Egyszer mindenki régész akart lenni. Vagy mégsem?
A Bársony János Általános Iskola (Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának Gyakorló Bázisiskolája) diákjai Tóth Zsuzsa tanárnő vezetésével évek óta nagy érdeklődést mutatnak a régészet iránt. 5. osztályban, amikor a történelem és segédtudományai illetve az őskor a tananyag felkeresnek kérésükkel, hogy a kisdiákoknak tartsak rendhagyó történelemórát.
A tavalyi évben a miskolctapolcai ásatások aktualitása miatt kint az ásatáson láttuk vendégül a tanulókat, idén viszont újra én mentem el hozzájuk. Az idei foglalkozás fő attrakciója egy az iskola távolugró homokozójában előzetesen elásott csontváz kibontása volt. Ugyan a munka megkezdése előtt röviden próbáltam vázolni a régészet munkamódszereit, hogyan lehet egy sírt megtalálni, mire kell vigyázni feltárás során, milyen következtetéseket lehet levonni egy feltárt sírról, a helyszín miatt izgatott diáksereg már alig várta mikor osztom ki a spaklit, ecsetet, seprűt.
A beszámolókból kiderül, hogy a régész munkája még a homokozógödörben sem olyan egyszerű és látványos mint a filmeken és bizony többen is úgy gondolták a rendhagyó történelemóra végén, hogy bizony nem akarnak régészek lenni.
Az eseményekről most szóljanak a résztvevők:
