Különleges meglepetés a tiszafüredi leletanyagban: egy preszkíta sír
Az 1964-es tiszafüredi ásatási anyagát az előző blogbejegyzés (https://bronzkor.hu/a-tiszafuredi-1964-es-asatasok-%e2%88%92-amit-ossze-lehet-keverni-az-ossze-is-keveredik/) adatainak alapján szétválogattuk. A leletanyag már nem tartalmazta az avar és kelta sírokat, azonban az 1964. évi V. szelvény 2. sírja egy a naplóban koravaskorinak leírt, és ténylegesen is preszkítának meghatározható temetkezés, aminek a leletei az általunk feldolgozott anyagban voltak.
Ezt a sírt szeretnénk itt röviden bemutatni, hiszen a tervezett bronzkori temetőfeldolgozás ezt a korszakot nem érinti és nem szeretnénk, ha a sír elkallódna a vaskor kutatóinak szeme elől.
Az itt bemutatott sír egy bal oldalán nyújtva fekvő gyermek vázát tartalmazta 3 edénymelléklettel és két további kis tárggyal. Tájolása Ny-K, mélysége 50 cm, a sírgödör nem volt megfigyelhető.
A három kerámiamelléklet közül a tál egy egyszerű gömbszelet alakú forma, enyhén összeszűkülő aljjal, a későbronzkor és a korai-középső vaskor formakincsében is általános forma.
A kúpos nyakú, öblös hasú és erősen kihajló peremű amfóra hasán hat szabálytalanul elhelyezett függőleges borda látható. Űrtartalma alapján leginkább korsó lehetne, de nincs füle. Felülete barnás, nem polírozott.
A kis bögre a későbronzkori formáknál mélyebb és nagyon lágy, egyhe ívű nyak-váll terület jellemzi. Alján omfalosz található. Magasra húzott füle és kétszínű égetése miatt erősen emlékeztet a későbronzkori csészékre.
A sírban még egy spirálcsövecske töredéke és egy kutyafog volt még a halott gerince alatt.
A tál általános forma, nem datáló értékű, akárcsak a kisleletek.
Az amfóra és a bögre jól illik a preszkíta időszak kerámiaművességébe. Kemenczei Tibor két helyen is 3 csoportba sorolja a preszkíta sírokból ismert kerámiaformákat (Kemenczei 1988, 94−96; 2005, 120–124). Az első csoport a helyi későbronzkori kerámiák csoportja. A 3. csoport egy idegen, elsősorban Basarabi-Bosut formákat tartalmazó csoport. Míg a 2. csoport egy alapformakincsében a helyi későbronzkori közösségekhez is köthető, de már a preszkíta közösségek saját formájának tekinthető csoport, melynek párhuzamai a Kárpátoktól K-re az erdős sztyepp-sztyepp nyugati zónájában is megtalálhatók. Ebbe a csoportba tartozik az itt bemutatott sír két edénye is.
A sír Ny-K tájolása megegyezik a korszak legáltalánosabb fektetési irányával. A K-Ny-i tájolású sírok Patek Erzsébet szerint különleges helyzetűek (Patek 1993, 20). A fektetés sokszínű a korszakban, zsugorított, részlegesen zsugorított, háton fekvő és „béka pozícióban” fekvő halottról is tudunk.
A Mezőcsát-Hörcsögösön feltárt sírok után (Patek 1993) a korszak leleteit mezőcsáti kultúra névvel is illetik. Kemenczei Tibor 2005-ös összefoglalása előtt Borsod és Heves megyékből ismerhettük meg a korszak jellegzetes leletanyagát (Kemenczei 1988, Patek 1990).
Irodalom:
Kemenczei, T. (1988): Kora vaskori leletek Dél-Borsodban − Früheisenzeitliche Funde in Süd-Borsod. Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25−26 91−105.
Kemenczei, T. (2005): Funde ostkarpatenländischen Typs im Karpatenbecken. Prähistorische Bronzefunde, Abteilung XX. Band 10. Franz Steiner Verlag GmbH, Stuttgart.
Patek, E. (1990): A Szabó János Győző által feltárt preszkíta síranyag. A Füzesabony–Mezőcsát típusú temetkezések újabb emlékei Heves megyében − Die von János Győző Szabó freigelegten „preskythischen” Grabfunde. Die neuen Denkmäler der Bestattungen des Typs Füzesabony–Mezőcsát im Komitat Heves. Agria 25–26 61–118.
Patek, E. (1993): Westungarn in der Hallstattzeit. Quellen und Forschungen zur prähistorischen und provinzialrömischen Archäologie. Acta Humaniora 7. VCH Verlagsgesellschaft, Weinheim.