Bronz-kór

HU | EN

Bronz-kór Középső bronzkori településkutatások Dél-Borsodban | Pusztainé dr Fischl Klára blogja | Archeometria Bt.

Kassai medence lelőhelyei 3: Rozhanovce, Plebanské Flur II (Hôrka)

A Košice-Barca/Kassa-Bárca, Nad Begányijo mlynom és a Nižná Myšľa/Alsómislye, Várhegy erődített településeken kívül a Kassai medencében található még egy hasonló szerkezetű település, melyet kevésbé ismerünk: Rozhanovce/Rozgony, poloha Plebanské II.  A település a Torysa/Tarca és a Olšianský patak összefolyásánál egy teraszon fekszik. A lelőhely ásatására 1978 és 1983 között került sor. A közzétett adatok alapján, úgy gondoltam, hogy a bronzkori település területe nem teljes egészében feltárt, így ez a terület alkalmas lehet roncsolásmentes kutatásokra és azok összevetésére a már feltárt területtel. Azonban nagyot kellett csalódnom. A bronzkori település helyén ma csemetekert található, a felszín teljesen átalakult, sem az árok, sem semmilyen az egykori felszínre utaló mikrodomborzati elem már nem figyelhető meg. A bronzkori település központi része mára teljesen megsemmisült.

A település belső szerkezetéről eddig két publikáció látott napvilágot (Gašaj 1983; 2002). Ezek alapján azt tudjuk, hogy a bronzkori lakóhelyet két oldalról árok és sánc védte. Az árok 15-16 méter széles és 4 méter mély volt. A földsáncsánc alapja 8 méter széles volt, külső és belső oldalát paliszádfal erősítette. Az így kialakított védett rész átmérője 40 méter volt. Bárcához és Misléhez hasonlóan itt is két fő települési horizontot lehetett megfigyelni. Az korábbi horizontból csak pár házat ismerünk, ebben az időszakban az erődítés még nem állt. Miután ennek a periódusnak a házait tűz pusztította el, részben rájuk épült a sánc és létrehozták a fiatalabb fázis épületeit, melyekből 11 került feltárásra. Ebben a periódusban a házak az erődítés vonalához igazodva, utcákba rendeződtek. Mindkét települési periódus épületei egyhelységes (4×4,5 méter alapterületű), paticsfalú, lesározott padlójú, tűzhellyel rendelkező házak voltak.

A rozgonyi település az OFK klasszikus fázisába datálható, a fiatalabb réteg egyidős a bárcai település I/3 rétegével, az idősebb pedig részben a bárcai II. réteggel. A település életének végét tűzvész okozta.

        

A települést Budinský-Krička írta le először (Budinský-Krička 1976; 1977) majd Jurecko is említi 80-ban (Jurecko 1980), ők azonban Rozhanovce-Hôrka néven. Vagyis a két dűlőnév egyazon települést takarja. E korai jelentésekben, Bükki, festett kerámiás neolit, rézkor/bronzkor átmenetéről származó és bronzkor utáni használata is említett a területnek. Ekkor még nem volt egyértelmű az OFK datálás.

A leírások azonban azt is említik, hogy a Olšianský patak mindkét partján találhatók bronzkori leletek. Ez a terület Košické Oľšany/Kassaolcsvár határában a Pod silaše dűlőnévre hallgat. Novotná 1995-ben egyenesen úgy fogalmaz, hogy az Olšianský patak választotta el valószínűleg az erődített településrészt a nem erődítettől. Egy további telepet is említ a közeli, mocsaras területen. Tőle tudjuk azt is, hogy az erődített területnek kb. a negyede került feltárásra. A kassaolcsvári területen őszi terepszemlénk alkalmával derékig érő gaz volt. A terület tisztítás után alkalmas lehet geofizikai felmérésre.

A rozgonyi-kassaolcsvári telep azonos rangú és korú lehetett a két másik a köztudatba jobban bekerült településsel.

Bárca és Rozgony 8 km-re vannak egymástól, Bárca és Alsómislye 10 km-re, Rozgony és Mislye 12 km-re. 4 km/h-ás gyalogos átlagsebességgel számolva reggeli utáni indulással ebédre már a szomszédban is lehettek a bronzkori emberek. Arról nem is beszélve, ha a Tarcán hajóztak lefelé.

Mindhárom településről ismertek kézművesség nyomai, erődítéseik alapján központi településekként értékelhetjük őket. Belső struktúrájuk, házaik mérete, leletanyaguk megegyezik, kronológiailag egy horizontban léteztek, így valószínűleg egyenrangú települései voltak a Kassai medence mikrorégiójának.

A rozgonyi/kassaolcsvai településegyüttesnél megfigyelhetjük azt a kettősséget, amit a kutatás kezdetén az egyik kiemelt pontként határoztam meg. Van-e úgynevezett külső települése ezeknek az „erődített” településeknek és ha igen mi a kapcsolat közöttük. Eddig még nem sikerült olyan lelőhelyet találni ahol a kérdésre adandó válaszokhoz bármilyen új megfigyelést lehetne tenni.

De ne legyünk türelmetlenek!

Irodalom:

Budinský-Krička 1976b – V. Budinský-Krička: Sídlisko z prelomu eneolitu a doby bronzovej v Rozhanovciach a Košických Olšanoch. AVANS v roku 1975, 1976, 64-65.

Budinský-Krička 1977 – V. Budinský-Krička: Nálezy z prieskumu na východnom Slovensku. AVANS v roku 1976, 1977, 65-81.

Gašaj 1983 – D. Gašaj: Výsledky záchranného výskumu opevnenej osady otomanskej kultúry v Rozhanovciach. Archeologické Rozhledy 35, 1983, 130-137.

Gašaj 2002a – D. Gašaj: Fortified settlement at Rozhanovce. In: Między Mykenami a Bałtykiem – Kultura Otomani-Füzesabony. Krosno-Warszawa 2002, 35-37.

Novotná 1995 – M. Novotná: Befestigte Siedlungen der Otomani-Kultur in der Slowakei. In: Settlement patterns between the Alps and the Black see 5th to 2th milennium B.C. Verona-Lazice 1992, Sezione Scienze dell uomo No. 4, 1995, 141-145.