Egy bronzkori férfi arca
A napokban került fel az ELTE HTK Régészeti kutatóintézet oldalára a Jelena arcai című dokumentumfilm. A film az arcrekonstrukció módszerével, egy konkrét bronzkori temetkezés arcrekonstrukciójával, valamint az elhunyt társadalomban betöltött szerepével foglalkozik Kustár Ágnes kolléganőnkre emlékezve.
E film apropójából szeretnénk itt röviden bemutatni az első magyarországi bronzkori arcrekonstrukciót, mely a Tiszafüred-majoroshalmi temető D240-es sír koponyájáról készült. Az arcrekonstrukciót már két publikáció is bemutatta (Kustár et al. 2020, Kiss 2025, 101-104) azonban a közelmúltban készült több archeometriai elemzés során a D240 férfi származásáról, halálának időpontjáról és táplálkozási szokásairól is megtudhattunk adatokat (Dani et al 2025, Cavazzuti et al. 2025).
Ezeket az alábbiakban foglalhatjuk össze:
A D240. sírba dél–észak tájolással, felhúzott lábbal, jobb oldalán fekvő helyzetben temették el a Füzesabony-kultúra közösségéhez tartozó 25-29 év közötti férfit. Az antropológiai elemzés eredményei alapján a férfi testmagassága 171 cm körüli lehetett. Az erőteljes vázcsontok robusztus testfelépítésre és intenzív fizikai aktivitásra utalnak. Betegség vagy sérülés okozta elváltozás nyomát a vázon nem lehetett megfigyelni, így nem állapítható meg, mi okozta a halálát.
Eltemetésének idejét Kr.e. 1740 és1530 közé tehetjük a C14-es vizsgálatok alapján.
A tiszafüredi temető több sírját is elemző stronciumizotópos vizsgálatok alapján az itt eltemetett férfi nem tartozott a bevándorló egyének közé, vagyis helyi születésű volt és feltehetően egész életét Tiszafüred környékén élte le.
A szén és nitrogénizotópok, valamint a fogkőminták alapján az elhunyt az ún. C3-as növényi alapú (búza, árpa, tönke- és tönkölybúza) de magas proteintartalmú étkezést folytató csoport tagja.
A sírban fekvő férfi koponyája alapján Kustár Ágnes készítette el az arcrekonstrukciót 1996-ban a Magyar Természettudományi Múzeum állandó kiállítása számára. A szobrászi-anatómiai arcrekonstrukciós módszer lényege az arcizmok és egyéb lágyrészek pontos visszaépítése a koponyára. A lágyszövetek vastagságát a koponya gipszmásolatán rögzített mérőtövisek jelölik, melyek hosszúságát tudományos adatgyűjtésből származó méretek alapján becsülik. Az izmok lefutását és irányát a koponyacsontok felszínén látható izomeredési és -tapadási helyek alapján mintázzák meg. Az arcrészletek kialakításában és harmonizálásában pedig a szobrászi formarend irányadó. Az arc karakterét a koponya egyedi jellemvonásai határozzák meg. A tiszafüredi férfi koponyája erőteljes, férfias. Az arckoponya elölnézetben szinte szögletes, oldalnézetben erősen tagolt. A nyakszirti felszín erős, vaskos nyakizomzatra utal. Az ívelten kiugró csontos szemöldökív és a mélyen behúzódó orrgyök következtében kiemelkedő szemöldökrégió kissé archaikus jelleget kölcsönöz az arcnak. Az orrhát kiugró, az orrprofil majdnem egyenes. A hiányos, ám enyhén felfelé mutató orrtövis miatt az orrcsúcs kissé felfelé irányuló. Az alsó és felső fogsorív záródása hullámos lefutású, ezért a száj vonala a szájzugok irányába lejt. A fogak relatíve nagyok, a fogmeder közepesen előreálló, ezért az ajkak teltek. Az erőteljes, kihajló állkapocsszögletnek és a széles szögletes állcsúcsnak köszönhetően az áll erőteljes, izmos. A mellékletek alapján nem volt a hajviseletre utaló információ, ezért a rekonstruált férfi végül frizura nélküli vállig érő dús hajat és rövid szakállt visel, megőrizvén az áll eredeti körvonalát.
További genetikai vizsgálatok segítségével az arcrekonstrukció kiszínezhetővé válhat, mivel a genetikai elemzés a haj-, bőr- és szemszín adatait is meg tudja határozni.
Irodalom:
Cavazzuti, C., Horváth, A., Gémes, A. et al. Isotope and archaeobotanical analysis reveal radical changes in mobility, diet and inequalities around 1500 BCE at the core of Europe. Sci Rep 15, 17494 (2025). https://doi.org/10.1038/s41598-025-01113-z
János Dani, Anikó Horváth, Anett Gémes, Kristóf Fülöp, Tamás Szeniczey, János Gábor Tarbay, Magdolna Vicze, Ashley McCall, István Futó, Anna Szigeti, Mihály Molnár, Mario Novak, Klára P Fischl, Gabriella Kulcsár, Géza Szabó,Edit Mester, László Palcsu, Viktória Kiss, István Major and Tamás Hajdu: New radiocarbon dates from the Bronze Age TiszafüredMajoroshalom site (Eastern Hungary). Radiocarbon (2025), pp. 1–13, doi:10.1017/RDC.2024.123
Kiss V.: Bronzkori élettörténetek Magyarországon (Kr. e. 3-2. évezred) Hereditas Archaeologica Hungariae 5. Archaeolinqua, Budapest, 2025
Kustár Á, Hajdu T, Fülöp K and Kiss V (2020) Arcok a bronzkorból. Határtalan Régészet 3(3), 30–33. https://epa.oszk.hu/03200/03255/00015/pdf/EPA03255_hatartalan_regeszet_2020_3.pdf