Rétegtisztázó fúrások Bogácson: 2016 nov 26
November 26-án Dobos Endre a Miskolci Egyetem Műszaki Földtudományi Kar kollégájának segítségével és Dobos András illetve Mengyán Ákos egyetemi hallgatókkal talajfúrásokat készítettünk a bogácsi lelőhelyen az októberben leírt 1989-es fúrásszelvények azonosítása és értelmezése céljából. A nap folyamán 7 fúrást sikerült mélyítenünk, melyekkel megpróbáltuk az 1989-es D fúrássor nyomvonalát követni illetve 2 további, régészetileg kérdéses helyen fúrtunk még. A fúrásokhoz Edelman fúrót használtunk, ami nem hozza fel bolygatatlanul a talajmintát. A fúrószár végén levő 30 cm-es mintákat egymás alá helyeztük tálcákba, így megkaptuk a fúrások helyének teljes rétegsorát. A mintákat mind talajtani, mind régészeti szempontból értékeltük.
A fúrások helyét zöld pontok ábrázolják a terület légifelvételére vetített és nagyjából beazonosított helyű 1989-es fúrásokhoz képest. A területen az altalaj sárga homok, mely felett természetes rétegződésként vörös nyirok található, mely a lelőhelyen keleti irányban a talajerrózió miatt már nem fogható meg.
Feltehetően ez a vörös nyirok képezi és színezi az árkok mellett mesterséges áthalmozásként jelentkező területet, amit számos lelőhely légifelvételén jól tudunk azonosítani. Vagyis a külső települési öv alatt az árokból kitermelt anyag található, mely a természetes rétegsor vöröses színű nyirok (agyag) anyaga. A 2. fúrásunkban, ami az árkon belüli dombon történt, ezt az anyagot találtuk 190 és 390 cm mélységben.
Az 1. fúrást a felszínen jelenleg is látható árokban végeztük el. A külső árok mélysége a fúrások alapján 140 cm volt.
A 3. és a 4. fúrásaink az egykori árok másodlagos betöltésrétegeiben történtek. Az 1989-es fúrásoknak megfelelően itt vastag, változatos, antropogén rétegsort találtunk a teljes fúrásmintában. A 3. fúrásunknál 285 cm mélyen értük el az altalajt, míg a 4-es mintánál 410 cm-nél abba kellett hagyni a fúrást, de még nem értük el az altalajt. 
Ebben a fúrásban 265 és 280 cm között, majd 290 és 295 cm között sárga, vékony padlószint jellegű réteget figyeltünk meg. Egy fúrásból nem lehet egyértelműen interpretálni, de akár in situ padlószint is lehetett, ami az ároktői megfigyeléseinkkel összevághat.
Az 5. és 6. fúrásainknál hasonló jelenséget tapasztaltunk. A felső humuszos szántott réteg alatt egységes, apró faszenes szürke lejtőhordalékanyag volt megfigyelhető, ami egy árok egységes betöltéseként értelmezhető. Az 5. fúrásnál 350 cm mélyen értük el az altalajt. A 6. fúrásnál ez nem volt lehetséges, mert a 130 cm mélységben jelentkező és váltakozóan fluffy és brittle rétegek jelentős vízmozgása nem tette lehetővé a 3 méternél mélyebb fúrásminták felszínre hozatalát.
A 7. minta a terület centrumában teljesen megegyezett az 1989-es ásatások és fúrások eredményeivel, vagyis a felső humuszos réteg alatt bolygatatlan agyagot találtunk.
Összességében tehát jól követhető az 1989-es fúrások eredménye. Új információként a külső árok mélysége, az antropogén hatásokat nem mutató altalaj kettős rétegzettsége: vörös nyirok és alatta sárga homok és egy belső, egységes betöltődésű árok megléte jelentette az új eredményeket.
E belső árok nyomvonala nem rekonstruálható pontosan, de valószínűleg ez látható a légifelvételen szürke sávként. Párhuzamosan haladhatott a külső, a felszínen ma is látható árokkal és ők képezték a lelőhely fiatalabb korszakának kettős árokrendszerét. Míg az idősebb periódus 4 méter mély árka – ami az 1989-es fúrásokból kirajzolt metszeteken jól követhető – e fiatalabb periódusban betöltődött.
A belső terület “üres” voltára továbbra sem kaptunk magyarázatot.
Óriási élmény volt olyan kollégával együtt dolgozni, aki nemcsak saját szakterületének adatait adja át, hanem hajlandó együtt gondolkodni a régésszel és segít értelmezni a kapott eredményeket több szempont alapján.
A fúrások leírását lásd az alábbi fájlokban: