Más/Világ — a Herman Ottó Múzeum bronzkori kiállítása
Az alábbi weboldalon rövid ismertető olvasható a Herman Ottó Múzeum új bronzkori vándorkiállításáról. A kiállítás október közepétől Miskolcon látható. http://ujkor.hu/content/exportaljuk-bronzkort-herman-otto-muzeum-masvilag-lengyelorszagban
Spišský Štvrtok és a körülötte kialakult mítosz
A középső bronzkori települések közül az egyik európai szinten legismertebb a Spišský Štvrtok/Csütörtökhely-Flur Myšia hôrka (korábban Barimberg)(Sk) lelőhelyű település, melyet számos kisebb kutatás után 1968 és 1975 között J. Vladár tárt fel (Vladár 1975). A bronzkori település földrajzi helyzete általános, a Hernádba ömlő Malachovský nevű patak teraszának egy
“Sziget-típusú” települések
Tiszabábolna-Fehérló tanyánál egy viszonylag ritkának tűnő, „szigetszerű” településsel találkoztunk, ahol az éles ívű Csincsekanyart egy mesterséges árokkal átvágva vízzel körbevett szigetet hozott létre a bronzkor embere (lásd az erről szóló bejegyzést és a kiemelt képet). Bár a geofizika nem mutatott települési jelenségekre utaló nyomokat a szigeten kívül, a
Ottomány 3x
Az ottományi kultúra névadó lelőhelyén 3 e kultúrába sorolható települést ismerünk. E települések adatainak átnézése során — nem a kronológiai szempontokat figyelembe véve — nagyon sok hasonlóság merül fel a Dél-Borsodi síkság általunk vizsgált településeivel. E helyen most az ottományi lelőhelyek szerkezetének hasonlóságait szeretném kiemelni, nem törekedve a
Nincs új a nap alatt
A Dél-Borosdi síkság és a Bükk hegylábi régió középső bronzkori településeinek belső struktúrájáról már szóltunk e blog lapjain (pl.: Két bronzkori esettanulmány). E települések sajátos belső struktúrája (központi halom, árok, külső lakóövezet) már a korai kutatás számára is feltűnt (Kalicz 1968,132-134; Bóna 1975, 123–124; 148) a BORBAS projekt
Későbronzkori erődítés Igriciben
Új monumentális méretű későbronzkori földvárral/ erődítéssel/teleppel lett gazdagabb a megye. A részletekhez lásd: http://homregeszet.tumblr.com/post/112619016570/mezocsat-es-igrici-hatara És mindez a Mezőcsát-laposhalmi telltől 2 km-re északra.
Tiszabábolna-Fehérló-tanya
2015 február 19-én rendezte meg a miskolci Herman Ottó Múzeum a IV. Északkelet-magyarországi Regionális Régészeti Konferenciát. A BORBAS Projekt a Tiszabábolnai Fehérló-tanya lelőhelyen végzett roncsolásmentes kutatásait mutatta be egy poszteren. A poszterekből iskolákban és múzeumokban vándorkiállítás nyílik. A poszterszöveg az alábbiakban olvasható: A Csincse-patak egykori éles kanyarulatát egy
Reményi László – Pető Ákos: Középső bronzkori (RB A2-B) régészeti és talajtani kutatások a Cikola-víz vízgyűjtő területén (Fejér megye)
A Cikolai-vízrendszer vízgyűjtőterületén (1. kép), a Magyar Nemzeti Múzeum, Nemzeti Örökségvédelmi Központja (MNM-NÖK) által indított régészeti topográfiai kutatási program célja, a táj- és területhasználat – régészeti, településtörténeti adatok által jelzett – alapvető strukturális változásainak felvázolása. A térség első intenzív településtörténeti korszaka – szórványos neolitikus (vonaldíszes) megtelepedés után –
Boconád-Alatka puszta
A Bejegyzést Farkas Csilla készítette. Dobó István Vármúzeum, Eger. A lelőhely Heves megye déli részén az Észak-alföldi hordalékkúp-síkság középső, a Gyöngyösi-sík kistájhoz tartozó területén fekszik, Boconád községtől északkeletre. Környezetéből határozottan, de csak alig egy-két méterre kiemelkedő dombhát, amely a felszínen is megfigyelhető árokkal van körül véve. Jelen viszonyok
A szarvasi arborétum bronzkori tellje
Szarvas, Arborétum- Rózsakert lelőhely régészeti feltárása A szarvasi Arborétum (www.pepikert.hu) hazánk legnagyobb és leglátogatottabb arborétuma. A 82 hektáros területen fekvő park természeti értékei egyedülállóak az országban, és a különleges természeti értékeit évente több tízezer turista keresi fel. Az Arborétum területén három régészeti lelőhely is fekszik. Egy neolit és
Zsáka-Reményerdő bronzkori településének kutatása. Kivonat az 1. helyezett TDK dolgozatból
A bejegyzést Balázs Ádám készítette. Zsáka nagyközség Hajdú-Bihar megye bihari részének déli szegletében található. A Remény-erdő vagy, ahogy a környék lakosai ismerik Dózsa-puszta vagy Aka, Bakonszeg és Zsáka között helyezkedik el, a Berettyó folyó bal partján (1. ábra). A felismerését megkönnyíti, hogy a kora és középső bronzkori Ottomány/Otomani
Tard-Tatárdomb mikrorégiójának régészeti kutatása
Kleszó András bejegyzése. Természetvédelmi őrként 4 félévig a Miskolci Egyetem hallgatója lehettem, Kulturális örökség, védelem és hasznosítás szakirányú továbbképzési szakon. Az alábbi rövid beszámoló a tanulmányaim alatt végzett terepmunka eredményeiről szól, mely eredmények szakdolgozatom témájául is szolgáltak. Mivel Tardon élek és természetvédelmi őrként is a Bükkalján dolgozom, magától
Tiszadorogma-Szántó halom
2004 és 2007 között egy OTKA posztdoktori kutatás keretében készült el a Dél-Borsodi Mezőség bronzkori lelőhelyeinek térinformatikai elemzése és egy prediktív modellezésen alapuló lelőhely-adatbázis kialakítása (P. Fischl K.: Adatbázis a Borsodi Mezőség és a Borsodi Ártér prediktív régészeti lelőhely meghatározásához. DVD-ROM 2008). A lehetséges régészeti lelőhelyek terepi azonosítása
Kunhalom, kurgán, halomsír, tell, erődített település
A kunhalom kifejezés a 19. században nyelvújítás hatására született, mesterségesen képzett összetett szó, mely Horvát István (1784-1846) nyelvész-történésztől származik (Balázs–Kustár 2012). A megalkotott kunhalom szó abból a meggyőződésből fakadt, hogy ezeket az emberkéz alkotta halmokat a betelepülő kunok hozták létre (Tóth 2006). A régészeti kutatások ezeket az emberkéz
Hajdúböszörmény 2K — kincs és konferencia
2014 július 3. és 4-én a hajdúböszörményi Hajdúsági Múzeum konferenciát rendezett a múzeum fennállásának 90. évfordulójára. Ebből az alkalomból a Hajdúsági múzeumban kiállításra került – életében először teljes valójában – a hajdúböszörményi kincs. A kincs 1858-ban került elő a hajdúböszörményi Csege-halom környékén. Jelenlegi formájában egy szitulát, két bográcsot,