Bronz-kór

A Kovács Tibor által elszórt adatmorzsák összegyűjtése során a héten került a kezünkbe a Hereditas 1977-ben megjelent A bronzkor Magyarországon című kötete. A kötetben több tiszafüredi tárgy is szerepel. Ezek listáját az alábbi táblázat tartalmazza.

Kovács 1977	megnevezés	információ	megjegyzés
szövegközi rajzok 11/4	csont horog	MNM Ltsz.: 12/1939	Petróczy gyűjtemény
szövegközi rajzok 15/2	bronzvéső eredeti famarkolattal	351. sír, Kovács 1975, 37, Pl. 32. 351/3	Kovács Grave szám
szövegközi rajzok 21/2	bronz tőr	B65, Kovács 1973, 157, 2. kép 3
szövegközi rajzok 22/1a, 1c, 1d és 1e	sírrajzok	B175, 218. sír, 300. sír, 256. sír	Kovács Grave szám
szövegközi rajzok 25	sírrajzok	B115, B54
képtábla 11	bögre	MNM Ltsz.: 75.36.10	2 hatvani sír egyikéből
képtábla 27	lábperec	B79-es sír
képtábla 43	tűk	Csalog ásatás 1964
képtábla 45-46	aszkosz	Kovács 1972

Itt most azonban a 43. képtáblán látható 3 tűről szeretnék megosztani pár gondolatot.

Mindhárom tű az általunk létrehozott azonosítatlan kontextusú tárgyak csoportjában található, kettő közülük a fent bemutatott sarlós tű. A 43. tábla felirata így hangzik: A későbbi fibulák előformáinak tekinthető bronztűk a tiszafüredi temető középső bronzkori sírjaiból. A képtáblához leírás is tartozik a 95. oldalon, ahol a tárgyak pontos adatainak megadása mellett a következő szerepel: Tiszafüred-Nagykenderföld. Közöletlen. Csalog Zsolt ásatása, 1964. Csalog Zsolt 1964-ben a Kenderföldön 25 sírt tárt fel. A feltárás dokumentációja az MNM KK MNM KA HaGY Kovács Tibor hagyatéka anyagai között található. A sírok leírásának és meglevő leletanyagának összevetése után a két sarlós tűt a 3. sírhoz tartozónak véljük. A 3. sír egy halomsíros temetkezés. Az 1964-es kéziratos naplóban a sír leírása után a következő mondat az, hogy további mellékletek, majd a mellékletek leírása az 5-ös számmal kezdődik. A mellékletek 5−9-ig vannak felsorolva, két sarlós tű, két karperec és egy bögre. Vagyis a sírleírás egy része, az 1−4 mellékletek hiányoznak.

A beszkennelt dokumentum részét képezi két olyan lap melynek eltérő kézírása Kovács Tiborhoz köthető. Itt egy összefoglaló olvasható az 1964-es kenderföldi ásatásokról, majd az I. és II. sírok leírása következik. Az I-es sírt a terepi dokumentáció 3-as sírjával, míg a II-es sírt a terepi dokumentáció 7-es sírjával azonosíthatjuk. A feltárás során ez a két sír bizonyult halomsírosnak.

A sírokat Kovács Tibor 1975-ben a majoroshalmi temető halomsíros temetkezései után közli is Kenderföldek I és II-es sírszámmal (Kovács 1975, 39, Pl. 34.I). A képtáblán az I-es sír 4 edénye szerepel, noha a leírás 9 mellékletet közöl.

Ez a négy edény az, ami az eredeti Csalog napló leírásából hiányzik. A sírban volt még egy további kerámiamelléklet és 4 bronztárgy is, köztük a két tű. A kéziratos I-es sírleírás és a publikált I-es sírleírás megegyezik. A publikációban szereplő képhivatkozás csak illusztrációként szerepel a 342. sír két azonos típusú, de eltérő formájú és állapotú tűje. A 34. képtábla tábla I-es sírjánál csak kerámiaedények találhatók.

A szóban forgó két tűt Kovács Tibor le is rajzoltatta, melynek jelöletlen tusrajzát szintén megtaláltuk a hagyatékban. De valamilyen oknál fogva ezek a rajzok nem szerepelnek az 1975-ös publikációban. Lehetséges magyarázatként talán az szolgálhat, hogy már ekkor hiányoztak a tűket azonosító leletkísérők, így a tárgyak és vele együtt a rajz azonosítására nem volt lehetőség. Mindezek alapján válik rekonstruálhatóvá, hogy az eredetileg 3-as sírszámot viselő, a Kovács publikációban Kenderföldek I-es sírként számontartott temetkezésben 5 kerámiamelléklet volt, ebből 4-et a publikációban is láthatunk. Ezek közül csak egy kis edény van meg a raktári leletanyagban. A Kovács hagyaték cédulagyűjteményben szintén megtaláltuk a leközölt 4 edény adatait és ugyanitt a sír díszített bögréjének egy a publikáció stílusától eltérő, másik pauszos rajzát is.

A Hereditas 43. képén van még egy egyenes, tordírozott szárú tű is. A tárgy szintén megvan, csak a származási helye ismeretlen. A képaláírás szerint ez is Kenderföldek kellene legyen. Azonban sem ott, sem a 1964-es többi helyszín ásatási anyagában nem találtuk visszaazonosíthatónak. Rajta szintén B78-as felirat és 52-es fotószám van. Természetesen ez sem tartozik a B78-as sírhoz. Ez esetben további kutatásra és szerencsére van szükségünk a tű eredeti kontextusának megállapításához. Irodalom: Kovács 1975 T. Kovács: Tumulus Culture Cemeteries of Tiszafüred. Régészeti Füzetek Ser. II. No. 17 (1975) Budapest. Kovács 1977 T. Kovács: A bronzkor Magyarországon. Hereditas. Corvina Kiadó, Budapest 1977. [post_title] => Apró örömök! [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => apro-oromok [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2025-02-05 08:51:40 [post_modified_gmt] => 2025-02-05 08:51:40 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => https://bronzkor.hu/?p=2303 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw [post_title_ml] => [:hu]Apró örömök![:] [post_title_langs] => Array ( [hu] => 1 ) ) [2] => WP_Post Object ( [ID] => 2295 [post_author] => 2 [post_date] => 2025-01-22 18:16:30 [post_date_gmt] => 2025-01-22 18:16:30 [post_content] => 44 új radiokarbon adat látott napvilágot 2024 decemberében a Tiszafüred-majoroshalmi temetőből a neves Radiocarbon című folyóirat hasábjain. A méréseket a Kulturális hatás vagy vándorlás? Népesség- és életmódváltozások a Kárpát-medencében a Kr.e. 2. évezredben című 128013 számú NKFI pályázat keretén belül Dani János, Hajdu Tamás és Majoros István vezetésével végezték. A projekt 2018 és 2024 között a címben felett kérdést bioarchaeológiai módszerekkel vizsgálta. Ennek keretében került sor a Hajdu Tamás által korábban a doktori disszertációjában (Hajdu 2012) feldolgozott majoroshalmi temető további kutatására. A kiválasztott 31 füzesabonyi és 13 halomsíros temetkezés izotópkémiai- és genetikai vizsgálatai jelenleg is folynak, így hamarosan újabb adatokkal bővül az általunk is vizsgált középső és késő bronzkori közösségek története. A síregyüttesek AMS dátumokon alapuló datálása fontos első lépése a további következtetések levonásának, melynek következő fontos állomását a mi projektünkben tervezett mintegy 100 további abszolút kronológiai adat jelenti, kibővítve a most publikált abszolút kronológiai dátumok sorát. Fülöp Kristóf évekkel ezelőtt kapcsolódott be a kutatásba a mérésekre kiválasztott sírok régészeti háttéranyagának tisztázása céljából. A mi K 146290 számú NKFI pályázatunk szinergiában a Hajdu Tamás vezette bioarcheológiai kutatásokkal a közeljövőben tovább bővíti a majoroshalmi temetőről megszerezhető tudásunkat! Az open acsess publikáció elérhető az alábbi linken: https://www.cambridge.org/core/journals/radiocarbon/article/new-radiocarbon-dates-from-the-bronze-age-tiszafuredmajoroshalom-site-eastern-hungary/1BD621DD97AE5D98C79282E46AA2E630 Irodalom:

Hajdu: A bronzkori Füzesabony- és Halomsíros kultúra népességének biológiai rekonstrukciója. Doktori disszertáció, ELTE TTK Embertani Tanszék, Budapest 2012.

[post_title] => Új abszolút kronológiai adatok jelentek meg a majoroshalmi temetőből [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => uj-abszolut-kronologiai-adatok-jelentek-meg-a-majoroshalmi-temetobol [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2025-01-22 18:28:16 [post_modified_gmt] => 2025-01-22 18:28:16 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => https://bronzkor.hu/?p=2295 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw [post_title_ml] => [:hu]Új abszolút kronológiai adatok jelentek meg a majoroshalmi temetőből[:] [post_title_langs] => Array ( [hu] => 1 ) ) [3] => WP_Post Object ( [ID] => 2273 [post_author] => 2 [post_date] => 2024-12-16 15:43:47 [post_date_gmt] => 2024-12-16 15:43:47 [post_content] => A kutatási projekt logójának megtervezésekor egyrészről szem előtt kellett tartanunk a logókészítés alapvető szabályait (fekete-fehér változat, méret skálázás, szöveg nélküli forma), másrészről egy olyan képi szimbólumban kellett gondolkodnunk, mely egyedi, mégis mindenki számára könnyen felismerhető és a kutatást tárgyát is hűen tükrözi. Kiindulópontként a projekt címe, Változások a bronzkori közösségek életében és temetkezési szokásaiban Tiszafüreden szolgált. A címben élet és halál, település és temető párhuzamba állítható kettőssége jelenik meg. E két, látszólag különálló világ között a kapcsolatot a bronzkorban többek között a tárgyi kultúra jelentette. Így a logó központi elemévé egy, a vizsgált időszakot és közösséget jól leíró és félreismerhetetlenül jellemző tárgyat tettünk. Így esett a választásunk a külső oldalukon gazdagon és egyedi módon díszített tálakra. Összesen három logó változat készült. Eltérő módon, de valamennyi verzió a díszítésre helyezi a hangsúlyt.

Az 1. változat a legletisztultabb. A besimított díszítéseket illusztráló vonalak a szóban forgó tálak formáját rajzolják ki. A tál kontúrján megjelenő négy darab kör egyrészről a tipikus bütyökdíszeket formálja. Másrészről azonban stilizált fejekként és az alulról hozzájuk kapcsolódó kitárt „karokkal” egyszerre szimbolizálják az embert, s vele együtt a Tiszafüreden élt közösségeket. Továbbá a koncentrikus minta a bronzkori települések fő alaprajzi elemére is utal.

A 2. változat szakít a tálformával, és a díszítő motívumok is részben eltérnek. A vonásszerű fehér díszítővonalak egy vöröses-pirosas háttér előtt jelennek meg. Az első változatból kiolvasható emberábrázolás itt nem jelenik meg. Azonban a tálak alját rendszerint díszítő körmotívum itt kiemelt hangsúllyal bír, a logó központi elemévé válva.

A 3. változat a két korábbi verzió ötvözeteként is felfogható. Ismét megjelenik a tálak körformája, melyet ezúttal nem a díszítőkincs rajzol ki, hanem a sárgásbarna kerek háttér. A skiccszerű fekete díszítővonalak itt a legelnagyoltabbak, helyenként tudatosan szimmetriájukat vesztik, tovább erősítve a rusztikusság érzetét.

A kutatócsapat alaptagjai, ha nem is egyöntetűen, de döntő többséggel az első változatra szavaztak. Így ettől kezdve kutatás címe és logója elválaszthatatlanul összefonódik nemcsak itt a blogon, de előadásainkban és média megjelenéseinkben is.

A logókat Morovián Luca tervezte. Munkáját és segítségét itt is és ezúton is nagyon köszönjük! [post_title] => A projekt logója [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => a-projekt-logoja [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2024-12-16 15:48:17 [post_modified_gmt] => 2024-12-16 15:48:17 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=2273 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw [post_title_ml] => [:hu]A projekt logója[:] [post_title_langs] => Array ( [hu] => 1 ) ) [4] => WP_Post Object ( [ID] => 2257 [post_author] => 2 [post_date] => 2024-11-23 16:11:03 [post_date_gmt] => 2024-11-23 16:11:03 [post_content] => Tiszafüred-Ásotthalmon 1904-ben a Tiszafüredi Múzeum- és Könyvtáregylet Milesz Béla és Tariczky Endre vezetésével ásatásokat végzett. Ekkor került elő a tiszafüredi aranykincs egy kerámiaedényben. A lelet eredeti naplóbejegyzését és átiratát az alábbiakban adjuk közre. Az egyleti régiségtár 1904-es bejegyzésében a Tiszafüred-ásotthalmi lelőhelyre vonatkozóan a következőket olvashatjuk: Kiváló az éjszaki szeletben talált aranylelet, amelyet a tárgyak elősorolása végén különösen említünk meg. …. Az Ásotthalom éjszaki szélén a régi Tisza száraz medre felé hajló sekélyes lejtőben, mie. fas másfél méternyire a halom tetejétől, agyagtapaszos, hamus égett földrétegben szétomlott edény cserepek közt, aranyleletet találtak a munkások, egy csomóban, És pedig: május 6-án: És pedig: 14 darab szívalakú színarany lan őskori lánczszemgyűrű, sulyuk 75 gramm. Ezek közt és az Arch. Értesitő XXIV. K. (1904) 5. Sz. 434 lapján a közlöny szerkesztője által a m. n. múzeumi régiségosztály évi gyarapodása leírásában említett s ugyanott a 4074 lapon rajzban is bemutatott két darab gyulafehérvári őskori arany lánczszem közt félreismerhetlen analogia van. Színtugy hasonlítanak a fűredi lánczszemgyűrűk a Comte-rendu de la huitième session à Budapest 876, vol. II. Résultats généraux XLVII – tábláján 7 és a XLVIII. T. 5-6. sz. alatt a.m. nemz. muzeum tulajdonaiként bemutatott szívalaku arany lánczszemikhez. A mellékelt fényképifelvétel a gyürülánczszemeket ½ nagyságukban mutatja. Az aranylelet csomó második részét aranygyűrűk és tekercshengerkék képezik és pedig a fényképben, félnagyságban, minden db. félnagyságban, bemutatott eszményileg felfűzött legnagyobb sorban van 338 aranygyöngyszem, nagyságra nézve négyfélé változatban, mind üresek és lyukasak. A második fűzér bordázott aranylemezkékből behajlitott 20 üreges hengerecskét mutat, váltakozó nagyságban, köztük 6 hengerke az aranytól elütő anyagból. ebben a fűzérben két kigyóalakban csavart nagyobb aranygömbőcske is van. A középső fűzér fínom aranysodronyból csavart 12 felfűzhető hengerecskét tartalmaz, vastagságuk és hosszuságuk különböző. A három fűzér gyöngy sulya 35 gramm. Ezekkel találtatott a rajzkőzepén ábrázolt vörösrézhengerke, tűnek a töredéke. Az aranyleletet magában foglaló hely körűl találtunk még két agancsból készűlt, szabályos kör – és vonalkarczokkal s pontokkal czifrázott zablaszárat, hosszuk 11 cm; azután csontból készített, lapos lyukacsos, fűlet sallangot (lószerszámdísz) nagysága 6 + 7 cm.; kisebb, rendes köralakú, 3 cm. átmérőjű csontpitykét, egymásbólfolyó félkördíszítésekkel, két lyukkal a felfüggesztésre; végűl egy mindkét végén nyitott 5 cm hosszu, 4 cm átmérőjű üres csonthengert, amely vonalas, pontos szabályos karczolatokkal ügyesen van díszítve. Az aranylelet minden valószínűség szerint vándorlási v. futási izgalomban hátrahagyott kincsrész lehet, hogy a csonttárgyak összefüggésben vannak e vele nem tudhatjuk.

Az eredeti napló vonatkozó része (a tiszafüredi Kiss Pál Múzeum Történeti Tárgyi Dokumentációs Gyűjtemény 71.83.3. ltsz.) A lelet leírását több helyen is olvashatjuk nyomtatásban (Milesz 1905, 159, 183-184, Horváth 1999, 58, 59, 61, 24. lábjegyzet, Orbánné Szegő 2005, 22, Mozsolics 1967, 114, 123), és Milesz B. közlésének illusztrációjaként 3 arany hajkarika rajzát is bemutatja (Milesz 1905, 159). Bóna István is közöl egy képet a leletről (Bóna 1975, Taf. 198 C 1−10, valójában 1−13), amin a 14 hajkarikából 10-et láthatunk, a három gyöngysor azonban jól tanulmányozható. A lelethez tartozó „vörösréz töredék” azonban hiányzik a képről

A Milesz Béla által publikált három aranya hajkarikák.

A kincs Bóna István 1975-ös publikációjában. A teljes együttesről a találás környékén készült archív fényképfelvétel melyen a leletek teljes pompájukban megtekinthetők azonban eddig nem került publikálásra. Csupán egy szakmai konferencia előadásán láthattuk (Kiss et al 2022) Az aranyékszereket és a régiségtári bejegyzés szerint nem biztosan velük összefüggő csont és agancstárgyakat egy felvételen örökítették meg. Így maradt fent nemcsak a leírás, hanem a tárgyak képe is. Az aranykincset tartalmazó edényt sajnos nem ismerjük és a fényképész neve is ismeretlen. A fénykép még a tárgyegyüttes megtalálása évében, 1904-ben elkészülhetett, ugyanis Milesz Béla a tárgyak leltározásakor feljegyezte, hogy az általa mellékelt fotón, (melyet talán az Archeológiai Értesítőben megjelent jelentéséhez csatolt) milyen nagyításban szerepelnek a különböző aranyleletek (KPM Történeti Tárgyi Dokumentációs Gyűjtemény 71.83.3).

A tiszafüredi kincs, eredeti fotó (a tiszafüredi Kiss Pál Múzeum Történeti Tárgyi Dokumentációs Gyűjtemény 71.84.12. ltsz.) A Tiszafüredi Múzeum- és Könyvtáregylet utolsó közgyűlését 1942-ben tartotta. 1944 októberében az átvonuló front a gyűjtemény nagy részét elpusztította. Az egylet hivatalosan 1949-ben szűnt meg, helyét az ország első falumúzeuma vette át, melyben a gyűjtemény megmaradt darabjait is őrizték. A háború után a megmaradt régészeti leletanyagot újra leltározták 52.1.1-es első tétellel. A Régiségtárnak 1941-ben 7640 db tárgy volt a birtokában. 1951-ben 3000-re becsülték a régészeti tárgyak számát, az 1952-es leltározás során azonban csak 951 tárgyat leltároztak újra. Az 1962. január 3-ai jegyzőkönyv szerint 1489 db tárgy alkotta a régészeti gyűjteményt. (KPM Adattár 990-85). 1952-ben Patay Pál, Fésűs Béláné helyi adminisztrátor segítségével leltározta be a megmaradt anyagot (Vadász 2019). Ekkor 52.501.1-3 leltári számon rögzítettek 3 arany hajkarikát, melyek megtalálási éve 1904, lelőhelye pedig az Ásotthalom, minden valószínűség szerint a tiszafüredi kincs megmaradt része lehet ez a három tárgy. Amikor Gráf Ottó megbízott múzeum igazgatóként 1955. január 13-án átvette Szigeti Ivántól a gyűjteményt, még szerepelt a jegyzőkönyvben a 3 hajkarika (KPM Irattár 55/1955 és KPM Adattár 960-85.), azonban egy 1959-ben született jelentés szerint a múzeum gyűjteményében már nem volt aranyból készült tárgy (KPM Irattár 71/1959.) 1958 január 1-én a tiszafüredi múzeum szakmai felügyelete a debreceni múzeumtól a szolnoki Damjanich János múzeumhoz került át (Vadász 2020, 226), majd 1963 nyarán a régészeti gyűjtemény is a szolnoki Damjanich Múzeumba került: Innen a leletek két részletben, 2018-ban és 2021-ben kerültek vissza Tiszafüredre. 2023-ban a Miskolci Egyetem Régészeti Tanszékén tanuló régészhallgatók segítségével P. Fischl Klára vezetésével került sor a visszakerült régészeti leletanyag szakszerű tárgyleírásokon alapuló újraleltározására. Horváth Tünde kutatásaiból azt is tudjuk, hogy „sok tárgy elkerült a múzeumból egy Déri Múzeumban tartott kiállítás miatt is, és többek között eltűnt az aranykincs is, még a világháború alatt (csak 3 hajkarika maradt meg)” Ő említi a kincsről fennmaradt fényképet, de nem közli (Horváth 1999, 24. lábjegyzet). A tiszafüredi kincsből fennmaradt 3 hajkarika az 1950-es évek közepén kerülhetett a debreceni Déri Múzeum gyűjteményébe. A három tárgy IV. 82.24.1 A-C leltári számon szerepel a múzeum leltárkönyvében, lelőhelyként Tiszafüred szerepel az adatfelvételnél. A tárgyakat Dani János azonosította vissza. A három arany hajkarika súlyadatai a következők: IV.82.24.1a: 3.55 g; IV.82.24.1b: 3.99 g; IV.82.24.1c: 4.41 g. A három megmaradt arany hajkarika fotóját az alábbi kép mutatja. A kincslelet tárgyai azonban nagy valószínűséggel nem tűntek-el a II. világháborúhoz kapcsolódó események során, mivel Bóna István 1975-ben megjelent könyvében – melynek kéziratát a szerző 1958-ban zárta le – a kincs egy másik felvétele szerepel. A kötet anyaggyűjtése 1953 és 1957 között zajlott, vagyis ekkor még megvolt a szinte teljes kincs, csak azt nem tudjuk Bóna hol találkozott vele. A Bóna-féle képen a 11-13-as láncok felfűzése és pozíciója teljesen megegyezik az eredeti képen láthatóval. Így felmerül, hogy a Bóna publikáció az eredeti kép fotótechnikai eljárással készült másolata lehet. A hajkarikák esetében viszont azok pozíciója és az árnyékok eltérőek a Bóna féle publikáció és az eredeti kép összevetése viszonylatában. További érdekes kérdés, hogy ha Bóna valóban látta a teljes kincset, miért csak 10 hajkarikát fotózott/fotóztatott le. A Kiss Pál Múzeum Irattárában levő levél szerint Bóna István 1959. január 6-án érkezett Tiszafüredre, hogy a régészeti raktárban levő agyagot tanulmányozza és lefényképezze a tárgyakat. Tehát ekkor már a megmaradt 3 arany hajkarika sem volt a múzeum gyűjteményében. Mindezek alapján a Bóna István által közölt kép feltételezhetően annak a fényképnek a reprodukciója, amelyet még Milesz Béla 1904-ben, jelentésével együtt küldött a Nemzeti Múzeumnak. A Déri Múzeumban megtalálható három tárgyon az MTA–BTK Lendület Mobilitás projekt elemösszetétel vizsgálatokat folytatott a Déri Múzeummal és az ATOMKI Örökségtudományi Laboratóriumával együttműködésben. A PIXE elemzés 20% fölötti ezüsttartalmat mutatott ki. Ezt a magas ezüsttartalmú (elektronnak is nevezett) arany nyersanyagot általában az Erdélyi-érchegység térségében megtalálható termésarany lelőhelyekhez köti a kutatás (Hartmann 1968; 1970), de ma már ismert, hogy Európa több térségében is fellelhető ez az összetételű nyersanyag (Borg et al. 2019; Szathmári et al. 2019).

A tiszafüredi kincs Déri Múzeumban őrzött három hajkarikája (fotó: Rák Rezső, Déri Múzeum, Debrecen) A tiszafüredi kincshez legközelebb a jászdózsai kincslelet áll. Jászdózsa-Kápolnahalmon 1966-ban a XI. települési rétegben, az 1. ház padlója alatt bukkantak a kincsleletre. Itt is egy edény tartalmazta a leleteket, melyek között 37, a tiszafüredihez hasonló arany hajkarika, egy arany lemez, 30 db kúpos arany gomb, 168 borostyángyöngy, 4 csillag alakú fajanszgyöngy, átfúrt kutyafog, 2 db madárkarom, bronzból készült spirálgyöngy, lemez és gyűrű valamint egy töredékes bronz nyéltaréjos és egy peremes balta volt (Csányi et al. 2001, 2020).

A jászdózsai kincs (fotó: Makrai Péter, Damjanich János Museum Szolnok) A két fegyver kivételével a hajkarikák és a több nyakék részét képező gyöngyök és gombok alapján a két kincs összetétele nagyon hasonlít egymásra. A csütörtökhelyi (Spišský Štvrtok SK) erődített – a tiszafüredi telephez hasonlóan szintén a füzesabonyi kultúrába tartozó – településen több olyan kincs is előkerült, ami arany hajkarikákat tartalmazott (Oravkinova-Vladár 2019). A középső bronzkori kincsleletek összefoglalása Mozsolics Amália híres 1967-es publikációja után Alexandra Găvan tollából jelent meg legutóbb (Găvan 2015, 195, Pl. 17-19; Găvan 2024). A tiszafüredi lelethez itt felsorolt összesen 332 darab apró arany tárgy (Găvan 2024, Tab. 1/33) azonban kevesebb mint az eredeti leírásban szereplő 370 db, amihez 6 db más anyagú gyöngy is társult. A hajkarikák ilyen nagyszámú jelenléte egy kincsleletben a vagyon és hatalom kiemelt koncentrációjának számít, akárcsak a nagyon ritka, importként a Kárpát-medencébe érkező balti borostyán is (Jaeger et al. 2023). A gazdagság fokát jelenheti e kincsleletek aranytárgyainak összsúlya is, habár feltehetően ezek a kincsek több egyén vagy a közösség összeadott tárgyaiból álltak össze. A tiszafüredi kincs 75 grammnyi arany hajkarikája mellé további 35 gramm mennyiségben társultak az apró gyöngyök, így a kincs összsúlya 11 dkg volt. A jászdózsai leletben megtalálható két balta, a korszak férfisírjaiban szintén a hatalmat és az erőt szimbolizálta. Az arany hajkarika – egy vagy két darab - mind férfi, mind női sírokban a társadalom vezető rétegéhez való tartozást jelzi a bronzkor kezdete óta Európában, így Tiszafüred-Majoroshalom sírjaiban is (Kovács 1979; Kovács 1999). Az Ásotthalmon lakó közösség majoroshalmi temetőjében 14 sírban kerültek felszínre arany tárgyak, Kovács Tibor 1979-es adata szerint. A rendelkezésre álló információink alapján (Kovács 1979, Kovács 1999 és a MNM aranyleltárkönyve), a következő sírok tartalmaztak aranytárgyakat: 14. sír, В52, В66, В78, B90, B112, B113, B115, D304, D315, D327 és egy szórvány, az LIII. szelvény valamelyik feldúlt sírjából. Ezekről azonban majd egy másik bejegyzésben írunk. A tiszafüredi kincsben ugyan nem voltak fegyverek, vele szoros összefüggésben azonban egy, a korszak lovas elitjének eszközkészletéhez tartozó lószerszámegyüttes került elő. A korabeli leírás alapján persze nem dönthető el teljes biztonsággal, hogy az agancsból készült, díszes zablaoldaltagok is a kincs részét képezték-e valójában. Ezeket láthatjuk az aranyak alatt a fotón és rajzaik is fennmaradtak (Orbánné Szegő 2005, Milesz 1995, 188). A tiszafüredi lószerszámok története azonban szintén egy másik bejegyzés tárgya lesz. Ez alkalommal a tiszafüredi kincs teljes bemutatására törekedtünk. Az ásotthalmi kincslelet, a majoros-halmi sírok arany és egyéb presztízsjelző tárgyai (például a korábbi bejegyzésben ismertetett különleges csákányok - https://bronzkor.hu/a-tiszafuredi-alabardcsakany/), a korszakban még ritkaságnak számító lószerszámok, a tiszafüredi bronzkori közösség egy részének magas társadalmi presztízséről ad tanúbizonyságot. Ennek a gazdagságnak az egyik alapja lehet, hogy a lelőhely földrajzi helyzete alapján fontos tiszai átkelőhely lehetett, ahogy azt a Polgár környéki hasonló füzesabonyi lelőhelyek esetében is feltételezzük (Dani et al. 2016, Dani et al. 2019). Irodalom: Bóna István: Die mittlere Bronzezeit Ungarns und ihre südöstlichen Beziehungen. Archaeologia Hungarica, Series nova 49, Budapest, 1975 Borg, Gregor, Pernicka, Ernst, Ehser, Anja, Lockhoff, Nicole, Camm, G. Simon, and Smale, Courtenay V. 2019. ’From distant lands – Provenance studies of natural gold in comparison to the gold of the Sky Disc of Nebra.’ in Der Aufbruch zu neuen Horizonten. Neue Sichtweisen zur europäischen Frühbronzezeit ed. by Nele Lüttmann, Brigitte Schiefer-Kutzschrad, Tagungen des Landesmuseums für Vorgeschichte Halle 19 Halle (Saale): Landesmuseums für Vorgeschichte Halle, 2019, 56–78. Csányi Marietta – Stanczik Ilona – Tárnoki Judit: A jászdózsai aranykincs. – Der bronzezeitliche Schatzfund von Jászdózsa-Kápolnahalom. Jász Múzeum Évkönyve 2001, 65-89. Csányi M., Stanczik I., Tárnoki J.: Der bronzezeitliche Schatzfund von Jászdózsa-Kápolnahalom. Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 51, 2020 147−167. Dani, K. P. Fischl, G. Kulcsár, V. Szeverényi, V. Kiss: Visible and invisible inequality: changing patterns of wealth consumption in Early and Middle Bronze Age Hungary. In: H. Meller, H. P. hahn, R. Jung und R. Risch (Hrsg.) Arm und Reich – Zur Ressourcenverteilung in prähistorischen Gesellschaften. Tagungen des Landesmuseums für Vorgeschichte Halle 14 Halle (Saale): Landesmuseums für Vorgeschichte Halle, 2016, 219−242. Dani, S. Puszta, G. Márkus, M. Bálint, I. Bacskai: Middle Bronze Age settlement network in the Polgár microregion. In.: K. P. Fiscchl, T. L. Kienlin (eds. )Beyond Divides – The Otomani-Füzesabony Phenomenon. Current Approaches to Settlement and Burial in the North-eastern Carpathian Basin and Adjacent Areas. Universitätsforschungen zur prähistorischen Archäologie Band 345, 2019, 165−194. Găvan, Alexandra: Metal and metalworking in the Bronze Age tell settlements from the Carpathian Basin. Mega Publishing House, Cluj‑Napoca, 2015. Găvan: Depozitele de obiecte din metal descoperite în tell-urile epocii bronzului din Bazinul Carpatic. In: V. sava, F Gogâltan, The Bronze Age on both sides of the Carpathians. Studies in Honor of Tudor Soroceanu at 80 years. Cluj-Napoca 2024, 95−146. Hartmann, Axel. Über die spektralanalytische Untersuchung einiger bronzezeitlicher Goldfunde aus dem Donauraum. Bericht der Römisch-Germanischen Kommission, 46–47, 1968, 63–73. Hartmann, Axel. 1970. Prähistorische Goldfunde aus Europa. Spektralanalytische Untersuchungen und deren Auswertung, Studien zu den Anfängen der Metallurgie 3 1970, Berlin: Verlag: Mann. Horváth Tünde: Tiszafüred-Ásotthalom (ôskori tell-település) története ásatásai tükrében / The history of Tiszafüred-Ásotthalom (a prehistoric tell settlement) in the light of its excavations. Ősrégészeti levelek 1, 1999, 56−62. Viktória Kiss, Edit Mester, János Dani, Erika Gál, Anett Gémes, Tamás Szeniczey, Krisztián Kiss, Kristóf Fülöp, Gabriella Kulcsár, Vajk Szeverényi, Ashley McCall, Anikó Horváth, László Palcsu, István Major, Mihály Molnár, Tamás Hajdu: Bronze Age settlements and cemeteries in the vicinity of Tiszafüred – 150 years of excavations. BORBAS 10 Workshop, Bükkábrány, 29 August 2022 Mateusz Jaeger, Gabriella Kulcsár, Eszter Melis, Mateusz Stróżyk, Paweł Piszora, Marietta Csányi, Réka Csuvár-Andrási, Klára P. Fischl, Szilvia Guba, Evelin Pap, Emília Pásztor, Róbert Patay, Ildikó Szathmári, Gábor Szilas1 Agnė Čivilytė, Viktória Kiss: Baltic Amber in the Hungarian Bronze Age. New data and current stage of research. Sprawozdania archeologiczne 75/2, 2023, 137−186. Kovács, T.: Középső bronzkori aranyleletek Északkelet-Magyarországról. Mittelbronzezeitliche Goldfunde aus Nordost-Ungarn. Folia Archaeologica 30, 1979, 55−77. Kovács T.: Bronzkori ékszerek, fegyverek, aranykincsek In: KovácsT., Raczky P., Anders A és Szathmári I. (szerk.) A Magyar Nemzeti Múzeum őskori aranykincsei. Budapest, 1999, 37-62. Milesz B.: A tiszafüredi múzeum az 1904-ik évben. Archaeológiai Értesítő 25, 1905, 182−186. A. Mozsolics Bronzefunde des Karpatenbeckens. Akadémiai Kiadó, Budapest 1967 Oravkinová – J. Vladár: The Phenomenon of Hoarding at the Fortified Settlement in Spišský Štvrtok. In: K. P. Fiscchl, T. L. Kienlin (eds.) Beyond Divides – The Otomani-Füzesabony Phenomenon. Current Approaches to Settlement and Burial in the North-eastern Carpathian Basin and Adjacent Areas. Universitätsforschungen zur prähistorischen Archäologie Band 345, 2019, 83−120. Orbánné Szegő A Tiszafüredi Múzeum és Könyvtáregylet története 1877−1949. Tiszafüredi füzetek 7. 2005 Szathmári Ildikó, Maróti Boglárka, Tarbay János Gábor, Kiss Viktória. A Magyar Nemzeti Múzeum gyűjtwményéből származó bronzkori rany hajkarika leletek vizsgálata. In: Bartosiewicz László – T. Bíró Katalin – Sümegi Pál – Törőcsik Tünde (szerk.): Mikroszkóppal, feltárásokkal, mintavételezéssel, kutatásokkal az archeometria, a geoarcheológia és a régészet szolgálatában. Tanulmányok Ilon Gábor régész 60 éves születésnapi köszöntésére. Szeged 2019, 291–315. Vadász I.: A tiszafüredi múzeum újjáalakulása és első évei (1947-1955) Tisicum 27, 2019, 201−222. Vadász I.: A tiszafüredi múzeum története 1955 és 1958 között Tisicum 28, 2020, 209−232. [post_title] => A tiszafüredi kincs. P. Fischl Klára – Dani János – Kiss Viktória – Morava Szilvia Judit [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => a-tiszafuredi-kincs-p-fischl-klara-kiss-viktoria-dani-janos-morava-szilvia-judit [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2024-11-24 14:40:43 [post_modified_gmt] => 2024-11-24 14:40:43 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=2257 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw [post_title_ml] => [:hu]A tiszafüredi kincs. P. Fischl Klára – Dani János – Kiss Viktória – Morava Szilvia Judit[:] [post_title_langs] => Array ( [hu] => 1 ) ) [5] => WP_Post Object ( [ID] => 2237 [post_author] => 2 [post_date] => 2024-10-02 14:49:07 [post_date_gmt] => 2024-10-02 14:49:07 [post_content] => Az 1964-es tiszafüredi ásatási anyagát az előző blogbejegyzés (https://bronzkor.hu/a-tiszafuredi-1964-es-asatasok-%e2%88%92-amit-ossze-lehet-keverni-az-ossze-is-keveredik/) adatainak alapján szétválogattuk. A leletanyag már nem tartalmazta az avar és kelta sírokat, azonban az 1964. évi V. szelvény 2. sírja egy a naplóban koravaskorinak leírt, és ténylegesen is preszkítának meghatározható temetkezés, aminek a leletei az általunk feldolgozott anyagban voltak. Ezt a sírt szeretnénk itt röviden bemutatni, hiszen a tervezett bronzkori temetőfeldolgozás ezt a korszakot nem érinti és nem szeretnénk, ha a sír elkallódna a vaskor kutatóinak szeme elől. Az itt bemutatott sír egy bal oldalán nyújtva fekvő gyermek vázát tartalmazta 3 edénymelléklettel és két további kis tárggyal. Tájolása Ny-K, mélysége 50 cm, a sírgödör nem volt megfigyelhető.

A három kerámiamelléklet közül a tál egy egyszerű gömbszelet alakú forma, enyhén összeszűkülő aljjal, a későbronzkor és a korai-középső vaskor formakincsében is általános forma.

A kúpos nyakú, öblös hasú és erősen kihajló peremű amfóra hasán hat szabálytalanul elhelyezett függőleges borda látható. Űrtartalma alapján leginkább korsó lehetne, de nincs füle. Felülete barnás, nem polírozott.

A kis bögre a későbronzkori formáknál mélyebb és nagyon lágy, egyhe ívű nyak-váll terület jellemzi. Alján omfalosz található. Magasra húzott füle és kétszínű égetése miatt erősen emlékeztet a későbronzkori csészékre.

A sírban még egy spirálcsövecske töredéke és egy kutyafog volt még a halott gerince alatt. A tál általános forma, nem datáló értékű, akárcsak a kisleletek. Az amfóra és a bögre jól illik a preszkíta időszak kerámiaművességébe. Kemenczei Tibor két helyen is 3 csoportba sorolja a preszkíta sírokból ismert kerámiaformákat (Kemenczei 1988, 94−96; 2005, 120–124). Az első csoport a helyi későbronzkori kerámiák csoportja. A 3. csoport egy idegen, elsősorban Basarabi-Bosut formákat tartalmazó csoport. Míg a 2. csoport egy alapformakincsében a helyi későbronzkori közösségekhez is köthető, de már a preszkíta közösségek saját formájának tekinthető csoport, melynek párhuzamai a Kárpátoktól K-re az erdős sztyepp-sztyepp nyugati zónájában is megtalálhatók. Ebbe a csoportba tartozik az itt bemutatott sír két edénye is. A sír Ny-K tájolása megegyezik a korszak legáltalánosabb fektetési irányával. A K-Ny-i tájolású sírok Patek Erzsébet szerint különleges helyzetűek (Patek 1993, 20). A fektetés sokszínű a korszakban, zsugorított, részlegesen zsugorított, háton fekvő és „béka pozícióban” fekvő halottról is tudunk. A Mezőcsát-Hörcsögösön feltárt sírok után (Patek 1993) a korszak leleteit mezőcsáti kultúra névvel is illetik. Kemenczei Tibor 2005-ös összefoglalása előtt Borsod és Heves megyékből ismerhettük meg a korszak jellegzetes leletanyagát (Kemenczei 1988, Patek 1990). Irodalom: Kemenczei, T. (1988): Kora vaskori leletek Dél-Borsodban − Früheisenzeitliche Funde in Süd-Borsod. Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25−26 91−105. Kemenczei, T. (2005): Funde ostkarpatenländischen Typs im Karpatenbecken. Prähistorische Bronzefunde, Abteilung XX. Band 10. Franz Steiner Verlag GmbH, Stuttgart. Patek, E. (1990): A Szabó János Győző által feltárt preszkíta síranyag. A Füzesabony–Mezőcsát típusú temetkezések újabb emlékei Heves megyében − Die von János Győző Szabó freigelegten „preskythischen” Grabfunde. Die neuen Denkmäler der Bestattungen des Typs Füzesabony–Mezőcsát im Komitat Heves. Agria 25–26 61–118. Patek, E. (1993): Westungarn in der Hallstattzeit. Quellen und Forschungen zur prähistorischen und provinzialrömischen Archäologie. Acta Humaniora 7. VCH Verlagsgesellschaft, Weinheim. [post_title] => Különleges meglepetés a tiszafüredi leletanyagban: egy preszkíta sír [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => kulonleges-meglepetes-a-tiszafuredi-leletanyagban-egy-preszkita-sir [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2024-10-02 15:08:35 [post_modified_gmt] => 2024-10-02 15:08:35 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=2237 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw [post_title_ml] => [:hu]Különleges meglepetés a tiszafüredi leletanyagban: egy preszkíta sír[:] [post_title_langs] => Array ( [hu] => 1 ) ) [6] => WP_Post Object ( [ID] => 2216 [post_author] => 2 [post_date] => 2024-10-01 13:22:01 [post_date_gmt] => 2024-10-01 13:22:01 [post_content] => A Tiszafüred majoroshalmi temetők két különleges csákány kapcsán váltak ismertté az európai régészetben. A csákány a rézkor vége óta a társadalmi presztízs kifejezésére szolgáló tárgy Közép-Kelet-Európában. A formájukat tekintve a csákányok változatosak. A középső bronzkori díszített nyéllyukas, nyakkorongos, nyélhátas, vagy nyélcsöves példányok az előállításukhoz szükséges szaktudás miatt a kor kiemelkedő személyiségeinek tárgyai, szövetségek megpecsételői, de konkrét fegyverek is lehettek. A hajdúsámsoni kincs 13 csákánya jól reprezentálja a korszak vezető típusait (Dani et al 2013, 3. ábra).

A Kárpát-medencétől északnyugatra, ezt a funkciót az alabárdok töltötték be a korai és középső bronzkor folyamán. Az alabárdok és a díszes csákányok elterjedési területe kiegészíti egymás, csak néhány tárgy került feltehetően cserekapcsolatok útján a másik tárgytípus elterjedési helyére. Nézzük mi a különbség a két tárgytípus között. A csákányok vágóéle széles, lapos. A vágóéllel szembeni oldalon található a nyéllyuk. Az alabárdok vágóéle háromszög alakban elkeskenyedik. A nyélhez való felerősítésük szegecsekkel történik a lapos, háromszög alakú test ellentétes oldalán. Első ránézésre könnyen összetéveszthetők a markolatlemezes trianguláris tőrökkel, de az alabárdok nyelezése általában nem a testre merőlegesen, hanem némiképp ferdén történik. Az alábbi képeken egy spanyolországi alabárdot láthatunk a nyelezésével együtt, illetve a melzi kincs alabárdjait és a balatonalaki sírlelet laposbaltáját (nyelezési rekonstrukcióval) valamint a melzi kincséhez hasonló nyélhátas csákányát.

A melzi kincs egy különleges alabárd leletegyüttes, amiben a tömör bronz nyéllel készült alabárdok mellett egy kárpát-medencei kapcsolatokra utaló nyélhátas csákány is található. Hasonló nyélhátas csákány került elő a balatonakali főnöki sírból is (https://mobilitas.ri.abtk.hu/?media=megtestesult-bronzkor-1-2-hogyan-kepzelhetjuk-el-a-balatonakali-fonokot&lang=hu; Kiss 2020). Az elterjedési területükön kívül előkerült alabárdokat Kovács Tibor gyűjtötte össze (Kovács 1996). Az egyik legkorábbi ilyen alabárd a harangedényes kultúra Szigetszentmiklós – Felső-Ürge-hegyi dűlői temetőjének 128. sírjából került elő (Patay 2013).

Mitől különlegesek hát a tiszafüredi csákányok? Ha jól megnézzük őket, a vágóélük kialakítása a csákányokkal rokon. Nyelezésük azonban az alabárdok nyelezési technikáját imitálja. Két sírból (B54 és B115, Kovács 1995, Abb.1 – lásd a nyitóképet) kerültek elő közel azonos kivitelű példányok. Ezek a sírok a különleges csákányok mellett további igen gazdag leletanyaggal rendelkeztek. Eddig egyetlen párhuzama ismert ennek a hibrid csákány formának a lengyelországi a Przećminóiból (Kovács 1996, Fig.6.1).

A tiszafüredi csákányok fa nyelét ún. halszálkamotívummal díszített bronz lemezek borították. Ez a kialakítás utal a melzi kincsből megismert alabárdok bronzból készült nyelére. Az alábbi képen a B54-es sír nyelének borítása látható. A B115-ös sír nyélborítása csak apró töredékekben maradt fent, a borítóképen láthatunk belőle kis darabot.

Igen nagy meglepetés ért minket, amikor a szolnoki múzeumból kikölcsönzött 1961-es tiszafüredi ásatási anyag első értékelhető sírjában – a 3. sírban – egy hasonló nyélborítás egészen jó állapotú maradványait találtuk. Ez esetben a bronz lemez vízszintesen volt tagolva.

Szeptember 2-i kezdettel az ásatások 5 újabb szelvény (I-V) megnyitásával tovább folytatódtak Csalog Zsolt irányítása alatt. A kenderföldeki lelőhelyen kerültek megnyitásra az I-es és II-es szelvények. Az I. szelvényben láttak napvilágot a 26. és 27. sírok, folytatva a tavaszi kampány sírszámozását. A II. szelvény (25x2 méter) üres volt. A III. szelvényt (25x2 méter) az úttól D-re az Akasztóhalmon nyitották. Ez szintén üres volt. A IV. szelvény (20x2 méter) leírásában mindössze az áll, hogy a szérüskertben található. Míg a szeptember 8-án megnyitott, eredetileg 25x2 méteres, majd az ásotthalmi tell irányába további 25 méterrel meghosszabbított V. szelvény helyére csak az ásatási napló skicce alapján következtethetünk. A IV. és V. árok helye az 1961-es ásatáshoz képest azt mutatja, hogy ezek a szelvények valójában a Majoroshalom területére estek. Az MNM Régészeti Tárában az 1964-es sírok a leletanyag első lajstromba vétele és csoportosítása során egy egységbe lettek besorolva, mivel ekkor még nem ismertük a vonatkozó dokumentációs anyagokat. Így a mostani munka első lépéseként az időközben előkerült dokumentációs anyagot kellett áttekintenünk és rendberaknunk. E munka, illetve a régészeti leletanyagban megtalálható eredeti csomagolási feliratok segítségével szét tudtuk válogatni a kenderföldeki és majoroshalmi anyagokat, valamint a dobozokban található felirat nélküli, vagy téves felirattal szereplő tárgyakat is nagy százalékban vissza tudtuk azonosítani. A majoroshalmi IV. árokban 8 sír került feltárásra, melyek kronológiai megoszlását a napló adatai szerint az alábbi táblázat mutatja. Továbbá a szelvény mélyítésekor még egy „A” jelzéssel dokumentált, hornyolt edény darabjai is előkerültek.

Tiszafüred-Majoroshalom IV. árok		megjegyzés
füzesabonyi	IV/5	szórthamvas sír, anyagát nem találtuk, feltehetően halomsíros
avar	IV/1, IV/3, IV/4, IV/8
bizonytalan	IV/2, IV/6, IV/7

A IV. árokról az alábbi, a sírok helyzetét mutató összesítő rajz található az ásatási naplóban.

A majoroshalmi V. árokban 11 sír került elő és az V/A gödör, melyből hatvani cserépanyag származik. A szelvényről nem ismert összesítő rajz. A 11 sírból az V/8-as melléklet nélküli, jobb oldalára zsugorított váz, így feltételezzük, hogy középső bronzkori. Az V/2-es pedig egy csontvázas, koravaskorinak leírt temetkezés, melynek leletanyaga a Gáva kultúrába sorolható. Ezt a sírt mutatja be a következő bejegyzésünk. Az V. árok sírjainak kronológiai-kulturális megoszlása tehát a következő:

Tiszafüred-Majoroshalom V. árok
füzesabonyi	V/1, V/3, V/4, V/5, V/6, V/7, V/8, V/9, V10, V/11
Gáva kultúra	V/2

Összefoglalóan tehát Majoroshalmon az 1964. évi őszi kampányban 11 füzesabonyi sír került elő, 10 db az V. szelvényben és 1 db, leletanyag hiányában egyelőre bizonytalan keltezésű a IV. szelvényben. A kenderföldeki 1964-es tavaszi ásatás 25 sírja és az ősszel ezekhez előkerült további két sír a napló adatai alapján a következő korszakos megoszlást mutatják:

Tiszafüred-Kenderföldek tavaszi ásatási felület és az őszi I. árok
füzesabony	1, 3, 6, 8, 9-15, 17-25
halomsíros	7
vaskor/kelta	27
őskor	26
bizonytalan	4, 5
nincs adat a naplóban	2, 16

A jelentésben az első ásatási szakasz után (vagyis a 26 és 27. sírok kivételével) az szerepel, hogy 21 középső bronzkori (füzesabonyi), két késő bronzkori (halomsíros) és két kelta sír került elő. A fenti felsorolás 20 füzesabonyi és 1 halomsíros sírt tartalmaz ebből az időszakból. A hiányt a 2, 4, 5, 16. számú sírok besorolása oldja majd fel. Ehhez Kovács Tibor hagyatékában találtunk egy kis cédulát, ahol a füzesabonyi sírok pirossal bekarikázva láthatók. Eszerint az 5. sír füzesabonyi, és a 7. mellett a 3. sírt is halomsírosnak sorolja be, illetve a 16. sír adat nélküliből átkerült a bizonytalan kategóriába.

Tiszafüred-Kenderföldek, az 1964 első ásatási kampány és a szeptemberi I-es szelvény adatai
füzesabony	1, 5, 6, 8, 9-15, 17-25
halomsíros	3, 7
vaskor/kelta	27
őskor	26
bizonytalan	4, 16
nincs adat	2

A majoroshalmi 1964-es anyag revízióját és feldolgozását már megkezdtük, azonban a kenderföldeki leletek teljeskörű feldolgozására majd csak a projekt második évében kerül sor. Így a fenti kérdések megválaszolására egyelőre még várnunk kell. [post_title] => A tiszafüredi 1964-es ásatások − Amit össze lehet keverni, az össze is keveredik. [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => a-tiszafuredi-1964-es-asatasok-%e2%88%92-amit-ossze-lehet-keverni-az-ossze-is-keveredik [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2024-07-21 07:33:35 [post_modified_gmt] => 2024-07-21 07:33:35 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=2201 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw [post_title_ml] => [:hu]A tiszafüredi 1964-es ásatások − Amit össze lehet keverni, az össze is keveredik.[:] [post_title_langs] => Array ( [hu] => 1 ) ) [9] => WP_Post Object ( [ID] => 2188 [post_author] => 2 [post_date] => 2024-07-15 13:25:35 [post_date_gmt] => 2024-07-15 13:25:35 [post_content] => Tiszafüred határában 1961 és 1972 között 3 temetőrészletet tártak fel a kutatók: 1, Tiszafüred-Majoroshalom, melyet a korai dokumentációkban Tiszafüred-Duna halom néven is említenek. 2, Tiszafüred-Akasztódomb, mely helyenként Akasztó halomként, míg máshol Fertői halomként szerepel. A lelőhelyen Stanczik Ilona tárt fel füzesabonyi korú csontvázas (F1-13) és H1-H9 jelű hamvasztásos rítusú sírokat. A H sírokat 5 db szkíta és 4 db késő bronzkori, halomsíros temetkezés képezi. Később, Kovács Tibor munkálatai során itt kerültek elő az A-J jelű sírok, többek között egy kelta temetkezéssel. 3, Tiszafüred-Kenderföldek, mely szintén előfordul Nagykenderföld és Fertői halom megjelöléssel is. A temetőben Csalog Zsolt 27 sírt tárt fel: 21 füzesabonyi, 2 késő bronzkori – halomsíros, 3 kelta és 1 általánosan az őskorba besorolható temetkezést mentettek meg. A feljegyzések szerint legalább 50 további sír megsemmisült.

A majoroshalmi temetőt két egymáshoz közeli területen kezdték el feltárni: Majoroshalom I a keleti, míg Majoroshalom II a nyugati részt jelölte. A két terület a feltárás végére összeért, ezért valójában egy nagy temetőről beszélhetünk. A majoroshalmi I-es feltárási területen kerültek elő a Garam Éva által 1995-ben publikált avar sírok (Garam 1995). A sírokat, – folytatva a Csalog-féle megoldást – az első évben folytonos számozással látták el, azonban 1966-ban Kovács Tibor és Garam Éva bevezetett egy betűjeles azonosítóval is ellátott új számozási rendszert, visszamenőleg átszámozva az 1965. évi ásatás során előkerült sírokat is. Így kapták az itt előkerülő avar sírok az A előtagot, míg a Majoroshalom II területrészen feltárt néhány azonos korú temetkezés a G jelölést. A majoroshalmi I-es és II-es temető területén a bronzkor két időszakából kerültek elő temetkezések: a középső bronzkori füzesabonyi kultúra és a késő bronzkor elejére datálható halomsíros kultúra sírjai. A régészeti szakirodalom alapján két különböző korszakba sorolt temetkezésekről egyelőre még nem tudjuk, hogy valóban volt-e közöttük időbeli hiátus vagy az itt élő közösség folyamatosan használta a temetőt, és az idők során külső-belső hatásokra megváltozott a temetkezési szokása és tárgyi hagyatéka. Többek között ezt a kérdést is vizsgálja a mostani kutatás. A feltárás során a két bronzkori korszak temetkezéseit a feltárók mindenesetre egyértelműen elkülönítették egymástól. Így a tiszafüredi Majoroshalom I-es temetőjében a füzesabonyi sírok B előjelet kaptak, míg ugyanezek a füzesabonyi sírok a II. temetőben D előjellel lettek számozva. Vagyis a B és D sírok egyidősek, csak területileg elkülönülnek egymástól. Az I-es felület halomsíros sírjai a C sírok, míg a II-es felületen előkerült későbronzkori temetkezések az E sírok. Táblázatosan tehát az alábbiakban foglalhatjuk össze a majoroshalmi I-es és II-es temető sírjezéseit az átszámozás után:

Tiszafüred	Füzesabonyi kultúra	Halomsíros kultúra	Avar időszak
Majoroshalom I	B	C	A
Majoroshalom II	D	E	G

A betűjeles átszámozás során és azt követően a középső bronzkori sírok piros színnel jelennek meg az ásatási naplóban, a késő bronzkori temetkezések zöldek, míg az avar sírok a hagyományos kék színű tintával kerültek lejegyzésre. Az átszámozás az ásatási naplókban a következőképp látszik. Az 1965-ben feltárt 161. sír a B13-as, piros színű azonosítót kapta.

A halomsíros temetkezések 1975-ös közlésekor Kovács Tibor elhagyta a C és E jelöléseket, és a későbronzkori sírokat 1-gyel kezdve újraszámozta (Kovács 1975). Ebből adódik, hogy egy 1965- évi C és E sírnak akár három eltérő száma is lehet. Az első azonosító a feltárás során kiosztott, a második az újraszámozást követő ún. C-vel vagy E betűjellel kezdődő, míg a harmadik a revíziót követő publikálási sírszám. Lássunk erre egy példát! Az 1965. évi naplóban eredetileg 265. sírnak leírt temetkezés tehát rendelkezik egy C35 azonosítóval, míg a publikációban a Grave 34 leírásánál találjuk meg.

A majoroshalmi 1961. évi ásatás 15 sírja és az 1964-es ásatás 19 sírja (15 füzesabonyi, 1 koravaskori és 3 avar) azonban nem került be az újraszámozási rendszerbe, őket az évszám és a sírszám kombinációjával különböztetjük meg a projektben. A zűrzavart tetézi, hogy a bontás során néha rosszul ítélték meg a két bronzkori korszakot, így vannak B sírok, melyek késő bronzkoriak és C sírok, melyek füzesabonyiak. Többek között ebből is adódik a Kovács Tibor-féle 1975-ös publikációban a későbronzkori sírok számkiosztásának elcsúszása a korábbi újraszámozott verzióhoz képest. A számok és betűk tengerében az értelmezést tovább nehezíti, hogy Kovács Tibor az 1975-ös publikációjában a Tiszafüred-Majoroshalom II-t ábrázoló térképen az A-B-C-D-E betűkkel már sírcsoportokat jelöl, melyek teljesen függetlenek a korszakok fentiekben tárgyalt betűjeleitől.

Kutatócsoportunk a lelőhelyek megnevezésében és írásában is egységességre törekszik, a Tiszafüred-Majoroshalom, Tiszafüred-Akasztóhalom és Tiszafüred-Kenderföldek lelőhelynevek használatával. Továbbá a feldolgozás és publikálás során a betűjelek szerinti számozást követi, és ebbe a rendszerbe igyekszik visszailleszteni a feldolgozás során a leletanyagot .A fenti leírás alapján egyértelműen látszik, hogy ez nem könnyű feladat. Irodalom: Garam Éva: Das awarenzeitliche Gräberfeld von Tiszafüred. Akadémiai Kiadó, Budapest 1995. Kovács T.: Tumulus culture cemeteries of Tiszafüred. Régészeti füzetek Ser. II. No. 17, 1975. [post_title] => A tiszafüredi temetők nevezéktani problémái [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => a-tiszafuredi-temetok-nevezektani-problemai [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2024-07-15 13:31:36 [post_modified_gmt] => 2024-07-15 13:31:36 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=2188 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw [post_title_ml] => [:hu]A tiszafüredi temetők nevezéktani problémái[:] [post_title_langs] => Array ( [hu] => 1 ) ) [10] => WP_Post Object ( [ID] => 2165 [post_author] => 2 [post_date] => 2024-07-14 17:18:55 [post_date_gmt] => 2024-07-14 17:18:55 [post_content] => A kiállítás az elmúlt bő fél évben olyan sok helyen fordult meg, hogy nem maradt időnk minden helyszínről tudósítanunk. Ezért itt most összefoglaljuk és néhány képpel illusztráljuk a kiállítás útját és állomásait Tard után 2023 október 16-án nyitottuk meg kiállításunkat Bogácson a Közösségi ház földszinti nagytermében. A kiállítást citerazene nyitotta, a megnyitót követő beszélgetésen több régészetileg érdekes területről kaptunk hírt a helyiektől.

A 2023 november 27-ére tervezett emődi megnyitót elvitte a covid. Mindkét kurátor ágynak dőlt. December 8-án azonban megnyitottuk a kiállítást az Emődi Művelődési Ház és könyvtár előcsarnokában, ahol már a falra akaszthattuk Az Év kiállítása 2023 Dícsérő Oklevelét.

Az indoklásban ez állt: Dicsérő oklevelet kapott a bükkábrányi Jószerencse Háza A rend nyomában című, a Bükk-hegység előterében végzett régészeti kutatások eredményét, a településhálózatot és a közösségek életének egységes rendjét közérthetően bemutató vándorkiállításért. A 2024-es évet Novaj-ban indítottuk (2024.02.03), ahol a Közösségi Színtér és Könyvtár adott helyt a kiállításnak. Itt fértünk el a legkisebb helyen. De minél kisebb a hely annál nagyobb az öröm, hogy befogadják a kiállítást.

Novajból Gelejre érkezett a kiállítás, ahol 2024 március 18-án nyitottuk meg azt az Integrált Közösségi Szolgáltató Térben. A megnyitón a helyiek mellett a Miskolci Egyetem régészhallgatói is részt vettek, akik a megnyitó előtt a település egyik pályázati anyagának összeállításához régészeti terepmunkát is végeztek.

A következő állomás Tiszakeszi volt, ahol 2024 május 16 a Tiszakeszi Református Egyházközség Ében-Haézer gyülekezeti házában nyithattuk meg a kiállítást. Nagy köszönet illeti Milákné Gecse Mariann lelkipásztort a szervezésért. A helyi református általános iskola diákjai a kiállítás ideje alatt mind megfordultak itt rendhagyó történelemóra keretében.

Tiszakeszi volt a kiállítás utolsó borsodi állomása. Innen a Magyar Kutatási Hálózat (HUN-REN) Tóth Kálmán utcai Bölcsészettudományi Kutatóközpontjába költöztettük a kiállítást. Itt elsősorban a kutató kollégák tekintették meg a rendhagyó tárlatot. A kiállítás ide június 9-én érkezett, majd június 30-án indult a jelenlegi helyére az Esztergomi Vármúzeumba.

[post_title] => A rend nyomában kiállítás állomásai Tard után (Bogács, Emőd, Novaj, Gelej, Tiszakeszi, Budapest HUN-REN BTK, Esztergom) [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => a-rend-nyomaban-kiallitas-allomasai-tard-utan-bogacs-emod-novaj-gelej-tiszakeszi-budapest-hun-ren-btk-esztergom [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2024-07-14 17:33:35 [post_modified_gmt] => 2024-07-14 17:33:35 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=2165 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw [post_title_ml] => [:hu]A rend nyomában kiállítás állomásai Tard után (Bogács, Emőd, Novaj, Gelej, Tiszakeszi, Budapest HUN-REN BTK, Esztergom)[:] [post_title_langs] => Array ( [hu] => 1 ) ) [11] => WP_Post Object ( [ID] => 2149 [post_author] => 2 [post_date] => 2024-04-23 13:05:02 [post_date_gmt] => 2024-04-23 13:05:02 [post_content] => A tiszafüredi bronzkori temetőfeltárások dokumentált szakasza 1961-ben kezdődött, amikor Csalog Zsolt 14 sírt tárt fel az akkori Tiszafüred-Debreceni út két oldalán. A sírokat a helyi TSZ házi agyagbányájának kitermelése során találták. Néhány edényt a TSZ vezetősége eljuttatott a tiszafüredi múzeumba, ahonnan Varga Ferenc tiszafüredi múzeumvezető bejelentette azokat a szolnoki múzeumba. E bejelentésre érkezett ki Csalog Zsolt a helyszínre (forrás: Szolnoki Múzeumi Adattár A46, A49, A50, A149). A feltárás területét – a későbbi Tiszafüred-Majoroshalmot – ekkor még Duna-halom néven említi Csalog.

A feltárások három évvel később, 1964-ben folytatódtak Csalog Zsolt és Kovács Tibor vezetésével, mely nemcsak a majoroshalmi területrészt, hanem az ásotthalmi, kenderföldeki és akasztódombi lelőhelyeket is érintette. Majd 1965-től kezdődően egészen 1972-ig, egy hosszú ásatási kampány keretében Kovács Tibor és Garam Éva irányításával folyta többszáz síros bronzkori és avar temetők feltárása Majoroshalmon.

Az 1961-es ásatási anyag a szolnoki Damjanich János Múzeumba, mint a területileg illetékes múzeumba került. 1964-től kezdődően azonban már a Magyar Nemzeti Múzeum fogadta be a leleteket. Az április elején a HUN-REN BTK Régészeti Intézetébe szállított legelső, 1961-ben feltárt sírok anyagát még maga Csalog Zsolt leltározta be 1962-ben. A 14 sír anyaga mellett az ún. „A” sír maradványait, illetve badeni és Árpád-kori településobjektumok anyagát is leltárba vette ekkor. A leletek egy része a Damjanich János Múzeum új állandó kiállításában látható, így ezek adatait majd a helyszínen veszi fel kutatócsoportunk. A–részben sajnos hiányos – leletanyag beazonosítását és az ásatási dokumentációk revízióját már elvégeztük, melyet a tárgyak restaurálása követett. Az 1961. évi ásatás naplója, sírrajzai és fotói szerencsénkre megőrződtek a Damjanich János Múzeum és a Magyar Nemzeti Múzeum adattárában.

Jelenleg a lelőhely, a sírok, valamint az egyes sírmellékletek leíró és tárgybiográfiai adatainak felvétele zajlik egy többszintű, felhő alapú adatbázisban.

[post_title] => Megérkeztek az első majoroshalmi leletek a HUN-REN BTK Régészeti Intézetébe [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => megerkeztek-az-elso-majoroshalmi-leletek-a-hun-ren-btk-regeszeti-intezetebe [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2024-04-30 13:48:19 [post_modified_gmt] => 2024-04-30 13:48:19 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://bronzkor.hu/?p=2149 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw [post_title_ml] => [:hu]Megérkeztek az első majoroshalmi leletek a HUN-REN BTK Régészeti Intézetébe[:] [post_title_langs] => Array ( [hu] => 1 ) ) [12] => WP_Post Object ( [ID] => 2108 [post_author] => 2 [post_date] => 2024-04-14 10:59:54 [post_date_gmt] => 2024-04-14 10:59:54 [post_content] => A március 1-jével indult Változások a bronzkori közösségek életében és temetkezési szokásaiban Tiszafüreden című OTKA kutatás keretében Tiszafüred-Ásotthalom bronzkori tell településen március 21-én megkezdődtek a roncsolásmentes kutatások is. [caption id="attachment_2110" align="alignleft" width="300"]

A halom a 19. század végi 20. század eleji ásatások idején[/caption] Az ásotthalmi tellt már az 1876-os VIII. Ősrégészeti és Embertani Világkongresszuson is képviselték leletek. A Tiszafüred-vidéki Régészeti Egylet, majd későbbi nevén Tiszafüredi Múzeum és Könyvtáregylet Tariczky Endre és Milesz Béla vezetésével kisebb-nagyobb megszakításokkal 1876 és 1911 között folytatott ásatásokat a területen. [caption id="attachment_2111" align="alignleft" width="222"]

Pénzásó Pista[/caption] Harsányi István − akit a környékbeliek csak Pénzásó Pistaként ismertek − 1885 és 1939 között évtizedeken keresztül bolygatta a lelőhelyet. A lelőhely békés nyugalma végül 1964-ben szakadt meg, amikor is Csalog Zsolt április 22-én Vincze Imre, tiszafüredi múzeumvezető hívására a helyszínre érkezett, ugyanis a Vízügyi igazgatóság az Ásotthalmon és a Fertői halmon (másnéven Akasztóhalom) gátépítési munkákba kezdett. Csalog érkezésekor az Ásotthalom tetejéről már elhordtak mintegy 50-60 cm vastag talajréteget. A halom megcsonkítása azonban lehetővé tette Csalog számára, hogy felmérje a tell település még bolygatatlan területeit, és egy keresztmetszeti sávot megmentsen a későbbi hitelesítő ásatás számára. A földmunkákkal ugyancsak érintett Fertői halmon 25 sírt sikerült megmentenie, miközben vele párhuzamosan több tucat sír elpusztítását kellett végignéznie. [caption id="attachment_2112" align="alignleft" width="300"]

Az 1964-as ásatás egyik metszetfala[/caption] Még ebben az évben, 1964 október 5. és 20-a között Kovács Tibor ásatásba is kezdett az ásotthalmi tell megmaradt, 80x4 méteres szeletén belül egy 8x3 méteres bolygatatlan területrészen, mellyel párhuzamosan a tell egy összefüggő, nagyjából 30 méter hosszúságú, 280 cm vastagságú profilját/metszetét? tudta dokumentálni. Ásatása során hat települési szintet sikerült elkülönítenie. Ezek alapján jól rekonstruálható a tell település története. A területen először a vonaldíszes kerámia kultúra hozott létre települést. E megtelepedés felett a rézkori badeni kultúra, majd legvégül a bronzkori kultúra rétegeit lehetett megfigyelni, melyek közül a legfelső három lakószint a füzesabonyi kultúra hagyatékát tartalmazta. [caption id="attachment_2100" align="alignleft" width="300"]

Borsodivánkai házak 3Drekonstrukciója

2025.02.14 Egyéb

A borosdivánkai ásatáson 2022-ben előkerült G és H házak 3D rekonstrukciós modelljét készítette el a Pazirik Kft. A G házról már több helyen lehetett olvasni, hiszen ennek falát díszítette az a spirális és girlandos dísz, ami az ásatás egyik védjegye lett. A ház digitális 3D rekonstrukcióját Buzás Miklós

Folytatom a cikk olvasását »

Tiszafüred bronzkori lelőhelyeit vizsgáló új kutatási program indul

2024.04.05 Egyéb

Új NFKIH által támogatott kutatási program indul Változások a bronzkori közösségek életében és temetkezési szokásaiban Tiszafüreden címmel (K 146290) 2024. március 1-jével. A P. Fischl Klára vezetésével zajló kutatás elsődleges jelentősége a tiszafüredi mikrorégió ikonikus bronzkori települési és temetkezési együttesének komplex térbeli és időbeli vizsgálata Tiszafüred-Majoroshalom, -Kenderföldek, -Akasztóhalom

Folytatom a cikk olvasását »