BORBAS Projekt – Borsod Region Bronze Age Settlements
A tavalyi évben új lendülettel folytatódtak a Dél-Borsodi síkság bronzkori településeit vizsgáló kutatások. A munkába bekapcsolódott Tobias L. Kienlin professzor előbb a Bochumi majd a Kölni Egyetem bevonásával.
2012-ben két terepi munkafázist követően a tardi és az emődi kutatási eredmények elsődleges publikálására már sor került. 2013 tavaszán késői havazás miatt elmaradtak a terepi munkák, de szeptember 22 és október 6 között öt bronzkori helyszínen egy kibővített kutatócsoport dolgozhatott.
A geofizikai kutatásokat a Kölni Egyetem végezte Sensys műszerrel. A csapatot Tobias L. Kienlin vezette. A csapat tagjai: Patric Schramm, Simone Klumpp, Johanna Ness, Till Knechtges. Sor került az Emőd-nagyhalmi településhez szorosan kapcsolódó Emőd-zsedényi településrész geofizikai kutatására és Mezőcsát-Laposhalmon az előző évben elkezdett mérések befejezésére, Vatta-Testhalmon a tell és külső település jelentős részének felmérésére. Szentistván-Fehérló tanya lelőhelyen a szigetszerű települései egységen kívüli terület vizsgálatára és Tiszakeszi-Szódadombon a bronzkori településmag környékének megkutatására.
A Kölni Egyetem Földrajz tanszéke (Geographisches Institut der Universität zu Köln) Helmut Brückner szellemi és Martin Seeliger gyakorlati vezetésével, környezetrekonstrukciós céllal fúrásokat mélyített Mezőcsát-Laposhalom és Tard-Tatárdomb településeken. A fúrások elsődleges eredményei a központi többrétegű települési rész rétegvastagságát és az árok mélységét is megmondták számunkra. Talajmintavételezés történt ezen kívül az antropogén hatástól mentes települési övezeten kívüli részben, illetve Mezőcsát határában az egykori patakmeder vizes rétegsorában is. A fúrócsapat tagjai: Simone Klumpp, Lisa Ungnad, Rebecca Keulertz és Daniel Hoppe voltak.
Pollenanalitikai céllal a Dél-Borsodi síkság több pontján készült talajmintavételezés Kalis Joop professzor vezetésével. Az elsődleges cél a tágabb környezet vegetációtörténetének vázolása, majd ez után C14 vizsgálatokkal keltezett mintasorok alapján a bronzkori vegetáció és klímatörténet részletesebb megismerése. A síkság központi területein elsősorban a Nemzeti Park füves területein 1 méter mélységben vastag, agyagos, vízzáró réteg jelentkezett több fúrásmintában. Az egykori Rigós/Énekes patak illetve a Csincse lefűződött vagy még élő medrei mentén azonban több helyen sikerült a célnak megfelelő mintákat begyűjteni.
Két lelőhelyen Bacskai István végzett fémkeresős kutatást. Mezőcsát-Laposhalmon és Tiszakeszi-Szódadombon ötven feletti fémlelet gyűjtött a talaj bolygatott felső 30 cm vastag rétegéből. A bronzkori településkutatási projekt szempontjából a mindkét lelőhelyen nagy számban megtalálható fém rögök voltak számunkra a legjelentősebbek. Ezek alapján feltételezhetjük a helyi bronzöntést. Tiszakeszi-Szódadomb esetében a kutatástörténetből ismert, hogy több korszakba sorolható lelőhelyről van szó. Ennek megfelelően a fémleletek a bronzkor mellett, kelta pénzeket, szarmata cipőkapcsot, honfoglaláskori ezüstözött vereteket, középkori vastárgyakat és aranyozott rozettákat, illetve középkori pénzérméket is tartalmaztak. Mezőcsát-Laposhalmon néhány középkori érmét leszámítva tiszta bronzkori leletegyüttest találtunk. A két legkiemelkedőbb lelet mindkét lelőhely 1-1 bronz tőre. Kissé eltérő, középbordás típusú tőr agyag öntőmintájának töredékét Emőd-Nagyhalmon terepbejárás során találtuk meg. Ezek szerint az egyszerűbb fémtárgyak előállítása a bronzkori települések mindennapi rutinjához tartozott. A bronztőrök pedig talán általános használati tárgyak kategóriájába sorolhatók, bár az eddigi temetőfeltárások során úgy tűnt e tárgycsoportot inkább a presztizstárgyak közé kell sorolnunk.
A Miskolci Egyetem Őstörténeti és Régészeti Tanszékének hallgatói több lelőhelyen folytattak szisztematikus felszíni leletgyűjtést. 1,25 ha összefüggő területen Mezőcsát-Laposhalom a település több egységére kiterjedően jelöltük ki a négyzethálót.
Így vizsgálni tudtuk a belső települési mag, az árok, és a külső intenzív település eltérő leletmennyiségét és minőségét. A Tardon bevált módszernek megfelelően 5×5 méteres egységekben gyűjtöttük fel a lelőhelyet, a felszínen található összes leletet begyűjtve.
Az így kapott leletanyagot a tardi bázison a felszedést követő napokban statisztikai módszerekkel értékeltük. Az egységnyi leletanyag súlyát, darabszámát, a karakteresen elkülöníthető töredékek típusát és a díszítőmotívumokat táblázatban összesítettük. Feltüntettük a paticstöredékek meglétét, a kőeszközök és nyersanyag előfordulását, illetve idegen korszakok megjelenését a leletanyagban. A táblázatok kiértékelése még folyamatban van.
Emőd-Zsedény és Tiszakeszi-Szódadomb lelőhelyeken a geofizikai vizsgálatokkal fedett terület kereszt és hossztengelyében 5 illetve 10 méter széles sávokban gyűjtöttünk felszíni leletanyagot. Tiszakeszi esetében a lelőhely belső korszakolásának a pontosítását várjuk a még nem feldogozott leletanyagtól.
A két heti terepi munka során a tanszék másod- és harmadéves nappalis tagozatos hallgatói (Oleszka Nikolett, Molnár Zoltán, Asztalos Fanni, Kiss Zoltán, Dobos Adrienn, Tóth Ádám), másodéves levelezős tagozatos hallgatói (Görföl János, Dr. Arányiné Dr. Pap Judit,Bereczki Erika, Fehér Mihály) és a szakképzéses hallgatók (Kleszó András, Györfy Hunor, Török Hunor, Papp Viktor Gábor, Mazsu István, Tóth Erika) több napos blokkokban részt vettek a szisztematikus felszíni leletgyűjtésben és a leletanyag statisztikai feldolgozásában. A tantervi előírásoknak eleget téve ők e projekt keretében teljesítették a terepbejárási gyakorlatukat. Az őskori és bronzkori kutatások iránt elkötelezettebbek pedig a teljes két hét során végigkísérték a roncsolásmentes kutatási csomag minden állomását. Részt vettek a geofizikai műszer kezelésében, a lelőhelyek kimérésében, a fúrásminták vételénél is segédkeztek és a leletértékelés meglehetősen unalmas, de nagy felelősséget igénylő munkájában a többi hallgató szakmai vezetését is rájuk lehetett bízni. A diákokból álló kutatócsapat tagjai: Kertész Gabriella Nikoletta, Bakos Gábor, Szegedi Kristóf, Balázs Ádám és Fölföldi Boldizsár.
A lelőhelyek geodéziai felmérését és légifényképezését ez alkalommal egy új módszerrel végeztük, melyről egy másik bejegyzés fog szólni.
A két hét alatt a tardi önkormányzat bakancsos szállása adott otthont a kutatásban résztvevő diákoknak és hallgatóknak egyaránt. A fárasztó napok után jó hangultú estéken kovácsolódott eggyé a magyar és a német társaság. A tardi iskola konyháját már tavaly megismertük és alig vártuk, hogy újra kóstolhassuk az ottani ízeket. A Bükki Nemzeti Park munkatársai pedig ottlétük alkalmával vadpörkölttel, lecsóval és élő zenével mutatták meg milyen a magyar vendégszeretet. A kutatómunka két hete során szerencsénkre jó idő volt, bár az első októberi fagyok pár reggelünket megnehezítették.