Bronz-kór

WP_Query Object ( [query] => Array ( [paged] => 6 ) [query_vars] => Array ( [paged] => 6 [error] => [m] => [p] => 0 [post_parent] => [subpost] => [subpost_id] => [attachment] => [attachment_id] => 0 [name] => [pagename] => [page_id] => 0 [second] => [minute] => [hour] => [day] => 0 [monthnum] => 0 [year] => 0 [w] => 0 [category_name] => [tag] => [cat] => [tag_id] => [author] => [author_name] => [feed] => [tb] => [meta_key] => [meta_value] => [preview] => [s] => [sentence] => [title] => [fields] => [menu_order] => [embed] => [category__in] => Array ( ) [category__not_in] => Array ( ) [category__and] => Array ( ) [post__in] => Array ( ) [post__not_in] => Array ( ) [post_name__in] => Array ( ) [tag__in] => Array ( ) [tag__not_in] => Array ( ) [tag__and] => Array ( ) [tag_slug__in] => Array ( ) [tag_slug__and] => Array ( ) [post_parent__in] => Array ( ) [post_parent__not_in] => Array ( ) [author__in] => Array ( ) [author__not_in] => Array ( ) [suppress_filters] => [ignore_sticky_posts] => [cache_results] => 1 [update_post_term_cache] => 1 [lazy_load_term_meta] => 1 [update_post_meta_cache] => 1 [post_type] => [posts_per_page] => 15 [nopaging] => [comments_per_page] => 50 [no_found_rows] => [order] => DESC ) [tax_query] => WP_Tax_Query Object ( [queries] => Array ( ) [relation] => AND [table_aliases:protected] => Array ( ) [queried_terms] => Array ( ) [primary_table] => wp_posts [primary_id_column] => ID ) [meta_query] => WP_Meta_Query Object ( [queries] => Array ( ) [relation] => [meta_table] => [meta_id_column] => [primary_table] => [primary_id_column] => [table_aliases:protected] => Array ( ) [clauses:protected] => Array ( ) [has_or_relation:protected] => ) [date_query] => [queried_object] => [queried_object_id] => [request] => SELECT SQL_CALC_FOUND_ROWS wp_posts.ID FROM wp_posts WHERE 1=1 AND wp_posts.post_type = 'post' AND (wp_posts.post_status = 'publish') ORDER BY wp_posts.post_date DESC LIMIT 75, 15 [posts] => Array ( [0] => WP_Post Object ( [ID] => 1531 [post_author] => 2 [post_date] => 2018-10-29 19:12:46 [post_date_gmt] => 2018-10-29 19:12:46 [post_content] => Emőd nemcsak a legszebb, hanem más meglepetést is rejteget 2017 április 8-án – miután mostanában nem igazán tudunk aludni – kora reggel elkirándultunk az emődi Nagyhalomhoz. Azért nem az álmatlanság vitt minket oda, hanem szerettük volna tudni, hogy milyen a vegetáció a területen, lehet-e bármilyen kutatást végezni. Az előző napi csapadék és a friss talajművelés hatására a korábban csak a Civertán Bt. légifotójáról ismert talajjelek a felszínen is jól láthatók voltak. Ezeket a jeleket már Vattán is megfigyeltük azonban a talaj felszínének száradása miatt átlag 1 nap alatt eltűnnek. Így szerencsés lehet az akinek sikerül in situ megfigyelnie őket. 2012-ben találtam a Civertán Bt. légifotós oldalán az első felvételeket Emődről, vagyis ezek vagy abban az évben vagy korábban készültek. Akkor csak a település szerkezetének és színeinek jellegzetessége fogott meg. Most, miután bokáig jártunk a frissen szántott leletanyagban és csak nehezen tudtuk megállni, hogy kizárólag különleges darabokon kívül mást ne szedjünk össze, fondorlattal rávettük Nagy Zoltán kollégánkat a Herman Ottó Múzeumból, hogy a múzeum drónjával készítsen felvételeket a területről.  A szántás által okozott eróziós kár megdöbbentő és szemmel látható volt ezeken a felvételeken. Bár így utólag a két felvétel (Civertán és HOM) egymás mellé helyezésével kiderül, hogy ez részben már korábban is megfigyelhető volt, a mostani felvételek szinte visítanak: Ne hagyjuk tovább megművelni ezt a területet. A Nagyhalom egy természetes domb DNy-i végén található, geofizikai felmérése és a településszerkezetével kapcsolatos problémák már publikálásra kerültek (Fischl-Kienlin 2013, Fischl-Kienlin-Tugya 2015, Kienlin-Fischl-Pusztai 2018), illetve a blogon is található egy bejegyzés Emőd-Nagyhalom és Emőd-Zsedény bronzkori települései címmel. A szisztematikus bejáráson kívül minden a BORBAS projekt roncsolásmentes csomagjában megtalálható vizsgálatot elvégeztünk már itt. Több a fémművességre utaló adatot is ismerünk innen. Terepszemlék és a geofizika során öntőmintát, fújtatócső véget, ép bronztűt és számos bronz cseppet is gyűjtöttünk a felszínen. Ezért erre a hétvégére a Herman Ottó Múzeum önkéntesekből álló fémkeresős csapatának segítségét kértük a terület átfésülésére. A csapatot ezúttal is Bakos Gábor vezette, ő adta a szakmai felügyeletet a kutatáshoz. A középső bronzkori lelőhelyek nem gazdagok fémtárgyakban. A bronz ekkor még nagy érték, a hétköznapi eszközöknek nem alapanyaga, jelenlegi ismereteink szerint presztízs/státusz jelölésére alkalmas tárgyakat, ékszereket készítenek belőle. Így ha 5 tárgynál több kerül elő egy ilyen lelőhelyről, az már „gazdagnak mondható”. Az előzetes adatok alapján azonban bíztunk benne, hogy Emőd nem hagy üres kézzel eljönni bennünket. A bronzkori tárgyak mellett más korszak töredékei is előkerültek, elsősorban középkoriak. Itt azonban engedtessék meg nekem, a bronzkori tárgyak közül a legjelentősebb csoport kiemelése. Már korábban is írtunk róla, hogy szinte minden fémkeresős kutatással is vizsgált lelőhelyen találtunk bronz tőrt. Ez a legtöbbször egyszerű, trianguláris forma, több mérettartományban is megtalálható, az esetek nagy többségében erősen használt darabok. Mivel sírokban a gazdagság, vagy társadalmi vezető szerep betöltésének jelzőjeként tekintünk rájuk, furcsa volt, hogy a fémben szegény területeken miért kerülnek elő településekről „szórványként”.               Nos Emődöt nézve ezen a napon 5 különböző típusú tőr is előkerült. 2 db a deltoid alakú, nyéltüskés változatot képviseli, melyekről kevesebb ismerettel rendelkezünk, bár számuk egyre nő (előkerült ilyen Tiszabábolna-Fehérló tanyán is). A maradék három a megszokottabb, lemezes, nittszeges rögzítésű általában triangulárisnak nevezett alapforma variációi.          Az egyik példánynál a 3 kiszakadt nittszegnek a helyét lehet felfedezni nagy jóindulattal. A másik darabon 2 nittszeg látszik, a tisztítás restaurálás előtt úgy tűnik, mintha egy korábbi szélesebb markolatlemezű darab későbbi, 2 szeges újrahasznosításáról lenne szó. A legszebb példány egy eredetileg kb. 16 cm hosszú, középen megvastagodó, íves nyéllemezű, 4 nittszeges tőr. A 4-ből 3 nittszeg megvan még. A pengén két 4-es bekarcolt vonalból kialakított „V” alakú minta látható. Legjobb párhuzamát a Zamárdiból előkerült és kísérőkerámiája alapján a Mészbetétes Kerámia Kultúrájának klasszikus szakaszába sorolható tőrt említhetjük (Kiss 1999). Az emődivel azonos tőr került elő a gemeinlebarni 7. sírból is, melyben egy alabárd is volt (Neugebauer 1991, Hansen 2016, Abb. 4.). Hasonló a sírmelléklet összetétele a Tiszafüred-majoroshalmi 115. sírnak is, mely bár nem pont ilyen típusú tőrt tartalmaz, a tárgytípus megkülönböztetett, státuszjelző szerepét jól mutatja. Nagyon hasonló tőr került elő a híres leubingeni halomsírból is (rövid német nyelvű összefoglalását irodalommal lásd: http://www.wikiwand.com/de/F%C3%BCrstengrab_von_Leubingen ), melyet a dendroadatok alapján Kr. e. 1942-re lehet keltezni. A pengének ez a fajta díszítése – bár a pengeforma miatt logikus és praktikus – az aunjetitzi kultúra tömör markolatos tőreit juttatja eszünkbe (legutóbbi összefoglalásuk: Schwenzer 2004). Ezt a tárgytípust a szerző Kr.e. 2000 körültől a korai bronzkor (német terminológia szerint) második feléig datálja, amikor is a tömör markolatos kardok veszik át a helyét. Ez utóbbiak kialakulási helye a Kárpát-medence északkeleti része, noha a tömör markolatos török közül csak alig néhányat ismerünk a Kárpát-medencéből. Nos az emődi tőr markolata szerves anyagból lehetett, de formájában a tömörmarkolatos ÉNy-i példányokhoz hasonlíthatott. A markolatot a nittszegek erősítették a pengéhez. A gemeinlebarni sírból előbb hozott párhuzam esetében a markolat felső végén található lezáró veret, ún. markolatgomb is megmaradt. Az emődi tőrt mindezek alapján a hazai középső bronzkor közepe tájára datálhatjuk. Ez a lelőhelyen feltehetően a füzesabonyi stílussal jellemzett kerámia időszaka. Nem teljesen azonosak, de alapjában ehhez a típushoz sorolhatók a füzesabonyi kultúra alsómislyei (Nižá Mišľa (SK) 474-es, 640-es és 722-es sírjaiból előkerült török is (Olexa-Novaček 2015, 252; Olexa-Novaček 2017, 233, 275). Utóbbi két sírban olyan átfúrt, bikónikus fejű tűk is találhatók, mint ez egyik emődi fémkeresős lelet. A tőrök szinte mindegyike meghajtott, a nagy darabon is látszik, hogy az összehajtogatás mentén törött. Vagyis úgy tűnik, hogy a telepen hagyásuk előtt szándékosan tönkretették őket. Természetesen a tárgyak még földesek, restaurálatlanok, így számos információ nem áll rendelkezésre róluk. Az előkerült tárgyak közül külön említést érdemel egy bikónikus, átfúrt fejű tű, Nyakán vonalkázással, csavart tűszárral. A középső bronzkor második felére datálható. De megtaláltuk itt a füzesabonyi kultúra egyik legjellegzetesebb tűtípusát a bepödrött fejű tűt is.   A viselethez tartozó pitykék, bronzgyöngyök, tutulusok mellett több apró bronz szerszám, ár, véső, és bronz nyílhegy is előkerült itt. A későbronzkorra utal egy sarló pengéjének töredéke és egy bronz kés is.   2018 szeptember 2-án ismételten fémkeresős kutatásra került sor a lelőhelyen. Az ekkor előkerült tárgyspektrum megegyezik a korábbiakkal (pitykék, bronzlemezek, vésők....). A két különböző időpontban gyűjtött leletanyagban számos a bronzművesség helyi meglétét alátámasztó bronz csepp került elő. Továbbá több azonos kialakítású, eltérő méretű egyik végén ár másik végén véső kialakítású eszköz is található. Vagyis a várakozásunk beigazolódott, viszonylag gazdag lelőhely a Dél-Borsodi síkság amúgy is legszebb bronzkori települése. Irodalom: P. Fischl K. - T. L. Kienlin: Results of a Systematic Survey Programme on the Hatvan Sites of Emőd-Nagyhalom and Tard-Tatárdomb in Northern Hungary, Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 64 (2013) 5–32 P. Fischl K. - T. L. Kienlin - Tugya B.: Bronze Age Settlement Research in North-Eastern Hungary — Bronzkori településkutatások Északkelet-Magyarországon, Archeometriai Műhely 12, no. 2 (2015): 117–135. http://www.ace.hu;  T. L. Kienlin-P. Fischl K.-Pusztai T.: Borsod Region Bronze Age Settlement (BORBAS) Catalogue of the Early to Middle Bronze Age Tell Sites Covered by Magnetometry and Surface Survey. Rudolf Habelt, Bonn,  2018. Kiss V.: Neuere Funde zur der mittelbronzezeitlichen Metallkunst in Transdanubien. Savaria 24/3 (1998-1999) 153-164 W. Neugebauer: Die Nekropole F von Gemeinlebarn. Niderösterreich. Untersuchungen zu den Bestattungssitten und zum Grabraub in der ausgehenden Frühbronzezeit in Niederösterreich südlich der Donau zwischen Enns und Wienerwald. Röm-Grem .Forsch. 49 (Mainz 1991) S. Hansen: „Arm und Reich” in der Bronzezeit. In: Arm und Reich – Zur Ressourcenverteilung in prähistorischen Gesellscahften. Halle (Saale) 2016, 197–217. L. Olexa - T. Novaček: Pohrebisko zo staršej doby bronzovej v Nižnej Myšli Katalog II (hroby 311-499) Nitra 2013 L. Olexa- T. Novaček: Pohrebisko zo staršej doby bronzovej v Nižnej Myšli Katalog III (hroby 500-792) Nitra 2017 S. Schwenzer. Frühbronzezeitliche Vollgriffdolche. Typologische, chronologische und technische Studien auf der Grundlage einer Materialaufnahme von Hans-Jürgen Hundt. Kataloge vor- und frühgeschichtlicher Altertümer, Band 36. 2004 [post_title] => Fémek és még más Emődről [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => femek-es-meg-mas-emodrol [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2018-10-30 08:37:36 [post_modified_gmt] => 2018-10-30 08:37:36 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=1531 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw [post_title_ml] => [:hu]Fémek és még más Emődről[:] [post_title_langs] => Array ( [hu] => 1 ) ) [1] => WP_Post Object ( [ID] => 1484 [post_author] => 2 [post_date] => 2018-09-10 19:27:58 [post_date_gmt] => 2018-09-10 19:27:58 [post_content] => A 2017-es ásatási évadban  a 2015–2016-os metszetfal mögött nyitottunk egy 5x5-ös szelvényt. Mivel a Nagyhalom egy kastélykertben állt, az volt az elképzelésünk, hogy ezt a lelőhelyet nem érintette az a mezőgazdasági tevékenység, ami a legtöbb tell település késői, koszideri rétegeit megsemmisítette. A 2015-2016-os leletanyag tipológiai elemzése alapján Marie-Christine Metternich kölni hallgató kimutatta, hogy a leletanyag nem tartalmaz koszideri típusokat. A 2017-ben nyitott szelvényben esélyünk volt a korábbi két évben kibontott rétegeknél fiatalabb, azok felett elhelyezkedő rétegeket vizsgálnunk. Ebben a bejegyzésben a 2017-es évad rövid képes beszámolója következik. A 2018-as ásatási szezon szeptember 17 és október 7 között zajlik majd. E képsorok segítenek ráhangolódni a közeledő munkára. Lássuk a 2016-os záróképet, a metszetfal rögzítését támfallal.        2017-re az új szelvény nyitásához a múzeum munkatársai eltávolították a támfal felső elemeit és a kialakították a dombtetőre felvezető lépcsősorokat. Ezek után kijelöltük az 5x5-ös szelvényt és eltávolítottuk a gyeptéglákat               A szelvény északi felében a teljes 1 hónapos munka alatt egy szürke, porózus, jelenségektől mentes réteget bontottunk, melyekben helyenként kupacokban ép, vagy nagy darabokra tört leletanyagot találtunk.        Ennek a rétegnek az ásónyomos eltávolítása meglehetősen unalmas feladat volt. A réteg keletkezésével kapcsolatban úgy tűnik, hogy egy recens áthalmozás, vagyis a szelvénynek ebben a részében történt valamiféle bolygatás ami eltávolította a bronzkori szinteket. Az ismeretes, hogy a halom dupla-domb jellegét egy újkori átalakításnak köszönheti, mikor is Kálváriát építettek ki rajta és kialakították az oda felvezető utat. Természetesen a lőtér kialakítása is jelentős átalakításokkal járt, de úgy véltük, hogy a lőtér fala mögött ez kevésbe zavarta meg a bronzkori rétegsort. Azt azonban nem gondoltuk, hogy majdnem 2 méter vastagságban hiányolni fogjuk az in situ rétegeket. A következő problémát a teljes szelvényt át- és átszövő róka illetve borzjáratok okozták. Ezekben már a korábbi években is be-be szakadtunk, de nem gondoltuk, hogy ennyire megnehezíthetik a munkát. Próbáltuk több esetben zsákokkal alátámasztani a járatokat, hogy a felettük húzódó rétegmaradványok összetartozását dokumentálni tudjuk, majd részben kifújtuk őket purhabbal. Az egyik járatban aztán erősen oszló borztetemet találtunk, melyet a mezőcsáti gyepmester szakszerűen eltávolított, majd fertőtlenítette a területet. Szóval izgalom volt bőven.             Az első bronzkori rétegeket viszont ilyen rókajáratok oldalfalaiban sikerült megfigyelni, és ezek jó lehetőséget nyújtottak a felszínben kibontott rétegek előrejelzésére.     Az első héten a német partnerintézmény (Kölni egyetem csapata Tobias Kienlin professzor úr vezetésével) diákjain kívül a Lévay József Református Gimnázium és az Avasi Gimnázium diákjainak lelkes csapata segítette a munkánkat.      A szelvény déli részében a 2015-ös metszetfalon megfigyelt rétegsort viszonylag magasan megtaláltuk. Több ferde réteg nagyon roncsolt állapotban, csak kis felületen volt követhető, illetve horizontális metszetüket a felső ásónyom eltávolítása után a felszínben tudtuk dokumentálni.     Az első, nagyobb felületen követhető, vöröses égett rétegünk az S 112-S1012 volt. A benne húzódó állatjárat ép koszideri bögrét tartalmazott. A lelet az ásatást meglátogató, és azt évek óta támogató Bogdán József polgármester úr tetszését is megnyerte.      Az ásatás további résztvevői a Herman Ottó gimnázium diákjai és a Miskolci Egyetem régészhallgatói. Rajzolás, iszapolás, cserépmosás, bontás..... munka mindig akadt.       Augusztus 17-én a szelvény déli része már egészen hasonlított egy bronzkori ház omladékához, a rókajáratoktól eltekintve: míg az északi részen még mindig a szürke felhordással harcoltunk: Augusztus 18-án volt először olyan érzésem, hogy kezdünk ásatásra hasonlítani: A szelvény keleti oldalában olyan szinte már egységesnek mondható felszíneket sikerült kibontanunk, mely alapján azt lehet állítani, hogy egy épület omladékában járunk. A 2015-ben még csak metszetben megfogott, vastag sárga házomladék/ házpadló még az ekkor bontott omladék alatt fekszik. Az ásatás végén ezt az omladékot nem is távolítottuk el. z lesz a 2018-as szezon első bontási feladata, és remélhetőleg alatta a ház bedőlt fala és padlója. Az omladékfoltot nyugatról és délről határoló rókajárat először nagyon bosszantó volt, később azonban úgy tűnt, mintha az állatjárat a házomladék szélét jelezné. Vagyis a az állatjáratot kiásó róka, borz vagy akármi a kemény omladék melletti puhább feltöltésben szívesebben dolgozott volna otthona kialakításakor. Ha ez az elmélet helyes, akkor talán egy házomladék szélét sikerült feltárnunk, aminek a további részét a lőtér megsemmisítette. A déli sarokban - a rókajárat túloldalán - eltérő rétegrendet találtunk: "házon" kívül vagyunk.  Ez az úgynevezett A1-es négyzet sok fejtörést okozott nekünk: Ezen a területen az utolsó bontási napon elértük azt a fitolitréteget, ami reményeink szerint a 2015-ös legfelső fitolitréteg folytatása lesz. A két réteg összetartozásást a 2018-as ásatás fogja igazolni vagy megcáfolni.     A 2017-es végső felszín így alakult:     Az utolsó napokban mikromorfológiai mintákat vettünk Astrid Röpke kölni kolléganő segítségével:       Heidelbergi barátaink Ingo Fänger és Jonas Mundhenk önkéntes munkájára is számíthattunk: Újra meglátogatott minket két fémkeresős barátunk:     És nem nélkülöztük a projektet első lépéseitől elkísérő Kertész Gabriella és Bakos Gábor (HOM) illetve Pusztai Tamás segítségét sem:      Vagyis összefoglalva apraja-nagyja tette a dolgát! Köszönet érte mindenkinek! Lássuk mit hoz 2018! [post_title] => Borosdivánka 2017 [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => borosdivanka-2017 [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2018-09-10 19:27:58 [post_modified_gmt] => 2018-09-10 19:27:58 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=1484 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw [post_title_ml] => [:hu]Borosdivánka 2017[:] [post_title_langs] => Array ( [hu] => 1 ) ) [2] => WP_Post Object ( [ID] => 1468 [post_author] => 2 [post_date] => 2018-09-06 20:14:08 [post_date_gmt] => 2018-09-06 20:14:08 [post_content] => Slovenská Archeológia: https://www.sav.sk/?lang=sk&doc=journal-list&journal_no=63https://www.sav.sk/?lang=sk&doc=journal-list&journal_no=63 AVANS, Študijné Zvesti, Slovenská Archeológia: a link betöltése után a Literatura fülre kell kattintani http://www.cevnad.sav.sk/%C5%A1tudijn%C3%A9-materi%C3%A1ly.html Archeologické rozhledy: http://www.digitalniknihovna.cz/knav/periodical/uuid:be52bb47-3cfa-11e1-a1ea-005056a60003 [post_title] => Szlovák szakirodalmi elérhetőségek [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => szlovak-szakirodalmi-elerhetosegek [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2018-09-06 20:20:38 [post_modified_gmt] => 2018-09-06 20:20:38 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=1468 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw [post_title_ml] => [:hu]Szlovák szakirodalmi elérhetőségek[:] [post_title_langs] => Array ( [hu] => 1 ) ) [3] => WP_Post Object ( [ID] => 1479 [post_author] => 2 [post_date] => 2018-09-06 20:00:42 [post_date_gmt] => 2018-09-06 20:00:42 [post_content] => Kattints a linkre: http://dia.osaarchivum.org/public/index.php?fs=1272&search=2&page [post_title] => Hogyan dolgozik a régész — diafilm 1956 [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => hogyan-dolgozik-a-regesz-diafilm-1956 [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2018-09-06 20:00:42 [post_modified_gmt] => 2018-09-06 20:00:42 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=1479 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw [post_title_ml] => [:hu]Hogyan dolgozik a régész — diafilm 1956[:] [post_title_langs] => Array ( [hu] => 1 ) ) [4] => WP_Post Object ( [ID] => 1476 [post_author] => 2 [post_date] => 2018-09-06 19:53:20 [post_date_gmt] => 2018-09-06 19:53:20 [post_content] => Pár példa a teljesség igénye nélkül: Az oldal bővül ha találok még, és biztosan találok !http://utajovobe.eu/hirek/varos-kozlekedes/6276-a-vilagon-mindenhol-csodaljak-a-kor-alaku-falucskat http://www.koh7.hu/5_irasok/20151220_kelta/irerod.html   [post_title] => Bár közük nincs egymáshoz, a kör mint alapmotívum mindenütt felfedezhető [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => bar-kozuk-nincs-egymashoz-a-kor-mint-alapmotivum-mindenutt-felfedezheto [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2018-09-06 19:53:21 [post_modified_gmt] => 2018-09-06 19:53:21 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=1476 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw [post_title_ml] => [:hu]Bár közük nincs egymáshoz, a kör mint alapmotívum mindenütt felfedezhető[:] [post_title_langs] => Array ( [hu] => 1 ) ) [5] => WP_Post Object ( [ID] => 1470 [post_author] => 2 [post_date] => 2018-09-06 19:16:09 [post_date_gmt] => 2018-09-06 19:16:09 [post_content] => A linkre kattintva kezdődhet is a mozi: https://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=9047 [post_title] => Szőregi temető az egykori filmhiradóban [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => szoregi-temeto-az-egykori-filmhiradoban [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2018-09-06 19:46:14 [post_modified_gmt] => 2018-09-06 19:46:14 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=1470 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw [post_title_ml] => [:hu]Szőregi temető az egykori filmhiradóban[:] [post_title_langs] => Array ( [hu] => 1 ) ) [6] => WP_Post Object ( [ID] => 1461 [post_author] => 2 [post_date] => 2018-08-26 12:24:10 [post_date_gmt] => 2018-08-26 12:24:10 [post_content] => A Borsod Region Bronze Age Settlements (BORBAS) projekt 2012 óta kutatja a Dél-Borosdi síkság és a Bükk hegylábi régió bronzkori településeit a Miskolci Egyetem, a miskolci Herman Ottó Múzeum és a Kölni Egyetem közös kutatási projektjeként. Idén augusztusban az UPA (Universitätsforschungen zur prähistorischen Archäologie) sorozat új köteteként Bonnban adták ki a projekt eddigi kutatásait és eredményeit bemutató kötetet. A roncsolásmentes illetve kis roncsolással járó kutatások eredményei módszertanilag elkülönülő külön fejezetekben olvashatók. A geofizikai kutatást (eddigi C14 és talajfúrásadatokat) Tobias Kienlin az állatcsontanyagot Tugya Beáta a köveket Lengyel György és Kovács Nikoletta a felszíni leletgyűjtés anyagát Fischl Klára a légifelvételeket, geodéziai modelleket, térinformatikai feldolgozást Pusztai Tamás adta közre. A kötet második felében a kutatott lelőhelyek katalógusa található a kutatási adatok tényszerű közreadásával és a térképes adatokkal. Azt reméljük, hogy a kötet lehetőséget ad a mikrorégió lelőhelyeinek összehasonlítására más területek azonos korú településeivel. Kiindulópontja lesz/lehet egy adatközpontú elemzésnek és példaként szolgálhat más mikrorégiók adatainak gyűjtése, feldolgozása során. Kívánjuk, hogy mindenki annyi örömet leljen benne, mint mi szerzők! BORBAS 1 (2018) title_contents [post_title] => Megjelent a BORBAS projekt 2012-2017 évi kutatásait bemutató könyvünk [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => megjelent-a-borbas-projekt-2012-2017-evi-kutatasait-bemutato-projekt [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2018-08-26 12:33:39 [post_modified_gmt] => 2018-08-26 12:33:39 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=1461 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw [post_title_ml] => [:hu]Megjelent a BORBAS projekt 2012-2017 évi kutatásait bemutató könyvünk[:] [post_title_langs] => Array ( [hu] => 1 ) ) [7] => WP_Post Object ( [ID] => 1451 [post_author] => 2 [post_date] => 2018-06-11 17:07:19 [post_date_gmt] => 2018-06-11 17:07:19 [post_content] => Settlement layouts, system and structure of the Otomani-Füzesabony Cultural Complex címmel régészeti konferenciára került sor a Miskolci Egyetemen 2018 június 7 és 9 között. A konferencián 6 ország 20 intézmények kutatóitól 16 előadás hangzott el az ún. Otomani-Füzesabony kultúra településeiről. A rendhagyó poszterszekcióban minden előadáshoz kapcsolódóan találhattunk egységes tematika szerint felépített posztereket. A legújabb M30-as autópálya nyomán előkerült leleteket pedig szintén poszteren illetve egy rögtönzött mini kiállítás keretében ismerhették meg a kollégák. Az Otomani-Füzesabony kultúra egy olyan bronzkori anyagi művelődési kör, melynek lelőhelyei a mai Lengyelország, Szlovákia, Ukrajna, Magyrország és Románia területén találhatók. A 30-as évek évek kutatásai nemzetenként külön-külön körvonalazták a bronzkori kultúrát, ennek oka a máig sokszínű nevezéktan és a kultúrával kapcsolatos ellentmondásos vélemények. A kutatás történetében először sikerült egy "közös asztalhoz" ültetni az érintett országok kutatóit és a települések szerkezetére szűkítve, de közös nyelvet találni a határok ellenére. A konferenciát a 2012 óta a Miskolci Egyetem, a miskolci Herman Ottó Múzeum és a Kölni Egyetem közös kutatási projektjeként zajló BORBAS projekt első szakaszának  és a 2017 szeptembere óta a National Scholarship Program of the Slovak Republik keretében az Archaeological Institut of the Slovak  Academy of Sciences keretén belül megvalósuló bronzkori településkutatási projekt lezárása hívta életre. Az egy napos tudományos tanácskozás programját és az abstractokat a bejegyzés végén elérheti az érdeklődő. Nagy örömömre szolgál, hogy a Miskolci Egyetem volt tanítványai is előadtak a konferencián, jelenlegi hallgatóink pedig aktív részesei voltak a szervezésnek. A konferencia nyitónapján a külföldi vendégek érkezése után lehetőség volt a kötetlen beszélgetésre, a tapasztalatcserére, majd a pénteki szoros szakmai program után szombaton a  Dél-Borosdi Mezőségbe kirándultunk, ahol 3 eltérő szerkezetű bronzkori települést tekintettünk meg: Borsodivánka-Nagyhalom, Tiszabábolna-Fehérló tanya és Tiszakeszi-Szódadomb lelőhelyeket. A konferenciát Dr. Illésné Dr. Kovács Mária nyitotta meg kiemelve a nemzetközi projektek és kapcsolatok fontosságát. A konferencia az NKA támogatásával jött létre. Szponzoraink voltak még Tóth Lajos, Borsodivánka település Önkormányzata  és a bogácsi HÓR-AGRO Zrt. A konferencia előadásainak anyaga a Miskolci Egyetem Történettudományi Intézetének Gesta nevű online folyóiratában fog megjelenni. Program OFCC Abstract book_OFCC   [post_title] => Bronzkoros nemzetközi konferencia a Miskolci Egyetemen [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => bronzkoros-nemzetkozi-konferencia-a-miskolci-egyetemen [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2018-06-11 17:07:19 [post_modified_gmt] => 2018-06-11 17:07:19 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=1451 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw [post_title_ml] => [:hu]Bronzkoros nemzetközi konferencia a Miskolci Egyetemen[:] [post_title_langs] => Array ( [hu] => 1 ) ) [8] => WP_Post Object ( [ID] => 1446 [post_author] => 2 [post_date] => 2018-05-27 08:44:28 [post_date_gmt] => 2018-05-27 08:44:28 [post_content] => Az M30-as autópálya megelőző régészeti munkálatai során a füzesabonyi kultúra új temetője került napvilágra Encs határában. Részleteket az ásató Salisbury Kft. honlapján olvashatunk. https://salisbury.hu/fuzesabony-kultura-egy-tobbszaz-siros-temetoje-bronzkor-borsod-megye/ A linkre klikkelve elérhetjük a bejegyzést! A temetőhöz tartozó település helye egyelőre ismeretlen.  [post_title] => Új füzesabonyi temető Encs határában [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => uj-fuzesabonyi-temeto-encs-hataraban [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2018-05-27 08:49:11 [post_modified_gmt] => 2018-05-27 08:49:11 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=1446 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw [post_title_ml] => [:hu]Új füzesabonyi temető Encs határában[:] [post_title_langs] => Array ( [hu] => 1 ) ) [9] => WP_Post Object ( [ID] => 1430 [post_author] => 2 [post_date] => 2018-05-15 17:30:26 [post_date_gmt] => 2018-05-15 17:30:26 [post_content] =>   A Bükki Nemzeti Park második alkalommal nyer el KEHOP pályázatot a területén levő örökségvédelmi, régészeti lelőhelyek kutatására, művelésből való kivonására, bemutatására. A kutatásokat a Herman Ottó múzeum végzi, de mindkét alkalommal bekapcsolódott a munkába a Miskolci Egyetem Régészeti tanszéke is. 2014-15-ös időszakban elsősorban a borsodi síkság területén középsőbronzkori tell települések roncsolásmentes kutatása zajlott. Idén három lelőhelyen számítanak a munkánkra, amiből 2 helyszínen az elmúlt hetekben el is végeztük a kutatómunkát.  A jól ismert Dédestapolcsány-Mályinka-Nagyvisnyó – Verepce bérci lelőhelyen (Hellebrandt 2007; V. Szabó-Czajlik-reményi 2014; Czajlik-Reményi-Tóth 2014) a földvár délkeleti Nagyvisnyó közigazgatási határába eső teraszain folytattunk feltárásokat. A Verepce tető fémkeresős kutatását Bacsakai István végezte, a középkori vártól északkeletre eső Várerdő területén, ahol korábban 2 évadban szkíta sírokat tártak fel (Tóth 2012a; 2012b) pedig geofizikai kutatásokat végzett a Herman Ottó Múzeum csapata egyetemistáink segítségével. A nagyvár kutatása külön alprojekt keretében zajlik Szörényi Gábor vezetésével. A teraszok kitisztítása után öt teraszon végeztünk geofizikai vizsgálatot, melynek kiértékelése után  három teraszon összesen 120 m² feltárására került sor. A felső teraszokon 5-10 cm humuszréteg eltávolítása után erősen kőzetmálladékos vörösesbarna agyagos erdei talajt vagy rögtön a szálkőzetet találtuk, objektum nélkül. Az 5. teraszon a sötét színű humusz már 30 cm vastagságban jelentkezett a szálkőzet felett. Az altalaj és a humusz találkozásánál egy kupacban, lemosódott nagy mennyiségű kerámiaanyag került elő, objektum nélkül. A leletanyag 90%-a díszítetlen vastag, nagyméretű oldaltöredék. A pár bütyök és bordadísz alapján a leletanyag kora szkíta. Ezzel megerősítést nyert a korábbiakban már felvetett kérdés, hogy a vár területét a vaskor időszakában intenzíven használták, lakták és temetkeztek is ide, nemcsak egy szkíta támadás jelzi a korszak meglétét a területen. A fémkeresős leletanyag kiértékelése folyamatban van. A várerdői geofizika ásatási ellenőrzése egy másik projekt keretében fog megvalósulni. A másik helyszínünk a Cserépfalu település határában található Mésztető, szintén ismert későbronzkori földvár. Nováki Gyula felmérése alapján a háromszög alakú 2 oldalról természetes lejtővel védett 5,9 ha-os területet délről egy 225 méter hosszú sánc védi az előtte levő lankás, ma tölgyes-legelő területtől (Matuz-Nováki 2002, Abb. 15). A fotón végig látható bokros fasor alatt húzódik a sánc. Ezen a területen Bakos Gábor végezte a fémkeresős kutatást, a múzeum kollégái a geofizikai felmérést és 36 m² felületen sáncátvágás történt. A sáncot már kutatta 1960-ban Korek József, aki egy 1 napos ásatás keretében a sáncot félig átvágta, illetve annak külső és belső oldalán is szelvényeket mélyített. Eredményeit Matuz-Nováki 2002-es összefoglalásában olvashatjuk (Matuz-Nováki 2002, 11, 24, Abb. 52). Ezen anyag alapján a sánc egynemű földsánc, külső oldalán 1 méter mély árok húzódik. A feltárás eredményei ennek jelentősen ellentmondanak. A sáncot teljes szélességében átvágtuk. A kutatás eredményei alapján egy a Kemence-Godóvári sánc szerkezetéhez hasonló képet alkothatunk (Matuz-Nováki 2002, Abb. 44-45). A sánc magja a külső oldalon az őshumuszra helyezett nagyméretű kövekből állt. Ehhez a belső oldalon 7 méter hosszan szabálytalan struktúrájú kőpakolás csatlakozott. A kőpakolás a vár belseje felé elvékonyodott, átlagban 80 cm vastagságú volt.           A sánc külső oldalán 2 épített térdfalat bontottunk ki. A sáncmagtól 330 cm-re egy lépcsős kialakítású, majd újabb 100-120 cm-re egy alacsonyabb függőleges fal került elő. A falak között fekete földből álló feltöltés volt, akárcsak a sánc belső oldalán a kőpakolás között. A külső oldalon ebből a földfeltöltésből kevesebb, a belső oldalon nagy mennyiségű későbronzkori Kyjatice kultúrába sorolható leletanyag került elő. A térdfalak előtt a szálkőben „S” alakú mélyedés volt bevájva. Ennek funkciója feltehetően a vízelvezetés volt. A kemencei rekonstrukciós rajz alapján a szerkezethez egy csapolt gerendákból álló fakonstrukció is csatlakozott. Ennek a szerepe az volt, hogy rögzítse a térdfalakat, nehogy kimozdítsa azokat a mögéjük töltött föld mennyisége. A fakonstrukció nyomát nem találtuk, viszont a sáncmag és a közelebbi térdfal között a szálkőbe egy a sánccal párhuzamosan futó gerendafészek volt bevésve. A sánc jelenlegi magassága a belső és a külső oldalon az altalaj/szálkő szintje felett 180 cm. A maghoz közelebbi térdfal felső része csak a szelvény feléig volt építve, itt egy nagy lapos kő zárta. Esetleg bejárati részként értelmezhető ez a terület, de a sáncmag nem szakad meg ezen a részen. Ha egy a mediterráneumból ismert példák alapján eltolt kapubejárattal számolunk, akkor helytálló lehet a megfigyelés kapuként való rekonstruálása, de ezt csak egy újabb ásatás tudná bizonyítani. Az ásatás idilli környezetben zajlott, napos időben, szarvasok, nyulak és egy birkanyáj mindennapos látogatása mellett. A munkában részt vettek az egyetem részéről: Tóth Krisztián, Köblő Attila, Ágh Róbert, Kovács Enikő, Bencze Alexa, Bartus Zsolt, Balázs Bence, Szabó Imre, Szilágyi Szabolcs, Zavarkó Erik és Seres Ottó hallgatók. A csapat egy részét ábrázolja az alábbi fotó. A Herman Ottó Múzeum részéről Kertész Gabriella és Asztalos Fanni volt hallgatóink valamint Szabó István, Szabó László és Pálfi Tibor. Geofizikai és geodéziai felméréseket készítették: Honti Szabolcs, Kiss Dániel és Juhász Ádám. A Bükkzsérc-hódostetői lelőhely kutatása a nyáron fog megtörténni. Mindenki munkáját nagyon köszönöm! Irodalom: Czajlik Zoltán - Reményi László - Tóth Farkas Márton: Új topográfiai eredmények A Dédestapolcsányi Verebce-tető kutatásában II. Magyar Régészet, 2014 ősz Hellebrandt Magdolna: Mályinka-Dédestapolcsány-Verepce-vár és Miskolc-kőlyuk I.-barlang vasleletei. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007) 5-38. D.Matuz Edit – Nováki Gyula: Spätbronzezetliche, Früheisenzeitliche Erdwälle in Nordungarn. IPH X, MNM, Budapest 2002. V.Szabó Gábor – Czajlik Zoltán – Reményi László: EGY VASKORI FEGYVERES KONFLIKTUS NYOMAI Új topográfiai eredmények a dédestapolcsányi Verebce-tető kutatásában I. Magyar Régészet, 2014 tavasz Tóth Farkas Márton: Korai szkítakori sírok Dédestapolcsány–Verebce-tető lelőhelyen (Early Scythian Age Graves at the Site of Dédestapolcsány–Verebce-tető (NE Hungary)) HOMÉ LI 2012, 63-91. Tóth Farkas Márton: A Cemetery of the Early Scythian Age in Dédestapolcsány – Verebce-tető. The research of a new site complex in Northern Hungary and its cultural connections. In.:  E. Miroššayova/C. Pare/S. Stegman-Rajtár (eds.) Das nördliche Karpatenbecken in der Hallstattzeit. Archeolingua 38 (2012) 421-431.       [post_title] => A Miskolci Egyetem Régészeti Tanszékének tanásatásai: Nagyvisnyó-Verepce, Cserépfalu-Mésztető [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => a-miskolci-egyetem-regeszeti-tanszekenek-tanasatasai-nagyvisnyo-verepce-cserepfalu-meszteto [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2018-05-15 17:32:34 [post_modified_gmt] => 2018-05-15 17:32:34 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=1430 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw [post_title_ml] => [:hu]A Miskolci Egyetem Régészeti Tanszékének tanásatásai: Nagyvisnyó-Verepce, Cserépfalu-Mésztető[:] [post_title_langs] => Array ( [hu] => 1 ) ) [10] => WP_Post Object ( [ID] => 1424 [post_author] => 2 [post_date] => 2018-05-15 13:45:16 [post_date_gmt] => 2018-05-15 13:45:16 [post_content] => 2018 május 10-én a Földes Ferenc gimnázium diákjai pályaválasztási céllal meglátogatták a Miskolci Egyetem kimondottan számukra készített rendezvényeit. A Földes nap keretében a Történettudományi Intézet programjai között szerepelt a Régészt vagy Rendőrt? című interaktív helyszínelő játékunk, mely nagy sikert aratott a megjelent gimnazisták között. A program vezetői Pusztainé Fischl Klára régész és Juhász Eleonóra antropológus, továbbá Tóth Krisztián régészhallgatók voltak. A terembe lépők egy csontvázat találtak mellette tárgyakkal. A diákok 2 csoportot alkottak régészek és antropológusok lettek belőlük pár percre. A kérdőív alapján és a kikészített bőséges szakirodalom segítségével meghatározták a csontváz, nemét, korát, betegségeit, és próbálták megállapítani a halál okát. Megtanulták mi a tipológia tudománya és párhuzamok segítségével meghatározták a váz mellett talált tárgyak korát. Az részeredményeket a két team a táblán rögzítette. Majd a csapatok összerakták tudásukat és kialakult a holttest története. A 23 év körüli lány halálának okára nem derült fény, azt valószínűleg valamilyen a csontvázán maradandó sérüléseket nem okozó tényező váltotta ki. A háti csigolyák összenövéséből egy egykori, de gyógyult sérülést lehetett rekonstruálni. A csontváz többi sérülése postmortem jellegűnek mutatkozott. A váz melletti nyakkorongos csákány, díszített csontkorong, viseleti helyzetben levő karperec, és a lábainál levő tál bronzkorinak bizonyult. A régész csapatok azt is megállapították, hogy a karperec késő bronzkori, Kr.e. 1300 és 1100 között készült, míg a többi bronzkori tárgy a korszak középső szakaszából származik, vagyis örökölhette az illető őket. A bal medencelapát alatt megtalált két tárgy okozta a legnagyobb fejtörést a  kutatóknak. Ezen a helyen egy obszidián pattintott nyílhegyet és egy 1997-es verésű 50 forintost találtak a régészek. Felmerült, hogy a halottat meglőtték a fenekén, de ezt mint a halál okát elvetették az antropológusok némi vita után. A másik megoldási javaslat a halott zsebében levő tárgyakként értelmezte a nem épp megszokott tárgykombinációt. Két esetmegoldás körvonalazódott ekkor a kutatókban: 1, a váz bronzkori, Kr. e. 1300-1100 között került a föld alá és a megtaláláskor valaki elvesztett egy 50 forintost, ami a leletek közé keveredett. 2, a váz újkori, 1997 után halt meg, a bronzkori tárgyak pedig félrevezetésként vannak a halott mellett esetleg mint régiségkereskedőt ezek miatt ölték meg a gazdájukat. Közben az anyagvizsgálati laboratóriumból megérkezett a nyakkorongos csákány vizsgálati eredménye, mely azt mutatta, hogy a tárgy réz és alumínium ötvözete. Ezek után a leletekről kiderült, hogy mind másolat, így a kutatók a rendőrséget értesítették, a story pedig úgy hangzott, hogy jelmezbálba, vagy színi előadásra induló, bronzkori embernek beöltözött, tárgymásolatokat viselő fiatal hölgyet olyan halál érte, melynek nyomát a csontokról nem lehet megállapítani. A programon 3 csoport vett részt. A gyors események és animátori feladatok között elfelejtettünk fényképeket készíteni az izgalmas nyomozásról, de a leletek képe és a kérdőív itt áll most bizonyságul, hogy előképzettség nélkül pár gimnazista milyen ügyesen fel tud göngyölíteni egy ilyen bonyolult ügyet. [post_title] => Régészt vagy Rendőrt? Földes nap a Miskolci Egyetemen [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => regeszt-vagy-rendort-foldes-nap-a-miskolci-egyetemen [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2018-05-15 13:45:16 [post_modified_gmt] => 2018-05-15 13:45:16 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=1424 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw [post_title_ml] => [:hu]Régészt vagy Rendőrt? Földes nap a Miskolci Egyetemen[:] [post_title_langs] => Array ( [hu] => 1 ) ) [11] => WP_Post Object ( [ID] => 1400 [post_author] => 2 [post_date] => 2018-01-30 20:37:16 [post_date_gmt] => 2018-01-30 20:37:16 [post_content] => Egy korábbi bejegyzésben ígéretet tettem, hogy írok az abaújdevecseri kartekercsről. Egyrészt nem értem, miért nem írtam még, hiszen az egyik kedvenc tárgyam a Herman Ottó Múzeumban, másrészt nagyon is tudom, miért e hallgatás. De haladjunk szépen sorban. 2002-ben Varga József nagyméretű kartekercsre bukkant egy szántóföld szélén, melyet a forrói múzeumba vitt, innen került a Herman Ottó Múzeumba. A leletet Hellebrandt Magdolna publikálta, először egy Encsen 2008-ban megjelent tanulmánykötetben, majd a Herman Ottó Múzeum Évkönyvében (Hellebrandt 2008, 2011). A „kartekercs” formáját tekintve kar-vagy lábtekercskén ismert a bronzkoros szakirodalomban, az abaújdevecseri példány azonban 43 cm hosszú (az én alkarom ezzel szemben kb 26 cm) 4 cm átmérőjű bronz rúdból készült és 12 kg-ot nyom.  Vagyis kartekercs semmiképp sem lehetett. A tárgy középen nyolcszögletű átmetszetű, a két spirális végén az átmetszet köralakúra változik. Az egyik tekercs 14 míg a másik 12 cm átmérőjű. A kisebbik tekercs alja egyenesre levágott. Hellebrandt Magdolna szerint a tekercs patinája arra enged következtetni, hogy a tárgy vizes közegben volt sokáig. A találási területen található a Békás tó nevű, mára már majdnem teljesen kiszáradt vizes terület. Ez adja a lelet dűlőnevét: Abaújdevecser-Békás tó és innen jött az elképzelés, hogy esetleg mocsári áldozati tárgyként, ún. egyes depóleletként interpretáljuk a leletet. A Békás tó melletti terület régészeti szondázása és fémkeresős vizsgálata nem hozott semmilyen eredményt. Így jobbára a párhuzamok alapján indulhatunk el a datálással. Hellebrandt Magdolna a 2011-es cikkében összegyűjti a tárgy tipológiai párhuzamait és arra a megállapításra jut, hogy a későbronzkor eleji Pilinyi kultúra hagyatékába kell sorolnunk azt.  És itt jön a visszacsatolás, hogy miről is jutott eszembe, hogy erről az élményről írnom kellene, ismerve, a tárgyat, a publikációkat és a párhuzamokat. Ugyanis hosszú ideig ragaszkodtam hozzá a gondolataimban, hogy a „kartekercs” a középső bronzkori füzesabonyi kultúra hagyatéka. A számos, hivatkozott középső bronzkori párhuzam, a tiszafüredi sír (a lábát nézzék!), vagy a tiszaladányi kincs, illetve Abaújdevecser topográfiai illeszkedése a Hernád mente füzesabonyi településhálózatába alátámasztotta saját magam előtt a datálásomat. Nincs kutatás prekoncepció, a kutatónak, a saját gondolataiban levő elvárt eredmény nélkül. Ugyan beszélünk ilyen kutatásokról, de alapismeretek és hozzájuk fűzött interpretációk nélkül nem lehet gondolkodó ember a kutató. Szóval, időbe telt míg rájöttem, hogy ugyan biztosra nem mondható, de pár tipológiai jegy, mint a tekercs karjainak eltérő hossza, a két terkercsrész eltérő mérete, a felhasznált bronzanyag mennyisége valószínűleg mind a későbronzkori datálás mellett érvel. Vagyis, azért nem írtam eddig róla, mert mióta nem egyértelműen szeretett kultúrám kimagasló terméke – bár a hajdúsámsoni kard alapján technikailag nem kizárt – nem foglalkoztam vele gondolataimban. Az pedig, hogy hosszas önmagamban történt vívódás után inkább a későbronzkori datálásra hajlok, örömmel tölt el, hiszen saját épelméjűségemet nyugtázza. Higgyék el, bele lehet csavarodni egy gondolatba, ami aztán soha nem ereszti az embert. Mindezek után egy nem várt meglepetés. Valahogy ránézésre, a tekercs kétféle keresztmetszete miatt én is úgy gondoltam, hogy öntöttek egy 8szög átmetszetű huzalt és addig húzták, és tekerték a két végét, míg a megmunkálás során kerekké alakult. A tekercs természettudományos vizsgálata (TOF-ND – repülési idő neutron diffrakció), illetve Szabó Géza alapos elemzései alapján kiderült, hogy a tárgyat egy darabban öntötték, viaszveszejtéses eljárással (Kiss et al 2014). Azt semmilyen utólagos megmunkálás, nyújtás, tekerés nem érte. Vagyis van egy tárgyunk, amiről már tudjuk hogyan készült, nem tudjuk pontosan mikor (Kr.e. 1600 és 1200 között) és milyen céllal, sőt azt sem milyen körülmények között vonták ki a használatból. Lenyűgöz minket a mérete, a technikai tudás, ahogy készítették és az elrejtése körüli legenda. Jelenleg Európát járja, a Herman Ottó Múzeum Más Világ című vándorkiállításának részeként. Számos lengyel helyszín után legközelebb Makón láthatjuk. Irodalom: Hellebrandt.: Az elmúlt száz év ásatásai Abaújban. In.: A történelem segédtudományai au Európai Uniőban „Határok nélkül” Nemzetközi tudományos konferencia ragyolci Csoma József heraldikus, genealógus, archaeológus születésének 160. évfordulója alkalmából. Encs 2008, 143-154. Hellebrandt, Bronztekercs Abaújdevecserről – Bronze spiral of Abaújdevecser, Herman Ottó Múzeum Évkönyve, 2011, 50, 131–152. Kiss, K. P. Fischl,E. Horváth, Gy. Káli, Zs. Kasztovszky, Z. Kis, B. Maróti and G. Szabó Non-destructive analyses of bronze artefacts from Bronze Age Hungary using neutron-based methods. JAAS 2014 [post_title] => Az abaújdevecseri "kartekercs" [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => az-abaujdevecseri-kartekercs [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2018-02-09 13:13:36 [post_modified_gmt] => 2018-02-09 13:13:36 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=1400 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw [post_title_ml] => [:hu]Az abaújdevecseri "kartekercs"[:] [post_title_langs] => Array ( [hu] => 1 ) ) [12] => WP_Post Object ( [ID] => 1393 [post_author] => 2 [post_date] => 2018-01-28 19:06:48 [post_date_gmt] => 2018-01-28 19:06:48 [post_content] => A Herman Ottó Múzeum egy Gönc határában előkerült bronzkori kincslelettel gazdagodott. A kincsben több nyélnyújtványos és gombos sarló töredéke, kör és rombusz keresztmetszetű zárt karikák, kéttagú egybeöntött karikák, karperecek, gyűrűk, egy nagyméretű lemezpityke, korongos fejű tű töredéke és egy huzaltárgy (lehet, hogy nyitott karikaékszer volt valaha) mellett 4 tokosbalta is előkerült. Az ép félholdas kávájú balta a leletegyüttes legfiatalabb darabja. A lelet egy három darabra tört kardot is tartalmazott, melynek középső tagja és markolata elkallódott az idők során. A lelet legtöbb eleme a Br D-Ha A1 időszakra jellemző, a legfiatalabbak Ha A2-Ha B1 datálásúak, így Tarbay Gábor meghatározása alapján a deponálásra a HaB1 időszakban, az ún Hajdúböszörményi horizontban, a Kr. e. 10. században (Mozsolics 2000) kerülhetett sor. A kincshorizontról egy korábbi konferencia kapcsán korábbi bejegyzésünkben részben már hírt adtunk: http://bronzkor.hu/en/hajduboszormeny-2k-kincs-es-konferencia/ Új információ lehet, hogy A második hajdúböszörményi szitula és kapcsolatrendszere címmel egy 2017-ben Hajdúböszörményben megrendezett konferencia kötete már elérhető a témában (Studia Oppidorum Haidonicalium XIII, Bp-Hajdúböszörmény 2017, szerk.: V. Szabó G.- Bálint M. – Váczi G.)   Irodalom: Mozsolics, A.: Bronzefunde aus Ungarn. Depotfundhorizonte Hajdúböszörmény, Románd und Bükkszentlászló. Prähistorische Archäologie in Südosteuropa, Bd. 17, Kiel, 2000. [post_title] => Új bronzkinccsel gyarapodott a Herman Ottó Múzeum [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => uj-bronzkinccsel-gyarapodott-a-herman-otto-muzeum [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2018-01-28 19:06:48 [post_modified_gmt] => 2018-01-28 19:06:48 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=1393 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw [post_title_ml] => [:hu]Új bronzkinccsel gyarapodott a Herman Ottó Múzeum[:] [post_title_langs] => Array ( [hu] => 1 ) ) [13] => WP_Post Object ( [ID] => 1361 [post_author] => 2 [post_date] => 2018-01-21 18:34:49 [post_date_gmt] => 2018-01-21 18:34:49 [post_content] => Az alábbi oldalakról a címben megadott folyóiratok régebbi számai ingyenesen letölthetők: http://real-j.mtak.hu/view/journal/Acta_Archaeologica.html http://real-j.mtak.hu/view/journal/Archaeologiai_Értesítő.html Továbbá az összes múzeumi évkönyv és kiadvány megtalálható a következő helyen megyék szerint rendezve: https://library.hungaricana.hu/hu/collection/magyar_muzeumi_digitalis_konyvtar/ Kellemes olvasást, tájékozódást mindenkinek!   [post_title] => Acta Archaeologica és Archaeologia Értesítő elérhetőségei [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => acta-archaeologica-es-archaeologia-ertesito-elerhetosegei [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2018-01-28 16:01:08 [post_modified_gmt] => 2018-01-28 16:01:08 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=1361 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw [post_title_ml] => [:hu]Acta Archaeologica és Archaeologia Értesítő elérhetőségei[:en]Online archaeological literature from Hungary available[:] [post_title_langs] => Array ( [hu] => 1 [en] => 1 ) ) [14] => WP_Post Object ( [ID] => 1315 [post_author] => 2 [post_date] => 2018-01-16 18:35:00 [post_date_gmt] => 2018-01-16 18:35:00 [post_content] => Elmesélem a szombati nap 3. nagy felfedezését. Vizsoly és Vilmány után Göncre vezetett utunk. Itt egy honfoglaló lelőhely azonosítását szerettük volna elvégezni, de lássatok csodát egy füzesabonyi telepet találtunk helyette. A göncruszkai pálinkafőzővel szemben indultunk a szántásban. Itt a Gönci patak mentén haladva meredeken fölénk emelkedett a patak magaspartja, melynek nyugati peremén fut közvetlenül a vasútvonal. A meredek part csak egy helyen szántott, itt azonban egy általunk már jól ismert tulajdonságokkal jelentkező elszántott bronzkori gödröt találtunk. A gödör sötét színű betöltését a szántás már széthúzta, azonban a széttört fehér kagyló a gödör tartalmának szóródását jól mutatta. A leletanyagban tipikus füzesabonyi kerámiát találtunk.     A gödröt lefotózva és felnézve a magaspartra egy jellegzetes promontor típusú kinyúlást láttunk. Na mondom, gyerünk, ott lesz a település központi része. Megmásztuk a magaspartot és a síneken haladva elértük a kívánt helyet, melyen embermagasságnál nagyobb kóró volt nagyon sűrűn. Gondolkodás nélkül vetettük be magunkat a rengetegbe és tényleg tele volt a felszín leletekkel. A terület keleti oldalán futó vasúti sínek mellett a 413-as kilométerkő áll, így a lelőhely a Gönc-Lúd dűlő, 413-as kilométerkő nevet kapta.       A történet azonban van tovább is. Hazatérve megnéztem a közhiteles adatbázist. Losits Ferenc 1979-ben bejárta a Gönci patak ezen partját és számos lelőhelyet detektált. Az adatbázis szerint az Akasztó dombon füzesabonyi települést talált. Az akasztó dombi poligon illetve a dűlőnév az EOV térképen északra található az általunk átvizsgált területtől. Mi elsősorban a patak völgytalpát kívántuk most megnézni, nem a magaspartot. A Herman Ottó múzeum adattárának (HOM RégAd.: 518-1981) digitális regesztájában talált leírás azonban megoldotta a rejtélyt. A Losits dokumentáció Gönc-akasztódombi része a következőket írja: Az Orosz-kúttól DNy-ra lévő, 177,8 magassági ponttal jelzett domb, amely 10-12 m szintkülönbséggel szakad le a patak felé. A domb teteje egy szintben van a vasúton túli területtel, attól csak a vasúti sínek részére mélyített, 2 m mély árok választja el. A kiemelkedésen, (felülete 20x20 m) és oldalában igen sok középső bronzkori /füzesabonyi kultúra/ cserép volt. Vagyis az általunk megtalált lelőhely azonos Losits lelőhelyével, csak a dűlőnevek ismerete hiányában az Akasztó domb névadás miatt rossz helyen lett a közhiteles adatbázis térképi állományában jelölve.   A szombati napon nem bronzkori meglepetések is értek minket, de ezeket hagyom elmesélni másoknak. A bejegyzéseket végig többesszámban írtam, mivel a felfedező túrát Pusztai Tamással, a férjemmel tettük. Köszönöm neki ezt a szép napot! [post_title] => A gönci vasútvonal titka [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => a-gonci-vasutvonal-titka [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2018-01-16 18:36:20 [post_modified_gmt] => 2018-01-16 18:36:20 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=1315 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) ) [post_count] => 15 [current_post] => -1 [in_the_loop] => [post] => WP_Post Object ( [ID] => 1531 [post_author] => 2 [post_date] => 2018-10-29 19:12:46 [post_date_gmt] => 2018-10-29 19:12:46 [post_content] => Emőd nemcsak a legszebb, hanem más meglepetést is rejteget 2017 április 8-án – miután mostanában nem igazán tudunk aludni – kora reggel elkirándultunk az emődi Nagyhalomhoz. Azért nem az álmatlanság vitt minket oda, hanem szerettük volna tudni, hogy milyen a vegetáció a területen, lehet-e bármilyen kutatást végezni. Az előző napi csapadék és a friss talajművelés hatására a korábban csak a Civertán Bt. légifotójáról ismert talajjelek a felszínen is jól láthatók voltak. Ezeket a jeleket már Vattán is megfigyeltük azonban a talaj felszínének száradása miatt átlag 1 nap alatt eltűnnek. Így szerencsés lehet az akinek sikerül in situ megfigyelnie őket. 2012-ben találtam a Civertán Bt. légifotós oldalán az első felvételeket Emődről, vagyis ezek vagy abban az évben vagy korábban készültek. Akkor csak a település szerkezetének és színeinek jellegzetessége fogott meg. Most, miután bokáig jártunk a frissen szántott leletanyagban és csak nehezen tudtuk megállni, hogy kizárólag különleges darabokon kívül mást ne szedjünk össze, fondorlattal rávettük Nagy Zoltán kollégánkat a Herman Ottó Múzeumból, hogy a múzeum drónjával készítsen felvételeket a területről.  A szántás által okozott eróziós kár megdöbbentő és szemmel látható volt ezeken a felvételeken. Bár így utólag a két felvétel (Civertán és HOM) egymás mellé helyezésével kiderül, hogy ez részben már korábban is megfigyelhető volt, a mostani felvételek szinte visítanak: Ne hagyjuk tovább megművelni ezt a területet. A Nagyhalom egy természetes domb DNy-i végén található, geofizikai felmérése és a településszerkezetével kapcsolatos problémák már publikálásra kerültek (Fischl-Kienlin 2013, Fischl-Kienlin-Tugya 2015, Kienlin-Fischl-Pusztai 2018), illetve a blogon is található egy bejegyzés Emőd-Nagyhalom és Emőd-Zsedény bronzkori települései címmel. A szisztematikus bejáráson kívül minden a BORBAS projekt roncsolásmentes csomagjában megtalálható vizsgálatot elvégeztünk már itt. Több a fémművességre utaló adatot is ismerünk innen. Terepszemlék és a geofizika során öntőmintát, fújtatócső véget, ép bronztűt és számos bronz cseppet is gyűjtöttünk a felszínen. Ezért erre a hétvégére a Herman Ottó Múzeum önkéntesekből álló fémkeresős csapatának segítségét kértük a terület átfésülésére. A csapatot ezúttal is Bakos Gábor vezette, ő adta a szakmai felügyeletet a kutatáshoz. A középső bronzkori lelőhelyek nem gazdagok fémtárgyakban. A bronz ekkor még nagy érték, a hétköznapi eszközöknek nem alapanyaga, jelenlegi ismereteink szerint presztízs/státusz jelölésére alkalmas tárgyakat, ékszereket készítenek belőle. Így ha 5 tárgynál több kerül elő egy ilyen lelőhelyről, az már „gazdagnak mondható”. Az előzetes adatok alapján azonban bíztunk benne, hogy Emőd nem hagy üres kézzel eljönni bennünket. A bronzkori tárgyak mellett más korszak töredékei is előkerültek, elsősorban középkoriak. Itt azonban engedtessék meg nekem, a bronzkori tárgyak közül a legjelentősebb csoport kiemelése. Már korábban is írtunk róla, hogy szinte minden fémkeresős kutatással is vizsgált lelőhelyen találtunk bronz tőrt. Ez a legtöbbször egyszerű, trianguláris forma, több mérettartományban is megtalálható, az esetek nagy többségében erősen használt darabok. Mivel sírokban a gazdagság, vagy társadalmi vezető szerep betöltésének jelzőjeként tekintünk rájuk, furcsa volt, hogy a fémben szegény területeken miért kerülnek elő településekről „szórványként”.               Nos Emődöt nézve ezen a napon 5 különböző típusú tőr is előkerült. 2 db a deltoid alakú, nyéltüskés változatot képviseli, melyekről kevesebb ismerettel rendelkezünk, bár számuk egyre nő (előkerült ilyen Tiszabábolna-Fehérló tanyán is). A maradék három a megszokottabb, lemezes, nittszeges rögzítésű általában triangulárisnak nevezett alapforma variációi.          Az egyik példánynál a 3 kiszakadt nittszegnek a helyét lehet felfedezni nagy jóindulattal. A másik darabon 2 nittszeg látszik, a tisztítás restaurálás előtt úgy tűnik, mintha egy korábbi szélesebb markolatlemezű darab későbbi, 2 szeges újrahasznosításáról lenne szó. A legszebb példány egy eredetileg kb. 16 cm hosszú, középen megvastagodó, íves nyéllemezű, 4 nittszeges tőr. A 4-ből 3 nittszeg megvan még. A pengén két 4-es bekarcolt vonalból kialakított „V” alakú minta látható. Legjobb párhuzamát a Zamárdiból előkerült és kísérőkerámiája alapján a Mészbetétes Kerámia Kultúrájának klasszikus szakaszába sorolható tőrt említhetjük (Kiss 1999). Az emődivel azonos tőr került elő a gemeinlebarni 7. sírból is, melyben egy alabárd is volt (Neugebauer 1991, Hansen 2016, Abb. 4.). Hasonló a sírmelléklet összetétele a Tiszafüred-majoroshalmi 115. sírnak is, mely bár nem pont ilyen típusú tőrt tartalmaz, a tárgytípus megkülönböztetett, státuszjelző szerepét jól mutatja. Nagyon hasonló tőr került elő a híres leubingeni halomsírból is (rövid német nyelvű összefoglalását irodalommal lásd: http://www.wikiwand.com/de/F%C3%BCrstengrab_von_Leubingen ), melyet a dendroadatok alapján Kr. e. 1942-re lehet keltezni. A pengének ez a fajta díszítése – bár a pengeforma miatt logikus és praktikus – az aunjetitzi kultúra tömör markolatos tőreit juttatja eszünkbe (legutóbbi összefoglalásuk: Schwenzer 2004). Ezt a tárgytípust a szerző Kr.e. 2000 körültől a korai bronzkor (német terminológia szerint) második feléig datálja, amikor is a tömör markolatos kardok veszik át a helyét. Ez utóbbiak kialakulási helye a Kárpát-medence északkeleti része, noha a tömör markolatos török közül csak alig néhányat ismerünk a Kárpát-medencéből. Nos az emődi tőr markolata szerves anyagból lehetett, de formájában a tömörmarkolatos ÉNy-i példányokhoz hasonlíthatott. A markolatot a nittszegek erősítették a pengéhez. A gemeinlebarni sírból előbb hozott párhuzam esetében a markolat felső végén található lezáró veret, ún. markolatgomb is megmaradt. Az emődi tőrt mindezek alapján a hazai középső bronzkor közepe tájára datálhatjuk. Ez a lelőhelyen feltehetően a füzesabonyi stílussal jellemzett kerámia időszaka. Nem teljesen azonosak, de alapjában ehhez a típushoz sorolhatók a füzesabonyi kultúra alsómislyei (Nižá Mišľa (SK) 474-es, 640-es és 722-es sírjaiból előkerült török is (Olexa-Novaček 2015, 252; Olexa-Novaček 2017, 233, 275). Utóbbi két sírban olyan átfúrt, bikónikus fejű tűk is találhatók, mint ez egyik emődi fémkeresős lelet. A tőrök szinte mindegyike meghajtott, a nagy darabon is látszik, hogy az összehajtogatás mentén törött. Vagyis úgy tűnik, hogy a telepen hagyásuk előtt szándékosan tönkretették őket. Természetesen a tárgyak még földesek, restaurálatlanok, így számos információ nem áll rendelkezésre róluk. Az előkerült tárgyak közül külön említést érdemel egy bikónikus, átfúrt fejű tű, Nyakán vonalkázással, csavart tűszárral. A középső bronzkor második felére datálható. De megtaláltuk itt a füzesabonyi kultúra egyik legjellegzetesebb tűtípusát a bepödrött fejű tűt is.   A viselethez tartozó pitykék, bronzgyöngyök, tutulusok mellett több apró bronz szerszám, ár, véső, és bronz nyílhegy is előkerült itt. A későbronzkorra utal egy sarló pengéjének töredéke és egy bronz kés is.   2018 szeptember 2-án ismételten fémkeresős kutatásra került sor a lelőhelyen. Az ekkor előkerült tárgyspektrum megegyezik a korábbiakkal (pitykék, bronzlemezek, vésők....). A két különböző időpontban gyűjtött leletanyagban számos a bronzművesség helyi meglétét alátámasztó bronz csepp került elő. Továbbá több azonos kialakítású, eltérő méretű egyik végén ár másik végén véső kialakítású eszköz is található. Vagyis a várakozásunk beigazolódott, viszonylag gazdag lelőhely a Dél-Borsodi síkság amúgy is legszebb bronzkori települése. Irodalom: P. Fischl K. - T. L. Kienlin: Results of a Systematic Survey Programme on the Hatvan Sites of Emőd-Nagyhalom and Tard-Tatárdomb in Northern Hungary, Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 64 (2013) 5–32 P. Fischl K. - T. L. Kienlin - Tugya B.: Bronze Age Settlement Research in North-Eastern Hungary — Bronzkori településkutatások Északkelet-Magyarországon, Archeometriai Műhely 12, no. 2 (2015): 117–135. http://www.ace.hu;  T. L. Kienlin-P. Fischl K.-Pusztai T.: Borsod Region Bronze Age Settlement (BORBAS) Catalogue of the Early to Middle Bronze Age Tell Sites Covered by Magnetometry and Surface Survey. Rudolf Habelt, Bonn,  2018. Kiss V.: Neuere Funde zur der mittelbronzezeitlichen Metallkunst in Transdanubien. Savaria 24/3 (1998-1999) 153-164 W. Neugebauer: Die Nekropole F von Gemeinlebarn. Niderösterreich. Untersuchungen zu den Bestattungssitten und zum Grabraub in der ausgehenden Frühbronzezeit in Niederösterreich südlich der Donau zwischen Enns und Wienerwald. Röm-Grem .Forsch. 49 (Mainz 1991) S. Hansen: „Arm und Reich” in der Bronzezeit. In: Arm und Reich – Zur Ressourcenverteilung in prähistorischen Gesellscahften. Halle (Saale) 2016, 197–217. L. Olexa - T. Novaček: Pohrebisko zo staršej doby bronzovej v Nižnej Myšli Katalog II (hroby 311-499) Nitra 2013 L. Olexa- T. Novaček: Pohrebisko zo staršej doby bronzovej v Nižnej Myšli Katalog III (hroby 500-792) Nitra 2017 S. Schwenzer. Frühbronzezeitliche Vollgriffdolche. Typologische, chronologische und technische Studien auf der Grundlage einer Materialaufnahme von Hans-Jürgen Hundt. Kataloge vor- und frühgeschichtlicher Altertümer, Band 36. 2004 [post_title] => Fémek és még más Emődről [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => femek-es-meg-mas-emodrol [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2018-10-30 08:37:36 [post_modified_gmt] => 2018-10-30 08:37:36 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=1531 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw [post_title_ml] => [:hu]Fémek és még más Emődről[:] [post_title_langs] => Array ( [hu] => 1 ) ) [comment_count] => 0 [current_comment] => -1 [found_posts] => 163 [max_num_pages] => 11 [max_num_comment_pages] => 0 [is_single] => [is_preview] => [is_page] => [is_archive] => [is_date] => [is_year] => [is_month] => [is_day] => [is_time] => [is_author] => [is_category] => [is_tag] => [is_tax] => [is_search] => [is_feed] => [is_comment_feed] => [is_trackback] => [is_home] => 1 [is_404] => [is_embed] => [is_paged] => 1 [is_admin] => [is_attachment] => [is_singular] => [is_robots] => [is_posts_page] => [is_post_type_archive] => [query_vars_hash:WP_Query:private] => 9a9323085b66c9e34dab109c4af5ba0d [query_vars_changed:WP_Query:private] => 1 [thumbnails_cached] => [stopwords:WP_Query:private] => [compat_fields:WP_Query:private] => Array ( [0] => query_vars_hash [1] => query_vars_changed ) [compat_methods:WP_Query:private] => Array ( [0] => init_query_flags [1] => parse_tax_query ) [allow_query_attachment_by_filename:protected] => )