Két? lábon járó bronzkoriak?
Az alábbi bejegyzés tárgya két különleges kis töredék. Mindkettő lábat formál, a nagyobb Ároktő-Dongóhalmon került elő a tellhez tartozó külső település szisztematikus felszíni lelegyűjtése során (HOM Ltsz.: 2010.3.60). A lábtöredék barna-szürke foltosra égetett, az ujjakat bekarcolt vonal jelzi, a bokacsont a töredék külső és belső oldalán apró bütyökkel lett kialakítva (a belső oldalon letört). A bokán dupla bekarcolt vonal közötti rovátkolássor látható. A minta nem fut körbe, a töredék belső oldalán már nem alakították ki.
A másik – jóval kisebb – töredék Tard-Tatárdombról származik és Kleszó András a Bükki Nemzeti Park őre adta át nekem számos más, a lelőhelyről származó töredékkel együtt. A szintén foltosra égetett töredék érdekessége, hogy bokáján mindkét végén spirálban végződő lábperec található. A lábdísz bekarcolással lett kialakítva és a töredék belső oldalán is követhető. (A rajzokat Balázs Ádám készítette.)
A korabronzkor végi, középső bronzkori kultúrák viszonylag ritkán alkalmaztak lábszerű kialakítást kerámiáikon. Ismerünk lapos, tálcaszerű tárgyakat négy emberlábhoz hasonló alátámasztással – ezeket oltároknak nevezi a kutatás minden bizonyíték nélkül szakrális szerepükre (pédaként álljon itt a dárdai oltár: Kovács 1977, Taf. 19).
Ilyen oltárokat négy bütyöklábbal is készítettek. Tálak, tálszerű edények aljához is csatlakozhat négy lábacska (pl.: Kunszentmárton, Dunaújváros-Duna dűlő 161. sír, Bóna 1992, Abb. 18; Csányi-Tárnoki 1992, Kat.Nr. 438).
Két emberi lábon áll a Nagyrév-zsidóhalmi edény (Kovács 1992a, Abb. 42), melynek formája ugyan klasszikus nagyrévi edénytípus, a tárgyra pillanta mégis sematikus emberábrázolás jut mindenki eszébe.
Legnagyobb számban madáralakú tárgyaknál figyelhetjük meg az emberi lábkiképzést, itt megtalálható a szokatlan négy, illetve a biológiai rendnek megfelelő két láb is (Kovács 1992a, Abb. 43; Kiss 2012, Fig. 19). Az eddig felsorakoztatott – nem teljeskörű – példák alapján látható, hogy emberi lábak viszonylag különleges edényformákhoz társulnak a korszakban.
A királyszentistváni temető 12. sírjából előkerült egyik madár lábán pedig a tardihoz hasonló lábperec, sematikus, mészbetéttel kitöltött motívuma látható (Bóna 1975, Taf. 222.1). A tardi lábpereces töredék alapján nem tűnik az sem kizártnak, hogy az ároktői töredék lábán egy nyitott lábperec ábrázolását láthatjuk.
A tárgytípust a füzesabonyi kultúra tiszafüredi temetőjének D305-ös sírjában egy nő – a nemre a fektetésből következtettünk: baloldali fektetés és É-D-i tájolás általában a női sírokra jellemő – jobb bokáján találták meg (Kovács 1992b, Abb. 62). 
A szövegben a D304. sír mellett a D279. sírból is ilyen típusú bokaperecet említ Kovács Tibor (Kovács 1992b, 97). Koós Judit a tiszaladányi – hasonló típusú karperecet tartalmazó – kincs részletes elemzése kapcsán már 3 tiszafüredi sírt említ, melyben hasonló díszt találtak (B79, D283, D306, Koós 1989, 37). A tárgytípus részletes elemzését Hellebrandt Magdolna végezet el az Abaújdevecseri „kartekercs” közlése során (Hellebrandt 2011). Az abaújdevecseri 12 kg-os tekercset nyilván sem lábon sem kézen nem viselték. Nyújtott szára miatt nem teljesen azonos tipológiai besorolása a füzesabonyi kultúra sírjaiból ismertekkel, bár spiráljai szimmetrikusak ellentétben a legtöbb nyújtott szárú példánnyal. Azt azonban bizonyítja, hogy ez a tárgyforma valamilyen sajátos, kiemelkedő szereppel bírt a kor emberei számára.
A füzesabonyi kultúra leletanyaga mellett megtaláljuk ezeket a kar- és lábpereceket pl.: a kórósi, balatonkiliti és stomfai mészbetétes kincsekben (Mozsolics 1967, Taf. 30, 4, 6; Taf. 37, 3, 4, Taf. 41,1) és hasonló kialakítású tárgyakkal találkozunk a Trzciniec kultúra előkelő halmos temetkezéseinek mellékleteiben (Makarowicz 2012, Abb. 24, 26-27).
Tiszakeszi szódadombról Gálffy Ignácz 1900-as ásatásából is ismerünk egy nagyon kis átmérőjű, négyzetes keresztmetszetű drótból készült azonos típusú „karperecet” (HOM Ltsz.: 53.592.1).
Az említett párhuzamokkal kapcsolatban el kell mondanunk, hogy részletes tipológiai elemzésük (drótból húzott, vagy öntött, a szár átmetszete, a tárgy mérete, a spirálok mérete és egymáshoz való viszonya, a szár hossza és jellege, a leletegyüttes melyben előkerültek stb) nem történt még meg, általában más tárgyakkal kapcsolatban tértek csak ki rájuk.
Nem áll módomban itt a lábas edények és a spirálban végződő kar- és lábperecek kapcsán teljes nyomozást és okfejtést kibontani. Viszont az eddigiek jól érzékeltetik, hogy mind a lábbal ellátott kerámiatárgyak, mind a kar és lábtekercsek egy különleges, meglehetősen zárt, és véleményünk szerint a bronzkorban is nagy jelentőséggel bíró leletcsoportot alkotnak. A kétféle speciális tárgycsoport együttes alkalmazása pedig felerősíti ezt a különleges jelentéstartalmat.
Irodalom:
Bóna, István 1975 Mittlere Bronzezeit Ungarns und ihre südöstlichen Beziehungen. Archaeologica Hungarica. Series nova 49. Budapest.
Bóna, István 1992 Bronzezeitliche Tell-Kulturen in Ungarn. in: W. Meier-Arendt (ed.), Bronzezeit in Ungarn. Forschungen in Tell-Siedlungen an Donau und Theiß. Ausstellungskatalog. Frankfurt am Main, 9–39.
Csányi, Marietta–Tárnoki, Judit 1992 Katalog der ausgestellten Funde. in: W. Meier-Arendt (ed.), Bronzezeit in Ungarn. Forschungen in Tell-Siedlungen an Donau und Theiß. Ausstellungskatalog. Frankfurt am Main, 175–210.
Hellebrandt Magdolna 2011 Bronztekercs Abaújdevecserről. Bronze Spiral of Abaújdavecser. herman Ottó Múzeum Évkönyve L 131–152.
Kiss, Viktória 2012 Middle Bronze Age Encrusted Pottery in Western Hungary. Varia Archaeologica Hungarica XXVII.
Koós, Judit 1989 Der II. Bronzefund von Tiszaladány. Communicationes Archaeologicae Hungariae 31–43.
Kovács Tibor 1977 A bronzkor Magyarországon. Budapest 1977.
Kovács, Tibor 1992a Glaubenswelt und Kunst. in: W. Meier-Arendt (ed.), Bronzezeit in Ungarn. Forschungen in Tell-Siedlungen an Donau und Theiß. Ausstellungskatalog. Frankfurt am Main,76–82.
Kovács, Tibor 1992b Bestattungssitten der Füzesabony-Kultur und das Gräberfeld von Tiszafüred-Majoroshalom. in: W. Meier-Arendt (ed.), Bronzezeit in Ungarn. Forschungen in Tell-Siedlungen an Donau und Theiß. Ausstellungskatalog. Frankfurt am Main, 96–98.
Makarowicz, Przemyslaw 2012 Zwischen baltischem Berstein und transylvanischem Gold. Der Trzciniec-Kulturkreis — nordöstlicher Partner der Otomani/Füzesabony-Kultur. in: M. Jaeger–J. Czebreszuk–K. P. Fischl (eds) Enclosed Space – Open Society. Contact and Exchange int he Context of Bronze Age Fortified Settlements in central Europe. Studien zur Archäologie in Ostmitteleuropa 9 Poznan-Bonn 2012, 177–214.
Mozsolics Amália 1967 Bronzefunde des Karpatenbeckens. Depotfundhorizonte von Hajdúsámson und Kosziderpadlás. Akadémiai Kiadó. Budapest.