Bronz-kór

HU | EN

Bronz-kór Középső bronzkori településkutatások Dél-Borsodban | Pusztainé dr Fischl Klára blogja

A kutatás a TÁMOP-4.2.4.A/2-11/1-2012-0001 Nemzeti Kiválóság Program című kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.

Borosdivánka 2017

A 2017-es ásatási évadban  a 2015–2016-os metszetfal mögött nyitottunk egy 5×5-ös szelvényt. Mivel a Nagyhalom egy kastélykertben állt, az volt az elképzelésünk, hogy ezt a lelőhelyet nem érintette az a mezőgazdasági tevékenység, ami a legtöbb tell település késői, koszideri rétegeit megsemmisítette. A 2015-2016-os leletanyag tipológiai elemzése alapján Marie-Christine Metternich kölni hallgató kimutatta, hogy a leletanyag nem tartalmaz koszideri típusokat. A 2017-ben nyitott szelvényben esélyünk volt a korábbi két évben kibontott rétegeknél fiatalabb, azok felett elhelyezkedő rétegeket vizsgálnunk. Ebben a bejegyzésben a 2017-es évad rövid képes beszámolója következik. A 2018-as ásatási szezon szeptember 17 és október 7 között zajlik majd. E képsorok segítenek ráhangolódni a közeledő munkára.

Lássuk a 2016-os záróképet, a metszetfal rögzítését támfallal.

      

2017-re az új szelvény nyitásához a múzeum munkatársai eltávolították a támfal felső elemeit és a kialakították a dombtetőre felvezető lépcsősorokat.

Ezek után kijelöltük az 5×5-ös szelvényt és eltávolítottuk a gyeptéglákat

             

A szelvény északi felében a teljes 1 hónapos munka alatt egy szürke, porózus, jelenségektől mentes réteget bontottunk, melyekben helyenként kupacokban ép, vagy nagy darabokra tört leletanyagot találtunk.

      

Ennek a rétegnek az ásónyomos eltávolítása meglehetősen unalmas feladat volt. A réteg keletkezésével kapcsolatban úgy tűnik, hogy egy recens áthalmozás, vagyis a szelvénynek ebben a részében történt valamiféle bolygatás ami eltávolította a bronzkori szinteket. Az ismeretes, hogy a halom dupla-domb jellegét egy újkori átalakításnak köszönheti, mikor is Kálváriát építettek ki rajta és kialakították az oda felvezető utat. Természetesen a lőtér kialakítása is jelentős átalakításokkal járt, de úgy véltük, hogy a lőtér fala mögött ez kevésbe zavarta meg a bronzkori rétegsort. Azt azonban nem gondoltuk, hogy majdnem 2 méter vastagságban hiányolni fogjuk az in situ rétegeket.

A következő problémát a teljes szelvényt át- és átszövő róka illetve borzjáratok okozták. Ezekben már a korábbi években is be-be szakadtunk, de nem gondoltuk, hogy ennyire megnehezíthetik a munkát. Próbáltuk több esetben zsákokkal alátámasztani a járatokat, hogy a felettük húzódó rétegmaradványok összetartozását dokumentálni tudjuk, majd részben kifújtuk őket purhabbal. Az egyik járatban aztán erősen oszló borztetemet találtunk, melyet a mezőcsáti gyepmester szakszerűen eltávolított, majd fertőtlenítette a területet. Szóval izgalom volt bőven.

    

      

Az első bronzkori rétegeket viszont ilyen rókajáratok oldalfalaiban sikerült megfigyelni, és ezek jó lehetőséget nyújtottak a felszínben kibontott rétegek előrejelzésére.

   

Az első héten a német partnerintézmény (Kölni egyetem csapata Tobias Kienlin professzor úr vezetésével) diákjain kívül a Lévay József Református Gimnázium és az Avasi Gimnázium diákjainak lelkes csapata segítette a munkánkat.

    

A szelvény déli részében a 2015-ös metszetfalon megfigyelt rétegsort viszonylag magasan megtaláltuk. Több ferde réteg nagyon roncsolt állapotban, csak kis felületen volt követhető, illetve horizontális metszetüket a felső ásónyom eltávolítása után a felszínben tudtuk dokumentálni.

   

Az első, nagyobb felületen követhető, vöröses égett rétegünk az S 112-S1012 volt.

A benne húzódó állatjárat ép koszideri bögrét tartalmazott. A lelet az ásatást meglátogató, és azt évek óta támogató Bogdán József polgármester úr tetszését is megnyerte.

    

Az ásatás további résztvevői a Herman Ottó gimnázium diákjai és a Miskolci Egyetem régészhallgatói. Rajzolás, iszapolás, cserépmosás, bontás….. munka mindig akadt.

   

 

Augusztus 17-én a szelvény déli része már egészen hasonlított egy bronzkori ház omladékához, a rókajáratoktól eltekintve:

míg az északi részen még mindig a szürke felhordással harcoltunk:

Augusztus 18-án volt először olyan érzésem, hogy kezdünk ásatásra hasonlítani:

A szelvény keleti oldalában olyan szinte már egységesnek mondható felszíneket sikerült kibontanunk, mely alapján azt lehet állítani, hogy egy épület omladékában járunk. A 2015-ben még csak metszetben megfogott, vastag sárga házomladék/ házpadló még az ekkor bontott omladék alatt fekszik. Az ásatás végén ezt az omladékot nem is távolítottuk el. z lesz a 2018-as szezon első bontási feladata, és remélhetőleg alatta a ház bedőlt fala és padlója. Az omladékfoltot nyugatról és délről határoló rókajárat először nagyon bosszantó volt, később azonban úgy tűnt, mintha az állatjárat a házomladék szélét jelezné. Vagyis a az állatjáratot kiásó róka, borz vagy akármi a kemény omladék melletti puhább feltöltésben szívesebben dolgozott volna otthona kialakításakor. Ha ez az elmélet helyes, akkor talán egy házomladék szélét sikerült feltárnunk, aminek a további részét a lőtér megsemmisítette. A déli sarokban – a rókajárat túloldalán – eltérő rétegrendet találtunk: “házon” kívül vagyunk. 

Ez az úgynevezett A1-es négyzet sok fejtörést okozott nekünk:

Ezen a területen az utolsó bontási napon elértük azt a fitolitréteget, ami reményeink szerint a 2015-ös legfelső fitolitréteg folytatása lesz. A két réteg összetartozásást a 2018-as ásatás fogja igazolni vagy megcáfolni.

   

A 2017-es végső felszín így alakult:

   

Az utolsó napokban mikromorfológiai mintákat vettünk Astrid Röpke kölni kolléganő segítségével:

     

Heidelbergi barátaink Ingo Fänger és Jonas Mundhenk önkéntes munkájára is számíthattunk:

Újra meglátogatott minket két fémkeresős barátunk:

   

És nem nélkülöztük a projektet első lépéseitől elkísérő Kertész Gabriella és Bakos Gábor (HOM) illetve Pusztai Tamás segítségét sem:

    

Vagyis összefoglalva apraja-nagyja tette a dolgát! Köszönet érte mindenkinek!

Lássuk mit hoz 2018!