A tiszafüredi kurgán
A majoroshalmi I-es felület 1966-os ásatási naplójában június elején több bejegyzés is olvasható egy bizonyos kurgán feltárásáról. Mivel a bejegyzések közvetlenül a majoroshalmi I-es felület szelvényszámai után állnak, sokáig azt hittük, hogy a temető ezen részén volt egy kurgán, amit a feltárás során szintén megástak. A kurgán említése a naplóban június 14-e után nem merül fel többet. Az ásatás eredményességéről vagy a talált jelenségekről, tárgyakról nem szól a napló.
A Tiszafüred-Fertőihalom leletanyagának feldolgozása során azonban találtunk egy zacskót, ami a kurgán nyomára vezetett minket. A zacskón Akasztóhalom felirat szerepel. Azt azonban tudni kell, hogy Stanczik Ilona 1970-ben a 33-as úttól délre levő homokhát északi részét – ami a közhiteles nyilvántartásban Fertői-halom néven szerepel – Akasztóhalomnak nevezte. A zacskón szerepel továbbá az 1966 júniusi dátum és hogy a kurgán felső rétegeiből származik a zacskó tartalma. Elfogadható feltételezés, hogy 1966-ban Akasztóhalom néven ugyanazt a területet nevezték meg, mint 1970-ben. Vagyis a kurgán helye a Fertői-halom lelőhely.
A zacskóban egy badeni kétosztatú tál gyönyörű gombos töredéke és egy bikónikus orsógomb volt.
Mindebből arra következtettünk, hogy a kurgán feltehetően egy természetes domb volt, szórvány anyaggal a tetején és az ásatás sikertelensége az oka, hogy a napló egyszer csak elhallgat a feltárással kapcsolatban.
Azt, hogy a terület leletmentes megerősíti, hogy Csalog Zsolt is ásott a dombon 1964-ben (III. szelvény), szintén eredménytelenül.
Stanczik Ilona 1970-es fertői-halmi ásatása már a domb lábánál történik (lásd a Kovács Tibor által összeállított képen), ahol Makó, halomsíros, füzesabonyi és szkíta temetkezéseket tárt fel.
Így tűnt el a tiszafüredi Fertői-halmon levő “kurgán” és lett belőle két eltérő korú szórványlelet.