Bronz-kór

Meddig ér egy tell? Az ásotthalmi tell külső településének roncsolásmentes kutatása.

A dél-borsodi bronzkori tellek kutatása során körvonalazódott az a struktúra, amely alapvetően jellemzi a terület kora- és középső bronzkori településeinek belső szerkezetét. Ennek értelmében a bronzkori közösségek lakóhelye nem kizárólag a tell, a többrétegű településrész csak a magterület. Általában árok veszi körül és az árkon kívül egy intenzívebb lakózóna és egy kevésbé intenzíven használt, gödrökkel jellemezhető terület különíthető el. Ezek a zónák koncentrikus elrendezésűek, de mindig igazodnak az adott település topográfiai viszonyaihoz is.

Tiszafüred-Ásotthalom esetében a tell az egykori Tisza magaspartján található. Maga a többrétegű települési rész ma már alig rekonstruálható. A Tiszafüredi Múzeum és Könyvtáregylet és elődje ásatásai, no meg Pénzásó Pista tevékenysége során szinte a teljes domb felásásra került. Hosszabb szünet után az 1960-as évek elején földmunkákkal bolygatták meg ismét, a tell tetejének 50-60 cm-es rétegsorát elhordva. A földmunkákat Csalog Zsolt közbelépésére leállították. A megmentett területen sikerült kijelölni egy a korábbi feltárások által érintetlen, 2,5 méter széles keresztmetszeti sávot, ahol a tell rétegsorát tisztázni lehet. Magát az ásatást 1964-ben Kovács Tibor vezette, a neolitikus Alföldi Vonaldíszes kerámia kultúrája, a badeni időszak, majd a hatvani és a füzesabonyi kultúra leleteit feltárva (Kovács 1965a; Kovács 1973a; Kovács 1973b). 1969-ben az Ásotthalom helyének legyalult nyugati részén egy neolit gödör került kibontásra a majoroshalmi ásatásokkal párhuzamosan. A gödör leletanyagát Kalicz Nándor kapta meg feldolgozásra, aki ekkor fel is kereste a lelőhelyet (Kalicz – Makkay 1977, Kat.Nr. 415, Taf. 20–21). A tell eredeti kiterjedéséről és méreteiről Tariczky és Milesz beszámolói, illetve néhány fénykép és Zoltai Lajos grafitrajza alapján alkothatunk képet.

A helyszínen az értő szem azonban rögtön észreveszi a tell maradványától keleti irányban az egykori árok betemetett nyomvonalát. A központi magtól kelet-délkeleti irányban ma egy földúttal keresztezett, keskeny szántott sáv húzódik. Ezen a területen a projektünk keretében 2024. tavaszán geofizikai felmérést és osztott sávos terepbejárást végeztünk (az erről szóló bejegyzés ezen a linken található: https://bronzkor.hu/roncsolasmentes-kutatasok-tiszafured-asotthalom-telepulesen/). A terület korábbi kutatásaiból és a tell fentebb ismertetett rétegsorából tudtuk, hogy nem csak a bronzkori időszak lenyomatát fogjuk megtalálni ott. Az általunk is vizsgált szántón 1976-ban Fodor István már rögzítette, hogy a majoroshalmi temető ásatásai során előkerült Árpád-kori település átnyúlik ide (Fodor 1977a; Fodor 1977b; Fodor 1989). A terület azonban csak Kelemen Angéla 2010-es terepbejárása során vált nyilvántartott lelőhellyé Fok-alja néven.

Az Ásotthalom körüli terület többkorszakos intenzív használatára a mai úttól délre is vannak adataink. 2020-ban beruházások előtti régészeti leletmentés során újabb, az ásotthalmi tellhez tartozó külső települési részen, a Majoros-halom III területén került sor feltárására. A telltől délre levő területen több korszak telepjelenségei mellett két, emberi maradványokat is tartalmazó gödröt tártak fel. Az 1. gödörben kagylóágyon egy férfi csontváza feküdt zsugorított pozícióban. A 4. objektum egy több rétegben, minimum 42 egyén csontjait tartalmazó tömegsír volt (Mester et al. 2022). Ezen a területen Kovács Tibor is nyitott 1974-ben két szelvényt az egykori tell bolygatatlan rétegsorát keresve. A feltáráson egy neolitikus gödör (AVK), továbbá rézkori (badeni kultúra) és bronzkori (hatvani kultúra) szórványanyag látott napvilágot. Továbbá 1976-ban a TSZ major építéséhez kapcsolódóan Garam Éva is ásott a területen. Ekkor bronzkori, szarmata és Árpád-kori településjelenségeket tárt fel (Garam 1977, 1981).

Mindezen előzmények ismeretében roncsolásmentes kutatásunk arra a kérdésre kereste a választ, hogy le tudjuk-e határolni az Ásotthalomtől keletre és délre található zónában a bronzkori települést.

A geofizikai felmérésen jól követhető a felszínen is azonosítható tell határoló árok vonala. Az árkon belül a tell megőrződött kiemelkedéséig egy sík, elhordott terület jelezte a tell egykori kiterjedését a helyszínen. Itt nem számítottunk semmilyen régészeti jelenségre, egy erős anomália azonban azt mutatja, hogy itt sem pusztult el a rétegsor teljesen. Az árkon kívüli részen két sorban több olyan anomália is látható, melyek a dél-borsodi kutatásaink alapján biztosan házak roncsolt maradványaiként értelmezhetők. Tájolásuk feltehetőne ÉNy-DK-i volt. Hasonlóan erős anomáliák a vizsgált terület délkeleti részén láthatók megint. Ezeknek a régészeti jelenségekhez köthető anomáliáknak a korszakhoz kötésében segített a felszínen gyűjtött leletanyag kiértékelése.

 

A fentebb már említett terepi kutatás során felgyűjtött régészeti leletanyagot sávonként és 10 méteres egységenként kezeltük és értékeltük. A bejárási sávok egy-egy 10×10 méteres négyzetháló középvonalát jelezték. Ezen a vonalon kerültek felgyűjtésre a leletek, majd a kiértékelés során kapott eredményeket kiterjesztettük a négyzetek teljes területére.

A kövek, paticsok, salakok, illetve állatcsontanyag leválogatását és rögzítését követően a fennmaradt kerámiaanyagot korszak szerint osztályoztuk. Csak az egyértelműen besorolható leletanyagot kötöttük korszakokhoz (tipikus díszítés, felületkezelés, nyersanyag, profil alapján) a díszítetlen, jellemzően körömnyi méretű töredékeket egy nem meghatározható kategóriába soroltuk. A korszakoláson túl rögzítésre került egy-egy 10×10-es háló kerámiaanyagának összsúlya, valamint a bronzkori darabok esetében azok formai jellemzői (fül/perem/alj/oldal) és díszítésük típusa.A teljes – kronológiai bontás nélküli – kerámiaanyag súly és darab szerinti eloszlása nem mutat értelmezhető mintázatot.

A biztosan bronzkori töredékek eloszlása jól mutatja, hogy az árok vonalához közel eső, korábbi tapasztalataink alapján házként értelmezett anomáliák feltehetően ennek a korszaknak a maradványait reprezentálják.

A délkeleti anomáliacsoport viszont erős összefüggést mutat az Árpád-kori leletanyag eloszlásával. Továbbá ez a terület erős kapcsolatot mutat a fémsalakok koncentrációjával is. E három egymástól független adatsor alapján a vizsgált terület délkeleti sávjában egy, az Árpád-korra keltezhető fémfeldolgozó műhelyt is rekonstruálhatunk.

A tell rétegsora és a korábbi ásatások alapján nem meglepő, hogy a területen neolitikus (AVK és késői neolitikum) és rézkori (Tiszapolgár és Baden) leletanyagot is azonosítottunk. Előbbi, ha szórványosan is, de a teljes kutatott területet lefedi. A vaskort mindössze néhány töredék képviseli a terület délkeleti felében, ami szintén nem meglepetés a közelből ismert szórványos vaskori sírok miatt (Majoroshalom, Kenderföldek, Akasztóhalom).

A római császárkort (szarmaták) és az avar kort egy kategóriaként értékeltük. A leletanyagban azonban nagyon markánsan elkülöníthető volt egy karakterisztikus avar emlékanyag. Ez sem meglepő, hiszen a majoroshalmi I-es temető területén egy több mint 1000 síros avar temető is előkerült (Garam 1995).

A temetőhöz tartozó település megtalálása céljából Garam Éva 1976-ban három helyen feltárásokat végzett. A TSZ majorban, Majoroshalomtól keletre a csatorna keleti oldalán, ahol településobjektum nélküli avar leletanyagot talált és Majoroshalomtól DNy-ra egy dombon (Garam 1977, 1981). Úgy tűnik, pont az általunk vizsgált területen azonban nem keresi az avar település helyét.

A roncsolásmentes kutatásoknak tehát több fontos eredménye is van:

1, Sikeresen lehatárolható az ásotthalmi tell külső települési egységének széle kelet-délkeleti irányban.

2, A geofizikai kutatások pontosították a tellt határoló árok vonalát.

3, Az árkon kívüli területeken jelentkező erős anomáliákat bronzkori épületek maradványaival azonosíthatjuk.

4, A majoroshalmi avar temetőhöz tartozó település egyik részletének helyét sikerült azonosítani.

5, Lehatároltunk egy intenzíven használt Árpád-kori településrészt, ahol nagy valószínűséggel fémfeldolgozó tevékenység folyt.

6, A korábbi kutatásokból ismert neolit és rézkori település kiterjedését pontosítottuk

7, A kisszámú vaskori anyag alapján a kevéssé ismert vaskori területhasználatot is megerősítettük.

Irodalom:

Kalicz, N. – Makkay, J.: Die Linienbandkeramik in der Großen Ungarischen Tiefebene. Studia Archaeologica 7. Budapest 1977. 

Fodor, I.: Tiszafüred-Majoros. RégFüz Ser. 1. 30 (1977) 48. 

Fodor, I.: Tiszafüred-Majoros. ArchÉrt 104 (1977) 271. 

Fodor I.: Megjegyzések a középkori magyar lakóház fejlődéstörténetéhez. (Anmerkungen zur Entwicklungsgeschichte des ungarischen Wohnhauses im Mittelalter), in: Cseri, M. – Balassa, M. I. – Viga, Gy. (eds.): Népi Építészet a Kárpát-medence északkeleti térségében (A Miskolcon 1989. május 15–16-án megrendezett konferencia anyaga). Miskolc–Szentendre 1989, 21–44.

Garam, É.: Tiszafüred-Majoros halom. RégFüz Ser. 1. 30 (1977) 41. 

Garam, É.: VIII–IX. Századi telepnyom Tiszafüred határában (Siedlungsspur aus dem 8. – 9. Jh. in der Gemarkung von Tiszafüred). CommArchHung (1981) 137–146.

Garam, É.: Das awarenzeitliche Gräberfeld von Tiszafüred. Budapest 1995. 

Mester, E. – Dani, J. – Fehér, Z. – Gál, E. – Gémes, A. – Hajdu, T. – Kiss, K. – Kiss, V. – Kovács, G. – Kulcsár, G. – Pető, Á. – Szeniczey, T. – Szeverényi, V.: Előzetes jelentés a Tiszafüred Majoros-halom III. lelőhely régészeti feltárásáról [Preliminary Report on the Archaeological Excavation of the Tiszafüred Majoros-halom III Site]. Tisicum 30 (2022) 55–65.