Bronz-kór

HU | EN

Bronz-kór Középső bronzkori településkutatások Dél-Borsodban | Pusztainé dr Fischl Klára blogja

A kutatás a TÁMOP-4.2.4.A/2-11/1-2012-0001 Nemzeti Kiválóság Program című kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.

Az abaújdevecseri “kartekercs”

Egy korábbi bejegyzésben ígéretet tettem, hogy írok az abaújdevecseri kartekercsről. Egyrészt nem értem, miért nem írtam még, hiszen az egyik kedvenc tárgyam a Herman Ottó Múzeumban, másrészt nagyon is tudom, miért e hallgatás. De haladjunk szépen sorban.

2002-ben Varga József nagyméretű kartekercsre bukkant egy szántóföld szélén, melyet a forrói múzeumba vitt, innen került a Herman Ottó Múzeumba. A leletet Hellebrandt Magdolna publikálta, először egy Encsen 2008-ban megjelent tanulmánykötetben, majd a Herman Ottó Múzeum Évkönyvében (Hellebrandt 2008, 2011).

A „kartekercs” formáját tekintve kar-vagy lábtekercskén ismert a bronzkoros szakirodalomban, az abaújdevecseri példány azonban 43 cm hosszú (az én alkarom ezzel szemben kb 26 cm) 4 cm átmérőjű bronz rúdból készült és 12 kg-ot nyom.  Vagyis kartekercs semmiképp sem lehetett. A tárgy középen nyolcszögletű átmetszetű, a két spirális végén az átmetszet köralakúra változik. Az egyik tekercs 14 míg a másik 12 cm átmérőjű. A kisebbik tekercs alja egyenesre levágott. Hellebrandt Magdolna szerint a tekercs patinája arra enged következtetni, hogy a tárgy vizes közegben volt sokáig. A találási területen található a Békás tó nevű, mára már majdnem teljesen kiszáradt vizes terület. Ez adja a lelet dűlőnevét: Abaújdevecser-Békás tó és innen jött az elképzelés, hogy esetleg mocsári áldozati tárgyként, ún. egyes depóleletként interpretáljuk a leletet. A Békás tó melletti terület régészeti szondázása és fémkeresős vizsgálata nem hozott semmilyen eredményt. Így jobbára a párhuzamok alapján indulhatunk el a datálással.

Hellebrandt Magdolna a 2011-es cikkében összegyűjti a tárgy tipológiai párhuzamait és arra a megállapításra jut, hogy a későbronzkor eleji Pilinyi kultúra hagyatékába kell sorolnunk azt.

 És itt jön a visszacsatolás, hogy miről is jutott eszembe, hogy erről az élményről írnom kellene, ismerve, a tárgyat, a publikációkat és a párhuzamokat. Ugyanis hosszú ideig ragaszkodtam hozzá a gondolataimban, hogy a „kartekercs” a középső bronzkori füzesabonyi kultúra hagyatéka. A számos, hivatkozott középső bronzkori párhuzam, a tiszafüredi sír (a lábát nézzék!), vagy a tiszaladányi kincs, illetve Abaújdevecser topográfiai illeszkedése a Hernád mente füzesabonyi településhálózatába alátámasztotta saját magam előtt a datálásomat.

Nincs kutatás prekoncepció, a kutatónak, a saját gondolataiban levő elvárt eredmény nélkül. Ugyan beszélünk ilyen kutatásokról, de alapismeretek és hozzájuk fűzött interpretációk nélkül nem lehet gondolkodó ember a kutató. Szóval, időbe telt míg rájöttem, hogy ugyan biztosra nem mondható, de pár tipológiai jegy, mint a tekercs karjainak eltérő hossza, a két terkercsrész eltérő mérete, a felhasznált bronzanyag mennyisége valószínűleg mind a későbronzkori datálás mellett érvel. Vagyis, azért nem írtam eddig róla, mert mióta nem egyértelműen szeretett kultúrám kimagasló terméke – bár a hajdúsámsoni kard alapján technikailag nem kizárt – nem foglalkoztam vele gondolataimban. Az pedig, hogy hosszas önmagamban történt vívódás után inkább a későbronzkori datálásra hajlok, örömmel tölt el, hiszen saját épelméjűségemet nyugtázza. Higgyék el, bele lehet csavarodni egy gondolatba, ami aztán soha nem ereszti az embert.

Mindezek után egy nem várt meglepetés. Valahogy ránézésre, a tekercs kétféle keresztmetszete miatt én is úgy gondoltam, hogy öntöttek egy 8szög átmetszetű huzalt és addig húzták, és tekerték a két végét, míg a megmunkálás során kerekké alakult.

A tekercs természettudományos vizsgálata (TOF-ND – repülési idő neutron diffrakció), illetve Szabó Géza alapos elemzései alapján kiderült, hogy a tárgyat egy darabban öntötték, viaszveszejtéses eljárással (Kiss et al 2014). Azt semmilyen utólagos megmunkálás, nyújtás, tekerés nem érte.

Vagyis van egy tárgyunk, amiről már tudjuk hogyan készült, nem tudjuk pontosan mikor (Kr.e. 1600 és 1200 között) és milyen céllal, sőt azt sem milyen körülmények között vonták ki a használatból. Lenyűgöz minket a mérete, a technikai tudás, ahogy készítették és az elrejtése körüli legenda.

Jelenleg Európát járja, a Herman Ottó Múzeum Más Világ című vándorkiállításának részeként. Számos lengyel helyszín után legközelebb Makón láthatjuk.

Irodalom:

Hellebrandt.: Az elmúlt száz év ásatásai Abaújban. In.: A történelem segédtudományai au Európai Uniőban „Határok nélkül” Nemzetközi tudományos konferencia ragyolci Csoma József heraldikus, genealógus, archaeológus születésének 160. évfordulója alkalmából. Encs 2008, 143-154.

Hellebrandt, Bronztekercs Abaújdevecserről – Bronze spiral of Abaújdevecser, Herman Ottó Múzeum Évkönyve, 2011, 50, 131–152.

Kiss, K. P. Fischl,E. Horváth, Gy. Káli, Zs. Kasztovszky, Z. Kis, B. Maróti and G. Szabó Non-destructive analyses of bronze artefacts from Bronze Age Hungary using neutron-based methods. JAAS 2014