Tariczky nyomában
1877-ben – csaknem 150 éve – alakult meg Tiszafüreden Tariczky Endre vezetésével a Tiszafüred-vidéki Régészeti Egylet, az elsők egyikeként Magyarországon. 1884-től a tevékenység hivatalosan szünetelt, de a gyűjtőmunka folyamatos volt, majd 1896-ban alakult újjá az Egylet immár tiszafüredi Múzeum- és Könyvtáregylet néven (Orbánné Szegő 2005). Az Egyletnek 4 nagyobb gyűjtőköre volt, ezek közül sz egyik a javarészt régészeti és őslénytani tárgyakat tartalmazta. Ennek a gyűjteménynek a bevételi naplóját, az ún. Régiségtárat 1877-től 1941-ig vezették. A Régiségtárnak 1941-ben 7640 db tárgy volt a birtokában (Vadász 2019). A 2. világháborút követően a gyűjtemény megmaradt részét 1952-ben leltározták be 754 tételben, amihez 1956-ig újabb 239 tétel társult. Egy-egy tétel adott esetben több tárgyat is jelenthet. A gyűjtemény egyes darabjai különböző múzeumokba kerültek, a törzsanyagot pedig 1963-ban a szolnoki Damjanich János Múzeumba szállították át. Innen a leletek két részletben, 2018-ban és 2021-ben kerültek vissza Tiszafüredre a Kiss Pál Múzeumba, ahol jelenleg is láthatók a múzeum két kiállítóhelyén: a Lipcsey kúriában és a Tariczky Endre régészeti kiállítás és kutatóbázis épületében. Néhány tárgy kiállításra került a Kérész Öko- és Aktív Turisztikai Központban is. További tárgyak találhatók a szolnoki Damjanich múzeum új állandó kiállításában.
Kutatásunk egyik célja, hogy értékmentő jelleggel közreadjuk a Tariczky gyűjtemény megmaradt darabjait és a Régiségtár feljegyzéseit. Ezáltal rekonstruálhatóvá válik az Egylet tevékenysége, és annak földrajzi keretei. A megmaradt tárgyak lelőhelyeit lehetőség szerint visszaazonosítjuk és felkutatjuk a különböző gyűjteményekbe került Tariczky tárgyakat. Ez a kutatómunka a projekt kezdete óta folyik.
Ennek részeként 2025 július 31 és augusztus 1-én Tiszafüreden, az említett kiállítóhelyeken lefényképeztük a gyűjtemény fennmaradt darabjait. A tárgyak szakszerű leírása már korábban megtörtént. Ez alkalommal a publikálásukhoz szükséges jó minőségű fényképek elkészítése volt a feladatunk.
A háborút túlélő tárgyak közül sincsen meg sajnos minden, így a jelen adatfelvétel egy pillanatkép rögzítése.
6 fős kutatócsapatunk 2 nap alatt készítette el a felvételeket. A Kiss Pál múzeum munkatársai közül Morava Szilvia és Mattyasovszky Péterné Szabó Borbála valamint a projekt részéről Fischl Klára és Gucsi László segített a teljes logisztikai sorban, a vitrinek és dobozok ki és bepakolásában, a szám nélküli vagy olvashatatlan számmal ellátott tárgyak visszaazonosításában. Gucsi László restaurálta a szükséges anyagokat. Fülöp Kristóf és Szabó Bence két fotóállomással fényképezték a tárgyakat. Összesen 736 db tárgyat fényképeztünk, általában 2 de gyakran 4 nézetből, ami óránként közel 60 darab tárgyat jelentett. Vagyis egy-egy fotóállomáson átlag 2 percenként új tárgyat rögzítettünk. Ehhez jön még az a közel 100 régészeti tárgy, amelyet a KDS (Közgyűjteményi Digitalizálási Stratégia) programban lefényképeztek és így nekünk nem kellett velük most dolgozni.
A Tariczky anyag megmaradt darabszámát még nem tudjuk pontosan megmondani, de folyamatosan zajlik a kutatómunka több múzeumban.
Az Egylet régészeti jellegű tevékenységéhez kapcsolódó anyagokat és azok értékelését 2027-re, a 150. jubileumra szeretnénk kötet formájában közreadni.
Irodalom:
Orbánné Szegő 2005 Á. Orbánné Szegő: A Tiszafüredi Múzeum és Könyvtáregylet története 1877–1949. Tiszafüredi Füzetek 7 (2005).
Vadász 2019 I. Vadász: A tiszafüredi múzeum újjáalakulása és első évei (1947-1955) (The reformation and first years of the museum of Tiszafüred). Tisicum 27 (2019) 201–222.