Bronz-kór

HU | EN

Bronz-kór Középső bronzkori településkutatások Dél-Borsodban | Pusztainé dr Fischl Klára blogja | Archeometria Bt.

Megérkeztek az első majoroshalmi leletek a HUN-REN BTK Régészeti Intézetébe

A tiszafüredi bronzkori temetőfeltárások dokumentált szakasza 1961-ben kezdődött, amikor Csalog Zsolt 14 sírt tárt fel az akkori Tiszafüred-Debreceni út két oldalán. A sírokat a helyi TSZ házi agyagbányájának kitermelése során találták. Néhány edényt a TSZ vezetősége eljuttatott a tiszafüredi múzeumba, ahonnan Varga Ferenc tiszafüredi múzeumvezető bejelentette azokat a szolnoki múzeumba. E bejelentésre érkezett ki Csalog Zsolt a helyszínre (forrás: Szolnoki Múzeumi Adattár A46, A49, A50, A149). A feltárás területét – a későbbi Tiszafüred-Majoroshalmot – ekkor még Duna-halom néven említi Csalog.

      

A feltárások három évvel később, 1964-ben folytatódtak Csalog Zsolt és Kovács Tibor vezetésével, mely nemcsak a majoroshalmi területrészt, hanem az ásotthalmi, kenderföldeki és akasztódombi lelőhelyeket is érintette. Majd 1965-től kezdődően egészen 1972-ig, egy hosszú ásatási kampány keretében Kovács Tibor és Garam Éva irányításával folyta többszáz síros bronzkori és avar temetők feltárása Majoroshalmon.

Az 1961-es ásatási anyag a szolnoki Damjanich János Múzeumba, mint a területileg illetékes múzeumba került. 1964-től kezdődően azonban már a Magyar Nemzeti Múzeum fogadta be a leleteket. Az április elején a HUN-REN BTK Régészeti Intézetébe szállított legelső, 1961-ben feltárt sírok anyagát még maga Csalog Zsolt leltározta be 1962-ben. A 14 sír anyaga mellett az ún. „A” sír maradványait, illetve badeni és Árpád-kori településobjektumok anyagát is leltárba vette ekkor. A leletek egy része a Damjanich János Múzeum új állandó kiállításában látható, így ezek adatait majd a helyszínen veszi fel kutatócsoportunk.

A–részben sajnos hiányos – leletanyag beazonosítását és az ásatási dokumentációk revízióját már elvégeztük, melyet a tárgyak restaurálása követett. Az 1961. évi ásatás naplója, sírrajzai és fotói szerencsénkre megőrződtek a Damjanich János Múzeum és a Magyar Nemzeti Múzeum adattárában.

     

 

Jelenleg a lelőhely, a sírok, valamint az egyes sírmellékletek leíró és tárgybiográfiai adatainak felvétele zajlik egy többszintű, felhő alapú adatbázisban.