Gyöngyszem a Tariczky gyűjteményben
52.522.1: Ferdén átfúrt fejű csonttű, felső részén pontkörökből, vízszintes vonalakból és rovátkolásból kialakított, vízszintesen váltakozó mintával. Rajz: Gucsi László, Fotó: Fülöp Kristóf.
A tiszafüredi Múzeum és Könyvtáregylet és jogelődje régészeti leletanyagának kutatása során került a kezünkbe a fent látható gyönyörű tárgy. Sajnos 1952-es leltározása során lelőhelyét már nem ismerték. A tiszafüred-ásotthalmi telepről előkerült díszített csonttárgyak és a nagyszámú egyéb csontlelet (félkész termékek, használati eszközök, nyersanyagok) alapján azonban valószínűnek tűnik, hogy ez a tű is az ásotthalmi leletegyüttes részét képezi.
A tű igen kis felületet biztosító fejrészén olyan mintasor található, melynek dupla pontkör motívuma az egyik eleme a Wolfgang David által kárpátvidéki-keletmediterrán hullámszalagornamentika néven összefoglalt díszítőstílusnak (Carpathian-East Mediterranean wave band decoration = karpatenländisch-ostmediterrane Wellenbandornamentik). A különböző hullámok, szalagok, örvények, spirálok, ívek és cikk-cakk motívumok mellett a pontkörök ugyan „csak” kiegészítő szerepet játszanak a stílus elemzésénél, azonban, ha ezekre a tárgyakra tekintünk elég egyértelmű, hogy a díszítőstílus fontos elemei.
Az itt bemutatott tűn ugyan a „főmotívum”-ként kezelt hullámok/spirálok hiányoznak, a hordozó felület mérete és íve alapján könnyen elképzelhető, hogy azok kialakítása az adott felületen már nem volt kivitelezhető.
Vagyis véleményünk szerint a kis tű díszítése alapján a fent említett tárgykör részének tekinthető és ezáltal a csont lószerszámok, korongok, tégelyek és fogantyúk körét – melyek ezt a díszítőmotívumot viselik – kibővíthetjük a csont tűkkel.
De miért fontos ez a tárgy és díszítőmotívum csoport? A régészeti szakirodalom igen gazdag ebben a kérdésben és elég nehéz is tájékozódni benne. A bejegyzés végén összegyűjtöttünk pár publikációt, ahol az érdeklődők tovább olvashatnak a témában.
Tömören összefoglalva a díszítőmotívum készlet a Kárpát-medencei elsősorban csontból készült tárgyak mellett a Mükénei III., IV. és V. aknasírokban és további peloponésszoszi lelőhelyeken is megjelenik. Továbbá ismerjük több közel-keleti lelőhelyről (Boğazköy, Bexcesultan, Tell Ačança (Alalach), Kültepe (Kaniş)) és az orosz-ukrán területekről is (Petrjaievo, Iľjičevka). A motívumok elsősorban presztizstárgyakon és a lovas elithez köthető tárgyakon jelennek meg a Kárpát-medencében. Míg a mükénei kultúrkörben több más nyersanyag mellett az aranyból készített leleteken a legjellemzőbbek. Sokáig egyeduralkodó volt az a nézet, hogy a mükénei civilizáció és a Kárpát-medence kapcsolatrendszerében kell értelmezni ezeket a díszítéseket hordozó tárgyakat. Ebben a kontextusban a kárpát-medencei példányokat a mediterrán világból érkező importokként vagy utánzatokként interpretálták. A két tárgykör között fellépő kronológiai különbség, a Kárpát-medencei kultúrák önálló fejlődését hangoztató nézetek és az egyre szélesebb körben ismertté váló közel-keleti és észak-pontuszi párhuzamok miatt azonban mára megkérdőjeleződött a motívumkör direkt mükénei eredeztetése. A tárgyakat és a motívumkincset legújabban egy tágabb földrajzi régiók közötti, még nem pontosan körvonalazható kapcsolatrendszer részeiként értékelik.
A fent leírt díszítőstílussal ellátott tárgyak nyersanyaguk és készítéstechnikai eljárásuk miatt is kiemelkednek a bronzkori csont és agancseszközök közül. Ezek az ún. Class I minőségű termékek (Choyke 1997) kizárólag a tárgyalt motívumkinccsel együtt jelennek meg. Specializált vagy fél-specializált szakemberek képesek a tervezett és gyakorlatot igénylő cselekvéssor elvégzésére (Fischl-Kiss-Kulcsár 2013).
Ezt a tárgycsoportot ezért a bronzkori elittel, lovas-harcos vagy kereskedő réteggel kötik össze. Előállításukat pedig gyakran vándor szakemberekhez kapcsolják (Coyke-Vretemark-Sten 2004, Choyke-Bartosiewicz 2009).
E rövid blogbejegyzés nem térhet ki minden érvre pro és kontra a fentebb elhangzott állításokkal kapcsolatban., ezeket az irodalomjegyzékben összegyűjtött, elsősorban Wolfgang David nevéhez kapcsolható publikációkban megtalálhatják az érdeklődők. Itt most csak két dologra szeretnénk felhívni a figyelmet.
Az egyik, hogy a motívumkincset hordozó tárgyspektrum immár a tűkkel is kibővíthető.
Másrészt, hogy a tiszafüredi csonteszközök – melyekkel egy külön bejegyzésben még foglalkozunk majd – közel sem merülnek ki az eddig már publikációkból megismerhető tárgyakban. A Tariczky gyűjteményben igen széles spektrumban megtalálható csonttárgyak nagy része feltehetően a több évtizeden át zajló ásotthalmi feltárásból származik és mindenképp külön feldolgozást érdemel.
Irodalom:
J. BOUZEK, The Aegean and Central Europe. An introduction to the study of cultural interrelations, Památky Archeologické 57 (1966) 242-276.
J. BOUZEK, The Aegean, Anatolia and Europe: Cultural interrelations in the second millennium B.C. (1985).
T. BADER, Bemerkungen über die ägäischen Einflüsse auf die alt- und mittelbronzezeitliche Entwicklung im Donau-Karpatenraum. in T. BADER (ed.), Orientalisch-ägäische Einflüsse in der europäischen Bronzezeit, Kolloquium Mainz, 16.10.-19.10. 1985 (RGZM Monogr. 15, 1990) 181-205.
A. Choyke, The Bone Manufacturing Continuum. Anthropozoologica 25-26, 1997, 65–72.
A. Choyke, L. Bartoiewicz, Telltale tools from a tell: Bone and antler manufacturing at Bronze Age Jászdózsa-Kápolnahalom, Hungary – Egy tell település sokat mondó eszközei: Jászdózsa-Kápolnahalom bronzkori csont és agancsmegmunkálása. Tisicum 19 (2009) 357–375.
A. Choyke, M. Vretemark, S. Sten, Levels of social identity expressed in the refuse and worked bone from the Middle Bronze Age site of Százhalombatta-Földvár, Vatya culture, Hungary. In: O’Day, S. J.–Van Neer, W.–Ervynck, A. (eds): Behaviour behind Bones. The Zooarchaeology of ritual, Religion, Status and Identity. Oxford 2004, 177–189.
W. DAVID, Altbronzezeitliche Beinobjekte des Karpatenbeckens mit Spiralwirbel- oder Wellenbandornament und ihre Parallelen auf der Peloponnes und in Anatolien in frühmykenischer zeit. in P. ROMAN (ed.), The Thracian World at the crossroads of civilizations. Proceedings of the 7th International Congress of Thracology, Constanta – Tulcea – Mangalia, May 20-26, 1996, vol. 1 (1997) 247-305.
W. DAVID, Gold and bone artefacts as evidence of mutual contact between the aeGean, the carpathian basin and southern Germany in the second millennium BC. Aegaeum 27, (207) 411-420.
W. DAVID, Zu den Beziehungen zwischen Donau-Karpatenraum, osteuropäischen Steppengebieten und ägäisch-anatolischem Raum zur zeit der mykenischen Schachtgräber unter Berücksichtigung neuerer Funde aus Südbayern. in ANODOS 1. Studies of the Ancient World (2001) 51–80.
P. K. FISCHL, V. KISS, G. KULCSÁR, „Ahány ház, annyi szokás”? Specializált háztartások a Kárpát-medencei kora és középső bronzkorban – So many households, so many customs”? Specialised households in the Carpathian basin during the Early and the Middle Bronze Age. Momosz VII. Őskoros Kutatók VII. Összejövetele. Ősrégészeti Levelek 13 (2013) 255–269.
J. LICHARDUS, J. VLADáR, Karpatenbecken – Sintašta – Mykene. Ein Beitrag zur Definition der Bronzezeit als historischer Epoche. Slovenská Archeológia 44 (1996) 25-93.
S. PENNER, Schliemanns Schachtgräberrund und der europäische Nordosten. Studien zur Herkunft der frühmykenischen Streitwagenausstattung (Saarbrücker Beiträge zur Altertumskunde 60, 1998.
J. VLADÁR, Osteuropäische und mediterrane Einflüsse im Gebiet der Slowakei während der Bronzezeit. Slovenská Archeológia 2 (1973) 253-357.
J. VLADÁR, Das Karpatenbecken, das Kaukasusgebiet und das östliche Mittelmeergebiet in der mykenischen Schachtgräberzeit,” in Rapports, co-rapports, communications tchécoslovaques pour le IVe congrès de l’association internationale d’études du Sud-Est européen (1979) 15-50;