Bogács-Pazsagpuszta I.
Pazsagpuszta Bogácstól délkeletre a Hór völgyének teraszán fekszik. A középkori Pazsag település felett. A partba vágódott völgyeket mély – a felszínen ma is jól követhető – félköríves árok köti össze. A település keletről a terasz lejtője, északról és délről a bevágódott völgyek által védett. A felszínen is követhető árok vonala mellett a légifelvételeken jól látszik, a geofizikai felmérésen pedig sejthető egy belső – talán kör alakú – árok vonala is.
A terület jelentős részén ma szőlőültetvény található.
A lelőhely belső struktúráját tekintve jól illeszkedik a Dél-borsodi síkság és a Bükk-hegylábi vidékek bronzkori településeihez.
A lelőhelyet először Kandra Kabos említi 1876-ban. Az ő leírása alapján veszi fel Kalicz Nándor az Észak-magyarországi kora bronzkort összefoglaló monográfiájába, mint a hatvani kultúra lelőhelyét. Szőlőtelepítési munkálatok megindítása miatt 1988–1989-ben Koós Judit vezetésével és Szathmári Ildikó közreműködésével folytak a lelőhelyen feltárások.
2015-ben a BORBAS projekt keretén belül roncsolásmentes vizsgálatokat végeztünk a lelőhely szőlőültetvénytől mentes területén. Légifotókat készítettünk, mely alapját képezte az elkészült 3D modellnek, geofizikai méréseket folytattunk és Bacskai István fémkeresős kutatást is végzett. Sajnos mivel a terület nagyobb részén még állt a szőlőültetvény a vizsgálatoknak csak részleges eredményei lettek.
Az 1988–89-es ásatások anyagát a miskolci egyetem régészhallgatói szakdolgozat keretében jelenleg dolgozzák fel. A legszebb tárgyakból kis kiállítás készítettünk az V. Északkelet-magyarországi regionális régészeti konferenciára. E kiállítás vitrinfotóit láthatjuk e bejegyzésben. A leletanyag tipológiai értékelése alapján a települést a hatvani kultúra alapította és a koszideri korig folyamatosan használta. A különlegesen díszített koszideri díszedények és svédsisak alakú tálak szinte párhuzam nélküliek.
