Bronz-kór

WP_Query Object ( [query] => Array ( [paged] => 5 ) [query_vars] => Array ( [paged] => 5 [error] => [m] => [p] => 0 [post_parent] => [subpost] => [subpost_id] => [attachment] => [attachment_id] => 0 [name] => [pagename] => [page_id] => 0 [second] => [minute] => [hour] => [day] => 0 [monthnum] => 0 [year] => 0 [w] => 0 [category_name] => [tag] => [cat] => [tag_id] => [author] => [author_name] => [feed] => [tb] => [meta_key] => [meta_value] => [preview] => [s] => [sentence] => [title] => [fields] => [menu_order] => [embed] => [category__in] => Array ( ) [category__not_in] => Array ( ) [category__and] => Array ( ) [post__in] => Array ( ) [post__not_in] => Array ( ) [post_name__in] => Array ( ) [tag__in] => Array ( ) [tag__not_in] => Array ( ) [tag__and] => Array ( ) [tag_slug__in] => Array ( ) [tag_slug__and] => Array ( ) [post_parent__in] => Array ( ) [post_parent__not_in] => Array ( ) [author__in] => Array ( ) [author__not_in] => Array ( ) [suppress_filters] => [ignore_sticky_posts] => [cache_results] => 1 [update_post_term_cache] => 1 [lazy_load_term_meta] => 1 [update_post_meta_cache] => 1 [post_type] => [posts_per_page] => 15 [nopaging] => [comments_per_page] => 50 [no_found_rows] => [order] => DESC ) [tax_query] => WP_Tax_Query Object ( [queries] => Array ( ) [relation] => AND [table_aliases:protected] => Array ( ) [queried_terms] => Array ( ) [primary_table] => wp_posts [primary_id_column] => ID ) [meta_query] => WP_Meta_Query Object ( [queries] => Array ( ) [relation] => [meta_table] => [meta_id_column] => [primary_table] => [primary_id_column] => [table_aliases:protected] => Array ( ) [clauses:protected] => Array ( ) [has_or_relation:protected] => ) [date_query] => [queried_object] => [queried_object_id] => [request] => SELECT SQL_CALC_FOUND_ROWS wp_posts.ID FROM wp_posts WHERE 1=1 AND wp_posts.post_type = 'post' AND (wp_posts.post_status = 'publish') ORDER BY wp_posts.post_date DESC LIMIT 60, 15 [posts] => Array ( [0] => WP_Post Object ( [ID] => 1461 [post_author] => 2 [post_date] => 2018-08-26 12:24:10 [post_date_gmt] => 2018-08-26 12:24:10 [post_content] => A Borsod Region Bronze Age Settlements (BORBAS) projekt 2012 óta kutatja a Dél-Borosdi síkság és a Bükk hegylábi régió bronzkori településeit a Miskolci Egyetem, a miskolci Herman Ottó Múzeum és a Kölni Egyetem közös kutatási projektjeként. Idén augusztusban az UPA (Universitätsforschungen zur prähistorischen Archäologie) sorozat új köteteként Bonnban adták ki a projekt eddigi kutatásait és eredményeit bemutató kötetet. A roncsolásmentes illetve kis roncsolással járó kutatások eredményei módszertanilag elkülönülő külön fejezetekben olvashatók. A geofizikai kutatást (eddigi C14 és talajfúrásadatokat) Tobias Kienlin az állatcsontanyagot Tugya Beáta a köveket Lengyel György és Kovács Nikoletta a felszíni leletgyűjtés anyagát Fischl Klára a légifelvételeket, geodéziai modelleket, térinformatikai feldolgozást Pusztai Tamás adta közre. A kötet második felében a kutatott lelőhelyek katalógusa található a kutatási adatok tényszerű közreadásával és a térképes adatokkal. Azt reméljük, hogy a kötet lehetőséget ad a mikrorégió lelőhelyeinek összehasonlítására más területek azonos korú településeivel. Kiindulópontja lesz/lehet egy adatközpontú elemzésnek és példaként szolgálhat más mikrorégiók adatainak gyűjtése, feldolgozása során. Kívánjuk, hogy mindenki annyi örömet leljen benne, mint mi szerzők! BORBAS 1 (2018) title_contents [post_title] => Megjelent a BORBAS projekt 2012-2017 évi kutatásait bemutató könyvünk [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => megjelent-a-borbas-projekt-2012-2017-evi-kutatasait-bemutato-projekt [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2018-08-26 12:33:39 [post_modified_gmt] => 2018-08-26 12:33:39 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=1461 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw [post_title_ml] => [:hu]Megjelent a BORBAS projekt 2012-2017 évi kutatásait bemutató könyvünk[:] [post_title_langs] => Array ( [hu] => 1 ) ) [1] => WP_Post Object ( [ID] => 1451 [post_author] => 2 [post_date] => 2018-06-11 17:07:19 [post_date_gmt] => 2018-06-11 17:07:19 [post_content] => Settlement layouts, system and structure of the Otomani-Füzesabony Cultural Complex címmel régészeti konferenciára került sor a Miskolci Egyetemen 2018 június 7 és 9 között. A konferencián 6 ország 20 intézmények kutatóitól 16 előadás hangzott el az ún. Otomani-Füzesabony kultúra településeiről. A rendhagyó poszterszekcióban minden előadáshoz kapcsolódóan találhattunk egységes tematika szerint felépített posztereket. A legújabb M30-as autópálya nyomán előkerült leleteket pedig szintén poszteren illetve egy rögtönzött mini kiállítás keretében ismerhették meg a kollégák. Az Otomani-Füzesabony kultúra egy olyan bronzkori anyagi művelődési kör, melynek lelőhelyei a mai Lengyelország, Szlovákia, Ukrajna, Magyrország és Románia területén találhatók. A 30-as évek évek kutatásai nemzetenként külön-külön körvonalazták a bronzkori kultúrát, ennek oka a máig sokszínű nevezéktan és a kultúrával kapcsolatos ellentmondásos vélemények. A kutatás történetében először sikerült egy "közös asztalhoz" ültetni az érintett országok kutatóit és a települések szerkezetére szűkítve, de közös nyelvet találni a határok ellenére. A konferenciát a 2012 óta a Miskolci Egyetem, a miskolci Herman Ottó Múzeum és a Kölni Egyetem közös kutatási projektjeként zajló BORBAS projekt első szakaszának  és a 2017 szeptembere óta a National Scholarship Program of the Slovak Republik keretében az Archaeological Institut of the Slovak  Academy of Sciences keretén belül megvalósuló bronzkori településkutatási projekt lezárása hívta életre. Az egy napos tudományos tanácskozás programját és az abstractokat a bejegyzés végén elérheti az érdeklődő. Nagy örömömre szolgál, hogy a Miskolci Egyetem volt tanítványai is előadtak a konferencián, jelenlegi hallgatóink pedig aktív részesei voltak a szervezésnek. A konferencia nyitónapján a külföldi vendégek érkezése után lehetőség volt a kötetlen beszélgetésre, a tapasztalatcserére, majd a pénteki szoros szakmai program után szombaton a  Dél-Borosdi Mezőségbe kirándultunk, ahol 3 eltérő szerkezetű bronzkori települést tekintettünk meg: Borsodivánka-Nagyhalom, Tiszabábolna-Fehérló tanya és Tiszakeszi-Szódadomb lelőhelyeket. A konferenciát Dr. Illésné Dr. Kovács Mária nyitotta meg kiemelve a nemzetközi projektek és kapcsolatok fontosságát. A konferencia az NKA támogatásával jött létre. Szponzoraink voltak még Tóth Lajos, Borsodivánka település Önkormányzata  és a bogácsi HÓR-AGRO Zrt. A konferencia előadásainak anyaga a Miskolci Egyetem Történettudományi Intézetének Gesta nevű online folyóiratában fog megjelenni. Program OFCC Abstract book_OFCC   [post_title] => Bronzkoros nemzetközi konferencia a Miskolci Egyetemen [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => bronzkoros-nemzetkozi-konferencia-a-miskolci-egyetemen [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2018-06-11 17:07:19 [post_modified_gmt] => 2018-06-11 17:07:19 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=1451 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw [post_title_ml] => [:hu]Bronzkoros nemzetközi konferencia a Miskolci Egyetemen[:] [post_title_langs] => Array ( [hu] => 1 ) ) [2] => WP_Post Object ( [ID] => 1446 [post_author] => 2 [post_date] => 2018-05-27 08:44:28 [post_date_gmt] => 2018-05-27 08:44:28 [post_content] => Az M30-as autópálya megelőző régészeti munkálatai során a füzesabonyi kultúra új temetője került napvilágra Encs határában. Részleteket az ásató Salisbury Kft. honlapján olvashatunk. https://salisbury.hu/fuzesabony-kultura-egy-tobbszaz-siros-temetoje-bronzkor-borsod-megye/ A linkre klikkelve elérhetjük a bejegyzést! A temetőhöz tartozó település helye egyelőre ismeretlen.  [post_title] => Új füzesabonyi temető Encs határában [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => uj-fuzesabonyi-temeto-encs-hataraban [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2018-05-27 08:49:11 [post_modified_gmt] => 2018-05-27 08:49:11 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=1446 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw [post_title_ml] => [:hu]Új füzesabonyi temető Encs határában[:] [post_title_langs] => Array ( [hu] => 1 ) ) [3] => WP_Post Object ( [ID] => 1430 [post_author] => 2 [post_date] => 2018-05-15 17:30:26 [post_date_gmt] => 2018-05-15 17:30:26 [post_content] =>   A Bükki Nemzeti Park második alkalommal nyer el KEHOP pályázatot a területén levő örökségvédelmi, régészeti lelőhelyek kutatására, művelésből való kivonására, bemutatására. A kutatásokat a Herman Ottó múzeum végzi, de mindkét alkalommal bekapcsolódott a munkába a Miskolci Egyetem Régészeti tanszéke is. 2014-15-ös időszakban elsősorban a borsodi síkság területén középsőbronzkori tell települések roncsolásmentes kutatása zajlott. Idén három lelőhelyen számítanak a munkánkra, amiből 2 helyszínen az elmúlt hetekben el is végeztük a kutatómunkát.  A jól ismert Dédestapolcsány-Mályinka-Nagyvisnyó – Verepce bérci lelőhelyen (Hellebrandt 2007; V. Szabó-Czajlik-reményi 2014; Czajlik-Reményi-Tóth 2014) a földvár délkeleti Nagyvisnyó közigazgatási határába eső teraszain folytattunk feltárásokat. A Verepce tető fémkeresős kutatását Bacsakai István végezte, a középkori vártól északkeletre eső Várerdő területén, ahol korábban 2 évadban szkíta sírokat tártak fel (Tóth 2012a; 2012b) pedig geofizikai kutatásokat végzett a Herman Ottó Múzeum csapata egyetemistáink segítségével. A nagyvár kutatása külön alprojekt keretében zajlik Szörényi Gábor vezetésével. A teraszok kitisztítása után öt teraszon végeztünk geofizikai vizsgálatot, melynek kiértékelése után  három teraszon összesen 120 m² feltárására került sor. A felső teraszokon 5-10 cm humuszréteg eltávolítása után erősen kőzetmálladékos vörösesbarna agyagos erdei talajt vagy rögtön a szálkőzetet találtuk, objektum nélkül. Az 5. teraszon a sötét színű humusz már 30 cm vastagságban jelentkezett a szálkőzet felett. Az altalaj és a humusz találkozásánál egy kupacban, lemosódott nagy mennyiségű kerámiaanyag került elő, objektum nélkül. A leletanyag 90%-a díszítetlen vastag, nagyméretű oldaltöredék. A pár bütyök és bordadísz alapján a leletanyag kora szkíta. Ezzel megerősítést nyert a korábbiakban már felvetett kérdés, hogy a vár területét a vaskor időszakában intenzíven használták, lakták és temetkeztek is ide, nemcsak egy szkíta támadás jelzi a korszak meglétét a területen. A fémkeresős leletanyag kiértékelése folyamatban van. A várerdői geofizika ásatási ellenőrzése egy másik projekt keretében fog megvalósulni. A másik helyszínünk a Cserépfalu település határában található Mésztető, szintén ismert későbronzkori földvár. Nováki Gyula felmérése alapján a háromszög alakú 2 oldalról természetes lejtővel védett 5,9 ha-os területet délről egy 225 méter hosszú sánc védi az előtte levő lankás, ma tölgyes-legelő területtől (Matuz-Nováki 2002, Abb. 15). A fotón végig látható bokros fasor alatt húzódik a sánc. Ezen a területen Bakos Gábor végezte a fémkeresős kutatást, a múzeum kollégái a geofizikai felmérést és 36 m² felületen sáncátvágás történt. A sáncot már kutatta 1960-ban Korek József, aki egy 1 napos ásatás keretében a sáncot félig átvágta, illetve annak külső és belső oldalán is szelvényeket mélyített. Eredményeit Matuz-Nováki 2002-es összefoglalásában olvashatjuk (Matuz-Nováki 2002, 11, 24, Abb. 52). Ezen anyag alapján a sánc egynemű földsánc, külső oldalán 1 méter mély árok húzódik. A feltárás eredményei ennek jelentősen ellentmondanak. A sáncot teljes szélességében átvágtuk. A kutatás eredményei alapján egy a Kemence-Godóvári sánc szerkezetéhez hasonló képet alkothatunk (Matuz-Nováki 2002, Abb. 44-45). A sánc magja a külső oldalon az őshumuszra helyezett nagyméretű kövekből állt. Ehhez a belső oldalon 7 méter hosszan szabálytalan struktúrájú kőpakolás csatlakozott. A kőpakolás a vár belseje felé elvékonyodott, átlagban 80 cm vastagságú volt.           A sánc külső oldalán 2 épített térdfalat bontottunk ki. A sáncmagtól 330 cm-re egy lépcsős kialakítású, majd újabb 100-120 cm-re egy alacsonyabb függőleges fal került elő. A falak között fekete földből álló feltöltés volt, akárcsak a sánc belső oldalán a kőpakolás között. A külső oldalon ebből a földfeltöltésből kevesebb, a belső oldalon nagy mennyiségű későbronzkori Kyjatice kultúrába sorolható leletanyag került elő. A térdfalak előtt a szálkőben „S” alakú mélyedés volt bevájva. Ennek funkciója feltehetően a vízelvezetés volt. A kemencei rekonstrukciós rajz alapján a szerkezethez egy csapolt gerendákból álló fakonstrukció is csatlakozott. Ennek a szerepe az volt, hogy rögzítse a térdfalakat, nehogy kimozdítsa azokat a mögéjük töltött föld mennyisége. A fakonstrukció nyomát nem találtuk, viszont a sáncmag és a közelebbi térdfal között a szálkőbe egy a sánccal párhuzamosan futó gerendafészek volt bevésve. A sánc jelenlegi magassága a belső és a külső oldalon az altalaj/szálkő szintje felett 180 cm. A maghoz közelebbi térdfal felső része csak a szelvény feléig volt építve, itt egy nagy lapos kő zárta. Esetleg bejárati részként értelmezhető ez a terület, de a sáncmag nem szakad meg ezen a részen. Ha egy a mediterráneumból ismert példák alapján eltolt kapubejárattal számolunk, akkor helytálló lehet a megfigyelés kapuként való rekonstruálása, de ezt csak egy újabb ásatás tudná bizonyítani. Az ásatás idilli környezetben zajlott, napos időben, szarvasok, nyulak és egy birkanyáj mindennapos látogatása mellett. A munkában részt vettek az egyetem részéről: Tóth Krisztián, Köblő Attila, Ágh Róbert, Kovács Enikő, Bencze Alexa, Bartus Zsolt, Balázs Bence, Szabó Imre, Szilágyi Szabolcs, Zavarkó Erik és Seres Ottó hallgatók. A csapat egy részét ábrázolja az alábbi fotó. A Herman Ottó Múzeum részéről Kertész Gabriella és Asztalos Fanni volt hallgatóink valamint Szabó István, Szabó László és Pálfi Tibor. Geofizikai és geodéziai felméréseket készítették: Honti Szabolcs, Kiss Dániel és Juhász Ádám. A Bükkzsérc-hódostetői lelőhely kutatása a nyáron fog megtörténni. Mindenki munkáját nagyon köszönöm! Irodalom: Czajlik Zoltán - Reményi László - Tóth Farkas Márton: Új topográfiai eredmények A Dédestapolcsányi Verebce-tető kutatásában II. Magyar Régészet, 2014 ősz Hellebrandt Magdolna: Mályinka-Dédestapolcsány-Verepce-vár és Miskolc-kőlyuk I.-barlang vasleletei. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007) 5-38. D.Matuz Edit – Nováki Gyula: Spätbronzezetliche, Früheisenzeitliche Erdwälle in Nordungarn. IPH X, MNM, Budapest 2002. V.Szabó Gábor – Czajlik Zoltán – Reményi László: EGY VASKORI FEGYVERES KONFLIKTUS NYOMAI Új topográfiai eredmények a dédestapolcsányi Verebce-tető kutatásában I. Magyar Régészet, 2014 tavasz Tóth Farkas Márton: Korai szkítakori sírok Dédestapolcsány–Verebce-tető lelőhelyen (Early Scythian Age Graves at the Site of Dédestapolcsány–Verebce-tető (NE Hungary)) HOMÉ LI 2012, 63-91. Tóth Farkas Márton: A Cemetery of the Early Scythian Age in Dédestapolcsány – Verebce-tető. The research of a new site complex in Northern Hungary and its cultural connections. In.:  E. Miroššayova/C. Pare/S. Stegman-Rajtár (eds.) Das nördliche Karpatenbecken in der Hallstattzeit. Archeolingua 38 (2012) 421-431.       [post_title] => A Miskolci Egyetem Régészeti Tanszékének tanásatásai: Nagyvisnyó-Verepce, Cserépfalu-Mésztető [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => a-miskolci-egyetem-regeszeti-tanszekenek-tanasatasai-nagyvisnyo-verepce-cserepfalu-meszteto [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2018-05-15 17:32:34 [post_modified_gmt] => 2018-05-15 17:32:34 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=1430 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw [post_title_ml] => [:hu]A Miskolci Egyetem Régészeti Tanszékének tanásatásai: Nagyvisnyó-Verepce, Cserépfalu-Mésztető[:] [post_title_langs] => Array ( [hu] => 1 ) ) [4] => WP_Post Object ( [ID] => 1424 [post_author] => 2 [post_date] => 2018-05-15 13:45:16 [post_date_gmt] => 2018-05-15 13:45:16 [post_content] => 2018 május 10-én a Földes Ferenc gimnázium diákjai pályaválasztási céllal meglátogatták a Miskolci Egyetem kimondottan számukra készített rendezvényeit. A Földes nap keretében a Történettudományi Intézet programjai között szerepelt a Régészt vagy Rendőrt? című interaktív helyszínelő játékunk, mely nagy sikert aratott a megjelent gimnazisták között. A program vezetői Pusztainé Fischl Klára régész és Juhász Eleonóra antropológus, továbbá Tóth Krisztián régészhallgatók voltak. A terembe lépők egy csontvázat találtak mellette tárgyakkal. A diákok 2 csoportot alkottak régészek és antropológusok lettek belőlük pár percre. A kérdőív alapján és a kikészített bőséges szakirodalom segítségével meghatározták a csontváz, nemét, korát, betegségeit, és próbálták megállapítani a halál okát. Megtanulták mi a tipológia tudománya és párhuzamok segítségével meghatározták a váz mellett talált tárgyak korát. Az részeredményeket a két team a táblán rögzítette. Majd a csapatok összerakták tudásukat és kialakult a holttest története. A 23 év körüli lány halálának okára nem derült fény, azt valószínűleg valamilyen a csontvázán maradandó sérüléseket nem okozó tényező váltotta ki. A háti csigolyák összenövéséből egy egykori, de gyógyult sérülést lehetett rekonstruálni. A csontváz többi sérülése postmortem jellegűnek mutatkozott. A váz melletti nyakkorongos csákány, díszített csontkorong, viseleti helyzetben levő karperec, és a lábainál levő tál bronzkorinak bizonyult. A régész csapatok azt is megállapították, hogy a karperec késő bronzkori, Kr.e. 1300 és 1100 között készült, míg a többi bronzkori tárgy a korszak középső szakaszából származik, vagyis örökölhette az illető őket. A bal medencelapát alatt megtalált két tárgy okozta a legnagyobb fejtörést a  kutatóknak. Ezen a helyen egy obszidián pattintott nyílhegyet és egy 1997-es verésű 50 forintost találtak a régészek. Felmerült, hogy a halottat meglőtték a fenekén, de ezt mint a halál okát elvetették az antropológusok némi vita után. A másik megoldási javaslat a halott zsebében levő tárgyakként értelmezte a nem épp megszokott tárgykombinációt. Két esetmegoldás körvonalazódott ekkor a kutatókban: 1, a váz bronzkori, Kr. e. 1300-1100 között került a föld alá és a megtaláláskor valaki elvesztett egy 50 forintost, ami a leletek közé keveredett. 2, a váz újkori, 1997 után halt meg, a bronzkori tárgyak pedig félrevezetésként vannak a halott mellett esetleg mint régiségkereskedőt ezek miatt ölték meg a gazdájukat. Közben az anyagvizsgálati laboratóriumból megérkezett a nyakkorongos csákány vizsgálati eredménye, mely azt mutatta, hogy a tárgy réz és alumínium ötvözete. Ezek után a leletekről kiderült, hogy mind másolat, így a kutatók a rendőrséget értesítették, a story pedig úgy hangzott, hogy jelmezbálba, vagy színi előadásra induló, bronzkori embernek beöltözött, tárgymásolatokat viselő fiatal hölgyet olyan halál érte, melynek nyomát a csontokról nem lehet megállapítani. A programon 3 csoport vett részt. A gyors események és animátori feladatok között elfelejtettünk fényképeket készíteni az izgalmas nyomozásról, de a leletek képe és a kérdőív itt áll most bizonyságul, hogy előképzettség nélkül pár gimnazista milyen ügyesen fel tud göngyölíteni egy ilyen bonyolult ügyet. [post_title] => Régészt vagy Rendőrt? Földes nap a Miskolci Egyetemen [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => regeszt-vagy-rendort-foldes-nap-a-miskolci-egyetemen [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2018-05-15 13:45:16 [post_modified_gmt] => 2018-05-15 13:45:16 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=1424 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw [post_title_ml] => [:hu]Régészt vagy Rendőrt? Földes nap a Miskolci Egyetemen[:] [post_title_langs] => Array ( [hu] => 1 ) ) [5] => WP_Post Object ( [ID] => 1400 [post_author] => 2 [post_date] => 2018-01-30 20:37:16 [post_date_gmt] => 2018-01-30 20:37:16 [post_content] => Egy korábbi bejegyzésben ígéretet tettem, hogy írok az abaújdevecseri kartekercsről. Egyrészt nem értem, miért nem írtam még, hiszen az egyik kedvenc tárgyam a Herman Ottó Múzeumban, másrészt nagyon is tudom, miért e hallgatás. De haladjunk szépen sorban. 2002-ben Varga József nagyméretű kartekercsre bukkant egy szántóföld szélén, melyet a forrói múzeumba vitt, innen került a Herman Ottó Múzeumba. A leletet Hellebrandt Magdolna publikálta, először egy Encsen 2008-ban megjelent tanulmánykötetben, majd a Herman Ottó Múzeum Évkönyvében (Hellebrandt 2008, 2011). A „kartekercs” formáját tekintve kar-vagy lábtekercskén ismert a bronzkoros szakirodalomban, az abaújdevecseri példány azonban 43 cm hosszú (az én alkarom ezzel szemben kb 26 cm) 4 cm átmérőjű bronz rúdból készült és 12 kg-ot nyom.  Vagyis kartekercs semmiképp sem lehetett. A tárgy középen nyolcszögletű átmetszetű, a két spirális végén az átmetszet köralakúra változik. Az egyik tekercs 14 míg a másik 12 cm átmérőjű. A kisebbik tekercs alja egyenesre levágott. Hellebrandt Magdolna szerint a tekercs patinája arra enged következtetni, hogy a tárgy vizes közegben volt sokáig. A találási területen található a Békás tó nevű, mára már majdnem teljesen kiszáradt vizes terület. Ez adja a lelet dűlőnevét: Abaújdevecser-Békás tó és innen jött az elképzelés, hogy esetleg mocsári áldozati tárgyként, ún. egyes depóleletként interpretáljuk a leletet. A Békás tó melletti terület régészeti szondázása és fémkeresős vizsgálata nem hozott semmilyen eredményt. Így jobbára a párhuzamok alapján indulhatunk el a datálással. Hellebrandt Magdolna a 2011-es cikkében összegyűjti a tárgy tipológiai párhuzamait és arra a megállapításra jut, hogy a későbronzkor eleji Pilinyi kultúra hagyatékába kell sorolnunk azt.  És itt jön a visszacsatolás, hogy miről is jutott eszembe, hogy erről az élményről írnom kellene, ismerve, a tárgyat, a publikációkat és a párhuzamokat. Ugyanis hosszú ideig ragaszkodtam hozzá a gondolataimban, hogy a „kartekercs” a középső bronzkori füzesabonyi kultúra hagyatéka. A számos, hivatkozott középső bronzkori párhuzam, a tiszafüredi sír (a lábát nézzék!), vagy a tiszaladányi kincs, illetve Abaújdevecser topográfiai illeszkedése a Hernád mente füzesabonyi településhálózatába alátámasztotta saját magam előtt a datálásomat. Nincs kutatás prekoncepció, a kutatónak, a saját gondolataiban levő elvárt eredmény nélkül. Ugyan beszélünk ilyen kutatásokról, de alapismeretek és hozzájuk fűzött interpretációk nélkül nem lehet gondolkodó ember a kutató. Szóval, időbe telt míg rájöttem, hogy ugyan biztosra nem mondható, de pár tipológiai jegy, mint a tekercs karjainak eltérő hossza, a két terkercsrész eltérő mérete, a felhasznált bronzanyag mennyisége valószínűleg mind a későbronzkori datálás mellett érvel. Vagyis, azért nem írtam eddig róla, mert mióta nem egyértelműen szeretett kultúrám kimagasló terméke – bár a hajdúsámsoni kard alapján technikailag nem kizárt – nem foglalkoztam vele gondolataimban. Az pedig, hogy hosszas önmagamban történt vívódás után inkább a későbronzkori datálásra hajlok, örömmel tölt el, hiszen saját épelméjűségemet nyugtázza. Higgyék el, bele lehet csavarodni egy gondolatba, ami aztán soha nem ereszti az embert. Mindezek után egy nem várt meglepetés. Valahogy ránézésre, a tekercs kétféle keresztmetszete miatt én is úgy gondoltam, hogy öntöttek egy 8szög átmetszetű huzalt és addig húzták, és tekerték a két végét, míg a megmunkálás során kerekké alakult. A tekercs természettudományos vizsgálata (TOF-ND – repülési idő neutron diffrakció), illetve Szabó Géza alapos elemzései alapján kiderült, hogy a tárgyat egy darabban öntötték, viaszveszejtéses eljárással (Kiss et al 2014). Azt semmilyen utólagos megmunkálás, nyújtás, tekerés nem érte. Vagyis van egy tárgyunk, amiről már tudjuk hogyan készült, nem tudjuk pontosan mikor (Kr.e. 1600 és 1200 között) és milyen céllal, sőt azt sem milyen körülmények között vonták ki a használatból. Lenyűgöz minket a mérete, a technikai tudás, ahogy készítették és az elrejtése körüli legenda. Jelenleg Európát járja, a Herman Ottó Múzeum Más Világ című vándorkiállításának részeként. Számos lengyel helyszín után legközelebb Makón láthatjuk. Irodalom: Hellebrandt.: Az elmúlt száz év ásatásai Abaújban. In.: A történelem segédtudományai au Európai Uniőban „Határok nélkül” Nemzetközi tudományos konferencia ragyolci Csoma József heraldikus, genealógus, archaeológus születésének 160. évfordulója alkalmából. Encs 2008, 143-154. Hellebrandt, Bronztekercs Abaújdevecserről – Bronze spiral of Abaújdevecser, Herman Ottó Múzeum Évkönyve, 2011, 50, 131–152. Kiss, K. P. Fischl,E. Horváth, Gy. Káli, Zs. Kasztovszky, Z. Kis, B. Maróti and G. Szabó Non-destructive analyses of bronze artefacts from Bronze Age Hungary using neutron-based methods. JAAS 2014 [post_title] => Az abaújdevecseri "kartekercs" [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => az-abaujdevecseri-kartekercs [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2018-02-09 13:13:36 [post_modified_gmt] => 2018-02-09 13:13:36 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=1400 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw [post_title_ml] => [:hu]Az abaújdevecseri "kartekercs"[:] [post_title_langs] => Array ( [hu] => 1 ) ) [6] => WP_Post Object ( [ID] => 1393 [post_author] => 2 [post_date] => 2018-01-28 19:06:48 [post_date_gmt] => 2018-01-28 19:06:48 [post_content] => A Herman Ottó Múzeum egy Gönc határában előkerült bronzkori kincslelettel gazdagodott. A kincsben több nyélnyújtványos és gombos sarló töredéke, kör és rombusz keresztmetszetű zárt karikák, kéttagú egybeöntött karikák, karperecek, gyűrűk, egy nagyméretű lemezpityke, korongos fejű tű töredéke és egy huzaltárgy (lehet, hogy nyitott karikaékszer volt valaha) mellett 4 tokosbalta is előkerült. Az ép félholdas kávájú balta a leletegyüttes legfiatalabb darabja. A lelet egy három darabra tört kardot is tartalmazott, melynek középső tagja és markolata elkallódott az idők során. A lelet legtöbb eleme a Br D-Ha A1 időszakra jellemző, a legfiatalabbak Ha A2-Ha B1 datálásúak, így Tarbay Gábor meghatározása alapján a deponálásra a HaB1 időszakban, az ún Hajdúböszörményi horizontban, a Kr. e. 10. században (Mozsolics 2000) kerülhetett sor. A kincshorizontról egy korábbi konferencia kapcsán korábbi bejegyzésünkben részben már hírt adtunk: http://bronzkor.hu/en/hajduboszormeny-2k-kincs-es-konferencia/ Új információ lehet, hogy A második hajdúböszörményi szitula és kapcsolatrendszere címmel egy 2017-ben Hajdúböszörményben megrendezett konferencia kötete már elérhető a témában (Studia Oppidorum Haidonicalium XIII, Bp-Hajdúböszörmény 2017, szerk.: V. Szabó G.- Bálint M. – Váczi G.)   Irodalom: Mozsolics, A.: Bronzefunde aus Ungarn. Depotfundhorizonte Hajdúböszörmény, Románd und Bükkszentlászló. Prähistorische Archäologie in Südosteuropa, Bd. 17, Kiel, 2000. [post_title] => Új bronzkinccsel gyarapodott a Herman Ottó Múzeum [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => uj-bronzkinccsel-gyarapodott-a-herman-otto-muzeum [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2018-01-28 19:06:48 [post_modified_gmt] => 2018-01-28 19:06:48 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=1393 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw [post_title_ml] => [:hu]Új bronzkinccsel gyarapodott a Herman Ottó Múzeum[:] [post_title_langs] => Array ( [hu] => 1 ) ) [7] => WP_Post Object ( [ID] => 1361 [post_author] => 2 [post_date] => 2018-01-21 18:34:49 [post_date_gmt] => 2018-01-21 18:34:49 [post_content] => Az alábbi oldalakról a címben megadott folyóiratok régebbi számai ingyenesen letölthetők: http://real-j.mtak.hu/view/journal/Acta_Archaeologica.html http://real-j.mtak.hu/view/journal/Archaeologiai_Értesítő.html Továbbá az összes múzeumi évkönyv és kiadvány megtalálható a következő helyen megyék szerint rendezve: https://library.hungaricana.hu/hu/collection/magyar_muzeumi_digitalis_konyvtar/ Kellemes olvasást, tájékozódást mindenkinek!   [post_title] => Acta Archaeologica és Archaeologia Értesítő elérhetőségei [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => acta-archaeologica-es-archaeologia-ertesito-elerhetosegei [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2018-01-28 16:01:08 [post_modified_gmt] => 2018-01-28 16:01:08 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=1361 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw [post_title_ml] => [:hu]Acta Archaeologica és Archaeologia Értesítő elérhetőségei[:en]Online archaeological literature from Hungary available[:] [post_title_langs] => Array ( [hu] => 1 [en] => 1 ) ) [8] => WP_Post Object ( [ID] => 1315 [post_author] => 2 [post_date] => 2018-01-16 18:35:00 [post_date_gmt] => 2018-01-16 18:35:00 [post_content] => Elmesélem a szombati nap 3. nagy felfedezését. Vizsoly és Vilmány után Göncre vezetett utunk. Itt egy honfoglaló lelőhely azonosítását szerettük volna elvégezni, de lássatok csodát egy füzesabonyi telepet találtunk helyette. A göncruszkai pálinkafőzővel szemben indultunk a szántásban. Itt a Gönci patak mentén haladva meredeken fölénk emelkedett a patak magaspartja, melynek nyugati peremén fut közvetlenül a vasútvonal. A meredek part csak egy helyen szántott, itt azonban egy általunk már jól ismert tulajdonságokkal jelentkező elszántott bronzkori gödröt találtunk. A gödör sötét színű betöltését a szántás már széthúzta, azonban a széttört fehér kagyló a gödör tartalmának szóródását jól mutatta. A leletanyagban tipikus füzesabonyi kerámiát találtunk.     A gödröt lefotózva és felnézve a magaspartra egy jellegzetes promontor típusú kinyúlást láttunk. Na mondom, gyerünk, ott lesz a település központi része. Megmásztuk a magaspartot és a síneken haladva elértük a kívánt helyet, melyen embermagasságnál nagyobb kóró volt nagyon sűrűn. Gondolkodás nélkül vetettük be magunkat a rengetegbe és tényleg tele volt a felszín leletekkel. A terület keleti oldalán futó vasúti sínek mellett a 413-as kilométerkő áll, így a lelőhely a Gönc-Lúd dűlő, 413-as kilométerkő nevet kapta.       A történet azonban van tovább is. Hazatérve megnéztem a közhiteles adatbázist. Losits Ferenc 1979-ben bejárta a Gönci patak ezen partját és számos lelőhelyet detektált. Az adatbázis szerint az Akasztó dombon füzesabonyi települést talált. Az akasztó dombi poligon illetve a dűlőnév az EOV térképen északra található az általunk átvizsgált területtől. Mi elsősorban a patak völgytalpát kívántuk most megnézni, nem a magaspartot. A Herman Ottó múzeum adattárának (HOM RégAd.: 518-1981) digitális regesztájában talált leírás azonban megoldotta a rejtélyt. A Losits dokumentáció Gönc-akasztódombi része a következőket írja: Az Orosz-kúttól DNy-ra lévő, 177,8 magassági ponttal jelzett domb, amely 10-12 m szintkülönbséggel szakad le a patak felé. A domb teteje egy szintben van a vasúton túli területtel, attól csak a vasúti sínek részére mélyített, 2 m mély árok választja el. A kiemelkedésen, (felülete 20x20 m) és oldalában igen sok középső bronzkori /füzesabonyi kultúra/ cserép volt. Vagyis az általunk megtalált lelőhely azonos Losits lelőhelyével, csak a dűlőnevek ismerete hiányában az Akasztó domb névadás miatt rossz helyen lett a közhiteles adatbázis térképi állományában jelölve.   A szombati napon nem bronzkori meglepetések is értek minket, de ezeket hagyom elmesélni másoknak. A bejegyzéseket végig többesszámban írtam, mivel a felfedező túrát Pusztai Tamással, a férjemmel tettük. Köszönöm neki ezt a szép napot! [post_title] => A gönci vasútvonal titka [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => a-gonci-vasutvonal-titka [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2018-01-16 18:36:20 [post_modified_gmt] => 2018-01-16 18:36:20 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=1315 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) [9] => WP_Post Object ( [ID] => 1298 [post_author] => 2 [post_date] => 2018-01-14 21:58:13 [post_date_gmt] => 2018-01-14 21:58:13 [post_content] => A blog egy ösztöndíj miatt indult. 2014-ben elnyertem a  TÁMOP-4.2.4.A/2-11/1-2012-0001 Nemzeti Kiválóság Program című kiemelt projekt keretében a Szentágothai János tapasztalt kutatói ösztöndíjat. Így a Német állam Humboldt ösztöndíja (2008-2009) és a Szlovák állam National Scholarship Programja (2017-2018) között 2014 és 2015-ben a Magyar állam kutatói ösztöndíjasa is lehettem. A vállalható tevékenységek között szerepelt a tudományos blogírás is, gondoltam ez menni fog nekem is, bár korábban még nem csináltam. Aztán rájöttem, hogy nem is olyan egyszerű. Legyen rövid és közérthető egy bejegyzés, de szakmailag pontos, és irodalommal alátámasztott. Szóljon a bronzkorról, de ne legyen mindig ugyanaz a téma. Ráadásul nemcsak egy wordszöveget kell megírni, hanem be is kell szerkeszteni egy megfelelő felületre (ezer hála és köszönet a Pazirik Kft munkatársainak, akik a kezdés óta éjjel-nappal segítenek ebben). Szóval kell vele dolgozni, ha azt akarom jó legyen. De megéri. Hiszen olvassák, megosztják, szólnak a kollégák, ha szakmai hiba van benne, hivatkozzák más régész fórumok, felhívnak idegenek, hogy elmeséljék mit találtak és még az oktatásban is hasznos lehet. Így történt, hogy a szigetszerű lelőhelyekről szóló bejegyzés ismeretében Bodnár Tamás levéltáros barátunk szólt, hogy van egy hasonló tünemény Vilmány határában. Ajándékba kaptam a lelőhelyet csütörtökön és még kettőt kellett aludnom, hogy szombaton, 2018 január 13-án elindulhassunk megnézni. A Googleearth fotó alapján hinni se mertem, hogy létezik ilyen csoda és eddig senki sem tudott róla. Pedig tudott. A megye régészeti lelőhelyeinek egyik legalaposabb ismerője Hellebrandt Magdolna bejárta és bejelentette 2003-ban. Azóta szerepel a közhiteles nyilvántartásban 37534-es számon mint koravaskori lelőhely. A lelőhely a googleearth fotóján és a EOV térképen egy a Hernád első teraszáról kinyúló, mesterséges árokkal leválasztott és körbevett, markáns kiemelkedés. Első ránézésre egyértelműen tell. A földrajzi helyzet, a kialakítás, a térválasztás mind-mind a középső bronzkori füzesabonyi kultúrába sorolta a szememben. Mégis valami józan paraszti ész gátat szabott lelkesedésemnek. Majd megnézzük szombaton és akkor örülünk, gondoltam. Jártunk már így lelőhellyel (Onga-Nagy erdő (Kerek-domb), azon.: 32217), ami az összes eddigi tapasztalatunk alapján tipikus középső bronzkor volt, míg kint a helyszínen, természetes dombon (tökéletesen kör alakú volt) "csak" AVK, tiszadobi és bükki leletanyagot találtunk. Ez esetben utólag néztem meg, hogy az adatbázisban ismert neolit lelőhelyként van a terület nyilvántartva. Szóval okulva saját hibámból és látva a kora-vaskori keltezést igyekeztem józan maradni, bár a prekoncepciómba beleillett a nyaktaggal leválasztott "tell" külső telepeként felfogható 37535-ös azonosítójú lelőhely.     A helyszínre érve megdöbbentő látvány fogadott. A Hernád magaspartja itt szinte függőleges, a Kollár domból délre olyan félkörívet ír le, mintha mesterségesen lenne kialakítva. Lélegzetelállítóan gyönyörű. Bár a lélegzetemet a kocsiból kilépve az éles +1 fokos szél is elállította, sőt olyan könnyes lett a szemem, hogy az első körbejárásnál nem is igazán láttam a talajt. A terület legelő. Az űrfelvételen is látszó, állatok által is használt út az egykori árok további szélesítésével jött létre, vagyis nem szeli ketté a lelőhelyet, hanem amikor kiásták a ma is markánsan követhető árkot, az itt futott. A domb tetején több nagy állatjárat (róka vagy borzvár) található. Megszoktuk ezt a telleknél, örültem is kicsit, mondván pár perc alatt több zacskó cserép és mehetünk haza pezsgőt bontani. A domb többszöri bejárása s az állatjáratok átvizsgálása után is azonban csak 4 db cserepet találtunk. Vastagfalú, durva általános őskori kerámiát. Az útbevágásban semmi jele rétegnek. A rókajáratokban úgyszintén egységes a talaj. A magasparton keletre a levágott domból a szántásban semmi lelet. Vagyis van valami ember által nagy munkával körbeárkolt gyönyörű természeti forma, ami nem többrétegű, mesterséges halom. Lelőhely, mert a cserepek nem mennek oda maguktól, de csak időszakosan vagy rövid ideig használt területről lehet szó a mostani megfigyeléseink alapján. A kora pedig rejtély!     Volt már olyan tapasztalatom, hogy valamiről bizton állítottam, hogy középső bronzkori, mert viselem a középső bronzkori szemellenzőt és évekbe telt míg az adatok meggyőztek valószínűleg nem helyes a gondolkodásom (ez az abaújdevecseri kartekerccsel történt, holnap írok róla). Vagyis Hellebrandt Magdolna aki egy időben későbronzkori-koravaskori "vizivárakat" keresett (Hellebrandt 2004), a pár jellegtelen cserép alapján ebbe a korszakba sorolta, én aki tellt keresek, nyilván a középső bronzkorba szeretném datálni, de egyik sem bizonyítható egyelőre. Az az ötletem támadt, hogy nyáron csinálunk egy hétvégés "time team" munkát, amit le is filmezhetünk. Légifotó, geofizika, és a központi róka vagy borzvár kitakarítása, és metszetek készítése, datáló leletanyag keresése lenne a cél. Ha kint alszunk hálózsákokban a lelőhelyen -aminél szebbet elképzelni sem tudok - a sok szúnyogcsípésnél több bajunk nem lehet.     A lelőhelyről visszafelé jövet a földút bevágódásában pedig találtunk egy letapasztott platnit, mellette és felette a szántásban középkori cserepekkel és az út metszetéből kibontottam egy őrlőkövet. Vagyis 300 méterre délkeletre a tüneménytől biztosan van egy középkori település. Hát majd meglátjuk..... Mindenesetre köszönet a tippért és a csodás napért! Irodalom: Hellebrandt Magdolna: Őskori föld és vízivárak. Prehistoric Earthworks and Forts Surrounded by Bodies of Water. in: Nagy Emese Gyöngyvér - Dani János - Hajdú Zsigmond szerk.: MΩMOΣ II. Őskoros Kutatók II. Összejövetelének konferenciakötete. Debrecen, 2004b, 171–186. [post_title] => Miért jó blogolni, avagy hogyan is jutottam el Vilmány-Kollár dombra [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => miert-jo-blogolni-avagy-hogyan-is-jutottam-el-vilmany-kollar-dombra [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2018-01-14 22:21:14 [post_modified_gmt] => 2018-01-14 22:21:14 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=1298 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) [10] => WP_Post Object ( [ID] => 1278 [post_author] => 2 [post_date] => 2018-01-14 20:49:21 [post_date_gmt] => 2018-01-14 20:49:21 [post_content] => Koós Judit 1991-ben az Archaeológiai Értesítőben publikálta B-A-Z megye füzesabonyi temetkezéseit (Koós 1991). Mivel nagyobb temetőfeltárás a megyaszói és a hernádkaki jól ismert lelőhelyek óta nem történt a megyében, így a pubikációban több lelőhely szórványosan előkerült adatai kerültek összefoglalásra. Itt olvashatunk 2 sírról Vizsoly-Barát dűlő és Vizsoly-Gépállomás lelőhelyekkel. Ha a leírásokat elolvassuk egyértelművé válik, hogy a két sír egy azon lelőhely, egyazon temetőjéből kerülhetett elő, Vizsoly északi határában levő TSZ gépállomásának területéről.                         A Hernád völgyi füzesabonyi lelőhelyeket intenzívebben vizsgáló mostani kutatási szakaszban kísérletet tettünk a temető helyének ismeretében a temetkezési helyhez tartozó bronzkori település lokalizálására. Abból a tényből indulunk ki, hogy azon esetekben amikor a település és a temető helyét is ismerjük a temetkezési hely a településhez képest 1 km sugarú körön belül található (az adatokat lásd egy következő bejegyzésben), a topográfiai térképen próbáltunk az eddig megismert "füzesabonyi gondolkodásmóddal" egy megfelelő települési helyet keresni. Itt a Hernád első és második terasza jöhetett szóba. A második teraszon foglal helyet Hernádbüd-Várdomb (eddig igazolhatóan csak hatvani telep) és Felsődobsza-Várdomb is.         A közhiteles adatbázis adatait megnézve azonban a gépállomástól északra, az első teraszon a 150 tszf magassági vonalhoz igazodva egy bronzkori besorolású lelőhely található. Így azt az egyszerű megoldást követtük, hogy a terepen újra bejártuk a 90731 azonosítójú lelőhelyet, melynek topográfiai adatai valóban megfelelnek egy füzesabonyi típusú településnek.  A bejárásra 2018 január 13-án, +1 fokban, szitáló hóesésben, erős szélben került sor. Ez a nap számos más bronzkori meglepetést is tartogatott számunkra a másnapra jelentkező megfázás tünetein kívül. Ezekről az elkövetkező napokban folyamatosan beszámolok. Vizsolyban a kissé promontorszerűen kiugró első teraszon ároknak felszíni nyomát nem érzékeltük. A felszínen középkori és népvándorláskori leletanyag mellett masszívan jött a bronzkor. A középső bronzkori, füzesabonyi datálást az alábbi töredék sokatmondóan támasztja alá.  Vagyis a Vizsoly-Gépállpmás (Barát dűlő) és Vizsoly-Vágli lelőhelyek egy egymástól kb. 500 méterre levő, markáns mélyedéssel elválasztott térszínek ismét ékes példáját mutatják annak, hogyha rendszerben gondolkodunk előbb-utóbb a helyükre kerülnek a kirakós darabjai.     Irodalom:  Koós Judit: A füzesabonyi kultúra sírjai Borsod megyében. – Die Spuren der Füzesabony-Kultur im Komitat Borsod. Archaeológiai Értesítő 118 (1991) 45–61. [post_title] => Vizsoly nemcsak a Biblia miatt lehet fontos [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => vizsoly-nemcsak-a-biblia-miatt-lehet-fontos [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2018-01-14 20:51:28 [post_modified_gmt] => 2018-01-14 20:51:28 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=1278 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) [11] => WP_Post Object ( [ID] => 1152 [post_author] => 2 [post_date] => 2018-01-04 20:30:46 [post_date_gmt] => 2018-01-04 20:30:46 [post_content] => Bodrogszerdahely neve nagyon ismert a bronzkoros szakirodalomban, mivel a Füzesabonyi kultúra késői, koszideri periódusának névadó lelőhelye, egy birituális temető itt került elő (Polla 1960). Kevesen tudják azonban, hogy a település határában több azonos korú lelőhely is létezik. Ezek nevével kapcsolatos keveredésekre illetve a lelőhelyek lokalizálására tettünk kísérletet 2017 december 29-én. Természetesen a terepbejárást sok kutatómunka előzte meg, melynek eredményét itt most olvashatjuk. A késői temető Bodrogszerdahely-Bakhegy néven vonult be a szakirodalomba, és pontos helyét igazán mostanáig senki nem ismerte. Ha elolvassuk Polla első publikációinak (Polla 1956, 1958) szlovák sorait kiderül, hogy a temető a Bálvány hegytől, amit a helyiek Bakhegynek neveznek nyugatra található a 478-as parcellában és a 49, 50, 51-es házak kertjében. Ez utóbbi adat csak az 1956-os a területen előkerült rézkori sírokat közlő cikkben található (Polla 1956, 640). Az Hungaricana  oldalán TK 1339-es számon található 1859-ben készült  Bodrogszerdahely határát mutató térképen (https://maps.hungaricana.hu/hu/OSZKTerkeptar/1335/?list=eyJxdWVyeSI6ICJCb2Ryb2dzemVyZGFoZWx5In0) a telkek pontosan beazonosíthatók.  Ez a térkép számos más információval is szolgál. Bodrogszerdahelyen három hegy is található. A legnyugatabbi a Bálvány hegy, ettől keletre van a Kis Bak hegy majd a Nagy Bak hegy. A fenti leírás azonban pontosítja a temető területét és a Bálvány hegyhez kapcsolja, így mostantól ennek a lelőhelynek a neve helyesen Bodrogszerdahely-Bálvány hegy. Polla rögtön leírja, hogy a temetőhöz tartozó település 1500 méterre É-ra található Kompošt néven (Polla 1958, 511) és hivatkozza Soudský és Břeň 1954-es cikkét. Itt a falutól északra levő lelőhely leírásakor a területet Kompošnak nevezik, de megemlítik, hogy Š. Janšák Zombok néven nevezi a lelőhelyet (Janšák 1935). Ezen a lelőhelyen a vasút építésekor 3 kis szondával vizsgáltak egy többrétegű lelőhelyet, mely a holt Bodrog partján áll. A középkori réteg alatt, vaskori, majd az otomani kultúrához sorolható vastag réteg került elő a feltárás során, mely alatt neolitikumot találtak még. A publikáció alapján itt valójában egy a füzesabonyi kultúra késői fázisába sorolható megtelepedési rétegről van szó.            Az imént említett térképen a Zompod nevű határrész a településtől K-re, a szomotori határhoz közel eső É-D irányú dombhát, melynek van Bodroghoz kapcsolódó markáns vége, ráadásul átszeli a vasútvonal. Azonban sem irányban sem távolságban nem illik ez a domb a leírásokhoz. A rejtélyt Andel 1955-ös cikkének 157. oldala oldja fel részben számunkra, ahol Bodrogszerdahely határában 3 lelőhelyet említ. Itt Andel a Kompoš lelőhely másik neveként a Malomhomokot adja meg. Ez a terület jól azonosítható a már említett térkép és több 20. századi térkép alapján is. A Malomhomoki területhez  jól illik a Soudský és Břeň által publikált alaprajz is. Így a Polla szerint a bálványhegyi temetőhöz tartozó település helye meghatározható és a félreértések elkerülése végett ezentúl Malomhomoknak nevezhetjük. Andel e mellett külön lelőhelyként említi a Zompod-i lelőhelyet továbbá egy Šibeničny kopec nevű területet is, melynek jelentése akasztófa. Az 1859-es térképen a Zompodtól délre található egy Akasztó homok nevű terület.  Ezt feloldhatja az az adat, hogy Janšák 1935-ben a Bakhegyet illetve a Bálvány hegyet Akasztó dombként nevezi egy térképen. Vagyis Andel 3 lelőhelye: 1, a tévesen Akasztófának/Akasztódombnak nevezett Bálvány hegy/Bakhegy 2, a legtöbb helyen Kompošnak nevezett Malomhomok 3, és a Zompod A szomotori határrészben levő Zompot területét egyébként Soudský és Břeň a 484. oldalon hallstatt kori településként említi. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a szakirodalom Bakhegy néven otomani települést is ismer. Budinský-Krička a Bakhegyen szláv halomsírok feltárása során azt állapította meg, hogy a halmok egy bronzkori településrétegből lettek felhordva, melynek anyagát a nagyrévi kultúrához hasonlította. A publikáció táblaanyaga azonban korai otomani sajátosságokat mutat (Budinský-Krička 1959). Fettich Nándor és László Gyula honfoglaláskori sírokat tárt fel a Bakhegyen. A dokumentáció sajnos elveszett, de Báder Tibor egy honfoglaláskori leletkatalógus alapján a Bálványhegyre teszi az ásatást (Bader 1998). A sírok feltárása során ez alkalommal is bronzkori leletek kerültek elő, melyek egy masszív bronzkori települési rétegre engednek következtetni. A bronzkori leletek a Magyar Nemzeti Múzeumban vannak, Kovács Tibor 1982-ben közli őket. Ez a leletanyag is a kultúra korai fázisába sorolható. Vagyis a késői temetőhöz közel, feltehetően a Bálvány hegyen ahol szláv és honfoglaláskori sírok is feltárásra kerültek van egy korai település is. Ennek pontos helye szintén ismeretlen. Mindezen előzetes információk alapján 2017 december 29-én megkíséreltük felkeresni és beazonosítani a lelőhelyet. A Zompodi/Zompoti domb végén átmegy a betonút és a vasút is. A vasúti őrház melletti dombon nagy mennyiségben gyűjtöttünk régészeti leletanyagot, jobbára díszítetlen kerámiát. A domb egy része sűrű bozótos, közepén bányászatra utaló gödörrel, majd dél felé egy függőlege partfal mutatja, hogy területének egy részét elbányászták, elplanírozták. A déli területek egyre magasodnak, itt sáncokra utaló nyomokat is találtunk. A terület mindenképp régészeti lelőhely, kora későbbi meghatározásra vár. A Malomhomok területe jól azonosítható. Áll még az 1954-es térképen látható feszület is az út mellett. A Domb Bodrog felé eső része bozótos, nagyon köves, a déli lejtőn szőlőültetvény található. Az egykori domb nyugati és déli, betonúttal levágott vége azonban szántóföld, ahol nagy mennyiségű leletanyagot gyűjtöttük, több obszidiánnyersanyaggal is. Itt többek között hordozható tűzhely töredékét is megtaláltuk.            A bálvány hegyi temető területe ma lakóházakkal beépített, így ezt csak térképen lehet bejelölni. A Bálvány hegy tetejére felmászva azonban egy 50 m átmérőjű, kör alakú, egyenes platót találtunk, melyet körbevesz egy pár méter széles teraszos sáv. A tejes terület magasan növő sásos fűvel fedett, a felszín nem látszik. A plató területén minden vakondtúrás azonban gazdagon ontotta a régészeti leletanyagot. A hegy tetejének kialakítása kísértetiesen emlékeztet a hernádbüdi korai hatvani település formájára és méretére (lásd: http://bronzkor.hu/hernadbud-vardomb/), az előkerült leletanyag bronzkori, közelebbi azonosításra azonban nem alkalmas.           Vagyis az adatok összevetése során 4 lelőhelyet azonosítottunk. A Polla által publikált temető helye biztos, mint ahogyan a tőle 1500 méterre északra levő Malomhomok/Kompoš nevű településé is. A Bálványhegy tetején biztosan van egy tudatos tájrendezés eredményeként létrejött plató, melyet mesterséges terasz vesz körbe. jelenlegi ismereteink alapján ez lehet a korai Bálványhegyi vagy Bakhelyi település helye. Biztosan régészeti lelőhely és önálló a Zompod vagy Zompot területe is, melynek kora azonban még bizonytalan. Mária Novotna mindezek ismeretében valószínűleg összekeveri a 2 települési lelőhelyet az 1995-ös rövid összefoglalójában. A malomhomoki és a bálványhegyi területek egyes részein lehetséges további roncsolásmentes vizsgálatok elvégzése, melyet a jövőben tervezünk.   Irodalom: Karol Andel: Výsledok archeologického prieskumu na zemplínsko-užskej nížine v rokoch 1953/54.Vlastivedný Sborník I. Košice 1955, 144-171 Budinský-Krička, V.: Výskum na slovanskom mohylníku v Strede nad Bodrogomr. 1957. Archeol Rozhl 11 (1959), 528-531. Štefan Janšák: Praveké sídliská s obsidianovou industriou na vychodnom Slovensku. Bratislava 1935 Kovács Tibor: Die terminologischen und chronologischen Probleme der frühen und mittleren Bronzezeit in Ostungarn. In: Atti X. Simp. Int. Neol. Etá Bronzo in Europa. Verona 1982, 153-164. Belo Polla  Eneolitické nálezy v Strede nad Bodrogom. Archeologické Rozhledy 8, 1956, 640-643 Belo Polla: Birituálne füzesabonyské pohrebisko v Strede nad Bodrogom. Archeologické Rozhledy 10, 1958, 511-515. Belo Polla: Birituelle Füzesabonyer Begräbnisstätte in Streda nad Bodrogom. In: Pohrebiská zo staršej doby bronzovej na Slovensku I. Bratislava 1960, 299-386.

1951. Soudský – J. Břeň: Archeologický Pruzkum trati družby Košice-Čierna nad Tisou v. r. 1951.ArchRozhl VI (1954) 463-490.

  [post_title] => Bodrogszerdahely "elveszett" lelőhelyei [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => bodrogszerdahely-elveszett-lelohelyei [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2018-01-24 18:34:23 [post_modified_gmt] => 2018-01-24 18:34:23 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=1152 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw [post_title_ml] => [:hu]Bodrogszerdahely "elveszett" lelőhelyei[:en]The “lost” sites of Streda nad Bodrogom/Bodrogszerdahely[:] [post_title_langs] => Array ( [hu] => 1 [en] => 1 ) ) [12] => WP_Post Object ( [ID] => 1418 [post_author] => 2 [post_date] => 2017-12-20 17:43:06 [post_date_gmt] => 2017-12-20 17:43:06 [post_content] => Pár lelőhelyről nem esett szó még a Kassai medencében, ezeket szeretném most röviden összefoglalni. Nem fogom tárgyalni Nižná Myšľa/Alsómislye, Várhegy, Konopiska, Alamenev és Pod zdanskym brehom lelőhelyeket, mert itt tavasszal több vizsgálatot is tervezünk folytatni és majd akkor írok ezekről. Délről északra haladva az első lelőhely Seňa/Abaújszina-Vyšný Ián. A Hernád jobb parti mellékfolyója a Sokoliansky potok teraszának szélén gázvezeték ásása közben egy többkorszakos lelőhelyen került sor leletmentésre. Neolit, kora és középső bronzkori leletek és a római kor emlékei kerültek elő. A hat későfüzesabonyi sír közül néhány pilinyi gödrökkel szuperpozícióban került elő (Horváthová 2011, e leletekből válogattunk a kiemelt képhez). A temetkezésekhez tartozó település helye nem ismert egyelőre. Veľká Ida/Nagyida területéről két adatunk is van. A Primkynec határrészben a falutól északra 1951-ben terepbejárás során otomani, vaskori és középkori leletanyagot gyűjtöttek egy kavicsbányában (Hajek 1953, 321). 1977-ben a lelőhely teljes megsemmisüléséről ad hírt az irodalom (Lamiová-Schmiedlová-Miroššayová 1991, 174). Gašaj-Olexa 1992, Karte 1 és ez alapján Jaeger-Olexa 2014, 163 nyílt településként jelöli a lelőhelyet. Šteiner a Bárcától 6 km fekvő lelőhelyet, Bárca egyik szatelittelepülésének tartja. Az innen előkerült leletanyagot Šteiner a posztklasszikus fázisba sorolja, de nem zárja ki, hogy a bárcai 2-es réteggel azonos időben is létezhetett a település. Dominika Oravkinova hívta fel a figyelmemet arra a publikálatlan adatra, mely szerint a falutól északra a vár és az Ida patak között szintén otomani leletek kerültek elő. Hogy ennek a területnek lehet-e köze a Primkynechez, az kérdéses. Érdekes adat, hogy Veľká Ida/Nagyida- Zámocké tably  dűlőben hatvani, pilinyi és római település került elő. Az 1-es gödörből származó állatcsontanyag értékelése során Z. Miklíková egy 1750 BC C14 adatra hivatkozik. Ez a C14 adat, az adott területen inkább az otomani időszaknak felel meg, hiszen a RA2 időszaknak felel meg. Ismerünk RA2 korú hatvani lelőhelyet, de azokról területekről ahol az OFK-tól Ny-ra a hatvani kultúra továbbél egészen a halomsíros időszakig. Tehát az irodalmi adatok alapján egyelőre csak a teljesen elpusztult Primkynec lelőhelyet sorolhatjuk minden bizonyossággal az OFK időszakba. Viszont ha 6 km-re van Bárcától akkor nem szatelittelepülés, hanem önálló település a Dél-Borsodi síkságon megfigyeltek alapján. További két lelőhely ismert Sebastovce/Zsebes település határából. Sebastovce közigazgatásilag Kassához tartozik, így ezeket a lelőhelyeket tulajdonképpen már a kassaiakkal együtt kellett volna bemutatni. Szóval a Lapise dűlőben egy avar-szláv  temető feltárása során 2 OFK településobjektumot tártak fel (Budinský-Krička 1976, 68–69; Lamiová-Schmiedlová-Miroššayová 1991, 53 további irodalommal). A Kenderkert területén pedig további OFK településobjektumok kerültek elő (Lamiová-Schmiedlová-Miroššayová 1991, 52-53 további irodalommal). Irodalom: Budinský-Krička 1976 - V. Budinský-Krička: Výskum slovansko-avarského pohrebiska a sídliska z mladšej doby bronzovej v Šebastovciach. AVANS v roku 1975, 1976, 67-69. Gašaj/Olexa 1992 - D. Gašaj / L. Olexa: Nižná Myšľa - ein bronzezeitliches Hanselszentrum in der Ostslowakei. Wuppertal 1992. Hájek 1953 - L. Hájek: Vzácny nález z doby bronzové v Barci u Košic. Archeologické Rozhledy 5, 1953, 319-322. Horváthová 2011 - E. Horváthová: Pohrebisko otomanskej kultúry v Seni. Študijné zvesti AÚ SAV 49, 2011, 115-141. Hreha/Olexa 2009 - R. Hreha/L. Olexa: Sídlisko z doby bronzovej a doby rímskej vo Veľkej Ide. AVANS 2007, 2009, 80, 81. Jaeger/Olexa 2014  - M. Jaeger/ L. Olexa: The metallurgists from Nižná Myšľa (okr. Košice-okolie/SK) A contribution to the discussion on the metallurgy in defensive settlements of the Otomani -Füzesabony culture. Archäologisches Korrespondenzblatt 44, 2014, 163–176 Lamiová-Schmiedlová/Mirrošayová 1991 - M. Lamiová-Schmiedlová / E. Mirrošayová: Archeologická topografia - Košice. Košice 1991. Miklíkova 2011 - Z. Miklíková: Zvyšky zvierat z doby bronzovej a rímskej zo sídliska vo Veľkej Ide. AVANS 2008/2011, 186-189. Šteiner 2009 - P. Šteiner: Keramický inventár otomansko-füzesabonyského kultúrneho komplexu vo svetle nálezov z Barce I. Nitra 2009.     [post_title] => A kassai medence lelőhelyi 4: ami eddig kimaradt [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => a-kassai-medence-lelohelyi-4-ami-eddig-kimaradt [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2018-02-07 17:53:35 [post_modified_gmt] => 2018-02-07 17:53:35 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=1418 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw [post_title_ml] => [:hu]A kassai medence lelőhelyi 4: ami eddig kimaradt[:en]Archaeological sites of the Košice Basin 4: Sites that have been left out so far[:] [post_title_langs] => Array ( [hu] => 1 [en] => 1 ) ) [13] => WP_Post Object ( [ID] => 1408 [post_author] => 2 [post_date] => 2017-12-12 15:40:48 [post_date_gmt] => 2017-12-12 15:40:48 [post_content] => A Košice-Barca/Kassa-Bárca, Nad Begányijo mlynom és a Nižná Myšľa/Alsómislye, Várhegy erődített településeken kívül a Kassai medencében található még egy hasonló szerkezetű település, melyet kevésbé ismerünk: Rozhanovce/Rozgony, poloha Plebanské II.  A település a Torysa/Tarca és a Olšianský patak összefolyásánál egy teraszon fekszik. A lelőhely ásatására 1978 és 1983 között került sor. A közzétett adatok alapján, úgy gondoltam, hogy a bronzkori település területe nem teljes egészében feltárt, így ez a terület alkalmas lehet roncsolásmentes kutatásokra és azok összevetésére a már feltárt területtel. Azonban nagyot kellett csalódnom. A bronzkori település helyén ma csemetekert található, a felszín teljesen átalakult, sem az árok, sem semmilyen az egykori felszínre utaló mikrodomborzati elem már nem figyelhető meg. A bronzkori település központi része mára teljesen megsemmisült. A település belső szerkezetéről eddig két publikáció látott napvilágot (Gašaj 1983; 2002). Ezek alapján azt tudjuk, hogy a bronzkori lakóhelyet két oldalról árok és sánc védte. Az árok 15-16 méter széles és 4 méter mély volt. A földsáncsánc alapja 8 méter széles volt, külső és belső oldalát paliszádfal erősítette. Az így kialakított védett rész átmérője 40 méter volt. Bárcához és Misléhez hasonlóan itt is két fő települési horizontot lehetett megfigyelni. Az korábbi horizontból csak pár házat ismerünk, ebben az időszakban az erődítés még nem állt. Miután ennek a periódusnak a házait tűz pusztította el, részben rájuk épült a sánc és létrehozták a fiatalabb fázis épületeit, melyekből 11 került feltárásra. Ebben a periódusban a házak az erődítés vonalához igazodva, utcákba rendeződtek. Mindkét települési periódus épületei egyhelységes (4x4,5 méter alapterületű), paticsfalú, lesározott padlójú, tűzhellyel rendelkező házak voltak. A rozgonyi település az OFK klasszikus fázisába datálható, a fiatalabb réteg egyidős a bárcai település I/3 rétegével, az idősebb pedig részben a bárcai II. réteggel. A település életének végét tűzvész okozta.          A települést Budinský-Krička írta le először (Budinský-Krička 1976; 1977) majd Jurecko is említi 80-ban (Jurecko 1980), ők azonban Rozhanovce-Hôrka néven. Vagyis a két dűlőnév egyazon települést takarja. E korai jelentésekben, Bükki, festett kerámiás neolit, rézkor/bronzkor átmenetéről származó és bronzkor utáni használata is említett a területnek. Ekkor még nem volt egyértelmű az OFK datálás. A leírások azonban azt is említik, hogy a Olšianský patak mindkét partján találhatók bronzkori leletek. Ez a terület Košické Oľšany/Kassaolcsvár határában a Pod silaše dűlőnévre hallgat. Novotná 1995-ben egyenesen úgy fogalmaz, hogy az Olšianský patak választotta el valószínűleg az erődített településrészt a nem erődítettől. Egy további telepet is említ a közeli, mocsaras területen. Tőle tudjuk azt is, hogy az erődített területnek kb. a negyede került feltárásra. A kassaolcsvári területen őszi terepszemlénk alkalmával derékig érő gaz volt. A terület tisztítás után alkalmas lehet geofizikai felmérésre. A rozgonyi-kassaolcsvári telep azonos rangú és korú lehetett a két másik a köztudatba jobban bekerült településsel. Bárca és Rozgony 8 km-re vannak egymástól, Bárca és Alsómislye 10 km-re, Rozgony és Mislye 12 km-re. 4 km/h-ás gyalogos átlagsebességgel számolva reggeli utáni indulással ebédre már a szomszédban is lehettek a bronzkori emberek. Arról nem is beszélve, ha a Tarcán hajóztak lefelé. Mindhárom településről ismertek kézművesség nyomai, erődítéseik alapján központi településekként értékelhetjük őket. Belső struktúrájuk, házaik mérete, leletanyaguk megegyezik, kronológiailag egy horizontban léteztek, így valószínűleg egyenrangú települései voltak a Kassai medence mikrorégiójának. A rozgonyi/kassaolcsvai településegyüttesnél megfigyelhetjük azt a kettősséget, amit a kutatás kezdetén az egyik kiemelt pontként határoztam meg. Van-e úgynevezett külső települése ezeknek az „erődített” településeknek és ha igen mi a kapcsolat közöttük. Eddig még nem sikerült olyan lelőhelyet találni ahol a kérdésre adandó válaszokhoz bármilyen új megfigyelést lehetne tenni. De ne legyünk türelmetlenek! Irodalom: Budinský-Krička 1976b - V. Budinský-Krička: Sídlisko z prelomu eneolitu a doby bronzovej v Rozhanovciach a Košických Olšanoch. AVANS v roku 1975, 1976, 64-65. Budinský-Krička 1977 - V. Budinský-Krička: Nálezy z prieskumu na východnom Slovensku. AVANS v roku 1976, 1977, 65-81. Gašaj 1983 - D. Gašaj: Výsledky záchranného výskumu opevnenej osady otomanskej kultúry v Rozhanovciach. Archeologické Rozhledy 35, 1983, 130-137. Gašaj 2002a - D. Gašaj: Fortified settlement at Rozhanovce. In: Między Mykenami a Bałtykiem - Kultura Otomani-Füzesabony. Krosno-Warszawa 2002, 35-37. Novotná 1995 – M. Novotná: Befestigte Siedlungen der Otomani-Kultur in der Slowakei. In: Settlement patterns between the Alps and the Black see 5th to 2th milennium B.C. Verona-Lazice 1992, Sezione Scienze dell uomo No. 4, 1995, 141-145. [post_title] => Kassai medence lelőhelyei 3: Rozhanovce, Plebanské Flur II (Hôrka) [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => english-kassai-medence-lelohelyei-3-rozhanovce-plebanske-flur-ii-horka [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2018-02-06 15:43:42 [post_modified_gmt] => 2018-02-06 15:43:42 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=1408 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw [post_title_ml] => [:hu]Kassai medence lelőhelyei 3: Rozhanovce, Plebanské Flur II (Hôrka)[:en]Archaeological sites of the Košice Basin 3: Rozhanovce, Plebanské Flur II (Hôrka)[:] [post_title_langs] => Array ( [hu] => 1 [en] => 1 ) ) [14] => WP_Post Object ( [ID] => 1366 [post_author] => 2 [post_date] => 2017-12-10 19:06:46 [post_date_gmt] => 2017-12-10 19:06:46 [post_content] => Mivel a kassai járás területére készült régészeti topográfiai kötet (Lamiová-Schmiedlová/Mirrošayová 1991), Kassa város lelőhelyeinek összegyűjtése a kevésbé komoly feladatok közé tartozik, mégis tartogat meglepetéseket. A bronzkoros irodalom egyik legismertebb lelőhelye Košice-Barca/Kassa-Bárca erődített települése. Bárca egykor önálló falutelepülés ma már Kassa része. A régészeti lelőhely dűlőneve: Begányi (Begahner)-Mühle/malom, szlovákul: Nad Begányijo mlynom. A bronzkori lelőhely teljes területe beépített, családiházas övezet. A felszínen térformában vagy mikroreliefben sem ismerhető fel az egykori település. Nem véletlenül írom ezt, hiszen Szihalmon a mai napig komoly mélyedés fut az egykori bronzkori árok vonalában, melyet még az aszfaltos utcahálózaton is jól lehet érzékelni. A bárcai lelőhely a Myslavký patak déli partján található. Annak egy a patak fölé 12 méterrel magasodó platójának felszíne lett nyugatról és délről árok és sáncfallal övezve. Az északi és a keleti oldalt a természetes magaspart vonala határolja. 1936-ban a terület egykori tulajdonosa J. Teplý folytatott itt feltárásokat. 1941-ben ásott itt Tompa Ferenc is de a terület teljes felületű szisztematikus feltárására 1951 és 1954 közöztt F. Prošek, L. Hájek und J. Kabát vezetésével került sor (Kabát 1955; Hájek 1953; 1954; 1957; 1959; 1961). A Tompa feltárás dokumentációja megsemmisült, de Vargha László, aki 1942-ben látta még a dokumentációt röviden leírja az eredményeket és egy házrekonstrukciót is készített (Vargha 1955). 1949-ben J. Pástor is végzett itt feltárásokat.     A területet nemcsak a bronzkorban lakták. A rétegrend fentről lefelé a következő: középkor La Téne periódus I-II. réteg: bronzkor III. réteg: egyes publikációkban ez egy agyaghorizonttal jellemezhető planírozási réteg, ami megalapozza a bronzkori települést (Bader 1998, 67), más helyeken szürke agyarétegként írják le spirálbütykös és textildíszes kerámiával és az otomani település részeként értékelik. A legújabb részletes tanulmányban P. Šteiner (2009) szintén a planírozási réteg elméletet osztja. IV/1 réteg: badeni kultúra IV/2 réteg? vegyes bükki és tiszapolgári típusú anyag IV/1 Bükki kultúra mezolitikum altalajba mélyedő paleolit objektumok A II. réteget további két alfázisra kell osszuk a rétegtani megfigyelések alapján. Ez az első erődített fázisa a településnek. Az erődítés fa-föld konstrukciójú, kívülről árok kíséri. A sánc külső oldalát agyagtapasztású fal borította. A sánc talpvastagsága 4 méteres volt, a magassága 2, 85 m. A korábbi fázisban a sánc belső oldalán egy kővel kirakott út futott végig és csak az úthoz igazodó házak álltak ebben az időszakban. Ezek a déli és az északi területen kétosztatúak voltak, közöttük egyosztatú házakkal. A fiatalabb rétegben ez a kővel fedett út már nem volt használatban. A korábbi kétosztatú házak helyén a déli falnál háromhelységesek épültek, és  4 K-Ny.i irányú új épületet is építettek. Egy égési horizont után aztán a települést újraépítettek. Ezt hívjuk az I. települési szintnek. A korábbi fal külső oldalán levő árkot betemették és egy szélesebb, 4,50 méter magas falat emeltek, amit még paliszád is magasított. Az új, 10 méter széles árok 7 méterrel kijjebb került kialakításra. Az új fal a régi árok mellett a régi házak alapjaira is ráépült, már nem tartalmazott belső fakonstrukciót. Az I. réteg 90 cm vastag volt és tovább 3 alrétegre osztották, szabályos épült utcarendszernek nyomát itt nem lehetett megfigyelni. Azonban számos kézművestevékenység nyoma került elő ebből a rétegből. Az épületek nyomait kőkonstrukció és cölöpnyomok jelzik, agyagpadlót nem sikerült megfigyelni. Tocik szerint emeletes házak is állhattak ebben az időszakban a településen. A legfelső réteg bodrogszerdahelyi típusú kerámia datált, vagyis a füzesabonyi kultúra legkésőbbi, koszideri fázisára tehető. A megerődített területen kívül egy gödrökkel leírható ún. Vorburg vagyis elővár/előtelepülés létezett. Az erődített terület mérete 50x50 méteres volt. A szakirodalomban sokáig a J. Kabát által publikált alaprajz volt ismert (Kabát 1955, obr. 259). Točik 1994-es cikkében a Kabát féle alaprajzon található házalapokat szétválasztja fázisok szerint, így született meg a II. réteg két alfázisa. A fenti leírás már ennek felel meg.         A Między a Mykenami a Baltykiem katalóguskötetben (Gancarski 2002) megjelent alaprajz (Fig.3) ezek alapján szintén rossz képet mutat, az egyes fázisok elemeinek összekeverésével.           Šteiner 2009-es munkája egy részletes alaprajzi fejlődési képet mutat: — A bárcai bronzkori településtől délre 700 méterre, Bárca településen belül ismerünk további füzesabonyi sírokat Kosice-Barca, Kastiel területéről. Topográfiai kötetszáma: 1/7. —Kosice-Barca, Čkalovova ul.1. Itt elektromos vezeték húzása közben 2 bronzkori kerámiatöredék került elő. D. Gašaj szóbeli információja szerint ez a terület is temetkezési hely. Topográfiai kötetszáma: 1/3. — Kosice-Barca, Mezdi Svetlou a cestou na letisko lelőhelyen településre utaló maradványokat találtak. Topográfiai kötetszáma: 1/9. Az igazi meglepetés számomra L Kaminská 2001-es rövid híradása, mely szerint a Myslavský patak északi partján levő fennsíkon a Táborisko dűlőben újabb füzesabonyi településről számol be. Itt a Cassovia bevásárlóközpont építése előtti megelőző feltárás során 41 otomani településobjektumot tártak fel, egy ezek közül kézművesipari termékek előállítására szolgáló munkagödör volt az ásató szerint. A feltárás leletanyagát az ásató most készíti elő publikálásra. L. Kaminská szíves szóbeli közlése alapján, a területet lehumuszolva bocsájtották rendelkezésre. A humuszolt felület peremén, ahol kevesebb talaj lett letermelve L. Kaminská azonban fényképen dokumentált nagy összefüggő égett paticsfoltokat, melyeket felszíni házak maradványaiként értékelhetünk. Vagyis a Táborisko platón nem csak gödrök voltak, hanem a bárcai teleppel egykorú felszíni házakkal is rendelkező település. Ma a plató teljes felülete áruházakkal beépített, fedett parkolókkal burkolt tér. Más területek feltárása során is kerültek elő itt füzesabonyi leletek. A területen ároknak, vagy más erődítési elemnek nem találták nyomát a feltárások során. A leletanyag tipológiája alapján azonban a két településnek biztosan volt olyan korszaka amikor egyszerre álltak. A Táborisko platója magasabban van mint a bárcai, a két lelőhely jól látható egymásról. L. Kaminská elmondása szerint a Táborisko platóján egy forrás ered, mely ma is működik és a felszín alatt vezetik le a völgybe. Vagyis ez a plató ugyanolyan jó megtelepedési hely volt mint a szembeni, sőt déli kitettsége révén talán „komfortosabb”. Ez a dupla települési kép teljesen új az eddig ismert rendszerben, máshonnan egyelőre nem ismerek rá példát. Mivel a területek teljesen fedettek, semmilyen további vizsgálatra nincs lehetőségünk, hogy a felmerülő kérdésekre választ adhassunk. A két települést éppezért nem értékelhetjük egyértelműen cluster típusúként (Duffy 2014, 203-206). Nem tudhatjuk, hogy a bennük élő csoportok egy közösségként élték életüket, vagy egymástól különálló csoportokként definiálták magukat. Ha így volt, alá vagy fölérendeltségi viszony volt közöttük? Az alábbi két metszeten a Cassovia áruház és a bárcai erődített település helyét jelöltük. Magassági viszonyaik jól láthatók. Az áruház előtt a reliefen látható egy mélyedés mely a magaspart szélén van. Kézenfekvőnek tűnhet ezt egy bronzkori árokként értelmezni, melynek külső oldalán folyt a L. Kaminská által vezetett feltárás, vagyis a gödrös részen és a belső, árokkal körülkerített rész ekkor már elpusztult. Ez azonban egy nagyon kívánatos feltételezés, de csak az. Semmilyen bizonyíték nincs és nem is lesz rá.        A két település környékéről további két füzesabonyi lelőhelyet ismerünk. — Kosice, Nizné Kapustníky temetőjében J. Pástor 163 Košťany csoportba sorolható és 17 otomani kultúrás temetkezést tárt fel (Pástor 1969a; 1969b, 1970). – Kosice, Napájadlo, 1976-ban egy profilból, rétegből a füzesabonyi kultúra koszideri fázisának leletei kerültek elő (Čaplovič-Gašaj-Olexa 1978, 63-64). Minden Kassa belterületéről ismert lelőhely beépített terület ma, így egymáshoz való viszonyuk nem tisztázható sajnos. Topográfiai viszonyaik azonban egy viszonylag szűk kört jelölnek ki, ahol a bronzkor ezen szakaszában intenzív élet folyt. Ebből kifolyólag az egykorú lelőhelyek esetében – mely kérdést jelenleg nem tudok pontosan megítélni – egy viszonylag szűk területre koncentráló életkamrát jelölhetünk ki a bronzkorra, egy esetleg több független közösséggel. A kis terület miatt én mégiscsak egy összetartozó közösség több funkciójú élethelyeit látom az adatokban, de belátom ez szubjektív. Irodalom: Bader 1998 - T. Bader: Bemerkungen zur Bronzezeit im Karpatenbecken Otomani/Füzesabony-Komplex. Überblick und Fragestellung. Jahresschrift für Mitteldeutsche Vorgeschichte 80, 1998, 43-108. Čaplovič/Gašaj/Olexa 1978 - D. Čaplovič / D. Gašaj / L. Olexa: Archeologické prieskumy na stavbách socializmu na východnom Slovensku. AVANS v roku 1977, 1978, 62-70. Duffy 2014 - Paul R. Duffy Complexity and Autonomy in Bronze Age Europe: Assessing Cultural Developments in Eastern Hungary. Archaeolingua Alapítvány, Budapest, 2014  Gancarski 2002 – J. Gancarski (ed.): Między Mykenami a Bałtykiem - Kultura Otomani-Füzesabony. Krosno-Warszawa 2002, Hájek 1953 - L. Hájek: Vzácny nález z doby bronzové v Barci u Košic. Archeologické Rozhledy 5, 1953, 319-322. Hájek 1954 - L. Hájek: Zlatý poklad v Barci u Košic. Archeologické Rozhledy 6, 1954, 584-587. Hájek 1957 - L. Hájek: Hlinĕné lidské plastiky z doby bronzové V Barci u Košic. Tonplastiken  menschlicher Figuren aus der Bronzezeit in Barca und Košice. Slovenská Arcaeológia 5, 1957, 323-338. Hájek 1959 - L. Hájek: Kostĕná industrie otomanské kultury z Barce. Knochenindustrie der Otomani-Kultur in Barca. Slovenská Arcaeológia 7, 1959, 285-300. Hájek 1961 - Hájek, L.: Zur relativen Chronologie des Äneolithikums und der Bronzezeit in der Ostslowakei. In: Komission für das Äneolithikum und die ältere Bronzezeit. Nitra 1958. Bratislava 1961, 59-76. Kabát 1955 - J. Kabát: Opevnění otomanské osady v Barci. Archeologické Rozhledy 7, 1955, 594-617, 742-746. Kaminská 2001 - Ľ. Kaminská: Záchranné výskumy v Košiciach. AVANS v roku 2000, 2001, 96-97. Lamiová-Schmiedlová/Mirrošayová 1991 - M. Lamiová-Schmiedlová / E. Mirrošayová: Archeologická topografia - Košice. Košice 1991. Šteiner 2009 - P. Šteiner: Keramický inventár otomansko-füzesabonyského kultúrneho komplexu vo svetle nálezov z Barce I. Nitra 2009. Pástor 1969a - J. Pástor: Košické pohrebisko. Košice 1969. Pástor 1969b - J. Pástor: Príspevok k pohrebnému rítu na pohrebisku v Košiciach. Historica Carpatica 1, 1969, 167-200. Pástor 1970 - J. Pástor: Výskum Východoslovenského múzea v rokoch 1965-66. Nové Obzory 12, 1970, 211-259. Točik 1994 - A Točik: Poznámky k problematike opevneného sídliska Otomanskej kultúry v Barci pri Košiciach. – Bemerkungen zur Problematik der befestigten Siedlung der Otomai-kultur in Barca bei Košice. Studijné Zvesti AUSAV 30 (1994) 59-65. Vargha 1955 – Vargha L.: A barcai bronzkori lakóház. Bronzezeitliches Wohnhaus von Barca Archaeológiai Értesítő 82 (1955) 48-56.   [post_title] => Kassai medence lelőhelyei 2: Košice-Bárca és Košice-Táborisko és ami körülöttük van [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => kassai-medence-lelohelyei-2-kosice-barca-es-kosice-taborisko-es-ami-korulottuk-van [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2018-01-28 15:38:07 [post_modified_gmt] => 2018-01-28 15:38:07 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=1366 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw [post_title_ml] => [:hu]Kassai medence lelőhelyei 2: Košice-Bárca és Košice-Táborisko és ami körülöttük van[:en]Sites in the Košice Basin 2: Košice-Barca, Košice-Táborisko and all around it[:] [post_title_langs] => Array ( [hu] => 1 [en] => 1 ) ) ) [post_count] => 15 [current_post] => -1 [in_the_loop] => [post] => WP_Post Object ( [ID] => 1461 [post_author] => 2 [post_date] => 2018-08-26 12:24:10 [post_date_gmt] => 2018-08-26 12:24:10 [post_content] => A Borsod Region Bronze Age Settlements (BORBAS) projekt 2012 óta kutatja a Dél-Borosdi síkság és a Bükk hegylábi régió bronzkori településeit a Miskolci Egyetem, a miskolci Herman Ottó Múzeum és a Kölni Egyetem közös kutatási projektjeként. Idén augusztusban az UPA (Universitätsforschungen zur prähistorischen Archäologie) sorozat új köteteként Bonnban adták ki a projekt eddigi kutatásait és eredményeit bemutató kötetet. A roncsolásmentes illetve kis roncsolással járó kutatások eredményei módszertanilag elkülönülő külön fejezetekben olvashatók. A geofizikai kutatást (eddigi C14 és talajfúrásadatokat) Tobias Kienlin az állatcsontanyagot Tugya Beáta a köveket Lengyel György és Kovács Nikoletta a felszíni leletgyűjtés anyagát Fischl Klára a légifelvételeket, geodéziai modelleket, térinformatikai feldolgozást Pusztai Tamás adta közre. A kötet második felében a kutatott lelőhelyek katalógusa található a kutatási adatok tényszerű közreadásával és a térképes adatokkal. Azt reméljük, hogy a kötet lehetőséget ad a mikrorégió lelőhelyeinek összehasonlítására más területek azonos korú településeivel. Kiindulópontja lesz/lehet egy adatközpontú elemzésnek és példaként szolgálhat más mikrorégiók adatainak gyűjtése, feldolgozása során. Kívánjuk, hogy mindenki annyi örömet leljen benne, mint mi szerzők! BORBAS 1 (2018) title_contents [post_title] => Megjelent a BORBAS projekt 2012-2017 évi kutatásait bemutató könyvünk [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => megjelent-a-borbas-projekt-2012-2017-evi-kutatasait-bemutato-projekt [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2018-08-26 12:33:39 [post_modified_gmt] => 2018-08-26 12:33:39 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=1461 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw [post_title_ml] => [:hu]Megjelent a BORBAS projekt 2012-2017 évi kutatásait bemutató könyvünk[:] [post_title_langs] => Array ( [hu] => 1 ) ) [comment_count] => 0 [current_comment] => -1 [found_posts] => 142 [max_num_pages] => 10 [max_num_comment_pages] => 0 [is_single] => [is_preview] => [is_page] => [is_archive] => [is_date] => [is_year] => [is_month] => [is_day] => [is_time] => [is_author] => [is_category] => [is_tag] => [is_tax] => [is_search] => [is_feed] => [is_comment_feed] => [is_trackback] => [is_home] => 1 [is_404] => [is_embed] => [is_paged] => 1 [is_admin] => [is_attachment] => [is_singular] => [is_robots] => [is_posts_page] => [is_post_type_archive] => [query_vars_hash:WP_Query:private] => e19307738d5235a9a74bb9db920c9aa7 [query_vars_changed:WP_Query:private] => 1 [thumbnails_cached] => [stopwords:WP_Query:private] => [compat_fields:WP_Query:private] => Array ( [0] => query_vars_hash [1] => query_vars_changed ) [compat_methods:WP_Query:private] => Array ( [0] => init_query_flags [1] => parse_tax_query ) [allow_query_attachment_by_filename:protected] => )