Bronz-kór

HU | EN

Bronz-kór Középső bronzkori településkutatások Dél-Borsodban | Pusztainé dr Fischl Klára blogja | Archeometria Bt.

A tiszafüredi temetők nevezéktani problémái

Tiszafüred határában 1961 és 1972 között 3 temetőrészletet tártak fel a kutatók:

1, Tiszafüred-Majoroshalom, melyet a korai dokumentációkban Tiszafüred-Duna halom néven is említenek.

2, Tiszafüred-Akasztódomb, mely helyenként Akasztó halomként, míg máshol Fertői halomként szerepel. A lelőhelyen Stanczik Ilona tárt fel füzesabonyi korú csontvázas (F1-13) és H1-H9 jelű hamvasztásos rítusú sírokat. A H sírokat 5 db szkíta és 4 db késő bronzkori, halomsíros temetkezés képezi. Később, Kovács Tibor munkálatai során itt kerültek elő az A-J jelű sírok, többek között egy kelta temetkezéssel.

3, Tiszafüred-Kenderföldek, mely szintén előfordul Nagykenderföld és Fertői halom megjelöléssel is. A temetőben Csalog Zsolt 27 sírt tárt fel: 21 füzesabonyi, 2 késő bronzkori – halomsíros, 3 kelta és 1 általánosan az őskorba besorolható temetkezést mentettek meg. A feljegyzések szerint legalább 50 további sír megsemmisült.

A majoroshalmi temetőt két egymáshoz közeli területen kezdték el feltárni: Majoroshalom I a keleti, míg Majoroshalom II a nyugati részt jelölte. A két terület a feltárás végére összeért, ezért valójában egy nagy temetőről beszélhetünk.

A majoroshalmi I-es feltárási területen kerültek elő a Garam Éva által 1995-ben publikált avar sírok (Garam 1995). A sírokat, – folytatva a Csalog-féle megoldást – az első évben folytonos számozással látták el, azonban 1966-ban Kovács Tibor és Garam Éva bevezetett egy betűjeles azonosítóval is ellátott új számozási rendszert, visszamenőleg átszámozva az 1965. évi ásatás során előkerült sírokat is. Így kapták az itt előkerülő avar sírok az A előtagot, míg a Majoroshalom II területrészen feltárt néhány azonos korú temetkezés a G jelölést.

A majoroshalmi I-es és II-es temető területén a bronzkor két időszakából kerültek elő temetkezések: a középső bronzkori füzesabonyi kultúra és a késő bronzkor elejére datálható halomsíros kultúra sírjai. A régészeti szakirodalom alapján két különböző korszakba sorolt temetkezésekről egyelőre még nem tudjuk, hogy valóban volt-e közöttük időbeli hiátus vagy az itt élő közösség folyamatosan használta a temetőt, és az idők során külső-belső hatásokra megváltozott a temetkezési szokása és tárgyi hagyatéka. Többek között ezt a kérdést is vizsgálja a mostani kutatás.

A feltárás során a két bronzkori korszak temetkezéseit a feltárók mindenesetre egyértelműen elkülönítették egymástól. Így a tiszafüredi Majoroshalom I-es temetőjében a füzesabonyi sírok B előjelet kaptak, míg ugyanezek a füzesabonyi sírok a II. temetőben D előjellel lettek számozva. Vagyis a B és D sírok egyidősek, csak területileg elkülönülnek egymástól. Az I-es felület halomsíros sírjai a C sírok, míg a II-es felületen előkerült későbronzkori temetkezések az E sírok.

Táblázatosan tehát az alábbiakban foglalhatjuk össze a majoroshalmi I-es és II-es temető sírjezéseit az átszámozás után:

 

Tiszafüred Füzesabonyi kultúra Halomsíros kultúra Avar időszak
Majoroshalom I B C A
Majoroshalom II D E G

 

A betűjeles átszámozás során és azt követően a középső bronzkori sírok piros színnel jelennek meg az ásatási naplóban, a késő bronzkori temetkezések zöldek, míg az avar sírok a hagyományos kék színű tintával kerültek lejegyzésre.

Az átszámozás az ásatási naplókban a következőképp látszik. Az 1965-ben feltárt 161. sír a B13-as, piros színű azonosítót kapta.

A halomsíros temetkezések 1975-ös közlésekor Kovács Tibor elhagyta a C és E jelöléseket, és a későbronzkori sírokat 1-gyel kezdve újraszámozta (Kovács 1975). Ebből adódik, hogy egy 1965- évi C és E sírnak akár három eltérő száma is lehet. Az első azonosító a feltárás során kiosztott, a második az újraszámozást követő ún. C-vel vagy E betűjellel kezdődő, míg a harmadik a revíziót követő publikálási sírszám.

Lássunk erre egy példát!

Az 1965. évi naplóban eredetileg 265. sírnak leírt temetkezés tehát rendelkezik egy C35 azonosítóval, míg a publikációban a Grave 34 leírásánál találjuk meg.

A majoroshalmi 1961. évi ásatás 15 sírja és az 1964-es ásatás 19 sírja (15 füzesabonyi, 1 koravaskori és 3 avar) azonban nem került be az újraszámozási rendszerbe, őket az évszám és a sírszám kombinációjával különböztetjük meg a projektben.

A zűrzavart tetézi, hogy a bontás során néha rosszul ítélték meg a két bronzkori korszakot, így vannak B sírok, melyek késő bronzkoriak és C sírok, melyek füzesabonyiak. Többek között ebből is adódik a Kovács Tibor-féle 1975-ös publikációban a későbronzkori sírok számkiosztásának elcsúszása a korábbi újraszámozott verzióhoz képest.

A számok és betűk tengerében az értelmezést tovább nehezíti, hogy Kovács Tibor az 1975-ös  publikációjában a Tiszafüred-Majoroshalom II-t ábrázoló térképen az A-B-C-D-E betűkkel már sírcsoportokat jelöl, melyek teljesen függetlenek a korszakok fentiekben tárgyalt betűjeleitől.

Kutatócsoportunk a lelőhelyek megnevezésében és írásában is egységességre törekszik, a Tiszafüred-Majoroshalom, Tiszafüred-Akasztóhalom és Tiszafüred-Kenderföldek lelőhelynevek használatával. Továbbá a feldolgozás és publikálás során a betűjelek szerinti számozást követi, és ebbe a rendszerbe igyekszik visszailleszteni a feldolgozás során a leletanyagot .A fenti leírás alapján egyértelműen látszik, hogy ez nem könnyű feladat.

Irodalom:

Garam Éva: Das awarenzeitliche Gräberfeld von Tiszafüred. Akadémiai Kiadó, Budapest 1995.

Kovács T.: Tumulus culture cemeteries of Tiszafüred. Régészeti füzetek Ser. II. No. 17, 1975.