Bronz-kór

WP_Query Object ( [query] => Array ( [paged] => 9 ) [query_vars] => Array ( [paged] => 9 [error] => [m] => [p] => 0 [post_parent] => [subpost] => [subpost_id] => [attachment] => [attachment_id] => 0 [name] => [pagename] => [page_id] => 0 [second] => [minute] => [hour] => [day] => 0 [monthnum] => 0 [year] => 0 [w] => 0 [category_name] => [tag] => [cat] => [tag_id] => [author] => [author_name] => [feed] => [tb] => [meta_key] => [meta_value] => [preview] => [s] => [sentence] => [title] => [fields] => [menu_order] => [embed] => [category__in] => Array ( ) [category__not_in] => Array ( ) [category__and] => Array ( ) [post__in] => Array ( ) [post__not_in] => Array ( ) [post_name__in] => Array ( ) [tag__in] => Array ( ) [tag__not_in] => Array ( ) [tag__and] => Array ( ) [tag_slug__in] => Array ( ) [tag_slug__and] => Array ( ) [post_parent__in] => Array ( ) [post_parent__not_in] => Array ( ) [author__in] => Array ( ) [author__not_in] => Array ( ) [suppress_filters] => [ignore_sticky_posts] => [cache_results] => 1 [update_post_term_cache] => 1 [lazy_load_term_meta] => 1 [update_post_meta_cache] => 1 [post_type] => [posts_per_page] => 15 [nopaging] => [comments_per_page] => 50 [no_found_rows] => [order] => DESC ) [tax_query] => WP_Tax_Query Object ( [queries] => Array ( ) [relation] => AND [table_aliases:protected] => Array ( ) [queried_terms] => Array ( ) [primary_table] => wp_posts [primary_id_column] => ID ) [meta_query] => WP_Meta_Query Object ( [queries] => Array ( ) [relation] => [meta_table] => [meta_id_column] => [primary_table] => [primary_id_column] => [table_aliases:protected] => Array ( ) [clauses:protected] => Array ( ) [has_or_relation:protected] => ) [date_query] => [queried_object] => [queried_object_id] => [request] => SELECT SQL_CALC_FOUND_ROWS wp_posts.ID FROM wp_posts WHERE 1=1 AND wp_posts.post_type = 'post' AND (wp_posts.post_status = 'publish') ORDER BY wp_posts.post_date DESC LIMIT 120, 15 [posts] => Array ( [0] => WP_Post Object ( [ID] => 692 [post_author] => 2 [post_date] => 2014-12-10 13:15:23 [post_date_gmt] => 2014-12-10 13:15:23 [post_content] =>

A Bejegyzést Farkas Csilla készítette. Dobó István Vármúzeum, Eger.

A lelőhely Heves megye déli részén az Észak-alföldi hordalékkúp-síkság középső, a Gyöngyösi-sík kistájhoz tartozó területén fekszik, Boconád községtől északkeletre. Környezetéből határozottan, de csak alig egy-két méterre kiemelkedő dombhát, amely a felszínen is megfigyelhető árokkal van körül véve.

[caption id="attachment_694" align="alignleft" width="300"] A lelőhely a 2. katonai térképen jelölve (Forrás: http://mapire.eu/hu/)[/caption]

Jelen viszonyok között a legközelebbi vízfolyás a Tarna, melynek szabályozott medre kb. 3 kilométerre található. A 18-19. században készített katonai felmérések térképei alapján, azonban a Tarna kanyargós medre, holtágai, ártere jóval közelebb, nagyjából másfél két kilométerre volt nyugat, északnyugat felé. A környéken található helynevek több vizenyős, mocsaras helyet is jelölnek (Székes lápos, Mocsár szék). A légifotókon a lelőhely közvetlen közelében is megfigyelhetünk egykori kanyargós folyómedreket, amit a legújabbkori intenzív földművelés teljesen elfedett.

A helyszínen végzett geológiai fúrások vizsgálatából kiderült, hogy a terület egy jégkori hordalékkúpon alakult ki. A hordalékkúp felszínén áradmányvizek által lerakott agyagos – kőzetlisztes üledék rakódott le még a jégkor végén. Ez adja a talajképződés alapkőzetét. A talaj magas agyagtartalma alapján arra lehet következtetni, hogy a területen eredetileg barna erdőtalaj volt, ami a neolitikumtól kezdődő termelő gazdálkodás nyomán fejlődött át mezőségi talajszintté. A hordalékkúp felszíne nem volt egyenletes, hanem a vízfolyások mederágaival tagolt, ahol a kiemelkedőbb területeken a lokális talajvíz csökkenését követően futóhomok mozgás hatására 1-2 méteres garmadaszerű buckák alakultak ki. Valószínűleg egy ilyen kisebb kiemelkedésen alakították ki a település központi részét. A talajfúrásokat a FÁCIES Kulturális Szolgáltató BT végezte, Prof. Dr. Sümegi Pál DSc tanszékvezető egyetemi tanár vezetésével (Szegedi Tudományegyetem Földtani és Őslénytani Tanszék).

[caption id="attachment_695" align="alignleft" width="231"] A lelőhely szűrt mágneses anomália térképe (Készítő: Archaeológiai Kulturális Közalapítvány)[/caption]

A bronzkori lelőhely központi részén egy 175x152 méteres területen geofizikai és geodéziai felmérést végeztünk. A felmérés célja a lelőhely szerkezetének megismerése. A mérési eredmények alapján a domb tetején jelentkező néhány nagyobb anomália építményt is jelölhet, a kisebbek egyéb települési objektumok. A dombot egy hozzávetőlegesen 15-17 méter szélességű mélyedés veszi körbe, mely a központi részt kerítő árok maradványa lehet. A felmérés alapján úgy tűnik, hogy e mélyedés feltehetően két árkot rejt magában, melyeken biztosan volt délen egy bejárat. Itt a domborzat is enyhén emelkedik. Elképzelhető, hogy a domb északkeleti részénél is lehetett egy bejárat. Ezek valószínűleg igazodtak az eredeti felszínformához. A dombot közvetlenül körbevevő belső árok nagyobb mágneses elváltozásokat mutat, mely akár annak nagyobb mélységével lehet magyarázható. A kettős árkon kívül, attól átlagosan 16 méterre, egy harmadik árok is megfigyelhető. A külső, harmadik árok és a belső árkok között kevés régészeti objektumhoz köthető mágneses anomália jelentkezett, melyek legnagyobb része a délen található bejárat közelében koncentrálódik. A harmadik árkon kívül eső területen további régészeti objektumokként azonosítható mágneses anomáliák jelentkeztek. A felmérést az Archaeológia Kulturális Közalapítvány (Miskolc) végezte. Szörényi Gábor András, vezető régész, Tóth Krisztián, régész, Honti Szabolcs és Nagy Zoltán régésztechnikusok.

[caption id="attachment_696" align="alignright" width="212"] A lelőhely környezetében végzett szisztematikus terepbejárás adatai (Térkép: Bánhegyi Anna)[/caption]

A területen végzett szisztematikus terepbejárás alapján a település központi résztét (1,5-1,8 hektár) teljesen körül veszi a sík telep – kb. 28-30 hektár –, de főleg a kiemelkedő résztől dél, délkelet felé sűrűsödött a leletanyag.

Az árokkal körülvett központi rész területén 10x10 méteres hálóban gyűjtöttük fel a felszíni leletanyagot. Ez, a területet kelet-nyugati irányban átszelő földúttól délre található, egységesen őszi vetéssel borított lelőhelyrészre vonatkozik, mely nagyjából egy 1,2 hektáros területet érintett. Az első eredmények alapján teljesen logikusan a kiemelkedő részeken sűrűbb, az árok(ok) területén ritkább volt a lelet előfordulás. A statisztikai feldolgozás még folyamatban van.

A lelőhelyen folytatott régészeti tervásatás célja a település központi, kiemelkedő részének rétegtani szempontok szerinti vizsgálata. A feltárást 2014. október 20. és november 28. között az egri Dobó István Vármúzeum munkatársai végezték, Farkas Csilla, régész vezetésével. A dombhát területén két 5x5 méteres szelvényt nyitottunk. Az első szelvényt közel a belső árokhoz, a domb északnyugati részén húztuk. Az 5x5 méteres szelvényben a humusz és szubhumusz vastagsága összesen 55 cm, a szelvényfalban jól látszott, hogy a humuszt 40 cm mélységig szántás bolygatja. A humusz alatt löszös altalajt figyeltünk meg. A humuszból viszonylag sok szórvány leletanyag került elő, többek között a humusz alsó rétegéből egy kisméretű bronztőr. A humusz legalsó részéből, illetve a szubhumuszból alig került elő leletanyag. A szelvényben egyáltalán nem tudtunk telepjelenséget megfigyelni.

[caption id="attachment_697" align="alignleft" width="300"] Régészeti szelvények elhelyezkedése, légifotó (Fotó: Ritz Henrik)[/caption]

A 2. szelvényt a domb középső, legmagasabb részén kezdtük el. A szántás itt is 35-40 cm mélyen bolygatta a humuszt. A szántott réteg alsó részéből és az alatta megfigyelt szürke rétegből egy területen koncentrálódva, de bolygatott helyzetben embercsontok töredékei kerültek elő.

Valószínűleg egy sírhoz tartozhattak az ebből a rétegből előkerült, egy helyen koncentrálódó, de a szántással lényegében átforgatott dentálium gyöngyök és az Anadara nemzetséghez tartozó átfúrt kagylók. A szántás valószínűleg több sírt is bolygathatott.

A bolygatott humuszréteg elszedése után kb. 40 cm mélyen jelentkeztek az első bolygatatlan telepjelenségek. Több építmény részletét, azok padlószintjeit figyeltük meg. Ezeket legalább 4-5-ször újították meg, köztük átlagban 8-12 cm feltöltési réteg volt. A szelvény délnyugati részében megfigyelt padlón, többszörösen megújított tűzhely maradványai kerültek elő. Sikerült az építményekhez tartozó külső járószinteket is megfigyelni. Cölöplyukak, méhkas alakú tároló vermek is előkerültek. A cölöplyukak esetében csak néhánynál sikerült pontosan megfigyelni az indításukat. Szerkezeti szerepük kérdéses.

[caption id="attachment_698" align="alignright" width="300"] Légifotó a 2. szelvényről (Fotó: Ritz Henrik)[/caption]

Az egymást követő kulturrétegek vastagsága kb. 50-60 cm, ez alatt elértünk egy bolygatatlan humuszréteget. Ennek vastagsága a mélyebb gödrökben megfigyeltek alapján még 30-40 cm lehet, és csak ezután következik a löszös altalaj. Ezen a látszólag bolygatatlan humuszrétegen, átlag 90 cm mélységben állt meg a kutatás, de nem értük el a sárga altalaj szintjét.

A területen folyamatosan fémkeresőztünk, igen kevés eredménnyel. A leletanyag többsége kerámia és állatcsont. Előkerült még csiszolt és pattintott kőeszköz, agyag orsógomb, hálónehezék, csonteszköz, őrlőkő töredékek, halcsontok, kagyló- és csiga maradványok.

Az előkerült leletanyag tisztítása folyamatban van. Az elsődleges vizsgálatok alapján a település a Hatvani kultúra körébe tartozik. A központi kiemelkedés tetején előkerült emberi maradványok és a felszínen gyűjtött leletek alapján feltételezhető, hogy a területen megtalálható a Füzesabonyi kultúra temetője is.

A lelőhelyet, illetve annak központi részét erősen megbolygatta, felső részét el is pusztította az intenzív mezőgazdasági művelés. Ugyancsak a lelőhely pusztításához járul hozzá a településen áthaladó két földút, melyet gyakran használnak nagyméretű mezőgazdasági gépek.

[post_title] => Boconád-Alatka puszta [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => boconad-alatka-puszta [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2015-11-24 18:37:33 [post_modified_gmt] => 2015-11-24 18:37:33 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=692 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) [1] => WP_Post Object ( [ID] => 685 [post_author] => 2 [post_date] => 2014-12-05 09:48:56 [post_date_gmt] => 2014-12-05 09:48:56 [post_content] => Szarvas, Arborétum- Rózsakert lelőhely régészeti feltárása A szarvasi Arborétum (www.pepikert.hu) hazánk legnagyobb és leglátogatottabb arborétuma. A 82 hektáros területen fekvő park természeti értékei egyedülállóak az országban, és a különleges természeti értékeit évente több tízezer turista keresi fel. Az Arborétum területén három régészeti lelőhely is fekszik. Egy neolit és egy bronzkori tell, illetve a bronzkori tellhez tartozó külső település. A lelőhelyeken 2013-ban régészeti kutatófúrásokat végeztünk. A fúrásokat Prof. Dr. Sümegi Pál végezte egy az Arborétum által megnyert pályázat keretén belül. A fúrások alapján megtudtuk, hogy a neolit tell 2,4 m vastagságú rétegsorral rendelkezik, és szélén egy kurgán áll. A bronzkori tellen pedig 3,2 m mélységben találtuk meg az altalajt. A bronzkori tell alsó szakaszán egy vastag hamus réteget figyeltünk meg, majd 3 égett, paticsos réteg feküdt kb. 70 cm-re egymás fölött. A fúrások közben földmintákat vettünk, a minták kiértékelése jelenleg is tart. Mindkét tellnél találtunk egy-egy 2,5 m mély árkot, melyek a telleket vették körbe. A bronzkori tellhez köthető külső telepen is végeztünk kutatófúrásokat, itt különálló rétegeket nem lehetett észrevenni. A lelőhelyeket a neolit tell északi felének kivételével növényzet borítja, így terepbejárásra nem volt lehetőség. A külső telep megkutatására a szarvasi múzeum NKA pályázata révén került sor tavaly augusztus – szeptemberben. A tervünk az volt, hogy a korábbi kutatások alapján (Magyar régészeti topográfia 8. Szarvasi járás) kijelölt lelőhely-poligonon belül egy kutatóárkot húzunk, és egy esetleges objektum előkerülésekor szelvényt nyitunk. Három negatív kutatóárok után, egy negyedik, 2 m x 10 m-es árokban sikerült járószinteket elkülöníteni, melyeken Árpád-kori leletanyag feküdt. Ez újdonság volt, mivel a korábbi kutatások nem jeleztek Árpád-kori lelőhelyet. Az Árpád-kori rétegek alatt két szintben bronzkori objektumok kerültek elő. Három nagy méretű, valószínűleg szemetesgödör és egy oszloplyuk, melynek betöltése tele volt paticcsal. A szemetesgödrökből nagy mennyiségű hamu, csont, kagyló, patics és kerámiatöredék került felszínre. A feltárás során sikerült az objektumokat az indulási szintjüktől kibontani. A 3 nagy méretű objektumból rétegenként vettünk földmintákat, melyeknek természettudományi kiértékelése még folyik. Az előkerült leletanyagok nagy része jellegtelen kerámia, néhány markáns edénytöredék a Hatvani kultúrába sorolja a telepet. Az állatcsontok közül nagyszámú a szarvasmarha csont, de érdekességképpen az egyik objektumból egy kutyakoponya töredék, illetve két, átfúrt törött csonteszköz is előkerült. A gödrökből csak egy fémlelet, egy bronzból készült tű darabja került elő.       A feltárás által bizonyossá vált, hogy a korábban két lelőhelyként azonosított Szarvas, Arborétum, Filagória-dombja (MRT szám: 8/12) és a Rózsakert (MRT szám: 8/13) valójában egy tell és annak külső telepeként értelmezhető. A fúrások alatt talált árok nagy valószínűség szerint a külső telepet körülvevő árok. Az azon kívüli területen a két negatív kutatóárok miatt azt gondoljuk, hogy ott már nincs lelőhely, (korábban ide lokalizálták a Rózsakert lelőhelyet,) de ezt még további vizsgálatokkal kell megerősíteni. Újdonság volt az Árpád-kori anyag jelenléte, így számíthatunk a tellen is Árpád-kori lelőhelyre. Jövőbeli terveink között szerepel a terület geofizikai vizsgálata, valamint újabb feltárásokkal szeretnék jobban megismerni a lelőhelyeket, és a feltárt leletanyagokat bemutatni az Arborétumban Köszönettel tartozom opponenseimnek: Dr. Csányi Mariettának, Dr. V. Szabó Gábornak és Prof. Dr. Sümegi Pálnak, a Szarvasi Arborétum igazgatójának, Dr. Hanyecz Katalinnak és munkatársainak, valamint az ásatáson részt vevőknek az együttműködésért és segítségükért.   Gulyás András Tessedik Sámuel Múzeum és Szárazmalom,Városi Könyvtár Szarvas Vajda P. u. 1. 5540 tsmregesz@gmail.com   [post_title] => A szarvasi arborétum bronzkori tellje [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => a-szarvasi-arboretum-bronzkori-tellje [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2015-01-18 09:50:12 [post_modified_gmt] => 2015-01-18 09:50:12 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=685 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) [2] => WP_Post Object ( [ID] => 672 [post_author] => 2 [post_date] => 2014-11-20 19:21:41 [post_date_gmt] => 2014-11-20 19:21:41 [post_content] =>

A bejegyzést Balázs Ádám készítette.

Zsáka nagyközség Hajdú-Bihar megye bihari részének déli szegletében található. A Remény-erdő vagy, ahogy a környék lakosai ismerik Dózsa-puszta vagy Aka, Bakonszeg és Zsáka között helyezkedik el, a Berettyó folyó bal partján (1. ábra). A felismerését megkönnyíti, hogy a kora és középső bronzkori Ottomány/Otomani település magja részben a folyó gátjában található, tehát a gátból, mint egy domb emelkedik ki. A lelőhely melletti egyik külső településrészen egy, a felszínen gyűjtött érmék által a XI–XV. századra keltezhető Árpád-kori és középkori település és/vagy földvár található, ami részben megzavarja a bronzkori külső települési rész képét. Erről a településről Bakonszeg és Zsáka szájhagyománya is megemlékezik. A település neve Aka volt. A folyó túlpartján a már Bakonszeghez tartozó részt ma is Aka-kertnek nevezik (2. ábra).

A zsákai tell-település magját mai napig látható árok veszi körül. A földrajzi adottságokat vizsgálva ez a település sem tér el a többi környékbeli, kora és középső bronzkorban Ottomány/Otomani-kultúra által alapított településtől, hisz a központi rész környezetéből kimagaslik, és mellette a természeti adottságokhoz idomulva külső települési részek is megtalálhatóak (3. ábra).

A vizsgált lelőhely területén több korszak leletanyaga is megtalálható, ezért az idők során a bronzkori település struktúrája nagymértékben sérült. Az általam vizsgált kora és középső bronzkor után a késő bronzkorban, majd a kelta, szarmata, avar és honfoglalás korban is használják a területet, melyre a középkorban földvárat és települést is emelnek. Ezek bár mind régészeti jelenségek, a bronzkori rétegeket ugyanúgy pusztítják, mint a mai ember is. A lelőhelyet talán legjobban a XIX. századi folyószabályozás rongálta meg. Egyrészt a szabályozás során a tell-település magját beleépítették a gátba, földdel lefedve azt, másrészt mivel valószínűleg, ahogy ma is, a későbbi ártérből nyerték a földet, így a külső települések egy részét szintén teljesen megsemmisíthették a munkálatok. A lelőhely kutatása kiemelt fontosságú, hiszen a mozaikokból talán épp most van utoljára esélyünk a terület történetének rekonstruálására.

A középső Berettyó-menti bronzkori tell-települések elhelyezkedését legkönnyebben Bél Mátyás leírásával lehet magyarázni, melyet a környék XVIII. századi állapotáról ír. Ez a leírás a folyószabályozás előtti állapotokat tükrözi:„A Berettyó… Pocsajnál az Érrel, egy hozzá teljesen hasonló patakkal egyesül, és innen még jobban szétterjedve folyik tovább Esztár mellett Gáborjánig, majd Berettyóújfaluig, és amikor Bakonyszöghöz érkezik, végtelen mocsárban szétömölve megszűnik folyni, kivéve az év esős időszakát.” Az idézett rész szinte teljesen lefedi a Berettyó-menti bronzkori tellek megjelenési területét (4. ábra).

A Kárpát-medencei középső bronzkori települési struktúra kutatás szakirodalmában a telleket alapvetően úgy értelmezik, mint az elit lakhelye, melyet egy alárendelt, kiszolgáló települési hálózat vesz körbe. Ezt a feltevést azonban többek között a Körös-vidéken és Dél-Borsodban sem igazolta a kutatás. Valószínűleg ennél sokkal árnyaltabb a kép és a jelenleg rendelkezésünkre álló tudásanyaggal, többek között a külső települések vizsgálatának hiányában, nem építhetünk fel egységes modellt a Kárpát-medence teljes területére. A kutatás jelenlegi állása alapján arra hívhatjuk fel a figyelmet, hogy a középső bronzkori települések társadalmi/funkcionális/strukturális elemzése érdekében a jövő kiemelten fontos feladata a tellekhez kapcsolódó külső települési részek vizsgálata.

A terület sérültsége miatt a legkevesebb roncsolással járó vizsgálatok elvégzésére került sor a lelőhelyen: Geofizikai felmérés és 3D modellezés (Márkus Gábor), fémdetektoros lelőhely-felderítés (Bacskai István), lapátszondás ásatás (Dani János), szisztematikus felszíni leletgyűjtés és statisztikai kiértékelés (Dani János – Balázs Ádám).

A roncsolt lelőhelynek sajnos a geofizikai képe is roncsolt lett a számos itt elszóródott fémhulladék és az itt létesített régebbi gátőrház miatt, mégis a geofizikai kép segített abban, hogy a kiértékelésre váró területet leszűkítsem egy feltételesen házként értékelt jelenséget érintő négyzetekre: egy 25×25 méter nagyságú felületre (5. ábra). A kiértékelés során adatbázist generáltam az eddig szortírozott leletanyagból, melyből szóródási térképeket generáltam (6. ábra). A kiértékelés után készített térképen jól érzékelhető, az anomáliával megegyező irányú paticsszóródás (7. ábra). A patics és a bronzkori kerámia szóródása igazolni látszik azt a feltevést, hogy a geofizikai képen most vizsgált anomália egy ház lehet.

[post_title] => Zsáka-Reményerdő bronzkori településének kutatása. Kivonat az 1. helyezett TDK dolgozatból [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => zsaka-remenyerdo-bronzkori-telepulese-kivonat-az-1-helyezett-tdk-dolgozatbol [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2015-11-24 18:39:40 [post_modified_gmt] => 2015-11-24 18:39:40 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=672 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) [3] => WP_Post Object ( [ID] => 657 [post_author] => 2 [post_date] => 2014-09-15 09:08:51 [post_date_gmt] => 2014-09-15 09:08:51 [post_content] => Kleszó András bejegyzése.

Természetvédelmi őrként 4 félévig a Miskolci Egyetem hallgatója lehettem, Kulturális örökség, védelem és hasznosítás szakirányú továbbképzési szakon. Az alábbi rövid beszámoló a tanulmányaim alatt végzett terepmunka eredményeiről szól, mely eredmények szakdolgozatom témájául is szolgáltak. Mivel Tardon élek és természetvédelmi őrként is a Bükkalján dolgozom, magától értetődött, hogy szűkebb pátriám régészeti topográfiájával szeretnék foglalkozni.

A szakdolgozat elkészítéséhez kapcsolódóan 2013 szeptembere és 2014 márciusa között régészeti terepbejárásokat végeztünk Tard községhatárban és a szomszédos települések kapcsolódó területeinek egy részén. A szisztematikus terepmunka során mintegy 5000 ha-t érintettünk, ezen területen belül kb. 2300 ha felmérését mondhatjuk teljes körűnek. A kutatás elsősorban a Lator-patak völgyére és a közvetlenül szomszédos völgyekre, a Száraztóra (vízfolyása a Száraz-ér) és a Bükk-völgyre (vízfolyása a Tardi-, vagy Nád-ér) koncentrált. A Lator-patak állandó vízfolyás, míg az utóbbi kettő időszakos vízfolyásnak tekinthető, völgyeik az év nagy részében szárazvölgyek.

Szisztematikusan átvizsgáltuk a kutatható felszínnel (elsősorban szántó művelési ágú területekről van szó, de homokbányákban, szőlőhegyen, belterületi kertekben és némely szerencsés esetben gyepterületen is sikerült régészeti anyagot gyűjtenünk) rendelkező potenciális területeket. A megtalált régészeti lelőhelyek környezetéről feljegyzés készült, azok határait lehetőség szerint pontosítottuk (akár 2-3 alaklommal is visszatérve egy-egy lelőhelyre), a felszínről korhatározáshoz szükséges mennyiségű és minőségű leletanyagot (kerámia, kő) gyűjtöttünk, ill. minden, információt hordozó körülményt, jelenséget, megfigyelést feljegyeztünk, dokumentáltunk. A terepbejárásokkal párhuzamosan folyamatosan végeztük a leletanyag feldolgozását, kiértékelését, az eredményeket térinformatikai rendszerbe rögzítettük. Mind a terepi, mind a labormunkát végig konzulensem, Dr. Pusztainé Dr. Fischl Klára folyamatos irányításával, ellenőrzése mellett végeztem.

Irodalmi adatok alapján Tard községhatárban és közvetlen környékén mindösszesen 3 régészeti lelőhelyről volt információnk. Egy, a belterületen, földmunkák során előkerült, feltehetően bronzkori leletegyüttesről (patics és kerámiadarabok) szinte semmiféle pontos információval nem rendelkezünk. Jóval részletesebb leírást találtunk az 1950-es évek közepén egy homokbányából előkerült avar temetkezések leletanyagáról. Legtöbb ismeretünk a legnagyobb kiterjedésű és legnagyobb jelentőségű tardi lelőhelyről, a Tatárdomb (a Hatvani- és a Füzesabonyi kultúrákhoz köthető) tell-jellegű településéről volt/van. Ezt a napjainkban is a legmodernebb régészeti módszerekkel kutatja egy nemzetközi csapat, konzulensem vezetésével.

A 2013 őszén elindított terepbejárásainkat azzal kezdtük, hogy felkerestük azt az öt helyszínt, amelyeket Kleszó András József, helyi agrármérnök, édesapám jelzett nekünk. Ezeken a helyszíneken ő talaj-elszíneződéseket és kerámia töredékeket észlelt. Mind az öt új, gazdag leletanyagú régészeti lelőhelynek bizonyult és jóval nagyobb területűek, mint azt az előzetes információk alapján sejtettük. Ezt követően megkezdtük a szisztematikus felméréseket. Kezdetben a vízfolyások közvetlen közelében lévő, megtelepedésre alkalmasnak tűnő területekre (magaspartok, teraszok) koncentráltunk, majd fokozatosan terjesztettük ki terepi vizsgálatainkat a kevésbé ígéretes határrészek (víztől távolabb eső völgyközi dombhátak) irányába. Megpróbáltunk nagyobb, összefüggő területeket egyszerre átvizsgálni, de ezt természetesen erősen befolyásolta (mozaikolta), hogy milyen mezőgazdasági műveléssel, mezőgazdasági kultúrával voltak érintve az adott táblák.

2014 márciusának végéig 32 új régészeti lelőhelyet sikerült azonosítanunk a térségben, ezek zöme Tard községhatárban, vagy ahhoz nagyon közel eső területekre esik (de mindenképpen a fent említett 3 vízfolyás völgyhálózatához tartoznak), 2 lelőhely található kissé távolabb Cserépváralja, ill. Mezőnyárád községhatárokban. Az új lelőhelyekhez a 3 régebbről, irodalmi adatokból ismert, nyilvántartott lelőhelyeket is hozzávéve, jelenlegi ismereteink szerint Tard község közvetlen környékén 35 régészeti lelőhelyről van tudomásunk. Az újonnan megtalált lelőhelyek bejelentő lapjait kitöltöttük, nyilvántartásba vételük folyamatban van.

A neolitikumtól az Árpád-korig számos régészeti kultúra emlékanyaga előkerült a területről. Különösen sok lelőhellyel képviselteti magát a korai neolitikus Alföldi Vonaldíszes Kerámia kultúrája (AVK) és a késő rézkori Baden kultúra. Érdekesség, hogy több lelőhelyről előkerült a kora bronzkori Makó kultúra leletanyaga, melyre térségünkben ilyen sűrűségben nem számítottunk. A lelőhelyek jó részén több kultúra (némelyik lelőhelyen 4-5) leletanyaga is megtalálható volt. Az alábbiakban felsorolom, mely kultúrákról/népekről van szó és zárójelben jelzem, hány lelőhely anyaga tartalmazta biztosan leleteiket. A konkrétan azonosítható kultúrák mellett azokat is listázom, ahol csak a korszakot lehetett biztonsággal azonosítani. AVK (16), kora rézkor (3), Bodrogkeresztúr (1), Baden (12), kora-bronzkor (5), Makó (5), Hatvan (1), Füzesabony (2), Gáva (5), késő bronzkor (8), kora vaskor (2), kelta (1), szarmata(1), germán (1), avar (1), Árpád-kor (2) .

A terepmunka egyik fő célja Tard régészeti topográfiájának minél teljesebb megalapozása, míg a másik fő cél a kora bronzkori Hatvani-, és a középső bronzkori Füzesabonyi kultúra nyomainak feltárása a Tard-Tatárdomb klasszikus lelőhelyen kívül is (arra keresve a választ, hogy egy esetleges központ-ez lenne a tell- mellett léteztek e, annak valamilyen formában alárendelt kisebb közösségek, telepek a térségben?). Első célunknak több-kevesebb sikerrel eleget tettünk. Másik fő célunk esetében eredményként azt könyvelhetjük el, hogy egyetlen lelőhelyről, a tatárdombi telltől mintegy 2,5 kilométernyire került elő a Füzesabonyi kultúrához köthető kerámia-anyag. A Hatvani kultúra emlékanyagára sehol máshol nem akadtunk. Az eredmények azt látszanak alátámasztani, hogy a Hatvani kultúra idején (amelynek valószínűleg a tell kialakulása és virágkora köszönhető) csak a tell területén élt a kultúra népessége és nem voltak a térségben annak alárendelt kisebb közösségek, gazdasági egységek. A Füzesabonyi kultúra esetében az ilyen jellegű összefüggések még vizsgálatra szorulnak.

Tard környékének életföldrajzi adottságai a régi korok számos népességének /kultúrájának biztosítottak kedvező feltételeket. A kedvező életföldrajzi adottságok átmeneti jellegéből adódnak, hiszen a Bükkalján, az Alföld és a Bükk-hegység találkozásánál terül el.  A vizsgált terület mindenkor alkalmas volt növénytermesztésre és állattenyésztésre, de a vadászat-mint igen fontos kiegészítő tevékenység-szintén eredménnyel volt űzhető a térségben. Szintén vonzóbbá tehette Tard környékét az egyes nyersanyag-források (a jó minőségű agyag, bükki kő-nyersanyagok) közvetlen, ill. viszonylagos közelsége. A lelőhelyekről előkerült igen változatos, gazdag pattintott és csiszolt kő-leletanyag azt jelzi, hogy már a nagyon korai időkben regionálisan fontos kereskedelmi útvonal futhatott itt, a hegyvidék és az Alföld találkozásánál.

        

Munkánk még nem ért véget, hiszen a viszonylag rövid idő alatt nem sikerült a vizsgálati területet teljes egészében megkutatni (belterület, gyepek), várható, hogy még bővülni fog a régészeti lelőhelyek listája. Kutatásainkat a jövőben szeretnénk kiterjeszteni a Bükkalja további területeire, ahol a szisztematikus, intenzív terepi munka reményeink szerint hasonló eredményeket hoz, mint Tard térségében.

[post_title] => Tard-Tatárdomb mikrorégiójának régészeti kutatása [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => tard-tatardomb-mikroregiojanak-regeszeti-kutatasa [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2015-11-24 18:40:47 [post_modified_gmt] => 2015-11-24 18:40:47 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=657 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) [4] => WP_Post Object ( [ID] => 633 [post_author] => 2 [post_date] => 2014-08-20 11:56:09 [post_date_gmt] => 2014-08-20 11:56:09 [post_content] => 2004 és 2007 között egy OTKA posztdoktori kutatás keretében készült el a Dél-Borsodi Mezőség bronzkori lelőhelyeinek térinformatikai elemzése és egy prediktív modellezésen alapuló lelőhely-adatbázis kialakítása (P. Fischl K.: Adatbázis a Borsodi Mezőség és a Borsodi Ártér prediktív régészeti lelőhely meghatározásához. DVD-ROM 2008). A lehetséges régészeti lelőhelyek terepi azonosítása még e projekt keretében elkezdődött, azonban nem került sor minden lelőhely felkeresésére. A Miskolci Egyetem Régészeti kulturális örökség, védelem és hasznosítás szakirányú továbbképzési szak első évfolyama 2010-ben kezdte meg tanulmányait. A Bükki Nemzeti Park természetvédelmi őre Seres Nándor szakdolgozata témájának a Régészeti lelőhelyek a Borsodi mezőségben címet választotta. E szakdolgozat keretén belül új lelőhelyek felgyűjtése mellett elsődleges célja a prediktív kutatások által valószínűsített bronzkori települések azonosítása volt. Ő kereste fel elsőnek a Tiszadorogma határában található Szántó halmot ahonnan bronzkori cserepeket gyűjtött (HOM Ltsz.: 2012.40.1-16). Az ő szakdolgozatának eredménye alapján kapott a lelőhely nyilvántartási számot (KŐI 81021). Ez alapján vettük be a lelőhelyet a Élettelen természeti értékek védelme a BNPI területén, Kunhalmok és földvárak rehabilitációja a BNPI heves- és borsod megyei területén (Kódszám: KEOP-7.3.1.2/09-11-2011-0033) című pályázatba.     A pályázat munkálatainak keretén belül 2014 augusztus 13-án kerestük fel a lelőhelyet a Herman Ottó múzeum kollégáival. A Szántó halom területe erősen degradált gyepes terület, rajta számos állatjárat/vár (róka, borz?) látható. A halmon állva megállapítható, hogy látótávolságon belül nincs más kiemelkedés a tájban. Vizes időszakban a környező területek mély fekvése miatt a halmot megközelíteni is nehéz. Horváth Antónia a helyszíni szemle során egy állatjárat szájánál találta azt a majdnem ép edényt, ami eloszlatta kétségeinket a lelőhely korát illetően. A bögre szürke színű, cserépzúzalékkal és homokkal soványított, egyenes peremű, és kónikus testű. Pereme alatt és közvetlenül az alja felett ujjbenyomkodással tagolt borda fut körbe, mely első ránézésre olyanná teszi, minta egy nagyon lapos nyomottgömbös hasa lenne a tölcséres nyak alatt. A két vízszintes bordát két függőleges köti össze. Az edény valaha két füllel rendelkezett, melyek a bordákhoz csatlakoztak. Az egyik fül íve is rekonstruálható, a másik oldalon a friss törés miatt csak az alsó tapadási pont látszik. Az edény belső felülte kormos. Nem lehet tudni, hogy funkciójából eredően vagy utólagos égési nyom.  Első ránézésre simán rávágtam, hogy hatvani bögre. Aztán elbizonytalanodtam. A két itt bemutatott párhuzamnak tekinthető edény mindegyike saját nyomottgömbös hassal rendelkezik (Kerekharaszt: Kalicz 1968, taf. XCVIII/4; Örvény-Temetődomb: kalicz 1968, Taf. CIV/3).  A hatvani kultúrára pedig nem jellemző a két fül. A hatvani kultúra bögréin kedvelt rátett apró bütyöksorok vagy tagolt bordák igen durva változatával állunk itt szemben. Az edény összbenyomása azonban mindenképp hatvani. A korábban itt talált cserepekkel együtt nem tévedhetünk nagyot a keltezésben. A lelőhely formája nem tipikus tell, legalább is nem olyan mint dél-borsodi társai. Amorf alakú, bár lábánál platószerű a környezetből csak alig kiemelkedő szintén megtelepedésre alkalmas terület fekszik. Eddigi tapasztalataim alapján morfológiailag a természetes dombok közé sorolnám, amin egyrétegű hatvani település található. Ismerünk ilyet Mezőcsát-Orosz dombról, ilyen egyrétegű hatvani telep az ároktő-dongóhalmi lelőhely alsó rétege is, és valószínűleg ebbe a kategóriába sorolható a hosszas kutatás után szintén Seres Nándor által megtalált Mezőcsát-Harangdomb is. A KEOP pályázat keretében a területet megszántják. geofizikai, geodéziai felmérés készül róla és elvégezzük a szisztematikus felszíni leltgyűjtést is. Mindezek után valószínűleg többet fogunk tudni a lelőhelyről. A hatvani kultúra településhálózatában „lyuk” volt az Ároktői-Dongó halom és a Tiszabábolna-Fehérló tanyai lelőhelyek között. A Szántóhalom közel s távol az egyetlen megtelepedésre alkalmas hely ebben a lyukban. A fejleményekről még beszámolok. [post_title] => Tiszadorogma-Szántó halom [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => tiszadorogma-szanto-halom [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2015-11-24 18:43:47 [post_modified_gmt] => 2015-11-24 18:43:47 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=633 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) [5] => WP_Post Object ( [ID] => 622 [post_author] => 2 [post_date] => 2014-08-19 19:28:26 [post_date_gmt] => 2014-08-19 19:28:26 [post_content] => A kunhalom kifejezés a 19. században nyelvújítás hatására született, mesterségesen képzett összetett szó, mely Horvát István (1784-1846) nyelvész-történésztől származik (Balázs–Kustár 2012). A megalkotott kunhalom szó abból a meggyőződésből fakadt, hogy ezeket az emberkéz alkotta halmokat a betelepülő kunok hozták létre (Tóth 2006). A régészeti kutatások ezeket az emberkéz alkotta, tájból kiemelkedő objektumokat azóta több kategóriába és időhorizontba sorolta. A szó használata azonban megmaradt mind a köznép ajkán, mindpedig azért, mert a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény kunhalom összefoglaló név alatt védi az emberkéz által létrehozott halmokat. 1996.évi LIII tv. 23 §.: „E törvény erejénél fogva védelem alatt áll valamennyi forrás, láp, barlang, víznyelő, szikes tó, kunhalom, földvár.” E törvény hatálybalépése óta ex lege – azaz a törvény erejénél fogva – védett természeti területnek minősül valamennyi halom. E törvény a következőképpen definiálja a kunhalmokat: „A kunhalom olyan kultúrtörténeti, kulturális örökségi, tájképi, illetve élővilág védelmi szempontból jelentős domború földmű, amely kimagasodó jellegével meghatározó eleme lehet a tájnak”. Szintén e törvény külön fogalmi kategóriaként definiálja a földvárakat: „A földvár olyan védelmi céllal létesített vonalas vagy zárt alakzatú földmű, amely azonosíthatóan fennmaradt domborzati elemként történeti, kulturális örökségi, felszínalaktani, illetve tájképi értéket képvisel.” Kunhalom tehát a törvény szövegének értelmezése szerint lehet egy olyan természetes kiemelkedés is, melyen speciális növénytársulás található. Régészeti szempontból azonban csak a mesterséges halmokat soroljuk további kategóriákba. Kurgán A kurgán török-tatár eredetű szó, melynek jelentése sírhalom.Olyan sírhelyeket neveznek így, ahol a gödörsír felé emelnek halmot építőik. A sírhalmok alá egy vagy több embert temettek, gyakori, hogy az emelés ideje után későbbi korok beletemetkeztek, vagyis a már meglevő halmot használták saját temetőjükként. Régi vagy népies neve korhány. A kurgánok jellemzően hegyes, kúp alakú, viszonylag magas földépítmények. Számos közülük azonban az évszázadok során a mezőgazdasági művelés hatására elkopott, vagy teljesen eltűnt vagy alig felismerhető formájú lett. A kurgános temetkezés a rézkor közepén jelenik meg az Alföldön majd az időszámításunk előtti negyedik évezred második felében terjed el, amikor a Kárpát-medencei központú, badeni kultúra néven számon tartott közösségek mellett egy keletről érkező sztyeppei népcsoport mutatható ki az Alföld keleti területein. Elnevezésük temetkezési szokásukra utal: gödörsíros kurgánok népe vagy más néven Jamnaja kultúra. Legújabb összefoglalásuk: Dani János–Horváth Tünde: Őskori kurgánok a magyar Alföldön. A Gödörsíros (Jamnaja) entitás magyarországi kutatása az elmúlt 30 év során. Áttekintés és revízió. Budapest: Archeolingua, 2012. A legkésőbbi kurgántemetkezésekkel a korai bronzkorban (Kr. e. 2800–2600) találkozunk. Későbbi temetőhelyként való használatuk mellett számos kurgán tetején találhatunk középkori vagy újkori eredetű feszületet. Markáns tájelemként búcsújáró helyek, határjelölő dombok váltak belőlük.   Halomsír Halmok alá nemcsak a rézkorban temetkeztek a Kárpát-medencében. Számos más régészeti korszak és kultúra temette halottait halomba vagy az alá. Halmokat emeltek a korabronzkori Somogyvár-Vinkovci kultúra (Kr. e. 2500–2300) közösségei halottaik fölé, kisméretű, gyakran árokkal kerített halmaikról kapta a nevét a későbronzkor elején a Kárpát-medencében élt ún. Halomsíros kultúra közössége (Kr. e. 1500–1300). Sírhalmaikról ismertek a koravaskori Hallstatt kultúra közösségei is (Kr. e. 8–5. század) és a velük egyidőben az Alföld területén élt szkíták is használták ezt a szokást. A római korban szintén az Alföld területén élt szarmaták is emeltek kisebb halmokat temetkezéseik fölé és valószínűleg a kunok is emelhettek ilyeneket. A legtöbb rézkornál későbbi halom alakja (általában jellemzően nem kúpos) és mérete (gyakran jóval kisebbek) alapján már elsőre elkülöníthető a kurgánoktól. A már említett földművelés miatt azonban számos halom jelenlegi képe nem ad információt keletkezési koráról. Mivel ezek temetkezési halmok rajtuk régészeti lelet általában nem található.   Tell A tell egy arab eredetű szó, amely dombot jelent. Az európai régészetben olyan dombokat, halmokat jelölnek ezzel a szóval, ahol a maradványok egykori településről tanúskodnak. Florin Gogâltan szerint a tell olyan mesterséges halom, amely az idők során emberi tevékenységek maradványaiból jött létre. Akkor jött létre, ha egy közösség fizikai-földrajzi, gazdasági és történeti tényezők illetve egy meghatározott gondolkodásmód alapján hosszú ideig egyazon, jól körülhatárolható területen lakott. A többrétegű települések kialakulásához a lakóhelyek ugyan azon a helyen történő létesítése, használat utáni planírozása és újra felépítése, melyhez a mindennapi élet maradványainak elkerülhetetlen felhalmozódása járul vezetett (Gogâltan 2002). Vagyis az hosszú ideig – akár több száz évig – történő egyhelyben lakásnak több oka is lehetett. Eredményeként többrétegű települések jöttek létre, ahol a paticsfalú házak maradványai (letapasztott padlók, omladékok, feltöltések és planírozások) egy dobostortához hasonló rétegsort hoztak létre. A tellek általában nagyobb alapterületűek és laposabbak minta a kurgánok. Felületükön gazdag régészeti leletanyag található, mely a felső lakórétegek pusztulásából származik. A Kárpát-medence történetében két időszakban jöttek létre tell települések. Először a neolitikum késői szakaszában (Kr.e. 4900–4500, tiszai kultúra) majd 2000 évvel később a korai bronzkor végén és a középső bronzkorban (Kr. e. 2300-1500). A bronzkor folyamán több régészeti műveltség is hozott létre telleket (nagyrévi kultúra, Maros-kultúra, Vatya-kultúra, hatvani kultúra, füzesabonyi-kultúra, ottományi kultúra). Tellekkel csak az alföldi területeken találkozunk, az adott korszakokban hasonló gazdasági és társadalmi berendezkedéssel rendelkező dunántuli közösségek nem hagytak hátra tell településeket. Szintén nem jöttek létre tellek olyan hosszan egyhelyben lakó közösségeknél mint a középkori, kötött telekstruktúrával rendelkező falvak vagy mezővárosok, bár a földrajzi környezet és az építkezési struktúra azonos volt. Vagyis a tellek létrejöttét mindenképp összetett okok, és az egykori közösségek döntéshozatala hozta létre. Előfordul, elsősorban a Berettyó vidékén, hogy egy neolitikus tell tetején 2000 év hiátus után egy többrétegű bronzkori település jön létre. De ismerünk példát arra is, hogy egy neolit tell tetejére egy temetkezési halmot – kurgánt építettek a rézkorban, A tellek létrejöttével és felhagyásával kapcsolatos igen érdekes kérdések boncolgatására itt most nincs elegendő hely, talán egy másik bejegyzésben. Földvár Az elnevezésből következik, hogy földvár egy olyan védelmi funkciójú hely, melynek sáncai földből (vagy föld-fa-kő vegyes konstrukcióból) épültek. Klasszikusan földvárnak tekintjük azokat a későbronzkor és vaskor folyamán létrejött földműveket, melyek akár több mint 100 hektár területet is körbeölelhetnek, bár akadnak csak 10 hektár körüli méretűek is. E régészeti lelőhelyek funkciója már összetettebb kérdés. A vaskori, kelta sáncokat gyakran tartják refúgiumoknak, vagyis olyan helyeknek, ahol vész esetén a környék lakossága az állatállományukkal együtt elfért. Egyes bronzkori lelőhelyek esetében bizonyítható a sáncokon belüli terület állandó lakása, vannak helyek melyeket kiemelt kézművesközpontoknak esetleg kereskedelmi központoknak tarthatunk (Velem-Szentvid, Várvölgy-Nagylázhegy). A középső bronzkori Vatya-kultúra földvárait egy közösség centrumaként értékeli a kutatás, melyhez kisebb települések láncolata – ún. szatelittelepülések – tartoznak. Ezek a földvárak gyakran belső sáncokkal összetett szerkezetet mutatnak. Az Árpád-kor elején földvárakban találhatók az közigazgatási-ispánsági illetve egyházi központok (Szabolcs, Borsod, Zemplén). Gyakran földsánc és árok övez többrétegű településeket, vagyis telleket. Több tell település esetében széles, mély árok övezi a lakóterületet, de sáncnak nincs nyoma. Ezeket az árokkal körülvett településeket – amennyiben az ároknak védelmi funkciót feltételezünk – is a földvárak közé szokták sorolni (például a Tiszabábolna-Fehérló tanyai élővízzel körülvett, szigetszerű hatvani és füzesabonyi települést is földvárként kategorizálták, noha földből készült sánca nincsen). Ilyen esetekben a fogalmak szétválasztása nem egyszerű. Célszerű lenne az erődített tell település elnevezést használni, különválasztva a középső bronzkori lakóhelyeket a későbronzkor, vaskori „tényleges” földváraktól.   A fogalmak tehát igen összetettek. Alapvetően a temetkezési halmokat (elsősorban kurgánokat) és a lakóhelyként szolgáló dombokat (elsősorban tellek) kell szétválasztani régészeti szempontból egymástól. Országos régészeti halomkataszter sajnos nem létezik. Az 1996-os a természet védelméről szóló törvény írta elő a kunhalmok országos kataszterezését és állapotfelmérését. Azóta is a legnagyobb adatbázist ez a felmérés tartalmazza, bár látható, hogy így nem mesterséges halmok is bekerülhettek a kataszterbe illetve nem pontos régészeti adatok feltüntetésével a kurgánok, tellek és földvárak régészeti szempontból egy teljesen kevert adatbázis eredményeztek. A természetvédelmi törvényt betartató és terepen dolgozó természetvédelmi őrök jelentős része sem tudja pontosan mit takar a kunhalom fogalom és milyen történeti értékeket őriznek valójában. Ezen is segít a Miskolci Egyetem Régészeti kulturális örökség, védelem és hasznosítás szakirányú továbbképzési szak, de erről egy másik bejegyzésben. Irodalomjegyzék: Balázs R. – Kustár R.: Halmok az évszázadok sodrában – Halmok – hegyek – Várak a Duna-Tisza közén. Kecskemét 2012 F. Gogâltan: Die Tells der Bronzezeit im Karpatenbecken. Terminologische Fragen. In: Interregionale und Kulturelle Beziehungen im Karpatenraum (2. Jahrtausend v. Chr. – 1. Jahrtausend n. Chr.) Band 4. Hrsg.: A. Rustoiu – A. Ursutiu, Cluj-Napoca 2002, 11–45. F. Gogâltan: Zur Entstehung der bronzezeitliche Tellkulturen in Karpatenbecken. Ein allgemeiner Übersicht. Fontes Historiae, 2006, 61-74 Tóth Cs. (2006) Az országos kunhalom-felmérés eredményei és tapasztalatai – a természetvédelmi szempontból értékes kunhalmok kijelölése III. Magyar Földrajzi Konferencia tudományos közleményei. MTA FKI, Budapest. [post_title] => Kunhalom, kurgán, halomsír, tell, erődített település [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => kunhalom-kurgan-halomsir-tell-eroditett-telepules [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2015-11-24 18:49:59 [post_modified_gmt] => 2015-11-24 18:49:59 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=622 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 1 [filter] => raw ) [6] => WP_Post Object ( [ID] => 648 [post_author] => 2 [post_date] => 2014-07-10 18:16:19 [post_date_gmt] => 2014-07-10 18:16:19 [post_content] => 2014 július 3. és 4-én a hajdúböszörményi Hajdúsági Múzeum konferenciát rendezett a múzeum fennállásának 90. évfordulójára. Ebből az alkalomból a Hajdúsági múzeumban kiállításra került – életében először teljes valójában – a hajdúböszörményi kincs. A kincs 1858-ban került elő a hajdúböszörményi Csege-halom környékén. Jelenlegi formájában egy szitulát, két bográcsot, egy csészét, egy sisakot, 4 csészés markolatú, 4 markolatnyújtványos és további 7 eltérő típusú tömör markolatos kardot tartalmaz. Az eredetileg több tárgyat tartalmazó kincslelet 2 fő összetevője a harci fegyverzet részei és egy lakomázó készlet darabjai. A tárgyakat szigorú rituálé szerint, meghatározott módon helyezték a földbe valamilyen szakrális vagy profán szertartás keretében. Feltehetően az egykori vezető réteg hatalmát volt hivatott szimbolizálni. A kincs legismertebb tárgya a nap és madárszimbólummal díszített szitula a kincshorizont emblematikus darabja. A hajdúböszörményi kincs névadója lett egy a 10. századra (RHaB1) datálható kincshorizontnak, melyet másként Rohod-Szentes horizontnak is neveznek (Ez utóbbi elnevezés jobban fedi a kincshorizontba sorolható együttesek típusbeli variációját, úgy is fogalmazhatunk, hogy a névadó lelet összetételében atipikus saját időszakában). E horizontba csak Magyarország területéről 75 bronzkincs tarozik és a Gáva kultúra klasszikus időszakába sorolhatjuk. A két napos konferencia témája a hajdúböszörményi kincs mellett az azonos időszakába sorolható fémleletek, a Gáva kultúra és általában a későbronzkor 3. periódusának kérdései voltak. Sajnos én csak az első napon tudtam részt venni de a bronzkoron belül tőlem távol álló téma több szempontú megközelítése nagy örömet és szellemi inspirációt okozott számomra. V. Szabó Gábor nyitó előadása a kincs korszakának tágabb narratíváját vázolta a legújabb kutatások tükrében. Tőle tudtuk meg, hogy nemrég a Csege-halomtól 400 méterre újabb szitula került elő egy kartekerccsel együtt, melyet az illegális fémkincs-kereskedelem eltávolított a régészet látóköréből. A lelőhely közelében van egy földvár is, mely azonban a Pregáva időszakra (RBD-HaA1, Kr. e. 1300-1200) datálható, vagyis a terület előbb kiemelt lakóövezet – erődített település, majd annak felhagyása után rituális központ lehetett. Váczi Gábor megkísérelte rekonstruálni a kincset elrejtő háztartást. A kincshorizont leleteit hálózati elemzéssel 3 fő csoportba osztotta: 1, a kar és nyakpereceket tartalmazó; 2, a sisakokat, edényeket és kardokat tartalmazó; és 3, a baltákat, sarlókat, öntecseket és lándzsákat tartalmazó leletekre. A hajdúböszörményi kincshez hasonló összetételt csak egy Munkács környékéről származó lelet-együttesnél talált.  Mivel a balták hálózati kapcsolatait bemutató rendszer kiegészíti a kardok és lemeztárgyak hálózati rendszerét, így bizonyítottnak látja, hogy a hajdúböszörményi kincs illetve a korszak kardokat tartalmazó kincsei az elit hagyatékai. Míg előadásában egy háztartás produktumaként értékeli a hajdúböszörményi kincset addig a múzeum kiállításában látható videó egy többszereplős ceremónia végeredményeként interpretálja a tárgy együttest, ahol a résztvevők mind hozzátettek valamit az áldozati együtteshez. A kincsben található eltérő típusú kardok alapján erre a következtetésre jutott Szabó Géza is. Véleménye szerint a markolattal egybeöntött kardok, nem csupán rövidebbek, hanem más harcmodort is kívánnak viselőjüktől (talán kaukázusi termékek) így mindenképp legalább két csoport közös szertartását feltételezi a tárgyak földbe kerülésekor. Míg az edények meglétére ésszerű magyarázatnak tűnik, hogy a lakoma során használt tárgyakat szintén elásták az esemény végén, Szabó Géza vizsgálatai azt mutatták ki, hogy a lemeztárgyak mind használhatatlan sérült állapotban kerültek a föld alá. Ezzel szemben a kardokon levő sérülések egyszerűen kijavíthatók lettek volna, mégsem ez történt, hanem kivonták őket a használatból. A kincslelethez további legalább 3 edény tartozhatott állapította meg Szabó Géza a megmaradt edényfülek alapján. Nagy vita tárgya a bronztárgyak finom díszítésének technikai megoldása. Szabó Géza vizsgálatai szerint a kisebb bográcsot és a csészét valamint a szitulát öntés után poncolással díszítették, míg a nagyobb bográcsot és a csészés markolatú kardok díszítését öntés előtt alakították ki, és a viaszveszejtéses öntési eljárás során már a mintával együtt öntötték a tárgyakat. E kardtípus markolatát külön öntötték, ellentétben a fentebb már említett markolatukkal együtt öntött kardokkal. A hajdúböszörményi szitulán látható nap és madárábrázolás értelmezése egy Európában a bronzkor végén általános elterjedt kozmológia keretén belül lehetséges. A ránk maradt ábrázolások alapján az egykori hitvilág egyik fő eleme a nap melyet nappali égi útján szekér visz, lenyugvása során pedig az alvilág vizeim egy madár vontatta bárka szállít a következő napfelkeltéig. E mitológiai elképzelés stilizált ábrázolása az ún napbárka, mely a böszörményi szitulát is díszíti.       Ilon Gábor a kincs csészés markolatú kardjainak vizsgálata során ezt mitológiát megjelenítő szimbólumkincset vélte felfedezni. A csésze díszítése a nap maga, a markolat a nap égi útját, míg a Heft a bárka és madár motívummal a nap éjszaki útját ábrázolja véleménye szerint. Így a kardok markolata egy telje nap/fiastyúk ciklust jelenít meg. A szitulák nemcsak a Kárpát-medencében hanem más területeken is az elit luxuscikkei. Legtöbb példányukat Itáliából ismerjük, ahol legkorábbi darabjaikra RB1 időszakra (halomsíros periódus) tehetők, de a szitulaművészet a Kr. e. 7-6. században éri el virágkorát, tudhattuk meg Jankovits Katalin előadásából. A szitulák a Kárpát-medencében a kurdi horizonttal jelennek meg (RHaA1). A kurdi típus mellett megkülönböztetjük a hosszúpályi és a hajdúböszörményi típusú szitulákat. Ez utóbbiakat Jankovits Katalin helyi fejlődésű variánsnak tarja, Észak-Itáliában csak agyag másolataik ismertek. Az itáliai és a Kárpát-medencei szitulaművészet között a kurdi horizontban találhatunk kapcsolatot. Liviu Marta, Kacsó Károly, László Attila, Németi János, Bader Tibor és Rezi Botond a korszak más-más mikrorégiókól származó fémkincseiről tartottak előadásokat. Az estét egy jóízű vacsora és kellemes baráti-szakmai beszélgetés zárta. A második nap előadásai a címek alapján Urnamezős és Gáva leletegyüttesekről és azok szerepéről értelmezéséről szóltak. Köszönjük a szervezőknek a csodás kiállítást és konferenciát! [post_title] => Hajdúböszörmény 2K — kincs és konferencia [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => hajduboszormeny-2k-kincs-es-konferencia [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2014-08-25 18:26:11 [post_modified_gmt] => 2014-08-25 18:26:11 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=648 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) [7] => WP_Post Object ( [ID] => 559 [post_author] => 2 [post_date] => 2014-05-08 16:14:54 [post_date_gmt] => 2014-05-08 16:14:54 [post_content] => A bejegyzéshez tartozó alapadatok a BORBAS projekt tavaszi terepi adatfelvételei cím alatt találhatók. A bejegyzést Kovács Nikoletta miskolci régészhallgató készítette. 2014-es év márciusában felkerekedett a kis miskolci régészcsapat, és meg sem állt Tiszabábolnáig. Minden kezdet nehéz alapon, a berakodás az autókba majdnem tovább tartott, mint maga az út. De… és itt érkezett a váratlan fordulat… s talán a kép magáért beszél (kiemelt kép: Tiszabábolna-Fehérló csárda, a szállásunk); mennyire megérte a „fáradozás”. 1. nap a terepen (2014. március 20) A régészek élete nem csak játék és mese… hallottál már a göröngyről? A mély és ádáz szántás-szörnyről? Ha egyszer rendeznének régészolimpiát, az egyik versenyszám lehetne a 200 méteres göröngy-futás (egy előző esti welcome-„beszélgetés”-sel nehezítve). Egy-két másik sportág képviselői már csapatokat igényelnek. Ilyenek a: karók megfestése, langy szellőben sárga, gumicsizmát is befogó sprayjel; derékszög kimérése a Pitagorasz-tétel újraértelmezésével; mezei spárgán keletkezett Gordiuszi csomó kibogozása; és levezetésként a „keresd-a-szántás-végében-Petit”  (ott a képen!) játék fűzheti szorosabbra a barátságot a csapatok tagjai között. A „játéktéren” állandó nótázás helyett A1től kezdve szép sorjában négyzetszámok lágy hangon torkokból felbugyogó ordításai töltötték be a langymeleg tavaszi levegőt. No de este sem pihen a jó régész, kisbakákhoz mérten szabály az szabály, közös főzésnél lányoké a krumpli pucolás, a fiúknak pedig a kazán hőfokának állandó ellenőrzése jutott. (Ellenőrizték is becsülettel, volt, hogy 5 percenként…)   2. nap a terepen (2014. március 21) A második nap délelőttjén az előző napi „olimpiai csapatok” egy egésszé álltak össze, vállt-vállnak vetve statisztikává formálták a korábban kézzel fogható leletanyagot. A délután újra felkerekedtünk, és lábujjhegyen óvakodva egy pszichiátria mellett eloldalogtunk terepbejárni a borsodivánkai tellt.   A lelkes diákság szolgáltatta adatokat Tanárnő azonnal továbbította a virtuális világnak. Ezen a terepbejáráson mutatkozott be a „régészek új generációja”, akik nem az iskolapadot koptatva, hanem maguknak otthon kialakítva hozták a felszínre a számunkra oly értékes leleteket. Köszönet a borzoknak! Slusszpoénként a nap zárása egy újabb olimpiai mérkőzés volt Tiszakeszin, amikor is a Bábolnán már egyszer lezajlott versenyszámokat újra meg kellett ismételni, de a korai sötétedés miatt a játékok a 3. napon is folytatódtak. Mivel nem vérre menő versengésről beszélünk, az estét egy össznépi pizzázással zártuk – igen… retkesen, sáros bakanccsal, könyékig földesen (és így is fini volt… :)).   3. nap a terepen (2014. március 22) Boldog Pudingnap! A megfáradt régésztest reggeli önindítói: 2 liter kávé és/vagy tea… na meg a cukor.

Tudván ezt Tanárnő, mindenkit egy bögre (sajna nem nagyrévi kisbögre, hanem mezei IKEA-s zöld csupor) csokipudinggal szalajtott vissza Keszire.

A csendes „szomszédok” ugyan nem, de a makacs zacskók kissé lassították egyébként villámgyors munkatempónkat.

És a végén még Ottomány-Kapitány is bejelentkezett egy hívás erejéig – mert biz’, már a bronzkoriak is ismerték a mobilt…

[caption id="attachment_566" align="alignnone" width="275"] Tiszakeszi-Bálinthát egyik felszedett négyzetében talált "bronzkori" lelet.[/caption] [post_title] => Terepbejárási gyakorlat. Kötelező:) [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => terepbejarasi-gyakorlat-kotelezo [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2015-11-24 18:51:43 [post_modified_gmt] => 2015-11-24 18:51:43 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=559 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) [8] => WP_Post Object ( [ID] => 454 [post_author] => 2 [post_date] => 2014-05-07 11:14:34 [post_date_gmt] => 2014-05-07 11:14:34 [post_content] => A roncsolásmentes kutatási módszerekkel végzett vizsgálatok eredményeit a kutatott terület EOV alapú térképén vagy a területről készített 3D modellen ábrázoljuk és vetjük össze. Az adatok egymásra vetítéséhez ArcMap 10 GIS szoftvert használunk. A két említett alap felhasználásával olyan képi ábrázolásmódokat hozhatunk létre mely a már leírt módon létrejött kutatások adatbázisát értékelhető, interpretálható összefüggésekké alakítja. [caption id="attachment_457" align="alignleft" width="300"] Tard-Tatárdomb földi geodéziával készített felmérése[/caption] A 3D modell alapja kutatásaink kezdetén földi geodéziai felmérés volt. A SOKKIA típusú digitális mérőműszerrel felvett alapadatok számítógépes utófeldolgozása szintén ArcMap 10 és Surfer 8 programokkal történt. A légifelvételekről szóló bejegyzésben olvasható, hogy 2013 ősze óta, mióta távirányított repülő rendszerekkel dolgozunk a repülő kamerájának rögzített adataiból és képeiből nemcsak a terület ortofotóját, videóját és ferde irányú légifelvételeit kapjuk meg, hanem ezek egy szoftveres utófeldolgozással alkalmasak a terület 3D modelljének generálására.

  A Pazirik Kft-től kapott dem kiterjeszésű fájlok olyan raszteres állományok, melyek minden pontjához magasságadat is lett rendelve. Ezen fájlok ArcMap-ArcScene programban történő további feldolgozásával kapjuk meg azt a végeredményt, mely a kutatott, fotózott terület 3D modellje. Akár erre a modellre akár a sík EOV térképlapra az ArcMap rétegenként ráilleszti a geofizikai kutatások képeit, a szisztematikus leletgyűjtés statisztikai feldolgozásának adatbázisából kiemelt adatokat (pl.: leleteloszlás, egyes típusok szóródása, állatcsontok fajonkénti aránya egyes területeken stb), a fémkeresős vizsgálatok során GPS-sel rögzített leleteloszlást vagy a légifelvétel képét. Ezekből a képi ábrázolásokból, a régészeti módszertan és szakirodalom ismeretében  a településszerkezetre vonatkozóan sok új információt nyerhetünk. Álljon itt most egy képsorozat példaként az elmondottakra Emőd-Nagyhalom és Zsedény településkettőséről:   [post_title] => Roncsolásmentes kutatási csomag IV. A 3D modell és a térinformatika szerepe a BORBAS projektben [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => roncsolasmentes-kutatasi-csomag-iv-a-3d-modell-es-a-terinformatika-szerepe-a-borbas-projektben [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2015-11-24 18:53:22 [post_modified_gmt] => 2015-11-24 18:53:22 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=454 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) [9] => WP_Post Object ( [ID] => 542 [post_author] => 2 [post_date] => 2014-05-04 12:42:12 [post_date_gmt] => 2014-05-04 12:42:12 [post_content] => 2014 március 19 és 29 között újra terepi adatfelvételre került sor a BORBAS projekt keretében. A terepi munkákon a miskolci egyetem és a kölni egyetem régészhallgatói vettek részt, utóbbiak Tobias Kienlin professzor vezetésével. A munkák során 3 bronzkori településen végeztük el a roncsolásmentes kutatási csomag egyes elemeit: Tiszabábolna-Fehérló-tanyán, Tiszakeszi-Bálinthát-Új temető lelőhelyen és Hernádnémeti-Németi halmon. Mindezt kiegészítette a Pazirik Kft légirepülése, melynek során az utóbbi két lelőhelyről és Tiszakeszi-Szódadombról készítettek felvételeket. A geofizikai vizsgálatokat a kölni egyetem kutatócsoportja végezte. Azzal párhuzamosan az ősszel elkezdett környezetrekonstrukciós kutatásokhoz talajminta-vételezés is történt a Borsodi mezőség egyes pontjain. Tiszabábolna-Fehérló-tanyánál a bronzkori település sajátos formát ölt. A Csincse-patak egykori éles kanyarulatát a bronzkorban átvágták és így kialakítottak egy 0,5 Ha méretű vízzel körbevett szigetet (lásd a főképen). A szigetet Kalicz Nándor is említi monográfiájában, mint a legnagyobb, de külső települési egységgel nem rendelkező lelőhelyet. A szigettől Ny-ra ősszel már folytattunk geofizikai méréseket, ezek azonban semmilyen anomáliát nem mutattak, így azt feltételeztük, hogy a szigeten kívüli területen nem laktak a bronzkorban. Ez a terület hosszú idő óta szántó, de a vaddisznótúrásokban, kocsinyomokban lehet találni elvétve bronzkori leletanyagot. A jelenlegi felmérés során a sziget teljes területén szisztematikus felszíni leletgyűjtést végeztünk 5x5 méteres egységekben. E teljes terület szintén fel lett gyűjtve fémkeresős kutatással és elkészült a geofizikai felmérés is. A kerámiaanyagot még a helyszínen értékeltük a már kialakult statisztikai feldolgozó módszerrel. A fémkeresős kutatások során számos bronzcsepp/öntési maradvány mellett 3 ép bronz tárgy is előkerült. Az egyik egy mindkét végén eszközként használható bronzdrót, a másik egy még ismeretlen rendeltetésű tárgy. A harmadik ilyen tárgy viszont egy korabronzkori háromszögletű, lekerekített markolatlemezes, 3 nittszeges bronz tőr. A kerámiaanyag értékelése során megállapítottuk, hogy az eddig ismert hatvani kultúrán kívül a szigeten a középső bronzkori füzesabonyi kultúra leletanyaga is szép számmal megtalálható. Égett tűzhelyfoltokat és intenzív paticsfoltokat is jól lehetett azonosítani a szántással a régészeti kutatások számára előkészített terepen. Több helyen az altalaj világos foltjai is mutatkoztak, ami azt jelenti, hogy a területen a kultúrréteg nem vastagabb, mint a jelenlegi szántási szint. Mindezek ellenére a geofizikai kutatások semmilyen jelenséget nem mutattak a sziget területén sem. Valószínűleg a sokszori talajművelés teljesen megsemmisítette a geofizikával kimutatható objektumokat, vagy nem égtek le a házak a területen, így nem mutatnak jellegzetes anomáliákat. Mivel a felszíni nyomok egyértelműen házak jelenlétére utalnak, kérdéses, hogy a sziget előtti terület geofizikai jeltelenségét mivel lehet magyarázni.   Geofizikai és felszíni leletgyűjtést végeztünk Tiszakeszi-Bálinthát területén. A bronzkori település központi árokkal körülvett része a jelenleg is használt temetőben található. Jelentős része szántó. A nyugati külső településrész mostanáig gyepes, sírokkal borított terület volt. Jelen kutatásunk időtartama alatt történt meg újbóli felszántása. A keleti külső településrész már a temető kerítésén kívül esik, itt az egykori folyómeder (Rigós) magaspartjáig követhetők voltak a települési nyomok. Szisztematikus bejárást a temetőben levő szántóban végeztünk egy É-D irányú 20 méter széles sávban, teljes hosszon, illetve a temetőn kívül hasonló szélességben a külső településen teljesen az egykori vízjárás partjáig. Mind a hatvani, mind a füzesabonyi kultúra leleteit megtalálhattuk itt. A geofizikai kép az eddigi felmérésektől eltérő méretű és helyzetű házakat mutatott. Jelenleg utófeldolgozás alatt áll.   Hernádnémeti-Németi halom bronzkori települése az egyik legnagyobb — ha nem a legnagyobb — bronzkori lelőhelyünk, valódi tell. Eddig még senki nem kutatta, bár Kalicz lelőhelykataszterében szerepel. A központi rész, művelésből kivont terület, kunhalomként szerepel a Bükki Nemzeti Park kataszterében. Sajnos keleti és nyugati oldalát is függőlegesen levágták egykori művelői. Itt megcsúszott ferde lejtő áll most, geofizikai felmérésre alkalmatlan. A település szerkezete elsőre sem hasonlít a megszokott koncentrikus elrendeződésű bronzkori településekhez. Itt több mint 10 Ha területen végeztünk geofizikai felmérést, melynek képifeldolgozása folyamatban van. A tellen teljes felületen Bacskai István végzett fémkeresős kutatásokat. A legszebb innen előkerült lelet egy bronz kartekercs spirális vége. Felszíni leletgyűjtés itt nem zajlott. Mivel a település szerkezete és kiterjedése eltér az eddig vizsgáltakétól és a geofizikai eredmények ismeretében fogjuk kijelölni ennek területét. A terület felmérésre való előkészítése során kiszántott csontvázat találtunk a telltől K-re bronzkori kerámiával. A csontok megtalálásának 2 gócpontjában leletmentő ásatást végeztünk, de nem találtuk meg a sírokat, valószínűleg szántással másodlagos helyzetbe húzott kevert csontokról van szó.   A kerámia tartozhatott a csontvázakhoz vagy lehet a külső település szórványanyaga. [post_title] => A BORBAS projekt tavaszi terepi adatfelvételei [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => a-borbas-projekt-tavaszi-terepi-adatfelvetelei [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2015-11-24 18:56:40 [post_modified_gmt] => 2015-11-24 18:56:40 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=542 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) [10] => WP_Post Object ( [ID] => 530 [post_author] => 2 [post_date] => 2014-04-12 07:49:19 [post_date_gmt] => 2014-04-12 07:49:19 [post_content] => Az archeometriai konferencián elhangzott Barkóczy P. - Kovács Á. - P. Fischl K. - Molnár Z.: A bronzöntés bizonyítékai a BORBAS projekt által vizsgált lelőhelyeken című előadásról röviden. A bejegyzést írta Molnár Zoltán egyetemi hallgató A Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kar Őstörténeti és Régészeti Tanszék, a Herman Ottó Múzeum, illetve a Universität zu Köln közös projektjének (BORBAS) lelőhelyein végzett szisztematikus fémkeresős vizsgálatok során, a Mezőcsát-Laposhalom és a Tiszakeszi-Szódadomb lelőhelyeken gyűjtött bronzcseppek archeometallurgiai vizsgálatát végezte el a Régészeti Tanszék részéről Dr. Pusztainé Dr. Fischl Klára, a Műszaki Anyagtudományi Kar Anyagtudományi kutatócsoportjának részéről Dr. Baróczy Péter és Kovács Árpád. A minták előkészítésében a régészeti tanszék hallgatójaként én is részt vehettem. A vizsgálat során alapvetően arra a kérdésre kerestük a választ, hogy milyen a bronzcseppek összetétele, belső szerkezete, ezek tudatában biztosan összehasonlíthatóak-e bronzkori tárgyakkal, tekinthetőek-e ezek a helyi bronzöntés bizonyítékainak, illetve hogy feltételezhető-e a helyi ötvözés- Mindezek tudatában arra irányultak a vizsgálatok, hogy a fémfeldolgozás adatai mennyiben használhatók a településszerkezet belső struktúrájának és a társadalom szerkezetének a rekonstruálásában. A mintavétel a roncsolásos (fémfűrész használatával) módszerrel történt, s a szükséges előkészítési fázisokat követően a mintadarabokat, optikai mikroszkópos, (Zeiss Axiolmager) és AMRAY 1830I energiadiszperzív mikroszondával felszerelt pásztázó elektron-mikroszkópos vizsgálat alá vetettük. Az elvégzett vizsgálatok a következő eredményeket hozták: a fémcseppek öntött, ötvözött dendrites szerkezetűek voltak, ami azt bizonyítja, hogy öntési folyamat során keletkeztek. A Mezőcsát-Laposhalomról származó minták között vannak tiszta, ötvözés nyomait nem mutató dendrites szerkezetű cseppek – amelyek feltételezhetően alapanyagok. Az előkerült fém tárgy töredékek, utólagos megmunkálás nyomait mutatták: hideg kalapálás és lágyítás formájában. Az öntött szerkezetű fém cseppek eltérő óntartalommal a helyi öntés bizonyítékai lehetnek, a tiszta fémcseppek pedig esetleg felvetik a helyi ötvözés lehetőségét is. Számomra a vizsgálatokban való részvétel nagyon sok érdekes és új ismeretet adott, hiszen ezen idő alatt megismerhettem az interdiszciplináris kutatási mód valódiságát, s eredményességét. Végezetül álljon itt az előadás diaanyaga az érdeklődők számára Barkóczy P.- Kovács Á.- Fischl K.- Molnár Z. [post_title] => A bronzöntés bizonyítékai a BORBAS projekt (Borsod Region Bronz Age Settlements) által vizsgált lelőhelyeken [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => a-bronzontes-bizonyitekai-a-borbas-projekt-borsod-region-bronz-age-settlements-altal-vizsgalt-lelohelyeken [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2016-03-30 07:36:14 [post_modified_gmt] => 2016-03-30 07:36:14 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=530 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) [11] => WP_Post Object ( [ID] => 522 [post_author] => 2 [post_date] => 2014-04-08 07:12:56 [post_date_gmt] => 2014-04-08 07:12:56 [post_content] => A Miskolci Egyetem több kara más társszervezetekkel együtt idén 5. alkalommal rendezett archeometriai konferenciát Archeometria, kognitív- és szociálarcheológia címmel 2014. április 3-4-én. A kétnapos rendezvényen 6 szekcióban hallhattunk előadásokat régészek és más természettudományi és műszaki tudományok képviselőitől. Az elhangzott 28 előadás és a köztük levő beszélgetések, szakmai konzultációk jó alkalmat teremtenek az eltérő módszertannal és gondolkodásmóddal, kérdésfeltevéssel rendelkező kutatók közös munkájánák koordinálásához.   A konferencia évek óta lehetőséget ad az egyetem diákjainak is kutatásaik bemutatásához, illetve kiegészíti az archeometriai képzést kiemelten fontosnak tartó régészet szak alaptananyagát. A konferencia szervezésében és lebonyolításában is aktív szerepet vállalt a tudományos diákkör.       A konferencia programja:

Archeometria, kognitív- és szociálarcheológia

konferencia

Miskolc, 2014. április 3-4.

2014. április 3. (csütörtök) ME XXXIV. előadó 10:00 – 10:30: Regisztráció 10:30 – 10:40: Megnyitó 10:40 – 10:50: A vendégeket köszönti Dr. Ringer Árpád, az Őstörténeti és Régészeti Tanszék vezetője. 10:50-11:00: A Gesta új számának bemutatása 11:00 – 11:55: 1. szekció: Kognitív- és szociálarcheológia (Szekcióelnök: P. Fischl Klára) 11:00 – 11:20 Ringer Á.: Adalékok ős- és újkőkori Vénusz szobrok és idolok összehasonlító vizsgálatához. 11:20 – 11:40: Hajdú Zs.: Meddig tart egy emlékezet? (Gondolatok egy összetett funkciójú középső neolit gödör kapcsán) 11:40 – 11:55 Vita 11:55 – 13:00 Ebéd   13:00 – 16:40 2. szekció: Kövek archeometriája (Szekcióelnök: Ringer Árpád) 13:00- 13:20: Kristály F.: Röntgendiffrakciós vizsgálatok porszemtől a kőbaltáig: kihívások, lehetőségek és határok gyakorlati példákon 13:20- 13:40: Kürthy D. - Szakmány Gy. - Józsa S. - Szabó G.: A pannonok kőbe vésett határa. Esettanulmány a regölyi kora vaskori sírhalom kőzeteinek mikroszkópos és műszeres vizsgálati eredményeiről 13:40- 14:00: Szakmány Gy. - Bendő Zs.: „Zöldpala” nyersanyagú csiszolt kőeszközök nyersanyagának azonosítási lehetőségei, korlátai magyarországi leletanyagokban 14:00- 14:20: Péterdi B.: Magyarországi őskori leletanyagokban előforduló nefrit kőeszközök lehetséges nyersanyagforrásai, azonosítási módszerek és ezek korlátai. 14:20- 14:35 Vita 14:35 – 14:55 Szünet 14.55- 15:05: Tóth Z. H. - Kristály F. - Ringer Á.: Összehasonlító laboratóriumi hőkezelő kísérletek „avasi kován” 15:05- 15: 25: Czifra Sz. - Oláh I.: Előzetes eredmények szkíta kori őrlőkövek régészeti és petrográfiai vizsgálatáról 15:25- 15:45: Kristály F. - Tóth K. - Király Á.: Változatos, nagy mennyiségű, vegyes kőzetanyag meghatározása egy Sajószentpéter határában feltárt Germán településről 14:45- 16:00: Vita 16:00-16:10 Szünet 16:10- 1:55: 3. szekció: Kerámiák archeometriája (Szekcióelnök: Lengyel György) 16:10-16:30: Kristály F. - Kovács P.: Kerámiaégetési kísérletek eredményének összehasonlítása helyben feltárt kerámiákkal (Kelta-temető, Hejőpapi, Borsod-Abaúj-Zemplén) 16:30-16:50: Véninger P.: Hogyan égethettek a középkorban edényeket fehér színűre? 16:50- 17:10 Obbágy G. - Józsa S. - Szakmány Gy. - Bezeczky T.: Isztriai amphorák nyersanyagainak nehézásvány-vizsgálati eredményei. 17:10- 17:30 Kovács I. - Szabó G.: Szülejmán szultán szigetvári türbéje körül talált izniki kerámiatöredékek PIXE vizsgálata 17:30-17:45 Vita 17:55 Pannon Tenger Múzeum megtekintése Pusztai Tamás vezetésével. Igény szerint közös vacsora és beszélgetés   2014. április 4. (péntek) ME XXXIV. előadó 10:00 – 11:25 4. szekció: Bioarcheológia – Geoarcheológia (Szekcióelnök: Ringer Árpád) 10:00-10:20: Dr. Kordos L.: Negyedidőszaki styepp folyosók. 10:20- 10:40: Bradák, B. - Kiss, K. - Barta, G. - Szeberényi, J. - Varga, Gy. - Markó, A. - Novothny, Á. - Józsa, S. - Kovács, J.: Komplex késő pleisztocén őskörnyezeti kép a verőcei epigravetti lelőhely környezetében 10:40- 11:00: Kulcsár G. - Sümegi P. - Kiss V. – Serlegi G. - Szeverényi V. - Timothy E.: Bronzkori tájhasználat a Benta völgyében 11:00- 11.20: Hajdú M. - Pósa P. - Emődi A. - Schellenberger J. - Mravcsik Z. - Gyulai F.: Előzetes jelentés Miskolc-Hejő melletti szkíta kori kút növényi maradványainak feldolgozásáról 11:20-11:35 Vita 11:35-11:45 Szünet 5. szekció: Régészeti adatbázisok, feldolgozási módszerek (Szekcióelnök: P. Fichl Klára) 11:45-12: 05: Balogh A.: Robotrepülős légirégészeti kutatások és teljes körű adatfeldolgozásuk 12:05- 12:25: Vágvölgyi B.: Térinformatikai fejlesztések a Dobó István Vármúzeumban 12:25-12:45 Vita 12:45-13:40 Ebédszünet 6. szekció: Fémek archeometriája (Szekcióelnök: Barkóczy Péter) 13:40 – 14:00: Barkóczy P. - P. Fischl K. - Kasztovszky Zs. - Káli Gy. - Kis Z. - Kiss V. - Maróti B. - Szabó G.: Bronzok, kincsek, sírok – kora és középső bronzkori fémtárgyak vizsgálatának tanulságai 14:00-14:10 Vita 14:10 – 14:30: Gherdán K.: Kártevőmentesítés lehetséges hatása múzeumi fémtárgyakra 14:30 – 14:50: Dani J. - Csedreki L.: Dunán innen, Hencidán túl… 14:50 – 15:10: Barkóczy P. - Kovács Á. - P. Fischl K. - Molnár Z.: A bronzöntés bizonyítékai a BORBAS projekt által vizsgált lelőhelyeken 15:10 –15.30: Török Béla - Kovács Árpád - Barkóczy Péter – Gallina Zsolt: Homokmégy-Székes 10-11. századi temetőjéből származó fémleletek komplex archeometriai vizsgálata. 15:30-15:45 Vita 15:45- 16:05: Ringer I.: "A lángkemencék szerkezete, működése és a bronzolvasztás technológiája a kora újkorban" 16:05-16:25 Thiele Á. - Kercsmár Zs.: A belső-somogyi gyepvasérc telepek archeometallurgiai jelentősége és genetikája 16:25- 16:45: Thiele Á. - Jiří H., Paweł K. - Haramza M.: Középkori damaszkolt kardok mechanikai tulajdonságai 16:45-17:05: Barkóczy P. - Kovács Á. - Szabó Géza: A szigetvári török kori öntött acélágyú archaeometallurgiai vizsgálata 17:05-17.25 Vita 17:25: Konferencia zárszó     [post_title] => Archeometria konferencia a Miskolci Egyetemen [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => archeometria-konferencia-a-miskolci-egyetemen [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2014-05-08 07:47:53 [post_modified_gmt] => 2014-05-08 07:47:53 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=522 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) [12] => WP_Post Object ( [ID] => 443 [post_author] => 2 [post_date] => 2014-04-03 10:12:34 [post_date_gmt] => 2014-04-03 10:12:34 [post_content] => A műszeres leletfelderítés a régészeti lelőhelyeken található fémleletek felgyűjtésére irányul. A régészeti leletek speciális csoportját alkotó fémleletek megmentéséhez a kézi fémkereső készülékkel végzett műszeres leletfelderítés a legkézenfekvőbb módszer. A régészeti lelőhelyekről felgyűjtött fémleletek sok esetben árnyalhatják, gazdagíthatják az adott lelőhelyről szerzett ismereteinket. A különböző fémtárgyak ékszerek, használati tárgyak, érmek kronológiája sok esetben jobban kidolgozott, mint a kerámiáé, így egy-egy fémtárgy hasznos információt szolgáltat a lelőhelyek pontosabb kronológiai besorolásához. Egy-egy jellegzetes fémből készült lelet előkerülése pedig a lelőhelyen megtelepült népesség meghatározásához adhat támpontokat. A bronzkori lelőhelyeken a fémleletek gyűjtése többek között az alábbi kérdésekre is választ adhat: - Folyt-e fémöntés és megmunkálás a telepen? - Milyen típusú fémleletek találhatóak (nyersanyagok, eszközök, töredékek, deponáció)? A kutatási eredmények ismertetése előtt fontos, hogy megismerjük a műszeres leletfelderítés módszereit. A fémkereső a régészetnek fontos segítőjévé válhat a használatára vonatkozó megfelelő módszertan kidolgozásával, a készülék technikai paramétereinek figyelembe vételével, és azok helyes alkalmazásával. A kézi fémkereső műszer részletes működési elvére nem térek ki, inkább a műszeres leletfelderítés módszertanára helyezem a hangsúlyt. Ha megfelelően választjuk meg a detektort és annak használati módját, akkor nagy segítségére lehet a régészeknek. A műszeres leletfelderítés módszertana gyakorlatilag megegyezik a terepbejárás módszereivel. Az ötféle – táblás, sávos, osztott sávos, négyzethálós, reprezentatív mintavétel – módszer mindegyikénél alkalmazható a detektoros kutatás, sőt a két kutatási forma egyszerre, egy időben is végezhető, hiszen keresőzés közben a felszínen heverő kerámiatöredékeket, kőeszközöket is felgyűjthetjük. A régészeti topográfia esetén a legelterjedtebb a geomorfológiai viszonyokat figyelembe vevő kutatás. Ebben az esetben az emberi megtelepedésre alkalmas viszonyokat vesszük figyelembe: jelenlegi vagy valaha volt vízállások magas partja, árvízmentes kiemelkedések, védekezésre alkalmas területek stb. Ilyenkor az elsődleges szempont a megtelepedés igazolása az adott területen, amikor az úgynevezett intuitív kutató módszer az elsődleges. A kiválasztott területen néhány egymással párhuzamos kb. 1 méter széles területet átvizsgálunk, lehetőleg azonos hosszban. A jelzett szélességet egy oda és egy visszatérő sávval kutatjuk meg. A már lehatárolt régészeti lelőhelyeken a szisztematikus felderítési módszert alkalmazzuk. Ebben az esetben a célunk az, hogy a lelőhelyről egy esetleges régészeti feltárás előtt a lehető legtöbb információt összegyűjtsük. A szisztematikus kutatás során nem csak egy irányban végezzük el a felderítést. A már lejárt területet az eddigi sávokra merőlegesen ugyancsak átvizsgáljuk. A másik irányban más kutatási paraméterekkel rendelkező keresőfejet használunk. Először, az első irányban egy kis keresőfejet használunk nagy frekvenciával, amely segítségével az apró leleteket tudjuk nagy hatékonysággal felkutatni. Majd a második irányban a mélyebben fekvő, nagyobb tárgyak felgyűjtésére alkalmas nagy keresőfejet alkalmazunk alacsony frekvenciával kombinálva. Így a más-más mélységekben levő tárgyakat nagy valószínűséggel összegyűjthetjük. Lassan, 30–40 centiméteres lépésekkel haladunk, ügyelve arra, hogy az átkutatott felületek minden irányban átfedjék egymást. A fedés eléréséhez és az egyenes haladáshoz sorkijelölést kell alkalmaznunk. Ha a szántásra merőlegesen haladunk, akkor a lábnyomaink jól követhetőek, így könnyebben kontrollálhatjuk az átkutatott terület szélét. Másik módszer, ha az ásónkat a detektorral ellentétes oldalon a testünk mellett húzzuk a földön, ebben az esetben a szerszám élével karcolt vonal lesz a vezetőnk. Füves területen feltűnő színű műanyag dobozokból készült irányjelzőket alkalmazunk, azokat egyenes vonalban, egymástól egyenlő távolságban elhelyezzük, majd ha elértük a jelölt pontot egy „lendítési távolsággal” megegyezően a következő kutatandó sávba helyezzük át a dobozt. Ezzel kijelöljük az új kutatási zónát, és egy megbízható sorvezetőt kapunk. Ha a kijelölt sávban a kutatásunk nem vezetne eredményre, akkor az előbbiekben ismertetett módszerrel másik területet vizsgálunk át a lelőhely ígéretesebbnek tűnő részén. Természetesen régészeti ásatás előtt a feltárásra kijelölt teljes területet át kell vizsgálnunk tekintet nélkül arra, hogy találunk-e lelet vagy sem. Nagyon fontos szerepe a műszeres leletfelderítésnek, hogy a terület átvizsgálásakor a nagyobb méretű recens vas hulladékot is eltávolítjuk, így azok nem fogják negatívan befolyásolni a geofizikai felméréseket. A negatív eredmény is információhordozó. Ez az egyik fontos momentum, amely megkülönbözteti a kincskeresést a régészeti feltáró munkától. Napi viszonylatban, 8 órás munkaidőt figyelembe véve egy 50x50 méteres terület kutatható át a régészeti kutatás jellegének megfelelő alapossággal. A szakszerűen elvégzendő műszeres leletfelderítéshez megfelelő mennyiségű időt kell biztosítani. A kutatás időtartamának a tervezésénél, amennyiben leletfelderítést kívánunk alkalmazni, ezt a körülményt mindig figyelembe kell venni. A szisztematikus módszerrel végzett műszeres leletfelderítés eredményességét nagymértékben befolyásolja az a körülmény, hogy a lelőhely melyik részén végezzük el azt. Nagy segítséget jelent a kutatás eredményes elvégzéséhez a lelőhelyen található kerámiatöredékek szóródása. Ha a lelőhely beletartozik a fémmegmunkálási időszakok bármelyikébe, akkor nagy esélyünk van a cserepekkel sűrűbben fedett területeken fémtárgyak előbukkanására. A lelőhelyek intenzív megtelepedést mutató részein célravezető a szisztematikus módszer alkalmazása műszeres leletfelderítés során. A műszeres leletfelderítés során felkutatott régészeti leletek helyét műholdas helymeghatározó készülékkel 2–3 méteres pontossággal rögzítjük. M= 1:10000 méretarányú térképen történő ábrázoláshoz ez a pontosság megfelelő. A műszeres leletfelderítés során a fémtárgyak mellett a kerámiasűrűsödési pontokat, esetleg a felszínen megfigyelhető régészeti objektumokat is rögzíthetjük. Ezeket a fém- és kerámiatalálási pontokat M=1:10.000-es méretarányú digitalizált térképre szerkesztve már a feltárások megkezdése előtt kimutatható, hogy hol várható a lelőhelyen az objektumok sűrűsödése.   A két lelőhelyen a francia XP cég „Deus” fantázianevű fémkeresőjével végeztem a műszeres leletfelderítést. Ez a készülék a forgalomban lévő kézi fémkereső detektorok közül az egyik legmodernebb. A Wireless technológiának köszönhetően könnyű súlyú, így hosszú munkavégzést tesz lehetővé. A kapcsolható frekvenciák (4 kHz-8 kHz-12 kHz-18 kHz) lehetővé teszik a készülék speciális programozását, amelyek alkalmassá teszik a detektort mind a nagyobb mélységben lévő tárgyak, mind a felszín közeli kisebb méretű leletek felderítésére. Ezt a típusú készüléket jelenleg három méretű(20 cm; 28 cm; 35 cm átmérőjű) keresőfejjel forgalmazzák. A kisebb méretű fej a magasabb frekvencia alkalmazásával a felszín közeli apró tárgyak felderítésére használható, míg a nagyobb méretű fej alacsony frekvenciával a mélyebben lévő, nagyobb tárgyak felderítésére használható. Jelen kutatás során a 35 cm átmérőjű keresőfejet alacsony frekvenciával használtam. A műszeres leletfelderítés kidolgozott módszertana alapján ezt a kombinációt nagy terület, egy irányban történő átvizsgálása esetén használhatjuk hatékonyan.   A bejegyzés Bacskai István írásaiból készült. [post_title] => Roncsolásmentes kutatási csomag III. A fémkeresős kutatás [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => roncsolasmentes-kutatasi-csomag-iii-a-femkeresos-kutatas [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2015-11-24 18:59:42 [post_modified_gmt] => 2015-11-24 18:59:42 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=443 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) [13] => WP_Post Object ( [ID] => 429 [post_author] => 2 [post_date] => 2014-03-25 07:07:09 [post_date_gmt] => 2014-03-25 07:07:09 [post_content] => [caption id="attachment_432" align="alignleft" width="300"] Terepbejárás a borsodivánkai tell külső telepe méretének meghatározása céljából.[/caption] Az egykor élt közösségek mindennapjainak maradványait egy egyszerű sétával is megtalálhatjuk. Az egykori járószintre épült épületek, gazdasági létesítmények, kemencék összeomlás, leégés utáni maradványait, sőt az egykor a talajszint alá mélyített objektumok, például tárolóvermek vagy szemetesgödrök maradványait ugyan befedte a talajképződés, de ezzel párhuzamosan eróziós tevékenységgel és ember által végzett cselekedetek talajpusztító hatásával is kell számolni. Így az őskori vagy annál fiatalabb időszakok járószintjei gyakran alig 20 cm mélységben találhatók lábunk alatt. [caption id="attachment_431" align="alignleft" width="300"] Szikes talajfolton talált leletsűrűsödés Dél-Borsodban. A fényképezőgép optikájának kupakja a méretarány miatt van a képen.[/caption] A talajművelés így felszínre hozza az egykori élet maradványait, kiforgatja a nem szerves anyagból készült tárgyak csoportjait. Egy friss szántás vagy eső után az egykori lakóhelyek mai felszínei teli vannak kerámia- kő és csonttárgyakkal, mint tavasszal a gyep a pitypanggal. A szántás vagy más talajművelés elmozdítja ugyan a helyükről ezeket a leleteket, de nem viszi olyan távolra őket, hogy felszíni pozíciójukból ne lehetne következtetni a felszín alatt meghúzódó eredeti helyükre. E leletek összegyűjtése történik a terepbejárás során. A legáltalánosabb esetben abból a célból indul a régész terepet járni, hogy még ismeretlen lelőhelyeket lokalizáljon. Térképet és zacskót vesz magához, iránytűt, és tollat és addig sétál a kijelölt területen, amíg meg nem állapítja, hogy van-e ott régészeti korokba sorolható leletanyag vagy sem. Ha talál a felszínen leletanyagot, megállapítja a leletekkel jelzett terület nagyságát és próbál olyan töredékeket gyűjteni, melyek tulajdonságai elárulják számára a leletanyag korát. A kormeghatározás készítéstechnikai, tipológiai alapon történik, erről a módszerről egy másik bejegyzés fog szólni. A területet térképen jelöljük, a leletanyag a felgyűjtés után bekerül a múzeumba, ott leltározzák és adatbejelentés során az immár régészeti lelőhely bekerül az országos nyilvántartásba. A már ismert régészeti lelőhelyeken később is szoktunk terepbejárást végezni. A kiterjedés vagy a leletanyag pontosabb korszakolása miatt szükséges lehet újabb terepi vizsgálat. A terepbejárás egy speciális módja a szisztematikus felszíni leletgyűjtés. Ha egy lelőhely életéről speciális információkat szeretnénk kapni, akkor a felszíni leletszóródást kisebb egységekre osztjuk és egységenként elkülönítve gyűjtjük fel a leletanyagot. Ennek kiértékelése során az egységek térképi ábrázolása után a régészeti lelőhely belső struktúrájáról, területhasználatáról, pontosabb korszakolásáról kapunk képet szerencsés esetben. [caption id="attachment_433" align="alignleft" width="300"] Tard-Tatárdomb szisztematikus felszíni leletgyűjtése 5x5 méteres egységekben.[/caption] A BORBAS projekt során a szisztematikus felszíni leletgyűjtéssel vizsgált bronzkori településeket 50x50 méteres négyzetekre osztottuk fel. Ez volt ugyanis a geofizikai felmérés alapegysége. Ezeket a négyzeteket tovább osztottuk 100 db 5x5 méteres egységekre. Minden 5x5 méteres négyzetből felszedtünk minden az adott időpillanatban a felszínen látható leletet. Mindent, ami nem a mező része.  Így például Tard-Tatárdombon 2,5 hektár területről 510 kg, 57187 darab őskorinak meghatározható kerámiát gyűjtöttünk (és még nincs vége a statisztikai feldolgozásnak) Mezőcsát-Laposhalmon 1,25 hektáron 215 kg, 25882 db tárgyat vizsgáltunk. A felszedett leletanyagot először szétválogatjuk. Az állatcsontanyag az archeozoológushoz kerül, aki meg tudja állapítani, mit tenyésztettek és mit vadásztak a bronzkorban. Milyen arányban tartottak nagyemlősöket vagy éppen háziszárnyasokat, esetleg hol zajlott a húsfeldolgozás és a település melyik részén volt csak húsfogyasztás. A kőeszközök, kőnyersanyagok alapanyagának származási helyéből kiderül milyen irányú kapcsolatrendszereik, konkrét földrajzi ismereteik voltak az itt lakóknak. A fémtárgyakat, salakokat, ha lehet és szükséges archeometallurgiai vizsgálatnak vetjük alá. A kerámiaanyagot pedig a töredék helye (perem-, oldal-, fül-, fenéktöredék stb) és díszítése és ha el lehet dönteni funkciója (pl.: fazék töredéke – főzőfunkció, orsógomb – szövés-fonás stb) alapján szétosztályozzuk és adatbázisba foglaljuk. [caption id="attachment_435" align="alignleft" width="300"] Mezőcsát-Laposhalom felszíni leletgyűjtésének súly szerinti eloszlásadatai a geofizikai képre vetítve.[/caption] A leletek sűrűsége segíthet az egykor a területen állt házak helyzetének meghatározásában, a nem lakófunkcióval rendelkező terek elhatárolásában. A speciális leletek térképi szóródása egyes tárgytípusok értelmezésében és az egykori életben betöltött szerepük tisztázásában nyújthat segítséget (pl.: az agyag kocsimodellek kultikus funkciójú tárgyak voltak-e vagy gyerekjátékként használták őket). A leletanyag pontos kiértékelése egy-egy területen belül kronológiai kérdésekre is választ adhat. A roncsolásmentes kutatási csomaggal történő standardizált adatfelvétel legérdekesebb lépése azonban az, amikor a különböző vizsgálati módszerekkel készült eredményeket GIS technikák alkalmazásával egymásra vetítjük. A kiértékelés eme módjáról szintén külön bejegyzésben lehet olvasni. [post_title] => Roncsolásmentes kutatási csomag II. Terepbejárás és statisztikai módszerek [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => roncsolasmentes-kutatasi-csomag-ii-terepbejaras-es-statisztikai-modszerek [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2015-11-24 17:51:42 [post_modified_gmt] => 2015-11-24 17:51:42 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=429 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) [14] => WP_Post Object ( [ID] => 398 [post_author] => 2 [post_date] => 2014-03-05 07:48:17 [post_date_gmt] => 2014-03-05 07:48:17 [post_content] => Ezzel a bejegyzéssel szeretnék útnak indítani egy sorozatot ami bemutatja, hogyan is működik az a roncsolásmentes régészeti kutatási csomag amivel a BORBAS projektben felmérjük a bronzkori településeket. A bejegyzések egy részét azok a szakemberek készítik, akik részt vesznek a projektben. Tervezem, hogy a szakszerű bemutatások után "laikus" régészként a saját meglátásaimat is hozzáfűzöm külön bejegyzésként a leírásokhoz. Álljon itt most az első módszertani bemutatás a légifényképek készítésének általunk alkalmazott módjáról.

Merevszárnyú robotrepülők segítik a bronzkori településkutatást

  Balogh András, Pazirik Informatikai Kft.   A robotrepülők rohamos fejlődése a régészet számára is egy új korszakot hozott a légi régészeti kutatások területén. Korábban az archeológiai kutatásokban is megkérdőjelezték ezeknek az eszközöknek a tudományos hasznosulását. Ma már azonban ezek az eszközök – számos más tudományterülethez hasonlóan – a régészetben is kiválóan és rendkívül sokrétűen használhatóak és az általuk költséghatékonyan előállított adatok a legújabb képfeldolgozó szoftverek segítségével gyorsan és hatékonyan kiértékelhetőek. Ennek egyik pozitív példája a 2013.10.19-én merevszárnyú RPAS-el (Remotely Piloted Aircraft System – Távirányított Repülő Rendszer) végzett felmérésünk, melynek során 3 bronzkori földvár került berepülésre. A munka alatt azonban nemcsak merőleges tengelyű felvételek születtek, hanem elkészült a digitális állomány utófeldolgozása is. Az új fotogrammetriai eljárások segítségével ezekből a merőleges- vagy ferdetengelyű felvételekből nagy pontosságú digitális terepmodell (DTM) is készíthető.  

Adatgyűjtés

  A légifelvételek készítésére merevszárnyú RPAS eszközt használtunk, mellyel nagy terület feltérképezése lehetséges. Az eszköz egy kifejezetten FPV (First Person View) repülésre tervezett Skywalker típusú modellrepülőből és az ezt kiegészítő összetett rendszerekből áll. A repülőgép működését egy magyar fejlesztésű C4S típusú robotpilóta rendszer segíti, mely több repülési módot tud (szabad kézi repülés, stabilizált repülés, útvonal repülés, RTH, adott pont körüli körözés, stb.). A felmérés során a szabad kézi repülést és az előre beprogramozott útvonal repülést használtuk. A vizsgálni kívánt terület kijelölése után a robotrepülőhöz biztosított program automatikusan megtervezi a repülési útvonalat, mely különböző beállítási lehetőségek segítségével még pontosabban személyre és adott feladatra szabható (repülési magasság, repülési sebesség, fényképező beállítási lehetőségei és annak paramétereinek megadása).  A repülést a gépen elhelyezett kamera és videó adó segítéségével, valamint a földön elhelyezett videó vevő segítségével folyamatosan nyomon követhetjük, kontrollálhatjuk. Az élő kép segítségével a felmérés során kint lévő szakemberek is pontos megfigyeléseket végezhetnek, beleszólhatnak az eszköz útvonalába is. A feladat végrehajtása automatikus, a robot végzi, de bármikor megszakítható vagy korrigálható az adott útvonal. A nagyobb távolságok berepülésében egy úgynevezett LRS rendszer (Long Range System) is segíti a pilótát.                Segítségével ezeknek az eszközöknek az irányítható hatótávolsága akár 5-10 km távolságra is biztonságosan kiterjeszthető. Az RPAS eszköz repülési ideje 40-60 perc között van, de akkumulátor csere után tovább folytatható a repülés. A felmérés során ez a repülési idő elég volt, hiszen mind a 3 helyszín esetében közel tudtunk menni a lelőhelyhez, így nem kellett a célpont eléréséig nagy távolságokat megtenni. A repülőgép testében, a felszínhez képest közel merőlegesen elhelyezett fényképezőgép került, mely adott időközönként készített egy-egy felvételt. Az így készült közel merőleges tengelyű felvételek kerültek később feldolgozásra és kiértékelésre. A légifotók készítése során figyelnünk kellett arra, hogy a felmért objektumról készült képek között megfelelő átfedés legyen, hiszen annál jobb eredményt fogunk elérni, minél nagyobb az átfedés. Az FPV repülőgép számára nem szükséges nagy fel- és leszálló pálya, kis helyen is képes ezeket a manővereket végrehajtani. Repüléseink során mind a 3 helyszín környékén sikerült olyan területet találni, ahol ezt biztonságosan meg lehetett tenni. Szerencsére az időjárási viszonyok is megfelelőek voltak, viszonylag szélcsendes és napfényes idő volt, így az elkészült felvételek jó minőségűek lettek. Tapasztalataink szerint egy nap 2-3 bronzkori földvár is kényelmesen felmérhető, de ez függ a terület nagyságától és az egymáshoz viszonyított távolságuktól is.

 Képfeldolgozás

  Az elkészült felvételek feldolgozása a munka egyik legfontosabb része, hiszen a látványos fotókból így lehet tudományosan is feldolgozható és elemezhető digitális állományokat előállítani. A jó eredményhez megfelelő minőségű és számú felvételekre és egy SfM algoritmuson alapuló szoftverre van szükségünk. A bronzkori földvárakról készült felvételek feldolgozásához az orosz Agisoft LLC. által készített Photoscan nevű szoftvert használtuk. Az algoritmus segítségével a program kiszámolja a kamerapozíciókat, és ebből felépíti a terület 3D pontfelhőjét, amely a valós terep leképezése. A program képsorozatokkal dolgozik, amelyek az adott földvár és közvetlen környezetéről, több nézőpontból készültek. A repüléseink során több magasságból is elvégeztük az útvonal repüléseket. A repülést megelőzően ősszel nem kerültek kitűzésre egyértelműen azonosítható GCP (ground control point) pontok, így ezeket az utófeldolgozás során nem tudtuk felhasználni. A tavaszi felmérések során már ilyen  azonosító pontokat is használtunk. A feldolgozás első lépcsőfoka az elkészült és az esetek többségében rendkívül nagyszámú felvételek kiválogatása (pl. homályos képek szűrése) és maszkolása (felesleges részek kitakarása). Ezt követően a program kiszámol a képek alapján egy 3D pontfelhőt (sparse point cloud). A feldolgozás következő szakaszában elkészül a poligonháló, majd erre kerül a textúra. A folyamat utolsó szakaszában exportáljuk az ortofotót és a DTM-et. Az így elkészült digitális végtermékek már integrálhatóak a térinformatikai rendszerbe.

 Adatok a repülésről

Repülésben és feldolgozásban részt vett személyek:

• Balogh András (Pazirik Informatikai Kft.)
• Kiss Kinga (Pazirik Informatikai Kft.)
• Pusztai Tamás (Herman Ottó Múzeum)
• Pusztainé dr Fischl Klára (Mikolci Egyetem)
• Sandó Norbert (Pazirik Informatikai Kft.)
• Schnur Tamás (Aeroart-Légikép Kft.)

[post_title] => Roncsolásmentes kutatási csomag I. A légirepülés [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => roncsolasmentes-kutatasi-csomag-i-a-legirepules [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2014-05-07 14:25:43 [post_modified_gmt] => 2014-05-07 14:25:43 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=398 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) ) [post_count] => 15 [current_post] => -1 [in_the_loop] => [post] => WP_Post Object ( [ID] => 692 [post_author] => 2 [post_date] => 2014-12-10 13:15:23 [post_date_gmt] => 2014-12-10 13:15:23 [post_content] =>

A Bejegyzést Farkas Csilla készítette. Dobó István Vármúzeum, Eger.

A lelőhely Heves megye déli részén az Észak-alföldi hordalékkúp-síkság középső, a Gyöngyösi-sík kistájhoz tartozó területén fekszik, Boconád községtől északkeletre. Környezetéből határozottan, de csak alig egy-két méterre kiemelkedő dombhát, amely a felszínen is megfigyelhető árokkal van körül véve.

[caption id="attachment_694" align="alignleft" width="300"] A lelőhely a 2. katonai térképen jelölve (Forrás: http://mapire.eu/hu/)[/caption]

Jelen viszonyok között a legközelebbi vízfolyás a Tarna, melynek szabályozott medre kb. 3 kilométerre található. A 18-19. században készített katonai felmérések térképei alapján, azonban a Tarna kanyargós medre, holtágai, ártere jóval közelebb, nagyjából másfél két kilométerre volt nyugat, északnyugat felé. A környéken található helynevek több vizenyős, mocsaras helyet is jelölnek (Székes lápos, Mocsár szék). A légifotókon a lelőhely közvetlen közelében is megfigyelhetünk egykori kanyargós folyómedreket, amit a legújabbkori intenzív földművelés teljesen elfedett.

A helyszínen végzett geológiai fúrások vizsgálatából kiderült, hogy a terület egy jégkori hordalékkúpon alakult ki. A hordalékkúp felszínén áradmányvizek által lerakott agyagos – kőzetlisztes üledék rakódott le még a jégkor végén. Ez adja a talajképződés alapkőzetét. A talaj magas agyagtartalma alapján arra lehet következtetni, hogy a területen eredetileg barna erdőtalaj volt, ami a neolitikumtól kezdődő termelő gazdálkodás nyomán fejlődött át mezőségi talajszintté. A hordalékkúp felszíne nem volt egyenletes, hanem a vízfolyások mederágaival tagolt, ahol a kiemelkedőbb területeken a lokális talajvíz csökkenését követően futóhomok mozgás hatására 1-2 méteres garmadaszerű buckák alakultak ki. Valószínűleg egy ilyen kisebb kiemelkedésen alakították ki a település központi részét. A talajfúrásokat a FÁCIES Kulturális Szolgáltató BT végezte, Prof. Dr. Sümegi Pál DSc tanszékvezető egyetemi tanár vezetésével (Szegedi Tudományegyetem Földtani és Őslénytani Tanszék).

[caption id="attachment_695" align="alignleft" width="231"] A lelőhely szűrt mágneses anomália térképe (Készítő: Archaeológiai Kulturális Közalapítvány)[/caption]

A bronzkori lelőhely központi részén egy 175x152 méteres területen geofizikai és geodéziai felmérést végeztünk. A felmérés célja a lelőhely szerkezetének megismerése. A mérési eredmények alapján a domb tetején jelentkező néhány nagyobb anomália építményt is jelölhet, a kisebbek egyéb települési objektumok. A dombot egy hozzávetőlegesen 15-17 méter szélességű mélyedés veszi körbe, mely a központi részt kerítő árok maradványa lehet. A felmérés alapján úgy tűnik, hogy e mélyedés feltehetően két árkot rejt magában, melyeken biztosan volt délen egy bejárat. Itt a domborzat is enyhén emelkedik. Elképzelhető, hogy a domb északkeleti részénél is lehetett egy bejárat. Ezek valószínűleg igazodtak az eredeti felszínformához. A dombot közvetlenül körbevevő belső árok nagyobb mágneses elváltozásokat mutat, mely akár annak nagyobb mélységével lehet magyarázható. A kettős árkon kívül, attól átlagosan 16 méterre, egy harmadik árok is megfigyelhető. A külső, harmadik árok és a belső árkok között kevés régészeti objektumhoz köthető mágneses anomália jelentkezett, melyek legnagyobb része a délen található bejárat közelében koncentrálódik. A harmadik árkon kívül eső területen további régészeti objektumokként azonosítható mágneses anomáliák jelentkeztek. A felmérést az Archaeológia Kulturális Közalapítvány (Miskolc) végezte. Szörényi Gábor András, vezető régész, Tóth Krisztián, régész, Honti Szabolcs és Nagy Zoltán régésztechnikusok.

[caption id="attachment_696" align="alignright" width="212"] A lelőhely környezetében végzett szisztematikus terepbejárás adatai (Térkép: Bánhegyi Anna)[/caption]

A területen végzett szisztematikus terepbejárás alapján a település központi résztét (1,5-1,8 hektár) teljesen körül veszi a sík telep – kb. 28-30 hektár –, de főleg a kiemelkedő résztől dél, délkelet felé sűrűsödött a leletanyag.

Az árokkal körülvett központi rész területén 10x10 méteres hálóban gyűjtöttük fel a felszíni leletanyagot. Ez, a területet kelet-nyugati irányban átszelő földúttól délre található, egységesen őszi vetéssel borított lelőhelyrészre vonatkozik, mely nagyjából egy 1,2 hektáros területet érintett. Az első eredmények alapján teljesen logikusan a kiemelkedő részeken sűrűbb, az árok(ok) területén ritkább volt a lelet előfordulás. A statisztikai feldolgozás még folyamatban van.

A lelőhelyen folytatott régészeti tervásatás célja a település központi, kiemelkedő részének rétegtani szempontok szerinti vizsgálata. A feltárást 2014. október 20. és november 28. között az egri Dobó István Vármúzeum munkatársai végezték, Farkas Csilla, régész vezetésével. A dombhát területén két 5x5 méteres szelvényt nyitottunk. Az első szelvényt közel a belső árokhoz, a domb északnyugati részén húztuk. Az 5x5 méteres szelvényben a humusz és szubhumusz vastagsága összesen 55 cm, a szelvényfalban jól látszott, hogy a humuszt 40 cm mélységig szántás bolygatja. A humusz alatt löszös altalajt figyeltünk meg. A humuszból viszonylag sok szórvány leletanyag került elő, többek között a humusz alsó rétegéből egy kisméretű bronztőr. A humusz legalsó részéből, illetve a szubhumuszból alig került elő leletanyag. A szelvényben egyáltalán nem tudtunk telepjelenséget megfigyelni.

[caption id="attachment_697" align="alignleft" width="300"] Régészeti szelvények elhelyezkedése, légifotó (Fotó: Ritz Henrik)[/caption]

A 2. szelvényt a domb középső, legmagasabb részén kezdtük el. A szántás itt is 35-40 cm mélyen bolygatta a humuszt. A szántott réteg alsó részéből és az alatta megfigyelt szürke rétegből egy területen koncentrálódva, de bolygatott helyzetben embercsontok töredékei kerültek elő.

Valószínűleg egy sírhoz tartozhattak az ebből a rétegből előkerült, egy helyen koncentrálódó, de a szántással lényegében átforgatott dentálium gyöngyök és az Anadara nemzetséghez tartozó átfúrt kagylók. A szántás valószínűleg több sírt is bolygathatott.

A bolygatott humuszréteg elszedése után kb. 40 cm mélyen jelentkeztek az első bolygatatlan telepjelenségek. Több építmény részletét, azok padlószintjeit figyeltük meg. Ezeket legalább 4-5-ször újították meg, köztük átlagban 8-12 cm feltöltési réteg volt. A szelvény délnyugati részében megfigyelt padlón, többszörösen megújított tűzhely maradványai kerültek elő. Sikerült az építményekhez tartozó külső járószinteket is megfigyelni. Cölöplyukak, méhkas alakú tároló vermek is előkerültek. A cölöplyukak esetében csak néhánynál sikerült pontosan megfigyelni az indításukat. Szerkezeti szerepük kérdéses.

[caption id="attachment_698" align="alignright" width="300"] Légifotó a 2. szelvényről (Fotó: Ritz Henrik)[/caption]

Az egymást követő kulturrétegek vastagsága kb. 50-60 cm, ez alatt elértünk egy bolygatatlan humuszréteget. Ennek vastagsága a mélyebb gödrökben megfigyeltek alapján még 30-40 cm lehet, és csak ezután következik a löszös altalaj. Ezen a látszólag bolygatatlan humuszrétegen, átlag 90 cm mélységben állt meg a kutatás, de nem értük el a sárga altalaj szintjét.

A területen folyamatosan fémkeresőztünk, igen kevés eredménnyel. A leletanyag többsége kerámia és állatcsont. Előkerült még csiszolt és pattintott kőeszköz, agyag orsógomb, hálónehezék, csonteszköz, őrlőkő töredékek, halcsontok, kagyló- és csiga maradványok.

Az előkerült leletanyag tisztítása folyamatban van. Az elsődleges vizsgálatok alapján a település a Hatvani kultúra körébe tartozik. A központi kiemelkedés tetején előkerült emberi maradványok és a felszínen gyűjtött leletek alapján feltételezhető, hogy a területen megtalálható a Füzesabonyi kultúra temetője is.

A lelőhelyet, illetve annak központi részét erősen megbolygatta, felső részét el is pusztította az intenzív mezőgazdasági művelés. Ugyancsak a lelőhely pusztításához járul hozzá a településen áthaladó két földút, melyet gyakran használnak nagyméretű mezőgazdasági gépek.

[post_title] => Boconád-Alatka puszta [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => boconad-alatka-puszta [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2015-11-24 18:37:33 [post_modified_gmt] => 2015-11-24 18:37:33 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=692 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) [comment_count] => 0 [current_comment] => -1 [found_posts] => 145 [max_num_pages] => 10 [max_num_comment_pages] => 0 [is_single] => [is_preview] => [is_page] => [is_archive] => [is_date] => [is_year] => [is_month] => [is_day] => [is_time] => [is_author] => [is_category] => [is_tag] => [is_tax] => [is_search] => [is_feed] => [is_comment_feed] => [is_trackback] => [is_home] => 1 [is_404] => [is_embed] => [is_paged] => 1 [is_admin] => [is_attachment] => [is_singular] => [is_robots] => [is_posts_page] => [is_post_type_archive] => [query_vars_hash:WP_Query:private] => 4806a80badf2f1925ef245784e918bb3 [query_vars_changed:WP_Query:private] => 1 [thumbnails_cached] => [stopwords:WP_Query:private] => [compat_fields:WP_Query:private] => Array ( [0] => query_vars_hash [1] => query_vars_changed ) [compat_methods:WP_Query:private] => Array ( [0] => init_query_flags [1] => parse_tax_query ) [allow_query_attachment_by_filename:protected] => )