Mit rejt a kincses térkép?
A kitartó munka meghozza gyümölcsét. A minap egy kollégának kerestem adatokat a Mezőkeresztes határában megásott Csörsz-árok szakasszal kapcsolatban, amikor az adattárban a 2220-91 számú levélre és a hozzá tartozó térképmellékletre bukkantam. A levélben Fekete Katalin (1990-ben 1. osztályos gimnáziumi hallgató) leírása szerepel egy Mezőkeresztes határában található a környezetéből 4-5 méterre kiemelkedő dombról, melyet ő bronzkori faluhelynek határoz meg. A térképet a bátyja segítségével rajzolta meg, aki geográfiát tanult. A térkép alapján kiválóan el lehet jutni a lelőhelyre, bár pár pontatlan adat azért első körben nem tette egyértelművé a helyet. De csak első körben.
A térképen szereplő Bartha-tanya valójában Gacsó J. tanyája. A Bartha tanya ettől északabbra és kissé nyugati irányba található. A másik ilyen adat a levélben olvasható. E szerint a terület neve Test-halom, de mivel ezt a helybéliek nehezen tudják kimondani ezért Cet vagy Cset halomnak is nevezik. Cet halom is létezik Mezőkeresztes határában, szintén északra a mi lelőhelyünktől, meg is lett ásva az M3-as autópálya 10. lelőhelyeként. De a térkép nem ide vezet, hanem az 1:10000-es méretarányú térkép szerint Lapos-halomnak nevezett helyhez. A dél-borsodi bronzkori településkutatásaink során egy nagyon szabályos települési hálózatot sikerült kimutatni, melynek szabályszerűségei arra engednek következtetni, hogy bizonyos területeken még nem találtuk meg a bronzkori falut. Ilyen Mezőkeresztes határa is. A település területéről több helyről ismertek a füzesabonyi kultúra temetkezései (Koós 1991a), így a telepek és a temetők egymáshoz való viszonyának ismeretében a településen belül képzeltem el az egykori bronzkori falu helyét.
A leírás alapján azonban biztosra vettem, hogy a kincses térkép, a rég áhított, hiányzó bronzkori tell településhez vezet. A terület egyébként szerepel a Miniszterelnökség által vezetett közhiteles lelőhely-nyilvántartásban, a 16070-es számot viseli. Koós Judit 1990-ben helyszíni szemlét végzett a területen (Koós 1991b).
Mindez hétfőn történt, nem is bírtam ki a hét végéig. Férjemmel, Pusztai Tamással együtt csütörtökön a késő délutáni órákban elindultunk a térkép adatai alapján megkeresni a lelőhelyet.
A héten minden nap esett, gumicsizmát pakoltunk, de arra nem számítottunk, hogy a föld utak ennyire elázott állapotban lesznek, így a tervezett 2×1450 méter helyett amit a térkép jelzett, a teljes utat Mezőnagymihálytól gyalog kellett megtegyük. Közben persze eleredt az eső és már-már feladtam. A gumicsizmámra ragadt sár és a felfedezőkedv erős harcot vívott bennem.
A Tardi patak mellett dél felé sétálva egyszercsak megláttuk a dombot. Nagyon-nagy és markáns volt, a bronzkori tellek környezetében megszokott ún. külső település jelei, cserepek, patics nem látszott körülötte, ahogy megközelítettük. Na, megint egy kurgán gondoltam magamban, korábbi hasonló élményeim alapján. 2006 óta járom a borsodi mezőséget, kutatva a dombokat, melyik rejt bronzkori maradványokat, hát egypár kurgánba belefutottam már.
De a halom lábához érve elállt a lélegzetem. Ilyen intenzív felszíni leletanyagot még egyetlen lakódombon sem láttam. Milliónyi égett patics és cserép-cserép mindenütt. Ép őrlőkövek tucatjai a felszínen és a halom közepén álló háromszögelési pont körül kidobálva. De valami nem stimmel, a leletanyag nem bronzkori. Párszori lehajlás után egyre jobban dobogó szívvel majdnem egyszerre kiáltottunk Tamással: ez nem bronzkor.
A mezőkeresztesi tell neolit korú. Innentől egy kicsit a régészethez értő másra sem gondolhat, minthogy későneolitikus, vagyis a mi területünkön Tiszai kultúra, vagy Csőszhalom csoport. De az Észak-Alföldön nincsenek tellek. Polgár-Csőszhalom a kivétel – több szempontból is. Ha nagyon erősködünk Polgár-Bosnyák domb és Hajdúböszörmény-Pródi domb sorolható még ebbe a kategóriába. Túl hosszúra nyúlna a bejegyzés ha a csőszhalmi tell sajátosságait itt most leírnám. A következő Archeológiai Értesítő egy összefoglaló, magyar nyelvű cikket fog lehozni róla Raczky Pál és kollégái tollából, érdemes lesz elolvasni.
De ha ez tell és későneolit, akkor a földrajzi helyzete miatt szintén kuriózum. Juhéj, megint találtunk valamit, a kitartó terepmunka során ami miatt érdemes hétvégenként és délutánonként bakancsot húzni és járni a határt.
A felszedett cserepeket hazahozva és megmosva viszont további izgalmak vártak ránk. Akárhogy is néztem, pár darab nem a késői neolitikumra emlékeztetett. A neolit anyagismeret órák során minden évben megnézzük a miskolci egyetem régészhallgatóival a Bükkaranyos-földvári anyagot (Kalicz-Makkay 1977), ahol is a klasszikus szilmegi bütyköt és a beböködésmintát mindig kiemelem a csoport sajátosságai közül. Hát ezek a tipológiai jegyek ebben az anyagban is megvannak, egyéb általános középső neolit jellemvonásokkal – mint pl.: a fazekak perem alatti lyuksora – együtt.
Node a középső neolitikumban nincsenek tellek. Vagyis a középső neolitikum végén, a vonaldíszes kultúra déli szakálháti csoportjából fejlődik ki a Tiszai kultúra és e váltással egyidőben történik meg az a településkoncentráció, aminek végeredményeként létrejönnek a tellek. Ennek következtében van olyan tell település, aminek az alsó rétege, még középső neolit szakálháti leletanyagot tartalmaz, míg a felette levő rétegekben már tiszai leletanyag a jellemző. Mindez persze igen leegyszerűsítve.
Mindehhez még hozzá kell tenni azt is, hogy a szilmegi csoport az egyik legmegkérdőjelezhetőbb kulturális egysége az AVK-nak. Csengeri Piroska PhD dolgozatában felveti, hogy a borsodi, eddig szilmeginek meghatározott lelőhelyek valójában a szakálháti kultúra északi, bükki kultúrával keveredett csoportja lennének.
Ha a mezőkeresztesi Lapos-halom egyik jellemző anyagi kultúrája a szilmegi (=speciális szakálháti), és a domb nem több, egyrétegű, de nem kontinuus települési réteg eredménye, akkor elviekben elképzelhető, hogy egy középső neolitikus – a területre jellemző szilmegi jellegű – alapú település felett késői neolitikus rétegek alkotják.
Akárhogy is, e települési típus léte ilyen északnyugati területen mindenképp egyedülálló.
A település kutatását a közeljövőben drónos fényképezéssel és geofizikai felméréssel szeretnénk folytatni. Mindeközben fontos a felszíni leletanyag gyűjtése, a tipológiai besorolás pontosítása miatt.
Nyáron a BORBAS projekt keretében rétegtisztázó fúrásokat szeretnénk végezni. Ezek az eredmények kijelölik majd, a kutatás további irányát és talán megkapjuk az elsődleges válaszokat is a különleges lelőhely által feltett kérdéseinkre.
Irodalom:
Kalicz Nándor, Makkay János: Die Linienbandkeramik in der Grossen Ungarischen Tiefebene. Budapest, Akadémiai kiadó 1977.
Koós Judit, A füzesabonyi kultúra sírjai Borsod megyében. Die Spuren der Füzesabony-Kultur im Komitat Borsod. Archeológiai Értesítő 118, 1991a, 45–61.
Koós Judit, Mezőkeresztes-Testhalom. In: S. Koós J: A Herman Ottó Múzeum ásatásai és leletmentései 1988-1990-ben. HOMÉ 28-29, 1991, 665 .