Vizsoly nemcsak a Biblia miatt lehet fontos
Koós Judit 1991-ben az Archaeológiai Értesítőben publikálta B-A-Z megye füzesabonyi temetkezéseit (Koós 1991). Mivel nagyobb temetőfeltárás a megyaszói és a hernádkaki jól ismert lelőhelyek óta nem történt a megyében, így a pubikációban több lelőhely szórványosan előkerült adatai kerültek összefoglalásra. Itt olvashatunk 2 sírról Vizsoly-Barát dűlő és Vizsoly-Gépállomás lelőhelyekkel. Ha a leírásokat elolvassuk egyértelművé válik, hogy a két sír egy azon lelőhely, egyazon temetőjéből kerülhetett elő, Vizsoly északi határában levő TSZ gépállomásának területéről.
A Hernád völgyi füzesabonyi lelőhelyeket intenzívebben vizsgáló mostani kutatási szakaszban kísérletet tettünk a temető helyének ismeretében a temetkezési helyhez tartozó bronzkori település lokalizálására. Abból a tényből indulunk ki, hogy azon esetekben amikor a település és a temető helyét is ismerjük a temetkezési hely a településhez képest 1 km sugarú körön belül található (az adatokat lásd egy következő bejegyzésben), a topográfiai térképen próbáltunk az eddig megismert “füzesabonyi gondolkodásmóddal” egy megfelelő települési helyet keresni. Itt a Hernád első és második terasza jöhetett szóba. A második teraszon foglal helyet Hernádbüd-Várdomb (eddig igazolhatóan csak hatvani telep) és Felsődobsza-Várdomb is.
A közhiteles adatbázis adatait megnézve azonban a gépállomástól északra, az első teraszon a 150 tszf magassági vonalhoz igazodva egy bronzkori besorolású lelőhely található. Így azt az egyszerű megoldást követtük, hogy a terepen újra bejártuk a 90731 azonosítójú lelőhelyet, melynek topográfiai adatai valóban megfelelnek egy füzesabonyi típusú településnek. A bejárásra 2018 január 13-án, +1 fokban, szitáló hóesésben, erős szélben került sor. Ez a nap számos más bronzkori meglepetést is tartogatott számunkra a másnapra jelentkező megfázás tünetein kívül. Ezekről az elkövetkező napokban folyamatosan beszámolok.
Vizsolyban a kissé promontorszerűen kiugró első teraszon ároknak felszíni nyomát nem érzékeltük. A felszínen középkori és népvándorláskori leletanyag mellett masszívan jött a bronzkor. A középső bronzkori, füzesabonyi datálást az alábbi töredék sokatmondóan támasztja alá. 
Vagyis a Vizsoly-Gépállpmás (Barát dűlő) és Vizsoly-Vágli lelőhelyek egy egymástól kb. 500 méterre levő, markáns mélyedéssel elválasztott térszínek ismét ékes példáját mutatják annak, hogyha rendszerben gondolkodunk előbb-utóbb a helyükre kerülnek a kirakós darabjai.
Irodalom:
Koós Judit: A füzesabonyi kultúra sírjai Borsod megyében. – Die Spuren der Füzesabony-Kultur im Komitat Borsod. Archaeológiai Értesítő 118 (1991) 45–61.