Két bronzkori esettanulmány. TDK a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi karán
Az idei tanévben 2013. december 5-én rendezték a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karán a TDK házi fordulóját. Az Őstörténeti és Régészeti Tanszék 3 hallgatóval képviselte magát a versenyen. Közülük ketten aktív részesei a BORBAS projektnek és témavezetésemmel készítették dolgozataikat. A két munka azonos kutatási háttéralappal két teljesen eltérő irányba mutat. Bakos Gábor munkája során a Dél-Borosdi síkságon és a Bükk-hegylábi régióban is megfigyelt településszerkezetet kutatta egy új földrajzi régióban a Szerencs patak völgyében. Hagyományos régészeti módszerekkel: adattári, irodalmi kutatás, terepbejárás és az adatok aprólékos kiértékelése során jutott eredményeihez. Kertész Gabriella Nikoletta kevésbé kitaposott módszertani talajon járva a bronzkori települések szerkezetének egy posztprocesszualista megközelítésű, filozófiai, szimbólumanalitikai, kultúrantropológiai alapokon írott értelmezését kísérelte meg.
Kérésemre a hallgatók az alábbiakban röviden összefoglalták kutatásaikat.
Bakos Gábor: A Szerencs-patak völgyének kora és középső bronzkori településszerkezete
Egyetemi éveim alatt több önálló terepbejárást végeztem a Szerencs-patak völgyének általam ismert kora bronzkor végi, középső bronzkor eleji, hatvani és füzesabonyi kultúrákba sorolható lelőhelyein. A felszínen gyűjtött leletanyag kiértékelése, ismereteim folyamatos bővülése valamint a BORBAS Projekt (Borsod Region Bronze Age Settlements) kutatómunkájában való részvételem során a megfelelő következtetéseket levonva egy komplex, általunk ezen a területen még nem ismert településrendszer képe bontakozott ki.
Az itt, a Szerencs-patak völgyének alsó, torkolati szakaszában elénk táruló telephálózat ugyanazokat a szabályszerűségeket követte, amelyeket a BORBAS-Projekt a Dél-Borsodi síkságon és a Bükk-hegylábi települések esetében megfigyelt, valamint amely jellemző a Szerencs-patak völgyével határos Hernád-völgyének megtelepedési sajátosságaira. Az egymást szigorú léptékkel mérve megközelítőleg 5 kilométer távolságban elhelyezkedő településnyomok nem csupán elhelyezkedésükben, hanem belső sturktúráltságukban is szoros hasonlóságokat mutatnak.
A települések minden esetben igyekeztek kihasználni az adott környezet lehetőségeit. Amikor az megfigyelhető a település magját egy körárokkal körbevett, központi, magaslati hely adja, amelyet koncentrikusan körbevesznek a középső gyűrűben a lakóházak majd a peremen a széles, munkagödrökkel tarkított terület (kiemelt kép). Ez teljesen szabályosan csak a síkvidéki megtelepedéseknél figyelhető meg (pl.: Emőd-Nagyhalom), a magas partokon, azok gerincén az ottani adottságoknak megfelelően, nem mindig a település közepén helyezkedik el a centrális rész, de kétségtelen annak központi szerepe (pl.: Mezőzombor-Berzse). Ezeken a kiemelkedő, központi, mély árokkal körülvett területeken szintén lakóházak találhatóak, mint az azt körülvevő részen. A felszínen gyűjtött leletanyag, illetve a magnetométeres vizsgálatok eredményei nem tudtak olyan bizonyító értékű adattal szolgálni, amelyből arra következtethetnénk, hogy az itt élők esetleg gazdagabbak lettek volna, vagy az itt álló házak valamilyen rituális, talán szakrális céllal épültek-e.
Az általam vizsgált területen, amely egy viszonylag rövid szakasza ─megközelítőleg egy harmada ─ a Szerencs-patak völgyének négy kora bronzkor végi, középső bronzkor eleji lelőhelyet sikerült lokalizálnom.
A felsorolást északi irányból kezdve az első Golop településének belterületén helyezkedett el. Gallus Sándor Malomzug-hegy lelőhelyről közöl innen 3 füzesabonyi sírt (Gallus 1940). A lelőhely a mai belterületre esik, így belső struktúrája nem vizsgálható.
Tőle délre, 5 kilométer távolságban Szerencs-Ond köztemetőjében a recens használat miatt felszínre kerülő kerámiatöredékek mennyisége engedi feltételezni az egykori megtelepedés lehetőségét.
Ismét déli irányban, szintén megközelítőleg 5 kilométer távolságban Szerencs belterületén a mai Bocskai István Gimnázium környezetében az elmúlt évtizedekben előkerült leletanyagok segítségével sikerült lokalizálni az itt megtelepedő bronzkori embercsoportok színterét. A főként arany tárgyakat tartalmazó együttest Kovács Tibor közölte (Kovács 1979), az első leírás alapján valószínűleg sírleletről van szó (Kemenczei-K. Végh 1969, 509). A teljes leletegyüttest, több más szerencsi bronzkori leletanyaggal együtt Hellebrandt Magdolna tollából ismerjük (Hellebrandt én.).
A felsorolás utolsó lelőhelye amely, nem igazán tartozik szervesen a Szerencs-patak völgyéhez ─ hiszen az egykori a Takta vízgyűjtő területéhez tartozó patakmeder mentén a Mezőzombori-párkánysík adottságait kihasználva az Alföld és az Tokaji-hegység találkozásánál fekszik ─ a mezőzombori köztemető mellett fekvő Berzse nevet viselő terület. A mai temető területéről közöl Koós Judit füzesabonyi sírokat (Koós 2006). A berzsei bronzkori település, amely mind közül a legjobban kutatható ma is mezőgazdasági használat alatt van, így belső szerkezete is megfigyelhető. A Szerencs belterületén elhelyezkedő teleptől ugyancsak 5 kilométer távolságra található.
Mezőzombor-Berzse és az Szerencs-Ond köztemető esetében tudtam terepbejárást végezni és a már említett kultúrákra jellemző leletanyagot begyűjteni, azonban Golop és Szerencs belterülete esetében csak a már itt lefolytatott leletmentő ásatások és szórványosan előkerült régészeti leletanyag tükrében tudtam következtetéseket levonni. A jellegzetes hatvani és füzesabonyi kultúrákra jellemző településszerkezetet azonban csak Mezőzombor-Berzse esetében sikerült megfigyelnem. Mezőzombor-Berzse kivételével mindhárom másik lelőhely a Szerencs-patak nyugati oldalán helyezkedik el a magaspart előnyeit kihasználva.
Kutatásaimban segítségemre voltak még az első, második, illetve a harmadik katonai felmérések, valamint a googleearth műholdas felvételei.
A kutatás azonban koránt sem ért véget, a terület pontosabb megismerésére a korabeli viszonyok pontos rekonstrukciójához további kutatások szükségesek.
Irodalom:
Gallus Sándor: Egy bronzkor végi temető próbaásatása Golopon Archeologiai Értesítő 1940, 138.
Dr. B. Hellebrandt Magdolna: Szerencs régészeti leletei: http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/Szerencs/konyv/003_szerencs_regeszeti_leletei.htm évszám nélkül.
Kemenczei Tibor – K. Végh Katalin: A Herman Ottó Múzeum leletmentései és ásatásai 1967-ben. A Hermann Ottó Múzeum Évkönyve 1969, 505-514.
J. Koós: Über neue Gräberfelder der Füzesabony-Kultur aus der mittleren Bronzezeit. CommArchHung 2006, 65–85.
Kovács Tibor: Középső bronzkori aranyleletek Északkelet-Magyarországról.– Mittelbronzezeitlicher Goldfunde aus Nordost-Ungarn. FolArch 30 (1979) 55-77.
Kertész Gabriella Nikoletta: A bronzkori szimbolika és településszerkezet kognitív régészeti kapcsolatai
A hatvani és füzesabonyi kultúrák települései a Borsodi síkságon és a Hernád mentén azonos belső szerkezetet és formát mutatnak. A vizsgált mikro régióban, a korai bronzkor vége-középső bronzkor időszakában, ragaszkodnak a települések térstruktúrájának azonos kialakításához, valamint magához a településhez is, melyet generációk laknak egymást követve.
A füzesabonyi és késő hatvani kerámiák díszítőmotívum kincsében is jól megfigyelhető, a települések szerkezetére emlékeztető, kör-koncentrikus körformák használata, kannelúrákkal, vagy lencsedíszekkel övezett, bütyök formájában, de a fémtárgyak esetében is találkozhatunk velük.
A település ilyen formájú kialakítása, extra energia befektetést igényelt, a díszítőmotívumokban való ismétlődése, pedig szabályosságot mutat. E megfigyelések, egy mögöttes kognitív képzettartalomra utalhatnak, egy olyan gondolkodásmódbeli sajátosságra, mely meghatározta e kor emberének világát.
A szimbólumok, a pszichikus tartalmak kivetülései. Bár a bronzkorra vonatkoztatva, a körszimbolika pontos megértése számos nehézségbe ütközik, a megfelelő analógiákat, pszichikus megközelítéseket vizsgálva, az értelmezés egy új alternatívájával találkozhatunk.
A geometriai szimbólumok leírják a tér struktúráját. A körközpontú kozmikus térrendezés elképzelése, már a legősibb koroktól megfigyelhető. Mircea Eliadé nyomdokain haladva láthatjuk, hogy a tér kialakítása, már önmagában is egyfajta szakrális esemény, mely a világ megteremtését ismétli. Elválasztja a lakott, rendezett, valós teret, a rendezetlen külső tértől, a Káosztól. A településhez, a káosztól elkülönített térhez való kötődés, a teremtett mikrokozmoszhoz való kötődés. Egy új világ megteremtése egy új rendezett tér kialakításával, vagy annak újra strukturálásával, nagy és veszélyes feladat, hiszen annak egyensúlyáért, fenntartásáért magára kell vállalnia a felelősséget. Ez azt eredményezi, hogy a mikrokozmosz biztonságához ragaszkodó ember, nem váltogatja szívesen lakhelyét.
A települést körülvevő árok nem csupán fizikális határvonalat jelenthetett, hanem egy olyan küszöböt, amely nem csak elválasztja, hanem össze is kapcsolja a két világrészt. Továbbá, a tér körülhatárolásának különféle formái, számos mágikus funkciót takarhatnak. A középkor óta ismert, s néprajzi analógiákban is jól megfigyelhető, hogy fizikális védelmet ellátó építmények, vagy láthatatlan körvonalak, az ártó, gonosz hiedelemlényekkel, vagy betegségekkel szembeni védelmi feladattal is fel vannak ruházva.
Feltételezhető tehát a térkialakításban és annak körülzárásában egyfajta hiedelemrendszer által vezérelt cselekedet. A bronzkorban nem feltételezünk ugyan szervezett vallásosságot, azonban születtek olyan vizsgálatok, amelyek egyfajta sámánisztikus, animisztikus hitrendszer rekonstrukciójára tettek kísérletet. Ezzel összeegyeztethető a település központi magjának, a világ köldökeként való értelmezése. Egy olyan világtengelyt jelenít meg, amely szimbolikusan összeköti az égi, a földi és az alvilági szférákat.
A kerámiaművesség, fémművesség, akár csak a település kialakítása, tükrözi a kozmikus elképzeléseket. A formátlan anyagból, a szimbolikus ősvíz, vagy tűz segítségével való teremtést. Ennek fényében nem meglepő, hogy az általunk vizsgált őskori társadalmakban, a településszerkezetben és az anyagi kultúrában egyaránt gyakori motívum a körök és koncentrikus körök díszítő motívumként való használata.