Gyakorlat teszi a mestert – avagy a régészeti kerámiák minőségében tükröződő tudásszintek elemzése (Gucsi László írása)
A tipológia a régészet egyik alapvető módszertani eszköze. Lényege, hogy az egymáshoz hasonló tárgyak rendszerezésével, valamilyen szintű kapcsolat mutatható ki az egykori alkotóik technológiai megközelítésében, eszköztárában, vagy használóik ízlés világában, identitásában, társadalmi státuszában, kapcsolat-rendszerében esetleg világszemléletében. Más szavakkal; az emberek különböző csoportjai a történelem során mindig valamiféle éppen aktuálisan rendelkezésre álló tudásnak és divatnak megfelelő módon készítették és díszítették a tárgyaikat. Az írásbeliség előtti idők megértéséhez ezért nélkülözhetetlen a régészeti leletek összehasonlítása és ezáltal egyes jól meghatározható tárgytípusok földrajzi elterjedésének feltérképezése. Ezért a régészetben régóta fontos szempont a tárgyak létrehozásának technológiai megismerése, amikor is a készítés menetének minden egyes lépését igyekszünk megérteni, leírni.
A kézműves iparokban azonban egy adott technikát, technológiát eltérő képességek és tudás birtokában lévő, különböző emberek alkalmazták. Ilyen képességek a figyelemösszpontosítás, monotónia tűrés, arányérzék, a kéz finommotoros koordinációja – amely a takilis visszacsatolásra, azaz a tapintásra épül –, vagy az adott nyersanyag tulajdonságainak különböző fokú ismerete. Ennek következtében a késztermékek is óhatatlanul különböznek egymástól az alkotóik egyéni adottságai és tudásszintje szerin. Ez a jelenség pedig a tipológiai értelmezés kereteire is kihat, mely az alábbi gondolatmeneten keresztül vezethető le. A bronzkorban a kezdő tudás feltehetően többnyire egyet jelentett azzal, hogy az adott fazekas gyermek volt. A gyermekek sajátos testarányaiból adódó kisebb kézmérete tükröződik az általuk megformált edények miniatűr mivoltában. Emiatt a miniatűr edény mint tárgytípus szétválasztható két csoportra. Az egyikbe a gyakrna „gyermekjátékok”-nak is nevezett esetlen, szabálytalan kis edénykék tartoznak (1. kép 1–4; 2. kép 1–2), melyek a kezdeti próbálkozások és a játékos tanulási folyamat lenyomatai. A másik csoport azonban olyan tárgyakat jelent, melyek szabályosan megformáltak, szándékosan kicsinyített, miniatürizált edények (2. kép 15). Ezek az edények a bennük tárolt, belőlük fogyasztott, használt valamely anyag vagy termék (például ritka szerek mint a só, párlatok, esszenciák, gyógyszerek, fűszerek, kozmetikumok) koncentrált értékéhez igazodva ideálisan kicsi űrtartalommal készültek. A tudásszint elemzés során felvethető az a kérdés is, hogy egyes leletcsoportokon belül vajon koncentráltan fordulnak-e elő kimagaslóan vagy éppen a gyengébben kivitelezett alkotások. Például az ékszerekben és fegyverekben gazdag temetkezések arányaiban magasabb kiemelkedő minőségű, mesterfokú kerámiát tartalmaznak-e mint a szegényesebb mellékletekkel ellátott sírok? Más szavakkal; a társadalmi státusz/identitás kifejezésének eszközét jelentette-e a kerámiakészlet kivitelezésének minősége? Ennek vizsgálatára kiválóan alkalmas a tiszafüredi temető több mint ezer síros leletanyaga, ezért a kutatócsoportunk két tagja (Fülöp Kristóf és Gucsi László) ilyen és ehhez hasonló kérdések megválaszolásán is dolgozik.
Tekintve, hogy ez a kutatási terület – különösen a hazai régészeten belül – viszonylag új, jelen pillanatban a módszertan finomítása és összehangolása az egyik célunk. Eddigi munkáink során Gucsi László a saját fazekas tapasztalatai és régészeti anyagismerete alapján sorolta be a leleteket egy öt fokozatú skálán, a teljesen kezdő, kezdő-haladó, haladó, gyakorlott és mester kategóriákba (Gucsi 2023). Ezzel szemben Fülöp Kristóf az Elizabeth Bagwell és Sandy Budden által felvázolt megközelítést továbbfejlesztve a tárgyak minden egyes tulajdonságát egy több szempontú értékelési szisztémában pontozza, majd átlagolva értékel (Bagwell 2002; Budden 2008; Fülöp 2024). A két módszer alapvető értékelési szempontjai ugyanazok: a tárgy szimmetriája, arányossága, a falvastagság egyenletessége, a méretéhez képest ideális vastagsága, a fül szimmetriája, ívének szabályos kialakítása, a perem egyenessége vagy hullámossága, az ismétlődő díszek szimmetriája, ritmusa, az egyenes vonalak hullámossága, az ismétlődő számú minta elemekben a téveszések jelenléte stb. Azonban míg az első módszer relative gyors adatfelvételt tesz lehetővé, hiszen alaposan szemügyre véve 2-3 perc alatt eldönthető, mely kategóriába sorolandó az adott tárgy, addig a második módszer öt fő kategórián belül (1. megformázás, 2. falvastagság, 3. szimmetria, 4. edényfül, 5. díszítés) húsz alkategóriát értékel, kategóriánként 1-3 közötti számmal pontozva a jellemzőket (1: rossz, 2: közepes, 3: jó minőségű), majd végül ezeket átlagolja, vagyis időigényesebb. Ugyanakkor az első módszer hátránya a szubjektív értékelési mód, függetlenül attól, hogy a kritériumrendszere ennek is szövegesen alaposan definiált (Gucsi 2023). Az átlagolási módszer ezzel szemben objektívebb, de ebben az esetben is van egy szubjektív tényező, amikor a húsz szempontot egyesével értékeli az adatok felvételét végző kutató.
A leginkább objektív mérést úgy lehetne elvégezni, ha például a hullámosság mértéke tized vagy század milliméteres mérettartományban értelmezhető méréssorozatra alapulna, vagy a szimmetriák szabálytalanságai pontosan fokokban kifejezve lennének mérve. Ennek megvalósítása elvileg már ma is lehetséges, hiszen a tárgyak lézeres 3D-s szkennelésével ezek a paraméterek nagy pontossággal meghatározhatók. Ebben az esetben viszont olyan nagyságrendű digitális adatmennyiség tárolása és kezelése a feladat, amelynek a biztosításához szükséges erőforrások aránytalanul nagyok a várható eredmények szempontjából, hogy – legalábbis a jelenlegi technológiai keretek között – nem feltétlenül éri meg a kérdés ilyen módon történő vizsgálata. Pár tárgyon ez utóbbi módszer már ma is tesztelhető lenne, de több ezer leletnek a feldolgozása praktikusan még nem megoldható ezzel a megközelítéssel. Továbbá az így kapott adatokat a végén még értelmezni is kell, vagyis meg kell határozni, hozzá kell rendelni az egyes méréstartományokhoz a különböző minőségi vagy tudásszint kategóriákat.
A fentiek alapján egy olyan tanulmányon dolgozunk jelenleg, melyben a két módszert alkalmazzuk egy kisebb tárgycsoporton (100 db), majd az egymástól független eredményeinket összevetve szeretnénk megvizsgálni a két módszer egymáshoz való viszonyát. Azt azonban mindkét módszer esetében szem előtt kell tartanunk, hogy egy folytonos skálát osztunk mesterséges tartományokra. Míg az első egy durva felosztást tesz lehetővé (1-5 kategóriák), addig a másik egy sokkal finomabb skálázást eredményez ezen belül, hiszen az átlagolt minőség értékek (tudásszintek) végül ezredes jegyben kifejezhető pontértéket kapnak. (1. kategória, rossz minőség/kezdő: 1-1,399; 2. kategória, gyenge minőség/kezdő-haladó: 1,4-1,799; 3. kategória, közepes minőség/haladó: 1,8-2,199; 4. kategória, jó minőség/gyakorlott: 2,2-2,599; 5. kategória: 2,6-3 kiemelkedő minőség/mester.) Ennek megfelelően az utóbbi módszer amennyiben a konkrét minőségi átlagpontszámokat használja, azokat digaramokon ábrázolva, akkor a folyamatos skála vizuális érzékelését sokal inkább elősegíti. Ez pedig kiküszöböli azt a problémát amit a gyorsabb módszer alkalmazásánál már tapasztaltunk, nevezetesen a kezdő-haladó és a haladó kategóriák között nagyon sokszor nehéz eldönteni melyikbe sorolandó az adott tárgy.
Vizsgálataink jelen állapotában az adatfelvétel szakaszában tartunk, mely munkának azonban már most is vannak részeredményei. Például a középső bronzkori füzesabonyi kultúra edénydíszítési repertoárjában gyakori, hogy egy hegyes eszközzel kicsi, jellemzően hosszúkás benyomkodások sorozatát alkalmazták az egykori fazekasok. Feltűnt számunkra, hogy az adott tárgy minőségével összefüggésben van ezeknek a száma. Vagyis minél profibb egy alkotó, annál gyakrabban alkalmazza ezt a díszítési módot, valamint annál sűrűbb és szabályosabb ritmusban jelenik meg ez a díszítő elem a kerámiákon. A kis rovátkáknak a benyomkodása akár több százszor megismételt mozdulatsor eredménye. Egy kiemelkedő esetben előfordult, hogy 2260 ilyen benyomkodás volt megszámolható az egyik tárgyon. Ezek statisztikai elemzése jól kiegészíti majd a minőség/tudásszint vizsgálatokat, melyek konkrét ismertetését egy későbbi publikációban szeretnénk bemutatni, részben azért is, mert erre a jelenségre a munkafolyamat során figyeltünk fel, így a teljes adatsor érdekében sok tárgyat újra kézbe kell vennünk, hogy megszámolhassuk rajtuk a kis rovátkák mennyiségét.
1. kép. A gyorsabb módszerrel kategorizált leletek a fazekak – csuprok tárgytípuson belül. (Rajz: Gucsi L.)
– Rossz minőség, kezdő fazekasra utal: 1.: D 143. sír 2. melléklet; 2.: D 131. sír 1. melléklet;
3.: D 229. sír 4. melléklet; 4.: D 190. sír 4. melléklet
– Gyenge minőség, kezdő-haladó fazekasra utal: 5.: D 211. sír 2. melléklet; 6.: D 388. sír
- melléklet; 7.: D 397. sír 5. melléklet; 8.: D 142. sír 5. melléklet; 9.: F6. sír 4. melléklet
– Közepes minőség, haladó fazekasra utal: 10.: D 187. sír 4. melléklet; 11.: D 144. sír
- melléklet; 12.: D 213. sír 3. melléklet; 13.: D 242. sír 5. melléklet
– Jó minőség, gyakorlott fazekasra utal: 14.: D 146. sír 5. melléklet; 15.: D 409. sír 1. melléklet;
– Kiemelkedő minőség, mester fazekasra utal: 16.: D 373. sír 3. melléklet
2. kép. A gyorsabb módszerrel kategorizált leletek a bögrék – korsók tárgytípuson belül. (Rajz: Gucsi L.)
– Rossz minőség, kezdő fazekasra utal: 1.: D 200. sír 1. melléklet; 2.: D 152. sír 2. melléklet
– Gyenge minőség, kezdő-haladó fazekasra utal: 3.: D 249. sír 1. melléklet; 4.: Szórvány
- tárgy; 5.: D 143. sír 2. melléklet; 9.: F6. sír 4. melléklet
– Közepes minőség, haladó fazekasra utal: 6.: D 160. sír 2. melléklet; 7.: D 139. sír 4. melléklet;
8.: D 401. sír 2. melléklet; 9.: D 175. sír 2. melléklet; 10.: D 139. sír 2. melléklet
– Jó minőség, gyakorlott fazekasra utal: 11.: D 137. sír 2. melléklet; 12.: D 363. sír 2. melléklet;
13.: D 184. sír 2. melléklet; 14.: D 353. sír 2. melléklet; 15.: D 409. sír 1. melléklet
– Kiemelkedő minőség, mester fazekasra utal: 15.: D 397. sír 4. melléklet; 16.: D 396. sír
2. melléklet; 17.: D 172. sír 2. melléklet
Irodalom:
Bagwell 2002 Elizabeth A. Bagwell: Ceramic Form and Skill: Attempting to Identify Child Producers at Pecos Pueblo, New Mexico. In: Kamp, K.A. (ed.): Children in the Prehistoric Puebloan Southwest. Salt Lake City: University of Utah Press, 90–107.
Budden 2008 Sandy Budden: Skill amongst the sherds: understanding the role of skill in the Early to Late Middle Bronze Age in Hungary. In: Berg, I. (ed.): Breaking the Mould: Challenging the Past through Pottery. BAR International Series 1861, Oxford. 1–17.
Fülöp 2024 Fülöp Kristóf: A Halomsíros időszak Észak-Alföldi temetkezéseinek összehasonlító vizsgálata a temetési rituálén keresztül. – A hamvasztás technológiája – Doktori Disszertáció. Eötvös Lóránd Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar. Budapest 2024.
Gucsi 2023 Gucsi László: Biography of ceramics found in the late Bronze Age cemetery of Gelej. In: P. Fischl, K. (ed.): Bronze Age landscape at Gelej: Archaeological researches at Gelej-Pincehát, Gelej-Kanális dűlő and Gelej-Beltelek dűlő. Universitätsforschungen zur prähistorischen Archäologie 391. Bonn, 339–412.