Minden a helyére kerül egyszer
A Szerencs-patak völgye Abaújszántónál csatlakozik be a Hernád völgyébe, pontosabban ha folyásirányban nézzük, ott hagyja el a Hernád völgyét. A Szerencs patak kora- és középső bronzkori településláncáról Bakos Gáborral közösen készítettünk egy tanulmányt (Bakos-P.Fischl 2012). A patak Szerencsnél folyik a Taktába. A Mezőzombori párkánysíkon e településlánchoz kapcsoltuk még Mezőzombor-Berzse települését is. A településlánc hiányzó láncszeme volt mind a mai napig Abaújszántó.
2018-ban az abaújszántói Gyűr-tetőn tettünk helyszíni szemlét, melynek meredek oldalai, a Googleearth-on látszó talajjelei és a plató lábánál ismert füzesabonyi leleteket is tartalmazó Gyűr-tető alja regisztrált régészeti lelőhely alapján szinte biztosra vettem, hogy könnyen azonosítani lehet a keresett települést. A frissen ültetett gyümölcsösben, az ültetőgödrök melletti földkupacokban azonban nagyon gyér, meghatározhatatlan korú leletanyag került csak elő. Nem az az intenzitás ami egy középső bronzkori településre jellemző. Az egyetlen értékelhető lelet egy gyönyörűen kidolgozott obszidián nyílhegy volt, mely nagy általánosságban megerősítette a keresett korszakot.
Nem sokkal a terepi szemle után 2018 júliusában érkezett Pesti Levente légifotós megfigyelés-gyűjteménye, mely a Gyűr tetőtől délre jelöl egy dombot lehetséges erődített településként. 2020 július 4-én jött el a napja, hogy az azóta is izgató kérdést tisztázzuk. Először északról próbáltuk megközelíteni a területet, de a gyümölcsös kerítése utunkat állta. Ezután délről próbálkoztunk és a Vasút utca 1 szám alatti ingatlanon keresztül jutottunk fel a dombtetőre, mely ma barackos. Ha a terület légifotóját nézzük, olyan képet ad, mint egy kétosztatú Vatya erődített település. A Vatya kultúra a középső bronzkorban (Kr.e. 2000–15000 között) a mai Magyarország középső területeit birtokolta. A Mezőföldön, az elterjedési terület Ny-i peremén jellemzőek azok a várai, melyek eltérő térszíneken egymáshoz földsánccal és árokkal kapcsolódó egységekből állnak.
Ilyenek például: Sárbogárd-Cifrabolondvár, Lovasberény-Mihályvár, Vál-Pogányvár.
A képen Kovács Tibor 1982-es publikációjából láthatunk néhány példát. A Vatya kultúra különböző típusú településeiről részletesebben: Szevenyi-Kulcsár 2012.
A dombot délről határoló ház és a mögötte húzódó méhes megkerülése után, a dombra való felkapaszkodás közben már sok kagylóra lettem figyelmes a vízmosásokban. A középső bronzkor folyamán sok kagylót fogyasztottak és a kagylóhéjak tömeges megjelenése már jelzi az emberi megtelepedés helyét. A domb teteje aztán beigazolta a hozzá fűzött reményeinket. Tele volt kerámiával, ahogy egy tisztességes bronzkori telephez illik. Csak annyit gyűjtöttem, ami a két kezemben elfért. 
Feltűnő volt azonban, hogy a bronzkorra jellemző seprűs felületkialakítás hiányzik, a legtöbb kerámia, simított vagy fényezett felületű volt. Egy fekete színű szalagfül, egy hordozható tűzhely lábtöredéke és egy díszített töredék azonban pontosan behatárolta a település korát. A középső bronzkor végén lakták a területet. Ahol a légifotón egy markáns kelet-nyugat irányú osztás látszik ott a térszín az északi oldalon jelentősen mélyebben van. Fentről, épp csak ráláttunk, de egy kőből rakott fal sejlett fel a sűrű növényzettel benőtt függőleges síkon. A másik – északi – gyümölcsöst ez alkalommal nem tudtuk megnézni. Közel sem biztos, hogy a határvonal mesterségesen épített kőfal és a bronzkori eredete is kérdéses. Ki kell tisztítani egy területen, hogy pontosabbat tudjunk róla állítani. A keresett láncszem viszont megvan, helyzete és leletanyaga a vártnak megfelelő. Kiszámíthatóak ezek a bronzkoriak!
Az új bronzkori település neve: Abaújszántó-Szabadka
A területen álló barackos pedig igazán kiváló pálinkát terem. Kóstoltam, így bizton állíthatom! A terület tulajdonosának Molnár Bélának ez úton is szeretnénk megköszönni a szíveslátást.
A kirándulást ezúttal Honda Transalp típusú motorunkkal tettük. Júliusban, motoros ruhában nem ideális terepet járni, ezt ez után a nap után bátran kijelenthetem. Volt azonban a ruházatnak egy előnye is. Abaújszántó után egy tarcali lelőhelyet is felkerestünk. Ott azonban annyi szúnyog volt, hogy csak a sisak visszavételével és a ruházat teljes zárásával tudtuk megvédeni az életünket. Mint az asztronauták bolyongtunk sisakban a lelőhely területén, közben izzadtunk és nagyon jól szórakoztunk! A tarcali lelőhelyről részletesen azonban egy másik bejegyzés fog szólni.
Irodalom:
Bakos Gábor–P. Fischl Klára: A Szerencs-patak völgyének bronzkori településszerkezete / Bronze Age
settlement patterns in the valley of the Szerencs Stream. Ősrégészeti Levelek 14 (2012) 53–62.
Kovács, T.: Befestigungsanlagen um die Mitte des 2. Jahrtausende V. U. Z. in Mittelungarn. In: Beiträge zum bronzezeitlichen Burgenbau in Mitteleuropa. Hrg.: Chropovský, B. – Herrmann, J. Berlin–Nitra 1982, 279–291
Szeverényi, V. – Kulcsár, G.: Middle Bronze Age Settlement and Society in Central Hungary. In: Jaeger, M. & Czebreszuk, J. (eds.) Enclosed Space – Open Society. Contact and Exchange in the Context of Bronze Age Fortified Settlements in Central Europe. (Studien zur Archäologie in Ostmitteleuropa 9.) Poznań & Bonn 2012, 287–351.