Fémek és még más Emődről
Emőd nemcsak a legszebb, hanem más meglepetést is rejteget
2017 április 8-án – miután mostanában nem igazán tudunk aludni – kora reggel elkirándultunk az emődi Nagyhalomhoz. Azért nem az álmatlanság vitt minket oda, hanem szerettük volna tudni, hogy milyen a vegetáció a területen, lehet-e bármilyen kutatást végezni.
Az előző napi csapadék és a friss talajművelés hatására a korábban csak a Civertán Bt. légifotójáról ismert talajjelek a felszínen is jól láthatók voltak. Ezeket a jeleket már Vattán is megfigyeltük azonban a talaj felszínének száradása miatt átlag 1 nap alatt eltűnnek. Így szerencsés lehet az akinek sikerül in situ megfigyelnie őket. 2012-ben találtam a Civertán Bt. légifotós oldalán az első felvételeket Emődről, vagyis ezek vagy abban az évben vagy korábban készültek. Akkor csak a település szerkezetének és színeinek jellegzetessége fogott meg. Most, miután bokáig jártunk a frissen szántott leletanyagban és csak nehezen tudtuk megállni, hogy kizárólag különleges darabokon kívül mást ne szedjünk össze, fondorlattal rávettük Nagy Zoltán kollégánkat a Herman Ottó Múzeumból, hogy a múzeum drónjával készítsen felvételeket a területről. A szántás által okozott eróziós kár megdöbbentő és szemmel látható volt ezeken a felvételeken. Bár így utólag a két felvétel (Civertán és HOM) egymás mellé helyezésével kiderül, hogy ez részben már korábban is megfigyelhető volt, a mostani felvételek szinte visítanak: Ne hagyjuk tovább megművelni ezt a területet. A Nagyhalom egy természetes domb DNy-i végén található, geofizikai felmérése és a településszerkezetével kapcsolatos problémák már publikálásra kerültek (Fischl-Kienlin 2013, Fischl-Kienlin-Tugya 2015, Kienlin-Fischl-Pusztai 2018), illetve a blogon is található egy bejegyzés Emőd-Nagyhalom és Emőd-Zsedény bronzkori települései címmel. A szisztematikus bejáráson kívül minden a BORBAS projekt roncsolásmentes csomagjában megtalálható vizsgálatot elvégeztünk már itt. Több a fémművességre utaló adatot is ismerünk innen.
Terepszemlék és a geofizika során öntőmintát, fújtatócső véget, ép bronztűt és számos bronz cseppet is gyűjtöttünk a felszínen. Ezért erre a hétvégére a Herman Ottó Múzeum önkéntesekből álló fémkeresős csapatának segítségét kértük a terület átfésülésére. A csapatot ezúttal is Bakos Gábor vezette, ő adta a szakmai felügyeletet a kutatáshoz. A középső bronzkori lelőhelyek nem gazdagok fémtárgyakban. A bronz ekkor még nagy érték, a hétköznapi eszközöknek nem alapanyaga, jelenlegi ismereteink szerint presztízs/státusz jelölésére alkalmas tárgyakat, ékszereket készítenek belőle. Így ha 5 tárgynál több kerül elő egy ilyen lelőhelyről, az már „gazdagnak mondható”. Az előzetes adatok alapján azonban bíztunk benne, hogy Emőd nem hagy üres kézzel eljönni bennünket. A bronzkori tárgyak mellett más korszak töredékei is előkerültek, elsősorban középkoriak. Itt azonban engedtessék meg nekem, a bronzkori tárgyak közül a legjelentősebb csoport kiemelése. Már korábban is írtunk róla, hogy szinte minden fémkeresős kutatással is vizsgált lelőhelyen találtunk bronz tőrt. Ez a legtöbbször egyszerű, trianguláris forma, több mérettartományban is megtalálható, az esetek nagy többségében erősen használt darabok. Mivel sírokban a gazdagság, vagy társadalmi vezető szerep betöltésének jelzőjeként tekintünk rájuk, furcsa volt, hogy a fémben szegény területeken miért kerülnek elő településekről „szórványként”.
Nos Emődöt nézve ezen a napon 5 különböző típusú tőr is előkerült. 2 db a deltoid alakú, nyéltüskés változatot képviseli, melyekről kevesebb ismerettel rendelkezünk, bár számuk egyre nő (előkerült ilyen Tiszabábolna-Fehérló tanyán is). A maradék három a megszokottabb, lemezes, nittszeges rögzítésű általában triangulárisnak nevezett alapforma variációi.
Az egyik példánynál a 3 kiszakadt nittszegnek a helyét lehet felfedezni nagy jóindulattal. A másik darabon 2 nittszeg látszik, a tisztítás restaurálás előtt úgy tűnik, mintha egy korábbi szélesebb markolatlemezű darab későbbi, 2 szeges újrahasznosításáról lenne szó.
A legszebb példány egy eredetileg kb. 16 cm hosszú, középen megvastagodó, íves nyéllemezű, 4 nittszeges tőr. A 4-ből 3 nittszeg megvan még. A pengén két 4-es bekarcolt vonalból kialakított „V” alakú minta látható. 
Legjobb párhuzamát a Zamárdiból előkerült és kísérőkerámiája alapján a Mészbetétes Kerámia Kultúrájának klasszikus szakaszába sorolható tőrt említhetjük (Kiss 1999). Az emődivel azonos tőr került elő a gemeinlebarni 7. sírból is, melyben egy alabárd is volt (Neugebauer 1991, Hansen 2016, Abb. 4.). Hasonló a sírmelléklet összetétele a Tiszafüred-majoroshalmi 115. sírnak is, mely bár nem pont ilyen típusú tőrt tartalmaz, a tárgytípus megkülönböztetett, státuszjelző szerepét jól mutatja.
Nagyon hasonló tőr került elő a híres leubingeni halomsírból is (rövid német nyelvű összefoglalását irodalommal lásd: http://www.wikiwand.com/de/F%C3%BCrstengrab_von_Leubingen ), melyet a dendroadatok alapján Kr. e. 1942-re lehet keltezni. A pengének ez a fajta díszítése – bár a pengeforma miatt logikus és praktikus – az aunjetitzi kultúra tömör markolatos tőreit juttatja eszünkbe (legutóbbi összefoglalásuk: Schwenzer 2004). Ezt a tárgytípust a szerző Kr.e. 2000 körültől a korai bronzkor (német terminológia szerint) második feléig datálja, amikor is a tömör markolatos kardok veszik át a helyét. Ez utóbbiak kialakulási helye a Kárpát-medence északkeleti része, noha a tömör markolatos török közül csak alig néhányat ismerünk a Kárpát-medencéből.
Nos az emődi tőr markolata szerves anyagból lehetett, de formájában a tömörmarkolatos ÉNy-i példányokhoz hasonlíthatott. A markolatot a nittszegek erősítették a pengéhez. A gemeinlebarni sírból előbb hozott párhuzam esetében a markolat felső végén található lezáró veret, ún. markolatgomb is megmaradt.
Az emődi tőrt mindezek alapján a hazai középső bronzkor közepe tájára datálhatjuk. Ez a lelőhelyen feltehetően a füzesabonyi stílussal jellemzett kerámia időszaka. Nem teljesen azonosak, de alapjában ehhez a típushoz sorolhatók a füzesabonyi kultúra alsómislyei (Nižá Mišľa (SK) 474-es, 640-es és 722-es sírjaiból előkerült török is (Olexa-Novaček 2015, 252; Olexa-Novaček 2017, 233, 275). Utóbbi két sírban olyan átfúrt, bikónikus fejű tűk is találhatók, mint ez egyik emődi fémkeresős lelet.
A tőrök szinte mindegyike meghajtott, a nagy darabon is látszik, hogy az összehajtogatás mentén törött. Vagyis úgy tűnik, hogy a telepen hagyásuk előtt szándékosan tönkretették őket. Természetesen a tárgyak még földesek, restaurálatlanok, így számos információ nem áll rendelkezésre róluk.
Az előkerült tárgyak közül külön említést érdemel egy bikónikus, átfúrt fejű tű, Nyakán vonalkázással, csavart tűszárral. A középső bronzkor második felére datálható. De megtaláltuk itt a füzesabonyi kultúra egyik legjellegzetesebb tűtípusát a bepödrött fejű tűt is.
A viselethez tartozó pitykék, bronzgyöngyök, tutulusok mellett több apró bronz szerszám, ár, véső, és bronz nyílhegy is előkerült itt. A későbronzkorra utal egy sarló pengéjének töredéke és egy bronz kés is.
2018 szeptember 2-án ismételten fémkeresős kutatásra került sor a lelőhelyen. Az ekkor előkerült tárgyspektrum megegyezik a korábbiakkal (pitykék, bronzlemezek, vésők….). A két különböző időpontban gyűjtött leletanyagban számos a bronzművesség helyi meglétét alátámasztó bronz csepp került elő. 
Továbbá több azonos kialakítású, eltérő méretű egyik végén ár másik végén véső kialakítású eszköz is található.
Vagyis a várakozásunk beigazolódott, viszonylag gazdag lelőhely a Dél-Borsodi síkság amúgy is legszebb bronzkori települése.
Irodalom:
P. Fischl K. – T. L. Kienlin: Results of a Systematic Survey Programme on the Hatvan Sites of Emőd-Nagyhalom and Tard-Tatárdomb in Northern Hungary, Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 64 (2013) 5–32
P. Fischl K. – T. L. Kienlin – Tugya B.: Bronze Age Settlement Research in North-Eastern Hungary — Bronzkori településkutatások Északkelet-Magyarországon, Archeometriai Műhely 12, no. 2 (2015): 117–135. http://www.ace.hu;
T. L. Kienlin-P. Fischl K.-Pusztai T.: Borsod Region Bronze Age Settlement (BORBAS) Catalogue of the Early to Middle Bronze Age Tell Sites Covered by Magnetometry and Surface Survey. Rudolf Habelt, Bonn, 2018.
Kiss V.: Neuere Funde zur der mittelbronzezeitlichen Metallkunst in Transdanubien. Savaria 24/3 (1998-1999) 153-164
W. Neugebauer: Die Nekropole F von Gemeinlebarn. Niderösterreich. Untersuchungen zu den Bestattungssitten und zum Grabraub in der ausgehenden Frühbronzezeit in Niederösterreich südlich der Donau zwischen Enns und Wienerwald. Röm-Grem .Forsch. 49 (Mainz 1991)
S. Hansen: „Arm und Reich” in der Bronzezeit. In: Arm und Reich – Zur Ressourcenverteilung in prähistorischen Gesellscahften. Halle (Saale) 2016, 197–217.
L. Olexa – T. Novaček: Pohrebisko zo staršej doby bronzovej v Nižnej Myšli Katalog II (hroby 311-499) Nitra 2013
L. Olexa- T. Novaček: Pohrebisko zo staršej doby bronzovej v Nižnej Myšli Katalog III (hroby 500-792) Nitra 2017
S. Schwenzer. Frühbronzezeitliche Vollgriffdolche. Typologische, chronologische und technische Studien auf der Grundlage einer Materialaufnahme von Hans-Jürgen Hundt. Kataloge vor- und frühgeschichtlicher Altertümer, Band 36. 2004