Bronz-kór

HU | EN

Bronz-kór Középső bronzkori településkutatások Dél-Borsodban | Pusztainé dr Fischl Klára blogja

A kutatás a TÁMOP-4.2.4.A/2-11/1-2012-0001 Nemzeti Kiválóság Program című kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.

Bújócskázó bronzkori lelőhelyek

Sosem titkoltuk, hogy a BORBAS projekt kiindulópontja Kalicz Nándor 1968-ben napvilágot látott monográfiája (Kalicz 1968). Az ott felsorolt lelőhelyek szisztematikus felkutatása, és vizsgálata eredményezte azt az adatbázist, amellyel ma a projekt rendelkezik. Négy lelőhelyünk van, mely nem ismert Kalicztól, ebből kettőre Hellebrandt Magdolna  Borsod-Abaúj-Zemplén Megye legkisebb szegleltét is bejáró, áldozatos tevékenysége hívta fel figyelmünket. Az egyik Emőd-Karola szőlők (Hellebrandt 1979; 2004), a másik Borsodivánka-Marhajárás (ez utóbbiról több korábbi bejegyzés is szól). Ide sorolhatjuk Gelej-Pincedombot is, mely a régi katalógusok (Szendrey 1883, 133) és a mi kutatásaink szerint is bronzkori települési halom, a ma benne található pincék azonban sokáig felismerhetetlenné tették ezt a jellegét. A végső bizonyíték beszerzése – egy földfalú pince belső oldalának kutatása — azonban ez esetben még hátravan. Továbbá Sajószöged-Aranyos halom tekinthető még új lelőhelynek a 68-as listához képest. Vannak olyan lelőhelyek ahol megváltozott a közigazgatási határ vagy eltérő a dűlőnév, így a mi projektünkben eltérő névvel szerepel a Kalicz lelőhely. Így Bőcs-Nagyhalom (Kalicz 1968, 116, Nr. 9) a hivatalos nevezéktan szerint ma már Hernádnémeti-Németi halom. Mezőcsát-Harangdomb lelőhelyének felkutatása több évünkbe került, Seres Nándor természetvédelmi őr nélkül nem is sikerült volna megtalálnunk. Azonban még így is van az 1968-as listában 4 lelőhely melynek helyét a mai napig nem sikerült azonosítani, legnagyobb igyekezetünk ellenére sem. Az egyik a Borsodharsányi (Kalicz 1968, 118–119, 38. számú lelőhely). Borsodharsány valójában Borsodgeszt és Harsány összevonása, így bármelyik mai település déli határában rejtőzhet a keresett bronzkori település. A Borsodgesztről ismert 2 aunjetitzi típusú csuklóvédő „madzsetta” (Koós 1971) azonban arra enged következtetni, hogy talán ebbe az irányba kellene tovább keresnünk.

A másik 4 kérdéses település egy csokorban található a Sajó nyugati partja mentén. Kalicznál 23a: Szakáld-Temetőhalom, 24: Nagycsécs-Testhalom, 25: Muhi-Lapis (Bába)-halom és 26: Hejőbába-Magastető néven szerepelnek (lásd a kiemelt képet). Feltűnő mindazonáltal, hogy a szakáldi Testhalom, mely méretei miatt biztosan ismert volt a 60-as években is, nem szerepel a katalógusban.

Elindult tehát a nyomozás, mely végső stádiumba 2017 márciusának utolsó előtti vasárnapján és a rá következő hétfőn jutott.

Muhiról azt még elő kell vezetni, hogy a mai Muhi település 1928-ban kapta a nevét, addig Pogának hívták. Így a történeti leírások Muhija, a középkori Muhi mezőváros (Muhi puszta) határterületére vonatkozik, mely jelentősen nagyobb volt mint a mai Muhi település közigazgatási határa. Így a Muhi-Lapis-Bába halom nem egyértelműen Muhi település közelében keresendő.

Kalicznál a 23-as lelőhely Szakáld-Nagylaposdűlő, ahonnan egy kis füles bögre került elő. Egyértelműen nem tell, már a nevéből adódóan sem. A 23a-ként hozzá fűzött Temetőhalom viszont ezek szerint már Kalicz gondolatmenetében is összetartozott vele.

A lelőhelyek irodalmi adatainál Kalicz Thalloczy Lajosnak a Századok 1878-ban és Szendrei Jánosnak és az Archaeológiai Értesítő 1883-ban megjelent írásaira hivatkozik. A két forrás egymásnak és a térképi adatoknak ellentmondó adatai azonban eléggé megnehezítették a dolgunkat.

Dr. Thalloczy Lajos a Századokban arról ad hírt, hogy a Muhi csata kutatásába fogott Magyar Történeti Társulat Hadtörténeti Bizottsága 1878 nyarán több szóba jöhető dombot is megásatott a Muhi csata terét és halottait keresvén. Ennek során Kandra Kabos a Lapisdombon ásott, mely ásatást később báró Nyári Jenő folytatta, és megállapították, hogy itt egy réteges őstelep található. Ez idő alatt báró Nyári Albert a Puszta-szakáldi határhoz közelebb fekvő temetődombon ásott. Az itt előkerült leletek a szihalmi és a felsődobszai leletekhez hasonlítanak.

A leírás beszámol egy másik ásatásról is a Nagycsécs közelében levő Testhalomnak nevezett magasan fekvő fennsíkon, melyet a Sajó áradása mindjobban ki-ki mosott és ahol szintén őstelepet találtak.

Az Archaeológiai Értesítő 1883-as számában Szendrei János a Kandra féle ásatás helyéül a Lapis vagy Bala halmot jelöli meg. Innen csak egy ugrás a Béla halom elnevezés, melyből található is egy Sajóörs és Sajószöged határainak déli találkozásánál. A térkép rögtön két dombot is Béla halomként jelöl, de terepi szemlénk során egyiken sem találtunk régészeti leletanyagot.

Az 1883-as ArchÉrt viszont utal az 1881-es Archért lapjaira, továbbá a Miskolcz című újság 1878. évi 69. és az 1879 évi 63. számára.

Az 1881-es Archaeológiai értesítő a Bala vagy Lapis halom földrajzi helyzetét a Csüllő dombhoz viszonyítja (sz.n. 1880, IV-V). A Csüllő domb jól azonosítható, a középkori Szakáld településsel, melyet késő Puszta-Szakáldként is említenek helye ismert a térképen is. A Lapis vagy Béla halom 1000 ölnyire fekszik az adat szerint északra a Csüllő dombtól. Ez alapján a Lapis vagy Bába-Bala halom a mai Testhalom lehet.

muhi_4Egy 1771-es Muhi és Csüllő praediumok határát jelző térképen (jelzet: S_11_-_No._55, cím: Mappa regio coronalium praediorum Mohi et Csöllő inclyto regio coronali dominio Dios-győr …, szerző: Milecz, Emericus) a Kerengő ér mellett látható mai Testhalom neve Laposhalom. Ez az elnevezés imétlődik meg egy Szakáld határát mutató 1805-ös keletkezésű (jelzet: TK1927, cím: Mappa partem coronalis praedii Muhi, regio coronali dominio Diós Györ comitatuique Borsod ingremiati a Josepho Novák exarendatam, repraesentans, szerző:szerző: Stephanus Domby) térképen is.

szakald-testhalomMindezek alapján a Muhi-Lapis-Bába vagy Bala halmot a mai Szakáld-Testhalommal azonosíthatjuk. Vagyis Kalicz 1968-as elterjedési térképe (Kalicz 1968, 115, Abb. 4) 25-ös lelőhelypontja teljesen rossz helyen van.

Ebben megerősít minket Wagner János (későbbi nevén Szendrey János) az ásatáshoz legközelebbi dátumú híradása a Miskolcz című újság (1878. év 69. szám) lapjain:

E szerint Kandra Kabos 1878 augusztus 19-én a bizottság megérkezése előtt nekilátott a Lapishalom ásatásának, mely a Szakáld melletti Muhi pusztán a Kerengő nevű nádas tó partján fekszik, nevei pedig „Lapis” „Béla” vagy „Testhalom”. Ezt az ásatást 21-én báró Nyáry Jenő vezetése mellett folytatták.

Ugyanebben az időben báró Nyáry Albert a Csüllő dombon őskori urnatemető tárt fel, melyet a közlemény szintén őstelepnek titulál. Ez esetben tehát az őstelep megnevezés az őskori lelőhely szinonímája, nem a településé. Mindezek után még Muhi középkori mezőváros ásatásáról ad hírt az újságcikk.

azonositashoz_2

A mai EOV térképlapon dűlőnévként megvan a Nagylaposdűlő a Testhalomtól, alias Lapos/Lapis halomtól délre. Mivel a 23 és 23a lelőhelyek térképileg összetartoznak és helyük a dűlő alapján a Testhalom környékével azonosítható, az a véleméynünk, hogy a Kalicz Nándornál 23a-ként szereplő Szakáld-Temetőhalom és a 25-ösként szereplő Muhi-Lapis-(Bába) halom egy azon lelőhelyre vonatkoznak és ez a mai nevén a szakáldi Testhalom.

 

Noha az első feltételezésünk az, volt, hogy a szakáldi Testhalom a 24-es Nagycsécs Testhalommal lesz azonos, a névegyezés miatt, illetve hogy a lelőhely a két település közigazgatási határán fekszik, ez a logika nem igazolódott be. A Kalicznál levő leírás alapján ezt a lelőhelyet keletebbre a Sajó árterének magaspartján kell keresnünk. Helye máig ismeretlen.

001Nagyobb szerencsénk volt a 26-os Hejőbába-Magastető lelőhellyel a vasárnapi bejárás során. A Szakáld és Hejőbába határán fekvő halom tényleg nagyon markáns, weithin sichtbar, mint Kalicznál is olvasható. Alakja alapján tipikus kurgán. Felszínén lucernásban nagy mennyiségű díszítetlen kerámia volt gyűjthető, őskornál pontosabb besorolásunk egyelőre nem lehetséges. Vagy megtelepedtek a kurgánon a temetkezés után, vagy a kurgán halmát egy korábbi település kultúrrétegéből hordták fel. Ami biztos, hogy nem bronzkori lelőhely. Vagyis kiesik a keresendő bronzkori települések listájából.

A Magastető neve egyébként a különféle térképi jelzetek alapján Csehhalom vagy Hegyeshalom is lehet.

Így aztán már csak 2 bronzkori telep bújócskázik velünk.

 

Irodalom:

Kalicz Nándor: Die Frühbronzezeit in Nordost-Ungarn. Budapest: Akadémiai Kiadó 1968.

Koós Judit: Ritka bronzkori kardísz a Herman Ottó Múzeumban. — Ein seltenes bronzezeitliches Armband im Museum Herman Ottó in Miskolc. HOMÉ X, (1971)  431–437.

Hellebrandt Magdolna: Emőd-Istvánmajor. In RACZKY Pál–KOVÁCS Tibor–ANDERS Alexandra (szerk.): Utak a múltba — Paths into the Past. Budapest. 1979, 62–65.

Hellebrandt Magdolna: Halomsíros temető csontvázas sírjai Emőd-Istvánmajorból. Előzetes értékelés. — Körpergräber aus dem Hügelgräber – Friedhof von Emőd-Istvánmajor. MΩMΩΣ III. Őskoros Kutatók III. Összejövetelének konferenciaköte- te. Halottkultusz és temetkezés. Szombathely– Bozsok, 2002. október 7–9. Szombathely. 2004,185–205.

Szendrey János: Borosdmegye őstelepei Archaeológia Értesítő. III (1883) 109–137.

Thallóczy Lajos A Magyar történelmi társulat hadtörténelmi Bizottságának jelentése. Századok 1878, 85–89.

sz.n. Jelentés az Országos Régészeti és Embertani Társulat üléseiről. Archaeológiai értesítő. I. (1881) (III–XV)

Wagner János: Az m. történelmi társulat bizttsága megyénkben. Miskolcz 1878 augusztus 29, 69. szám