Borsodivánka-Nagyhalom — az eddigi eredményeink
A bronzkori településbe ásott lőtér falának vertikális tisztítása megtörtént 2015 és 2016 során, a rétegeket azonban nem tudtuk horizontálisan követni. Az előkerült – kuriózumnak számító – fitolitrétegek értelmezése és a tellekkel kapcsolatos általános történeti interpretációs kérdések megválaszolásához ígéretesnek tűnő lelőhely indokolta a nagyobb felületen történő kutatást.
2017-ben a 2015-2016 során teljes vertikális felszínében kibontott metszetfal mögött nyitottunk egy 5×5 méteres – közvetlen kapcsolatban álló szelvényt (2. szelvény) a metszetfal előtt megfigyelt jelenségek és rétegek tisztázása céljából. A bronzkori tell települések hosszú élete után azok feladásának oka a kutatás egyik megválaszolatlan kérdése. Borosdivánka-Nagyhalom a kastélykert részeként nem volt szántóföldi művelés alá vonva, így feltételeztük, hogy a legfelső réteg tudományos módszerekkel vizsgálható. A 2017-es ásatás ebből a szempontból nem várt eredményt hozott. A szelvény több mint felében a bronzkori rétegek egykor eltávolításra kerültek és egy egységes, kevert szürke, porózus betöltés került a helyükre. Ebben helyenként egy kupacban nagyobb mennyiségű, szinte ép vagy nagy töredékekből álló edénykupacokat találtunk, mintha a földmozgatás során azokat oda öntötték vagy gyűjtötték volna. Továbbá a szelvény teljes felületét több emeletben rókalyukrendszerek szabdalták szét. Az egyik ilyen járatban oszló borztetemet találtunk, amit a mezőkövesdi gyepmester távolított el és fertőtlenítette a területet.
A nyitott szelvény ÉNy-i oldalát neveztük a dokumentációban az egyszerűség kedvéért É-nak, így a metszetfal felőli, nyitott rész a keleti oldal a leírásokban. A szelvény területét 25 db 1×1 méteres területekre osztottuk. A feltárás során négyzetméterenként és rétegenként terveztünk talajmintavételezést, de a sok bolygatás a 2015-ös évben ezt nem indokolta, csak a jól azonosítható bronzkori töredékfelszínekből vettünk mintákat.
Az 5 literes vödrökben vett mintákat iszapoltuk, majd a Kölni Egyetem laborjába kerültek archeobotanikai és archeozoológiai értékelésre. Az archeobotanikai anyag értékelés után a C14 mérések alapját is képezi. Az ásatás végén Astrid Röpke mikromorfológiai mintasorozatot vett a jellegzetes rétegsorokból.
A szelvény É-i és Ny-i felében a 2017-es ásatás végéig nem érkeztünk intakt bronzkori rétegre, csak az újkori visszatöltést termeltük ki.
A Délkeleti részen a 2015-ben a metszetfalon S5-ként elkülönített házpadló+omladék felett egy újabb épület/ esetleg épületek padló és omladékroncsait bontottuk nagyon kis felszínen. Ezek egy jelentős része a keleti nyitott szelvényoldal irányában a lentebbi rétegekből induló S37-es gödör megsüllyedt betöltése miatt nagyon lejtős északi irányba: S 1032-1033-1031-1030-1029-1028-112-105-110-109-108-5
A Délnyugati sarokban feltehetően egy másik épület sarkának maradványait sikerült több rétegben megtalálni, azonban csak 1 m2 felületen. Mindét oldalról rókajárat választja el a szelvény többi részétől, így értelmezése nem lehetséges.
A rókajáratokat – miután több esetben beszakadtunk azokba földdel megtöltött homokzsákokkal próbáltuk alátámasztani, hogy a felettük húzódó rétegek folyamatosságát megtartsuk. Sajnos így is több szigetszerű felszínre szakadt a szelvény, ahol a külön-külön megfigyelt és dokumentált rétegsorok egymáshoz való viszonyának tisztázása nem minden alkalommal sikerült.
Az ásatás végén S 1011 – a legnagyobb összefüggő bronzkori sárga agyagfelszín – alatti S 109 porózus, szürke feltöltésrétegnél hagytuk abba a bontást. Ez alatt fekszik a már korábban is házként értelmezett S5 összetett réteg, melynek bontásást 2018-ban végeztük csak el.
2018-ban folytattuk a megkezdett 5×5-ös felszín vertikális bontását. A 2017-es felszín letisztítása után ebben az évben a 2015-ben a metszetfalban megfigyelt és S5 omladék+padlóként értelmezett – a szelvény déli felében megfigyelhető ház bontása történt meg. A bronzkori lakóház a rókajáratok miatt továbbra sem bontható egy felületként. Felső több rétegben lebontott omladéka alatt 2 padlóréteget sikerült elkülönítenünk. Lentről felfelé haladva – vagyis a bontással ellentétes irányban – a vastag S6=S18 fitolitréteg felett egy egységes zöldessárga agyagplatformot figyeltünk meg. Ez az ásatás 2018-as megfigyelései szerint a teljes szelvényen végighúzódik. Vagyis úgy tűnik, hogy a fitolitréteg kialakulásához vezető szervesanyag felhalmozódás után a területet tudatosan megalapozták/ lefedték agyaggal (S1094). Erre építették a házat, mely az eddig megfogható legfelső biztosan házként értelmezhető jelenség (felette az elmúlt év során szintén egykori házhoz/házakhoz tartozó padló és omladékfelszíneket bontottunk ki, de a bolygatások miatt egyik sem alkotott értelmezhető egészet).
A házon belül 2 járószintet lehetett elkülöníteni. S 1094-en rögtön S 1092-t, ami felett egy újabb vastagabb sárga agyag (S1080) majd újabb járó és megújítási rétegek sorakoztak (S 1081, S1082). Ezen feküdt a ház omladékrétege (S1066, S1074, S1075, S1076, S1077) illetve az S1078-1079 és S1093 megújításokkal rendelkező tűzhelyplatni. A ház rétegei a szelvény nyitott (K-i felében) az alattuk található S73 gödör miatt erősen lejtenek.
A házon kívül a folytatódó S1094-es platform felett különböző járószinteket figyeltünk meg. Nagy felületen követhető csak az S1072-es volt. A felette levő szinteket még jelentősen zavarta a tavalyi évben megfigyelt újkori bolygatás és visszatöltés.
A házpadlót a kemencerésznél felesben bontottuk. A ház mérhető szélessége: 2,9 méter.
A szelvény keleti oldalán nagy felszínben, a nyugati részen több helyen gödrök vagy cölöplyukak metszetében és kutatószondában is megfigyelhető volt S 6=18 fitolitos felszín.
A 4 év eredményei alapján rekonstruáltuk a település szerkezetét, az őt ért bolygatások struktúráját és milyenségét, a fő települési fázisokat és azok korszakjellemzőit a kerámiáművességben.
Marie-christine Metternich a kölni egyetem hallgatója 2018-ban MA szakdolgozatát a lelőhely kerámiaanyagából készítette: Die zeitliche Tiefe des unstratifizierten keramischen Materials der Tellsiedlung von Borsodivánka címmel.
A megtartott előadások és helyben megszervezett meetingek, kirándulások a hazai és a nemzetközi tudományos életbe emelték a lelőhelyet. A BORBAS projekt 2018-ban Bonnban angolul megjelent kötete külön fejezetben tárgyalja a lelőhely adatait.
A Miskolci Egyetem, a Kölni Egyetem és berlini Freie Universität hallgatói ásatási gyakorlatukat a lelőhelyen töltötték. Megtanulták a rétegkövetéses bontási eljárást, a természettudományos mintavételezést, megismerkedtek a Kárpát-medence bronzkorával és annak anyagi kultúrájával.
Tanulmányi kirándulást szervezett a lelőhelyre a Szegedi Tudományegyetem Régészeti tanszéke és a Tübingeni Egyetem Régészeti tanszéke.
A helyszínen rendhagyó történelemórát tartottunk a borsodivánkai általános iskola felső tagozatos tanulóinak. 2017-ben a falunapon önálló standunkon a helybéliek megismerkedhettek az ásatás eredményeivel, kézbe foghatták a leletanyag egy részét.
Mindez a társadalmi hasznosulás, szakmánk civil értékrendbe történő beépülésének kiváló példája.
Az ásatás eredményeinek végső értékelése önálló kötetben fog megjeleni. Az eddig feltárt rétegek leletanyaga feldolgozás alatt áll. Eddigi legfőbb eredménynek azt tudom elkönyvelni, hogy tanásatásként lehetőséget nyújtunk egy nehezen elsajátítható ásatástechnikai módszer megismerésére és nyitott ásatási területként bármikor információt nyújtunk a látogatóknak. Mindemellett a nagy nemzetközi érdeklődés az eddig elvégzett munka és közzétett adatok fontosságát mutatja.
- A lelőhely feltárására a BORBAS (Borsod Region Bronze Age Settlement) projekt keretében került sor. A projekt 2012 óta kutatja a Dél-Borosdi síkság és a Bükk hegylábi régió bronzkori településeit a Miskolci Egyetem, a miskolci Herman Ottó Múzeum és a Kölni Egyetem közös kutatási projektjeként. 2018 augusztusban az UPA (Universitätsforschungen zur prähistorischen Archäologie) sorozat új köteteként Bonnban adták ki a projekt eddigi kutatásait és eredményeit bemutató kötetet: L. Kienlin/K. P. Fischl/T. Pusztai, Borsod Region Bronze Age Settlement (BORBAS). Catalogue of the Early to Middle Bronze Age Tell Sites Covered by Magnetometry and Surface Survey. Bonn: Habelt 2018.
A roncsolásmentes illetve kis roncsolással járó kutatások eredményei módszertanilag elkülönülő külön fejezetekben olvashatók.
A geofizikai kutatást (eddigi C14 és talajfúrásadatokat) Tobias Kienlin
az állatcsontanyagot Tugya Beáta
a köveket Lengyel György és Kovács Nikoletta
a felszíni leletgyűjtés anyagát Fischl Klára
a légifelvételeket, geodéziai modelleket, térinformatikai feldolgozást Pusztai Tamás adta közre.
A kötet második felében a kutatott lelőhelyek katalógusa található a kutatási adatok tényszerű közreadásával és a térképes adatokkal.
- A projekt keretében már 2016 augusztus 5 és 7 között a lelőhelyen került megrendezére a Hungarian Archaeological Research Circle (HARC) bronzkoros projektmeeting kanadai, amerikai, német, lengyel és magyar részvétellel. A meetingen elhangzott előadások:
Tobias Kienlin, Klára P. Fischl: BORBAS, Borsod Region Bronze Age Settlements
Paul R. Duffy, Julia I. Giblin, Györgyi Parditka, László Paja: The Bronze Age Körös Off-Tell Archaeological (BAKOTA) Projekt
Gabriella Kulcsár,Mateusz Jaeger, Nicole Taylor, Viktória Kiss, Gábor Márkus, Johannes Müller, Ákos Pető, Gábor Serlegi, Vajk Szeverényi: Kakucs Archaeological EXpedition
Julia I. Giblin: BAKOTA Isotope project
Gabriella Kulcsár, András Czene , Marietta Csányi, Szilvia Fábián, Julia I. Giblin, Tamás Hajdu, Kitti Köhler, Eszter Melis, Róbert Patay, Géza Szabó, Vajk Szeverényi, Viktória Kiss: From bones, bronzes and sites to society: multidisciplinary analysis of human mobility and social changes in Bronze Age Hungary (2500–1500 BC) Aims and methods of the Lendület Mobility research project
- 2018 június 7 és 9 között került megrendezésre a Miskolci egyetemen a Settlement layouts, system and structure of the Otomani-Füzesabony Cultural Complex. című nemzetközi konferenciára. A tudományos tancskozást követő nap szakmai kirándulásának első helyszíne Borosdivánka-Nagyhalom tell települése volt. A kiránduláson a konferencia 5 nemzetének tagjai vettek részt.
A konferencia előadásanyagai a Miskolci Egyetem Gesta című online folyóiratának 2018/2. számaként jelentek meg.
elérhetőség:
http://tortenelemszak.uni-miskolc.hu/gesta/gesta2018_2.html
- A témában tartott előadások:
1, P. Fischl Klára-Tobias. L. Kienlin-Pusztai Tamás: Vertikális perspektívák a bronzkori tellkutatásban. Esettanulmány: Borsodivánka-Nagyhalom, Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat. Magyar Nemzeti Múzeum, 2016 május 24
2, P. Fischl Klára: A borsodivánkai agyaggalamblövészet elmúlt 40 éve. V. Északkelet-magyarországi Regionális Régészeti Konferencia Misolc 2016 március 3
Jászdózsa
3, P. Fischl Klára-Pusztai Tamás-Tobias. L. Kienlin : Előzetes eredmények Borosdivánka-Nagyhalom eddigi kutatásáról. Dr. Stanczik Ilona emlékkonferencia. Jászberény 2018 szeptember 27-28.
- A témában megjelent poszterprezentációk
3, Borsodivánka-Nagyhalom — Poster, Settlement layouts, system and structure of the Otomani-Füzesabony Cultural Complex. 07 – 09. 06. 2018, Miskolc
- Az ásatást 2018-ban meglátogatta Dr. Vicze Magdolna és Kovács Gabriella a Százhalombattai Matrica múzeum munkatásai. Jelen pillanatban a borosdivánkai ásatáson kívül Vicze Magdolna vezetésével folyik Magyarországon egyedül tellásatás Százhalombatta-Földvár lelőhelyen. A látogatás során elsősorban finombontási, mikromorfológiai, mintavételezési technikákról történt tapasztalatcsere. A háztartásrégészeti megközelítés fontos módszertani alapjait vitattuk meg.