Roncsolásmentes kutatások Tiszafüred-Ásotthalom településen
A március 1-jével indult Változások a bronzkori közösségek életében és temetkezési szokásaiban Tiszafüreden című OTKA kutatás keretében Tiszafüred-Ásotthalom bronzkori tell településen március 21-én megkezdődtek a roncsolásmentes kutatások is.
Az ásotthalmi tellt már az 1876-os VIII. Ősrégészeti és Embertani Világkongresszuson is képviselték leletek. A Tiszafüred-vidéki Régészeti Egylet, majd későbbi nevén Tiszafüredi Múzeum és Könyvtáregylet Tariczky Endre és Milesz Béla vezetésével kisebb-nagyobb megszakításokkal 1876 és 1911 között folytatott ásatásokat a területen.
Harsányi István − akit a környékbeliek csak Pénzásó Pistaként ismertek − 1885 és 1939 között évtizedeken keresztül bolygatta a lelőhelyet.
A lelőhely békés nyugalma végül 1964-ben szakadt meg, amikor is Csalog Zsolt április 22-én Vincze Imre, tiszafüredi múzeumvezető hívására a helyszínre érkezett, ugyanis a Vízügyi igazgatóság az Ásotthalmon és a Fertői halmon (másnéven Akasztóhalom) gátépítési munkákba kezdett. Csalog érkezésekor az Ásotthalom tetejéről már elhordtak mintegy 50-60 cm vastag talajréteget. A halom megcsonkítása azonban lehetővé tette Csalog számára, hogy felmérje a tell település még bolygatatlan területeit, és egy keresztmetszeti sávot megmentsen a későbbi hitelesítő ásatás számára.
A földmunkákkal ugyancsak érintett Fertői halmon 25 sírt sikerült megmentenie, miközben vele párhuzamosan több tucat sír elpusztítását kellett végignéznie.
Még ebben az évben, 1964 október 5. és 20-a között Kovács Tibor ásatásba is kezdett az ásotthalmi tell megmaradt, 80×4 méteres szeletén belül egy 8×3 méteres bolygatatlan területrészen, mellyel párhuzamosan a tell egy összefüggő, nagyjából 30 méter hosszúságú, 280 cm vastagságú profilját/metszetét? tudta dokumentálni. Ásatása során hat települési szintet sikerült elkülönítenie. Ezek alapján jól rekonstruálható a tell település története. A területen először a vonaldíszes kerámia kultúra hozott létre települést. E megtelepedés felett a rézkori badeni kultúra, majd legvégül a bronzkori kultúra rétegeit lehetett megfigyelni, melyek közül a legfelső három lakószint a füzesabonyi kultúra hagyatékát tartalmazta.
Az ásotthalmi bronzkori településnek azonban csak egy része a többrétegű tell település (1). A tellt övező árok vonala (2) egy határozott és széles mélyedés formájában ma is jól látszik a tell maradványától délkeletre a szántásban, mely elválasztotta a magasabb térszínen kialakított ún. külső települést (3) a központi halomtól. Ennek a külső települési résznek egy részét Tiszafüred-Majoroshalom III néven már regisztrálták (4), ahol 2020-ban neolit és bronzkori telepobjektumok mellett egy középső bronzkori sírt és egy tömegsírt tártak fel a Kiss Pál Múzeum munkatársai az ELTE Embertani Tanszéke, a Déri Múzeum és az MTA–BTK Lendület Mobilitás Kutatócsoport segítségével.
E kutatások folytatásaként került sor március 21-én az ásotthalmi tell közvetlen környezetében elterülő szántóföld roncsolásmentes vizsgálatára.
A területen geomágneses méréseket végeztünk, valamint 10 méteres sávszélességben szisztematikus felszíni leletgyűjtést folytattunk. E két vizsgálati módszerrel a még részben bolygatatlan külső települési egységről szerezhetünk részletesebb információkat. A mágneses méréseket a HUN-REN BTK Régészeti Intézet munkatársa Ekrik Ákos, míg a terepbejárást a Miskolci Egyetem BA szakos régész hallgatói végezték. A kutatás vezetői P. Fischl Klára és Fülöp Kristóf voltak. A Kiss Pál múzeum munkatársai drónos légifelvételezést és fémkeresős kutatásokat folytattak a területen. Munkánkat a helyszínen Hajdu Tamás antropológus és Pintye Gábor régész segítették.
Az eddigi kutatások és az új roncsolásmentes módszerek eredményeként megrajzolhatóvá válik a bronzkori település és a hozzá tartozó temetőkörzetek, a Majoroshalom I és II, a Fertői halom és a Kenderföldek térbeli helyzete.
A galériában a március 21-i kutatások képei láthatók.