Borsodivánka-Nagyhalom (Marhajárás) 1
Borsodivánka község belterületén az egykori Orczy-kastély kertjében (ma szociális otthon) egy kettős halomból álló bronzkori többrétegű település található. A lelőhely a bronzkori szakirodalomból nem ismert. A B-A-Z megye várait összefoglaló legújabb kötetben olvasható mindaz a kevés ismeretanyag amit a lelőhelyről a 2000-es évek elejéig ismertünk (Nováki–Sárközy–Feld 2007, 24). Ebből kiderül, hogy a „földvárat” jobbára középkori motte típusú erődként határozták meg, bár a kötet szerzői terepbejárásuk alkalmával nagy mennyiségű őskori leletanyagot találtak ott, így felmerült annak tellként való értelmezése is. A lelőhelyre 2013-ban Seres Nándor természetvédelmi őr hívta fel a figyelmünket, mely után 2014 március 21-én és augusztus 13-án is felkerestük a lelőhelyet. A helyszínen azonnal egyértelművé vált, hogy itt valóban egy tell településről van szó, mely azonban a Borsodi-Mezőségben általános összetett szerkezetet mutat. A tellt övező árkon kívül a „sziget” teljes területén lehet bronzkori leletanyagot gyűjteni, vagyis a külső települési zóna ez esetben is bizonyítható.
A 2. katonai felmérésen jól láthatjuk, hogy az egykori Eger patak (ma mesterséges mederben folyó Rima és Kánya patakok) körbefolyta azt a területet, melyet a bronzkorban élőhelyként használtak. Az összetett szerkezetű lelőhelyet Borsodivánka-Marhajárás névvel jelentettük be a Kulturális örökségvédelmi Hivatalba, mely az 16345 azonosítószámot kapta. A tell neve azonban továbbra is Nagyhalomként szerepel. A már említett kutatástörténeti összefoglalás szerint a lelőhely kuriozitása annak dupla halom voltában áll. Szintén itt olvasható, hogy a halom egyik része Kálvária-halomként működött és egy Prónay családtagot is temettek ide. Terepi tapasztalataink és az itt elhangzottak alapján valószínűsíthetjük, hogy a két halomrészt elválasztó földút valamikor az újkor folyamán keletkezhetett megkönnyítendő a Kálváriára való feljárást. Az út jól követhető nemcsak a két halomrész között hanem a halomtest oldalában is, íve és formája alapján nem látszik az összefüggés a bronzkori struktúra és az út között. Így az elsőre meglepően „kétpúpú” tell egy „átlagos” környezetéből cca. 5 méterre kiemelkedő 50×20-as átmérőjű ovális alakú többrétegű bronzkori települést rejt.
Noha régészeti ásatás sohasem „bolygatta” a lelőhelyet, az említett földút mellett egy a tell oldalába vágott lőtér jelentős mennyiséget kiharapott a rétegsorból ezzel jelentősen rongálva a természetvédelmi törvény által ex lege védett lelőhelyet. A lőteret ma már nem használják, belső területén és a falak rézsűjén fák nőttek. 
A lőtér falából induló róka és borzjáratok falában készített fényképeink jól mutatják a település réteges szerkezetét, sárga padlótapasztást, fekete égett és szürke hamus rétegeket.
A területen gyűjtött kerámiaanyag alapján a tell település kora a hatvani és füzesabonyi kultúrák idejére Kr.e. 2200 és 1500 közé tehető.
2014 őszén a BORBAS projekt keretében (lásd korábbi bejegyzések) geofizikai felmérést folytattunk a területen 3 Ha terjedelemben. A geofizikai kutatások eredményét jelentősen befolyásolta a lelőhely egy részének fás borítása. A magnetogrammon egyértelműen épületnek meghatározható anomália nem látható. Több párhuzamosan, ívesen futó, apró egységekből álló anomáliaív tagolja a külső települést, melyek kora azonban nem köthető egyértelműen a bronzkorhoz. A szisztematikus felszíni leletgyűjtés a talajviszonyok miatt nem hozott eredményt.
A Rima és a Kánya patak túlpartján található Szentistváni dűlő lelőhelyen (Forster azonosító: 87195) szintén gyűjtöttünk a marhajárásival egykorú bronzkori leletanyagot. Poul Duffy a Körös mentén számos hasonló jellegű települést figyelt meg, ahol az első látásra jól azonosítható településmag körül a vízrajzi viszonyoknak megfelelően a valódi élettér több települési clusterből áll. A külön lelőhelyként nyilvántartott települési részeket település-clustereknek nevezte, melyeket történeti értékelésük szempontjából egy egységnek kell tekinteni.
Jelenlegi elképzelésünk szerint a Szentistváni dűlőben található lelőhely a marhajárási-nagyhalmi összetett telep szerves része.
2015 szeptember 14-én a BORBAS projekt keretében elkezdtük a Nagyhalom oldalába vágott lőtér falának kitisztítását és a lelőhely rétegsorának tisztázását. Erről szól a következő bejegyzés.
Irodalom:
Duffy, P. 2014, Complexity and Autonomy in Bronze Age Europe. Assessing Cultural Developments in Eastern Hungary. Archeolingua, Budapest, 1–402.
Gy. Nováki–S. Sárközy–I. Feld: Borsod-Abaúj-Zemplén megye várai az őskortól a kuruc korig. Magyarország várainak topográfiája 1. [Castles of Borsod-Abaúj-Zemplén county from the Prehistory to the Middle Ages. The topography of Hungarian castles 1.] Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 5. Budapest–Miskolc 2007.