Bronz-kór

WP_Query Object ( [query] => Array ( [paged] => 4 ) [query_vars] => Array ( [paged] => 4 [error] => [m] => [p] => 0 [post_parent] => [subpost] => [subpost_id] => [attachment] => [attachment_id] => 0 [name] => [pagename] => [page_id] => 0 [second] => [minute] => [hour] => [day] => 0 [monthnum] => 0 [year] => 0 [w] => 0 [category_name] => [tag] => [cat] => [tag_id] => [author] => [author_name] => [feed] => [tb] => [meta_key] => [meta_value] => [preview] => [s] => [sentence] => [title] => [fields] => [menu_order] => [embed] => [category__in] => Array ( ) [category__not_in] => Array ( ) [category__and] => Array ( ) [post__in] => Array ( ) [post__not_in] => Array ( ) [post_name__in] => Array ( ) [tag__in] => Array ( ) [tag__not_in] => Array ( ) [tag__and] => Array ( ) [tag_slug__in] => Array ( ) [tag_slug__and] => Array ( ) [post_parent__in] => Array ( ) [post_parent__not_in] => Array ( ) [author__in] => Array ( ) [author__not_in] => Array ( ) [suppress_filters] => [ignore_sticky_posts] => [cache_results] => 1 [update_post_term_cache] => 1 [lazy_load_term_meta] => 1 [update_post_meta_cache] => 1 [post_type] => [posts_per_page] => 15 [nopaging] => [comments_per_page] => 50 [no_found_rows] => [order] => DESC ) [tax_query] => WP_Tax_Query Object ( [queries] => Array ( ) [relation] => AND [table_aliases:protected] => Array ( ) [queried_terms] => Array ( ) [primary_table] => wp_posts [primary_id_column] => ID ) [meta_query] => WP_Meta_Query Object ( [queries] => Array ( ) [relation] => [meta_table] => [meta_id_column] => [primary_table] => [primary_id_column] => [table_aliases:protected] => Array ( ) [clauses:protected] => Array ( ) [has_or_relation:protected] => ) [date_query] => [queried_object] => [queried_object_id] => [request] => SELECT SQL_CALC_FOUND_ROWS wp_posts.ID FROM wp_posts WHERE 1=1 AND wp_posts.post_type = 'post' AND (wp_posts.post_status = 'publish') ORDER BY wp_posts.post_date DESC LIMIT 45, 15 [posts] => Array ( [0] => WP_Post Object ( [ID] => 1671 [post_author] => 2 [post_date] => 2021-01-09 13:19:32 [post_date_gmt] => 2021-01-09 13:19:32 [post_content] => Az idei ásatási évadot egy kisfilm is megörökítette. Szép felszínek, gyönyörű tájképek, emlékezetek pillanatok, tábortűz, szelfis légifotók, sok munka, finom ebédek. Minden ami egy ásatást emlékezetessé tehet, amitől jó régésznek lenni! Nézzék olyan sok szeretettel, ahogy készült! Köszönet érte Gucsi Lászlónak! [post_title] => Borsodivánka 2020 [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => borsodivanka-2020 [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2021-01-09 13:19:32 [post_modified_gmt] => 2021-01-09 13:19:32 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=1671 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw [post_title_ml] => [:hu]Borsodivánka 2020[:] [post_title_langs] => Array ( [hu] => 1 ) ) [1] => WP_Post Object ( [ID] => 1657 [post_author] => 2 [post_date] => 2020-07-27 10:15:39 [post_date_gmt] => 2020-07-27 10:15:39 [post_content] => A Szerencs-patak völgye Abaújszántónál csatlakozik be a Hernád völgyébe, pontosabban ha folyásirányban nézzük, ott hagyja el a Hernád völgyét. A Szerencs patak kora- és középső bronzkori településláncáról Bakos Gáborral közösen készítettünk egy tanulmányt (Bakos-P.Fischl 2012). A patak Szerencsnél folyik a Taktába. A Mezőzombori párkánysíkon e településlánchoz kapcsoltuk még Mezőzombor-Berzse települését is. A településlánc hiányzó láncszeme volt mind a mai napig Abaújszántó. 2018-ban az abaújszántói Gyűr-tetőn tettünk helyszíni szemlét, melynek meredek oldalai, a Googleearth-on látszó talajjelei és a plató lábánál ismert füzesabonyi leleteket is tartalmazó Gyűr-tető alja regisztrált régészeti lelőhely alapján szinte biztosra vettem, hogy könnyen azonosítani lehet a keresett települést. A frissen ültetett gyümölcsösben, az ültetőgödrök melletti földkupacokban azonban nagyon gyér, meghatározhatatlan korú leletanyag került csak elő. Nem az az intenzitás ami egy középső bronzkori településre jellemző. Az egyetlen értékelhető lelet egy gyönyörűen kidolgozott obszidián nyílhegy volt, mely nagy általánosságban megerősítette a keresett korszakot. Nem sokkal a terepi szemle után 2018 júliusában érkezett Pesti Levente légifotós megfigyelés-gyűjteménye, mely a Gyűr tetőtől délre jelöl egy dombot lehetséges erődített településként. 2020 július 4-én jött el a napja, hogy az azóta is izgató kérdést tisztázzuk. Először északról próbáltuk megközelíteni a területet, de a gyümölcsös kerítése utunkat állta. Ezután délről próbálkoztunk és a Vasút utca 1 szám alatti ingatlanon keresztül jutottunk fel a dombtetőre, mely ma barackos. Ha a terület légifotóját nézzük, olyan képet ad, mint egy kétosztatú Vatya erődített település. A Vatya kultúra a középső bronzkorban (Kr.e. 2000–15000 között) a mai Magyarország középső területeit birtokolta. A Mezőföldön, az elterjedési terület Ny-i peremén jellemzőek azok a várai, melyek eltérő térszíneken egymáshoz földsánccal és árokkal kapcsolódó egységekből állnak. Ilyenek például: Sárbogárd-Cifrabolondvár, Lovasberény-Mihályvár, Vál-Pogányvár. A képen Kovács Tibor 1982-es publikációjából láthatunk néhány példát. A Vatya kultúra különböző típusú településeiről részletesebben: Szevenyi-Kulcsár 2012.         A dombot délről határoló ház és a mögötte húzódó méhes megkerülése után, a dombra való felkapaszkodás közben már sok kagylóra lettem figyelmes a vízmosásokban. A középső bronzkor folyamán sok kagylót fogyasztottak és a kagylóhéjak tömeges megjelenése már jelzi az emberi megtelepedés helyét. A domb teteje aztán beigazolta a hozzá fűzött reményeinket. Tele volt kerámiával, ahogy egy tisztességes bronzkori telephez illik. Csak annyit gyűjtöttem, ami a két kezemben elfért. Feltűnő volt azonban, hogy a bronzkorra jellemző seprűs felületkialakítás hiányzik, a legtöbb kerámia, simított vagy fényezett felületű volt. Egy fekete színű szalagfül, egy hordozható tűzhely lábtöredéke és egy díszített töredék azonban pontosan behatárolta a település korát. A középső bronzkor végén lakták a területet. Ahol a légifotón egy markáns kelet-nyugat irányú osztás látszik ott a térszín az északi oldalon jelentősen mélyebben van. Fentről, épp csak ráláttunk, de egy kőből rakott fal sejlett fel a sűrű növényzettel benőtt függőleges síkon. A másik – északi – gyümölcsöst ez alkalommal nem tudtuk megnézni. Közel sem biztos, hogy a határvonal mesterségesen épített kőfal és a bronzkori eredete is kérdéses. Ki kell tisztítani egy területen, hogy pontosabbat tudjunk róla állítani. A keresett láncszem viszont megvan, helyzete és leletanyaga a vártnak megfelelő. Kiszámíthatóak ezek a bronzkoriak! Az új bronzkori település neve: Abaújszántó-Szabadka A területen álló barackos pedig igazán kiváló pálinkát terem. Kóstoltam, így bizton állíthatom! A terület tulajdonosának Molnár Bélának ez úton is szeretnénk megköszönni a szíveslátást. A kirándulást ezúttal Honda Transalp típusú motorunkkal tettük. Júliusban, motoros ruhában nem ideális terepet járni, ezt ez után a nap után bátran kijelenthetem. Volt azonban a ruházatnak egy előnye is. Abaújszántó után egy tarcali lelőhelyet is felkerestünk. Ott azonban annyi szúnyog volt, hogy csak a sisak visszavételével és a ruházat teljes zárásával tudtuk megvédeni az életünket. Mint az asztronauták bolyongtunk sisakban a lelőhely területén, közben izzadtunk és nagyon jól szórakoztunk! A tarcali lelőhelyről részletesen azonban egy másik bejegyzés fog szólni.     Irodalom:  Bakos Gábor–P. Fischl Klára: A Szerencs-patak völgyének bronzkori településszerkezete / Bronze Age settlement patterns in the valley of the Szerencs Stream. Ősrégészeti Levelek 14 (2012) 53–62. Kovács, T.: Befestigungsanlagen um die Mitte des 2. Jahrtausende V. U. Z. in Mittelungarn. In: Beiträge zum bronzezeitlichen Burgenbau in Mitteleuropa. Hrg.: Chropovský, B. – Herrmann, J. Berlin–Nitra 1982, 279–291 Szeverényi, V. – Kulcsár, G.: Middle Bronze Age Settlement and Society in Central Hungary. In: Jaeger, M. & Czebreszuk, J. (eds.) Enclosed Space – Open Society. Contact and Exchange in the Context of Bronze Age Fortified Settlements in Central Europe. (Studien zur Archäologie in Ostmitteleuropa 9.) Poznań & Bonn 2012, 287–351. [post_title] => Minden a helyére kerül egyszer [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => minden-a-helyere-kerul-egyszer [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2020-07-27 10:19:48 [post_modified_gmt] => 2020-07-27 10:19:48 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=1657 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw [post_title_ml] => [:hu]Minden a helyére kerül egyszer[:] [post_title_langs] => Array ( [hu] => 1 ) ) [2] => WP_Post Object ( [ID] => 1653 [post_author] => 2 [post_date] => 2020-07-09 19:14:29 [post_date_gmt] => 2020-07-09 19:14:29 [post_content] => Ezúttal a Magyar Nemzeti Múzeum blogoldalán található írást szeretnék megosztani az ide ellátogatókkal. Tarbay Gábor a késő bronzkori kardok rövid történetét írta meg, kiváló szakmaisággal, de közérthetően és érdekfeszítően. Melegen ajánlom írását mindenkinek! https://mnm.hu/hu/cikk/keso-bronzkori-kard-rovid-tortenete?fbclid=IwAR1JYCDOKBE5H-48s0esiVylMa29zbTF5V_837FoBpX5J7PJL8eKu9BoecE [post_title] => Bronzkori kardok [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => bronzkori-kardok [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2020-07-09 19:14:29 [post_modified_gmt] => 2020-07-09 19:14:29 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=1653 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw [post_title_ml] => [:hu]Bronzkori kardok[:] [post_title_langs] => Array ( [hu] => 1 ) ) [3] => WP_Post Object ( [ID] => 1645 [post_author] => 2 [post_date] => 2020-05-25 07:07:35 [post_date_gmt] => 2020-05-25 07:07:35 [post_content] => A legutóbbi blogbejegyzés után hamarosan felkerült a youtube csatornára a nap sárkányrepülés élményeit feldolgozó videó:  https://www.youtube.com/watch?v=vBGAL9D8T5c A videó utal a blogbejegyzésre, mint annak tudományos háttéranyagára. Feltehetően e kereszthivatkozás után keltette fel a  téma az Észak Magyarország című napilap érdeklődését, ahol hosszú és korrekt tudosítást olvashatunk a tibolddaróci egyetemi hallgatókkal és önkéntesekkel végzett kutatásról. A képre kattintva el is lehet olvasni a szöveget! A  három médiafelület körbehivatkozása úgy lesz teljes, ha én is megosztom itt a youtube és az Észak Magyarország bejegyzéseit. Örülök, hogy a téma ilyen nagy érdeklődést váltott ki! [post_title] => Az önmaga farkába harapó kígyó [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => az-onmaga-farkaba-harapo-kigyo [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2020-05-25 07:10:20 [post_modified_gmt] => 2020-05-25 07:10:20 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=1645 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw [post_title_ml] => [:hu]Az önmaga farkába harapó kígyó[:] [post_title_langs] => Array ( [hu] => 1 ) ) [4] => WP_Post Object ( [ID] => 1614 [post_author] => 2 [post_date] => 2020-05-12 09:27:47 [post_date_gmt] => 2020-05-12 09:27:47 [post_content] => Tibolddaróc-Bércút bronzkori települése korán ismertté vált a régészeti kutatásban. A bronzkori falu a Kácsi patak nyugati magaspartján található, a mai településtől délre. A területről csodálatos kilátás nyílik a Bükk hegyvonulataira és a Borosdi síkság területeire. A hely ugyan szeles, de a pazar kilátás és a két földrajzi régió határvonala olyan erőforrásokat bocsájtott az egykori közösségek rendelkezésére, hogy ideális lakóhelynek bizonyult. 1904-ben Balázs Béla ásott a lelőhelyen, melynek eredményeit 3 közleményben tette közzé (Balázs 1905, 1906, 1907). A feltárás területe 1600 m2 volt, a publikációban melléklet rajz és az EOV térképlap egymásra vetítése alapján Balázs feltehetően a lelőhely központi részén dolgozott. A lelőhelyet később Kalicz Nándor említi a hatvani kultúra települései között (Kalicz 1968, 119). A bronzkori település jelenlegi területe szántóföld. A középső bronzkori településekre jellemző tell vagy tellszerű, centrális rész körüli árok nyomai a felszínen éppen csak észrevehetők.     A 2015-ös légifotón látható az árok vonala, de nem annyira markáns mint más vizsgált település esetében. A központi rész jelen állapotában nem emelkedik ki a környezetéből. A külső települési részt a felszínen található nagy mennyiségű leletanyag jelzi. A BORBAS projekt keretében 2015-ben elkészült a lelőhely légifotózása és az ebből generált 3D modell, továbbá a geofizikai felmérés.   A magnetogramm alapján a 0.63 ha területű központi részt 6–13 méter széles árok veszi körül.  Az ároktól keletre egy földcsúszamlás jeleit mutatja a geofizikai felmérés. Az árkon belül régészetileg értékelhető anomáliákat nem lehetett megfigyelni. Az árkon kívüli részen két zónában (ÉNy és D-DK) csoportosulva jól kivehető az egykori házak elhelyezkedése. Közöttük üres terület figyelhető meg a mágneses anomáliaképen (Kienlin et al 2018). Az egykori település területe erősen elszántott, erodált, az 2015-ös lapátteszt során (légifotón piros ponttal jelölve) 50 cm mélységben már a bolygatatlan altalaj jelentkezett az árkon belüli és kívüli részen is. A BORBAS kutatási projekt által használt roncsolásmentes vizsgálati csomag egy eleme — a szisztematikus felszíni leletgyűjtés — azonban mindeddig váratott magára ezen a lelőhelyen. Erre 2020 május 10-én került sor. A mostani szisztematikus felszíni leletgyűjtésünk kérdései a korábbi eredmények ismeretében a következők volt: A geofizikai felmérés két házcsoportja közötti rész valóban „üres” terület, vagy az erős talajerrózió miatt, itt a mágneses anomáliák már nem kimutathatók? E célból 4 db 50x50 méteres területet jelöltünk ki, hogy a BORBAS projektben már megszokott módszerrel szisztematikus felszíni leletgyűjtést végezzünk. A gyűjtési négyzetek 5x5 méteres méretűek voltak, a gyűjtés időkorlát nélkül folyt. A munka elvégzését a Miskolci Egyetem Régészet alapszak terepi gyakorlatának megvalósításaként terveztük, az ismert egészségügyi helyzet miatt azonban a gyakorlatot törölni kellett a félév tantárgyai közül. A terület jó megfigyelési lehetőségei miatt azonban úgy döntöttünk, hogy azokkal akik Önként vállalják a terepi munkát, mégis elvégezzük a terepi kutatást. 2020 május 10-én egy napos és szeles vasárnapi napon tehát az egészségügyi előírások betartása mellett elkezdtük a munkát. Az 5x5-ös négyzetek kijelölése a szokásos módon madzaggal történt, így a résztvevők az 5 méteres távolságot tartva, rizikómentesen tudták a gyűjtést folytatni. A kutatást P. Fischl Klára és Pusztai Tamás vezették. A terepi munka során velünk voltak Tátrai Szilveszter, Weisz Klaudia és Safranka János régészhallgatók, a HOM fémkeresős csapatának tagjai: Ináncsi Szabolcs, Sztrakay Nándor, Juhász Tamás és felesége, Czízi Szabolcs, Bukta László, Juhász Nóra, Kormos Attila, és barátaink, akik hosszú évek óta követik munkánkat, örülnek sikereinknek és segítenek, ha az élet úgy hozza. Hát most úgy hozta: Mikola Rita, Honti Luca, Sándor Judit, Papp Viktor Gábor, Barta Zsolt, Barta Eszter, Barta Dorka és Pusztai András. Köszönet e helyen is mindenki munkájáért. A szorgos kezek ellenére a nap folyamán a tervezett négyből csak három négyzet felszínét sikerült felgyűjteni, vagyis 300 zacskó leletanyag vár jelenleg kiértékelésre. Az ÉNy-i részen a vártnak megfelelően az 1-es négyzetben jelentősen több leletanyag került elő, mint a 2-es négyzetben. A 3-as négyzetben ismét nőtt a leletanyag száma, ám a korábban megfigyelt nagyon elaprózódott leletanyaghoz képest itt egy kicsit nagyobb méretű, több esetben beazonosítható, típushoz köthető leletanyag is előkerült. Általánosan jellemző a csontanyag alacsony százaléka és a nagy mennyiségű, változatos nyersanyagú kőanyag. Ez utóbbi értékelése és összevetése az 1904-es ásatási anyaggal várhatóan érdekes eredményeket fog hozni. A 20. század eleji ásatás leletanyagának újraértékelésével Asztalos Fanni foglalkozott egyetemi szakdolgozata keretében szintén 2015-ben (Asztalos 2015). Az egykor gyűjtött leletanyag ma a Herman Ottó Múzeumban található, leltári száma: 53.456.1-270, 53.457.1, 53.934.1-30, 53.943.1-3. A kor szokásának megfelelően nagy mennyiségben tartalmaz csonteszközöket, kőtárgyakat. A kerámialeletek között a nagyszámú és változatos kialakítású állatszobrok érdemelnek említést. Viszonylag sok kocsikerék modell is előkerült. Ezek számát, most vasárnap is gyarapítottuk. A szakdolgozat érdeme, hogy a múzeumban található leletanyagban kimutatta, nemcsak a hatvani hanem a füzesabonyi kultúra is használta a területet, vagyis jelenlegi ismeretink szerint a területen Kr.e 2200 és 1500 között lakhattak. Ennek pontosítására valószínűleg mostani kutatásaink alapján nem lesz lehetőség.        A felszín kiválasztott részeinek felgyűjtése után fémkeresős műszerrel történő átvizsgálás is zajlott vasárnap. Több középkori vasszeg és patkó mellett egyetlen kisméretű bronzrög került elő a területről ami a kérdéses korszakba tartozhat, ezt egy további szabad szemmel észrevett kis bronz töredék egészít még ki. Az eredmény nem meglepő, ismerve, hogy a vizsgált korszakban a bronz nem általános használati nyersanyag, csak presztízsjelző, illetve a lelőhely lepusztultsága sem kecsegtetett sok reménnyel, de azért mi megpróbáltuk. Addig is még egyszer köszönet minden résztvevőnek! Irodalom: Asztalos Fanni: Tibolddaróc-Bércút bronzkori település kutatása. BA szakdolgozat. Miskolci Egyetem 2015 Balázs Béla: A tibold-daróczi (Borsod megye) bérczúti őstelep. (Első közlemény) Archaeológiai Értesítő 25 (1905) 407–415. Balázs Béla: A tibold-daróczi (Borsod m.) bérczúti őstelep. II. közlemény. (Négy ábrával) Archaeológiai Értesítő 26 (1906) 346–354. Balázs Béla: A tibold-daróczi (Borsod megye) bérczúti őstelep. (III. közlemény) Archaeológiai Értesítő 27 (1907) 247–266 Kalicz Nándor: Die Frühbronzezeit in Nordost-Ungarns. Archaeologica Hungarica 45, 1968. Tobias Kienlin – P. Fischl Klára – Pusztai Tamás: Borsod region Bronze Age Settlements (BORBAS) Catalogue of the Early to Middle Bronze Age Tell Sites Covered by Magnetometry and Surface Survey. UPA 317. 2018 Bonn.     [post_title] => Tibolddaróc – ami még kimaradt [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => tibolddaroc-ami-meg-kimaradt [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2020-05-13 07:09:40 [post_modified_gmt] => 2020-05-13 07:09:40 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=1614 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw [post_title_ml] => [:hu]Tibolddaróc – ami még kimaradt[:] [post_title_langs] => Array ( [hu] => 1 ) ) [5] => WP_Post Object ( [ID] => 1601 [post_author] => 2 [post_date] => 2019-05-26 20:10:23 [post_date_gmt] => 2019-05-26 20:10:23 [post_content] => A kitartó munka meghozza gyümölcsét. A minap egy kollégának kerestem adatokat a Mezőkeresztes határában megásott Csörsz-árok szakasszal kapcsolatban, amikor az adattárban a 2220-91 számú levélre és a hozzá tartozó térképmellékletre bukkantam. A levélben Fekete Katalin (1990-ben 1. osztályos gimnáziumi hallgató) leírása szerepel egy Mezőkeresztes határában található a környezetéből 4-5 méterre kiemelkedő dombról, melyet ő bronzkori faluhelynek határoz meg.  A térképet a bátyja segítségével rajzolta meg, aki geográfiát tanult. A térkép alapján kiválóan el lehet jutni a lelőhelyre, bár pár pontatlan adat azért első körben nem tette egyértelművé a helyet. De csak első körben. A térképen szereplő Bartha-tanya valójában Gacsó J. tanyája. A Bartha tanya ettől északabbra  és kissé nyugati irányba található. A másik ilyen adat a levélben olvasható. E szerint a terület neve Test-halom, de mivel ezt a helybéliek nehezen tudják kimondani ezért Cet vagy Cset halomnak is nevezik. Cet halom is létezik Mezőkeresztes határában, szintén északra a mi lelőhelyünktől, meg is lett ásva az M3-as autópálya 10. lelőhelyeként. De a térkép nem ide vezet, hanem az 1:10000-es méretarányú térkép szerint Lapos-halomnak nevezett helyhez. A dél-borsodi bronzkori településkutatásaink során egy nagyon szabályos települési hálózatot sikerült kimutatni, melynek szabályszerűségei arra engednek következtetni, hogy bizonyos területeken még nem találtuk meg a bronzkori falut. Ilyen Mezőkeresztes határa is. A település területéről több helyről ismertek a füzesabonyi kultúra temetkezései (Koós 1991a), így a telepek és a temetők egymáshoz való viszonyának ismeretében a településen belül képzeltem el az egykori bronzkori falu helyét. A leírás alapján azonban biztosra vettem, hogy a kincses térkép, a rég áhított, hiányzó bronzkori tell településhez vezet. A terület egyébként szerepel a Miniszterelnökség által vezetett közhiteles lelőhely-nyilvántartásban, a 16070-es számot viseli. Koós Judit 1990-ben helyszíni szemlét végzett a területen (Koós 1991b). Mindez hétfőn történt, nem is bírtam ki a hét végéig. Férjemmel, Pusztai Tamással együtt csütörtökön a késő délutáni órákban elindultunk a térkép adatai alapján megkeresni a lelőhelyet. A héten minden nap esett, gumicsizmát pakoltunk, de arra nem számítottunk, hogy a föld utak ennyire elázott állapotban lesznek, így a tervezett 2x1450 méter helyett amit a térkép jelzett, a teljes utat Mezőnagymihálytól gyalog kellett megtegyük. Közben persze eleredt az eső és már-már feladtam. A gumicsizmámra ragadt sár és a felfedezőkedv erős harcot vívott bennem. A Tardi patak mellett dél felé sétálva egyszercsak megláttuk a dombot. Nagyon-nagy és markáns volt, a  bronzkori tellek környezetében megszokott ún. külső település jelei, cserepek, patics nem látszott körülötte, ahogy megközelítettük. Na, megint egy kurgán gondoltam magamban, korábbi hasonló élményeim alapján. 2006 óta járom a borsodi mezőséget, kutatva a dombokat, melyik rejt bronzkori maradványokat, hát egypár kurgánba belefutottam már. De a halom lábához érve elállt a lélegzetem. Ilyen intenzív felszíni leletanyagot még egyetlen lakódombon sem láttam. Milliónyi égett patics és cserép-cserép mindenütt. Ép őrlőkövek tucatjai a felszínen és a halom közepén álló háromszögelési pont körül kidobálva. De valami nem stimmel, a leletanyag nem bronzkori. Párszori lehajlás után egyre jobban dobogó szívvel majdnem egyszerre kiáltottunk Tamással: ez nem bronzkor. A mezőkeresztesi tell neolit korú. Innentől egy kicsit a régészethez értő másra sem gondolhat, minthogy későneolitikus, vagyis a mi területünkön Tiszai kultúra, vagy Csőszhalom csoport. De az Észak-Alföldön nincsenek tellek. Polgár-Csőszhalom a kivétel - több szempontból is. Ha nagyon erősködünk Polgár-Bosnyák domb és Hajdúböszörmény-Pródi domb sorolható még ebbe a kategóriába. Túl hosszúra nyúlna a bejegyzés ha a csőszhalmi tell sajátosságait itt most leírnám. A következő Archeológiai Értesítő egy összefoglaló, magyar nyelvű cikket fog lehozni róla Raczky Pál és kollégái tollából, érdemes lesz elolvasni. De ha ez tell és későneolit, akkor a földrajzi helyzete miatt szintén kuriózum. Juhéj, megint találtunk valamit, a kitartó terepmunka során ami miatt érdemes hétvégenként és délutánonként bakancsot húzni és járni a határt. A felszedett cserepeket hazahozva és megmosva viszont további izgalmak vártak ránk. Akárhogy is néztem, pár darab nem a késői neolitikumra emlékeztetett. A neolit anyagismeret órák során minden évben megnézzük a miskolci egyetem régészhallgatóival a Bükkaranyos-földvári anyagot (Kalicz-Makkay 1977), ahol is a klasszikus szilmegi bütyköt és a beböködésmintát mindig kiemelem a csoport sajátosságai közül. Hát ezek a tipológiai jegyek ebben az anyagban is megvannak, egyéb általános középső neolit jellemvonásokkal - mint pl.: a fazekak perem alatti lyuksora - együtt.  Node a középső neolitikumban nincsenek tellek. Vagyis a középső neolitikum végén, a vonaldíszes kultúra déli szakálháti csoportjából fejlődik ki a Tiszai kultúra és e váltással egyidőben történik meg az a településkoncentráció, aminek végeredményeként létrejönnek a tellek. Ennek következtében van olyan tell település, aminek az alsó rétege, még középső neolit szakálháti leletanyagot tartalmaz, míg a felette levő rétegekben már tiszai leletanyag a jellemző. Mindez persze igen leegyszerűsítve. Mindehhez még hozzá kell tenni azt is, hogy a szilmegi csoport az egyik legmegkérdőjelezhetőbb kulturális egysége az AVK-nak. Csengeri Piroska PhD dolgozatában felveti, hogy a borsodi, eddig szilmeginek meghatározott lelőhelyek valójában a szakálháti kultúra északi, bükki kultúrával keveredett csoportja lennének. Ha a mezőkeresztesi Lapos-halom egyik jellemző anyagi kultúrája a szilmegi (=speciális szakálháti), és a domb nem több, egyrétegű, de nem kontinuus települési réteg eredménye, akkor elviekben elképzelhető, hogy egy középső neolitikus - a területre jellemző szilmegi jellegű - alapú település felett késői neolitikus rétegek alkotják. Akárhogy is, e települési típus léte ilyen északnyugati területen mindenképp egyedülálló.  A település kutatását a közeljövőben drónos fényképezéssel és geofizikai felméréssel szeretnénk folytatni. Mindeközben fontos a felszíni leletanyag gyűjtése, a tipológiai besorolás pontosítása miatt. Nyáron a BORBAS projekt keretében rétegtisztázó fúrásokat szeretnénk végezni. Ezek az eredmények kijelölik majd, a kutatás további irányát és talán megkapjuk az elsődleges válaszokat is a különleges lelőhely által feltett kérdéseinkre.     Irodalom: Kalicz Nándor, Makkay János: Die Linienbandkeramik in der Grossen Ungarischen Tiefebene. Budapest, Akadémiai kiadó 1977. Koós Judit, A füzesabonyi kultúra sírjai Borsod megyében. Die Spuren der Füzesabony-Kultur im Komitat Borsod. Archeológiai Értesítő 118, 1991a, 45–61. Koós Judit, Mezőkeresztes-Testhalom. In: S. Koós J: A Herman Ottó Múzeum ásatásai és leletmentései 1988-1990-ben. HOMÉ 28-29, 1991, 665 . [post_title] => Mit rejt a kincses térkép? [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => mit-rejt-a-kincses-terkep [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2019-05-27 19:10:37 [post_modified_gmt] => 2019-05-27 19:10:37 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=1601 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw [post_title_ml] => [:hu]Mit rejt a kincses térkép?[:] [post_title_langs] => Array ( [hu] => 1 ) ) [6] => WP_Post Object ( [ID] => 1597 [post_author] => 2 [post_date] => 2019-03-30 22:13:44 [post_date_gmt] => 2019-03-30 22:13:44 [post_content] => A bronzkori településbe ásott lőtér falának vertikális tisztítása megtörtént 2015 és 2016 során, a rétegeket azonban nem tudtuk horizontálisan követni. Az előkerült – kuriózumnak számító – fitolitrétegek értelmezése és a tellekkel kapcsolatos általános történeti interpretációs kérdések megválaszolásához ígéretesnek tűnő lelőhely indokolta a nagyobb felületen történő kutatást. 2017-ben a 2015-2016 során teljes vertikális felszínében kibontott metszetfal mögött nyitottunk egy 5x5 méteres – közvetlen kapcsolatban álló szelvényt (2. szelvény) a metszetfal előtt megfigyelt jelenségek és rétegek tisztázása céljából.  A bronzkori tell települések hosszú élete után azok feladásának oka a kutatás egyik megválaszolatlan kérdése.  Borosdivánka-Nagyhalom a kastélykert részeként nem volt szántóföldi művelés alá vonva, így feltételeztük, hogy a legfelső réteg tudományos módszerekkel vizsgálható. A 2017-es ásatás ebből a szempontból nem várt eredményt hozott. A szelvény több mint felében a bronzkori rétegek egykor eltávolításra kerültek és egy egységes, kevert szürke, porózus betöltés került a helyükre. Ebben helyenként egy kupacban nagyobb mennyiségű, szinte ép vagy nagy töredékekből álló edénykupacokat találtunk, mintha a földmozgatás során azokat oda öntötték vagy gyűjtötték volna.  Továbbá a szelvény teljes felületét több emeletben rókalyukrendszerek szabdalták szét. Az egyik ilyen járatban oszló borztetemet találtunk, amit a mezőkövesdi gyepmester távolított el és fertőtlenítette a területet. A nyitott szelvény ÉNy-i oldalát neveztük a dokumentációban az egyszerűség kedvéért É-nak, így a metszetfal felőli, nyitott rész a keleti oldal a leírásokban. A szelvény területét 25 db 1x1 méteres területekre osztottuk.  A feltárás során négyzetméterenként és rétegenként terveztünk talajmintavételezést, de a sok bolygatás a 2015-ös évben ezt nem indokolta, csak a jól azonosítható bronzkori töredékfelszínekből vettünk mintákat. Az 5 literes vödrökben vett mintákat iszapoltuk, majd a Kölni Egyetem laborjába kerültek archeobotanikai és archeozoológiai értékelésre.  Az archeobotanikai anyag értékelés után a C14 mérések alapját is képezi. Az ásatás végén Astrid Röpke mikromorfológiai mintasorozatot vett a jellegzetes rétegsorokból. A szelvény É-i és Ny-i felében a 2017-es ásatás végéig nem érkeztünk intakt bronzkori rétegre, csak az újkori visszatöltést termeltük ki. A Délkeleti részen a 2015-ben a metszetfalon S5-ként  elkülönített házpadló+omladék felett egy újabb épület/ esetleg épületek padló és omladékroncsait bontottuk nagyon kis felszínen. Ezek egy jelentős része a keleti nyitott szelvényoldal irányában a lentebbi rétegekből induló S37-es gödör megsüllyedt betöltése miatt nagyon lejtős északi irányba: S 1032-1033-1031-1030-1029-1028-112-105-110-109-108-5 A Délnyugati sarokban feltehetően egy másik épület sarkának maradványait sikerült több rétegben megtalálni, azonban csak 1 m2 felületen. Mindét oldalról rókajárat választja el a szelvény többi részétől, így értelmezése nem lehetséges. A rókajáratokat – miután több esetben beszakadtunk azokba földdel megtöltött homokzsákokkal próbáltuk alátámasztani, hogy a felettük húzódó rétegek folyamatosságát megtartsuk. Sajnos így is több szigetszerű felszínre szakadt a szelvény, ahol a külön-külön megfigyelt és dokumentált rétegsorok egymáshoz való viszonyának tisztázása nem minden alkalommal sikerült. Az ásatás végén S 1011 – a legnagyobb összefüggő bronzkori sárga agyagfelszín  –  alatti S 109 porózus, szürke feltöltésrétegnél hagytuk abba a bontást. Ez alatt fekszik a már korábban is házként értelmezett S5 összetett réteg, melynek bontásást 2018-ban végeztük csak el. 2018-ban folytattuk a megkezdett 5x5-ös felszín vertikális bontását. A 2017-es felszín letisztítása után ebben az évben a 2015-ben a metszetfalban megfigyelt és S5 omladék+padlóként értelmezett – a szelvény déli felében megfigyelhető ház bontása történt meg. A bronzkori lakóház a rókajáratok miatt továbbra sem bontható egy felületként.  Felső több rétegben lebontott omladéka alatt 2 padlóréteget sikerült elkülönítenünk.  Lentről felfelé haladva – vagyis a bontással ellentétes irányban – a vastag S6=S18 fitolitréteg felett egy egységes zöldessárga agyagplatformot figyeltünk meg. Ez az ásatás 2018-as megfigyelései szerint a teljes szelvényen végighúzódik. Vagyis úgy tűnik, hogy a fitolitréteg kialakulásához vezető szervesanyag felhalmozódás után a területet tudatosan megalapozták/ lefedték agyaggal (S1094). Erre építették a házat, mely az eddig megfogható  legfelső biztosan házként értelmezhető jelenség (felette az elmúlt év során szintén egykori házhoz/házakhoz tartozó padló és omladékfelszíneket bontottunk ki, de a bolygatások miatt egyik sem alkotott értelmezhető egészet). A házon belül 2 járószintet lehetett elkülöníteni.  S 1094-en rögtön S 1092-t, ami felett egy újabb vastagabb sárga agyag (S1080) majd újabb járó és megújítási rétegek sorakoztak (S 1081, S1082). Ezen feküdt a ház omladékrétege (S1066, S1074, S1075, S1076, S1077) illetve  az S1078-1079 és S1093 megújításokkal rendelkező tűzhelyplatni.  A ház rétegei a szelvény nyitott (K-i felében) az alattuk található S73 gödör miatt erősen lejtenek. A házon kívül a folytatódó S1094-es platform felett különböző járószinteket figyeltünk meg. Nagy felületen követhető csak az S1072-es volt. A felette levő szinteket még jelentősen zavarta a tavalyi évben megfigyelt újkori bolygatás és visszatöltés. A házpadlót a kemencerésznél felesben bontottuk. A ház mérhető szélessége:  2,9 méter. A szelvény keleti oldalán nagy felszínben, a nyugati részen több helyen gödrök vagy cölöplyukak metszetében és kutatószondában is megfigyelhető volt S 6=18 fitolitos felszín. A 4 év eredményei alapján rekonstruáltuk a település szerkezetét, az őt ért bolygatások struktúráját és milyenségét, a fő települési fázisokat és azok korszakjellemzőit a kerámiáművességben. Marie-christine Metternich a kölni egyetem hallgatója 2018-ban MA szakdolgozatát a lelőhely kerámiaanyagából készítette: Die zeitliche Tiefe des unstratifizierten keramischen Materials der Tellsiedlung von Borsodivánka címmel. A megtartott előadások és helyben megszervezett meetingek, kirándulások a hazai és a nemzetközi tudományos életbe emelték a lelőhelyet. A BORBAS projekt 2018-ban Bonnban angolul megjelent kötete külön fejezetben tárgyalja a lelőhely adatait. A Miskolci Egyetem, a Kölni Egyetem és berlini Freie Universität hallgatói ásatási gyakorlatukat a lelőhelyen töltötték. Megtanulták a rétegkövetéses bontási eljárást, a természettudományos mintavételezést, megismerkedtek a Kárpát-medence bronzkorával és annak anyagi kultúrájával. Tanulmányi kirándulást szervezett a lelőhelyre a Szegedi Tudományegyetem Régészeti tanszéke és a Tübingeni Egyetem Régészeti tanszéke. A helyszínen rendhagyó történelemórát tartottunk a borsodivánkai általános iskola felső tagozatos tanulóinak. 2017-ben a falunapon önálló standunkon a helybéliek megismerkedhettek az ásatás eredményeivel, kézbe foghatták a leletanyag egy részét. Mindez a társadalmi hasznosulás, szakmánk civil értékrendbe történő beépülésének kiváló példája. Az ásatás eredményeinek végső értékelése önálló kötetben fog megjeleni. Az eddig feltárt rétegek leletanyaga feldolgozás alatt áll. Eddigi legfőbb eredménynek azt tudom elkönyvelni, hogy tanásatásként lehetőséget nyújtunk egy nehezen elsajátítható ásatástechnikai módszer megismerésére és nyitott ásatási területként bármikor információt nyújtunk a látogatóknak. Mindemellett a nagy nemzetközi érdeklődés az eddig elvégzett munka és közzétett adatok fontosságát mutatja.

• A lelőhely feltárására a BORBAS (Borsod Region Bronze Age Settlement) projekt keretében került sor. A projekt 2012 óta kutatja a Dél-Borosdi síkság és a Bükk hegylábi régió bronzkori településeit a Miskolci Egyetem, a miskolci Herman Ottó Múzeum és a Kölni Egyetem közös kutatási projektjeként. 2018 augusztusban az UPA (Universitätsforschungen zur prähistorischen Archäologie) sorozat új köteteként Bonnban adták ki a projekt eddigi kutatásait és eredményeit bemutató kötetet: L. Kienlin/K. P. Fischl/T. Pusztai, Borsod Region Bronze Age Settlement (BORBAS). Catalogue of the Early to Middle Bronze Age Tell Sites Covered by Magnetometry and Surface Survey. Bonn: Habelt 2018.

A roncsolásmentes illetve kis roncsolással járó kutatások eredményei módszertanilag elkülönülő külön fejezetekben olvashatók. A geofizikai kutatást (eddigi C14 és talajfúrásadatokat) Tobias Kienlin az állatcsontanyagot Tugya Beáta a köveket Lengyel György és Kovács Nikoletta a felszíni leletgyűjtés anyagát Fischl Klára a légifelvételeket, geodéziai modelleket, térinformatikai feldolgozást Pusztai Tamás adta közre. A kötet második felében a kutatott lelőhelyek katalógusa található a kutatási adatok tényszerű közreadásával és a térképes adatokkal.  

• A projekt keretében már 2016 augusztus 5 és 7 között a lelőhelyen került megrendezére a Hungarian Archaeological Research Circle (HARC) bronzkoros projektmeeting kanadai, amerikai, német, lengyel és magyar részvétellel. A meetingen elhangzott előadások:

Tobias Kienlin, Klára P. Fischl: BORBAS, Borsod Region Bronze Age Settlements Paul R. Duffy, Julia I. Giblin, Györgyi Parditka, László Paja: The Bronze Age Körös Off-Tell Archaeological (BAKOTA) Projekt Gabriella Kulcsár,Mateusz Jaeger, Nicole Taylor, Viktória Kiss, Gábor Márkus, Johannes Müller, Ákos Pető, Gábor Serlegi, Vajk Szeverényi: Kakucs Archaeological EXpedition Julia I. Giblin: BAKOTA Isotope project Gabriella Kulcsár, András Czene , Marietta Csányi, Szilvia Fábián, Julia I. Giblin, Tamás Hajdu, Kitti Köhler, Eszter Melis, Róbert Patay, Géza Szabó, Vajk Szeverényi, Viktória Kiss: From bones, bronzes and sites to society: multidisciplinary analysis of human mobility and social changes in Bronze Age Hungary (2500–1500 BC) Aims and methods of the Lendület Mobility research project  

• 2018 június 7 és 9 között került megrendezésre a Miskolci egyetemen a Settlement layouts, system and structure of the Otomani-Füzesabony Cultural Complex. című nemzetközi konferenciára. A tudományos tancskozást követő nap szakmai kirándulásának első helyszíne Borosdivánka-Nagyhalom tell települése volt. A kiránduláson a konferencia 5 nemzetének tagjai vettek részt.

A konferencia előadásanyagai a Miskolci Egyetem Gesta című online folyóiratának 2018/2. számaként jelentek meg. elérhetőség: http://tortenelemszak.uni-miskolc.hu/gesta/gesta2018_2.html  

• A témában tartott előadások:

1, P. Fischl Klára-Tobias. L. Kienlin-Pusztai Tamás: Vertikális perspektívák a bronzkori tellkutatásban. Esettanulmány: Borsodivánka-Nagyhalom, Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat. Magyar Nemzeti Múzeum, 2016 május 24 2, P. Fischl Klára: A borsodivánkai agyaggalamblövészet elmúlt 40 éve. V. Északkelet-magyarországi Regionális Régészeti Konferencia Misolc 2016 március 3 Jászdózsa 3, P. Fischl Klára-Pusztai Tamás-Tobias. L. Kienlin : Előzetes eredmények Borosdivánka-Nagyhalom eddigi kutatásáról. Dr. Stanczik Ilona emlékkonferencia. Jászberény 2018 szeptember 27-28.  

• A témában megjelent poszterprezentációk

1, T. Zerl/A. Röpke/T. L. Kienlin/K. P. Fischl, Erste Ergebnisse der archäobotanischen Untersuchungen auf dem bronzezeitlichen Tell von Borsodivánka, Ungarn. Poster AK Archäobotanik, Tübingen, 13.-15. Mai 2016. 2, A. Röpke/V. Wilde/K. P. Fischl/T. L. Kienlin, Phytolith-rich layers from the Early Bronze Age tell at Borsodivánka (Hungary) – Preliminary taphonomic and archaeological implications. Poster at 12. Jahrestagung des Arbeitskreises Geoarchäologie, 4.–7. Mai, Tübingen, Germany 3, Borsodivánka-Nagyhalom — Poster, Settlement layouts, system and structure of the Otomani-Füzesabony Cultural Complex. 07 – 09. 06. 2018, Miskolc  

• Az ásatást 2018-ban meglátogatta Dr. Vicze Magdolna és Kovács Gabriella a Százhalombattai Matrica múzeum munkatásai. Jelen pillanatban a borosdivánkai ásatáson kívül Vicze Magdolna vezetésével folyik Magyarországon egyedül tellásatás Százhalombatta-Földvár lelőhelyen. A látogatás során elsősorban finombontási, mikromorfológiai, mintavételezési technikákról történt tapasztalatcsere. A háztartásrégészeti megközelítés fontos módszertani alapjait vitattuk meg.

[post_title] => Borsodivánka-Nagyhalom — az eddigi eredményeink [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => borsodivanka-nagyhalom-az-eddigi-eredmenyeink [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2019-03-30 22:13:44 [post_modified_gmt] => 2019-03-30 22:13:44 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=1597 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw [post_title_ml] => [:hu]Borsodivánka-Nagyhalom — az eddigi eredményeink[:] [post_title_langs] => Array ( [hu] => 1 ) ) [7] => WP_Post Object ( [ID] => 1569 [post_author] => 2 [post_date] => 2019-03-30 21:56:58 [post_date_gmt] => 2019-03-30 21:56:58 [post_content] => A 2017-es ásatási éved fényképes riportjának folytatása következik itt most. Az ásatásra 2018 szeptember 17 és augusztus 5 között került sor. A 2. szelvény 5x5 méteres területén folytattuk a feltárást, haladtunk lefelé. A kiemelt kép az első ásatási nap készült drónfotó a szigetről, melyen a lelőhely található. A résztvevők szokásosan a Miskolci Egyetem és a Kölni Egyetem diákjai. Nagy örömünkre szolgált, hogy három volt hallgatónk - jelenleg a Pázmány és az ELTE MA-s diákjai  - is erősítették csapatunkat.    A 2017-es év végén egy az állatjáratokkal erősen roncsolt sárga, agyagos talán egykori padló és omladékszintet hagytunk felső rétegként, hogy óvja az alatta levő, reményeink szerint már jobban értelmezhető rétegeket. A szelvény kinyitása és kitisztítása után ezt távolítottuk el először, majd lebontottuk az alatta levő szürke porózus feltöltést. Ez alatt volt az idei év várományosa, a 2015-ben S5 néven megfigyelt, de felszínben akkor még nem bontható omladék+ padló. Lássuk hogy lett ebből ház: A fehér homokzsákok a rókajáratok kitöltését szolgálták, védték a "lebegő" szintjeinket amikkel próbáltunk a szigetszerűen egymástól elvágott részek között kronológiai és stratigráfiai összhangot teremteni. Egy részen így is egy tavaly már elbontott házomladék szélét és sarkát utólag sikerült megfogni: A 2018-as házunk legfelső omladékrétege jól követhető felszín volt, csak a szelvény nyitott - keleti - széle felé eső részen, a tavalyelőttről már jól ismert gödör felett hirtelen megsüllyedt, szó szerint félkörívesen lerepedt a ház többi részéről. Ez az eggyel alatta kipreparált omladékszinten is jól látszik. Itt már kivehető a ház alakja, előterében még vastagabb falomladékkal. Majd elértük a felső padlószintet és körvonalazódott a tapasztott tűzhely is: A ház egy az egész szelvényes végighúzódó zöldessárga agyagplatformon áll, mely alól a már jól ismert vastag fitolitréteg bukkant ki. Innentől lefelé már a 2015-ös és 2016-os rétegeinkhez fogjuk tudni kötni a felszíneinket. És végül ezzel a képpel zártuk a 2018-as ásatást. A 3 méter széles ház és mellette a hamus-fitolitos járószint jól körvonalazódott a bolygatásokhoz képest. A házat végül csak félbe bontottuk. Jövőre mindenütt az alapozási szintre megyünk le körülötte, így szeretnénk dokumentálni. A nagy meleg ellen is védekeztünk. Hol így, hol úgy. Az új sátor ugyan jól árnyékolt, de színszűrőnek sem volt semmi: Szorgos munka, szép leletek, kézi, színezett rajzok és a megérdemelt pihenés. csak mint a korábbi években:   És a zárókép Mindeközben a csapat másik fele 46 fúrásmintát mélyítve és 3 db 50x50-es négyzet szisztematikus felszíni leletgyűjtésével új információkat szerzett Emőd-Nagyhalom belső szerkezetéről. A következő bejegyzésben egy kicsit komolyabban az eddigi eredményekről.     [post_title] => Borsodivánka 2018 fényképes riport [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => borsodivanka-2018-fenykepes-riport [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2019-03-30 22:03:32 [post_modified_gmt] => 2019-03-30 22:03:32 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=1569 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw [post_title_ml] => [:hu]Borsodivánka 2018 fényképes riport[:] [post_title_langs] => Array ( [hu] => 1 ) ) [8] => WP_Post Object ( [ID] => 1563 [post_author] => 2 [post_date] => 2019-03-30 20:21:11 [post_date_gmt] => 2019-03-30 20:21:11 [post_content] => Az elmúlt hetekben 2 esetben is belefutottam olyan adatokba, melyek a közhiteles régészeti adatbázisban tévesen vannak feltüntetve. Az adatbázis kimeneteként generált térinformatikai anyag felépítésével és adatszolgáltatásával  amúgy is problémáim vannak (az excel tábla sorai elcsúszva, a valóságnak nem megfelelő struktúrában adják vissza az adatokat, a shape szakadatanyaga nem feltöltött) és tudom, hogy emberek gyűjtik össze és viszik be az adatokat, mégis meglepően fel tudom bosszantani magam, ha komoly hibákat találok benne. Főleg azért, mert az adott területet nem ismerő kollégák a használat során készpénznek veszik az ott szereplő adatokat Ennek azonban ma két gyönyörű lelőhely felkeresését és egy csodálatos napot köszönhettem. Az egyik tévesen  nyilvántartott lelőhely Tiszalúc-Sarkad méltán híres rézkori települése. A közhiteles adatbázis 16930-as számú Tiszalúc-Sarkadpuszta nevű lelőhelye a szakadatok hozzárendelése alapján azt a területet kellene, hogy takarja, ahol 1974 és 2000 között Patay Pál, Kovács László és Oravecz Hargita tervásatás keretében neolit, rézkori és Árpád-kori jelenségeket tárt fel.  A rézkori település teljes egészében publikált: Pál Patay: Kupferzeitliche Siedlung von Tiszalúc IPH XI 2005. A neolit településről és sírokról előzetes közlemények jelentek meg: Oravecz Hargita: A Tiszalúc-sarkadi újkőkori falu feltárásának eddigi eredményei (Borsod-Abeúi-Zemplén megye) Régészeti Kutatások Magyarországon 1998, 7-24; Oravecz Hargita: Tiszalúc, Sarkad. Régészeti Kutatások Magyarországon 1999, 256; Oravecz Hargita: Tiszalúc, Sarkad. Régészeti Kutatások Magyarországon 2000, 218-219. A rézkori publikáció összesítő felszínrajzán jól követhetők az Árpádkori temető sírjai és az egykori templom maradványai. A számos publikáció és dokumentáció ellenére a lelőhely poligonja rossz helyre az eredeti lelőhelytől É-ra lett berajzolva. A valós lelőhelyet a jelenlegi adatbázisban nem jelöli poligon. A rézkori lelőhely nemcsak azért fontos, mert a Hunyadihalmi-csoport kevés publikált lelőhelyéhez tartozik, hanem azért is, mert talán az egyetlen teljesen feltártnak mondható őskori település. Ráadásul tervásatás keretében kutatták. Noch dazu példaértékűen publikált. Mégsem ismeri a magyar közhiteles régészeti adatbázis! A másik lelőhely: 16156 számon Onga-Kishegy név alatt nyilvántartott régészeti lelőhely a Hernád-völgy bronzkori településstruktúrája miatt érdekes.  A nyilvántartási számhoz 2 poligon és régészeti tevékenység kapcsolódik. Az egyik tevékenység Hellebrandt Magdolna 1983-as terepbejárása, melynek során a bronzkori  hatvani kultúra településjelenségeit azonosították. A Herman Ottó Múzeum 1666-83-as  számú régészeti adattári dokumentuma alapján Onga-Szőlőhegyen történt 1983-ban a lelőhely bejárása. Az eredeti adattári dokumentumhoz 1998.12.07-én Pusztai Tamás egy EOV térképlap kivágatát csatolta, melyen az áll, hogy Hellebrandt Magdolna szóbeli közlése alapján rajzolta be a lelőhely helyzetét a térképkivágatra. Vagyis pontosan lehet tudni a lelőhely helyét. A térképlapon a besatírozott terület dűlőneve: Kis-hegy. A jelenleg használatos térképlapok ezt a területet Felső-nyomásként jelölik. Tőle északnyugatra a 3-as túloldalán azonban egy szintén kiskertes részben szőlővel fedett terület a Kis-hegy elnevezést viseli. Ez lehetett az oka, hogy a lelőhelyet a közhiteles adatbázisban tévesen az úttól nyugatra jelölték. 2019.03.30-án felkerestük a Hellebrandt Magdolna által bejárt területet. A mellékelt térképlap téglalap alakú poligonja az 1998-as utólagos térképi ábrázolást mutatja. A mostani terepbejárás alkalmával azonosítottuk a bronzkori település legmagasabb és egyben legintenzívebb területét. Ezt jelöli a körszelet alakú poligon. A kiskertes, gyakran erősen bozótos felületen egyértelműen megállapítható volt, hogy a földúttól nyugatra fekvő területen is intenzív őskori (bronzkori és neolit) leletanyag gyűjthető. A körte alakú poligon az általunk 2019.03.30-án bejárt területet mutatja. A terület fedettsége miatt a lelőhely kiterjedésének tisztázása nem tekinthető véglegesnek. A területen nagyon intenzív a felszíni leletanyag. A 16156-os ovális É-D-i irányú poligon a Lenygel György által vezetett terepbejárás paleolit korú leletanyagát jelzi. Ez jó helyen található. A Kis-hegy/Felső-nyomás dűlőnevű bronzkori lelőhely 1500 méterre található ÉNy-ra az Onga-Heinlein tanyai egykori tell településtől. Ez meglepően közel van, az ismert átlag 5-10 km-es településsűrűséghez képest amit eddig a bronzkori korszakból ismertünk. A felső-nyomási területen csak hatvani leletanyagot detektáltunk a mai nap folyamán, míg a Heinlein-tanyai lelőhely ásatása során a település szélének maradványán füzesabonyi és hatvani réteget is megfigyeltünk: Fischl Klára – Rebenda János Pál: Újabb láncszem a Hernád mente bronzkori településszerkezetében. Onga-Heinlein tanya. HOMÉ LI (2012) 45-61. Tanulság: Járj nyitott szemmel és ne higgy el mindent elsőre! Ja és egy rossza adatnak is lehet örülni! [post_title] => Közhiteles régészeti adatbázis........ mennyire hiteles? [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => kozhiteles-regeszeti-adatbazis-mennyire-hiteles [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2019-03-30 20:21:11 [post_modified_gmt] => 2019-03-30 20:21:11 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=1563 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw [post_title_ml] => [:hu]Közhiteles régészeti adatbázis........ mennyire hiteles?[:] [post_title_langs] => Array ( [hu] => 1 ) ) [9] => WP_Post Object ( [ID] => 1531 [post_author] => 2 [post_date] => 2018-10-29 19:12:46 [post_date_gmt] => 2018-10-29 19:12:46 [post_content] => Emőd nemcsak a legszebb, hanem más meglepetést is rejteget 2017 április 8-án – miután mostanában nem igazán tudunk aludni – kora reggel elkirándultunk az emődi Nagyhalomhoz. Azért nem az álmatlanság vitt minket oda, hanem szerettük volna tudni, hogy milyen a vegetáció a területen, lehet-e bármilyen kutatást végezni. Az előző napi csapadék és a friss talajművelés hatására a korábban csak a Civertán Bt. légifotójáról ismert talajjelek a felszínen is jól láthatók voltak. Ezeket a jeleket már Vattán is megfigyeltük azonban a talaj felszínének száradása miatt átlag 1 nap alatt eltűnnek. Így szerencsés lehet az akinek sikerül in situ megfigyelnie őket. 2012-ben találtam a Civertán Bt. légifotós oldalán az első felvételeket Emődről, vagyis ezek vagy abban az évben vagy korábban készültek. Akkor csak a település szerkezetének és színeinek jellegzetessége fogott meg. Most, miután bokáig jártunk a frissen szántott leletanyagban és csak nehezen tudtuk megállni, hogy kizárólag különleges darabokon kívül mást ne szedjünk össze, fondorlattal rávettük Nagy Zoltán kollégánkat a Herman Ottó Múzeumból, hogy a múzeum drónjával készítsen felvételeket a területről.  A szántás által okozott eróziós kár megdöbbentő és szemmel látható volt ezeken a felvételeken. Bár így utólag a két felvétel (Civertán és HOM) egymás mellé helyezésével kiderül, hogy ez részben már korábban is megfigyelhető volt, a mostani felvételek szinte visítanak: Ne hagyjuk tovább megművelni ezt a területet. A Nagyhalom egy természetes domb DNy-i végén található, geofizikai felmérése és a településszerkezetével kapcsolatos problémák már publikálásra kerültek (Fischl-Kienlin 2013, Fischl-Kienlin-Tugya 2015, Kienlin-Fischl-Pusztai 2018), illetve a blogon is található egy bejegyzés Emőd-Nagyhalom és Emőd-Zsedény bronzkori települései címmel. A szisztematikus bejáráson kívül minden a BORBAS projekt roncsolásmentes csomagjában megtalálható vizsgálatot elvégeztünk már itt. Több a fémművességre utaló adatot is ismerünk innen. Terepszemlék és a geofizika során öntőmintát, fújtatócső véget, ép bronztűt és számos bronz cseppet is gyűjtöttünk a felszínen. Ezért erre a hétvégére a Herman Ottó Múzeum önkéntesekből álló fémkeresős csapatának segítségét kértük a terület átfésülésére. A csapatot ezúttal is Bakos Gábor vezette, ő adta a szakmai felügyeletet a kutatáshoz. A középső bronzkori lelőhelyek nem gazdagok fémtárgyakban. A bronz ekkor még nagy érték, a hétköznapi eszközöknek nem alapanyaga, jelenlegi ismereteink szerint presztízs/státusz jelölésére alkalmas tárgyakat, ékszereket készítenek belőle. Így ha 5 tárgynál több kerül elő egy ilyen lelőhelyről, az már „gazdagnak mondható”. Az előzetes adatok alapján azonban bíztunk benne, hogy Emőd nem hagy üres kézzel eljönni bennünket. A bronzkori tárgyak mellett más korszak töredékei is előkerültek, elsősorban középkoriak. Itt azonban engedtessék meg nekem, a bronzkori tárgyak közül a legjelentősebb csoport kiemelése. Már korábban is írtunk róla, hogy szinte minden fémkeresős kutatással is vizsgált lelőhelyen találtunk bronz tőrt. Ez a legtöbbször egyszerű, trianguláris forma, több mérettartományban is megtalálható, az esetek nagy többségében erősen használt darabok. Mivel sírokban a gazdagság, vagy társadalmi vezető szerep betöltésének jelzőjeként tekintünk rájuk, furcsa volt, hogy a fémben szegény területeken miért kerülnek elő településekről „szórványként”.               Nos Emődöt nézve ezen a napon 5 különböző típusú tőr is előkerült. 2 db a deltoid alakú, nyéltüskés változatot képviseli, melyekről kevesebb ismerettel rendelkezünk, bár számuk egyre nő (előkerült ilyen Tiszabábolna-Fehérló tanyán is). A maradék három a megszokottabb, lemezes, nittszeges rögzítésű általában triangulárisnak nevezett alapforma variációi.          Az egyik példánynál a 3 kiszakadt nittszegnek a helyét lehet felfedezni nagy jóindulattal. A másik darabon 2 nittszeg látszik, a tisztítás restaurálás előtt úgy tűnik, mintha egy korábbi szélesebb markolatlemezű darab későbbi, 2 szeges újrahasznosításáról lenne szó. A legszebb példány egy eredetileg kb. 16 cm hosszú, középen megvastagodó, íves nyéllemezű, 4 nittszeges tőr. A 4-ből 3 nittszeg megvan még. A pengén két 4-es bekarcolt vonalból kialakított „V” alakú minta látható. Legjobb párhuzamát a Zamárdiból előkerült és kísérőkerámiája alapján a Mészbetétes Kerámia Kultúrájának klasszikus szakaszába sorolható tőrt említhetjük (Kiss 1999). Az emődivel azonos tőr került elő a gemeinlebarni 7. sírból is, melyben egy alabárd is volt (Neugebauer 1991, Hansen 2016, Abb. 4.). Hasonló a sírmelléklet összetétele a Tiszafüred-majoroshalmi 115. sírnak is, mely bár nem pont ilyen típusú tőrt tartalmaz, a tárgytípus megkülönböztetett, státuszjelző szerepét jól mutatja. Nagyon hasonló tőr került elő a híres leubingeni halomsírból is (rövid német nyelvű összefoglalását irodalommal lásd: http://www.wikiwand.com/de/F%C3%BCrstengrab_von_Leubingen ), melyet a dendroadatok alapján Kr. e. 1942-re lehet keltezni. A pengének ez a fajta díszítése – bár a pengeforma miatt logikus és praktikus – az aunjetitzi kultúra tömör markolatos tőreit juttatja eszünkbe (legutóbbi összefoglalásuk: Schwenzer 2004). Ezt a tárgytípust a szerző Kr.e. 2000 körültől a korai bronzkor (német terminológia szerint) második feléig datálja, amikor is a tömör markolatos kardok veszik át a helyét. Ez utóbbiak kialakulási helye a Kárpát-medence északkeleti része, noha a tömör markolatos török közül csak alig néhányat ismerünk a Kárpát-medencéből. Nos az emődi tőr markolata szerves anyagból lehetett, de formájában a tömörmarkolatos ÉNy-i példányokhoz hasonlíthatott. A markolatot a nittszegek erősítették a pengéhez. A gemeinlebarni sírból előbb hozott párhuzam esetében a markolat felső végén található lezáró veret, ún. markolatgomb is megmaradt. Az emődi tőrt mindezek alapján a hazai középső bronzkor közepe tájára datálhatjuk. Ez a lelőhelyen feltehetően a füzesabonyi stílussal jellemzett kerámia időszaka. Nem teljesen azonosak, de alapjában ehhez a típushoz sorolhatók a füzesabonyi kultúra alsómislyei (Nižá Mišľa (SK) 474-es, 640-es és 722-es sírjaiból előkerült török is (Olexa-Novaček 2015, 252; Olexa-Novaček 2017, 233, 275). Utóbbi két sírban olyan átfúrt, bikónikus fejű tűk is találhatók, mint ez egyik emődi fémkeresős lelet. A tőrök szinte mindegyike meghajtott, a nagy darabon is látszik, hogy az összehajtogatás mentén törött. Vagyis úgy tűnik, hogy a telepen hagyásuk előtt szándékosan tönkretették őket. Természetesen a tárgyak még földesek, restaurálatlanok, így számos információ nem áll rendelkezésre róluk. Az előkerült tárgyak közül külön említést érdemel egy bikónikus, átfúrt fejű tű, Nyakán vonalkázással, csavart tűszárral. A középső bronzkor második felére datálható. De megtaláltuk itt a füzesabonyi kultúra egyik legjellegzetesebb tűtípusát a bepödrött fejű tűt is.   A viselethez tartozó pitykék, bronzgyöngyök, tutulusok mellett több apró bronz szerszám, ár, véső, és bronz nyílhegy is előkerült itt. A későbronzkorra utal egy sarló pengéjének töredéke és egy bronz kés is.   2018 szeptember 2-án ismételten fémkeresős kutatásra került sor a lelőhelyen. Az ekkor előkerült tárgyspektrum megegyezik a korábbiakkal (pitykék, bronzlemezek, vésők....). A két különböző időpontban gyűjtött leletanyagban számos a bronzművesség helyi meglétét alátámasztó bronz csepp került elő. Továbbá több azonos kialakítású, eltérő méretű egyik végén ár másik végén véső kialakítású eszköz is található. Vagyis a várakozásunk beigazolódott, viszonylag gazdag lelőhely a Dél-Borsodi síkság amúgy is legszebb bronzkori települése. Irodalom: P. Fischl K. - T. L. Kienlin: Results of a Systematic Survey Programme on the Hatvan Sites of Emőd-Nagyhalom and Tard-Tatárdomb in Northern Hungary, Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 64 (2013) 5–32 P. Fischl K. - T. L. Kienlin - Tugya B.: Bronze Age Settlement Research in North-Eastern Hungary — Bronzkori településkutatások Északkelet-Magyarországon, Archeometriai Műhely 12, no. 2 (2015): 117–135. http://www.ace.hu;  T. L. Kienlin-P. Fischl K.-Pusztai T.: Borsod Region Bronze Age Settlement (BORBAS) Catalogue of the Early to Middle Bronze Age Tell Sites Covered by Magnetometry and Surface Survey. Rudolf Habelt, Bonn,  2018. Kiss V.: Neuere Funde zur der mittelbronzezeitlichen Metallkunst in Transdanubien. Savaria 24/3 (1998-1999) 153-164 W. Neugebauer: Die Nekropole F von Gemeinlebarn. Niderösterreich. Untersuchungen zu den Bestattungssitten und zum Grabraub in der ausgehenden Frühbronzezeit in Niederösterreich südlich der Donau zwischen Enns und Wienerwald. Röm-Grem .Forsch. 49 (Mainz 1991) S. Hansen: „Arm und Reich” in der Bronzezeit. In: Arm und Reich – Zur Ressourcenverteilung in prähistorischen Gesellscahften. Halle (Saale) 2016, 197–217. L. Olexa - T. Novaček: Pohrebisko zo staršej doby bronzovej v Nižnej Myšli Katalog II (hroby 311-499) Nitra 2013 L. Olexa- T. Novaček: Pohrebisko zo staršej doby bronzovej v Nižnej Myšli Katalog III (hroby 500-792) Nitra 2017 S. Schwenzer. Frühbronzezeitliche Vollgriffdolche. Typologische, chronologische und technische Studien auf der Grundlage einer Materialaufnahme von Hans-Jürgen Hundt. Kataloge vor- und frühgeschichtlicher Altertümer, Band 36. 2004 [post_title] => Fémek és még más Emődről [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => femek-es-meg-mas-emodrol [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2018-10-30 08:37:36 [post_modified_gmt] => 2018-10-30 08:37:36 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=1531 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw [post_title_ml] => [:hu]Fémek és még más Emődről[:] [post_title_langs] => Array ( [hu] => 1 ) ) [10] => WP_Post Object ( [ID] => 1484 [post_author] => 2 [post_date] => 2018-09-10 19:27:58 [post_date_gmt] => 2018-09-10 19:27:58 [post_content] => A 2017-es ásatási évadban  a 2015–2016-os metszetfal mögött nyitottunk egy 5x5-ös szelvényt. Mivel a Nagyhalom egy kastélykertben állt, az volt az elképzelésünk, hogy ezt a lelőhelyet nem érintette az a mezőgazdasági tevékenység, ami a legtöbb tell település késői, koszideri rétegeit megsemmisítette. A 2015-2016-os leletanyag tipológiai elemzése alapján Marie-Christine Metternich kölni hallgató kimutatta, hogy a leletanyag nem tartalmaz koszideri típusokat. A 2017-ben nyitott szelvényben esélyünk volt a korábbi két évben kibontott rétegeknél fiatalabb, azok felett elhelyezkedő rétegeket vizsgálnunk. Ebben a bejegyzésben a 2017-es évad rövid képes beszámolója következik. A 2018-as ásatási szezon szeptember 17 és október 7 között zajlik majd. E képsorok segítenek ráhangolódni a közeledő munkára. Lássuk a 2016-os záróképet, a metszetfal rögzítését támfallal.        2017-re az új szelvény nyitásához a múzeum munkatársai eltávolították a támfal felső elemeit és a kialakították a dombtetőre felvezető lépcsősorokat. Ezek után kijelöltük az 5x5-ös szelvényt és eltávolítottuk a gyeptéglákat               A szelvény északi felében a teljes 1 hónapos munka alatt egy szürke, porózus, jelenségektől mentes réteget bontottunk, melyekben helyenként kupacokban ép, vagy nagy darabokra tört leletanyagot találtunk.        Ennek a rétegnek az ásónyomos eltávolítása meglehetősen unalmas feladat volt. A réteg keletkezésével kapcsolatban úgy tűnik, hogy egy recens áthalmozás, vagyis a szelvénynek ebben a részében történt valamiféle bolygatás ami eltávolította a bronzkori szinteket. Az ismeretes, hogy a halom dupla-domb jellegét egy újkori átalakításnak köszönheti, mikor is Kálváriát építettek ki rajta és kialakították az oda felvezető utat. Természetesen a lőtér kialakítása is jelentős átalakításokkal járt, de úgy véltük, hogy a lőtér fala mögött ez kevésbe zavarta meg a bronzkori rétegsort. Azt azonban nem gondoltuk, hogy majdnem 2 méter vastagságban hiányolni fogjuk az in situ rétegeket. A következő problémát a teljes szelvényt át- és átszövő róka illetve borzjáratok okozták. Ezekben már a korábbi években is be-be szakadtunk, de nem gondoltuk, hogy ennyire megnehezíthetik a munkát. Próbáltuk több esetben zsákokkal alátámasztani a járatokat, hogy a felettük húzódó rétegmaradványok összetartozását dokumentálni tudjuk, majd részben kifújtuk őket purhabbal. Az egyik járatban aztán erősen oszló borztetemet találtunk, melyet a mezőcsáti gyepmester szakszerűen eltávolított, majd fertőtlenítette a területet. Szóval izgalom volt bőven.             Az első bronzkori rétegeket viszont ilyen rókajáratok oldalfalaiban sikerült megfigyelni, és ezek jó lehetőséget nyújtottak a felszínben kibontott rétegek előrejelzésére.     Az első héten a német partnerintézmény (Kölni egyetem csapata Tobias Kienlin professzor úr vezetésével) diákjain kívül a Lévay József Református Gimnázium és az Avasi Gimnázium diákjainak lelkes csapata segítette a munkánkat.      A szelvény déli részében a 2015-ös metszetfalon megfigyelt rétegsort viszonylag magasan megtaláltuk. Több ferde réteg nagyon roncsolt állapotban, csak kis felületen volt követhető, illetve horizontális metszetüket a felső ásónyom eltávolítása után a felszínben tudtuk dokumentálni.     Az első, nagyobb felületen követhető, vöröses égett rétegünk az S 112-S1012 volt. A benne húzódó állatjárat ép koszideri bögrét tartalmazott. A lelet az ásatást meglátogató, és azt évek óta támogató Bogdán József polgármester úr tetszését is megnyerte.      Az ásatás további résztvevői a Herman Ottó gimnázium diákjai és a Miskolci Egyetem régészhallgatói. Rajzolás, iszapolás, cserépmosás, bontás..... munka mindig akadt.       Augusztus 17-én a szelvény déli része már egészen hasonlított egy bronzkori ház omladékához, a rókajáratoktól eltekintve: míg az északi részen még mindig a szürke felhordással harcoltunk: Augusztus 18-án volt először olyan érzésem, hogy kezdünk ásatásra hasonlítani: A szelvény keleti oldalában olyan szinte már egységesnek mondható felszíneket sikerült kibontanunk, mely alapján azt lehet állítani, hogy egy épület omladékában járunk. A 2015-ben még csak metszetben megfogott, vastag sárga házomladék/ házpadló még az ekkor bontott omladék alatt fekszik. Az ásatás végén ezt az omladékot nem is távolítottuk el. z lesz a 2018-as szezon első bontási feladata, és remélhetőleg alatta a ház bedőlt fala és padlója. Az omladékfoltot nyugatról és délről határoló rókajárat először nagyon bosszantó volt, később azonban úgy tűnt, mintha az állatjárat a házomladék szélét jelezné. Vagyis a az állatjáratot kiásó róka, borz vagy akármi a kemény omladék melletti puhább feltöltésben szívesebben dolgozott volna otthona kialakításakor. Ha ez az elmélet helyes, akkor talán egy házomladék szélét sikerült feltárnunk, aminek a további részét a lőtér megsemmisítette. A déli sarokban - a rókajárat túloldalán - eltérő rétegrendet találtunk: "házon" kívül vagyunk.  Ez az úgynevezett A1-es négyzet sok fejtörést okozott nekünk: Ezen a területen az utolsó bontási napon elértük azt a fitolitréteget, ami reményeink szerint a 2015-ös legfelső fitolitréteg folytatása lesz. A két réteg összetartozásást a 2018-as ásatás fogja igazolni vagy megcáfolni.     A 2017-es végső felszín így alakult:     Az utolsó napokban mikromorfológiai mintákat vettünk Astrid Röpke kölni kolléganő segítségével:       Heidelbergi barátaink Ingo Fänger és Jonas Mundhenk önkéntes munkájára is számíthattunk: Újra meglátogatott minket két fémkeresős barátunk:     És nem nélkülöztük a projektet első lépéseitől elkísérő Kertész Gabriella és Bakos Gábor (HOM) illetve Pusztai Tamás segítségét sem:      Vagyis összefoglalva apraja-nagyja tette a dolgát! Köszönet érte mindenkinek! Lássuk mit hoz 2018! [post_title] => Borosdivánka 2017 [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => borosdivanka-2017 [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2018-09-10 19:27:58 [post_modified_gmt] => 2018-09-10 19:27:58 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=1484 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw [post_title_ml] => [:hu]Borosdivánka 2017[:] [post_title_langs] => Array ( [hu] => 1 ) ) [11] => WP_Post Object ( [ID] => 1468 [post_author] => 2 [post_date] => 2018-09-06 20:14:08 [post_date_gmt] => 2018-09-06 20:14:08 [post_content] => Slovenská Archeológia: https://www.sav.sk/?lang=sk&doc=journal-list&journal_no=63https://www.sav.sk/?lang=sk&doc=journal-list&journal_no=63 AVANS, Študijné Zvesti, Slovenská Archeológia: a link betöltése után a Literatura fülre kell kattintani http://www.cevnad.sav.sk/%C5%A1tudijn%C3%A9-materi%C3%A1ly.html Archeologické rozhledy: http://www.digitalniknihovna.cz/knav/periodical/uuid:be52bb47-3cfa-11e1-a1ea-005056a60003 [post_title] => Szlovák szakirodalmi elérhetőségek [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => szlovak-szakirodalmi-elerhetosegek [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2018-09-06 20:20:38 [post_modified_gmt] => 2018-09-06 20:20:38 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=1468 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw [post_title_ml] => [:hu]Szlovák szakirodalmi elérhetőségek[:] [post_title_langs] => Array ( [hu] => 1 ) ) [12] => WP_Post Object ( [ID] => 1479 [post_author] => 2 [post_date] => 2018-09-06 20:00:42 [post_date_gmt] => 2018-09-06 20:00:42 [post_content] => Kattints a linkre: http://dia.osaarchivum.org/public/index.php?fs=1272&search=2&page [post_title] => Hogyan dolgozik a régész — diafilm 1956 [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => hogyan-dolgozik-a-regesz-diafilm-1956 [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2018-09-06 20:00:42 [post_modified_gmt] => 2018-09-06 20:00:42 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=1479 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw [post_title_ml] => [:hu]Hogyan dolgozik a régész — diafilm 1956[:] [post_title_langs] => Array ( [hu] => 1 ) ) [13] => WP_Post Object ( [ID] => 1476 [post_author] => 2 [post_date] => 2018-09-06 19:53:20 [post_date_gmt] => 2018-09-06 19:53:20 [post_content] => Pár példa a teljesség igénye nélkül: Az oldal bővül ha találok még, és biztosan találok !http://utajovobe.eu/hirek/varos-kozlekedes/6276-a-vilagon-mindenhol-csodaljak-a-kor-alaku-falucskat http://www.koh7.hu/5_irasok/20151220_kelta/irerod.html   [post_title] => Bár közük nincs egymáshoz, a kör mint alapmotívum mindenütt felfedezhető [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => bar-kozuk-nincs-egymashoz-a-kor-mint-alapmotivum-mindenutt-felfedezheto [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2018-09-06 19:53:21 [post_modified_gmt] => 2018-09-06 19:53:21 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=1476 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw [post_title_ml] => [:hu]Bár közük nincs egymáshoz, a kör mint alapmotívum mindenütt felfedezhető[:] [post_title_langs] => Array ( [hu] => 1 ) ) [14] => WP_Post Object ( [ID] => 1470 [post_author] => 2 [post_date] => 2018-09-06 19:16:09 [post_date_gmt] => 2018-09-06 19:16:09 [post_content] => A linkre kattintva kezdődhet is a mozi: https://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=9047 [post_title] => Szőregi temető az egykori filmhiradóban [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => szoregi-temeto-az-egykori-filmhiradoban [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2018-09-06 19:46:14 [post_modified_gmt] => 2018-09-06 19:46:14 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=1470 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw [post_title_ml] => [:hu]Szőregi temető az egykori filmhiradóban[:] [post_title_langs] => Array ( [hu] => 1 ) ) ) [post_count] => 15 [current_post] => -1 [in_the_loop] => [post] => WP_Post Object ( [ID] => 1671 [post_author] => 2 [post_date] => 2021-01-09 13:19:32 [post_date_gmt] => 2021-01-09 13:19:32 [post_content] => Az idei ásatási évadot egy kisfilm is megörökítette. Szép felszínek, gyönyörű tájképek, emlékezetek pillanatok, tábortűz, szelfis légifotók, sok munka, finom ebédek. Minden ami egy ásatást emlékezetessé tehet, amitől jó régésznek lenni! Nézzék olyan sok szeretettel, ahogy készült! Köszönet érte Gucsi Lászlónak! [post_title] => Borsodivánka 2020 [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => borsodivanka-2020 [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2021-01-09 13:19:32 [post_modified_gmt] => 2021-01-09 13:19:32 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=1671 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw [post_title_ml] => [:hu]Borsodivánka 2020[:] [post_title_langs] => Array ( [hu] => 1 ) ) [comment_count] => 0 [current_comment] => -1 [found_posts] => 142 [max_num_pages] => 10 [max_num_comment_pages] => 0 [is_single] => [is_preview] => [is_page] => [is_archive] => [is_date] => [is_year] => [is_month] => [is_day] => [is_time] => [is_author] => [is_category] => [is_tag] => [is_tax] => [is_search] => [is_feed] => [is_comment_feed] => [is_trackback] => [is_home] => 1 [is_404] => [is_embed] => [is_paged] => 1 [is_admin] => [is_attachment] => [is_singular] => [is_robots] => [is_posts_page] => [is_post_type_archive] => [query_vars_hash:WP_Query:private] => 4e49baf0667f4179c9949f8c46e61024 [query_vars_changed:WP_Query:private] => 1 [thumbnails_cached] => [stopwords:WP_Query:private] => [compat_fields:WP_Query:private] => Array ( [0] => query_vars_hash [1] => query_vars_changed ) [compat_methods:WP_Query:private] => Array ( [0] => init_query_flags [1] => parse_tax_query ) [allow_query_attachment_by_filename:protected] => )