentősen rongálva a természetvédelmi törvény által ex lege védett lelőhelyet. A lőteret ma már nem használják, belső területén és a falak rézsűjén fák nőttek. A lőtér falából induló róka és borzjáratok falában készített fényképeink jól mutatják a település réteges szerkezetét, sárga padlótapasztást, fekete égett és szürke hamus rétegeket. A területen gyűjtött kerámiaanyag alapján a tell település kora a hatvani és füzesabonyi kultúrák idejére Kr.e. 2200 és 1500 közé tehető. 2014 őszén a BORBAS projekt keretében (lásd korábbi bejegyzések) geofizikai felmérést folytattunk a területen 3 Ha terjedelemben. A geofizikai kutatások eredményét jelentősen befolyásolta a lelőhely egy részének fás borítása. A magnetogrammon egyértelműen épületnek meghatározható anomália nem látható. Több párhuzamosan, ívesen futó, apró egységekből álló anomáliaív tagolja a külső települést, melyek kora azonban nem köthető egyértelműen a bronzkorhoz. A szisztematikus felszíni leletgyűjtés a talajviszonyok miatt nem hozott eredményt. A Rima és a Kánya patak túlpartján található Szentistváni dűlő lelőhelyen (Forster azonosító: 87195) szintén gyűjtöttünk a marhajárásival egykorú bronzkori leletanyagot.  Poul Duffy a Körös mentén számos hasonló jellegű települést figyelt meg, ahol az első látásra jól azonosítható településmag körül a vízrajzi viszonyoknak megfelelően a valódi élettér több települési clusterből áll. A külön lelőhelyként nyilvántartott települési részeket település-clustereknek nevezte, melyeket történeti értékelésük szempontjából egy egységnek kell tekinteni. Jelenlegi elképzelésünk szerint a Szentistváni dűlőben található lelőhely a marhajárási-nagyhalmi összetett telep szerves része. 2015 szeptember 14-én a BORBAS projekt keretében elkezdtük a Nagyhalom oldalába vágott lőtér falának kitisztítását és a lelőhely rétegsorának tisztázását. Erről szól a következő bejegyzés. Irodalom: Duffy, P. 2014, Complexity and Autonomy in Bronze Age Europe. Assessing Cultural Developments in Eastern Hungary. Archeolingua, Budapest, 1–402. Gy. Nováki–S. Sárközy–I. Feld: Borsod-Abaúj-Zemplén megye várai az őskortól a kuruc korig. Magyarország várainak topográfiája 1. [Castles of Borsod-Abaúj-Zemplén county from the Prehistory to the Middle Ages. The topography of Hungarian castles 1.] Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 5. Budapest–Miskolc 2007.       [post_title] => Borsodivánka-Nagyhalom (Marhajárás) 1 [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => borsodivanka-nagyhalom-marhajaras-1 [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2015-09-27 12:47:57 [post_modified_gmt] => 2015-09-27 12:47:57 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=785 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) [4] => WP_Post Object ( [ID] => 779 [post_author] => 2 [post_date] => 2015-09-07 12:45:30 [post_date_gmt] => 2015-09-07 12:45:30 [post_content] => Az alábbi weboldalon rövid ismertető olvasható a Herman Ottó Múzeum új bronzkori vándorkiállításáról. A kiállítás október közepétől Miskolcon látható. http://ujkor.hu/content/exportaljuk-bronzkort-herman-otto-muzeum-masvilag-lengyelorszagban [post_title] => Más/Világ — a Herman Ottó Múzeum bronzkori kiállítása [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => masvilag-a-herman-otto-muzeum-bronzkor-kiallitasa [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2015-09-07 12:46:50 [post_modified_gmt] => 2015-09-07 12:46:50 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=779 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) [5] => WP_Post Object ( [ID] => 768 [post_author] => 2 [post_date] => 2015-08-28 17:03:21 [post_date_gmt] => 2015-08-28 17:03:21 [post_content] => A középső bronzkori települések közül az egyik európai szinten legismertebb a Spišský Štvrtok/Csütörtökhely-Flur Myšia hôrka (korábban Barimberg)(Sk) lelőhelyű település, melyet számos kisebb kutatás után 1968 és 1975 között J. Vladár tárt fel (Vladár 1975). A bronzkori település földrajzi helyzete általános, a Hernádba ömlő Malachovský nevű patak teraszának egy kiugrásán található. A település teljes feltárása után Vladár cikkeiből értesülhettünk (teljes lista Bader 1978 és Vladár 2014) az ott megfigyelt jelenségekről és leletekről. A települést félkörívben — ahol a természetes teraszvonal nem védte — mindkét oldalán kőköpennyel burkolt fal védte, melynek tetején egy paliszád is húzódott. A keleti részen egy alacsonyabb fal futott a  kőfal külső oldalán. A szintén a keleti oldalon található bejáratot két kerek kőtorony őrizte. A keleti oldalon az erődített települést egy 6 méter széles árok választotta el a kiterjedt falusias településtől. A kőfallal körülvett telep bejáratától egy kövekkel kirakott út vezetett a település egy kiemelt részéhez, melyet a feltáró Akropolisnak nevez. Itt kőalapozású házak által közrefogott U alakú, lekövezett teret találtak, melyet pitosztemetkezések és egy kő sztéle határolt. Vladár ezt a területet a település szent központjaként értelmezte. A fal mellett a település kézműves házai sorakoztak tevékenységi körönként elkülönült csoportokat alkotva. Míg a bejárattól északra a kerámia, csont és agancsfeldolgozás, addig délre a kő, bronz, arany és textilmegmunkálás területeit különítette el a leletek alapján az ásató. A bejárat melletti gödörben 9 holttest bedobált tetemei feküdtek, melyeket az ásató a település felépítésést követő áldozati együttesként határozott meg. A település idősebb fázisát a Reinecke A3 periódusra, míg a fiatalabbat a Reinecke B1 időszakra teszi Vladár. Ez a datálás megfelel a Szepességben általánosan megfigyelteknek miszerint az OFK kultúrkomplexum életének második felében telepítette be sűrűn ezt a területet. Ez az időszak a magyar kronológiai rendszer szerinti középső bronzkor második fele és az ún. koszideri periódus. A településen gazdag leletanyag került elő, melyek közül a díszített zablaoldaltagok (Vladár 1971), bronz és arany depóleletek, ércdepó többször kiemelésre kerültek (Kovalčik 1970; Vladár 1973; 1978; David 2002, 490), de szisztematikusan nem lettek közölve. Akárcsak a település alaprajza, vagy a pontos dokumentáció részletei. Három alaprajz található a szakirodalomban a településről. Az egyiket maga Vladár közölte 1975-ben a német nyelvű összefoglalásban (Vladár 1975, Abb. 2), ami elsősorban az erődítést mutatja. A leírások alapján Jockenhövel (1990, 216, Abb. 4) rekonstruált egy értelmezett alaprajzot, a Vladár által leírt egységekkel. Majd 2002-ben egy az eredeti dokumentáció alapján újrarajzolt teljesebb alaprajz került közlésre (Gašaj 2002, Fig. 6). A település egyik különlegessége abban áll, hogy teljesen feltárt (ezzel mintegy el is pusztított) így olyan egységekben vizsgálhatjuk a bronzkori jelenségeket, ami a legtöbb lelőhelyen a töredékesség miatt nem lehetséges. A másik különlegessége az az elmélet amit a feltárás első publikálása óta J. Vladár a településhez köt. Eszerint a kőfal, a bejáratot őrző kőtornyok, a település belső struktúrája (Akropolis — kézműves városrész— suburbium) és a leletanyag is erős égei, mükénei kapcsolatokat mutat. Így a Kárpát-medence bronzkori társadalmait egy erősen az égei (mükénéi-krétai) fejlettségtől függő területnek állították be, mely a 80-as évek után a kialakuló centrum-periféria elméletbe ágyazva mind a mai napig alávetett, fejletlen, déli szomszédaitól függő régióként tünteti fel Közép-Európát (Vladár 1973). A centrum-periféria elmélet (Sherrat 1983) uralkodó szerepe mára már hanyatlik. A Kárpát-medence Kr.e. 2. évezred közepi és a középső helladikus időszak végi, késő helladikus periódus eleji égeikum kapcsolata nem cáfolható, de csak néhány konkrét bizonyíték van rá. Ezek alapján erős függőségi rendszer nem tételezhető fel a két terület között. A kronológiai kutatások bebizonyították, hogy a középső bronzkor végi virágkor – melynek Csütörtökhely is a terméke – jóval megelőzte a mükénei monumentális építészetet és a palotakorszakot. A két terület és korszak építészete, anyagi kultúrája és társadalma nem sok hasonlóságot mutat. Mindezek ismerete mellett egy igen kritikus cikk jelent meg nemrég a csütörtökhelyi település erődítésének datálásával kapcsolatban (Jaeger 2014). Noha ismerünk kőből készült vagy kőalapozású erődítéseket az OFK területéről a csütörtökhelyi kőfal szerkezete ezekkel nem mutat hasonlóságot. De semmilyen kapcsolat nem mutatható ki az egyébként viszonylag sporadikus középső helladikum végi (vagyis egykorú) égei erődítésekkel sem. A legmeglepőbb azonosság a Púchov kultúra (kelta időszak) szlovákiából ismert erődített telepeivel mutatkozik a kőfal szerkezetét illetően. Az OFK településeinek szisztematikus gyűjtése során magam is azt tapasztaltam, hogy a Szepességben számos OFK lelőhelyen később megtelepült a Púchov kultúra, ami feltehetően azonos környezeti szempontok szerinti választás eredménye. A csütörtökhelyi település azonban a számos azt tárgyaló publikáció ellenére nem tekinthető publikáltnak. A legtöbb dolgozat csak az ásató interpretációját mutatja be a lelőhelyről és nem a valós adatokat. Természetesen új információk hiányában tisztán analógiás úton nem állítható biztosan az erődítés kelta volta, de a „csütörtökhely mítosz-kör”mindenképp megdőlni látszik.   Irodalom: Bader, T. 1978, Epoca bronzului in nord-vestul Transilvaniei. Bucuresti. David, W. 2002, DAVID W. 2002, Studien zu Ornamentik und Datierung der bronzezeitlichen Depotrfund-gruppe Hajdúsámson-Apa-Ighiel-Zajta. Bibliotheca Musei Apulensis 18. Gašaj, D. 2002, Osada obronna w Spisškim Štvrtku. Fortifies settelemet at Spisšý Štvrtok. in: J. Gancarsky (ed.)  Między Mykenami a Bałtykiem. Kultura Otomani-Füzesabony. Krosno-Warszawa. 37–41. Jaeger, M. 2014 The stone fortifications of the settlement at Spisšký Štvrtok. A contribution to the discussion on the long distance contacts of the Otomani-Füzesabony culture. Prehistorische Zeitschrift 89, 291–304. Jockenhövel, A. 1990, Bronzezeitlicher Burgenbau in Mitteleuropa. Untersuchung zur Strucktur frühmetallzeitlicher Gesellschaften. In: Orientalische-Ägäische Einflüsse in der Europäischen Bronzezeit. RGZM Monographien Band 15 (1990) 209-228. Kovalčik 1970 Záchranný archeologický výskum na „Barimbergu” pri Spisškom Štvrtku (okr. Spišska Nová Ves) Rettungsgrabung am „Barimberg” bei Spisšký Štvrtok (Bez. Spišska Nová Ves) Sherrat A. 1993, What would a Bronze-Age world system look like? Relations between temperate Europe and the Mediterranean in later prehistory. Journal of European Archaeology 1, 1–57. Musaica 21, 5–12. Vladár, J. 1971, Parohové bočnice zubadiel otomanskej kultúry  na Slovensku. Geweihtrensen der Otomani-Kultur in der Slowakei. Slov Arch 19, 5–12. Vladár, J. 1973, Osteuropäische und mediterrane Einflüsse im Gebiet der Slowakei während der Bronzezeit. SlovArch 21, 253–357. Vladár, J. 1975,  Spišský Štvrtok. Befestigte Siedlung der Otomani-Kultur. In:  III. Inter-nationaler ongress für slawische Archäologie Bratislava, 7–14 September 1975. Nitra,2–24. Vladár, J. 1978,  Umenie davnovekého Spiša.  Bratislava, 1978. Vladár, J. 2014, Praveké mestá z doby bronzovej Spisšký Štvrtok a Košice-Barca. Musaica 28, 15–37.         [post_title] => Spišský Štvrtok és a körülötte kialakult mítosz [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => spissky-stvrtok-es-a-korulotte-kialakult-mitosz [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2018-02-01 20:10:42 [post_modified_gmt] => 2018-02-01 20:10:42 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=768 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw [post_title_ml] => [:hu]Spišský Štvrtok és a körülötte kialakult mítosz[:en]Spišský Štvrtok and the myth surrounding it[:] [post_title_langs] => Array ( [hu] => 1 [en] => 1 ) ) [6] => WP_Post Object ( [ID] => 755 [post_author] => 2 [post_date] => 2015-07-24 18:18:31 [post_date_gmt] => 2015-07-24 18:18:31 [post_content] => Tiszabábolna-Fehérló tanyánál egy viszonylag ritkának tűnő, „szigetszerű” településsel találkoztunk, ahol az éles ívű Csincsekanyart egy mesterséges árokkal átvágva vízzel körbevett szigetet hozott létre a bronzkor embere (lásd az erről szóló bejegyzést és a kiemelt képet). Bár a geofizika nem mutatott települési jelenségekre utaló nyomokat a szigeten kívül, a két folyókar közötti területen, mégis feltételeztük, hogy e helyen a település tovább folytatódik és a klasszikus összetett szerkezetű településekhez hasonló struktúrát alkot, melyben a „sziget” a centrális rész és a folyókarok közötti terület a külső intenzív település (Fischl–Kienlin–Tugya 2015). Egy, valószínűleg hasonló felépítésű települést ismerek jelen pillanatban a Hernád-völgyéből: Onga-Heinlein-tanya lelőhelyét (P. Fischl–Rebenda 2012). Ezen a lelőhelyen a bronzkori település helyét elplanírozták, így csak fekvéséből következtethetünk a kanyart egykor átvágó árokra. A szlovák irodalomból ismert füzesabonyi lelőhelyek esetében ezt a „sziget-típusú” települést nem említik. Annál meglepőbb volt számomra azonban a mai Románia területén levő lelőhelyek megismerése. A vízzel körülvett településtípust az Otomani/Ottomány falu területén előkerült 3 lelőhely ismertetése során (lásd az előző bejegyzést) már említett lelőhelycsoportok közül I. Ordentlich 5 kategóriája közül kettőbe (b, folyókanyarulatokban levő települések; e, szigettelepülések) és T. Bader csoportosítása szerint szintén két helyre is besorolhatjuk (A, erődített településeken belül a szigeteken, folyóvizek meandereiben megtalálható csoportba illetve a B, „Atoll-típusú” települések körsáncokkal csoportba) (Ordentlich 1969, 458; Bader 1982, 51). Mint ilyen hasonlónak tekinthető az ottományi Földvár lelőhely is (részletes leírás és irodalma szintén az előző bejegyzésben), bár ott a település belső leírása inkább egy klasszikus síkvidéki, összetett szerkezetű településnek felel meg, melyet úgy mellesleg egy szigeten hoztak létre. Pir/Szilágypér nevét hallva a korszak kutatóinak az itt előkerült bronzkori csontvázas temetkezések sejlenek fel elsőször (Székely 1966). Ezek azonban egy szigeten kerültek elő, melyet egy 20 méter széles és 2 méter mély árok oszt két részre, a várra (Cetatea) és a várudvarra (Curtea cetătii).  A két rész kronológiájával és értelmezésével kapcsolatban számos elképzelés látott napvilágot (Ordentlich 1969, 467–468; Bader 1978, 37; Bader 1982, 65), de minket jelen esetben a település belső struktúrája érdekel. Bader Tibor 1982-es munkájában teljesen azonos szerkezetűnek írja le Săcueni/Székelyhíd-Cetatea boului/Ökörvár települését. A 150 méter hosszú és 60 méter széles sziget déli részét az ottományi kultúra első fázisában egy árokkal leválasztották. A szigetet 3 oldalról 10 méter széles és 0,5–1 méter magas fal veszi körül. A sziget formája, rétegvastagsága és 4 lakószintje alapján a tell települések közé is besorolható (Bader 1978, 34; 1982, 65). A déli leválasztott részen csak vékony kultúrréteget lehetett megfigyelni. Ilyen típusú település lehetett Tiream/Mezőterem-Movilacinepii/Kendereshalom is (Bader 1982, 65), további hasonló településként említi Bader Adini, Andrid-Dealul Taurilor, Cheşereu, Tarcea és Văşad lelőhelyeket is (Bader 1978, 34; 1982, 64). Meanderekben vagy folyókanyarulatokban létrejövő lelőhelyek közé olyan településeket sorol T. Bader melyek kialakítása pontosan Tiszabábolnának felel meg, vagyis a települést 3 oldalról természetes folyómeder határolja, míg a negyedik oldalon mesterséges árok köti össze a folyókarokat. Ilyenek: Medieşu-Aurit/Aranyosmeggyes-Potău-Ciuncaş (Bader-Dumitraşcu 1970), ahol a mesterséges árok szélessége 18 méter és a „szigeten” kívül még egy nyílt település is létezik. Dindeşti/Érdengeleg-Cetate/Fellegvár, ahol a mesterséges árkot sánc is erősíti, és ide sorolható Carei/Nagykároly-Bobald nevű települése is Bader leírása alapján (Bader 1982, 66) bár hasonló megfogalmazást a település legújabb feldolgozása során nem találtam (Németi-Molnár 2012).     Az „atoll” típusú települések esetében a kör-alak az egyik elsődleges ismertető jegy (vagyis a környezeti tényezők nem befolyásolják a kialakuló település formáját), emellett halmos formájúak és egy vagy két árok illetve körgyűrű alakú fal határolja őket (Bader 1982, 66). Bader ide sorolja Vărsandot/Gyulavarsándot és  Socodort/Székudvart is, noha ismerteti Popescu véleményét a külső körgyűrű település jellegéről (lásd a Nincs új a nap alatt című bejegyzést). Căpleni/Kaplony (Badernél Cetatea/Fellegvár, Kienlin et al. Drumul Căminului/Királyföldek) körárka(i) közvetlen kapcsolatban vannak a természetes vízfelülettel. Bader felmérése alapján dupla vízgyűrű övezte ezt a települést (Bader 1982, 62, 66). A legfrissebb geofizikai felmérés szintén két árkot mutat, azonban épp a természetes vízfelülettel való kapcsolódás területe nem lett felmérve. A település kronológiai és településtörténeti értékelése azonban még nem teljes (Kienlin et al. 2013). Mindezek mellett szintén a Dél-Borsodi síkság területéről van példánk arra, hogy az íves formájú természetes vízmederbe kötve patkó alakú, vízzel borított árok vette körül a település belső, centrális részét. Szakáld esetében geoarcheológiai vizsgálatok is bizonyították ezt (Sümegi et al 1998) de hasonlót feltételez Kalicz N. Tiszalúc-Dankadomb esetében (Kalicz 1968). Vagyis a bronzkori lakosoknak fontos szempont volt, hogy a település egészét vagy legalább központi részét víz kerítse. A természeti környezet adottságait figyelembe véve több csoportba oszthatjuk ezeket a lelőhelyeket. Vannak amik természetes szigeteken jöttek létre, de azon belül is megpróbálták a belső centrális lakórészt és a külső lakóövet koncentrikus formában kialakítani, ahogy a síkvidéki települések esetében is (Otomani-Cetatea de pamint/Ottomány-Földvár). A teraszhelyzetű települések felépítésére hasonlít több szigeten létrehozott lakóhely, ahol a sziget egy része mesterséges árokkal van elválasztva (Pir/Szilágypér és Săcueni/Székelyhíd). Ha a folyókanyart mesterséges árok köti össze, akkor a település illetve annak egy része szigetet képez. Itt a végső struktúra ugyanaz, a település helyének kiválasztásában azonban a folyókanyar megléte volt a döntő, hiszen így kisebb energiabefektetéssel lehetett a kívánt formát elérni (Tiszabábolna, Medieşu-Aurit/Aranyosmeggyes). Ugyanezen forma fordítottja, amikor a mesterséges árok patkó alakú, és bekötik az élő vízbe (Szakáld, Căpleni/Kaplony). Mindezek alapján szerintem külön települési kategóriaként kezelni a sziget, az atoll vagy a folyókanyar illetve meander típusú településeket nem indokolt. Ha az alapgondolatot nézzük ugyanoda jutunk: kell egy hely, ahol a víz védi/övezi a lakóteret és ha lehetséges segít a centrális rész és a külső lakóöv elválasztásában. Ha a hely adott, akkor e 2 legfontosabb alapelvnek megfelelően a környezet adta lehetőségekhez igazodva jött létre a település. Ez a településlétrehozó tényező a síkvidéki területeken általános volt. Ezen írásban a dél-borsodi és a mai Románia területén levő példákat gyűjtöttem össze, de a Berettyó mentén (Dani–P. Fischl 2009) illetve a Körösök vidékén is (Duffy 2014) találunk ilyen településeket.   Irodalom: Bader, T. 1978, Epoca bronzului in nord-vestul Transilvaniei. Bucuresti. Bader, T. 1982,  Die Befestigungen bronzezeitlichen Siedlungen in Nordwestrumänien. in:  Chropovsky B. – Herrmann, J. (Hrsg.) Beiträge zum bronzezeitlichen Burgenbau in Mitteleuropa. Berlin–Nitra, 47–70. Bader, T. – Dumitraşcu, S. 1970, Săpăturile arheologice la aşezarea de tip Otomani de la Medieşul Aurit.  Materiale şi Cercetări Archeologice 9, 127–136. Dani, J. – P. Fischl, K. 2009, A Berettyóvidék középső bronzkori telljei. Topográfiai megközelítés. (Die mittelbronzezeitlichen Tellsiedlungen des Berettyó-Gebietes. Eine topographische Übersicht) Tisicum 19, 103–118. Duffy, P. 2014, Complexity and Autonomy in Bronze Age Europe. Assessing Cultural Developments in Eastern Hungary. Archeolingua, Budapest, 1–402. Fischl,  K. – Kienlin, T. L. –Tugya, B. 2015, Bronze Age settlement research in North-Eastern Hungary — Bronzkori településkutatások Északkelet-Magyarországon. Archeometriai Műhely 2015/XII./2.117–134. P. Fischl K. – Rebenda J. P. 2012, Újabb láncszem a Hernád mente bronzkori településszerkezetében. Onga-Heinlein tanya. Neues Kettenglied in der Siedlungsstruktur des Hernád Flusses. Onga-Heinlein Gehöft. HOMÉ LI,  45–61. Kienlin, T. L – P. Fischl, K. – Marta, L. 2013, Exploring Divergent Trajectories in Bronze Age Landscapes: Tell Settlement in the Hungarian Borsod Plain and the Romanian Ier Valley. [Paper given at EAA session “LANDSCAPES OF COMPLEXITY IN BRONZE AGE CENTRAL EUROPE” Pilsen 2013] =https://www.academia.edu/5669859/Kienlin_et_al._Exploring_Divergent_Trajectories_in_Bronze_Age_Landscapes_Tell_Settlement_in_the_Hungarian_Borsod_Plain_and_the_Romanian_Ier_Valley._Paper_given_at_EAA_session_LANDSCAPES_OF_COMPLEXITY_IN_BRONZE_AGE_CENTRAL_EUROPE_Pilsen_2013_ Németi, J. – Molnár Zs. 2012, Bronzkori hatalmi központok Északnyugat-Erdélyben: A Nagykároly-Bobáld-tell — Bronzezeitliche Machtzentren in Nordwest-Siebenbürgen: der Tell von Carei-Bobáld Monográfiák a Szegedi Tudományegyetem Régészeti Tanszékéről 1, Szeged. Ordentlich, I. 1969, Probleme der Befestigungsanlagen in den Siedlungen der Otomanikultur in deren Rumänischen Verbreitungsgebiet. Dacia 13, 457–474. Sümegi, P. – Kozák J. – Magyari, E. – Tóth Cs. 1998, A Szakáld-Testhalom bronzkori tell geoarcheologiai vizsgálata. ─ Geoarchaeological investigation of the Bronze Age tell of Szakáld-Testhalom. Acta Geographica Debrecina 34 (1996/1997) 181–202. Székely, Zs. 1966,  Cimitirul din epoca bronzului de la Pir. Studii şi Cercetări de Istorie Veche 17, 125–135. [post_title] => "Sziget-típusú" települések [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => sziget-tipusu-telepulesek [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2015-11-24 18:31:42 [post_modified_gmt] => 2015-11-24 18:31:42 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=755 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) [7] => WP_Post Object ( [ID] => 741 [post_author] => 2 [post_date] => 2015-06-16 13:31:10 [post_date_gmt] => 2015-06-16 13:31:10 [post_content] => Az ottományi kultúra névadó lelőhelyén 3 e kultúrába sorolható települést ismerünk. E települések adatainak átnézése során — nem a kronológiai szempontokat figyelembe véve — nagyon sok hasonlóság merül fel a Dél-Borsodi síkság általunk vizsgált településeivel. E helyen most az ottományi lelőhelyek szerkezetének hasonlóságait szeretném kiemelni, nem törekedve a 3 lelőhely teljes kutatástörténetének bemutatására. A Várhegy (Otomani-Cetăţuia) az Ér teraszán a mai falu keleti részén található. A teraszból kinyúló háromszög alakú területen alakították ki a települést  1924, 1925 és 1928-ban Roska Márton ásta, majd K. Horedt, I. Ordentlich és M. Rusu végzett itt feltárásokat 1959 és 1961 között (Roska 1925; 1929; 1930; 1942, 215; Hored–Rusu–Ordentlich 1962, Ordentlich 1963). A terasz északi, nyugati és keleti oldala meredek, I. Ordentlich azt sem tartja kizártnak, hogy mersterségesen még meredekebbre alakították a település kialakításakor (Ordentlich 1969, 459–463).  A leírások szerint a háromszögalakú kiugrást a plató felől, délről egy 20 méter széles és 4,30 méter mély árok választja el. Ez nem meglepő jelenség az általunk vizsgált települések esetében sem, a legjobb példa talán Hernádbüd-Várdomb (P. Fischl–Pusztai 2009).     Az árkon belül fal futott, melyet a mindenki által hivatkozott Ordentlich által publikált alaprajz szaggatott vonallal jelez (kiemelt kép). Bader adatai alapján a fal 9,5 méter széles volt (Bader 1982, 56). Az északi részen a települést 2 árok és fal védte. Az ún. második árok 16 méter széles és 5,3 méter mély volt. Egyik leírás sem szól arról, ami a képen jól látható, hogy ez az árok tulajdonképpen a déli árok folytatása, mely a terepviszonyoknak megfelelően körbeveszi a lakóteret. A leírás szerint az északi, ún. második árkot kívül és belül is fal kísérte, majd a plató északi végében újabb árok és azt kívülről kísérő sánc állt. Ordentlich is felteszi a kérdést, hogy a meredek oldalak mellett mi értelme volt árok és falrendszereknek ezen a részen. Illetve felhívja a figyelmet, hogy az erődítések (árkok és sáncok) által elfoglalt terület valójában nagyobb térigényű volt, mint maga a lakóterület. Az északi két fal méretéről és szerkezetéről nincs információnk. Ordentlich megfigyelései alapján a belső falat a kultúra második fázisában megszüntetik, annak nyomai olyan települései rétegekkel fedettek, mely a település életének második fázisába tartozik (Ordentlich 1969) Teraszhelyzetű területen a Borosdi-síkságban is ismerünk olyan településeket, melyek valójában a meredek teraszfalak közvetlen közelében állnak azonban a belső lakótér körbe van véve mély és széles árokkal. Ilyen volt Tard első, köralakú árka, Emőd-Nagyhalom árka vagy a tavaly felmért tibolddaróci körárok is. Az északi árok és a többi fal kronológiai helyzetéről nem szólnak a híradások, a várhegyi telep átlagos életkorát azonban Ordentlich a 70-es években érvényben levő 3-as belső kronológia 1. és 2. szakaszára teszi. A déli árkon kívüli esetleges településről — mely megszokott jelenség a hasonló földrajzi helyzetű dél-borsodi településeken — nem esik szó. Ezzel szemben a Várhegytől északra a mai falu területén már Roska is jelez egy települést: Otomani-Înainte de insulă/ Ottomány-Elősziget. Itt szintén 1958 és 1962 között zajlott feltárás és ezek alapján Ordentlich a kultúra 1. periódusába sorolható időszakosan lakott, nyiltszini telepként említi. Részletesen nem publikált. A rendelkezésre álló ismereteink alapján Emőd-Nagyhalom és Emőd-Zsedény településeinek kettőssége nagyon hasonló szituációt mutat (Fischl–Kienlin–Tugya 2015): A harmadik ottományi telep Cetatea de pamint/Földvár egy szigeten található az Ér völgyének talpán. A 450 méter hosszú és 300 méter széles sziget a román ásatás a sziget pereme mentén körbefutó falszerű magaslatot figyelt meg, ami 1 méter magas és 20 méter széles volt. Hasonló magaslat figyelhető meg a sziget középső részén is. A „falról” azonban megállapították, hogy valójában 8 települési réteget tartalmazó település. Vagyis belső felépítését tekintve az előző bejegyzésben bemutatott székudvari és gyulavarsándi  településekkel azonos struktúrájú. Kronológiailag a szigeten található földvárat Roska a Várheggyel egykorúnak tartotta, a román kutatóstáb viszont azt állapította meg, hogy a szigeten a település kialakítása a várhegyi telep életének végével némi átfedésben történt. Továbbá a földvár területén mindenképp található RBC (halomsíros korú) leletanyag, mely itt a Cehalut csoportba sorolható. Egyes irodalomban olvasható adatok alapján a település élete a szigeten RBD-HaA periódusik is kontinuus, de ezt hihető módon nem támasztották alá. A számunkra nem igazán ellenőrizhető kronológiai adatoktól eltekintve tulajdonképpen a dél-borsodi síkságban megfigyelt települési alapformák mindegyike megtalálható a névadó lelőhelyen, azonos jelenségekkel és földrajzi szituációkban. A román kutatás által javasolt településtípusokba történő besorolással ellentétben azonban az az érzésem, hogy a korszak lakossága számára fontos jellegzetességeket a földrajzi adottságoknak megfelelően variálták egymással. Ordentlich típusai (1969, 458): a, kiugró teraszhelyzetű települések; b, Folyókanyarulatokban levő települések; c, halomszerű települések (tellek?); d, nyílt települések; e, szigettelepülések. Bader típusai (1982, 51): A, erődített települések, a: teraszok kiugrásain; b: szigeteken, folyóvizek meandereiben; B, „Atoll-típusú” települések körsáncokkal; C, nyílt települések, a: magaslatika; b: teraszokon, folyóvizek mentén. Mindezek alapján az ottományi földvárat tarthatjuk szigetszerű településnek, a rétegsora alapján nyugodtan halmos településnek, a földrajzi helyzete alapján erődítettnek, sőt Bader atoll típusú kategóriájába is besorolható a külső települési gyűrű alapján. A lényeg az, hogy a dél-borsodi telepek felépítésnek pontos megfelelői a kultúrkomplexum keleti határterületén találhatók meg az Ér völgyében illetve attól délebbre mint azt előző bejegyzésünkben is hangsúlyoztuk. Irodalom: Bader, T.:  Die Befestigungen bronzezeitlichen Siedlungen in Nordwestrumänien. in:  Chropovsky, B. – Herrmann, J. (Hrsg.) Beiträge zum bronzezeitlichen Burgenbau in Mitteleuropa. Berlin–Nitra 1982 47–70 P. Fischl, K. – Pusztai, T. 2009  Előzetes jelentés Hernádbüd–Várdomb bronzkori településének kutatásáról (Vorbericht der Erforschung der bronzezeitlichen Siedlung Hernádbüd–Várdomb). CommArchHung 21–33. Fischl,  K. – Kienlin, T. L. –Tugya, B. 2015 Bronze Age settlement research in North-Eastern Hungary — Bronzkori településkutatások Északkelet-Magyarországon. Archeometriai Műhely 2015/XII./2.117–134. Horedt, K. – Rusu, M. – Ordentlich I.  1962 Săpăturile de la Otomani. Materiale şi Cercetări Archeologice 8, 317–323. Ordentlich, I. 1963 Poselenija v Otomani v svete poslednih raskopok. Dacia 7, 115–138. Ordentlich, I. 1969 Probleme der Befestigungsanlagen in den Siedlungen der Otomanikultur in deren Rumänischen Verbreitungsgebiet. Dacia 13, 457–474. Roska, M. 1925 Rapport préliminaire sur les fouilles archéologiques de l’année 1925. Dacia 2 400-403 Roska, M. 1929  Cercetări la Cetăţuia de la Otomani. Anuarul Institutului Monumentelor Istorice Secţia pentru Transilvania, Cluj, 192–205. Roska, M. 1930 Ásatások az ottományi Várhegyen és Földvárban. — Grabungen am Várhegy un Földvár von Ottomány. Dolgozatok 6. 163–177. Roska, M. 1942 Erdély Régészeti Repertóriuma I. Őskor. Prehistorica I. Kolozsvár.   [post_title] => Ottomány 3x [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => ottomany-3x [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2015-11-24 18:34:42 [post_modified_gmt] => 2015-11-24 18:34:42 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=741 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) [8] => WP_Post Object ( [ID] => 732 [post_author] => 2 [post_date] => 2015-05-13 13:46:13 [post_date_gmt] => 2015-05-13 13:46:13 [post_content] => A Dél-Borosdi síkság és a Bükk hegylábi régió középső bronzkori településeinek belső struktúrájáról már szóltunk e blog lapjain (pl.: Két bronzkori esettanulmány). E települések sajátos belső struktúrája (központi halom, árok, külső lakóövezet) már a korai kutatás számára is feltűnt (Kalicz 1968,132-134; Bóna 1975, 123–124; 148) a BORBAS projekt kutatásai azonban ráirányították a figyelmet a külső lakóövezetre. Az árkon kívüli koncentrikusan kirajzolódó a települések egyik típusánál a központi rész fölé emelkedő gyűrűt több esetben sáncként értelmezték és az árokból kitermelt földdel hozták kapcsolatba. Ennek megfelelően ezeket a településeket ez erődített települések közé sorolták. A geofizikai kutatások és szisztematikus felszíni leletgyűjtések bebizonyították, hogy a települések központi magját körbevevő árkon kívüli terület is lakóövezet. Kalicznál és Bónánál is sokszor a Burg/vár és Dorf/falu kettőssége jelöli a települések e két részét. Legújabb kutatásaink során a települések ilyen összetett szerkezetét, mely koncentrikus körformát mutat elsősorban az észak-alföldi régió jellegzetességének tekintettük a hatvani és a füzesabonyi kerámiastílusokkal jelzett időszakban.                  Az ismert szlovákiai erődített települések (Kosice-Barca/Kassa-Bárca, Rozhanovce-Plebánské II/Rozgony, Nižna Myšľa-Várhegy/Alsómislye-Várhegy, Spišský Štvrtok-Flur Myšia hôrka (korábban: Barimberg)/Csütörtökhely) eltérő építészeti struktúrája — masszív sáncok — indokolták véleményünket. A romániai szakirodalom alaposabb tanulmányozása során azonban kiderült, hogy már az 50-es években Dorin Popescu hasonló megfigyeléseket tett Socodor-Căvăjdia/Székudvar és Vărşand-Movila dintre vii/Gyulavarsánd-Laposhalom lelőhelyeken (Popescu 1950; 1956a). A képen a gyulavarsándi laposhalom sematikus rajza látható. Popescu 1956-ban az Actában azt írja, hogy ezek a települések a szakirodalomban árokkal és sánccal ellátott lelőhelyekként ismertek (Popescu 1956b). A saját kutatásai során azonban más következtetésre jutott. A kutatóárkok mindkét lelőhelyen nemcsak a település központi részét érintették, hanem a külső „sáncon” is folytak feltárások. E „sáncok” ugyanúgy rétegekből épültek fel, mint a település központi része, az előkerült leletanyag pedig azonos volt a két területen. Székudvaron mind a centrális rész, mind a „sánc” 5 rétegből épült fel. Az általunk külső települési övként meghatározott területet „Häuserring”-nek „házkör”-nek határozta meg nevezte a kutató, mely körbeöleli a „valódi halmos települést”. Vagyis az ún. Otomani vagy Gyulavarsánd területek délkeleti részén hasonló felépítésű települések voltak az általánosak mint az Északalföldön. Míg az általunk vizsgált dél-borsodi települések több kapcsolatot mutanak a szlovákiai füzesabonyi lelőhelyekkel a kerámiastílus tekintetében, addig a települések kialakításának rendezőelve nagyobb összefüggéseket mutat a hasonló földrajzi fekvésű Körös-síkon. Mindez számos kérdést felvet itt azonban az erődítések irányába szeretnék tovább gondolkodni. Ha nincs sánc csak árok akkor az erődített település vagy sem? Ha a településnek csak egy kis részét veszi körbe markáns árok, és az azon kívülálló rész magasabb térszínen helyezkedik el, akkor a belső terület erődített vagy sem? Ha korábbi kutatási módszerekkel nem kimutatható paliszádfal, vagy a felszínen már nem látszó árok vette körbe a teljes települési egységet, akkor az miként értékelhető, és  nem azonos kutatási feltételek mellett hogyan oszthatjuk csoportokba a településeket? Ha nem erődített egy telep , akkor az open settlement, vagyis nem határolja kívülről semmi? Az erődítésnek csak külső erőszak elleni védelmi szerepe lehet? Az angol defensive  structures kifejezés ezt a tartalmat támasztja alá, míg a német befestigte Siedlung fogalomba már szélesebb jelentésréteg is belefér. Mindazonáltal az erődített szó magában hordozza az erődítés  harci jelentéstartalmát, így eleve kizár számos más lehetőséget. Konklúzió: 1, olvass szakirodalmat 2, olvass régi szakirodalmat is — a kutatástörténet számos meglepetést rejt 3, olvass/nézegess/ismerj idegennyelvű szakirodalmat 4, ha olvastál gondolkozz! Felhasznált irodalom: Bóna, I. 1975 Die mittlere Bronzezeit Ungarns und ihre südöstlichen Beziehungen. Arch. Hungarica 49, Budapest 1975. Kalicz, N. 1968 Die Frühbronzezeit in Nordost-Ungarn. ArchHung 45. Budapest 1968. Popescu, D. 1950 Felul de viaţă al populaţiai Daco-Romane şi „Barbare” la frontiera de vest a Daciei. Studii şi Cercetări de Istorie Veche 1(1950) 41–154. Popescu, D. 1956a Cercetări  arheologice în Transilvania I. Sondajele de la Socodor – 1948 –, II. Săpăturile de la Vărşand –1949 – Materiale şi Cercetări Arheologice 2, Bucureşti, 43–127. Popescu, D. 1956b Einige Bemerkungen zur Bronzezeit Siebenbürgens. Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 7, 301–320. [post_title] => Nincs új a nap alatt [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => nincs-uj-a-nap-alatt [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2015-11-24 18:35:17 [post_modified_gmt] => 2015-11-24 18:35:17 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=732 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) [9] => WP_Post Object ( [ID] => 721 [post_author] => 2 [post_date] => 2015-03-06 16:48:54 [post_date_gmt] => 2015-03-06 16:48:54 [post_content] => Új monumentális méretű későbronzkori földvárral/ erődítéssel/teleppel lett gazdagabb a megye. A részletekhez lásd: http://homregeszet.tumblr.com/post/112619016570/mezocsat-es-igrici-hatara És mindez a Mezőcsát-laposhalmi telltől 2 km-re északra. [post_title] => Későbronzkori erődítés Igriciben [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => 721 [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2015-03-06 16:51:19 [post_modified_gmt] => 2015-03-06 16:51:19 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=721 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) [10] => WP_Post Object ( [ID] => 726 [post_author] => 2 [post_date] => 2015-02-20 16:58:10 [post_date_gmt] => 2015-02-20 16:58:10 [post_content] =>

2015 február 19-én rendezte meg a miskolci Herman Ottó Múzeum a IV. Északkelet-magyarországi Regionális Régészeti Konferenciát. A BORBAS Projekt a Tiszabábolnai Fehérló-tanya lelőhelyen végzett roncsolásmentes kutatásait mutatta be egy poszteren. A poszterekből iskolákban és múzeumokban vándorkiállítás nyílik. A poszterszöveg az alábbiakban olvasható:

A Csincse-patak egykori éles kanyarulatát egy mesterséges árokkal átvágva szigetet alakított ki a bronzkorban a Tiszabábolna–Fehérló-tanyai régészeti lelőhely első lakóközössége. A sziget lakói Kr. e. 2300 és 1500 között a hatvani és a füzesabonyi régészeti kultúrába sorolhatók. A sziget hasznos területe 0,5 hektár, így feltételezzük, hogy a folyóágak által közrezárt külső részt is használták a bronzkorban. A két terület geofizikai kutatása nem hozott régészetileg értékelhető eredményt. A szisztematikus felszíni leletgyűjtés, illetve a fémkeresős kutatások eredményei azonban bizonyították a sziget területén két gócpontban házak maradványait. A leletanyag mennyiségének eloszlási képe mellett a paticsfoltok, a háztartásokban használt hordozható tűzhelyek és a nagy mennyiségű örlőkő koncentrációja rajzolta ki a házak/házcsoportok helyét.

A lelőhely különleges leletei között egy trianguláris tőr mellett egy faragott csont tárgy darabja is előkerült, mely lószerszám töredéke is lehet.

Az állatcsontanyag elemzése a szarvasmarha dominanciája mellett juh/kecske és sertés tartását igazolta.

BORBAS Projekt

(Borsod Region Bronze Age Settlement)

Miskolc Egyetem, Herman Ottó Múzeum, Universität zu Köln

[post_title] => Tiszabábolna-Fehérló-tanya [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => tiszababolna-feherlo-tanya [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2015-03-06 17:04:43 [post_modified_gmt] => 2015-03-06 17:04:43 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=726 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) [11] => WP_Post Object ( [ID] => 702 [post_author] => 2 [post_date] => 2015-01-10 14:53:09 [post_date_gmt] => 2015-01-10 14:53:09 [post_content] =>

A Cikolai-vízrendszer vízgyűjtőterületén (1. kép), a Magyar Nemzeti Múzeum, Nemzeti Örökségvédelmi Központja (MNM-NÖK) által indított régészeti topográfiai kutatási program célja, a táj- és területhasználat – régészeti, településtörténeti adatok által jelzett – alapvető strukturális változásainak felvázolása. A térség első intenzív településtörténeti korszaka – szórványos neolitikus (vonaldíszes) megtelepedés után – a bronzkor időszaka, amelyet a területen a vatyai, a halomsíros és az urnamezős kultúra képvisel. A kutatási projekt egyik kiemelt altémája a magyar terminológia szerinti középső bronzkor (RB A2-B) településtörténeti jellegzetességeinek részletes vizsgálata.

A vízrendszer több mint 300 km²-es területén végzett hagyományos régészeti topográfiai adatgyűjtés – amelynek része volt a szinte a teljes vizsgálati területet érintő terepbejárás, illetve a szakirodalmi, adattári, archív légirégészeti adatgyűjtés – eredményeként mintegy 50 bronzkori lelőhelyet azonosítottunk, amelyek kizárólag a területet ÉNY-DK-i irányban keresztező löszvonulaton koncentrálódnak, elkerülik a más korszakok által inkább preferált lankásabb dombokkal és kisebb vízfolyásokkal tagolt nyugati részt (2. kép). Még koncentráltabb képet mutat a vatyai kultúra időszakának (Reinecke BA2-BB, Kr.e. 1900-1450) lelőhely-mintázata: egy lelőhely kivételével a lelőhelyek a löszvonulat déli, markánsabban kiemelkedő részén helyezkednek el, zömmel a plató meredek lejtője mentén (3. kép). Szerkezetük a legtöbb esetben hasonló: egy-egy dombnyúlvány végét árokkal leválasztják, az ehhez csatlakozó nagykiterjedésű „külső telepet” is gyakran felismerhető kerítő árok övezi (4-5. kép).

         

A terület általános régészeti topográfiai kutatása mellett talajtani és georégészeti kutatásokat végeztünk Perkáta, Forrás-dűlő lelőhelyen. Perkáta, Forrás-dűlő légi-régészeti felderítés (Czajlik Z.) eredményeként ismert. A légifotókon és a lelőhely egy részét érintő LiDAR felmérés alapján generált domborzatmodellen nemcsak az ún. „kisvárat” leválasztó mély árok, de további, ezzel párhuzamos félköríves árok és a megközelítőleg  400x300 méter kiterjedésű, külső telepet körbekerítő árok is egyértelműen azonosítható (6-7. kép).

   

A belső árok területén és környezetében végzett geofozikai felmérés eredményei alapján (8. kép) az árok két egymással párhuzamos konstrukcióból épül fel: kívül egy folytonos vastagabb, a felmérésen markánsabban jelentkező objektumból (valószínűleg árok) és belül egy vékonyabb, egy szakaszon megszakadó konstrukcióból (esetleg paliszád). A légifotókon és a domborzatmodellen egy halványabb árok nyoma is látszik, amely onnan indul, ahol a belső vonal megszakad, és délnyugati irányban fut (9. kép). A jelenséget feltételesen útként azonosíthatjuk. A lineáris jelenség egy olyan terület felé vezet, amelyet ma erdő miatt nem lehet vizsgálni (vö.: 6. kép). Egy, az erdőtelepítés előtti archív légifelvételen (10. kép) még látszik, hogy a lelőhelykomplexum délnyugati részén egy újabb, a külső teleptől árokkal leválasztott településrésszel számolhatunk, azaz a feltételezett út két, a nagy külső teleptől árokkal elkülönített teleprészt köt össze (11. kép).

   

A külső telepen több alkalommal is megismételt, jó megfigyelési körülmények mellett végezett intenzív terepbejárások, valamint a külső telep két szélén (a kisvár mellett és a külső sánc közelében) alkalmazott szisztematikus felszíni leletgyűjtés (10X10 méteres szelvények) során, a vatyai és az urnamezős időszak felszíni leletanyagát a külső telep teljes területén megtaláltuk. Azaz a település már a vatyai kultúra időszakában elérte teljes ismert kiterjedését. A „kisvár” területén, a felszínt fedő akácerdő és aljnövényzet miatt terepbejárásra csak korlátozottan volt lehetőségünk: leletanyagot csak a rókavárak által bolygatott részeken tudtunk gyűjteni. A bolygatott régészeti rétegekből nagyobb mennyiségű vatyai kerámiatöredék, sőt ép edények is előkerültek, míg az urnamezős időszak jellemző leletanyagát itt nem találtuk meg. A „kisvár” vertikális szerkezetét geoarchaeológiai és régészeti talajtani vizsgálatokkal kívántuk jobban megismerni.

A megközelítőleg 2000 m² kiterjedésű területet 10 db sekélyföldtani, hálózatos térképező fúrással igyekeztünk feltárni (12. kép), annak érdekében, hogy a terület rétegtani viszonyait tisztázzuk. Célunk az volt, hogy minél pontosabb képet kapjunk a talajképződmények, illetve a kultúrrétegek elhelyezkedéséről, azok egymáshoz viszonyított helyzetéről.

Két, reprezentatívnak tekintett fúráspont anyagán alapvető talajtani laboratóriumi méréseket végeztünk (pH [HOH, KCl], CaCO₃% TOC%, Ptotal, K_A) annak érdekében, hogy az emberi megtelepedés által érintett rétegeket minél pontosabb lehatárolhassuk, illetve talajfizikai és -kémiai jellemzőik alapján megkíséreljük a megmutatkozó településtörténeti fázisokat egymástól lehatárolni.

A „kisvár” 10 pontján végzett sekélyföldtani fúrásokat minden esetben a kultúrréteg alatt jelentkező alapkőzetig mélyítettük. A detektált kultúrréteg vastagsága 190 cm és 40 cm között váltakozott; a 9-es és 10-es fúráspont által kijelölt rétegtani metszet alapján valószínűsíthető, hogy az egyébként – kis eltérésekkel ugyan, de – egységesen mély kultúrréteg a terület felhagyása után megindult erózió következtében a „kisvár” peremei felé elvékonyodott (13. kép). A terepen végzett makromorfológiai leírás és a kultúrréteg anyagán végzett laboratóriumi mérések is alátámasztani látszanak azt a régészeti feltételezést, hogy a több helyen majdnem 2 méter vastag antropogén réteg eltérő területhasználati intenzitást jelöl ki. Ezt leginkább a rétegben erős szórást adó texturáltsági adatok (finom homok és agyag közötti kategóriák sűrű váltakozása), valamint az emberi hatás intenzitását indikáló összes foszfor-tartalom ingadozása jelöli ki.

A reprezentatívnak tekintett fúráspontokból vett mintákon elvégzett radiocarbon mérések kalibrált adatai (2 σ) Kr.e. 1920 és 1520 között szóródnak, megerősítve a település felszíni leletanyag apján történt datálását.

Irodalom:

Czajlik Z.: Légi régészeti kutatások Magyarországon 2003-ban. Aerial archaeological investigations in Hungary in 2003. In: Kisfaludi, J. (szerk.) Régészeti kutatások Magyarországon 2003. Archaeological Investigations in Hungary 2003. Budapest, 2004. 111-125.

 Krausz E. – Saláta D. – Bidló A. – Pető Á.: Perkáta-Forrás-dűlő bronzkori földvár és környezetének tájhasználatintenzitás-vizsgálata. The Historical Landscape of the Cikola watershed system. An analysis of Landscape Chaneges of Perkáta-Forrás-dűlő archaeological site and its surroundings. Tájökológiai Lapok 12 (2014) 1: 137-147.

 Pető Á. – Kenéz Á. – Reményi L.: Régészeti talajtani kutatások Perkáta, Forrás-dűlő bronzkori földváron. Geoarchaeological study of the Bronze Age fortified settlement of Perkáta, Forrás-dűlő. Agrokémia és Talajtan 62 (2013) 1, 61-80.

 Reményi, L.: Elements of the Bronze Age Landscape of „Cikola water system”. Preliminary results. In: Neugebauer, W. – Trinks, I. – Salisbury, R., B. – Einwögerer, Ch. (Ed.) Archaeological Prosprection. Proceedings of the 10th International Conference on Archaeological Prosprection Wienna, May 29th – June 2nd 2013. Wien 2013, 165-167.

 Reményi, L. – Pető, Á. – Kenéz, Á. – Baklanov, Sz.: Archaeological and pedological investigations at the fortified Bronze Age settlement of Perkáta-Forrás-dűlő. In: Czajlik, Z. – Bödőcs, A. (ed.) Aerial Archaeology and Remote Sensing from the Baltic to the Adriatic. Selected Papers of the Annual Conference of the Aerial Archaeology Research Group, 13th-15th September, 2012, Budapest, Hungary. Budapest, 2013, 55-57, Pl.: 118-119.

 Saláta, D. – Krausz, E. – Reményi, L. – Kenéz, Á. – Pető, Á.: Combining historical land-use and geoarchaeological evidence to support archaeological site detection. Agrokémia és Talajtan 63 (2014) 1, 99-108.

 Képek jegyzéke:

 1. A Cikolai-vízrendszer földrajzi helye

2. A topográfiai kutatások eredményeként azonosított régészeti lelőhelyek.

3. A topográfiai kutatások eredményeként azonosított középső bronzkori (RB A2-B) régészeti lelőhelyek

4. Adony, Kígyós-tábla

5. Adony, Hatvanhármas-tábla

6. Perkáta, Forrás-dűlő

7. Perkáta, Forrás-dűlő, LiDAR felmérés alapján generált domborzatmodell

8. Perkáta, Forrás-dűlő, geofizikai felmérés (Puszta S. – Holl B.)

9. Perkáta, Forrás-dűlő, a geofizikai felmérés helyszíne és a légifotók alapján azonosítható lineáris jelenségek

10. Perkáta, Forrás-dűlő, Archív légifelvétel (HMI)

11. Perkáta, Forrás-dűlő lelőhely belső szerkezetének rekonstrukciója (Holl B.)

12. Perkáta, Forrás-dűlő, „Kisvár” területén végzett sekélymélységű talajfúrások helye

13. Perkáta, Forrás-dűlő rekonstruált rétegrendje (Pető Á.)

[post_title] => Reményi László – Pető Ákos: Középső bronzkori (RB A2-B) régészeti és talajtani kutatások a Cikola-víz vízgyűjtő területén (Fejér megye) [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => remenyi-laszlo-peto-akos-kozepso-bronzkori-rb-a2-b-regeszeti-es-talajtani-kutatasok-a-cikola-viz-vizgyujto-teruleten-fejer-megye [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2015-02-02 15:04:04 [post_modified_gmt] => 2015-02-02 15:04:04 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=702 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) [12] => WP_Post Object ( [ID] => 692 [post_author] => 2 [post_date] => 2014-12-10 13:15:23 [post_date_gmt] => 2014-12-10 13:15:23 [post_content] =>

A Bejegyzést Farkas Csilla készítette. Dobó István Vármúzeum, Eger.

A lelőhely Heves megye déli részén az Észak-alföldi hordalékkúp-síkság középső, a Gyöngyösi-sík kistájhoz tartozó területén fekszik, Boconád községtől északkeletre. Környezetéből határozottan, de csak alig egy-két méterre kiemelkedő dombhát, amely a felszínen is megfigyelhető árokkal van körül véve.

[caption id="attachment_694" align="alignleft" width="300"] A lelőhely a 2. katonai térképen jelölve (Forrás: http://mapire.eu/hu/)[/caption]

Jelen viszonyok között a legközelebbi vízfolyás a Tarna, melynek szabályozott medre kb. 3 kilométerre található. A 18-19. században készített katonai felmérések térképei alapján, azonban a Tarna kanyargós medre, holtágai, ártere jóval közelebb, nagyjából másfél két kilométerre volt nyugat, északnyugat felé. A környéken található helynevek több vizenyős, mocsaras helyet is jelölnek (Székes lápos, Mocsár szék). A légifotókon a lelőhely közvetlen közelében is megfigyelhetünk egykori kanyargós folyómedreket, amit a legújabbkori intenzív földművelés teljesen elfedett.

A helyszínen végzett geológiai fúrások vizsgálatából kiderült, hogy a terület egy jégkori hordalékkúpon alakult ki. A hordalékkúp felszínén áradmányvizek által lerakott agyagos – kőzetlisztes üledék rakódott le még a jégkor végén. Ez adja a talajképződés alapkőzetét. A talaj magas agyagtartalma alapján arra lehet következtetni, hogy a területen eredetileg barna erdőtalaj volt, ami a neolitikumtól kezdődő termelő gazdálkodás nyomán fejlődött át mezőségi talajszintté. A hordalékkúp felszíne nem volt egyenletes, hanem a vízfolyások mederágaival tagolt, ahol a kiemelkedőbb területeken a lokális talajvíz csökkenését követően futóhomok mozgás hatására 1-2 méteres garmadaszerű buckák alakultak ki. Valószínűleg egy ilyen kisebb kiemelkedésen alakították ki a település központi részét. A talajfúrásokat a FÁCIES Kulturális Szolgáltató BT végezte, Prof. Dr. Sümegi Pál DSc tanszékvezető egyetemi tanár vezetésével (Szegedi Tudományegyetem Földtani és Őslénytani Tanszék).

[caption id="attachment_695" align="alignleft" width="231"] A lelőhely szűrt mágneses anomália térképe (Készítő: Archaeológiai Kulturális Közalapítvány)[/caption]

A bronzkori lelőhely központi részén egy 175x152 méteres területen geofizikai és geodéziai felmérést végeztünk. A felmérés célja a lelőhely szerkezetének megismerése. A mérési eredmények alapján a domb tetején jelentkező néhány nagyobb anomália építményt is jelölhet, a kisebbek egyéb települési objektumok. A dombot egy hozzávetőlegesen 15-17 méter szélességű mélyedés veszi körbe, mely a központi részt kerítő árok maradványa lehet. A felmérés alapján úgy tűnik, hogy e mélyedés feltehetően két árkot rejt magában, melyeken biztosan volt délen egy bejárat. Itt a domborzat is enyhén emelkedik. Elképzelhető, hogy a domb északkeleti részénél is lehetett egy bejárat. Ezek valószínűleg igazodtak az eredeti felszínformához. A dombot közvetlenül körbevevő belső árok nagyobb mágneses elváltozásokat mutat, mely akár annak nagyobb mélységével lehet magyarázható. A kettős árkon kívül, attól átlagosan 16 méterre, egy harmadik árok is megfigyelhető. A külső, harmadik árok és a belső árkok között kevés régészeti objektumhoz köthető mágneses anomália jelentkezett, melyek legnagyobb része a délen található bejárat közelében koncentrálódik. A harmadik árkon kívül eső területen további régészeti objektumokként azonosítható mágneses anomáliák jelentkeztek. A felmérést az Archaeológia Kulturális Közalapítvány (Miskolc) végezte. Szörényi Gábor András, vezető régész, Tóth Krisztián, régész, Honti Szabolcs és Nagy Zoltán régésztechnikusok.

[caption id="attachment_696" align="alignright" width="212"] A lelőhely környezetében végzett szisztematikus terepbejárás adatai (Térkép: Bánhegyi Anna)[/caption]

A területen végzett szisztematikus terepbejárás alapján a település központi résztét (1,5-1,8 hektár) teljesen körül veszi a sík telep – kb. 28-30 hektár –, de főleg a kiemelkedő résztől dél, délkelet felé sűrűsödött a leletanyag.

Az árokkal körülvett központi rész területén 10x10 méteres hálóban gyűjtöttük fel a felszíni leletanyagot. Ez, a területet kelet-nyugati irányban átszelő földúttól délre található, egységesen őszi vetéssel borított lelőhelyrészre vonatkozik, mely nagyjából egy 1,2 hektáros területet érintett. Az első eredmények alapján teljesen logikusan a kiemelkedő részeken sűrűbb, az árok(ok) területén ritkább volt a lelet előfordulás. A statisztikai feldolgozás még folyamatban van.

A lelőhelyen folytatott régészeti tervásatás célja a település központi, kiemelkedő részének rétegtani szempontok szerinti vizsgálata. A feltárást 2014. október 20. és november 28. között az egri Dobó István Vármúzeum munkatársai végezték, Farkas Csilla, régész vezetésével. A dombhát területén két 5x5 méteres szelvényt nyitottunk. Az első szelvényt közel a belső árokhoz, a domb északnyugati részén húztuk. Az 5x5 méteres szelvényben a humusz és szubhumusz vastagsága összesen 55 cm, a szelvényfalban jól látszott, hogy a humuszt 40 cm mélységig szántás bolygatja. A humusz alatt löszös altalajt figyeltünk meg. A humuszból viszonylag sok szórvány leletanyag került elő, többek között a humusz alsó rétegéből egy kisméretű bronztőr. A humusz legalsó részéből, illetve a szubhumuszból alig került elő leletanyag. A szelvényben egyáltalán nem tudtunk telepjelenséget megfigyelni.

[caption id="attachment_697" align="alignleft" width="300"] Régészeti szelvények elhelyezkedése, légifotó (Fotó: Ritz Henrik)[/caption]

A 2. szelvényt a domb középső, legmagasabb részén kezdtük el. A szántás itt is 35-40 cm mélyen bolygatta a humuszt. A szántott réteg alsó részéből és az alatta megfigyelt szürke rétegből egy területen koncentrálódva, de bolygatott helyzetben embercsontok töredékei kerültek elő.

Valószínűleg egy sírhoz tartozhattak az ebből a rétegből előkerült, egy helyen koncentrálódó, de a szántással lényegében átforgatott dentálium gyöngyök és az Anadara nemzetséghez tartozó átfúrt kagylók. A szántás valószínűleg több sírt is bolygathatott.

A bolygatott humuszréteg elszedése után kb. 40 cm mélyen jelentkeztek az első bolygatatlan telepjelenségek. Több építmény részletét, azok padlószintjeit figyeltük meg. Ezeket legalább 4-5-ször újították meg, köztük átlagban 8-12 cm feltöltési réteg volt. A szelvény délnyugati részében megfigyelt padlón, többszörösen megújított tűzhely maradványai kerültek elő. Sikerült az építményekhez tartozó külső járószinteket is megfigyelni. Cölöplyukak, méhkas alakú tároló vermek is előkerültek. A cölöplyukak esetében csak néhánynál sikerült pontosan megfigyelni az indításukat. Szerkezeti szerepük kérdéses.

[caption id="attachment_698" align="alignright" width="300"] Légifotó a 2. szelvényről (Fotó: Ritz Henrik)[/caption]

Az egymást követő kulturrétegek vastagsága kb. 50-60 cm, ez alatt elértünk egy bolygatatlan humuszréteget. Ennek vastagsága a mélyebb gödrökben megfigyeltek alapján még 30-40 cm lehet, és csak ezután következik a löszös altalaj. Ezen a látszólag bolygatatlan humuszrétegen, átlag 90 cm mélységben állt meg a kutatás, de nem értük el a sárga altalaj szintjét.

A területen folyamatosan fémkeresőztünk, igen kevés eredménnyel. A leletanyag többsége kerámia és állatcsont. Előkerült még csiszolt és pattintott kőeszköz, agyag orsógomb, hálónehezék, csonteszköz, őrlőkő töredékek, halcsontok, kagyló- és csiga maradványok.

Az előkerült leletanyag tisztítása folyamatban van. Az elsődleges vizsgálatok alapján a település a Hatvani kultúra körébe tartozik. A központi kiemelkedés tetején előkerült emberi maradványok és a felszínen gyűjtött leletek alapján feltételezhető, hogy a területen megtalálható a Füzesabonyi kultúra temetője is.

A lelőhelyet, illetve annak központi részét erősen megbolygatta, felső részét el is pusztította az intenzív mezőgazdasági művelés. Ugyancsak a lelőhely pusztításához járul hozzá a településen áthaladó két földút, melyet gyakran használnak nagyméretű mezőgazdasági gépek.

[post_title] => Boconád-Alatka puszta [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => boconad-alatka-puszta [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2015-11-24 18:37:33 [post_modified_gmt] => 2015-11-24 18:37:33 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=692 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) [13] => WP_Post Object ( [ID] => 685 [post_author] => 2 [post_date] => 2014-12-05 09:48:56 [post_date_gmt] => 2014-12-05 09:48:56 [post_content] => Szarvas, Arborétum- Rózsakert lelőhely régészeti feltárása A szarvasi Arborétum (www.pepikert.hu) hazánk legnagyobb és leglátogatottabb arborétuma. A 82 hektáros területen fekvő park természeti értékei egyedülállóak az országban, és a különleges természeti értékeit évente több tízezer turista keresi fel. Az Arborétum területén három régészeti lelőhely is fekszik. Egy neolit és egy bronzkori tell, illetve a bronzkori tellhez tartozó külső település. A lelőhelyeken 2013-ban régészeti kutatófúrásokat végeztünk. A fúrásokat Prof. Dr. Sümegi Pál végezte egy az Arborétum által megnyert pályázat keretén belül. A fúrások alapján megtudtuk, hogy a neolit tell 2,4 m vastagságú rétegsorral rendelkezik, és szélén egy kurgán áll. A bronzkori tellen pedig 3,2 m mélységben találtuk meg az altalajt. A bronzkori tell alsó szakaszán egy vastag hamus réteget figyeltünk meg, majd 3 égett, paticsos réteg feküdt kb. 70 cm-re egymás fölött. A fúrások közben földmintákat vettünk, a minták kiértékelése jelenleg is tart. Mindkét tellnél találtunk egy-egy 2,5 m mély árkot, melyek a telleket vették körbe. A bronzkori tellhez köthető külső telepen is végeztünk kutatófúrásokat, itt különálló rétegeket nem lehetett észrevenni. A lelőhelyeket a neolit tell északi felének kivételével növényzet borítja, így terepbejárásra nem volt lehetőség. A külső telep megkutatására a szarvasi múzeum NKA pályázata révén került sor tavaly augusztus – szeptemberben. A tervünk az volt, hogy a korábbi kutatások alapján (Magyar régészeti topográfia 8. Szarvasi járás) kijelölt lelőhely-poligonon belül egy kutatóárkot húzunk, és egy esetleges objektum előkerülésekor szelvényt nyitunk. Három negatív kutatóárok után, egy negyedik, 2 m x 10 m-es árokban sikerült járószinteket elkülöníteni, melyeken Árpád-kori leletanyag feküdt. Ez újdonság volt, mivel a korábbi kutatások nem jeleztek Árpád-kori lelőhelyet. Az Árpád-kori rétegek alatt két szintben bronzkori objektumok kerültek elő. Három nagy méretű, valószínűleg szemetesgödör és egy oszloplyuk, melynek betöltése tele volt paticcsal. A szemetesgödrökből nagy mennyiségű hamu, csont, kagyló, patics és kerámiatöredék került felszínre. A feltárás során sikerült az objektumokat az indulási szintjüktől kibontani. A 3 nagy méretű objektumból rétegenként vettünk földmintákat, melyeknek természettudományi kiértékelése még folyik. Az előkerült leletanyagok nagy része jellegtelen kerámia, néhány markáns edénytöredék a Hatvani kultúrába sorolja a telepet. Az állatcsontok közül nagyszámú a szarvasmarha csont, de érdekességképpen az egyik objektumból egy kutyakoponya töredék, illetve két, átfúrt törött csonteszköz is előkerült. A gödrökből csak egy fémlelet, egy bronzból készült tű darabja került elő.       A feltárás által bizonyossá vált, hogy a korábban két lelőhelyként azonosított Szarvas, Arborétum, Filagória-dombja (MRT szám: 8/12) és a Rózsakert (MRT szám: 8/13) valójában egy tell és annak külső telepeként értelmezhető. A fúrások alatt talált árok nagy valószínűség szerint a külső telepet körülvevő árok. Az azon kívüli területen a két negatív kutatóárok miatt azt gondoljuk, hogy ott már nincs lelőhely, (korábban ide lokalizálták a Rózsakert lelőhelyet,) de ezt még további vizsgálatokkal kell megerősíteni. Újdonság volt az Árpád-kori anyag jelenléte, így számíthatunk a tellen is Árpád-kori lelőhelyre. Jövőbeli terveink között szerepel a terület geofizikai vizsgálata, valamint újabb feltárásokkal szeretnék jobban megismerni a lelőhelyeket, és a feltárt leletanyagokat bemutatni az Arborétumban Köszönettel tartozom opponenseimnek: Dr. Csányi Mariettának, Dr. V. Szabó Gábornak és Prof. Dr. Sümegi Pálnak, a Szarvasi Arborétum igazgatójának, Dr. Hanyecz Katalinnak és munkatársainak, valamint az ásatáson részt vevőknek az együttműködésért és segítségükért.   Gulyás András Tessedik Sámuel Múzeum és Szárazmalom,Városi Könyvtár Szarvas Vajda P. u. 1. 5540 tsmregesz@gmail.com   [post_title] => A szarvasi arborétum bronzkori tellje [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => a-szarvasi-arboretum-bronzkori-tellje [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2015-01-18 09:50:12 [post_modified_gmt] => 2015-01-18 09:50:12 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=685 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) [14] => WP_Post Object ( [ID] => 672 [post_author] => 2 [post_date] => 2014-11-20 19:21:41 [post_date_gmt] => 2014-11-20 19:21:41 [post_content] =>

A bejegyzést Balázs Ádám készítette.

Zsáka nagyközség Hajdú-Bihar megye bihari részének déli szegletében található. A Remény-erdő vagy, ahogy a környék lakosai ismerik Dózsa-puszta vagy Aka, Bakonszeg és Zsáka között helyezkedik el, a Berettyó folyó bal partján (1. ábra). A felismerését megkönnyíti, hogy a kora és középső bronzkori Ottomány/Otomani település magja részben a folyó gátjában található, tehát a gátból, mint egy domb emelkedik ki. A lelőhely melletti egyik külső településrészen egy, a felszínen gyűjtött érmék által a XI–XV. századra keltezhető Árpád-kori és középkori település és/vagy földvár található, ami részben megzavarja a bronzkori külső települési rész képét. Erről a településről Bakonszeg és Zsáka szájhagyománya is megemlékezik. A település neve Aka volt. A folyó túlpartján a már Bakonszeghez tartozó részt ma is Aka-kertnek nevezik (2. ábra).

A zsákai tell-település magját mai napig látható árok veszi körül. A földrajzi adottságokat vizsgálva ez a település sem tér el a többi környékbeli, kora és középső bronzkorban Ottomány/Otomani-kultúra által alapított településtől, hisz a központi rész környezetéből kimagaslik, és mellette a természeti adottságokhoz idomulva külső települési részek is megtalálhatóak (3. ábra).

A vizsgált lelőhely területén több korszak leletanyaga is megtalálható, ezért az idők során a bronzkori település struktúrája nagymértékben sérült. Az általam vizsgált kora és középső bronzkor után a késő bronzkorban, majd a kelta, szarmata, avar és honfoglalás korban is használják a területet, melyre a középkorban földvárat és települést is emelnek. Ezek bár mind régészeti jelenségek, a bronzkori rétegeket ugyanúgy pusztítják, mint a mai ember is. A lelőhelyet talán legjobban a XIX. századi folyószabályozás rongálta meg. Egyrészt a szabályozás során a tell-település magját beleépítették a gátba, földdel lefedve azt, másrészt mivel valószínűleg, ahogy ma is, a későbbi ártérből nyerték a földet, így a külső települések egy részét szintén teljesen megsemmisíthették a munkálatok. A lelőhely kutatása kiemelt fontosságú, hiszen a mozaikokból talán épp most van utoljára esélyünk a terület történetének rekonstruálására.

A középső Berettyó-menti bronzkori tell-települések elhelyezkedését legkönnyebben Bél Mátyás leírásával lehet magyarázni, melyet a környék XVIII. századi állapotáról ír. Ez a leírás a folyószabályozás előtti állapotokat tükrözi:„A Berettyó… Pocsajnál az Érrel, egy hozzá teljesen hasonló patakkal egyesül, és innen még jobban szétterjedve folyik tovább Esztár mellett Gáborjánig, majd Berettyóújfaluig, és amikor Bakonyszöghöz érkezik, végtelen mocsárban szétömölve megszűnik folyni, kivéve az év esős időszakát.” Az idézett rész szinte teljesen lefedi a Berettyó-menti bronzkori tellek megjelenési területét (4. ábra).

A Kárpát-medencei középső bronzkori települési struktúra kutatás szakirodalmában a telleket alapvetően úgy értelmezik, mint az elit lakhelye, melyet egy alárendelt, kiszolgáló települési hálózat vesz körbe. Ezt a feltevést azonban többek között a Körös-vidéken és Dél-Borsodban sem igazolta a kutatás. Valószínűleg ennél sokkal árnyaltabb a kép és a jelenleg rendelkezésünkre álló tudásanyaggal, többek között a külső települések vizsgálatának hiányában, nem építhetünk fel egységes modellt a Kárpát-medence teljes területére. A kutatás jelenlegi állása alapján arra hívhatjuk fel a figyelmet, hogy a középső bronzkori települések társadalmi/funkcionális/strukturális elemzése érdekében a jövő kiemelten fontos feladata a tellekhez kapcsolódó külső települési részek vizsgálata.

A terület sérültsége miatt a legkevesebb roncsolással járó vizsgálatok elvégzésére került sor a lelőhelyen: Geofizikai felmérés és 3D modellezés (Márkus Gábor), fémdetektoros lelőhely-felderítés (Bacskai István), lapátszondás ásatás (Dani János), szisztematikus felszíni leletgyűjtés és statisztikai kiértékelés (Dani János – Balázs Ádám).

A roncsolt lelőhelynek sajnos a geofizikai képe is roncsolt lett a számos itt elszóródott fémhulladék és az itt létesített régebbi gátőrház miatt, mégis a geofizikai kép segített abban, hogy a kiértékelésre váró területet leszűkítsem egy feltételesen házként értékelt jelenséget érintő négyzetekre: egy 25×25 méter nagyságú felületre (5. ábra). A kiértékelés során adatbázist generáltam az eddig szortírozott leletanyagból, melyből szóródási térképeket generáltam (6. ábra). A kiértékelés után készített térképen jól érzékelhető, az anomáliával megegyező irányú paticsszóródás (7. ábra). A patics és a bronzkori kerámia szóródása igazolni látszik azt a feltevést, hogy a geofizikai képen most vizsgált anomália egy ház lehet.

[post_title] => Zsáka-Reményerdő bronzkori településének kutatása. Kivonat az 1. helyezett TDK dolgozatból [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => zsaka-remenyerdo-bronzkori-telepulese-kivonat-az-1-helyezett-tdk-dolgozatbol [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2015-11-24 18:39:40 [post_modified_gmt] => 2015-11-24 18:39:40 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=672 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) ) [post_count] => 15 [current_post] => -1 [in_the_loop] => [post] => WP_Post Object ( [ID] => 859 [post_author] => 2 [post_date] => 2016-02-11 08:31:55 [post_date_gmt] => 2016-02-11 08:31:55 [post_content] =>

Emőd-Nagyhalom lelőhelyről két nagyon kedves tárgyat kaptam ajándékba Kormos Attila amatőr gyűjtőtől. Az egyik egy meglehetősen nagyméretű agyag láb töredéke. Mindkét oldalon jól érzékelhető a bokacsont ábrázolása. A tárgy felső része töredékes, így nem lehet megállapítani, hogy önmagában álló dologról van-e szó, vagy ez a láb valaminek a darabja. Egy korábbi bejegyzésben (Két? lábon járó bronzkoriak?) már írtam ilyen láb alakú töredékekről, ezek mérete azonban bizonyossá tette, hogy nem önálló darabok, hanem valamilyen edények, kisplasztikák részei lehettek. Az a gondolat, hogy egy láb önmagában is állhat, talán furcsának tűnik, ha nem ismerjük az Ároktő Dongóhalomról előkerült a most bemutatottnál jóval nagyobb láb alakú tárgyat (P. Fischl 2006, 24). Bár e tárgy felső része is sérült, azt látni lehet kialakításán, hogy nem csatlakozott további részekhez. Így az ároktői publikációban „jobbhíján” edénytartóként határoztam meg. Az emődi darab méretében egy középső kategóriát képvisel, számomra nem ismert párhuzama, előállítási célja, funkciója.

Több tárgycsoport vizsgálata során érzetem már azt, hogy egy unikálisnak tűnő darab, egy egyedi vagy csak annak vélt jelenség megállapítása után, a kutató szeme érzékeny lesz az adott típusra és szinte vonzza annak darabjait, gyorsan nő a tárgyak száma és előbb utóbb kénytelen lesz megállapítani, hogy a korábban ritka darab, tulajdonképpen a hétköznapi élet általános jelensége lehetett, csak korábban még nem figyeltek fel rá. Így volt ez eddigi pályám során a hordozható tűzhelyekkel, a kocsimodellekkel és kerekekkel, vagy mint jelenség a koncentrikus szerveződésű, összetett szerkezetű településekkel. Úgy tűnik, ebbe a sorba illeszkednek a láb alakú tárgyak is.

A másik ajándékba kapott darab egy állatszobrocska elejének töredéke. A két első láb jól látható. Az fej sajnos szintén roncsolt, de ha kezünkbe fogjuk jól érezhető az arc kialakításának általános módja.

E kisméretű állatszobrocskák nagy számban találhatók meg a már publikált leletanyagban, elég ha Kalicz Nándor monográfiájának táblaanyagát átlapozzuk. Nem kétséges, az egykori állatvilág minden tagját megformázták, és a mennyiségi és minőségi mutatók alapján e tárgyak csakis gyerekjátékok lehettek. Álljon most itt egy kép a tibolddaróci állatfigurák válogatásából illusztrációként a formai variabilitásra.

A bronzkori településeken történő szisztematikus felszíni gyűjtéseink során azonban feltűnt, hogy egyes településeken ezek nagy számban kerülnek elő akár a szántott rétegből, más helyeken szinte alig vagy egyáltalán nem találjuk meg őket. Nem került elő állatfigura Mezőcsát-Laposhalmon a felszíni gyűjtés során, nem ismerünk ilyet az ároktői a mezőcsát-pástidombi és a borsodivánkai ásatások anyagaiból vagy a tiszakeszi szódadombi számos szórványanyagból sem. Természetesen ilyen figurákat szerves anyagból is elő lehetett állítani, de jelen ismereteim szerint az állatfigurák általános jellemzői a hegylábi településeknek, míg az alföldi telepeken nem igazán találjuk meg őket.

Míg e sorokat írtam, eszembe jutott, hogy a kutató agyam kipipálta az emődi lelőhelyet, mint ismert, publikált bronzkori települést. Azonban a publikációk idegen nyelven és talán nem mindenki számára hozzáférhető helyen jelentek meg (Fischl/Kienlin/Seres 2012; Fischl/Kienlin 2013; Fischl et al 2015). Így a következő bejegyzésben röviden összefoglalom, mit tudunk jelenleg Emőd-Nagyhalomról, a szerintem legszebb dél-borsodi bronzkori településről.

Kedves Kormos Attila! Köszönöm a tárgyakat és a lehetőséget, hogy révükön újabb, talán a jövőben felvirágozó gondolatmenet indíthattam is most útjára.

Irodalom:

P. Fischl K., Ároktő-Dongóhalom. Bronzkori tell telep. Bronzezeitliche Tell-Siedlung in Ároktő-Dongóhalom. Borsod-Abaúj-Zemplén Megye Régészeti Emlékei 4. Miskolc: Herman Ottó Múzeum 2006. K. P. Fischl/T. L. Kienlin/N. Seres, Bronzezeitliche (RBA1–2) Siedlungsforschungen auf der Borsoder Ebene und im Bükk-Gebirge. Überblick und neue Ergebnisse. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 51, 2012, 23–43. P. Fischl/T. L. Kienlin/B. Tugya, Bronze Age settlement Research in North-Eastern Hungary. Bronzkori településkutatások Északkelet-Magyarországon. Archeometriai Műhely 2015/XII./2, 117–134. K. P. Fischl/T. L. Kienlin, Results of a Systematic Survey Programme on the Hatvan Sites of Emőd-Nagyhalom and Tard-Tatárdomb in Northern Hungary. Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 64, 2013, 5–32. N. Kalicz, Die Frühbronzezeit in Nordost-Ungarn. Budapest: Akadémiai Kiadó 1968.  

[post_title] => Ajándékok Emődről [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => ajandekok-emodrol [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2016-02-11 08:33:05 [post_modified_gmt] => 2016-02-11 08:33:05 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=859 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) [comment_count] => 0 [current_comment] => -1 [found_posts] => 142 [max_num_pages] => 10 [max_num_comment_pages] => 0 [is_single] => [is_preview] => [is_page] => [is_archive] => [is_date] => [is_year] => [is_month] => [is_day] => [is_time] => [is_author] => [is_category] => [is_tag] => [is_tax] => [is_search] => [is_feed] => [is_comment_feed] => [is_trackback] => [is_home] => 1 [is_404] => [is_embed] => [is_paged] => 1 [is_admin] => [is_attachment] => [is_singular] => [is_robots] => [is_posts_page] => [is_post_type_archive] => [query_vars_hash:WP_Query:private] => 4dcc87270433edee5e3b9990d0365d2d [query_vars_changed:WP_Query:private] => 1 [thumbnails_cached] => [stopwords:WP_Query:private] => [compat_fields:WP_Query:private] => Array ( [0] => query_vars_hash [1] => query_vars_changed ) [compat_methods:WP_Query:private] => Array ( [0] => init_query_flags [1] => parse_tax_query ) [allow_query_attachment_by_filename:protected] => )