Minden egész eltörött
A tiszafüredi anyag első átnézése és sírok szerint növekvő számsorrendbe csomagolása során közel 20 doboznyi leletanyagot nem tudtunk pontosan azonosítani. Ezek között voltak olyan szórvány tárgyak, melyeket már az ásatás során a naplóban szórványként rögzítettek. Ide keveredtek részben a temető területéről származó különböző korszakokba sorolt gödöranyagok, avar sírok földjéből előkerült tárgyak, de ebbe a kupacba tartoznak azok a tárgyak is, melyekből eltűnt a leletkísérő cédula, nincs meg az eredeti csomagolásuk és grafittal sem rögzítették az aljukon a sírszámot. Nagyjából 50 ilyen tárgyunk van. Ezek nagy része a temető valamelyik sírjához tartozott, és ahogy a feldolgozással haladunk, bízunk benne, hogy nagy részüket a rajzok, fotók alapján vissza tudjuk illeszteni eredeti kontextusukba. A könnyebb azonosítás érdekében ezeket a tárgyakat állandóan kiterítve tartjuk, és minden hiányos síregyüttes esetében végignézzük a „felhozatalt”.
Egy-egy ilyen tárgy visszaazonosítása mindig óriási öröm. A pályázatban vállalt értékmentés talán leglátványosabb formája, amikor egy elveszettnek/szórványnak hitt tárgy visszatalál eredeti kontextusába, és így régészetileg értelmezhetővé, elemezhetővé válik a sírral egyetemben.
Több tárgy aljára kerek vignettát ragasztottak rajta Z vagy N betűvel – attól függően, hogy forgatjuk. A betű jelentését nem sikerült feloldani, azt gyanítjuk azonban, hogy a már rajzolt tárgyak egy részét jelölhették így. A vignetta leáztatásának köszönhetőensikerült például a B83-as sír egyik edényét a „szórvány” anyagból visszaazonosítani.
Ebből a szórványegyüttesből helyeztük vissza a a kenderföldeki temető 3-as sírjának két sarlós tűjét, amiről egy másik blogbejegyzésben már írtunk. Lásd: https://bronzkor.hu/apro-oromok/
Az ép tárgyakkal várhatóan több szerencsénk lesz, azonban a beazonosítatlan leletanyagok között számos apró töredék is található: fülek, oldaltöredékek, peremek stb. Ám ezek számára is van remény. A múlt héten éles szemű restaurátorunk Gucsi László vette észre, hogy az 1964-es majoroshalmi V. szelvény 1. sírja egy már teljesre kiegészített bögréje hasának egy 2×3 cm-es darabkája a szórvány anyagok között van. A bizonyításhoz kitörtük a gipsz kiegészítés egy részét és ide sikerült az eredeti darabot beragasztani. A történetben az a legszebb, hogy a korsó felülete annyira lepusztult volt, hogy az apró, visszatalált töredék alapján tudtuk csak a teljes mintakincset leírni.
Más esetben a szinte biztosan összetartozó darabokat a gipsz eltávolítása után mégsem tudtuk összeállítani. Ilyen volt a kenderföldeki 18-as sír egyik korsója, ahol a perem kiegészítését távolítottuk el, de a megtalált peremdarabok mégsem passzoltak a tárgyhoz.
A legszebb eddigi ilyen találat a majoroshalmi I-es felület B13-as sírjának egy igen különleges korsója. Itt az összetartozás megállapítása nem igényelt nagy ördöngősséget, a korsó vékony anyaga, sötét színe és különleges mintakincse alapján rögtön tudtuk ki-kivel tartozik össze.
Ebben az esetben a gipszet nem távolítottuk el, „csak” összefotóztuk az edényt. Mivel gyönyörű rajz is készült róla, feltehetően az kerül a publikációba.
Minden egyes ilyen darabbal a „nagy puzzle” egy fontos részletét illesztjük a helyére, hogy a munka végére kialakuljon az összkép. És reményeink szerint a szórvány tárgyakkal teli asztalunk a projekt végére üressé, de legalábbis sokkalta szellősebbé válik.