A tiszafüredi alabárdcsákány
A Tiszafüred majoroshalmi temetők két különleges csákány kapcsán váltak ismertté az európai régészetben. A csákány a rézkor vége óta a társadalmi presztízs kifejezésére szolgáló tárgy Közép-Kelet-Európában. A formájukat tekintve a csákányok változatosak. A középső bronzkori díszített nyéllyukas, nyakkorongos, nyélhátas, vagy nyélcsöves példányok az előállításukhoz szükséges szaktudás miatt a kor kiemelkedő személyiségeinek tárgyai, szövetségek megpecsételői, de konkrét fegyverek is lehettek. A hajdúsámsoni kincs 13 csákánya jól reprezentálja a korszak vezető típusait (Dani et al 2013, 3. ábra).
A Kárpát-medencétől északnyugatra, ezt a funkciót az alabárdok töltötték be a korai és középső bronzkor folyamán. Az alabárdok és a díszes csákányok elterjedési területe kiegészíti egymás, csak néhány tárgy került feltehetően cserekapcsolatok útján a másik tárgytípus elterjedési helyére.
Nézzük mi a különbség a két tárgytípus között.
A csákányok vágóéle széles, lapos. A vágóéllel szembeni oldalon található a nyéllyuk.
Az alabárdok vágóéle háromszög alakban elkeskenyedik. A nyélhez való felerősítésük szegecsekkel történik a lapos, háromszög alakú test ellentétes oldalán. Első ránézésre könnyen összetéveszthetők a markolatlemezes trianguláris tőrökkel, de az alabárdok nyelezése általában nem a testre merőlegesen, hanem némiképp ferdén történik. Az alábbi képeken egy spanyolországi alabárdot láthatunk a nyelezésével együtt, illetve a melzi kincs alabárdjait és a balatonalaki sírlelet laposbaltáját (nyelezési rekonstrukcióval) valamint a melzi kincséhez hasonló nyélhátas csákányát.
A melzi kincs egy különleges alabárd leletegyüttes, amiben a tömör bronz nyéllel készült alabárdok mellett egy kárpát-medencei kapcsolatokra utaló nyélhátas csákány is található. Hasonló nyélhátas csákány került elő a balatonakali főnöki sírból is (https://mobilitas.ri.abtk.hu/?media=megtestesult-bronzkor-1-2-hogyan-kepzelhetjuk-el-a-balatonakali-fonokot&lang=hu; Kiss 2020). Az elterjedési területükön kívül előkerült alabárdokat Kovács Tibor gyűjtötte össze (Kovács 1996). Az egyik legkorábbi ilyen alabárd a harangedényes kultúra Szigetszentmiklós – Felső-Ürge-hegyi dűlői temetőjének 128. sírjából került elő (Patay 2013).
Mitől különlegesek hát a tiszafüredi csákányok? Ha jól megnézzük őket, a vágóélük kialakítása a csákányokkal rokon. Nyelezésük azonban az alabárdok nyelezési technikáját imitálja. Két sírból (B54 és B115, Kovács 1995, Abb.1 – lásd a nyitóképet) kerültek elő közel azonos kivitelű példányok. Ezek a sírok a különleges csákányok mellett további igen gazdag leletanyaggal rendelkeztek.
Eddig egyetlen párhuzama ismert ennek a hibrid csákány formának a lengyelországi a Przećminóiból (Kovács 1996, Fig.6.1).
A tiszafüredi csákányok fa nyelét ún. halszálkamotívummal díszített bronz lemezek borították. Ez a kialakítás utal a melzi kincsből megismert alabárdok bronzból készült nyelére. Az alábbi képen a B54-es sír nyelének borítása látható. A B115-ös sír nyélborítása csak apró töredékekben maradt fent, a borítóképen láthatunk belőle kis darabot.
Igen nagy meglepetés ért minket, amikor a szolnoki múzeumból kikölcsönzött 1961-es tiszafüredi ásatási anyag első értékelhető sírjában – a 3. sírban – egy hasonló nyélborítás egészen jó állapotú maradványait találtuk. Ez esetben a bronz lemez vízszintesen volt tagolva.
A nyélborítás a sírban a jobb oldalára fektetett egyén jobb karja mellett került elő (a sírrajzon „b”-vel jelölve), akárcsak a B54-es és a B115-ös sírokban. A sírleírás alapján a nyélborításnak a sírban mért hossza 17 cm volt. A Kovács Tibor által publikált B54-es sírban a csákány feje a medence mellett található, míg a B115-ös sírban, a sír másik díszített csákányával együtt a halott feje felé esik. Ebben a sírban a nyél borításának maradványai a medence tájékon láthatók.
Az 1961-es Csalog ásatás 3. sírjában a halott feje és vállrésze megsemmisült a homokbányászás során. A B54-es és a B115-ös sírok ismeretében feltételezhetjük, hogy az 1961/3-as sírban is egy hasonló hibrid csákány – vagy ahogy a szakirodalom nevezi: tiszafüredi típusú csákány – lehetett. A sírban egy méretes tőr is volt (a sírrajzon „a”-val jelölve, 25,5 cm hosszú a sírleírás szerint), melyet sajnos a Szolnokról kikölcsönzött leletanyagban nem találtunk meg, csak néhány nagyméretű nittszeget, a sírrajz azonban jól mutatja. Ezen kívül egy tál (c) és két bögre (d és e), valamint egy tű (g) három részre tört darabjai kerültek elő még a sírból.
A tiszafüredi típusú csákányok készítője tehát ismerhette mind az alabárdok, mint a csákányok formai kritériumait, előállítási műveletsorát és benyelezésük módját. Vagyis a nyugati és a Kárpát-medencei fémművességi hagyományok is ismertek voltak előtte. A tiszafüredi csákányok esetében azonban úgy döntött, hogy a két tárgytípus sajátos ötvözetét hozza létre. Ebből a hibrid típusból eddig hármat ismert a kutatás, a két tiszafüredit és a Przećminói példányt.
Az 1961/3-.as sírban volt feltehetően a negyedik ilyen tárgy. Mivel más tárgytípus esetében nem ismerünk nyélborítást az adott időszakban.
Az 1961-es év 1-es és 2-es sírjaiba sorolt tárgyak a homokbányászás során megsemmisített sírok töredék kerámiái. Vagyis a tiszafüredi temető első régész által feltárt sírja valószínűleg a temető legismertebb tárgytípusának egy példányát is tartalmazta, mely azonban a homokbányászás áldozata lett.
Ez a temető még sok meglepetést tartogat a kutatócsoportunk számára, de azt álmunkban sem reméltük, hogy az első feldolgozásra kerülő sírban rögtön egy ilyen különleges lelet nyomára bukkanunk.
Irodalom
Dani János, Török Zsófi, Csedreki László, Kertész Zsófia, Szikszai Zita: A hajdusámsoni kincs PIXE vizsgálatának tanulságai Gesta XII, 2013, 30–47.
Kiss Viktória: The Bronze Age Burial from Balatonakali Revisited Balatonakali. in: Joseph Maran, Radu Băjenaru, Sorin-Cristian Ailincăi, Anca-Diana Popescu and Svend Hansen (eds), Objects, Ideas and Travelers Contacts between the Balkans, the Aegean and Western Anatolia during the Bronze and Early Iron Age. UPA 350, 2020, 529–544.
Kovács Tibor. Auf Mitteleuropa weisende Beziehungen einiger Waffenfunde aus dem östlichen Karpatenbecken. In: bernard Hänsel (Hrsg.) Handel, Tausch und Verker im bronze- und früheisenzeitlichen Südosteuropa. PAS 11 München-Berlin 1995, 173–185
Kovács Tibor: Halberds in Hungary and adjacent territories. In: Kovács Tibor (Hrsg.)Studien zur metallindustrie im Karpatenbecken und benachbarten Regionen. Festschrift für Amália Mozsolics zum 85. Geburtstag. Budapest 1996, 89–101.
Patay Róbert: Bell Beaker Cemetery and Settlement at Szigetszentmiklós: First Results. In.: Transitions to the Bronze Age. Budapest, 2013. 287–319