Bronz-kór

HU | EN

Bronz-kór Középső bronzkori településkutatások Dél-Borsodban | Pusztainé dr Fischl Klára blogja

A kutatás a TÁMOP-4.2.4.A/2-11/1-2012-0001 Nemzeti Kiválóság Program című kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.

Kassai medence lelőhelyei 2: Košice-Bárca és Košice-Táborisko és ami körülöttük van

Mivel a kassai járás területére készült régészeti topográfiai kötet (Lamiová-Schmiedlová/Mirrošayová 1991), Kassa város lelőhelyeinek összegyűjtése a kevésbé komoly feladatok közé tartozik, mégis tartogat meglepetéseket.

A bronzkoros irodalom egyik legismertebb lelőhelye Košice-Barca/Kassa-Bárca erődített települése. Bárca egykor önálló falutelepülés ma már Kassa része. A régészeti lelőhely dűlőneve: Begányi (Begahner)-Mühle/malom, szlovákul: Nad Begányijo mlynom. A bronzkori lelőhely teljes területe beépített, családiházas övezet. A felszínen térformában vagy mikroreliefben sem ismerhető fel az egykori település. Nem véletlenül írom ezt, hiszen Szihalmon a mai napig komoly mélyedés fut az egykori bronzkori árok vonalában, melyet még az aszfaltos utcahálózaton is jól lehet érzékelni.

A bárcai lelőhely a Myslavký patak déli partján található. Annak egy a patak fölé 12 méterrel magasodó platójának felszíne lett nyugatról és délről árok és sáncfallal övezve. Az északi és a keleti oldalt a természetes magaspart vonala határolja. 1936-ban a terület egykori tulajdonosa J. Teplý folytatott itt feltárásokat. 1941-ben ásott itt Tompa Ferenc is de a terület teljes felületű szisztematikus feltárására 1951 és 1954 közöztt F. Prošek, L. Hájek und J. Kabát vezetésével került sor (Kabát 1955; Hájek 1953; 1954; 1957; 1959; 1961). A Tompa feltárás dokumentációja megsemmisült, de Vargha László, aki 1942-ben látta még a dokumentációt röviden leírja az eredményeket és egy házrekonstrukciót is készített (Vargha 1955). 1949-ben J. Pástor is végzett itt feltárásokat.

 

 

A területet nemcsak a bronzkorban lakták. A rétegrend fentről lefelé a következő:

középkor

La Téne periódus

I-II. réteg: bronzkor

III. réteg: egyes publikációkban ez egy agyaghorizonttal jellemezhető planírozási réteg, ami megalapozza a bronzkori települést (Bader 1998, 67), más helyeken szürke agyarétegként írják le spirálbütykös és textildíszes kerámiával és az otomani település részeként értékelik. A legújabb részletes tanulmányban P. Šteiner (2009) szintén a planírozási réteg elméletet osztja.

IV/1 réteg: badeni kultúra

IV/2 réteg? vegyes bükki és tiszapolgári típusú anyag

IV/1 Bükki kultúra

mezolitikum

altalajba mélyedő paleolit objektumok

A II. réteget további két alfázisra kell osszuk a rétegtani megfigyelések alapján. Ez az első erődített fázisa a településnek. Az erődítés fa-föld konstrukciójú, kívülről árok kíséri. A sánc külső oldalát agyagtapasztású fal borította. A sánc talpvastagsága 4 méteres volt, a magassága 2, 85 m. A korábbi fázisban a sánc belső oldalán egy kővel kirakott út futott végig és csak az úthoz igazodó házak álltak ebben az időszakban. Ezek a déli és az északi területen kétosztatúak voltak, közöttük egyosztatú házakkal. A fiatalabb rétegben ez a kővel fedett út már nem volt használatban. A korábbi kétosztatú házak helyén a déli falnál háromhelységesek épültek, és  4 K-Ny.i irányú új épületet is építettek. Egy égési horizont után aztán a települést újraépítettek. Ezt hívjuk az I. települési szintnek. A korábbi fal külső oldalán levő árkot betemették és egy szélesebb, 4,50 méter magas falat emeltek, amit még paliszád is magasított. Az új, 10 méter széles árok 7 méterrel kijjebb került kialakításra. Az új fal a régi árok mellett a régi házak alapjaira is ráépült, már nem tartalmazott belső fakonstrukciót. Az I. réteg 90 cm vastag volt és tovább 3 alrétegre osztották, szabályos épült utcarendszernek nyomát itt nem lehetett megfigyelni. Azonban számos kézművestevékenység nyoma került elő ebből a rétegből. Az épületek nyomait kőkonstrukció és cölöpnyomok jelzik, agyagpadlót nem sikerült megfigyelni. Tocik szerint emeletes házak is állhattak ebben az időszakban a településen. A legfelső réteg bodrogszerdahelyi típusú kerámia datált, vagyis a füzesabonyi kultúra legkésőbbi, koszideri fázisára tehető.

A megerődített területen kívül egy gödrökkel leírható ún. Vorburg vagyis elővár/előtelepülés létezett.

Az erődített terület mérete 50×50 méteres volt.

A szakirodalomban sokáig a J. Kabát által publikált alaprajz volt ismert (Kabát 1955, obr. 259). Točik 1994-es cikkében a Kabát féle alaprajzon található házalapokat szétválasztja fázisok szerint, így született meg a II. réteg két alfázisa. A fenti leírás már ennek felel meg.

 

 

 

 

A Między a Mykenami a Baltykiem katalóguskötetben (Gancarski 2002) megjelent alaprajz (Fig.3) ezek alapján szintén rossz képet mutat, az egyes fázisok elemeinek összekeverésével.

 

 

 

 

 

Šteiner 2009-es munkája egy részletes alaprajzi fejlődési képet mutat:

— A bárcai bronzkori településtől délre 700 méterre, Bárca településen belül ismerünk további füzesabonyi sírokat Kosice-Barca, Kastiel területéről. Topográfiai kötetszáma: 1/7.

—Kosice-Barca, Čkalovova ul.1. Itt elektromos vezeték húzása közben 2 bronzkori kerámiatöredék került elő. D. Gašaj szóbeli információja szerint ez a terület is temetkezési hely. Topográfiai kötetszáma: 1/3.

— Kosice-Barca, Mezdi Svetlou a cestou na letisko lelőhelyen településre utaló maradványokat találtak. Topográfiai kötetszáma: 1/9.

Az igazi meglepetés számomra L Kaminská 2001-es rövid híradása, mely szerint a Myslavský patak északi partján levő fennsíkon a Táborisko dűlőben újabb füzesabonyi településről számol be. Itt a Cassovia bevásárlóközpont építése előtti megelőző feltárás során 41 otomani településobjektumot tártak fel, egy ezek közül kézművesipari termékek előállítására szolgáló munkagödör volt az ásató szerint. A feltárás leletanyagát az ásató most készíti elő publikálásra. L. Kaminská szíves szóbeli közlése alapján, a területet lehumuszolva bocsájtották rendelkezésre. A humuszolt felület peremén, ahol kevesebb talaj lett letermelve L. Kaminská azonban fényképen dokumentált nagy összefüggő égett paticsfoltokat, melyeket felszíni házak maradványaiként értékelhetünk. Vagyis a Táborisko platón nem csak gödrök voltak, hanem a bárcai teleppel egykorú felszíni házakkal is rendelkező település. Ma a plató teljes felülete áruházakkal beépített, fedett parkolókkal burkolt tér. Más területek feltárása során is kerültek elő itt füzesabonyi leletek. A területen ároknak, vagy más erődítési elemnek nem találták nyomát a feltárások során. A leletanyag tipológiája alapján azonban a két településnek biztosan volt olyan korszaka amikor egyszerre álltak. A Táborisko platója magasabban van mint a bárcai, a két lelőhely jól látható egymásról. L. Kaminská elmondása szerint a Táborisko platóján egy forrás ered, mely ma is működik és a felszín alatt vezetik le a völgybe. Vagyis ez a plató ugyanolyan jó megtelepedési hely volt mint a szembeni, sőt déli kitettsége révén talán „komfortosabb”. Ez a dupla települési kép teljesen új az eddig ismert rendszerben, máshonnan egyelőre nem ismerek rá példát. Mivel a területek teljesen fedettek, semmilyen további vizsgálatra nincs lehetőségünk, hogy a felmerülő kérdésekre választ adhassunk.

A két települést éppezért nem értékelhetjük egyértelműen cluster típusúként (Duffy 2014, 203-206). Nem tudhatjuk, hogy a bennük élő csoportok egy közösségként élték életüket, vagy egymástól különálló csoportokként definiálták magukat. Ha így volt, alá vagy fölérendeltségi viszony volt közöttük?

Az alábbi két metszeten a Cassovia áruház és a bárcai erődített település helyét jelöltük. Magassági viszonyaik jól láthatók. Az áruház előtt a reliefen látható egy mélyedés mely a magaspart szélén van. Kézenfekvőnek tűnhet ezt egy bronzkori árokként értelmezni, melynek külső oldalán folyt a L. Kaminská által vezetett feltárás, vagyis a gödrös részen és a belső, árokkal körülkerített rész ekkor már elpusztult. Ez azonban egy nagyon kívánatos feltételezés, de csak az. Semmilyen bizonyíték nincs és nem is lesz rá.

    

 

A két település környékéről további két füzesabonyi lelőhelyet ismerünk.

— Kosice, Nizné Kapustníky temetőjében J. Pástor 163 Košťany csoportba sorolható és 17 otomani kultúrás temetkezést tárt fel (Pástor 1969a; 1969b, 1970).

– Kosice, Napájadlo, 1976-ban egy profilból, rétegből a füzesabonyi kultúra koszideri fázisának leletei kerültek elő (Čaplovič-Gašaj-Olexa 1978, 63-64).

Minden Kassa belterületéről ismert lelőhely beépített terület ma, így egymáshoz való viszonyuk nem tisztázható sajnos.

Topográfiai viszonyaik azonban egy viszonylag szűk kört jelölnek ki, ahol a bronzkor ezen szakaszában intenzív élet folyt. Ebből kifolyólag az egykorú lelőhelyek esetében – mely kérdést jelenleg nem tudok pontosan megítélni – egy viszonylag szűk területre koncentráló életkamrát jelölhetünk ki a bronzkorra, egy esetleg több független közösséggel. A kis terület miatt én mégiscsak egy összetartozó közösség több funkciójú élethelyeit látom az adatokban, de belátom ez szubjektív.

Irodalom:

Bader 1998 – T. Bader: Bemerkungen zur Bronzezeit im Karpatenbecken Otomani/Füzesabony-Komplex. Überblick und Fragestellung. Jahresschrift für Mitteldeutsche Vorgeschichte 80, 1998, 43-108.

Čaplovič/Gašaj/Olexa 1978 – D. Čaplovič / D. Gašaj / L. Olexa: Archeologické prieskumy na stavbách socializmu na východnom Slovensku. AVANS v roku 1977, 1978, 62-70.

Duffy 2014Paul R. Duffy Complexity and Autonomy in Bronze Age Europe: Assessing Cultural Developments in Eastern Hungary. Archaeolingua Alapítvány, Budapest, 2014 

Gancarski 2002 – J. Gancarski (ed.): Między Mykenami a Bałtykiem – Kultura Otomani-Füzesabony. Krosno-Warszawa 2002,

Hájek 1953 – L. Hájek: Vzácny nález z doby bronzové v Barci u Košic. Archeologické Rozhledy 5, 1953, 319-322.

Hájek 1954 – L. Hájek: Zlatý poklad v Barci u Košic. Archeologické Rozhledy 6, 1954, 584-587.

Hájek 1957 – L. Hájek: Hlinĕné lidské plastiky z doby bronzové V Barci u Košic. Tonplastiken  menschlicher Figuren aus der Bronzezeit in Barca und Košice. Slovenská Arcaeológia 5, 1957, 323-338.

Hájek 1959 – L. Hájek: Kostĕná industrie otomanské kultury z Barce. Knochenindustrie der Otomani-Kultur in Barca. Slovenská Arcaeológia 7, 1959, 285-300.

Hájek 1961 – Hájek, L.: Zur relativen Chronologie des Äneolithikums und der Bronzezeit in der Ostslowakei. In: Komission für das Äneolithikum und die ältere Bronzezeit. Nitra 1958. Bratislava 1961, 59-76.

Kabát 1955 – J. Kabát: Opevnění otomanské osady v Barci. Archeologické Rozhledy 7, 1955, 594-617, 742-746.

Kaminská 2001 – Ľ. Kaminská: Záchranné výskumy v Košiciach. AVANS v roku 2000, 2001, 96-97.

Lamiová-Schmiedlová/Mirrošayová 1991 – M. Lamiová-Schmiedlová / E. Mirrošayová: Archeologická topografia – Košice. Košice 1991.

Šteiner 2009 – P. Šteiner: Keramický inventár otomansko-füzesabonyského kultúrneho komplexu vo svetle nálezov z Barce I. Nitra 2009.

Pástor 1969a – J. Pástor: Košické pohrebisko. Košice 1969.

Pástor 1969b – J. Pástor: Príspevok k pohrebnému rítu na pohrebisku v Košiciach. Historica Carpatica 1, 1969, 167-200.

Pástor 1970 – J. Pástor: Výskum Východoslovenského múzea v rokoch 1965-66. Nové Obzory 12, 1970, 211-259.

Točik 1994 – A Točik: Poznámky k problematike opevneného sídliska Otomanskej kultúry v Barci pri Košiciach. – Bemerkungen zur Problematik der befestigten Siedlung der Otomai-kultur in Barca bei Košice. Studijné Zvesti AUSAV 30 (1994) 59-65.

Vargha 1955 – Vargha L.: A barcai bronzkori lakóház. Bronzezeitliches Wohnhaus von Barca Archaeológiai Értesítő 82 (1955) 48-56.