Emőd-Nagyhalom és Emőd-Zsedény bronzkori települése(i)
Emőd-Nagyhalom bronzkori települése egy ÉK-DNy-i dombhát déli végén található a Bükk hegylábi régió és a Borsodi síkság találkozásánál. Földrajzi elhelyezkedését tekintve átmeneti jellegű a két mikrorégió települési között. Szerkezete megegyezik a térség korabronzkor végi–középső bronzkori településeivel. 
A központi magot körülvevő árok markáns, talán itt őrizte meg legjobban egykori formáját. A külső intenzív települési részen két sorban az árokkal koncentrikusan futó házköröket figyelhetünk meg a geofizikai felmérésen. A légifelvétel e házsorokon belül lóhere alakú belső tagolódást mutat, mely talán a háztartási egységeket jelzi számunkra. A központi árokból d-i irányba vízlevezető csatorna figyelhető meg. A külső intenzív település ÉK felé magasabb térszínen fekszik, mint a központi mag, mely utóbbit a közepén található geodéziai mérőpont viszonylag jól konzervált a mezőgazdasági művelés károsításaitól. A külső koncentrikus házövet ÉK felől talán egy újabb árok vagy paliszád határolta, mely
nek nyomai a geofizikai felmérésen megfigyelhetők. A település házai azonban itt nem érnek véget. A dombháton ÉK-i irányban több párhuzamos házsor húzódik és ettől ÉNy-ra figyelhetjük csak meg a gödrös települési részt. Legnagyobb meglepetésünkre a domb DNy-i lejtőjén, nagyon meredek térszínen is megfigyelhetők háznyomok. A lejtő ezen részén a vízlevezető árokra merőleges anomáliát ennek megfelelően vagy egy teraszos kialakítás nyomának vagy talajerrózió, talajcsúszás eredményének értelmezhetjük. Tájban elfoglalt helyzetét, és alig roncsolt szerkezetét tekintve mindenképp a legszebb borsodi bronzkori településnek tarthatjuk.
A domb lábát egy egykori vízfolyás nyaldosta, melytől D-re a ma Zsedénynek nevezett dűlőben szintén bronzkori leletanyagot lehet gyűjteni. Ez a terület légvonalban csak 500 méterre található a nagyhalmi telep központi részétől, de a tengerszint feletti különbségük 20 méter. A zsedényi lelőhelynek szintén van egy központi, alig magasabb része, melyet árok – illetve valószínűleg eredetileg természetes vízfolyás vett körbe, közel sem olyan szabályos alakban, mint a nagyhalmi árok. Ezen kívül K-i irányban szintén folytatódik a felszínen a leletanyag. Vagyis a zsedényi lelőhely belső szerkezete hasonló a nagyhalmi és így a többi bronzkori településéhez.
A két településen 2012 és 2014 között zajlottak a BORBAS projekt roncsolásmentes vizsgálatai.
Ilyen kis távolságban két önálló település nem ismert a délborsodi régióból. A zsedényi területen felszínen csak korai ún. hatvani kultúrába sorolható leletanyagot gyűjtöttünk, míg a nagyhalmi felső területen hatvani és az azt követő füzesabonyi időszaknak a leletanyaga is megtalálható. A Nagyhalmon eddig nem történt szisztematikus felszíni leletgyűjtés.
A két település viszonyának magyarázatára így 3 lehetséges megoldás jön szóba.
1, A zsedényi települést korábban alapították és az esetleges vizes környezet vagy a nagyhalmi domb jobb stratégiai helyzete miatt később a közösség felköltözött a dombhátra.
2, A zsedényi település a nagyhalmi telep szatelitje, vagyis alárendelt szerepű, „kiszolgáló egysége”.
3, A két lelőhely nagyjából egyidőben mint egy település szerves részei működtek együtt. Ez a Paul Duffy által felállított „települési cluster”-modell.
A kérdést csak további kutatások tudják eldönteni.
A lelőhelyről szóló idegennyelvű, szakmai publikációk jegyzékét az előző bejegyzés tartalmazza.