“Sziget-típusú” települések
Tiszabábolna-Fehérló tanyánál egy viszonylag ritkának tűnő, „szigetszerű” településsel találkoztunk, ahol az éles ívű Csincsekanyart egy mesterséges árokkal átvágva vízzel körbevett szigetet hozott létre a bronzkor embere (lásd az erről szóló bejegyzést és a kiemelt képet). Bár a geofizika nem mutatott települési jelenségekre utaló nyomokat a szigeten kívül, a két folyókar közötti területen, mégis feltételeztük, hogy e helyen a település tovább folytatódik és a klasszikus összetett szerkezetű településekhez hasonló struktúrát alkot, melyben a „sziget” a centrális rész és a folyókarok közötti terület a külső intenzív település (Fischl–Kienlin–Tugya 2015).
Egy, valószínűleg hasonló felépítésű települést ismerek jelen pillanatban a Hernád-völgyéből: Onga-Heinlein-tanya lelőhelyét (P. Fischl–Rebenda 2012). Ezen a lelőhelyen a bronzkori település helyét elplanírozták, így csak fekvéséből következtethetünk a kanyart egykor átvágó árokra.
A szlovák irodalomból ismert füzesabonyi lelőhelyek esetében ezt a „sziget-típusú” települést nem említik.
Annál meglepőbb volt számomra azonban a mai Románia területén levő lelőhelyek megismerése.
A vízzel körülvett településtípust az Otomani/Ottomány falu területén előkerült 3 lelőhely ismertetése során (lásd az előző bejegyzést) már említett lelőhelycsoportok közül I. Ordentlich 5 kategóriája közül kettőbe (b, folyókanyarulatokban levő települések; e, szigettelepülések) és T. Bader csoportosítása szerint szintén két helyre is besorolhatjuk (A, erődített településeken belül a szigeteken, folyóvizek meandereiben megtalálható csoportba illetve a B, „Atoll-típusú” települések körsáncokkal csoportba) (Ordentlich 1969, 458; Bader 1982, 51).
Mint ilyen hasonlónak tekinthető az ottományi Földvár lelőhely is (részletes leírás és irodalma szintén az előző bejegyzésben), bár ott a település belső leírása inkább egy klasszikus síkvidéki, összetett szerkezetű településnek felel meg, melyet úgy mellesleg egy szigeten hoztak létre.
Pir/Szilágypér nevét hallva a korszak kutatóinak az itt előkerült bronzkori csontvázas temetkezések sejlenek fel elsőször (Székely 1966). Ezek azonban egy szigeten kerültek elő, melyet egy 20 méter széles és 2 méter mély árok oszt két részre, a várra (Cetatea) és a várudvarra (Curtea cetătii). A két rész kronológiájával és értelmezésével kapcsolatban számos elképzelés látott napvilágot (Ordentlich 1969, 467–468; Bader 1978, 37; Bader 1982, 65), de minket jelen esetben a település belső struktúrája érdekel.
Bader Tibor 1982-es munkájában teljesen azonos szerkezetűnek írja le Săcueni/Székelyhíd-Cetatea boului/Ökörvár települését. A 150 méter hosszú és 60 méter széles sziget déli részét az ottományi kultúra első fázisában egy árokkal leválasztották. A szigetet 3 oldalról 10 méter széles és 0,5–1 méter magas fal veszi körül. A sziget formája, rétegvastagsága és 4 lakószintje alapján a tell települések közé is besorolható (Bader 1978, 34; 1982, 65). A déli leválasztott részen csak vékony kultúrréteget lehetett megfigyelni.
Ilyen típusú település lehetett Tiream/Mezőterem-Movilacinepii/Kendereshalom is (Bader 1982, 65), további hasonló településként említi Bader Adini, Andrid-Dealul Taurilor, Cheşereu, Tarcea és Văşad lelőhelyeket is (Bader 1978, 34; 1982, 64).
Meanderekben vagy folyókanyarulatokban létrejövő lelőhelyek közé olyan településeket sorol T. Bader melyek kialakítása pontosan Tiszabábolnának felel meg, vagyis a települést 3 oldalról természetes folyómeder határolja, míg a negyedik oldalon mesterséges árok köti össze a folyókarokat.
Ilyenek: Medieşu-Aurit/Aranyosmeggyes-Potău-Ciuncaş (Bader-Dumitraşcu 1970), ahol a mesterséges árok szélessége 18 méter és a „szigeten” kívül még egy nyílt település is létezik. Dindeşti/Érdengeleg-Cetate/Fellegvár, ahol a mesterséges árkot sánc is erősíti, és ide sorolható Carei/Nagykároly-Bobald nevű települése is Bader leírása alapján (Bader 1982, 66) bár hasonló megfogalmazást a település legújabb feldolgozása során nem találtam (Németi-Molnár 2012).
Az „atoll” típusú települések esetében a kör-alak az egyik elsődleges ismertető jegy (vagyis a környezeti tényezők nem befolyásolják a kialakuló település formáját), emellett halmos formájúak és egy vagy két árok illetve körgyűrű alakú fal határolja őket (Bader 1982, 66). Bader ide sorolja Vărsandot/Gyulavarsándot és Socodort/Székudvart is, noha ismerteti Popescu véleményét a külső körgyűrű település jellegéről (lásd a Nincs új a nap alatt című bejegyzést). Căpleni/Kaplony (Badernél Cetatea/Fellegvár, Kienlin et al. Drumul Căminului/Királyföldek) körárka(i) közvetlen kapcsolatban vannak a természetes vízfelülettel. Bader felmérése alapján dupla vízgyűrű övezte ezt a települést (Bader 1982, 62, 66). 
A legfrissebb geofizikai felmérés szintén két árkot mutat, azonban épp a természetes vízfelülettel való kapcsolódás területe nem lett felmérve. A település kronológiai és településtörténeti értékelése azonban még nem teljes (Kienlin et al. 2013).
Mindezek mellett szintén a Dél-Borsodi síkság területéről van példánk arra, hogy az íves formájú természetes vízmederbe kötve patkó alakú, vízzel borított árok vette körül a település belső, centrális részét. Szakáld esetében geoarcheológiai vizsgálatok is bizonyították ezt (Sümegi et al 1998) de hasonlót feltételez Kalicz N. Tiszalúc-Dankadomb esetében (Kalicz 1968).
Vagyis a bronzkori lakosoknak fontos szempont volt, hogy a település egészét vagy legalább központi részét víz kerítse. A természeti környezet adottságait figyelembe véve több csoportba oszthatjuk ezeket a lelőhelyeket. Vannak amik természetes szigeteken jöttek létre, de azon belül is megpróbálták a belső centrális lakórészt és a külső lakóövet koncentrikus formában kialakítani, ahogy a síkvidéki települések esetében is (Otomani-Cetatea de pamint/Ottomány-Földvár). A teraszhelyzetű települések felépítésére hasonlít több szigeten létrehozott lakóhely, ahol a sziget egy része mesterséges árokkal van elválasztva (Pir/Szilágypér és Săcueni/Székelyhíd). Ha a folyókanyart mesterséges árok köti össze, akkor a település illetve annak egy része szigetet képez. Itt a végső struktúra ugyanaz, a település helyének kiválasztásában azonban a folyókanyar megléte volt a döntő, hiszen így kisebb energiabefektetéssel lehetett a kívánt formát elérni (Tiszabábolna, Medieşu-Aurit/Aranyosmeggyes). Ugyanezen forma fordítottja, amikor a mesterséges árok patkó alakú, és bekötik az élő vízbe (Szakáld, Căpleni/Kaplony).
Mindezek alapján szerintem külön települési kategóriaként kezelni a sziget, az atoll vagy a folyókanyar illetve meander típusú településeket nem indokolt. Ha az alapgondolatot nézzük ugyanoda jutunk: kell egy hely, ahol a víz védi/övezi a lakóteret és ha lehetséges segít a centrális rész és a külső lakóöv elválasztásában. Ha a hely adott, akkor e 2 legfontosabb alapelvnek megfelelően a környezet adta lehetőségekhez igazodva jött létre a település.
Ez a településlétrehozó tényező a síkvidéki területeken általános volt. Ezen írásban a dél-borsodi és a mai Románia területén levő példákat gyűjtöttem össze, de a Berettyó mentén (Dani–P. Fischl 2009) illetve a Körösök vidékén is (Duffy 2014) találunk ilyen településeket.
Irodalom:
Bader, T. 1978, Epoca bronzului in nord-vestul Transilvaniei. Bucuresti.
Bader, T. 1982, Die Befestigungen bronzezeitlichen Siedlungen in Nordwestrumänien. in: Chropovsky B. – Herrmann, J. (Hrsg.) Beiträge zum bronzezeitlichen Burgenbau in Mitteleuropa. Berlin–Nitra, 47–70.
Bader, T. – Dumitraşcu, S. 1970, Săpăturile arheologice la aşezarea de tip Otomani de la Medieşul Aurit. Materiale şi Cercetări Archeologice 9, 127–136.
Dani, J. – P. Fischl, K. 2009, A Berettyóvidék középső bronzkori telljei. Topográfiai megközelítés. (Die mittelbronzezeitlichen Tellsiedlungen des Berettyó-Gebietes. Eine
topographische Übersicht) Tisicum 19, 103–118.
Duffy, P. 2014, Complexity and Autonomy in Bronze Age Europe. Assessing Cultural Developments in Eastern Hungary. Archeolingua, Budapest, 1–402.
Fischl, K. – Kienlin, T. L. –Tugya, B. 2015, Bronze Age settlement research in North-Eastern Hungary — Bronzkori településkutatások Északkelet-Magyarországon. Archeometriai Műhely 2015/XII./2.117–134.
P. Fischl K. – Rebenda J. P. 2012, Újabb láncszem a Hernád mente bronzkori településszerkezetében. Onga-Heinlein tanya. Neues Kettenglied in der Siedlungsstruktur des Hernád Flusses. Onga-Heinlein Gehöft. HOMÉ LI, 45–61.
Kienlin, T. L – P. Fischl, K. – Marta, L. 2013, Exploring Divergent Trajectories in Bronze Age Landscapes: Tell Settlement in the Hungarian Borsod Plain and the Romanian Ier Valley. [Paper given at EAA session “LANDSCAPES OF COMPLEXITY IN BRONZE AGE CENTRAL EUROPE” Pilsen 2013]
=https://www.academia.edu/5669859/Kienlin_et_al._Exploring_Divergent_Trajectories_in_Bronze_Age_Landscapes_Tell_Settlement_in_the_Hungarian_Borsod_Plain_and_the_Romanian_Ier_Valley._Paper_given_at_EAA_session_LANDSCAPES_OF_COMPLEXITY_IN_BRONZE_AGE_CENTRAL_EUROPE_Pilsen_2013_
Németi, J. – Molnár Zs. 2012, Bronzkori hatalmi központok Északnyugat-Erdélyben: A Nagykároly-Bobáld-tell — Bronzezeitliche Machtzentren in Nordwest-Siebenbürgen: der Tell von Carei-Bobáld Monográfiák a Szegedi Tudományegyetem Régészeti Tanszékéről 1, Szeged.
Ordentlich, I. 1969, Probleme der Befestigungsanlagen in den Siedlungen der Otomanikultur in deren Rumänischen Verbreitungsgebiet. Dacia 13, 457–474.
Sümegi, P. – Kozák J. – Magyari, E. – Tóth Cs. 1998, A Szakáld-Testhalom bronzkori tell
geoarcheologiai vizsgálata. ─ Geoarchaeological investigation of the Bronze Age tell of Szakáld-Testhalom. Acta Geographica Debrecina 34 (1996/1997) 181–202.
Székely, Zs. 1966, Cimitirul din epoca bronzului de la Pir. Studii şi Cercetări de Istorie Veche 17, 125–135.