Bronz-kór

HU | EN

Bronz-kór Középső bronzkori településkutatások Dél-Borsodban | Pusztainé dr Fischl Klára blogja

A kutatás a TÁMOP-4.2.4.A/2-11/1-2012-0001 Nemzeti Kiválóság Program című kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.

Reményi László – Pető Ákos: Középső bronzkori (RB A2-B) régészeti és talajtani kutatások a Cikola-víz vízgyűjtő területén (Fejér megye)

1_kepA Cikolai-vízrendszer vízgyűjtőterületén (1. kép), a Magyar Nemzeti Múzeum, Nemzeti Örökségvédelmi Központja (MNM-NÖK) által indított régészeti topográfiai kutatási program célja, a táj- és területhasználat – régészeti, településtörténeti adatok által jelzett – alapvető strukturális változásainak felvázolása. A térség első intenzív településtörténeti korszaka – szórványos neolitikus (vonaldíszes) megtelepedés után – a bronzkor időszaka, amelyet a területen a vatyai, a halomsíros és az urnamezős kultúra képvisel. A kutatási projekt egyik kiemelt altémája a magyar terminológia szerinti középső bronzkor (RB A2-B) településtörténeti jellegzetességeinek részletes vizsgálata.

2_kepA vízrendszer több mint 300 km2-es területén végzett hagyományos régészeti topográfiai adatgyűjtés – amelynek része volt a szinte a teljes vizsgálati területet érintő terepbejárás, illetve a szakirodalmi, adattári, archív légirégészeti adatgyűjtés – eredményeként mintegy 50 bronzkori lelőhelyet azonosítottunk, amelyek kizárólag a területet ÉNY-DK-i irányban keresztező löszvonulaton koncentrálódnak, elkerülik a más korszakok által inkább preferált lankásabb dombokkal és kisebb vízfolyásokkal tagolt nyugati részt (2. kép). Még koncentráltabb képet mutat a vatyai kultúra időszakának (Reinecke BA2-BB, Kr.e. 1900-1450) lelőhely-mintázata: egy lelőhely kivételével a lelőhelyek a löszvonulat déli, markánsabban kiemelkedő részén helyezkednek el, zömmel a plató meredek lejtője mentén (3. kép). Szerkezetük a legtöbb esetben hasonló: egy-egy dombnyúlvány végét árokkal leválasztják, az ehhez csatlakozó nagykiterjedésű „külső telepet” is gyakran felismerhető kerítő árok övezi (4-5. kép).

3_kep      4_kep    5_kep

A terület általános régészeti topográfiai kutatása mellett talajtani és georégészeti kutatásokat végeztünk Perkáta, Forrás-dűlő lelőhelyen. Perkáta, Forrás-dűlő légi-régészeti felderítés (Czajlik Z.) eredményeként ismert. A légifotókon és a lelőhely egy részét érintő LiDAR felmérés alapján generált domborzatmodellen nemcsak az ún. „kisvárat” leválasztó mély árok, de további, ezzel párhuzamos félköríves árok és a megközelítőleg  400×300 méter kiterjedésű, külső telepet körbekerítő árok is egyértelműen azonosítható (6-7. kép).

6_kep    7_kep

8_kepA belső árok területén és környezetében végzett geofozikai felmérés eredményei alapján (8. kép) az árok két egymással párhuzamos konstrukcióból épül fel: kívül egy folytonos vastagabb, a felmérésen markánsabban jelentkező objektumból (valószínűleg árok) és belül egy vékonyabb, egy szakaszon megszakadó konstrukcióból (esetleg paliszád). A légifotókon és a domborzatmodellen egy halványabb árok nyoma is látszik, amely onnan indul, ahol a belső vonal megszakad, és délnyugati irányban fut (9. kép). A jelenséget feltételesen útként azonosíthatjuk. A lineáris jelenség egy olyan terület felé vezet, amelyet ma erdő miatt nem lehet vizsgálni (vö.: 6. kép). Egy, az erdőtelepítés előtti archív légifelvételen (10. kép) még látszik, hogy a lelőhelykomplexum délnyugati részén egy újabb, a külső teleptől árokkal leválasztott településrésszel számolhatunk, azaz a feltételezett út két, a nagy külső teleptől árokkal elkülönített teleprészt köt össze (11. kép).

9_kep  10_kep  11_kep

A külső telepen több alkalommal is megismételt, jó megfigyelési körülmények mellett végezett intenzív terepbejárások, valamint a külső telep két szélén (a kisvár mellett és a külső sánc közelében) alkalmazott szisztematikus felszíni leletgyűjtés (10X10 méteres szelvények) során, a vatyai és az urnamezős időszak felszíni leletanyagát a külső telep teljes területén megtaláltuk. Azaz a település már a vatyai kultúra időszakában elérte teljes ismert kiterjedését. A „kisvár” területén, a felszínt fedő akácerdő és aljnövényzet miatt terepbejárásra csak korlátozottan volt lehetőségünk: leletanyagot csak a rókavárak által bolygatott részeken tudtunk gyűjteni. A bolygatott régészeti rétegekből nagyobb mennyiségű vatyai kerámiatöredék, sőt ép edények is előkerültek, míg az urnamezős időszak jellemző leletanyagát itt nem találtuk meg. A „kisvár” vertikális szerkezetét geoarchaeológiai és régészeti talajtani vizsgálatokkal kívántuk jobban megismerni.

12_kepA megközelítőleg 2000 m2 kiterjedésű területet 10 db sekélyföldtani, hálózatos térképező fúrással igyekeztünk feltárni (12. kép), annak érdekében, hogy a terület rétegtani viszonyait tisztázzuk. Célunk az volt, hogy minél pontosabb képet kapjunk a talajképződmények, illetve a kultúrrétegek elhelyezkedéséről, azok egymáshoz viszonyított helyzetéről.

Két, reprezentatívnak tekintett fúráspont anyagán alapvető talajtani laboratóriumi méréseket végeztünk (pH [HOH, KCl], CaCO3% TOC%, Ptotal, KA) annak érdekében, hogy az emberi megtelepedés által érintett rétegeket minél pontosabb lehatárolhassuk, illetve talajfizikai és -kémiai jellemzőik alapján megkíséreljük a megmutatkozó településtörténeti fázisokat egymástól lehatárolni.

A „kisvár” 10 pontján végzett sekélyföldtani fúrásokat minden esetben a kultúrréteg alatt jelentkező alapkőzetig mélyítettük. A detektált kultúrréteg vastagsága 190 cm és 40 cm között váltakozott; a 9-es és 10-es fúráspont által kijelölt rétegtani metszet alapján valószínűsíthető, hogy az egyébként – kis eltérésekkel ugyan, de – egységesen mély kultúrréteg a terület felhagyása után megindult erózió következtében a „kisvár” peremei felé elvékonyodott (13. kép). 13_kepA terepen végzett makromorfológiai leírás és a kultúrréteg anyagán végzett laboratóriumi mérések is alátámasztani látszanak azt a régészeti feltételezést, hogy a több helyen majdnem 2 méter vastag antropogén réteg eltérő területhasználati intenzitást jelöl ki. Ezt leginkább a rétegben erős szórást adó texturáltsági adatok (finom homok és agyag közötti kategóriák sűrű váltakozása), valamint az emberi hatás intenzitását indikáló összes foszfor-tartalom ingadozása jelöli ki.

A reprezentatívnak tekintett fúráspontokból vett mintákon elvégzett radiocarbon mérések kalibrált adatai (2 σ) Kr.e. 1920 és 1520 között szóródnak, megerősítve a település felszíni leletanyag apján történt datálását.

Irodalom:

Czajlik Z.: Légi régészeti kutatások Magyarországon 2003-ban. Aerial archaeological investigations in Hungary in 2003. In: Kisfaludi, J. (szerk.) Régészeti kutatások Magyarországon 2003. Archaeological Investigations in Hungary 2003. Budapest, 2004. 111-125.

 Krausz E. – Saláta D. – Bidló A. – Pető Á.: Perkáta-Forrás-dűlő bronzkori földvár és környezetének tájhasználatintenzitás-vizsgálata. The Historical Landscape of the Cikola watershed system. An analysis of Landscape Chaneges of Perkáta-Forrás-dűlő archaeological site and its surroundings. Tájökológiai Lapok 12 (2014) 1: 137-147.

 Pető Á. – Kenéz Á. – Reményi L.: Régészeti talajtani kutatások Perkáta, Forrás-dűlő bronzkori földváron. Geoarchaeological study of the Bronze Age fortified settlement of Perkáta, Forrás-dűlő. Agrokémia és Talajtan 62 (2013) 1, 61-80.

 Reményi, L.: Elements of the Bronze Age Landscape of „Cikola water system”. Preliminary results. In: Neugebauer, W. – Trinks, I. – Salisbury, R., B. – Einwögerer, Ch. (Ed.) Archaeological Prosprection. Proceedings of the 10th International Conference on Archaeological Prosprection Wienna, May 29th – June 2nd 2013. Wien 2013, 165-167.

 Reményi, L. – Pető, Á. – Kenéz, Á. – Baklanov, Sz.: Archaeological and pedological investigations at the fortified Bronze Age settlement of Perkáta-Forrás-dűlő. In: Czajlik, Z. – Bödőcs, A. (ed.) Aerial Archaeology and Remote Sensing from the Baltic to the Adriatic. Selected Papers of the Annual Conference of the Aerial Archaeology Research Group, 13th-15th September, 2012, Budapest, Hungary. Budapest, 2013, 55-57, Pl.: 118-119.

 Saláta, D. – Krausz, E. – Reményi, L. – Kenéz, Á. – Pető, Á.: Combining historical land-use and geoarchaeological evidence to support archaeological site detection. Agrokémia és Talajtan 63 (2014) 1, 99-108.

 Képek jegyzéke:

 1. A Cikolai-vízrendszer földrajzi helye

2. A topográfiai kutatások eredményeként azonosított régészeti lelőhelyek.

3. A topográfiai kutatások eredményeként azonosított középső bronzkori (RB A2-B) régészeti lelőhelyek

4. Adony, Kígyós-tábla

5. Adony, Hatvanhármas-tábla

6. Perkáta, Forrás-dűlő

7. Perkáta, Forrás-dűlő, LiDAR felmérés alapján generált domborzatmodell

8. Perkáta, Forrás-dűlő, geofizikai felmérés (Puszta S. – Holl B.)

9. Perkáta, Forrás-dűlő, a geofizikai felmérés helyszíne és a légifotók alapján azonosítható lineáris jelenségek

10. Perkáta, Forrás-dűlő, Archív légifelvétel (HMI)

11. Perkáta, Forrás-dűlő lelőhely belső szerkezetének rekonstrukciója (Holl B.)

12. Perkáta, Forrás-dűlő, „Kisvár” területén végzett sekélymélységű talajfúrások helye

13. Perkáta, Forrás-dűlő rekonstruált rétegrendje (Pető Á.)