Bronz-kór

WP_Query Object ( [query] => Array ( [paged] => 5 ) [query_vars] => Array ( [paged] => 5 [error] => [m] => [p] => 0 [post_parent] => [subpost] => [subpost_id] => [attachment] => [attachment_id] => 0 [name] => [pagename] => [page_id] => 0 [second] => [minute] => [hour] => [day] => 0 [monthnum] => 0 [year] => 0 [w] => 0 [category_name] => [tag] => [cat] => [tag_id] => [author] => [author_name] => [feed] => [tb] => [meta_key] => [meta_value] => [preview] => [s] => [sentence] => [title] => [fields] => [menu_order] => [embed] => [category__in] => Array ( ) [category__not_in] => Array ( ) [category__and] => Array ( ) [post__in] => Array ( ) [post__not_in] => Array ( ) [post_name__in] => Array ( ) [tag__in] => Array ( ) [tag__not_in] => Array ( ) [tag__and] => Array ( ) [tag_slug__in] => Array ( ) [tag_slug__and] => Array ( ) [post_parent__in] => Array ( ) [post_parent__not_in] => Array ( ) [author__in] => Array ( ) [author__not_in] => Array ( ) [suppress_filters] => [ignore_sticky_posts] => [cache_results] => 1 [update_post_term_cache] => 1 [lazy_load_term_meta] => 1 [update_post_meta_cache] => 1 [post_type] => [posts_per_page] => 15 [nopaging] => [comments_per_page] => 50 [no_found_rows] => [order] => DESC ) [tax_query] => WP_Tax_Query Object ( [queries] => Array ( ) [relation] => AND [table_aliases:protected] => Array ( ) [queried_terms] => Array ( ) [primary_table] => wp_posts [primary_id_column] => ID ) [meta_query] => WP_Meta_Query Object ( [queries] => Array ( ) [relation] => [meta_table] => [meta_id_column] => [primary_table] => [primary_id_column] => [table_aliases:protected] => Array ( ) [clauses:protected] => Array ( ) [has_or_relation:protected] => ) [date_query] => [queried_object] => [queried_object_id] => [request] => SELECT SQL_CALC_FOUND_ROWS wp_posts.ID FROM wp_posts WHERE 1=1 AND wp_posts.post_type = 'post' AND (wp_posts.post_status = 'publish') ORDER BY wp_posts.post_date DESC LIMIT 60, 15 [posts] => Array ( [0] => WP_Post Object ( [ID] => 1601 [post_author] => 2 [post_date] => 2019-05-26 20:10:23 [post_date_gmt] => 2019-05-26 20:10:23 [post_content] => A kitartó munka meghozza gyümölcsét. A minap egy kollégának kerestem adatokat a Mezőkeresztes határában megásott Csörsz-árok szakasszal kapcsolatban, amikor az adattárban a 2220-91 számú levélre és a hozzá tartozó térképmellékletre bukkantam. A levélben Fekete Katalin (1990-ben 1. osztályos gimnáziumi hallgató) leírása szerepel egy Mezőkeresztes határában található a környezetéből 4-5 méterre kiemelkedő dombról, melyet ő bronzkori faluhelynek határoz meg.  A térképet a bátyja segítségével rajzolta meg, aki geográfiát tanult. A térkép alapján kiválóan el lehet jutni a lelőhelyre, bár pár pontatlan adat azért első körben nem tette egyértelművé a helyet. De csak első körben. A térképen szereplő Bartha-tanya valójában Gacsó J. tanyája. A Bartha tanya ettől északabbra  és kissé nyugati irányba található. A másik ilyen adat a levélben olvasható. E szerint a terület neve Test-halom, de mivel ezt a helybéliek nehezen tudják kimondani ezért Cet vagy Cset halomnak is nevezik. Cet halom is létezik Mezőkeresztes határában, szintén északra a mi lelőhelyünktől, meg is lett ásva az M3-as autópálya 10. lelőhelyeként. De a térkép nem ide vezet, hanem az 1:10000-es méretarányú térkép szerint Lapos-halomnak nevezett helyhez. A dél-borsodi bronzkori településkutatásaink során egy nagyon szabályos települési hálózatot sikerült kimutatni, melynek szabályszerűségei arra engednek következtetni, hogy bizonyos területeken még nem találtuk meg a bronzkori falut. Ilyen Mezőkeresztes határa is. A település területéről több helyről ismertek a füzesabonyi kultúra temetkezései (Koós 1991a), így a telepek és a temetők egymáshoz való viszonyának ismeretében a településen belül képzeltem el az egykori bronzkori falu helyét. A leírás alapján azonban biztosra vettem, hogy a kincses térkép, a rég áhított, hiányzó bronzkori tell településhez vezet. A terület egyébként szerepel a Miniszterelnökség által vezetett közhiteles lelőhely-nyilvántartásban, a 16070-es számot viseli. Koós Judit 1990-ben helyszíni szemlét végzett a területen (Koós 1991b). Mindez hétfőn történt, nem is bírtam ki a hét végéig. Férjemmel, Pusztai Tamással együtt csütörtökön a késő délutáni órákban elindultunk a térkép adatai alapján megkeresni a lelőhelyet. A héten minden nap esett, gumicsizmát pakoltunk, de arra nem számítottunk, hogy a föld utak ennyire elázott állapotban lesznek, így a tervezett 2x1450 méter helyett amit a térkép jelzett, a teljes utat Mezőnagymihálytól gyalog kellett megtegyük. Közben persze eleredt az eső és már-már feladtam. A gumicsizmámra ragadt sár és a felfedezőkedv erős harcot vívott bennem. A Tardi patak mellett dél felé sétálva egyszercsak megláttuk a dombot. Nagyon-nagy és markáns volt, a  bronzkori tellek környezetében megszokott ún. külső település jelei, cserepek, patics nem látszott körülötte, ahogy megközelítettük. Na, megint egy kurgán gondoltam magamban, korábbi hasonló élményeim alapján. 2006 óta járom a borsodi mezőséget, kutatva a dombokat, melyik rejt bronzkori maradványokat, hát egypár kurgánba belefutottam már. De a halom lábához érve elállt a lélegzetem. Ilyen intenzív felszíni leletanyagot még egyetlen lakódombon sem láttam. Milliónyi égett patics és cserép-cserép mindenütt. Ép őrlőkövek tucatjai a felszínen és a halom közepén álló háromszögelési pont körül kidobálva. De valami nem stimmel, a leletanyag nem bronzkori. Párszori lehajlás után egyre jobban dobogó szívvel majdnem egyszerre kiáltottunk Tamással: ez nem bronzkor. A mezőkeresztesi tell neolit korú. Innentől egy kicsit a régészethez értő másra sem gondolhat, minthogy későneolitikus, vagyis a mi területünkön Tiszai kultúra, vagy Csőszhalom csoport. De az Észak-Alföldön nincsenek tellek. Polgár-Csőszhalom a kivétel - több szempontból is. Ha nagyon erősködünk Polgár-Bosnyák domb és Hajdúböszörmény-Pródi domb sorolható még ebbe a kategóriába. Túl hosszúra nyúlna a bejegyzés ha a csőszhalmi tell sajátosságait itt most leírnám. A következő Archeológiai Értesítő egy összefoglaló, magyar nyelvű cikket fog lehozni róla Raczky Pál és kollégái tollából, érdemes lesz elolvasni. De ha ez tell és későneolit, akkor a földrajzi helyzete miatt szintén kuriózum. Juhéj, megint találtunk valamit, a kitartó terepmunka során ami miatt érdemes hétvégenként és délutánonként bakancsot húzni és járni a határt. A felszedett cserepeket hazahozva és megmosva viszont további izgalmak vártak ránk. Akárhogy is néztem, pár darab nem a késői neolitikumra emlékeztetett. A neolit anyagismeret órák során minden évben megnézzük a miskolci egyetem régészhallgatóival a Bükkaranyos-földvári anyagot (Kalicz-Makkay 1977), ahol is a klasszikus szilmegi bütyköt és a beböködésmintát mindig kiemelem a csoport sajátosságai közül. Hát ezek a tipológiai jegyek ebben az anyagban is megvannak, egyéb általános középső neolit jellemvonásokkal - mint pl.: a fazekak perem alatti lyuksora - együtt.  Node a középső neolitikumban nincsenek tellek. Vagyis a középső neolitikum végén, a vonaldíszes kultúra déli szakálháti csoportjából fejlődik ki a Tiszai kultúra és e váltással egyidőben történik meg az a településkoncentráció, aminek végeredményeként létrejönnek a tellek. Ennek következtében van olyan tell település, aminek az alsó rétege, még középső neolit szakálháti leletanyagot tartalmaz, míg a felette levő rétegekben már tiszai leletanyag a jellemző. Mindez persze igen leegyszerűsítve. Mindehhez még hozzá kell tenni azt is, hogy a szilmegi csoport az egyik legmegkérdőjelezhetőbb kulturális egysége az AVK-nak. Csengeri Piroska PhD dolgozatában felveti, hogy a borsodi, eddig szilmeginek meghatározott lelőhelyek valójában a szakálháti kultúra északi, bükki kultúrával keveredett csoportja lennének. Ha a mezőkeresztesi Lapos-halom egyik jellemző anyagi kultúrája a szilmegi (=speciális szakálháti), és a domb nem több, egyrétegű, de nem kontinuus települési réteg eredménye, akkor elviekben elképzelhető, hogy egy középső neolitikus - a területre jellemző szilmegi jellegű - alapú település felett késői neolitikus rétegek alkotják. Akárhogy is, e települési típus léte ilyen északnyugati területen mindenképp egyedülálló.  A település kutatását a közeljövőben drónos fényképezéssel és geofizikai felméréssel szeretnénk folytatni. Mindeközben fontos a felszíni leletanyag gyűjtése, a tipológiai besorolás pontosítása miatt. Nyáron a BORBAS projekt keretében rétegtisztázó fúrásokat szeretnénk végezni. Ezek az eredmények kijelölik majd, a kutatás további irányát és talán megkapjuk az elsődleges válaszokat is a különleges lelőhely által feltett kérdéseinkre.     Irodalom: Kalicz Nándor, Makkay János: Die Linienbandkeramik in der Grossen Ungarischen Tiefebene. Budapest, Akadémiai kiadó 1977. Koós Judit, A füzesabonyi kultúra sírjai Borsod megyében. Die Spuren der Füzesabony-Kultur im Komitat Borsod. Archeológiai Értesítő 118, 1991a, 45–61. Koós Judit, Mezőkeresztes-Testhalom. In: S. Koós J: A Herman Ottó Múzeum ásatásai és leletmentései 1988-1990-ben. HOMÉ 28-29, 1991, 665 . [post_title] => Mit rejt a kincses térkép? [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => mit-rejt-a-kincses-terkep [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2019-05-27 19:10:37 [post_modified_gmt] => 2019-05-27 19:10:37 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=1601 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw [post_title_ml] => [:hu]Mit rejt a kincses térkép?[:] [post_title_langs] => Array ( [hu] => 1 ) ) [1] => WP_Post Object ( [ID] => 1597 [post_author] => 2 [post_date] => 2019-03-30 22:13:44 [post_date_gmt] => 2019-03-30 22:13:44 [post_content] => A bronzkori településbe ásott lőtér falának vertikális tisztítása megtörtént 2015 és 2016 során, a rétegeket azonban nem tudtuk horizontálisan követni. Az előkerült – kuriózumnak számító – fitolitrétegek értelmezése és a tellekkel kapcsolatos általános történeti interpretációs kérdések megválaszolásához ígéretesnek tűnő lelőhely indokolta a nagyobb felületen történő kutatást. 2017-ben a 2015-2016 során teljes vertikális felszínében kibontott metszetfal mögött nyitottunk egy 5x5 méteres – közvetlen kapcsolatban álló szelvényt (2. szelvény) a metszetfal előtt megfigyelt jelenségek és rétegek tisztázása céljából.  A bronzkori tell települések hosszú élete után azok feladásának oka a kutatás egyik megválaszolatlan kérdése.  Borosdivánka-Nagyhalom a kastélykert részeként nem volt szántóföldi művelés alá vonva, így feltételeztük, hogy a legfelső réteg tudományos módszerekkel vizsgálható. A 2017-es ásatás ebből a szempontból nem várt eredményt hozott. A szelvény több mint felében a bronzkori rétegek egykor eltávolításra kerültek és egy egységes, kevert szürke, porózus betöltés került a helyükre. Ebben helyenként egy kupacban nagyobb mennyiségű, szinte ép vagy nagy töredékekből álló edénykupacokat találtunk, mintha a földmozgatás során azokat oda öntötték vagy gyűjtötték volna.  Továbbá a szelvény teljes felületét több emeletben rókalyukrendszerek szabdalták szét. Az egyik ilyen járatban oszló borztetemet találtunk, amit a mezőkövesdi gyepmester távolított el és fertőtlenítette a területet. A nyitott szelvény ÉNy-i oldalát neveztük a dokumentációban az egyszerűség kedvéért É-nak, így a metszetfal felőli, nyitott rész a keleti oldal a leírásokban. A szelvény területét 25 db 1x1 méteres területekre osztottuk.  A feltárás során négyzetméterenként és rétegenként terveztünk talajmintavételezést, de a sok bolygatás a 2015-ös évben ezt nem indokolta, csak a jól azonosítható bronzkori töredékfelszínekből vettünk mintákat. Az 5 literes vödrökben vett mintákat iszapoltuk, majd a Kölni Egyetem laborjába kerültek archeobotanikai és archeozoológiai értékelésre.  Az archeobotanikai anyag értékelés után a C14 mérések alapját is képezi. Az ásatás végén Astrid Röpke mikromorfológiai mintasorozatot vett a jellegzetes rétegsorokból. A szelvény É-i és Ny-i felében a 2017-es ásatás végéig nem érkeztünk intakt bronzkori rétegre, csak az újkori visszatöltést termeltük ki. A Délkeleti részen a 2015-ben a metszetfalon S5-ként  elkülönített házpadló+omladék felett egy újabb épület/ esetleg épületek padló és omladékroncsait bontottuk nagyon kis felszínen. Ezek egy jelentős része a keleti nyitott szelvényoldal irányában a lentebbi rétegekből induló S37-es gödör megsüllyedt betöltése miatt nagyon lejtős északi irányba: S 1032-1033-1031-1030-1029-1028-112-105-110-109-108-5 A Délnyugati sarokban feltehetően egy másik épület sarkának maradványait sikerült több rétegben megtalálni, azonban csak 1 m2 felületen. Mindét oldalról rókajárat választja el a szelvény többi részétől, így értelmezése nem lehetséges. A rókajáratokat – miután több esetben beszakadtunk azokba földdel megtöltött homokzsákokkal próbáltuk alátámasztani, hogy a felettük húzódó rétegek folyamatosságát megtartsuk. Sajnos így is több szigetszerű felszínre szakadt a szelvény, ahol a külön-külön megfigyelt és dokumentált rétegsorok egymáshoz való viszonyának tisztázása nem minden alkalommal sikerült. Az ásatás végén S 1011 – a legnagyobb összefüggő bronzkori sárga agyagfelszín  –  alatti S 109 porózus, szürke feltöltésrétegnél hagytuk abba a bontást. Ez alatt fekszik a már korábban is házként értelmezett S5 összetett réteg, melynek bontásást 2018-ban végeztük csak el. 2018-ban folytattuk a megkezdett 5x5-ös felszín vertikális bontását. A 2017-es felszín letisztítása után ebben az évben a 2015-ben a metszetfalban megfigyelt és S5 omladék+padlóként értelmezett – a szelvény déli felében megfigyelhető ház bontása történt meg. A bronzkori lakóház a rókajáratok miatt továbbra sem bontható egy felületként.  Felső több rétegben lebontott omladéka alatt 2 padlóréteget sikerült elkülönítenünk.  Lentről felfelé haladva – vagyis a bontással ellentétes irányban – a vastag S6=S18 fitolitréteg felett egy egységes zöldessárga agyagplatformot figyeltünk meg. Ez az ásatás 2018-as megfigyelései szerint a teljes szelvényen végighúzódik. Vagyis úgy tűnik, hogy a fitolitréteg kialakulásához vezető szervesanyag felhalmozódás után a területet tudatosan megalapozták/ lefedték agyaggal (S1094). Erre építették a házat, mely az eddig megfogható  legfelső biztosan házként értelmezhető jelenség (felette az elmúlt év során szintén egykori házhoz/házakhoz tartozó padló és omladékfelszíneket bontottunk ki, de a bolygatások miatt egyik sem alkotott értelmezhető egészet). A házon belül 2 járószintet lehetett elkülöníteni.  S 1094-en rögtön S 1092-t, ami felett egy újabb vastagabb sárga agyag (S1080) majd újabb járó és megújítási rétegek sorakoztak (S 1081, S1082). Ezen feküdt a ház omladékrétege (S1066, S1074, S1075, S1076, S1077) illetve  az S1078-1079 és S1093 megújításokkal rendelkező tűzhelyplatni.  A ház rétegei a szelvény nyitott (K-i felében) az alattuk található S73 gödör miatt erősen lejtenek. A házon kívül a folytatódó S1094-es platform felett különböző járószinteket figyeltünk meg. Nagy felületen követhető csak az S1072-es volt. A felette levő szinteket még jelentősen zavarta a tavalyi évben megfigyelt újkori bolygatás és visszatöltés. A házpadlót a kemencerésznél felesben bontottuk. A ház mérhető szélessége:  2,9 méter. A szelvény keleti oldalán nagy felszínben, a nyugati részen több helyen gödrök vagy cölöplyukak metszetében és kutatószondában is megfigyelhető volt S 6=18 fitolitos felszín. A 4 év eredményei alapján rekonstruáltuk a település szerkezetét, az őt ért bolygatások struktúráját és milyenségét, a fő települési fázisokat és azok korszakjellemzőit a kerámiáművességben. Marie-christine Metternich a kölni egyetem hallgatója 2018-ban MA szakdolgozatát a lelőhely kerámiaanyagából készítette: Die zeitliche Tiefe des unstratifizierten keramischen Materials der Tellsiedlung von Borsodivánka címmel. A megtartott előadások és helyben megszervezett meetingek, kirándulások a hazai és a nemzetközi tudományos életbe emelték a lelőhelyet. A BORBAS projekt 2018-ban Bonnban angolul megjelent kötete külön fejezetben tárgyalja a lelőhely adatait. A Miskolci Egyetem, a Kölni Egyetem és berlini Freie Universität hallgatói ásatási gyakorlatukat a lelőhelyen töltötték. Megtanulták a rétegkövetéses bontási eljárást, a természettudományos mintavételezést, megismerkedtek a Kárpát-medence bronzkorával és annak anyagi kultúrájával. Tanulmányi kirándulást szervezett a lelőhelyre a Szegedi Tudományegyetem Régészeti tanszéke és a Tübingeni Egyetem Régészeti tanszéke. A helyszínen rendhagyó történelemórát tartottunk a borsodivánkai általános iskola felső tagozatos tanulóinak. 2017-ben a falunapon önálló standunkon a helybéliek megismerkedhettek az ásatás eredményeivel, kézbe foghatták a leletanyag egy részét. Mindez a társadalmi hasznosulás, szakmánk civil értékrendbe történő beépülésének kiváló példája. Az ásatás eredményeinek végső értékelése önálló kötetben fog megjeleni. Az eddig feltárt rétegek leletanyaga feldolgozás alatt áll. Eddigi legfőbb eredménynek azt tudom elkönyvelni, hogy tanásatásként lehetőséget nyújtunk egy nehezen elsajátítható ásatástechnikai módszer megismerésére és nyitott ásatási területként bármikor információt nyújtunk a látogatóknak. Mindemellett a nagy nemzetközi érdeklődés az eddig elvégzett munka és közzétett adatok fontosságát mutatja.

• A lelőhely feltárására a BORBAS (Borsod Region Bronze Age Settlement) projekt keretében került sor. A projekt 2012 óta kutatja a Dél-Borosdi síkság és a Bükk hegylábi régió bronzkori településeit a Miskolci Egyetem, a miskolci Herman Ottó Múzeum és a Kölni Egyetem közös kutatási projektjeként. 2018 augusztusban az UPA (Universitätsforschungen zur prähistorischen Archäologie) sorozat új köteteként Bonnban adták ki a projekt eddigi kutatásait és eredményeit bemutató kötetet: L. Kienlin/K. P. Fischl/T. Pusztai, Borsod Region Bronze Age Settlement (BORBAS). Catalogue of the Early to Middle Bronze Age Tell Sites Covered by Magnetometry and Surface Survey. Bonn: Habelt 2018.

A roncsolásmentes illetve kis roncsolással járó kutatások eredményei módszertanilag elkülönülő külön fejezetekben olvashatók. A geofizikai kutatást (eddigi C14 és talajfúrásadatokat) Tobias Kienlin az állatcsontanyagot Tugya Beáta a köveket Lengyel György és Kovács Nikoletta a felszíni leletgyűjtés anyagát Fischl Klára a légifelvételeket, geodéziai modelleket, térinformatikai feldolgozást Pusztai Tamás adta közre. A kötet második felében a kutatott lelőhelyek katalógusa található a kutatási adatok tényszerű közreadásával és a térképes adatokkal.  

• A projekt keretében már 2016 augusztus 5 és 7 között a lelőhelyen került megrendezére a Hungarian Archaeological Research Circle (HARC) bronzkoros projektmeeting kanadai, amerikai, német, lengyel és magyar részvétellel. A meetingen elhangzott előadások:

Tobias Kienlin, Klára P. Fischl: BORBAS, Borsod Region Bronze Age Settlements Paul R. Duffy, Julia I. Giblin, Györgyi Parditka, László Paja: The Bronze Age Körös Off-Tell Archaeological (BAKOTA) Projekt Gabriella Kulcsár,Mateusz Jaeger, Nicole Taylor, Viktória Kiss, Gábor Márkus, Johannes Müller, Ákos Pető, Gábor Serlegi, Vajk Szeverényi: Kakucs Archaeological EXpedition Julia I. Giblin: BAKOTA Isotope project Gabriella Kulcsár, András Czene , Marietta Csányi, Szilvia Fábián, Julia I. Giblin, Tamás Hajdu, Kitti Köhler, Eszter Melis, Róbert Patay, Géza Szabó, Vajk Szeverényi, Viktória Kiss: From bones, bronzes and sites to society: multidisciplinary analysis of human mobility and social changes in Bronze Age Hungary (2500–1500 BC) Aims and methods of the Lendület Mobility research project  

• 2018 június 7 és 9 között került megrendezésre a Miskolci egyetemen a Settlement layouts, system and structure of the Otomani-Füzesabony Cultural Complex. című nemzetközi konferenciára. A tudományos tancskozást követő nap szakmai kirándulásának első helyszíne Borosdivánka-Nagyhalom tell települése volt. A kiránduláson a konferencia 5 nemzetének tagjai vettek részt.

A konferencia előadásanyagai a Miskolci Egyetem Gesta című online folyóiratának 2018/2. számaként jelentek meg. elérhetőség: http://tortenelemszak.uni-miskolc.hu/gesta/gesta2018_2.html  

• A témában tartott előadások:

1, P. Fischl Klára-Tobias. L. Kienlin-Pusztai Tamás: Vertikális perspektívák a bronzkori tellkutatásban. Esettanulmány: Borsodivánka-Nagyhalom, Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat. Magyar Nemzeti Múzeum, 2016 május 24 2, P. Fischl Klára: A borsodivánkai agyaggalamblövészet elmúlt 40 éve. V. Északkelet-magyarországi Regionális Régészeti Konferencia Misolc 2016 március 3 Jászdózsa 3, P. Fischl Klára-Pusztai Tamás-Tobias. L. Kienlin : Előzetes eredmények Borosdivánka-Nagyhalom eddigi kutatásáról. Dr. Stanczik Ilona emlékkonferencia. Jászberény 2018 szeptember 27-28.  

• A témában megjelent poszterprezentációk

1, T. Zerl/A. Röpke/T. L. Kienlin/K. P. Fischl, Erste Ergebnisse der archäobotanischen Untersuchungen auf dem bronzezeitlichen Tell von Borsodivánka, Ungarn. Poster AK Archäobotanik, Tübingen, 13.-15. Mai 2016. 2, A. Röpke/V. Wilde/K. P. Fischl/T. L. Kienlin, Phytolith-rich layers from the Early Bronze Age tell at Borsodivánka (Hungary) – Preliminary taphonomic and archaeological implications. Poster at 12. Jahrestagung des Arbeitskreises Geoarchäologie, 4.–7. Mai, Tübingen, Germany 3, Borsodivánka-Nagyhalom — Poster, Settlement layouts, system and structure of the Otomani-Füzesabony Cultural Complex. 07 – 09. 06. 2018, Miskolc  

• Az ásatást 2018-ban meglátogatta Dr. Vicze Magdolna és Kovács Gabriella a Százhalombattai Matrica múzeum munkatásai. Jelen pillanatban a borosdivánkai ásatáson kívül Vicze Magdolna vezetésével folyik Magyarországon egyedül tellásatás Százhalombatta-Földvár lelőhelyen. A látogatás során elsősorban finombontási, mikromorfológiai, mintavételezési technikákról történt tapasztalatcsere. A háztartásrégészeti megközelítés fontos módszertani alapjait vitattuk meg.

[post_title] => Borsodivánka-Nagyhalom — az eddigi eredményeink [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => borsodivanka-nagyhalom-az-eddigi-eredmenyeink [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2019-03-30 22:13:44 [post_modified_gmt] => 2019-03-30 22:13:44 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=1597 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw [post_title_ml] => [:hu]Borsodivánka-Nagyhalom — az eddigi eredményeink[:] [post_title_langs] => Array ( [hu] => 1 ) ) [2] => WP_Post Object ( [ID] => 1569 [post_author] => 2 [post_date] => 2019-03-30 21:56:58 [post_date_gmt] => 2019-03-30 21:56:58 [post_content] => A 2017-es ásatási éved fényképes riportjának folytatása következik itt most. Az ásatásra 2018 szeptember 17 és augusztus 5 között került sor. A 2. szelvény 5x5 méteres területén folytattuk a feltárást, haladtunk lefelé. A kiemelt kép az első ásatási nap készült drónfotó a szigetről, melyen a lelőhely található. A résztvevők szokásosan a Miskolci Egyetem és a Kölni Egyetem diákjai. Nagy örömünkre szolgált, hogy három volt hallgatónk - jelenleg a Pázmány és az ELTE MA-s diákjai  - is erősítették csapatunkat.    A 2017-es év végén egy az állatjáratokkal erősen roncsolt sárga, agyagos talán egykori padló és omladékszintet hagytunk felső rétegként, hogy óvja az alatta levő, reményeink szerint már jobban értelmezhető rétegeket. A szelvény kinyitása és kitisztítása után ezt távolítottuk el először, majd lebontottuk az alatta levő szürke porózus feltöltést. Ez alatt volt az idei év várományosa, a 2015-ben S5 néven megfigyelt, de felszínben akkor még nem bontható omladék+ padló. Lássuk hogy lett ebből ház: A fehér homokzsákok a rókajáratok kitöltését szolgálták, védték a "lebegő" szintjeinket amikkel próbáltunk a szigetszerűen egymástól elvágott részek között kronológiai és stratigráfiai összhangot teremteni. Egy részen így is egy tavaly már elbontott házomladék szélét és sarkát utólag sikerült megfogni: A 2018-as házunk legfelső omladékrétege jól követhető felszín volt, csak a szelvény nyitott - keleti - széle felé eső részen, a tavalyelőttről már jól ismert gödör felett hirtelen megsüllyedt, szó szerint félkörívesen lerepedt a ház többi részéről. Ez az eggyel alatta kipreparált omladékszinten is jól látszik. Itt már kivehető a ház alakja, előterében még vastagabb falomladékkal. Majd elértük a felső padlószintet és körvonalazódott a tapasztott tűzhely is: A ház egy az egész szelvényes végighúzódó zöldessárga agyagplatformon áll, mely alól a már jól ismert vastag fitolitréteg bukkant ki. Innentől lefelé már a 2015-ös és 2016-os rétegeinkhez fogjuk tudni kötni a felszíneinket. És végül ezzel a képpel zártuk a 2018-as ásatást. A 3 méter széles ház és mellette a hamus-fitolitos járószint jól körvonalazódott a bolygatásokhoz képest. A házat végül csak félbe bontottuk. Jövőre mindenütt az alapozási szintre megyünk le körülötte, így szeretnénk dokumentálni. A nagy meleg ellen is védekeztünk. Hol így, hol úgy. Az új sátor ugyan jól árnyékolt, de színszűrőnek sem volt semmi: Szorgos munka, szép leletek, kézi, színezett rajzok és a megérdemelt pihenés. csak mint a korábbi években:   És a zárókép Mindeközben a csapat másik fele 46 fúrásmintát mélyítve és 3 db 50x50-es négyzet szisztematikus felszíni leletgyűjtésével új információkat szerzett Emőd-Nagyhalom belső szerkezetéről. A következő bejegyzésben egy kicsit komolyabban az eddigi eredményekről.     [post_title] => Borsodivánka 2018 fényképes riport [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => borsodivanka-2018-fenykepes-riport [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2019-03-30 22:03:32 [post_modified_gmt] => 2019-03-30 22:03:32 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=1569 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw [post_title_ml] => [:hu]Borsodivánka 2018 fényképes riport[:] [post_title_langs] => Array ( [hu] => 1 ) ) [3] => WP_Post Object ( [ID] => 1563 [post_author] => 2 [post_date] => 2019-03-30 20:21:11 [post_date_gmt] => 2019-03-30 20:21:11 [post_content] => Az elmúlt hetekben 2 esetben is belefutottam olyan adatokba, melyek a közhiteles régészeti adatbázisban tévesen vannak feltüntetve. Az adatbázis kimeneteként generált térinformatikai anyag felépítésével és adatszolgáltatásával  amúgy is problémáim vannak (az excel tábla sorai elcsúszva, a valóságnak nem megfelelő struktúrában adják vissza az adatokat, a shape szakadatanyaga nem feltöltött) és tudom, hogy emberek gyűjtik össze és viszik be az adatokat, mégis meglepően fel tudom bosszantani magam, ha komoly hibákat találok benne. Főleg azért, mert az adott területet nem ismerő kollégák a használat során készpénznek veszik az ott szereplő adatokat Ennek azonban ma két gyönyörű lelőhely felkeresését és egy csodálatos napot köszönhettem. Az egyik tévesen  nyilvántartott lelőhely Tiszalúc-Sarkad méltán híres rézkori települése. A közhiteles adatbázis 16930-as számú Tiszalúc-Sarkadpuszta nevű lelőhelye a szakadatok hozzárendelése alapján azt a területet kellene, hogy takarja, ahol 1974 és 2000 között Patay Pál, Kovács László és Oravecz Hargita tervásatás keretében neolit, rézkori és Árpád-kori jelenségeket tárt fel.  A rézkori település teljes egészében publikált: Pál Patay: Kupferzeitliche Siedlung von Tiszalúc IPH XI 2005. A neolit településről és sírokról előzetes közlemények jelentek meg: Oravecz Hargita: A Tiszalúc-sarkadi újkőkori falu feltárásának eddigi eredményei (Borsod-Abeúi-Zemplén megye) Régészeti Kutatások Magyarországon 1998, 7-24; Oravecz Hargita: Tiszalúc, Sarkad. Régészeti Kutatások Magyarországon 1999, 256; Oravecz Hargita: Tiszalúc, Sarkad. Régészeti Kutatások Magyarországon 2000, 218-219. A rézkori publikáció összesítő felszínrajzán jól követhetők az Árpádkori temető sírjai és az egykori templom maradványai. A számos publikáció és dokumentáció ellenére a lelőhely poligonja rossz helyre az eredeti lelőhelytől É-ra lett berajzolva. A valós lelőhelyet a jelenlegi adatbázisban nem jelöli poligon. A rézkori lelőhely nemcsak azért fontos, mert a Hunyadihalmi-csoport kevés publikált lelőhelyéhez tartozik, hanem azért is, mert talán az egyetlen teljesen feltártnak mondható őskori település. Ráadásul tervásatás keretében kutatták. Noch dazu példaértékűen publikált. Mégsem ismeri a magyar közhiteles régészeti adatbázis! A másik lelőhely: 16156 számon Onga-Kishegy név alatt nyilvántartott régészeti lelőhely a Hernád-völgy bronzkori településstruktúrája miatt érdekes.  A nyilvántartási számhoz 2 poligon és régészeti tevékenység kapcsolódik. Az egyik tevékenység Hellebrandt Magdolna 1983-as terepbejárása, melynek során a bronzkori  hatvani kultúra településjelenségeit azonosították. A Herman Ottó Múzeum 1666-83-as  számú régészeti adattári dokumentuma alapján Onga-Szőlőhegyen történt 1983-ban a lelőhely bejárása. Az eredeti adattári dokumentumhoz 1998.12.07-én Pusztai Tamás egy EOV térképlap kivágatát csatolta, melyen az áll, hogy Hellebrandt Magdolna szóbeli közlése alapján rajzolta be a lelőhely helyzetét a térképkivágatra. Vagyis pontosan lehet tudni a lelőhely helyét. A térképlapon a besatírozott terület dűlőneve: Kis-hegy. A jelenleg használatos térképlapok ezt a területet Felső-nyomásként jelölik. Tőle északnyugatra a 3-as túloldalán azonban egy szintén kiskertes részben szőlővel fedett terület a Kis-hegy elnevezést viseli. Ez lehetett az oka, hogy a lelőhelyet a közhiteles adatbázisban tévesen az úttól nyugatra jelölték. 2019.03.30-án felkerestük a Hellebrandt Magdolna által bejárt területet. A mellékelt térképlap téglalap alakú poligonja az 1998-as utólagos térképi ábrázolást mutatja. A mostani terepbejárás alkalmával azonosítottuk a bronzkori település legmagasabb és egyben legintenzívebb területét. Ezt jelöli a körszelet alakú poligon. A kiskertes, gyakran erősen bozótos felületen egyértelműen megállapítható volt, hogy a földúttól nyugatra fekvő területen is intenzív őskori (bronzkori és neolit) leletanyag gyűjthető. A körte alakú poligon az általunk 2019.03.30-án bejárt területet mutatja. A terület fedettsége miatt a lelőhely kiterjedésének tisztázása nem tekinthető véglegesnek. A területen nagyon intenzív a felszíni leletanyag. A 16156-os ovális É-D-i irányú poligon a Lenygel György által vezetett terepbejárás paleolit korú leletanyagát jelzi. Ez jó helyen található. A Kis-hegy/Felső-nyomás dűlőnevű bronzkori lelőhely 1500 méterre található ÉNy-ra az Onga-Heinlein tanyai egykori tell településtől. Ez meglepően közel van, az ismert átlag 5-10 km-es településsűrűséghez képest amit eddig a bronzkori korszakból ismertünk. A felső-nyomási területen csak hatvani leletanyagot detektáltunk a mai nap folyamán, míg a Heinlein-tanyai lelőhely ásatása során a település szélének maradványán füzesabonyi és hatvani réteget is megfigyeltünk: Fischl Klára – Rebenda János Pál: Újabb láncszem a Hernád mente bronzkori településszerkezetében. Onga-Heinlein tanya. HOMÉ LI (2012) 45-61. Tanulság: Járj nyitott szemmel és ne higgy el mindent elsőre! Ja és egy rossza adatnak is lehet örülni! [post_title] => Közhiteles régészeti adatbázis........ mennyire hiteles? [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => kozhiteles-regeszeti-adatbazis-mennyire-hiteles [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2019-03-30 20:21:11 [post_modified_gmt] => 2019-03-30 20:21:11 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=1563 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw [post_title_ml] => [:hu]Közhiteles régészeti adatbázis........ mennyire hiteles?[:] [post_title_langs] => Array ( [hu] => 1 ) ) [4] => WP_Post Object ( [ID] => 1531 [post_author] => 2 [post_date] => 2018-10-29 19:12:46 [post_date_gmt] => 2018-10-29 19:12:46 [post_content] => Emőd nemcsak a legszebb, hanem más meglepetést is rejteget 2017 április 8-án – miután mostanában nem igazán tudunk aludni – kora reggel elkirándultunk az emődi Nagyhalomhoz. Azért nem az álmatlanság vitt minket oda, hanem szerettük volna tudni, hogy milyen a vegetáció a területen, lehet-e bármilyen kutatást végezni. Az előző napi csapadék és a friss talajművelés hatására a korábban csak a Civertán Bt. légifotójáról ismert talajjelek a felszínen is jól láthatók voltak. Ezeket a jeleket már Vattán is megfigyeltük azonban a talaj felszínének száradása miatt átlag 1 nap alatt eltűnnek. Így szerencsés lehet az akinek sikerül in situ megfigyelnie őket. 2012-ben találtam a Civertán Bt. légifotós oldalán az első felvételeket Emődről, vagyis ezek vagy abban az évben vagy korábban készültek. Akkor csak a település szerkezetének és színeinek jellegzetessége fogott meg. Most, miután bokáig jártunk a frissen szántott leletanyagban és csak nehezen tudtuk megállni, hogy kizárólag különleges darabokon kívül mást ne szedjünk össze, fondorlattal rávettük Nagy Zoltán kollégánkat a Herman Ottó Múzeumból, hogy a múzeum drónjával készítsen felvételeket a területről.  A szántás által okozott eróziós kár megdöbbentő és szemmel látható volt ezeken a felvételeken. Bár így utólag a két felvétel (Civertán és HOM) egymás mellé helyezésével kiderül, hogy ez részben már korábban is megfigyelhető volt, a mostani felvételek szinte visítanak: Ne hagyjuk tovább megművelni ezt a területet. A Nagyhalom egy természetes domb DNy-i végén található, geofizikai felmérése és a településszerkezetével kapcsolatos problémák már publikálásra kerültek (Fischl-Kienlin 2013, Fischl-Kienlin-Tugya 2015, Kienlin-Fischl-Pusztai 2018), illetve a blogon is található egy bejegyzés Emőd-Nagyhalom és Emőd-Zsedény bronzkori települései címmel. A szisztematikus bejáráson kívül minden a BORBAS projekt roncsolásmentes csomagjában megtalálható vizsgálatot elvégeztünk már itt. Több a fémművességre utaló adatot is ismerünk innen. Terepszemlék és a geofizika során öntőmintát, fújtatócső véget, ép bronztűt és számos bronz cseppet is gyűjtöttünk a felszínen. Ezért erre a hétvégére a Herman Ottó Múzeum önkéntesekből álló fémkeresős csapatának segítségét kértük a terület átfésülésére. A csapatot ezúttal is Bakos Gábor vezette, ő adta a szakmai felügyeletet a kutatáshoz. A középső bronzkori lelőhelyek nem gazdagok fémtárgyakban. A bronz ekkor még nagy érték, a hétköznapi eszközöknek nem alapanyaga, jelenlegi ismereteink szerint presztízs/státusz jelölésére alkalmas tárgyakat, ékszereket készítenek belőle. Így ha 5 tárgynál több kerül elő egy ilyen lelőhelyről, az már „gazdagnak mondható”. Az előzetes adatok alapján azonban bíztunk benne, hogy Emőd nem hagy üres kézzel eljönni bennünket. A bronzkori tárgyak mellett más korszak töredékei is előkerültek, elsősorban középkoriak. Itt azonban engedtessék meg nekem, a bronzkori tárgyak közül a legjelentősebb csoport kiemelése. Már korábban is írtunk róla, hogy szinte minden fémkeresős kutatással is vizsgált lelőhelyen találtunk bronz tőrt. Ez a legtöbbször egyszerű, trianguláris forma, több mérettartományban is megtalálható, az esetek nagy többségében erősen használt darabok. Mivel sírokban a gazdagság, vagy társadalmi vezető szerep betöltésének jelzőjeként tekintünk rájuk, furcsa volt, hogy a fémben szegény területeken miért kerülnek elő településekről „szórványként”.               Nos Emődöt nézve ezen a napon 5 különböző típusú tőr is előkerült. 2 db a deltoid alakú, nyéltüskés változatot képviseli, melyekről kevesebb ismerettel rendelkezünk, bár számuk egyre nő (előkerült ilyen Tiszabábolna-Fehérló tanyán is). A maradék három a megszokottabb, lemezes, nittszeges rögzítésű általában triangulárisnak nevezett alapforma variációi.          Az egyik példánynál a 3 kiszakadt nittszegnek a helyét lehet felfedezni nagy jóindulattal. A másik darabon 2 nittszeg látszik, a tisztítás restaurálás előtt úgy tűnik, mintha egy korábbi szélesebb markolatlemezű darab későbbi, 2 szeges újrahasznosításáról lenne szó. A legszebb példány egy eredetileg kb. 16 cm hosszú, középen megvastagodó, íves nyéllemezű, 4 nittszeges tőr. A 4-ből 3 nittszeg megvan még. A pengén két 4-es bekarcolt vonalból kialakított „V” alakú minta látható. Legjobb párhuzamát a Zamárdiból előkerült és kísérőkerámiája alapján a Mészbetétes Kerámia Kultúrájának klasszikus szakaszába sorolható tőrt említhetjük (Kiss 1999). Az emődivel azonos tőr került elő a gemeinlebarni 7. sírból is, melyben egy alabárd is volt (Neugebauer 1991, Hansen 2016, Abb. 4.). Hasonló a sírmelléklet összetétele a Tiszafüred-majoroshalmi 115. sírnak is, mely bár nem pont ilyen típusú tőrt tartalmaz, a tárgytípus megkülönböztetett, státuszjelző szerepét jól mutatja. Nagyon hasonló tőr került elő a híres leubingeni halomsírból is (rövid német nyelvű összefoglalását irodalommal lásd: http://www.wikiwand.com/de/F%C3%BCrstengrab_von_Leubingen ), melyet a dendroadatok alapján Kr. e. 1942-re lehet keltezni. A pengének ez a fajta díszítése – bár a pengeforma miatt logikus és praktikus – az aunjetitzi kultúra tömör markolatos tőreit juttatja eszünkbe (legutóbbi összefoglalásuk: Schwenzer 2004). Ezt a tárgytípust a szerző Kr.e. 2000 körültől a korai bronzkor (német terminológia szerint) második feléig datálja, amikor is a tömör markolatos kardok veszik át a helyét. Ez utóbbiak kialakulási helye a Kárpát-medence északkeleti része, noha a tömör markolatos török közül csak alig néhányat ismerünk a Kárpát-medencéből. Nos az emődi tőr markolata szerves anyagból lehetett, de formájában a tömörmarkolatos ÉNy-i példányokhoz hasonlíthatott. A markolatot a nittszegek erősítették a pengéhez. A gemeinlebarni sírból előbb hozott párhuzam esetében a markolat felső végén található lezáró veret, ún. markolatgomb is megmaradt. Az emődi tőrt mindezek alapján a hazai középső bronzkor közepe tájára datálhatjuk. Ez a lelőhelyen feltehetően a füzesabonyi stílussal jellemzett kerámia időszaka. Nem teljesen azonosak, de alapjában ehhez a típushoz sorolhatók a füzesabonyi kultúra alsómislyei (Nižá Mišľa (SK) 474-es, 640-es és 722-es sírjaiból előkerült török is (Olexa-Novaček 2015, 252; Olexa-Novaček 2017, 233, 275). Utóbbi két sírban olyan átfúrt, bikónikus fejű tűk is találhatók, mint ez egyik emődi fémkeresős lelet. A tőrök szinte mindegyike meghajtott, a nagy darabon is látszik, hogy az összehajtogatás mentén törött. Vagyis úgy tűnik, hogy a telepen hagyásuk előtt szándékosan tönkretették őket. Természetesen a tárgyak még földesek, restaurálatlanok, így számos információ nem áll rendelkezésre róluk. Az előkerült tárgyak közül külön említést érdemel egy bikónikus, átfúrt fejű tű, Nyakán vonalkázással, csavart tűszárral. A középső bronzkor második felére datálható. De megtaláltuk itt a füzesabonyi kultúra egyik legjellegzetesebb tűtípusát a bepödrött fejű tűt is.   A viselethez tartozó pitykék, bronzgyöngyök, tutulusok mellett több apró bronz szerszám, ár, véső, és bronz nyílhegy is előkerült itt. A későbronzkorra utal egy sarló pengéjének töredéke és egy bronz kés is.   2018 szeptember 2-án ismételten fémkeresős kutatásra került sor a lelőhelyen. Az ekkor előkerült tárgyspektrum megegyezik a korábbiakkal (pitykék, bronzlemezek, vésők....). A két különböző időpontban gyűjtött leletanyagban számos a bronzművesség helyi meglétét alátámasztó bronz csepp került elő. Továbbá több azonos kialakítású, eltérő méretű egyik végén ár másik végén véső kialakítású eszköz is található. Vagyis a várakozásunk beigazolódott, viszonylag gazdag lelőhely a Dél-Borsodi síkság amúgy is legszebb bronzkori települése. Irodalom: P. Fischl K. - T. L. Kienlin: Results of a Systematic Survey Programme on the Hatvan Sites of Emőd-Nagyhalom and Tard-Tatárdomb in Northern Hungary, Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 64 (2013) 5–32 P. Fischl K. - T. L. Kienlin - Tugya B.: Bronze Age Settlement Research in North-Eastern Hungary — Bronzkori településkutatások Északkelet-Magyarországon, Archeometriai Műhely 12, no. 2 (2015): 117–135. http://www.ace.hu;  T. L. Kienlin-P. Fischl K.-Pusztai T.: Borsod Region Bronze Age Settlement (BORBAS) Catalogue of the Early to Middle Bronze Age Tell Sites Covered by Magnetometry and Surface Survey. Rudolf Habelt, Bonn,  2018. Kiss V.: Neuere Funde zur der mittelbronzezeitlichen Metallkunst in Transdanubien. Savaria 24/3 (1998-1999) 153-164 W. Neugebauer: Die Nekropole F von Gemeinlebarn. Niderösterreich. Untersuchungen zu den Bestattungssitten und zum Grabraub in der ausgehenden Frühbronzezeit in Niederösterreich südlich der Donau zwischen Enns und Wienerwald. Röm-Grem .Forsch. 49 (Mainz 1991) S. Hansen: „Arm und Reich” in der Bronzezeit. In: Arm und Reich – Zur Ressourcenverteilung in prähistorischen Gesellscahften. Halle (Saale) 2016, 197–217. L. Olexa - T. Novaček: Pohrebisko zo staršej doby bronzovej v Nižnej Myšli Katalog II (hroby 311-499) Nitra 2013 L. Olexa- T. Novaček: Pohrebisko zo staršej doby bronzovej v Nižnej Myšli Katalog III (hroby 500-792) Nitra 2017 S. Schwenzer. Frühbronzezeitliche Vollgriffdolche. Typologische, chronologische und technische Studien auf der Grundlage einer Materialaufnahme von Hans-Jürgen Hundt. Kataloge vor- und frühgeschichtlicher Altertümer, Band 36. 2004 [post_title] => Fémek és még más Emődről [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => femek-es-meg-mas-emodrol [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2018-10-30 08:37:36 [post_modified_gmt] => 2018-10-30 08:37:36 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=1531 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw [post_title_ml] => [:hu]Fémek és még más Emődről[:] [post_title_langs] => Array ( [hu] => 1 ) ) [5] => WP_Post Object ( [ID] => 1484 [post_author] => 2 [post_date] => 2018-09-10 19:27:58 [post_date_gmt] => 2018-09-10 19:27:58 [post_content] => A 2017-es ásatási évadban  a 2015–2016-os metszetfal mögött nyitottunk egy 5x5-ös szelvényt. Mivel a Nagyhalom egy kastélykertben állt, az volt az elképzelésünk, hogy ezt a lelőhelyet nem érintette az a mezőgazdasági tevékenység, ami a legtöbb tell település késői, koszideri rétegeit megsemmisítette. A 2015-2016-os leletanyag tipológiai elemzése alapján Marie-Christine Metternich kölni hallgató kimutatta, hogy a leletanyag nem tartalmaz koszideri típusokat. A 2017-ben nyitott szelvényben esélyünk volt a korábbi két évben kibontott rétegeknél fiatalabb, azok felett elhelyezkedő rétegeket vizsgálnunk. Ebben a bejegyzésben a 2017-es évad rövid képes beszámolója következik. A 2018-as ásatási szezon szeptember 17 és október 7 között zajlik majd. E képsorok segítenek ráhangolódni a közeledő munkára. Lássuk a 2016-os záróképet, a metszetfal rögzítését támfallal.        2017-re az új szelvény nyitásához a múzeum munkatársai eltávolították a támfal felső elemeit és a kialakították a dombtetőre felvezető lépcsősorokat. Ezek után kijelöltük az 5x5-ös szelvényt és eltávolítottuk a gyeptéglákat               A szelvény északi felében a teljes 1 hónapos munka alatt egy szürke, porózus, jelenségektől mentes réteget bontottunk, melyekben helyenként kupacokban ép, vagy nagy darabokra tört leletanyagot találtunk.        Ennek a rétegnek az ásónyomos eltávolítása meglehetősen unalmas feladat volt. A réteg keletkezésével kapcsolatban úgy tűnik, hogy egy recens áthalmozás, vagyis a szelvénynek ebben a részében történt valamiféle bolygatás ami eltávolította a bronzkori szinteket. Az ismeretes, hogy a halom dupla-domb jellegét egy újkori átalakításnak köszönheti, mikor is Kálváriát építettek ki rajta és kialakították az oda felvezető utat. Természetesen a lőtér kialakítása is jelentős átalakításokkal járt, de úgy véltük, hogy a lőtér fala mögött ez kevésbe zavarta meg a bronzkori rétegsort. Azt azonban nem gondoltuk, hogy majdnem 2 méter vastagságban hiányolni fogjuk az in situ rétegeket. A következő problémát a teljes szelvényt át- és átszövő róka illetve borzjáratok okozták. Ezekben már a korábbi években is be-be szakadtunk, de nem gondoltuk, hogy ennyire megnehezíthetik a munkát. Próbáltuk több esetben zsákokkal alátámasztani a járatokat, hogy a felettük húzódó rétegmaradványok összetartozását dokumentálni tudjuk, majd részben kifújtuk őket purhabbal. Az egyik járatban aztán erősen oszló borztetemet találtunk, melyet a mezőcsáti gyepmester szakszerűen eltávolított, majd fertőtlenítette a területet. Szóval izgalom volt bőven.             Az első bronzkori rétegeket viszont ilyen rókajáratok oldalfalaiban sikerült megfigyelni, és ezek jó lehetőséget nyújtottak a felszínben kibontott rétegek előrejelzésére.     Az első héten a német partnerintézmény (Kölni egyetem csapata Tobias Kienlin professzor úr vezetésével) diákjain kívül a Lévay József Református Gimnázium és az Avasi Gimnázium diákjainak lelkes csapata segítette a munkánkat.      A szelvény déli részében a 2015-ös metszetfalon megfigyelt rétegsort viszonylag magasan megtaláltuk. Több ferde réteg nagyon roncsolt állapotban, csak kis felületen volt követhető, illetve horizontális metszetüket a felső ásónyom eltávolítása után a felszínben tudtuk dokumentálni.     Az első, nagyobb felületen követhető, vöröses égett rétegünk az S 112-S1012 volt. A benne húzódó állatjárat ép koszideri bögrét tartalmazott. A lelet az ásatást meglátogató, és azt évek óta támogató Bogdán József polgármester úr tetszését is megnyerte.      Az ásatás további résztvevői a Herman Ottó gimnázium diákjai és a Miskolci Egyetem régészhallgatói. Rajzolás, iszapolás, cserépmosás, bontás..... munka mindig akadt.       Augusztus 17-én a szelvény déli része már egészen hasonlított egy bronzkori ház omladékához, a rókajáratoktól eltekintve: míg az északi részen még mindig a szürke felhordással harcoltunk: Augusztus 18-án volt először olyan érzésem, hogy kezdünk ásatásra hasonlítani: A szelvény keleti oldalában olyan szinte már egységesnek mondható felszíneket sikerült kibontanunk, mely alapján azt lehet állítani, hogy egy épület omladékában járunk. A 2015-ben még csak metszetben megfogott, vastag sárga házomladék/ házpadló még az ekkor bontott omladék alatt fekszik. Az ásatás végén ezt az omladékot nem is távolítottuk el. z lesz a 2018-as szezon első bontási feladata, és remélhetőleg alatta a ház bedőlt fala és padlója. Az omladékfoltot nyugatról és délről határoló rókajárat először nagyon bosszantó volt, később azonban úgy tűnt, mintha az állatjárat a házomladék szélét jelezné. Vagyis a az állatjáratot kiásó róka, borz vagy akármi a kemény omladék melletti puhább feltöltésben szívesebben dolgozott volna otthona kialakításakor. Ha ez az elmélet helyes, akkor talán egy házomladék szélét sikerült feltárnunk, aminek a további részét a lőtér megsemmisítette. A déli sarokban - a rókajárat túloldalán - eltérő rétegrendet találtunk: "házon" kívül vagyunk.  Ez az úgynevezett A1-es négyzet sok fejtörést okozott nekünk: Ezen a területen az utolsó bontási napon elértük azt a fitolitréteget, ami reményeink szerint a 2015-ös legfelső fitolitréteg folytatása lesz. A két réteg összetartozásást a 2018-as ásatás fogja igazolni vagy megcáfolni.     A 2017-es végső felszín így alakult:     Az utolsó napokban mikromorfológiai mintákat vettünk Astrid Röpke kölni kolléganő segítségével:       Heidelbergi barátaink Ingo Fänger és Jonas Mundhenk önkéntes munkájára is számíthattunk: Újra meglátogatott minket két fémkeresős barátunk:     És nem nélkülöztük a projektet első lépéseitől elkísérő Kertész Gabriella és Bakos Gábor (HOM) illetve Pusztai Tamás segítségét sem:      Vagyis összefoglalva apraja-nagyja tette a dolgát! Köszönet érte mindenkinek! Lássuk mit hoz 2018! [post_title] => Borosdivánka 2017 [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => borosdivanka-2017 [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2018-09-10 19:27:58 [post_modified_gmt] => 2018-09-10 19:27:58 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=1484 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw [post_title_ml] => [:hu]Borosdivánka 2017[:] [post_title_langs] => Array ( [hu] => 1 ) ) [6] => WP_Post Object ( [ID] => 1468 [post_author] => 2 [post_date] => 2018-09-06 20:14:08 [post_date_gmt] => 2018-09-06 20:14:08 [post_content] => Slovenská Archeológia: https://www.sav.sk/?lang=sk&doc=journal-list&journal_no=63https://www.sav.sk/?lang=sk&doc=journal-list&journal_no=63 AVANS, Študijné Zvesti, Slovenská Archeológia: a link betöltése után a Literatura fülre kell kattintani http://www.cevnad.sav.sk/%C5%A1tudijn%C3%A9-materi%C3%A1ly.html Archeologické rozhledy: http://www.digitalniknihovna.cz/knav/periodical/uuid:be52bb47-3cfa-11e1-a1ea-005056a60003 [post_title] => Szlovák szakirodalmi elérhetőségek [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => szlovak-szakirodalmi-elerhetosegek [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2018-09-06 20:20:38 [post_modified_gmt] => 2018-09-06 20:20:38 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=1468 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw [post_title_ml] => [:hu]Szlovák szakirodalmi elérhetőségek[:] [post_title_langs] => Array ( [hu] => 1 ) ) [7] => WP_Post Object ( [ID] => 1479 [post_author] => 2 [post_date] => 2018-09-06 20:00:42 [post_date_gmt] => 2018-09-06 20:00:42 [post_content] => Kattints a linkre: http://dia.osaarchivum.org/public/index.php?fs=1272&search=2&page [post_title] => Hogyan dolgozik a régész — diafilm 1956 [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => hogyan-dolgozik-a-regesz-diafilm-1956 [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2018-09-06 20:00:42 [post_modified_gmt] => 2018-09-06 20:00:42 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=1479 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw [post_title_ml] => [:hu]Hogyan dolgozik a régész — diafilm 1956[:] [post_title_langs] => Array ( [hu] => 1 ) ) [8] => WP_Post Object ( [ID] => 1476 [post_author] => 2 [post_date] => 2018-09-06 19:53:20 [post_date_gmt] => 2018-09-06 19:53:20 [post_content] => Pár példa a teljesség igénye nélkül: Az oldal bővül ha találok még, és biztosan találok !http://utajovobe.eu/hirek/varos-kozlekedes/6276-a-vilagon-mindenhol-csodaljak-a-kor-alaku-falucskat http://www.koh7.hu/5_irasok/20151220_kelta/irerod.html   [post_title] => Bár közük nincs egymáshoz, a kör mint alapmotívum mindenütt felfedezhető [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => bar-kozuk-nincs-egymashoz-a-kor-mint-alapmotivum-mindenutt-felfedezheto [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2018-09-06 19:53:21 [post_modified_gmt] => 2018-09-06 19:53:21 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=1476 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw [post_title_ml] => [:hu]Bár közük nincs egymáshoz, a kör mint alapmotívum mindenütt felfedezhető[:] [post_title_langs] => Array ( [hu] => 1 ) ) [9] => WP_Post Object ( [ID] => 1470 [post_author] => 2 [post_date] => 2018-09-06 19:16:09 [post_date_gmt] => 2018-09-06 19:16:09 [post_content] => A linkre kattintva kezdődhet is a mozi: https://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=9047 [post_title] => Szőregi temető az egykori filmhiradóban [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => szoregi-temeto-az-egykori-filmhiradoban [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2018-09-06 19:46:14 [post_modified_gmt] => 2018-09-06 19:46:14 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=1470 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw [post_title_ml] => [:hu]Szőregi temető az egykori filmhiradóban[:] [post_title_langs] => Array ( [hu] => 1 ) ) [10] => WP_Post Object ( [ID] => 1461 [post_author] => 2 [post_date] => 2018-08-26 12:24:10 [post_date_gmt] => 2018-08-26 12:24:10 [post_content] => A Borsod Region Bronze Age Settlements (BORBAS) projekt 2012 óta kutatja a Dél-Borosdi síkság és a Bükk hegylábi régió bronzkori településeit a Miskolci Egyetem, a miskolci Herman Ottó Múzeum és a Kölni Egyetem közös kutatási projektjeként. Idén augusztusban az UPA (Universitätsforschungen zur prähistorischen Archäologie) sorozat új köteteként Bonnban adták ki a projekt eddigi kutatásait és eredményeit bemutató kötetet. A roncsolásmentes illetve kis roncsolással járó kutatások eredményei módszertanilag elkülönülő külön fejezetekben olvashatók. A geofizikai kutatást (eddigi C14 és talajfúrásadatokat) Tobias Kienlin az állatcsontanyagot Tugya Beáta a köveket Lengyel György és Kovács Nikoletta a felszíni leletgyűjtés anyagát Fischl Klára a légifelvételeket, geodéziai modelleket, térinformatikai feldolgozást Pusztai Tamás adta közre. A kötet második felében a kutatott lelőhelyek katalógusa található a kutatási adatok tényszerű közreadásával és a térképes adatokkal. Azt reméljük, hogy a kötet lehetőséget ad a mikrorégió lelőhelyeinek összehasonlítására más területek azonos korú településeivel. Kiindulópontja lesz/lehet egy adatközpontú elemzésnek és példaként szolgálhat más mikrorégiók adatainak gyűjtése, feldolgozása során. Kívánjuk, hogy mindenki annyi örömet leljen benne, mint mi szerzők! BORBAS 1 (2018) title_contents [post_title] => Megjelent a BORBAS projekt 2012-2017 évi kutatásait bemutató könyvünk [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => megjelent-a-borbas-projekt-2012-2017-evi-kutatasait-bemutato-projekt [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2018-08-26 12:33:39 [post_modified_gmt] => 2018-08-26 12:33:39 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=1461 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw [post_title_ml] => [:hu]Megjelent a BORBAS projekt 2012-2017 évi kutatásait bemutató könyvünk[:] [post_title_langs] => Array ( [hu] => 1 ) ) [11] => WP_Post Object ( [ID] => 1451 [post_author] => 2 [post_date] => 2018-06-11 17:07:19 [post_date_gmt] => 2018-06-11 17:07:19 [post_content] => Settlement layouts, system and structure of the Otomani-Füzesabony Cultural Complex címmel régészeti konferenciára került sor a Miskolci Egyetemen 2018 június 7 és 9 között. A konferencián 6 ország 20 intézmények kutatóitól 16 előadás hangzott el az ún. Otomani-Füzesabony kultúra településeiről. A rendhagyó poszterszekcióban minden előadáshoz kapcsolódóan találhattunk egységes tematika szerint felépített posztereket. A legújabb M30-as autópálya nyomán előkerült leleteket pedig szintén poszteren illetve egy rögtönzött mini kiállítás keretében ismerhették meg a kollégák. Az Otomani-Füzesabony kultúra egy olyan bronzkori anyagi művelődési kör, melynek lelőhelyei a mai Lengyelország, Szlovákia, Ukrajna, Magyrország és Románia területén találhatók. A 30-as évek évek kutatásai nemzetenként külön-külön körvonalazták a bronzkori kultúrát, ennek oka a máig sokszínű nevezéktan és a kultúrával kapcsolatos ellentmondásos vélemények. A kutatás történetében először sikerült egy "közös asztalhoz" ültetni az érintett országok kutatóit és a települések szerkezetére szűkítve, de közös nyelvet találni a határok ellenére. A konferenciát a 2012 óta a Miskolci Egyetem, a miskolci Herman Ottó Múzeum és a Kölni Egyetem közös kutatási projektjeként zajló BORBAS projekt első szakaszának  és a 2017 szeptembere óta a National Scholarship Program of the Slovak Republik keretében az Archaeological Institut of the Slovak  Academy of Sciences keretén belül megvalósuló bronzkori településkutatási projekt lezárása hívta életre. Az egy napos tudományos tanácskozás programját és az abstractokat a bejegyzés végén elérheti az érdeklődő. Nagy örömömre szolgál, hogy a Miskolci Egyetem volt tanítványai is előadtak a konferencián, jelenlegi hallgatóink pedig aktív részesei voltak a szervezésnek. A konferencia nyitónapján a külföldi vendégek érkezése után lehetőség volt a kötetlen beszélgetésre, a tapasztalatcserére, majd a pénteki szoros szakmai program után szombaton a  Dél-Borosdi Mezőségbe kirándultunk, ahol 3 eltérő szerkezetű bronzkori települést tekintettünk meg: Borsodivánka-Nagyhalom, Tiszabábolna-Fehérló tanya és Tiszakeszi-Szódadomb lelőhelyeket. A konferenciát Dr. Illésné Dr. Kovács Mária nyitotta meg kiemelve a nemzetközi projektek és kapcsolatok fontosságát. A konferencia az NKA támogatásával jött létre. Szponzoraink voltak még Tóth Lajos, Borsodivánka település Önkormányzata  és a bogácsi HÓR-AGRO Zrt. A konferencia előadásainak anyaga a Miskolci Egyetem Történettudományi Intézetének Gesta nevű online folyóiratában fog megjelenni. Program OFCC Abstract book_OFCC   [post_title] => Bronzkoros nemzetközi konferencia a Miskolci Egyetemen [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => bronzkoros-nemzetkozi-konferencia-a-miskolci-egyetemen [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2018-06-11 17:07:19 [post_modified_gmt] => 2018-06-11 17:07:19 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=1451 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw [post_title_ml] => [:hu]Bronzkoros nemzetközi konferencia a Miskolci Egyetemen[:] [post_title_langs] => Array ( [hu] => 1 ) ) [12] => WP_Post Object ( [ID] => 1446 [post_author] => 2 [post_date] => 2018-05-27 08:44:28 [post_date_gmt] => 2018-05-27 08:44:28 [post_content] => Az M30-as autópálya megelőző régészeti munkálatai során a füzesabonyi kultúra új temetője került napvilágra Encs határában. Részleteket az ásató Salisbury Kft. honlapján olvashatunk. https://salisbury.hu/fuzesabony-kultura-egy-tobbszaz-siros-temetoje-bronzkor-borsod-megye/ A linkre klikkelve elérhetjük a bejegyzést! A temetőhöz tartozó település helye egyelőre ismeretlen.  [post_title] => Új füzesabonyi temető Encs határában [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => uj-fuzesabonyi-temeto-encs-hataraban [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2018-05-27 08:49:11 [post_modified_gmt] => 2018-05-27 08:49:11 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=1446 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw [post_title_ml] => [:hu]Új füzesabonyi temető Encs határában[:] [post_title_langs] => Array ( [hu] => 1 ) ) [13] => WP_Post Object ( [ID] => 1430 [post_author] => 2 [post_date] => 2018-05-15 17:30:26 [post_date_gmt] => 2018-05-15 17:30:26 [post_content] =>   A Bükki Nemzeti Park második alkalommal nyer el KEHOP pályázatot a területén levő örökségvédelmi, régészeti lelőhelyek kutatására, művelésből való kivonására, bemutatására. A kutatásokat a Herman Ottó múzeum végzi, de mindkét alkalommal bekapcsolódott a munkába a Miskolci Egyetem Régészeti tanszéke is. 2014-15-ös időszakban elsősorban a borsodi síkság területén középsőbronzkori tell települések roncsolásmentes kutatása zajlott. Idén három lelőhelyen számítanak a munkánkra, amiből 2 helyszínen az elmúlt hetekben el is végeztük a kutatómunkát.  A jól ismert Dédestapolcsány-Mályinka-Nagyvisnyó – Verepce bérci lelőhelyen (Hellebrandt 2007; V. Szabó-Czajlik-reményi 2014; Czajlik-Reményi-Tóth 2014) a földvár délkeleti Nagyvisnyó közigazgatási határába eső teraszain folytattunk feltárásokat. A Verepce tető fémkeresős kutatását Bacsakai István végezte, a középkori vártól északkeletre eső Várerdő területén, ahol korábban 2 évadban szkíta sírokat tártak fel (Tóth 2012a; 2012b) pedig geofizikai kutatásokat végzett a Herman Ottó Múzeum csapata egyetemistáink segítségével. A nagyvár kutatása külön alprojekt keretében zajlik Szörényi Gábor vezetésével. A teraszok kitisztítása után öt teraszon végeztünk geofizikai vizsgálatot, melynek kiértékelése után  három teraszon összesen 120 m² feltárására került sor. A felső teraszokon 5-10 cm humuszréteg eltávolítása után erősen kőzetmálladékos vörösesbarna agyagos erdei talajt vagy rögtön a szálkőzetet találtuk, objektum nélkül. Az 5. teraszon a sötét színű humusz már 30 cm vastagságban jelentkezett a szálkőzet felett. Az altalaj és a humusz találkozásánál egy kupacban, lemosódott nagy mennyiségű kerámiaanyag került elő, objektum nélkül. A leletanyag 90%-a díszítetlen vastag, nagyméretű oldaltöredék. A pár bütyök és bordadísz alapján a leletanyag kora szkíta. Ezzel megerősítést nyert a korábbiakban már felvetett kérdés, hogy a vár területét a vaskor időszakában intenzíven használták, lakták és temetkeztek is ide, nemcsak egy szkíta támadás jelzi a korszak meglétét a területen. A fémkeresős leletanyag kiértékelése folyamatban van. A várerdői geofizika ásatási ellenőrzése egy másik projekt keretében fog megvalósulni. A másik helyszínünk a Cserépfalu település határában található Mésztető, szintén ismert későbronzkori földvár. Nováki Gyula felmérése alapján a háromszög alakú 2 oldalról természetes lejtővel védett 5,9 ha-os területet délről egy 225 méter hosszú sánc védi az előtte levő lankás, ma tölgyes-legelő területtől (Matuz-Nováki 2002, Abb. 15). A fotón végig látható bokros fasor alatt húzódik a sánc. Ezen a területen Bakos Gábor végezte a fémkeresős kutatást, a múzeum kollégái a geofizikai felmérést és 36 m² felületen sáncátvágás történt. A sáncot már kutatta 1960-ban Korek József, aki egy 1 napos ásatás keretében a sáncot félig átvágta, illetve annak külső és belső oldalán is szelvényeket mélyített. Eredményeit Matuz-Nováki 2002-es összefoglalásában olvashatjuk (Matuz-Nováki 2002, 11, 24, Abb. 52). Ezen anyag alapján a sánc egynemű földsánc, külső oldalán 1 méter mély árok húzódik. A feltárás eredményei ennek jelentősen ellentmondanak. A sáncot teljes szélességében átvágtuk. A kutatás eredményei alapján egy a Kemence-Godóvári sánc szerkezetéhez hasonló képet alkothatunk (Matuz-Nováki 2002, Abb. 44-45). A sánc magja a külső oldalon az őshumuszra helyezett nagyméretű kövekből állt. Ehhez a belső oldalon 7 méter hosszan szabálytalan struktúrájú kőpakolás csatlakozott. A kőpakolás a vár belseje felé elvékonyodott, átlagban 80 cm vastagságú volt.           A sánc külső oldalán 2 épített térdfalat bontottunk ki. A sáncmagtól 330 cm-re egy lépcsős kialakítású, majd újabb 100-120 cm-re egy alacsonyabb függőleges fal került elő. A falak között fekete földből álló feltöltés volt, akárcsak a sánc belső oldalán a kőpakolás között. A külső oldalon ebből a földfeltöltésből kevesebb, a belső oldalon nagy mennyiségű későbronzkori Kyjatice kultúrába sorolható leletanyag került elő. A térdfalak előtt a szálkőben „S” alakú mélyedés volt bevájva. Ennek funkciója feltehetően a vízelvezetés volt. A kemencei rekonstrukciós rajz alapján a szerkezethez egy csapolt gerendákból álló fakonstrukció is csatlakozott. Ennek a szerepe az volt, hogy rögzítse a térdfalakat, nehogy kimozdítsa azokat a mögéjük töltött föld mennyisége. A fakonstrukció nyomát nem találtuk, viszont a sáncmag és a közelebbi térdfal között a szálkőbe egy a sánccal párhuzamosan futó gerendafészek volt bevésve. A sánc jelenlegi magassága a belső és a külső oldalon az altalaj/szálkő szintje felett 180 cm. A maghoz közelebbi térdfal felső része csak a szelvény feléig volt építve, itt egy nagy lapos kő zárta. Esetleg bejárati részként értelmezhető ez a terület, de a sáncmag nem szakad meg ezen a részen. Ha egy a mediterráneumból ismert példák alapján eltolt kapubejárattal számolunk, akkor helytálló lehet a megfigyelés kapuként való rekonstruálása, de ezt csak egy újabb ásatás tudná bizonyítani. Az ásatás idilli környezetben zajlott, napos időben, szarvasok, nyulak és egy birkanyáj mindennapos látogatása mellett. A munkában részt vettek az egyetem részéről: Tóth Krisztián, Köblő Attila, Ágh Róbert, Kovács Enikő, Bencze Alexa, Bartus Zsolt, Balázs Bence, Szabó Imre, Szilágyi Szabolcs, Zavarkó Erik és Seres Ottó hallgatók. A csapat egy részét ábrázolja az alábbi fotó. A Herman Ottó Múzeum részéről Kertész Gabriella és Asztalos Fanni volt hallgatóink valamint Szabó István, Szabó László és Pálfi Tibor. Geofizikai és geodéziai felméréseket készítették: Honti Szabolcs, Kiss Dániel és Juhász Ádám. A Bükkzsérc-hódostetői lelőhely kutatása a nyáron fog megtörténni. Mindenki munkáját nagyon köszönöm! Irodalom: Czajlik Zoltán - Reményi László - Tóth Farkas Márton: Új topográfiai eredmények A Dédestapolcsányi Verebce-tető kutatásában II. Magyar Régészet, 2014 ősz Hellebrandt Magdolna: Mályinka-Dédestapolcsány-Verepce-vár és Miskolc-kőlyuk I.-barlang vasleletei. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007) 5-38. D.Matuz Edit – Nováki Gyula: Spätbronzezetliche, Früheisenzeitliche Erdwälle in Nordungarn. IPH X, MNM, Budapest 2002. V.Szabó Gábor – Czajlik Zoltán – Reményi László: EGY VASKORI FEGYVERES KONFLIKTUS NYOMAI Új topográfiai eredmények a dédestapolcsányi Verebce-tető kutatásában I. Magyar Régészet, 2014 tavasz Tóth Farkas Márton: Korai szkítakori sírok Dédestapolcsány–Verebce-tető lelőhelyen (Early Scythian Age Graves at the Site of Dédestapolcsány–Verebce-tető (NE Hungary)) HOMÉ LI 2012, 63-91. Tóth Farkas Márton: A Cemetery of the Early Scythian Age in Dédestapolcsány – Verebce-tető. The research of a new site complex in Northern Hungary and its cultural connections. In.:  E. Miroššayova/C. Pare/S. Stegman-Rajtár (eds.) Das nördliche Karpatenbecken in der Hallstattzeit. Archeolingua 38 (2012) 421-431.       [post_title] => A Miskolci Egyetem Régészeti Tanszékének tanásatásai: Nagyvisnyó-Verepce, Cserépfalu-Mésztető [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => a-miskolci-egyetem-regeszeti-tanszekenek-tanasatasai-nagyvisnyo-verepce-cserepfalu-meszteto [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2018-05-15 17:32:34 [post_modified_gmt] => 2018-05-15 17:32:34 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=1430 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw [post_title_ml] => [:hu]A Miskolci Egyetem Régészeti Tanszékének tanásatásai: Nagyvisnyó-Verepce, Cserépfalu-Mésztető[:] [post_title_langs] => Array ( [hu] => 1 ) ) [14] => WP_Post Object ( [ID] => 1424 [post_author] => 2 [post_date] => 2018-05-15 13:45:16 [post_date_gmt] => 2018-05-15 13:45:16 [post_content] => 2018 május 10-én a Földes Ferenc gimnázium diákjai pályaválasztási céllal meglátogatták a Miskolci Egyetem kimondottan számukra készített rendezvényeit. A Földes nap keretében a Történettudományi Intézet programjai között szerepelt a Régészt vagy Rendőrt? című interaktív helyszínelő játékunk, mely nagy sikert aratott a megjelent gimnazisták között. A program vezetői Pusztainé Fischl Klára régész és Juhász Eleonóra antropológus, továbbá Tóth Krisztián régészhallgatók voltak. A terembe lépők egy csontvázat találtak mellette tárgyakkal. A diákok 2 csoportot alkottak régészek és antropológusok lettek belőlük pár percre. A kérdőív alapján és a kikészített bőséges szakirodalom segítségével meghatározták a csontváz, nemét, korát, betegségeit, és próbálták megállapítani a halál okát. Megtanulták mi a tipológia tudománya és párhuzamok segítségével meghatározták a váz mellett talált tárgyak korát. Az részeredményeket a két team a táblán rögzítette. Majd a csapatok összerakták tudásukat és kialakult a holttest története. A 23 év körüli lány halálának okára nem derült fény, azt valószínűleg valamilyen a csontvázán maradandó sérüléseket nem okozó tényező váltotta ki. A háti csigolyák összenövéséből egy egykori, de gyógyult sérülést lehetett rekonstruálni. A csontváz többi sérülése postmortem jellegűnek mutatkozott. A váz melletti nyakkorongos csákány, díszített csontkorong, viseleti helyzetben levő karperec, és a lábainál levő tál bronzkorinak bizonyult. A régész csapatok azt is megállapították, hogy a karperec késő bronzkori, Kr.e. 1300 és 1100 között készült, míg a többi bronzkori tárgy a korszak középső szakaszából származik, vagyis örökölhette az illető őket. A bal medencelapát alatt megtalált két tárgy okozta a legnagyobb fejtörést a  kutatóknak. Ezen a helyen egy obszidián pattintott nyílhegyet és egy 1997-es verésű 50 forintost találtak a régészek. Felmerült, hogy a halottat meglőtték a fenekén, de ezt mint a halál okát elvetették az antropológusok némi vita után. A másik megoldási javaslat a halott zsebében levő tárgyakként értelmezte a nem épp megszokott tárgykombinációt. Két esetmegoldás körvonalazódott ekkor a kutatókban: 1, a váz bronzkori, Kr. e. 1300-1100 között került a föld alá és a megtaláláskor valaki elvesztett egy 50 forintost, ami a leletek közé keveredett. 2, a váz újkori, 1997 után halt meg, a bronzkori tárgyak pedig félrevezetésként vannak a halott mellett esetleg mint régiségkereskedőt ezek miatt ölték meg a gazdájukat. Közben az anyagvizsgálati laboratóriumból megérkezett a nyakkorongos csákány vizsgálati eredménye, mely azt mutatta, hogy a tárgy réz és alumínium ötvözete. Ezek után a leletekről kiderült, hogy mind másolat, így a kutatók a rendőrséget értesítették, a story pedig úgy hangzott, hogy jelmezbálba, vagy színi előadásra induló, bronzkori embernek beöltözött, tárgymásolatokat viselő fiatal hölgyet olyan halál érte, melynek nyomát a csontokról nem lehet megállapítani. A programon 3 csoport vett részt. A gyors események és animátori feladatok között elfelejtettünk fényképeket készíteni az izgalmas nyomozásról, de a leletek képe és a kérdőív itt áll most bizonyságul, hogy előképzettség nélkül pár gimnazista milyen ügyesen fel tud göngyölíteni egy ilyen bonyolult ügyet. [post_title] => Régészt vagy Rendőrt? Földes nap a Miskolci Egyetemen [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => regeszt-vagy-rendort-foldes-nap-a-miskolci-egyetemen [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2018-05-15 13:45:16 [post_modified_gmt] => 2018-05-15 13:45:16 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=1424 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw [post_title_ml] => [:hu]Régészt vagy Rendőrt? Földes nap a Miskolci Egyetemen[:] [post_title_langs] => Array ( [hu] => 1 ) ) ) [post_count] => 15 [current_post] => -1 [in_the_loop] => [post] => WP_Post Object ( [ID] => 1601 [post_author] => 2 [post_date] => 2019-05-26 20:10:23 [post_date_gmt] => 2019-05-26 20:10:23 [post_content] => A kitartó munka meghozza gyümölcsét. A minap egy kollégának kerestem adatokat a Mezőkeresztes határában megásott Csörsz-árok szakasszal kapcsolatban, amikor az adattárban a 2220-91 számú levélre és a hozzá tartozó térképmellékletre bukkantam. A levélben Fekete Katalin (1990-ben 1. osztályos gimnáziumi hallgató) leírása szerepel egy Mezőkeresztes határában található a környezetéből 4-5 méterre kiemelkedő dombról, melyet ő bronzkori faluhelynek határoz meg.  A térképet a bátyja segítségével rajzolta meg, aki geográfiát tanult. A térkép alapján kiválóan el lehet jutni a lelőhelyre, bár pár pontatlan adat azért első körben nem tette egyértelművé a helyet. De csak első körben. A térképen szereplő Bartha-tanya valójában Gacsó J. tanyája. A Bartha tanya ettől északabbra  és kissé nyugati irányba található. A másik ilyen adat a levélben olvasható. E szerint a terület neve Test-halom, de mivel ezt a helybéliek nehezen tudják kimondani ezért Cet vagy Cset halomnak is nevezik. Cet halom is létezik Mezőkeresztes határában, szintén északra a mi lelőhelyünktől, meg is lett ásva az M3-as autópálya 10. lelőhelyeként. De a térkép nem ide vezet, hanem az 1:10000-es méretarányú térkép szerint Lapos-halomnak nevezett helyhez. A dél-borsodi bronzkori településkutatásaink során egy nagyon szabályos települési hálózatot sikerült kimutatni, melynek szabályszerűségei arra engednek következtetni, hogy bizonyos területeken még nem találtuk meg a bronzkori falut. Ilyen Mezőkeresztes határa is. A település területéről több helyről ismertek a füzesabonyi kultúra temetkezései (Koós 1991a), így a telepek és a temetők egymáshoz való viszonyának ismeretében a településen belül képzeltem el az egykori bronzkori falu helyét. A leírás alapján azonban biztosra vettem, hogy a kincses térkép, a rég áhított, hiányzó bronzkori tell településhez vezet. A terület egyébként szerepel a Miniszterelnökség által vezetett közhiteles lelőhely-nyilvántartásban, a 16070-es számot viseli. Koós Judit 1990-ben helyszíni szemlét végzett a területen (Koós 1991b). Mindez hétfőn történt, nem is bírtam ki a hét végéig. Férjemmel, Pusztai Tamással együtt csütörtökön a késő délutáni órákban elindultunk a térkép adatai alapján megkeresni a lelőhelyet. A héten minden nap esett, gumicsizmát pakoltunk, de arra nem számítottunk, hogy a föld utak ennyire elázott állapotban lesznek, így a tervezett 2x1450 méter helyett amit a térkép jelzett, a teljes utat Mezőnagymihálytól gyalog kellett megtegyük. Közben persze eleredt az eső és már-már feladtam. A gumicsizmámra ragadt sár és a felfedezőkedv erős harcot vívott bennem. A Tardi patak mellett dél felé sétálva egyszercsak megláttuk a dombot. Nagyon-nagy és markáns volt, a  bronzkori tellek környezetében megszokott ún. külső település jelei, cserepek, patics nem látszott körülötte, ahogy megközelítettük. Na, megint egy kurgán gondoltam magamban, korábbi hasonló élményeim alapján. 2006 óta járom a borsodi mezőséget, kutatva a dombokat, melyik rejt bronzkori maradványokat, hát egypár kurgánba belefutottam már. De a halom lábához érve elállt a lélegzetem. Ilyen intenzív felszíni leletanyagot még egyetlen lakódombon sem láttam. Milliónyi égett patics és cserép-cserép mindenütt. Ép őrlőkövek tucatjai a felszínen és a halom közepén álló háromszögelési pont körül kidobálva. De valami nem stimmel, a leletanyag nem bronzkori. Párszori lehajlás után egyre jobban dobogó szívvel majdnem egyszerre kiáltottunk Tamással: ez nem bronzkor. A mezőkeresztesi tell neolit korú. Innentől egy kicsit a régészethez értő másra sem gondolhat, minthogy későneolitikus, vagyis a mi területünkön Tiszai kultúra, vagy Csőszhalom csoport. De az Észak-Alföldön nincsenek tellek. Polgár-Csőszhalom a kivétel - több szempontból is. Ha nagyon erősködünk Polgár-Bosnyák domb és Hajdúböszörmény-Pródi domb sorolható még ebbe a kategóriába. Túl hosszúra nyúlna a bejegyzés ha a csőszhalmi tell sajátosságait itt most leírnám. A következő Archeológiai Értesítő egy összefoglaló, magyar nyelvű cikket fog lehozni róla Raczky Pál és kollégái tollából, érdemes lesz elolvasni. De ha ez tell és későneolit, akkor a földrajzi helyzete miatt szintén kuriózum. Juhéj, megint találtunk valamit, a kitartó terepmunka során ami miatt érdemes hétvégenként és délutánonként bakancsot húzni és járni a határt. A felszedett cserepeket hazahozva és megmosva viszont további izgalmak vártak ránk. Akárhogy is néztem, pár darab nem a késői neolitikumra emlékeztetett. A neolit anyagismeret órák során minden évben megnézzük a miskolci egyetem régészhallgatóival a Bükkaranyos-földvári anyagot (Kalicz-Makkay 1977), ahol is a klasszikus szilmegi bütyköt és a beböködésmintát mindig kiemelem a csoport sajátosságai közül. Hát ezek a tipológiai jegyek ebben az anyagban is megvannak, egyéb általános középső neolit jellemvonásokkal - mint pl.: a fazekak perem alatti lyuksora - együtt.  Node a középső neolitikumban nincsenek tellek. Vagyis a középső neolitikum végén, a vonaldíszes kultúra déli szakálháti csoportjából fejlődik ki a Tiszai kultúra és e váltással egyidőben történik meg az a településkoncentráció, aminek végeredményeként létrejönnek a tellek. Ennek következtében van olyan tell település, aminek az alsó rétege, még középső neolit szakálháti leletanyagot tartalmaz, míg a felette levő rétegekben már tiszai leletanyag a jellemző. Mindez persze igen leegyszerűsítve. Mindehhez még hozzá kell tenni azt is, hogy a szilmegi csoport az egyik legmegkérdőjelezhetőbb kulturális egysége az AVK-nak. Csengeri Piroska PhD dolgozatában felveti, hogy a borsodi, eddig szilmeginek meghatározott lelőhelyek valójában a szakálháti kultúra északi, bükki kultúrával keveredett csoportja lennének. Ha a mezőkeresztesi Lapos-halom egyik jellemző anyagi kultúrája a szilmegi (=speciális szakálháti), és a domb nem több, egyrétegű, de nem kontinuus települési réteg eredménye, akkor elviekben elképzelhető, hogy egy középső neolitikus - a területre jellemző szilmegi jellegű - alapú település felett késői neolitikus rétegek alkotják. Akárhogy is, e települési típus léte ilyen északnyugati területen mindenképp egyedülálló.  A település kutatását a közeljövőben drónos fényképezéssel és geofizikai felméréssel szeretnénk folytatni. Mindeközben fontos a felszíni leletanyag gyűjtése, a tipológiai besorolás pontosítása miatt. Nyáron a BORBAS projekt keretében rétegtisztázó fúrásokat szeretnénk végezni. Ezek az eredmények kijelölik majd, a kutatás további irányát és talán megkapjuk az elsődleges válaszokat is a különleges lelőhely által feltett kérdéseinkre.     Irodalom: Kalicz Nándor, Makkay János: Die Linienbandkeramik in der Grossen Ungarischen Tiefebene. Budapest, Akadémiai kiadó 1977. Koós Judit, A füzesabonyi kultúra sírjai Borsod megyében. Die Spuren der Füzesabony-Kultur im Komitat Borsod. Archeológiai Értesítő 118, 1991a, 45–61. Koós Judit, Mezőkeresztes-Testhalom. In: S. Koós J: A Herman Ottó Múzeum ásatásai és leletmentései 1988-1990-ben. HOMÉ 28-29, 1991, 665 . [post_title] => Mit rejt a kincses térkép? [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => mit-rejt-a-kincses-terkep [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2019-05-27 19:10:37 [post_modified_gmt] => 2019-05-27 19:10:37 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=1601 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw [post_title_ml] => [:hu]Mit rejt a kincses térkép?[:] [post_title_langs] => Array ( [hu] => 1 ) ) [comment_count] => 0 [current_comment] => -1 [found_posts] => 152 [max_num_pages] => 11 [max_num_comment_pages] => 0 [is_single] => [is_preview] => [is_page] => [is_archive] => [is_date] => [is_year] => [is_month] => [is_day] => [is_time] => [is_author] => [is_category] => [is_tag] => [is_tax] => [is_search] => [is_feed] => [is_comment_feed] => [is_trackback] => [is_home] => 1 [is_404] => [is_embed] => [is_paged] => 1 [is_admin] => [is_attachment] => [is_singular] => [is_robots] => [is_posts_page] => [is_post_type_archive] => [query_vars_hash:WP_Query:private] => e19307738d5235a9a74bb9db920c9aa7 [query_vars_changed:WP_Query:private] => 1 [thumbnails_cached] => [stopwords:WP_Query:private] => [compat_fields:WP_Query:private] => Array ( [0] => query_vars_hash [1] => query_vars_changed ) [compat_methods:WP_Query:private] => Array ( [0] => init_query_flags [1] => parse_tax_query ) [allow_query_attachment_by_filename:protected] => )