A Miskolci Egyetem Régészeti Tanszékének tanásatásai: Nagyvisnyó-Verepce, Cserépfalu-Mésztető
A Bükki Nemzeti Park második alkalommal nyer el KEHOP pályázatot a területén levő örökségvédelmi, régészeti lelőhelyek kutatására, művelésből való kivonására, bemutatására. A kutatásokat a Herman Ottó múzeum végzi, de mindkét alkalommal bekapcsolódott a munkába a Miskolci Egyetem Régészeti tanszéke is. 2014-15-ös időszakban elsősorban a borsodi síkság területén középsőbronzkori tell települések roncsolásmentes kutatása zajlott. Idén három lelőhelyen számítanak a munkánkra, amiből 2 helyszínen az elmúlt hetekben el is végeztük a kutatómunkát. A jól ismert Dédestapolcsány-Mályinka-Nagyvisnyó – Verepce bérci lelőhelyen (Hellebrandt 2007; V. Szabó-Czajlik-reményi 2014; Czajlik-Reményi-Tóth 2014) a földvár délkeleti Nagyvisnyó közigazgatási határába eső teraszain folytattunk feltárásokat. A Verepce tető fémkeresős kutatását Bacsakai István végezte, a középkori vártól északkeletre eső Várerdő területén, ahol korábban 2 évadban szkíta sírokat tártak fel (Tóth 2012a; 2012b) pedig geofizikai kutatásokat végzett a Herman Ottó Múzeum csapata egyetemistáink segítségével. A nagyvár kutatása külön alprojekt keretében zajlik Szörényi Gábor vezetésével.
A teraszok kitisztítása után öt teraszon végeztünk geofizikai vizsgálatot, melynek kiértékelése után három teraszon összesen 120 m2 feltárására került sor. A felső teraszokon 5-10 cm humuszréteg eltávolítása után erősen kőzetmálladékos vörösesbarna agyagos erdei talajt vagy rögtön a szálkőzetet találtuk, objektum nélkül. Az 5. teraszon a sötét színű humusz már 30 cm vastagságban jelentkezett a szálkőzet felett. Az altalaj és a humusz találkozásánál egy kupacban, lemosódott nagy mennyiségű kerámiaanyag került elő, objektum nélkül.
A leletanyag 90%-a díszítetlen vastag, nagyméretű oldaltöredék. A pár bütyök és bordadísz alapján a leletanyag kora szkíta.
Ezzel megerősítést nyert a korábbiakban már felvetett kérdés, hogy a vár területét a vaskor időszakában intenzíven használták, lakták és temetkeztek is ide, nemcsak egy szkíta támadás jelzi a korszak meglétét a területen.
A fémkeresős leletanyag kiértékelése folyamatban van. A várerdői geofizika ásatási ellenőrzése egy másik projekt keretében fog megvalósulni.
A másik helyszínünk a Cserépfalu település határában található Mésztető, szintén ismert későbronzkori földvár. Nováki Gyula felmérése alapján a háromszög alakú 2 oldalról természetes lejtővel védett 5,9 ha-os területet délről egy 225 méter hosszú sánc védi az előtte levő lankás, ma tölgyes-legelő területtől (Matuz-Nováki 2002, Abb. 15). A fotón végig látható bokros fasor alatt húzódik a sánc.
Ezen a területen Bakos Gábor végezte a fémkeresős kutatást, a múzeum kollégái a geofizikai felmérést és 36 m2 felületen sáncátvágás történt. A sáncot már kutatta 1960-ban Korek József, aki egy 1 napos ásatás keretében a sáncot félig átvágta, illetve annak külső és belső oldalán is szelvényeket mélyített. Eredményeit Matuz-Nováki 2002-es összefoglalásában olvashatjuk (Matuz-Nováki 2002, 11, 24, Abb. 52). Ezen anyag alapján a sánc egynemű földsánc, külső oldalán 1 méter mély árok húzódik.
A feltárás eredményei ennek jelentősen ellentmondanak. A sáncot teljes szélességében átvágtuk. A kutatás eredményei alapján egy a Kemence-Godóvári sánc szerkezetéhez hasonló képet alkothatunk (Matuz-Nováki 2002, Abb. 44-45).
A sánc magja a külső oldalon az őshumuszra helyezett nagyméretű kövekből állt. Ehhez a belső oldalon 7 méter hosszan szabálytalan struktúrájú kőpakolás csatlakozott. A kőpakolás a vár belseje felé elvékonyodott, átlagban 80 cm vastagságú volt.
A sánc külső oldalán 2 épített térdfalat bontottunk ki. A sáncmagtól 330 cm-re egy lépcsős kialakítású, majd újabb 100-120 cm-re egy alacsonyabb függőleges fal került elő. A falak között fekete földből álló feltöltés volt, akárcsak a sánc belső oldalán a kőpakolás között. A külső oldalon ebből a földfeltöltésből kevesebb, a belső oldalon nagy mennyiségű későbronzkori Kyjatice kultúrába sorolható leletanyag került elő. A térdfalak előtt a szálkőben „S” alakú mélyedés volt bevájva. Ennek funkciója feltehetően a vízelvezetés volt. A kemencei rekonstrukciós rajz alapján a szerkezethez egy csapolt gerendákból álló fakonstrukció is csatlakozott. Ennek a szerepe az volt, hogy rögzítse a térdfalakat, nehogy kimozdítsa azokat a mögéjük töltött föld mennyisége. A fakonstrukció nyomát nem találtuk, viszont a sáncmag és a közelebbi térdfal között a szálkőbe egy a sánccal párhuzamosan futó gerendafészek volt bevésve.
A sánc jelenlegi magassága a belső és a külső oldalon az altalaj/szálkő szintje felett 180 cm.
A maghoz közelebbi térdfal felső része csak a szelvény feléig volt építve, itt egy nagy lapos kő zárta. Esetleg bejárati részként értelmezhető ez a terület, de a sáncmag nem szakad meg ezen a részen. Ha egy a mediterráneumból ismert példák alapján eltolt kapubejárattal számolunk, akkor helytálló lehet a megfigyelés kapuként való rekonstruálása, de ezt csak egy újabb ásatás tudná bizonyítani.
Az ásatás idilli környezetben zajlott, napos időben, szarvasok, nyulak és egy birkanyáj mindennapos látogatása mellett.
A munkában részt vettek az egyetem részéről: Tóth Krisztián, Köblő Attila, Ágh Róbert, Kovács Enikő, Bencze Alexa, Bartus Zsolt, Balázs Bence, Szabó Imre, Szilágyi Szabolcs, Zavarkó Erik és Seres Ottó hallgatók. A csapat egy részét ábrázolja az alábbi fotó.
A Herman Ottó Múzeum részéről Kertész Gabriella és Asztalos Fanni volt hallgatóink valamint Szabó István, Szabó László és Pálfi Tibor.
Geofizikai és geodéziai felméréseket készítették: Honti Szabolcs, Kiss Dániel és Juhász Ádám.
A Bükkzsérc-hódostetői lelőhely kutatása a nyáron fog megtörténni.
Mindenki munkáját nagyon köszönöm!
Irodalom:
Czajlik Zoltán – Reményi László – Tóth Farkas Márton: Új topográfiai eredmények A Dédestapolcsányi Verebce-tető kutatásában II. Magyar Régészet, 2014 ősz
Hellebrandt Magdolna: Mályinka-Dédestapolcsány-Verepce-vár és Miskolc-kőlyuk I.-barlang vasleletei. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007) 5-38.
D.Matuz Edit – Nováki Gyula: Spätbronzezetliche, Früheisenzeitliche Erdwälle in Nordungarn. IPH X, MNM, Budapest 2002.
V.Szabó Gábor – Czajlik Zoltán – Reményi László: EGY VASKORI FEGYVERES KONFLIKTUS NYOMAI Új topográfiai eredmények a dédestapolcsányi Verebce-tető kutatásában I. Magyar Régészet, 2014 tavasz
Tóth Farkas Márton: Korai szkítakori sírok Dédestapolcsány–Verebce-tető lelőhelyen (Early Scythian Age Graves at the Site of Dédestapolcsány–Verebce-tető (NE Hungary)) HOMÉ LI 2012, 63-91.
Tóth Farkas Márton: A Cemetery of the Early Scythian Age in Dédestapolcsány – Verebce-tető. The research of a new site complex in Northern Hungary and its cultural connections. In.: E. Miroššayova/C. Pare/S. Stegman-Rajtár (eds.) Das nördliche Karpatenbecken in der Hallstattzeit. Archeolingua 38 (2012) 421-431.