Bronz-kór

HU | EN

Bronz-kór Középső bronzkori településkutatások Dél-Borsodban | Pusztainé dr Fischl Klára blogja | Archeometria Bt.

Tiszadorogma-Szántó halom

2004 és 2007 között egy OTKA posztdoktori kutatás keretében készült el a Dél-Borsodi Mezőség bronzkori lelőhelyeinek térinformatikai elemzése és egy prediktív modellezésen alapuló lelőhely-adatbázis kialakítása (P. Fischl K.: Adatbázis a Borsodi Mezőség és a Borsodi Ártér prediktív régészeti lelőhely meghatározásához. DVD-ROM 2008). A lehetséges régészeti lelőhelyek terepi azonosítása még e projekt keretében elkezdődött, azonban nem került sor minden lelőhely felkeresésére.

IMGP7326A Miskolci Egyetem Régészeti kulturális örökség, védelem és hasznosítás szakirányú továbbképzési szak első évfolyama 2010-ben kezdte meg tanulmányait. A Bükki Nemzeti Park természetvédelmi őre Seres Nándor szakdolgozata témájának a Régészeti lelőhelyek a Borsodi mezőségben címet választotta. E szakdolgozat keretén belül új lelőhelyek felgyűjtése mellett elsődleges célja a prediktív kutatások által valószínűsített bronzkori települések azonosítása volt. Ő kereste fel elsőnek a Tiszadorogma határában található Szántó halmot ahonnan bronzkori cserepeket gyűjtött (HOM Ltsz.: 2012.40.1-16). Tiszadorogma_Szántó halomAz ő szakdolgozatának eredménye alapján kapott a lelőhely nyilvántartási számot (KŐI 81021). Ez alapján vettük be a lelőhelyet a Élettelen természeti értékek védelme a BNPI területén, Kunhalmok és földvárak rehabilitációja a BNPI heves- és borsod megyei területén (Kódszám: KEOP-7.3.1.2/09-11-2011-0033) című pályázatba.

 

 

A pályázat munkálatainak keretén belül 2014 augusztus 13-án kerestük fel a lelőhelyet a Herman Ottó múzeum kollégáival.

IMGP7342

A Szántó halom területe erősen degradált gyepes terület, rajta számos állatjárat/vár (róka, borz?) látható. A halmon állva megállapítható, hogy látótávolságon belül nincs más kiemelkedés a tájban. Vizes időszakban a környező területek mély fekvése miatt a halmot megközelíteni is nehéz.

IMGP7340Horváth Antónia a helyszíni szemle során egy állatjárat szájánál találta azt a majdnem ép edényt, ami eloszlatta kétségeinket a lelőhely korát illetően.

A bögre szürke színű, cserépzúzalékkal és homokkal soványított, egyenes peremű, és kónikus testű. Pereme alatt és közvetlenül az alja felett ujjbenyomkodással tagolt borda fut körbe, mely első ránézésre olyanná teszi, minta egy nagyon lapos nyomottgömbös hasa lenne a tölcséres nyak alatt. A két vízszintes bordát két függőleges köti össze. Az edény valaha két füllel rendelkezett, melyek a bordákhoz csatlakoztak. Az egyik fül íve is rekonstruálható, a másik oldalon a friss törés miatt csak az alsó tapadási pont látszik. Az edény belső felülte kormos. Nem lehet tudni, hogy funkciójából eredően vagy utólagos égési nyomIMG_6814IMG_6849

Első ránézésre simán rávágtam, hogy hatvani bögre. Aztán elbizonytalanodtam. A két itt bemutatott párhuzamnak tekinthető edény mindegyike saját nyomottgömbös hassal rendelkezik (Kerekharaszt: Kalicz 1968, taf. XCVIII/4; Örvény-Temetődomb: kalicz 1968, Taf. CIV/3). Kerekharaszt_Kalicz XCVIII4 Örvény_Kalicz CIV3 A hatvani kultúrára pedig nem jellemző a két fül. A hatvani kultúra bögréin kedvelt rátett apró bütyöksorok vagy tagolt bordák igen durva változatával állunk itt szemben. Az edény összbenyomása azonban mindenképp hatvani. A korábban itt talált cserepekkel együtt nem tévedhetünk nagyot a keltezésben.

térképA lelőhely formája nem tipikus tell, legalább is nem olyan mint dél-borsodi társai. Amorf alakú, bár lábánál platószerű a környezetből csak alig kiemelkedő szintén megtelepedésre alkalmas terület fekszik. Eddigi tapasztalataim alapján morfológiailag a természetes dombok közé sorolnám, amin egyrétegű hatvani település található. Ismerünk ilyet Mezőcsát-Orosz dombról, ilyen egyrétegű hatvani telep az ároktő-dongóhalmi lelőhely alsó rétege is, és valószínűleg ebbe a kategóriába sorolható a hosszas kutatás után szintén Seres Nándor által megtalált Mezőcsát-Harangdomb is.

A KEOP pályázat keretében a területet megszántják. geofizikai, geodéziai felmérés készül róla és elvégezzük a szisztematikus felszíni leltgyűjtést is.

Mindezek után valószínűleg többet fogunk tudni a lelőhelyről.

A hatvani kultúra településhálózatában „lyuk” volt az Ároktői-Dongó halom és a Tiszabábolna-Fehérló tanyai lelőhelyek között. A Szántóhalom közel s távol az egyetlen megtelepedésre alkalmas hely ebben a lyukban.

A fejleményekről még beszámolok.