Bronz-kór

A tiszafüredi régészeti kódnyelv, mint nyelvjárás. Avagy miként és miért alkottunk egy új leíró kódnyelvet . Fülöp Kristóf írása

A kódnyelv okai és célja

Az emberi kommunikáció egyik legősibb formája a vizuális nyelv. A kifejezés e módját – legyen szó nyersanyagról, méretről, formáról, színről vagy textúráról – a régészettudomány már kezdetektől fogva egyik alapvető módszertani eszközeként használja ahhoz, hogy leírja és érzékeltesse az egykor élt emberi közösségek tárgyi kultúráját, vizsgálja változásaikat vagy éppen kapcsolatukat. Ennek az ősi kommunikációs formának az alkalmazását a bronzkorban, a Tiszafüreden is élt füzesabonyi és halomsíros közösségek tárgyi emlékanyagában is megtalálhatjuk. Legnagyobb számban és a legösszetettebb módon vizsgálható jelenségként, a kerámiaedények széles spektrumon változó formai és méretbeli gazdagságában, de még inkább komplex díszítettségében őrződött meg számunkra. A vizuális nyelv őskori alkalmazására számtalan példát ismerünk a barlangrajzoktól kezdve a faragványokkal díszített sztéléken keresztül a gazdag ornamentikával rendelkező bronz eszközökig, fegyverekig. A motívumok rendszere különösen figyelemre méltó módon tanulmányozható a füzesabonyi kultúra őskori tekintetben is kiemelkedő minőségű és gazdagságú kerámiaanyagán. 

Az edények felületén megjelenő változatos technikákkal és eszközökkel kialakított díszítőelemek, minták és motívum rendszerek komplexitásának és elrendezésének leírása azonban több szempontból is problematikus.

• Definíciós eszköztár hiánya. A kutatásból hiányzik az egyes elemek, kombinációk vagy minták pontos és egységes definíciója. Ha létezik is definíciós eszköztár, az kutatásonként eltérő és sok esetben a leírásokban különböző szempontok (technológiai, formai, pozíciós) keverednek vagy mosódnak össze.
• Kutatói szubjektum. A formák és díszítőelemek leírását, a komplex minták körülhatárolását, illetve alkotóelemekre bontását szükségszerűen meghatározza a szubjektivitás, melyet tovább bonyolít az említett definíciós háttér (egységességének) hiánya.
• Szöveges leírások. A tárgyak publikálásának alapvető módja a szöveges leírás, melyhez (jó esetben) egy oldalnézeti rajz/fotódokumentáció társul. A leírások szóhasználata, részletessége, következetessége – különösen a komplex és gazdagon díszített edények esetében – változó, akár egy publikáción belül is. A hosszú körmondatokból nem vagy csak jelentős mértékű többletmunkával és háttérkutatással hámozható ki a valós adat. A közös szisztémát mellőző, és egy publikációban is vegyesen megjelenő tárgyleírások alapvetően nem alkalmasak statisztikai elemzésre.
• Körkörösség. Valamennyi nagy feldolgozó, összefoglaló munka kialakítja az önmaga többnyire zárt leíró és analitikai rendszerét, így ezek elemző bevonására, összehasonlítására tulajdonképpen egy harmadik rendszerre van szükség.

 

Az alábbiakban egy példával bemutatott kódnyelv célja, hogy a fenti kutatási nehézségekre egy korszaktól és földrajzi régiótól független megoldást kínáljon, ezáltal elősegítve egy egységes és univerzális leíró nyelv kialakítását. Ennek révén összehasonlíthatóvá és statisztikailag is jól vizsgálhatóvá válnak a kerámiatárgyak formai és díszítésbeli jellemzői. A kódnyelv elsajátításával a tárgyak régészeti leírása pedig pontosabbá, következetessé, egységessé és nem utolsó sorban gyorsabbá is válik.

A kód mint koordináta, avagy a kerámiaedények anatómiája

Egy edény díszítésének leírása az edények fő- és al testtájai mentén, több kód alapján történik. A kódok végső számát az elemek és a minták edényen való elhelyezkedése határozza meg: minél több helyen díszített egy edény, annál több kóddal kerül leírásra.

Az egyes fő edénytájakhoz az adatbázisban külön oszlopok tartoznak, melyek sorrendje az edények fentről lefelé tagolását követi. Az aktuálisan irreleváns oszlopok üresen maradnak (pl. egy adott edénynek nincs füle vagy talpa). Ahol a kérdés nem vizsgálható (pl. letört a fül vagy a talp) ott a 99-es kódszám kerül beírásra. Amennyiben az adott edénytájékon nincsen díszítés, ott a 0 szám kerül rögzítésre.

1. oszlop 1: edényfül
2. oszlop 2: perem
3. oszlop 3: nyak
4. oszlop 4: váll
5. oszlop 5: has
6. oszlop 6: cilindrikus test (egyedi forma)
7. oszlop 7: edény alsó részének felső szakasza
8. oszlop 8: edény alsó részének alsó szakasza
9. oszlop 9: fenék
10. oszlop 10: talp

 

Az edény alsó részének felső és alsó szakaszán kívül (7–8. oszlopok) valamennyi fő testtája további al testtájakra oszlik. Ennek célja, hogy pontosítsa az adott dísz helyzetét vagy éppen elkülönítse az adott fő testtájon belül lévő, de különálló mintákat. Ez a testtájakon belül elfoglalt pozíció indít valamennyi kódot (kiv. 7–8. oszlopok). Számmal jelöljük és egy alsó vonás választja el a kód további részétől: 2_(1Ihb)3-(2ICf-2COu-1KRCy)4

Különböző al-testtájakon megjelenő, önálló (független) díszek esetén több, önálló kód kerül leírásra. Ezek alapján előfordulhat, hogy egy oszlopon (fő testtájakon) belül egynél több kód szerepel.

A kód felépítése

A kód pontosan definiált díszítő elemek és azok mintát alkotó kombinációjának a leírása, az edényen elfoglalt helyzetük pontos megjelölésével (ld. A kód tagolása, avagy egy kerámiaedény anatómiája részt).

elem = a díszítés legkisebb alapegysége, változatos technikával, méretben és helyeken kialakított 

minta = több azonos vagy különböző elemből felépülő, jól körülhatárolható dísz kombináció

motívum rendszer = több azonos vagy különböző mintából kialakított, az edény valamennyi díszét leíró fogalom

Egy kód betűk, számok és írásjelek kombinációja, ahol az egyes kódrészletek kódon belüli pozíciója jelentéssel bír.

betű = dísz rövid megnevezése (nagybetű) és jellemzése (kisbetű)

szám = kódban elfoglalt helyétől függően a dísz fő testtájékon belül elfoglalt pozíciója vagy darabszáma vagy ismétlődésének száma

írásjel = kód tagolása:_ vagy a mintát alkotó elemek összekapcsolása: – vagy az elemek és minták egységjelölése: () vagy eltérő darabszámú ismétlődés: /

Minden kód önálló elemből vagy mintába rendeződő elemekből épül fel. Valamennyi elemet és mintarészletet zárójel fog egységbe. A zárójelen belül elsőként számmal megjelölésre kerül az elem/minta darabszáma (pl. 1), melyet az elem/minta nagybetűs megnevezése (pl. C) és adott esetben kisbetűs jellemzése (pl. h) követ. A zárójelen kívül az elem/minta ismétlődés száma kerül leírásra (pl. 3), melyet esetenként megelőzhet a díszítések térbeli viszonyjelölése (pl. v). Több különböző elemből álló minta egységeit rövid kötőjel választja el és köti össze egyúttal (-).  Ismétlődő minták esetén, ha a koncepció azonos, de az elemek darabszáma tudatosan eltérő, abban az esetben az eltérő darabszám perjellel (/) kerül feltüntetésre.

Bal oldali példakód jelentése (Dísz_has fő testtájék oszlopban szerepelve): Edény hasán lévő három vízszintesen besimított párhuzamos egyenes.

Középső példakód jelentése (Dísz_has fő testtájék oszlopban szerepelve): Edény hasán lévő egy darab minta, mely négy vízszintesen bekarcolt párhuzamos egyenesből és az alá rendeződő 9 függőleges bekarcolt vonalból áll (rajzát ld alább).

Jobb oldali példakód jelentése (Dísz_has fő testtájék oszlopban szerepelve): Edény hasán lévő 5, majd 8, végül 5 darab függőleges egyenesből álló vonalköteg.

Egy kód hosszát tehát alapvetően a minta elemszáma és komplexitása határozza meg. Minél több elemből áll és minél összetettebb egy minta, annál hosszabb egy kód.

A kód alkotóelemei

Az elemek leírása és jellemzése betűkódokkal történik. Két fő kategóriája a nagybetűs és kisbetűs kód,  melyek funkciója és kódon belüli helyzete is eltér.

Nagybetűs kód

A díszítő elem angol megnevezése 1–4 nagybetűs rövidítéssel. A megnevezés utalhat a kialakítás technikájára (pl. síkozás/faceting – A) vagy formájára (pl. borda/rib – R).Több különböző elemből álló, összetett minta egy kódban kerül leírásra.

Kisbetűs kód

A díszítő elem vagy minta angol nyelvű jellemzése 1 kisbetűs rövidítéssel. A jellemzők száma az angol ABC betűit alapul véve véges. A megnevezés utalhat a díszítő elem vagy minta irányára (pl. jobbra dől / right – r), formájára (pl. hegyes / pointy – y), folytonosságára (pl. folytonos / continuous – t) vagy az elemek/minták térbeli helyzetére, viszonyára (pl. között / between – w). Minden esetben közvetlenül a nagybetűs kódot (díszítő elem) követi. Egy díszítőelemet vagy mintát 0-x darab jellemző írhat le, melyben minden kisbetű mindig egy-egy különálló jellemző. Több jellemző esetén először az adott dísz legszűkebb értelemben vett jellemzője, majd az egyre általánosabb jellemzők kerülnek jelölésre – például: ITHdhk → jelentése: sraffozott háromszög, melynek hegye lefelé néz (d), vízszintes sorba rendeződik (h), és nem folytonos (k).

További leíró kódok

Betű- és számkódokkal kerülnek leírásra egy edény további jellemzői is. A számkódok minden esetben sorfolytonosan bővíthetőek. A kódok betű- és számhasználata független a díszítések leírására kialakított kódnyelvtől.

Edény típusa

Összesen 7 nagy edénytípus különíthető el, melyek mindegyikét egy darab egyedi nagybetűs kód jelöl:

1. A – amfora / amphora
2. B – tál / bowl
3. D – pohár / dipper
4. H – függeszthető edény / hanging vessel
5. J – korsó / jug
6. M – bögre / mug
7. P – fazék / pot
8. L – fedő / lid
9. R – csörgő / rattle

Az egyes típusokon belül megkülönböztetünk formai típusváltozatokat, melyeket sorfolytonos szám jelöl, a betűkódtól rövid kötőjellel elválasztva (pl.: A-1, M-23). Az egyes fő típusokon belüli típusváltozatok számai nincsenek (nem is lehetnek) szinkronban, azaz valamennyi típusváltozathoz önálló feloldás szükséges. Például: Egy amfora (A) és egy tál (B) 1-es kódszáma eltérő típusváltozatot takar.

Egy példa

Az alábbi példa részletesen bemutatja és feloldja, hogy miképpen néz ki az adatbázisban egy edény (ID: D180_item1) formai és díszítési jellemzőinek kódolása és szöveges feloldása:

    Egyenes aljú (B) „körte” formájú (9) korsó (J). 

    Kihajló, füllel szemben emelkedő peremű.

   1 db füle 

     erősen a perem fölé magasodó

     külső felén homorú.

    A fül egészén (1_) három (3) függőleges bekarcolt vonal (1Iv) van.

Teljes nyakán (6_) egy felső élén bevagdosott (Ngu) vízszintes besimításból (1Ch), majd két vízszintes besimításból (2Ch) álló minta ismétlődik kétszer (ismétlődés száma: 2), melyet két vízszintes bekarcolt vonal (1Ih)2 követ/zár.

    Vállán (1_) 4 db “szemölcs” (1CRS)4 van. 

Hasán (1_) felül és alul két-két bekarcolt vonallal keretezett (2ICf), jobbra csavarodó (r), folytonos (t), öt szakaszból álló (5) besimított hullámsor (CW).

    Közvetlenül a fenék feletti sávban (4_) két vízszintes bekarcolt vonal (1Ih)2.