Rejtett információk, kódolt üzenetek. Fülöp Kristóf írása
A tiszafüredi dokumentáció és leletanyag feldolgozása és azonosítása során sokféle nehézséggel kerülünk szembe. Lefelejtett azonosítók, összekeveredett tárgyak, felcserélt számozások, gazdátlan cetlik, hiányzó dokumentációk, ellentmondó információk. A problémák egy része a tárgyak kézbevételével vagy a sírrajzok áttekintésével viszonylag gyorsan és könnyen megoldódik, míg más esetekben a dokumentációs adatbázisunkban történő hosszabb nyomozásra vagy éppen a tárgyak „PIAC-án” (link: https://bronzkor.hu/a-mi-piacunk-alcim-a-b75-es-d129-sirok-talainak-tortenete/) tett látogatásunkra van szükség. Bizonyos esetekben pedig a puszta szerencse vagy a vakmerő és elsőre képtelen gondolatok vezetnek megoldásra. De, hogy mire is gondolunk, azt az alábbi történet jól szemlélteti.
A terepen minden igyekezet és tervezés ellenére váratlan és azonnali megoldásokra váró helyzetekkel találja szembe magát a feltáró régész. Így van ez most is, és így volt ez a 60-as években, a tiszafüredi ásatások idején is. Ilyen esetekben a régész egyik leghűbb fegyvere a kreativitás. Ám ami ott és akkor zseniális és logikus megoldás volt, 50-60 év távlatából már csak nehezen felfejthető üzenet.
A tiszafüredi feltárások dokumentációs rutinjának legtöbb esetben részét képezték a sírrajzok és szöveges leírások mellett a sírfotók is. A sírok fotókon történő azonosítása minden esetben tüskés alumínium számokkal és betűkkel történt, olykor egy észak jellel kiegészülve. A fotó dokumentáció rendezése során azonban több esetben is azt tapasztaltuk, hogy a sírfotó nem felel meg a sírrajznak és nem egyezik a sírleírás szövegével sem (1. kép).
Természetesen az első gondolat, hogy a fotós véletlenül rossz számot tűzött ki. Azonban a problémás sírfotók azonosítása az adott ásatási évad valamennyi sírjának összevetésével nem hozott eredményt. A dokumentációs probléma más jellegűnek bizonyult, melyre a megoldás, – mint oly sokszor – a részletekben, no meg a homokban rejtőzött.
Az egyszerre több felületen (link: https://bronzkor.hu/a-tiszafuredi-temetok-nevezektani-problemai/) és több csapatban zajló tiszafüredi feltárások könnyen eredményezhették azt a gyakori terepi helyzetet, amikor nincs kéznél vagy hiányos valamilyen eszköz, jelen esetben az azonosító számok. Bizonyos hiányok viszonylag könnyen feloldhatóak voltak. Az 1-es szám kis pozícionálással jól működött 7-esként és fordítva, több sír egy fotón szerepeltetése pedig megoldható volt a második sír egyetlen számmal való jelölésével (2. kép), míg a 7-es szám és csúcsa észak jellé változott (3. kép).
Azonban néhány esetben – úgy, mint a D12. sír fotózása során is – eltérő jellegű megoldásra volt szükség. Ehhez pedig kiváló alapot nyújtott a könnyen formázható tiszafüredi homok. A hiányzó számokat egyszerűen ujjal belekarcolták a sírgödör aljának földjébe, kiegészítve ezzel az alumínium azonosítók által alkotott számsort. Ha kinagyítva megnézzük a szóban forgó sír fotóját, egy 1-es szám vehető ki a 12-es előtt, jelezve, hogy valójában nem a D12, hanem a D112. sír fotójáról van szó (4. kép). A sír rajzos és szöveges dokumentációját ellenőrizve pedig gyorsan kiderül, hogy helyes a feltételezés (5. kép). És valósnak bizonyult valamennyi hasonló esetben.
Az ásatók homokba írt üzenete ugyan idővel feledésbe merült, de csak úgy, mint más esetekben (link: https://bronzkor.hu/minden-egesz-eltorott/), egy kis szerencsével és fantáziával 60-70 év távlatából is felfejthető volt.
Képanyag forrása: Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ Magyar Nemzeti Múzeum Központi Adattár




