Bodrogszerdahely “elveszett” lelőhelyei
Bodrogszerdahely neve nagyon ismert a bronzkoros szakirodalomban, mivel a Füzesabonyi kultúra késői, koszideri periódusának névadó lelőhelye, egy birituális temető itt került elő (Polla 1960). Kevesen tudják azonban, hogy a település határában több azonos korú lelőhely is létezik. Ezek nevével kapcsolatos keveredésekre illetve a lelőhelyek lokalizálására tettünk kísérletet 2017 december 29-én. Természetesen a terepbejárást sok kutatómunka előzte meg, melynek eredményét itt most olvashatjuk.
A késői temető Bodrogszerdahely-Bakhegy néven vonult be a szakirodalomba, és pontos helyét igazán mostanáig senki nem ismerte. Ha elolvassuk Polla első publikációinak (Polla 1956, 1958) szlovák sorait kiderül, hogy a temető a Bálvány hegytől, amit a helyiek Bakhegynek neveznek nyugatra található a 478-as parcellában és a 49, 50, 51-es házak kertjében. Ez utóbbi adat csak az 1956-os a területen előkerült rézkori sírokat közlő cikkben található (Polla 1956, 640).
Az Hungaricana oldalán TK 1339-es számon található 1859-ben készült Bodrogszerdahely határát mutató térképen (https://maps.hungaricana.hu/hu/OSZKTerkeptar/1335/?list=eyJxdWVyeSI6ICJCb2Ryb2dzemVyZGFoZWx5In0) a telkek pontosan beazonosíthatók. 
Ez a térkép számos más információval is szolgál. Bodrogszerdahelyen három hegy is található. A legnyugatabbi a Bálvány hegy, ettől keletre van a Kis Bak hegy majd a Nagy Bak hegy. A fenti leírás azonban pontosítja a temető területét és a Bálvány hegyhez kapcsolja, így mostantól ennek a lelőhelynek a neve helyesen Bodrogszerdahely-Bálvány hegy.
Polla rögtön leírja, hogy a temetőhöz tartozó település 1500 méterre É-ra található Kompošt néven (Polla 1958, 511) és hivatkozza Soudský és Břeň 1954-es cikkét. Itt a falutól északra levő lelőhely leírásakor a területet Kompošnak nevezik, de megemlítik, hogy Š. Janšák Zombok néven nevezi a lelőhelyet (Janšák 1935). Ezen a lelőhelyen a vasút építésekor 3 kis szondával vizsgáltak egy többrétegű lelőhelyet, mely a holt Bodrog partján áll. A középkori réteg alatt, vaskori, majd az otomani kultúrához sorolható vastag réteg került elő a feltárás során, mely alatt neolitikumot találtak még. A publikáció alapján itt valójában egy a füzesabonyi kultúra késői fázisába sorolható megtelepedési rétegről van szó.
Az imént említett térképen a Zompod nevű határrész a településtől K-re, a szomotori határhoz közel eső É-D irányú dombhát, melynek van Bodroghoz kapcsolódó markáns vége, ráadásul átszeli a vasútvonal. Azonban sem irányban sem távolságban nem illik ez a domb a leírásokhoz.
A rejtélyt Andel 1955-ös cikkének 157. oldala oldja fel részben számunkra, ahol Bodrogszerdahely határában 3 lelőhelyet említ. Itt Andel a Kompoš lelőhely másik neveként a Malomhomokot adja meg. Ez a terület jól azonosítható a már említett térkép és több 20. századi térkép alapján is. A Malomhomoki területhez jól illik a Soudský és Břeň által publikált alaprajz is. Így a Polla szerint a bálványhegyi temetőhöz tartozó település helye meghatározható és a félreértések elkerülése végett ezentúl Malomhomoknak nevezhetjük.
Andel e mellett külön lelőhelyként említi a Zompod-i lelőhelyet továbbá egy Šibeničny kopec nevű területet is, melynek jelentése akasztófa. Az 1859-es térképen a Zompodtól délre található egy Akasztó homok nevű terület. Ezt feloldhatja az az adat, hogy Janšák 1935-ben a Bakhegyet illetve a Bálvány hegyet Akasztó dombként nevezi egy térképen.
Vagyis Andel 3 lelőhelye:
1, a tévesen Akasztófának/Akasztódombnak nevezett Bálvány hegy/Bakhegy
2, a legtöbb helyen Kompošnak nevezett Malomhomok
3, és a Zompod
A szomotori határrészben levő Zompot területét egyébként Soudský és Břeň a 484. oldalon hallstatt kori településként említi.
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a szakirodalom Bakhegy néven otomani települést is ismer. Budinský-Krička a Bakhegyen szláv halomsírok feltárása során azt állapította meg, hogy a halmok egy bronzkori településrétegből lettek felhordva, melynek anyagát a nagyrévi kultúrához hasonlította. A publikáció táblaanyaga azonban korai otomani sajátosságokat mutat (Budinský-Krička 1959).
Fettich Nándor és László Gyula honfoglaláskori sírokat tárt fel a Bakhegyen. A dokumentáció sajnos elveszett, de Báder Tibor egy honfoglaláskori leletkatalógus alapján a Bálványhegyre teszi az ásatást (Bader 1998). A sírok feltárása során ez alkalommal is bronzkori leletek kerültek elő, melyek egy masszív bronzkori települési rétegre engednek következtetni. A bronzkori leletek a Magyar Nemzeti Múzeumban vannak, Kovács Tibor 1982-ben közli őket. Ez a leletanyag is a kultúra korai fázisába sorolható. Vagyis a késői temetőhöz közel, feltehetően a Bálvány hegyen ahol szláv és honfoglaláskori sírok is feltárásra kerültek van egy korai település is. Ennek pontos helye szintén ismeretlen.
Mindezen előzetes információk alapján 2017 december 29-én megkíséreltük felkeresni és beazonosítani a lelőhelyet.
A Zompodi/Zompoti domb végén átmegy a betonút és a vasút is. A vasúti őrház melletti dombon nagy mennyiségben gyűjtöttünk régészeti leletanyagot, jobbára díszítetlen kerámiát. A domb egy része sűrű bozótos, közepén bányászatra utaló gödörrel, majd dél felé egy függőlege partfal mutatja, hogy területének egy részét elbányászták, elplanírozták. A déli területek egyre magasodnak, itt sáncokra utaló nyomokat is találtunk. A terület mindenképp régészeti lelőhely, kora későbbi meghatározásra vár.
A Malomhomok területe jól azonosítható. Áll még az 1954-es térképen látható feszület is az út mellett. A Domb Bodrog felé eső része bozótos, nagyon köves, a déli lejtőn szőlőültetvény található. Az egykori domb nyugati és déli, betonúttal levágott vége azonban szántóföld, ahol nagy mennyiségű leletanyagot gyűjtöttük, több obszidiánnyersanyaggal is. Itt többek között hordozható tűzhely töredékét is megtaláltuk.
A bálvány hegyi temető területe ma lakóházakkal beépített, így ezt csak térképen lehet bejelölni.
A Bálvány hegy tetejére felmászva azonban egy 50 m átmérőjű, kör alakú, egyenes platót találtunk, melyet körbevesz egy pár méter széles teraszos sáv. A tejes terület magasan növő sásos fűvel fedett, a felszín nem látszik. A plató területén minden vakondtúrás azonban gazdagon ontotta a régészeti leletanyagot. A hegy tetejének kialakítása kísértetiesen emlékeztet a hernádbüdi korai hatvani település formájára és méretére (lásd: http://bronzkor.hu/hernadbud-vardomb/), az előkerült leletanyag bronzkori, közelebbi azonosításra azonban nem alkalmas.
Vagyis az adatok összevetése során 4 lelőhelyet azonosítottunk. A Polla által publikált temető helye biztos, mint ahogyan a tőle 1500 méterre északra levő Malomhomok/Kompoš nevű településé is. A Bálványhegy tetején biztosan van egy tudatos tájrendezés eredményeként létrejött plató, melyet mesterséges terasz vesz körbe. jelenlegi ismereteink alapján ez lehet a korai Bálványhegyi vagy Bakhelyi település helye. Biztosan régészeti lelőhely és önálló a Zompod vagy Zompot területe is, melynek kora azonban még bizonytalan.
Mária Novotna mindezek ismeretében valószínűleg összekeveri a 2 települési lelőhelyet az 1995-ös rövid összefoglalójában.
A malomhomoki és a bálványhegyi területek egyes részein lehetséges további roncsolásmentes vizsgálatok elvégzése, melyet a jövőben tervezünk.
Irodalom:
Karol Andel: Výsledok archeologického prieskumu na zemplínsko-užskej nížine v rokoch 1953/54.Vlastivedný Sborník I. Košice 1955, 144-171
Budinský-Krička, V.: Výskum na slovanskom mohylníku v Strede nad Bodrogomr. 1957. Archeol Rozhl 11 (1959), 528-531.
Štefan Janšák: Praveké sídliská s obsidianovou industriou na vychodnom Slovensku. Bratislava 1935
Kovács Tibor: Die terminologischen und chronologischen Probleme der frühen und mittleren Bronzezeit in Ostungarn. In: Atti X. Simp. Int. Neol. Etá Bronzo in Europa. Verona 1982, 153-164.
Belo Polla Eneolitické nálezy v Strede nad Bodrogom. Archeologické Rozhledy 8, 1956, 640-643
Belo Polla: Birituálne füzesabonyské pohrebisko v Strede nad Bodrogom. Archeologické Rozhledy 10, 1958, 511-515.
Belo Polla: Birituelle Füzesabonyer Begräbnisstätte in Streda nad Bodrogom. In: Pohrebiská zo staršej doby bronzovej na Slovensku I. Bratislava 1960, 299-386.
- Soudský – J. Břeň: Archeologický Pruzkum trati družby Košice-Čierna nad Tisou v. r. 1951.ArchRozhl VI (1954) 463-490.