Bronz-kór

HU | EN

Bronz-kór Középső bronzkori településkutatások Dél-Borsodban | Pusztainé dr Fischl Klára blogja

A kutatás a TÁMOP-4.2.4.A/2-11/1-2012-0001 Nemzeti Kiválóság Program című kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.

Boconád-Alatka puszta

A Bejegyzést Farkas Csilla készítette. Dobó István Vármúzeum, Eger.

A lelőhely Heves megye déli részén az Észak-alföldi hordalékkúp-síkság középső, a Gyöngyösi-sík kistájhoz tartozó területén fekszik, Boconád községtől északkeletre. Környezetéből határozottan, de csak alig egy-két méterre kiemelkedő dombhát, amely a felszínen is megfigyelhető árokkal van körül véve.

A lelőhely a 2. katonai térképen jelölve (Forrás: http://mapire.eu/hu/)

A lelőhely a 2. katonai térképen jelölve (Forrás: http://mapire.eu/hu/)

Jelen viszonyok között a legközelebbi vízfolyás a Tarna, melynek szabályozott medre kb. 3 kilométerre található. A 18-19. században készített katonai felmérések térképei alapján, azonban a Tarna kanyargós medre, holtágai, ártere jóval közelebb, nagyjából másfél két kilométerre volt nyugat, északnyugat felé. A környéken található helynevek több vizenyős, mocsaras helyet is jelölnek (Székes lápos, Mocsár szék). A légifotókon a lelőhely közvetlen közelében is megfigyelhetünk egykori kanyargós folyómedreket, amit a legújabbkori intenzív földművelés teljesen elfedett.

A helyszínen végzett geológiai fúrások vizsgálatából kiderült, hogy a terület egy jégkori hordalékkúpon alakult ki. A hordalékkúp felszínén áradmányvizek által lerakott agyagos – kőzetlisztes üledék rakódott le még a jégkor végén. Ez adja a talajképződés alapkőzetét. A talaj magas agyagtartalma alapján arra lehet következtetni, hogy a területen eredetileg barna erdőtalaj volt, ami a neolitikumtól kezdődő termelő gazdálkodás nyomán fejlődött át mezőségi talajszintté. A hordalékkúp felszíne nem volt egyenletes, hanem a vízfolyások mederágaival tagolt, ahol a kiemelkedőbb területeken a lokális talajvíz csökkenését követően futóhomok mozgás hatására 1-2 méteres garmadaszerű buckák alakultak ki. Valószínűleg egy ilyen kisebb kiemelkedésen alakították ki a település központi részét. A talajfúrásokat a FÁCIES Kulturális Szolgáltató BT végezte, Prof. Dr. Sümegi Pál DSc tanszékvezető egyetemi tanár vezetésével (Szegedi Tudományegyetem Földtani és Őslénytani Tanszék).

A lelőhely szűrt mágneses anomália térképe (Készítő: Archaeológiai Kulturális Közalapítvány)

A lelőhely szűrt mágneses anomália térképe (Készítő: Archaeológiai Kulturális Közalapítvány)

A bronzkori lelőhely központi részén egy 175×152 méteres területen geofizikai és geodéziai felmérést végeztünk. A felmérés célja a lelőhely szerkezetének megismerése. A mérési eredmények alapján a domb tetején jelentkező néhány nagyobb anomália építményt is jelölhet, a kisebbek egyéb települési objektumok. A dombot egy hozzávetőlegesen 15-17 méter szélességű mélyedés veszi körbe, mely a központi részt kerítő árok maradványa lehet. A felmérés alapján úgy tűnik, hogy e mélyedés feltehetően két árkot rejt magában, melyeken biztosan volt délen egy bejárat. Itt a domborzat is enyhén emelkedik. Elképzelhető, hogy a domb északkeleti részénél is lehetett egy bejárat. Ezek valószínűleg igazodtak az eredeti felszínformához. A dombot közvetlenül körbevevő belső árok nagyobb mágneses elváltozásokat mutat, mely akár annak nagyobb mélységével lehet magyarázható. A kettős árkon kívül, attól átlagosan 16 méterre, egy harmadik árok is megfigyelhető. A külső, harmadik árok és a belső árkok között kevés régészeti objektumhoz köthető mágneses anomália jelentkezett, melyek legnagyobb része a délen található bejárat közelében koncentrálódik. A harmadik árkon kívül eső területen további régészeti objektumokként azonosítható mágneses anomáliák jelentkeztek. A felmérést az Archaeológia Kulturális Közalapítvány (Miskolc) végezte. Szörényi Gábor András, vezető régész, Tóth Krisztián, régész, Honti Szabolcs és Nagy Zoltán régésztechnikusok.

A lelőhely környezetében végzett szisztematikus terepbejárás adatai (Térkép: Bánhegyi Anna)

A lelőhely környezetében végzett szisztematikus terepbejárás adatai (Térkép: Bánhegyi Anna)

A területen végzett szisztematikus terepbejárás alapján a település központi résztét (1,5-1,8 hektár) teljesen körül veszi a sík telep – kb. 28-30 hektár –, de főleg a kiemelkedő résztől dél, délkelet felé sűrűsödött a leletanyag.

Az árokkal körülvett központi rész területén 10×10 méteres hálóban gyűjtöttük fel a felszíni leletanyagot. Ez, a területet kelet-nyugati irányban átszelő földúttól délre található, egységesen őszi vetéssel borított lelőhelyrészre vonatkozik, mely nagyjából egy 1,2 hektáros területet érintett. Az első eredmények alapján teljesen logikusan a kiemelkedő részeken sűrűbb, az árok(ok) területén ritkább volt a lelet előfordulás. A statisztikai feldolgozás még folyamatban van.

A lelőhelyen folytatott régészeti tervásatás célja a település központi, kiemelkedő részének rétegtani szempontok szerinti vizsgálata. A feltárást 2014. október 20. és november 28. között az egri Dobó István Vármúzeum munkatársai végezték, Farkas Csilla, régész vezetésével. A dombhát területén két 5×5 méteres szelvényt nyitottunk. Az első szelvényt közel a belső árokhoz, a domb északnyugati részén húztuk. Az 5×5 méteres szelvényben a humusz és szubhumusz vastagsága összesen 55 cm, a szelvényfalban jól látszott, hogy a humuszt 40 cm mélységig szántás bolygatja. A humusz alatt löszös altalajt figyeltünk meg. A humuszból viszonylag sok szórvány leletanyag került elő, többek között a humusz alsó rétegéből egy kisméretű bronztőr. A humusz legalsó részéből, illetve a szubhumuszból alig került elő leletanyag. A szelvényben egyáltalán nem tudtunk telepjelenséget megfigyelni.

Régészeti szelvények elhelyezkedése, légifotó (Fotó: Ritz Henrik)

Régészeti szelvények elhelyezkedése, légifotó (Fotó: Ritz Henrik)

A 2. szelvényt a domb középső, legmagasabb részén kezdtük el. A szántás itt is 35-40 cm mélyen bolygatta a humuszt. A szántott réteg alsó részéből és az alatta megfigyelt szürke rétegből egy területen koncentrálódva, de bolygatott helyzetben embercsontok töredékei kerültek elő.

Valószínűleg egy sírhoz tartozhattak az ebből a rétegből előkerült, egy helyen koncentrálódó, de a szántással lényegében átforgatott dentálium gyöngyök és az Anadara nemzetséghez tartozó átfúrt kagylók. A szántás valószínűleg több sírt is bolygathatott.IMG_2797_Lónyainé Nagy Éva

A bolygatott humuszréteg elszedése után kb. 40 cm mélyen jelentkeztek az első bolygatatlan telepjelenségek. Több építmény részletét, azok padlószintjeit figyeltük meg. Ezeket legalább 4-5-ször újították meg, köztük átlagban 8-12 cm feltöltési réteg volt. A szelvény délnyugati részében megfigyelt padlón, többszörösen megújított tűzhely maradványai kerültek elő. Sikerült az építményekhez tartozó külső járószinteket is megfigyelni. Cölöplyukak, méhkas alakú tároló vermek is előkerültek. A cölöplyukak esetében csak néhánynál sikerült pontosan megfigyelni az indításukat. Szerkezeti szerepük kérdéses.

Légifotó a 2. szelvényről (Fotó: Ritz Henrik)

Légifotó a 2. szelvényről (Fotó: Ritz Henrik)

Az egymást követő kulturrétegek vastagsága kb. 50-60 cm, ez alatt elértünk egy bolygatatlan humuszréteget. Ennek vastagsága a mélyebb gödrökben megfigyeltek alapján még 30-40 cm lehet, és csak ezután következik a löszös altalaj. Ezen a látszólag bolygatatlan humuszrétegen, átlag 90 cm mélységben állt meg a kutatás, de nem értük el a sárga altalaj szintjét.

A területen folyamatosan fémkeresőztünk, igen kevés eredménnyel. A leletanyag többsége kerámia és állatcsont. Előkerült még csiszolt és pattintott kőeszköz, agyag orsógomb, hálónehezék, csonteszköz, őrlőkő töredékek, halcsontok, kagyló- és csiga maradványok.

Az előkerült leletanyag tisztítása folyamatban van. Az elsődleges vizsgálatok alapján a település a Hatvani kultúra körébe tartozik. A központi kiemelkedés tetején előkerült emberi maradványok és a felszínen gyűjtött leletek alapján feltételezhető, hogy a területen megtalálható a Füzesabonyi kultúra temetője is.

A lelőhelyet, illetve annak központi részét erősen megbolygatta, felső részét el is pusztította az intenzív mezőgazdasági művelés. Ugyancsak a lelőhely pusztításához járul hozzá a településen áthaladó két földút, melyet gyakran használnak nagyméretű mezőgazdasági gépek.