Nincs új a nap alatt
A Dél-Borosdi síkság és a Bükk hegylábi régió középső bronzkori településeinek belső struktúrájáról már szóltunk e blog lapjain (pl.: Két bronzkori esettanulmány). E települések sajátos belső struktúrája (központi halom, árok, külső lakóövezet) már a korai kutatás számára is feltűnt (Kalicz 1968,132-134; Bóna 1975, 123–124; 148) a BORBAS projekt kutatásai azonban ráirányították a figyelmet a külső lakóövezetre. Az árkon kívüli koncentrikusan kirajzolódó a települések egyik típusánál a központi rész fölé emelkedő gyűrűt több esetben sáncként értelmezték és az árokból kitermelt földdel hozták kapcsolatba. Ennek megfelelően ezeket a településeket ez erődített települések közé sorolták.
A geofizikai kutatások és szisztematikus felszíni leletgyűjtések bebizonyították, hogy a települések központi magját körbevevő árkon kívüli terület is lakóövezet. Kalicznál és Bónánál is sokszor a Burg/vár és Dorf/falu kettőssége jelöli a települések e két részét. Legújabb kutatásaink során a települések ilyen összetett szerkezetét, mely koncentrikus körformát mutat elsősorban az észak-alföldi régió jellegzetességének tekintettük a hatvani és a füzesabonyi kerámiastílusokkal jelzett időszakban.
Az ismert szlovákiai erődített települések (Kosice-Barca/Kassa-Bárca, Rozhanovce-Plebánské II/Rozgony, Nižna Myšľa-Várhegy/Alsómislye-Várhegy, Spišský Štvrtok-Flur Myšia hôrka (korábban: Barimberg)/Csütörtökhely) eltérő építészeti struktúrája — masszív sáncok — indokolták véleményünket.
A romániai szakirodalom alaposabb tanulmányozása során azonban kiderült, hogy már az 50-es években Dorin Popescu hasonló megfigyeléseket tett Socodor-Căvăjdia/Székudvar és Vărşand-Movila dintre vii/Gyulavarsánd-Laposhalom lelőhelyeken (Popescu 1950; 1956a). A képen a gyulavarsándi laposhalom sematikus rajza látható.
Popescu 1956-ban az Actában azt írja, hogy ezek a települések a szakirodalomban árokkal és sánccal ellátott lelőhelyekként ismertek (Popescu 1956b). A saját kutatásai során azonban más következtetésre jutott. A kutatóárkok mindkét lelőhelyen nemcsak a település központi részét érintették, hanem a külső „sáncon” is folytak feltárások. E „sáncok” ugyanúgy rétegekből épültek fel, mint a település központi része, az előkerült leletanyag pedig azonos volt a két területen. Székudvaron mind a centrális rész, mind a „sánc” 5 rétegből épült fel. Az általunk külső települési övként meghatározott területet „Häuserring”-nek „házkör”-nek határozta meg nevezte a kutató, mely körbeöleli a „valódi halmos települést”.
Vagyis az ún. Otomani vagy Gyulavarsánd területek délkeleti részén hasonló felépítésű települések voltak az általánosak mint az Északalföldön.
Míg az általunk vizsgált dél-borsodi települések több kapcsolatot mutanak a szlovákiai füzesabonyi lelőhelyekkel a kerámiastílus tekintetében, addig a települések kialakításának rendezőelve nagyobb összefüggéseket mutat a hasonló földrajzi fekvésű Körös-síkon.
Mindez számos kérdést felvet itt azonban az erődítések irányába szeretnék tovább gondolkodni.
Ha nincs sánc csak árok akkor az erődített település vagy sem? Ha a településnek csak egy kis részét veszi körbe markáns árok, és az azon kívülálló rész magasabb térszínen helyezkedik el, akkor a belső terület erődített vagy sem? Ha korábbi kutatási módszerekkel nem kimutatható paliszádfal, vagy a felszínen már nem látszó árok vette körbe a teljes települési egységet, akkor az miként értékelhető, és nem azonos kutatási feltételek mellett hogyan oszthatjuk csoportokba a településeket? Ha nem erődített egy telep , akkor az open settlement, vagyis nem határolja kívülről semmi? Az erődítésnek csak külső erőszak elleni védelmi szerepe lehet? Az angol defensive structures kifejezés ezt a tartalmat támasztja alá, míg a német befestigte Siedlung fogalomba már szélesebb jelentésréteg is belefér. Mindazonáltal az erődített szó magában hordozza az erődítés harci jelentéstartalmát, így eleve kizár számos más lehetőséget.
Konklúzió:
1, olvass szakirodalmat
2, olvass régi szakirodalmat is — a kutatástörténet számos meglepetést rejt
3, olvass/nézegess/ismerj idegennyelvű szakirodalmat
4, ha olvastál gondolkozz!
Felhasznált irodalom:
Bóna, I. 1975 Die mittlere Bronzezeit Ungarns und ihre südöstlichen Beziehungen. Arch. Hungarica 49, Budapest 1975.
Kalicz, N. 1968 Die Frühbronzezeit in Nordost-Ungarn. ArchHung 45. Budapest 1968.
Popescu, D. 1950 Felul de viaţă al populaţiai Daco-Romane şi „Barbare” la frontiera de vest a Daciei. Studii şi Cercetări de Istorie Veche 1(1950) 41–154.
Popescu, D. 1956a Cercetări arheologice în Transilvania I. Sondajele de la Socodor – 1948 –, II. Săpăturile de la Vărşand –1949 – Materiale şi Cercetări Arheologice 2, Bucureşti, 43–127.
Popescu, D. 1956b Einige Bemerkungen zur Bronzezeit Siebenbürgens. Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 7, 301–320.